Koraszülés: Gyakori kérdések és válaszok

A kismamák egyik legnagyobb félelme, hogy babájukat idő előtt hozzák a világra, miközben jól tudják: kilenc hónapon át a számára legkellemesebb helyen, azaz az anya méhében kellene fejlődnie a magzatnak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint akkor beszélünk koraszülésről, ha a világra jött baba életjelenségeket mutat, születési súlya pedig meghaladja az 500 grammot, de nem éri el a 2500 grammot.

A hazai statisztikai adatok szerint Magyarországon a terhességek mintegy 8-10 százaléka fejeződik be korábban a kelleténél, vagyis a baba koraszülöttként látja meg a napvilágot a 8. terhességi hónap előtt, a terhesség 24. és a 37. hete között.

Ahhoz, hogy a szervezet összehangoltan és megfelelően működjön, s a mama a babával együtt egészséges legyen, legalább a 34. hetet el kell érnie a magzatnak édesanyja óvó-védő méhében.

Azok a babák, akik a 24. hét előtt születnek, sokkal kisebb eséllyel maradnak életben. Az 500 gramm alatti magzatoknak sajnos a tíz százaléka sem marad életben, ami a szervezetük, életfunkcióik fejletlenségével magyarázható elsősorban.

A nagyon kicsiny súlyú, 500-1000 grammos újszülött babák között jó eséllyel 45-70 százalékuk marad életben, s elmondhatom, hogy igazi, erős harcosok ezek a koraszülött babák, s a mellettük érzelmileg és fizikailag helytálló édesanyák és az őket támogató apák, közvetlen szeretteik s a koraszülötteket segítő, gyógyító szakorvosok, nővérek, gondozók.

Az 1000-1500 grammos babák túlélési esélye mára 87-94 százalék, ők ugyancsak a legkörültekintőbb orvosi ellátást kívánják.

Elmondható a tapasztalatok alapján, hogy a 35. hétre született, 2000 grammos koraszülött legtöbb esetben hasonló életkilátásokkal rendelkezik, és kezdi meg az édesanyja méhén kívüli életét, mint egy megfelelő időre született érett, életerős újszülött társa.

Az orvosi, a kórházi, majd otthoni ellátásuk azonban mindaddig más ellátást kíván, amíg a koraszülött baba fejlődése, testsúlya, mozgásfunkciói, beszédkészsége és egyéb funkcionális, értelmi és érzelmi viselkedése, megnyilvánulása fel nem zárkózik vagy nem követi azt kiegyensúlyozott ütemben a korosztályának megfelelő, hasonló életkorú gyermekek szintjén.

Noha, összehasonlítgatni felesleges és frusztráló is a szülők számára. Az egyes életszakaszokhoz kapcsolódó, alapvető fejlődést érdemes az újszülött, majd a csecsemő, a kisgyermek saját értékeihez viszonyítani.

Az első perctől veszélyeztetett terhes voltam a hármasikreimmel. De amíg az első 12. hét arról szólt, hogy ne éljem bele magam, koraterhesen gyakori, hogy az egyik magzat felszívódik, addig a 18. héttől, amikor kiderült, hogy a lehető legrosszabb helyen, a méhszájon tapad az egyik méhlepény, megindult a harc az idővel.

Szinte biztos volt, hogy koraszülöttek lesznek a babák, csupán az volt a kérdés, mennyire.

Mivel heteken át teljes ágynyugalomra voltam ítélve, volt időm “felkészülni”. Képeket és videókat néztem extrém kora sikertörténetekről, fórumokra regisztráltam, elolvastam a KORE PICi füzetét, ami mankóként szolgál a koraszülőknek és rátaláltam olyan ismerősökre, akik átélték a koraszülés traumáját és első kézből adhattak információkat a helyi koraszülött intenzív osztályról.

Nagyon lassan haladtam, mert minden információ felzaklatott, és idő kellett, hogy újra és újra visszatérjek ebbe a nyomasztó világba.

Már túl voltunk az első kör tüdőérlelőn és már befektettek a kórházba megfigyelésre, amikor a 27. hét következett be. A korábbi kutatómunkám eredményeként a 32. hetet céloztam meg az elérendő minimumként, így nem volt kérdés, hogy nagyon nagy a baj, a 27. hét kétségbeejtően kevés.

Elolvasás nélkül aláírtam a császármetszéses beleegyező nyilatkozatot, elfogadtam, hogy hosszában fognak vágni, mert gyorsan kell kivenni a babákat. És azt is, hogy meg kell várnunk a reggelt, hogy minél több koraszülött intenzíves gyermekorvos legyen jelen. Majd végül azt is, hogy nincs 3 hely a koraszülött intenzíven a babáimnak, így mentővel felvisznek a fővárosba.

Mivel nem voltak fájásaim, és a szivárgás is alábbhagyott, abba a tévhitbe ringattam magam, hogy nincs is olyan nagy baj, ha reggelig lehet várni, akkor nem is súlyos a helyzet.

Aztán Pestre érve még szinte ki sem szálltam a mentőből, már dokik hada várt, egy gyors vizsgálat és már a műtőben voltam. Az őrzőben aztán kaptam három képet a babákról a férjemtől. Nem sok kisbaba formájuk volt, és alig látszott valami belőlük a csövektől és a lélegeztető maszktól. Este levittek hozzájuk tolószékben; pont olyanok voltak, mint a fotón. Csontsovány kisbékák, egyszerre ijesztően csúnyák és gyönyörű szépek. Egy dolog olvasni róla és egy másik dolog látni egy extrém koraszülött csöpp kis testét. Bőre átlátszó, pihe kis szőrrel borított és lóg rajta, mintha jó pár mérettel nagyobb lenne.

Jó, hogy készültem, nem volt rajtam az a sokk, az a kétségbeesés és pánik, mint a többi újonnan érkezőn. Én már tudtam, ami információt ők ekkor próbáltak kinyerni elsősorban az orvosoktól, majd mikor ott koppantak, akkor a fórumokról. Jól van a babám? Rendbe fog jönni?

Az első 24, majd 48 óra kritikus. Fejjél tejet, beszélj hozzá, simogasd, vagy inkább mégse, csak tartsd rajta a kezed, kengurúzz és legyél jelen, ez a dolgod. Leveszik a légzéstámogatást, visszateszik, újabb szúrások, branülök, műszerek… Minden nap délelőtt 11-kor nyílik a súlyos fehér ajtó, és te ott ülsz előtte a kemény és hideg fehér padon; várod, hogy megtudd az aznapi ítéletet.

A koraszülés trauma.

Sokszor irigylem a férjem. Ő nem tudta, mennyi veszéllyel járt, hogy ilyen korán születtek a lányaink. Ritkán izgult, mert nem tudta, hogy kellene.

Tisztában vagyok azzal, hogy más családok is megtapasztalják az újszülöttkori időszak legsötétebb mélységeit és az életüket teljesen megváltoztatja a koraszülés. Az orvosok mindent megtettek, hogy megnyugtassanak gondosan megfogalmazott tanácsaikkal, amelyek azonban nem garantáltak semmilyen konkrét eredményt. Nem tudtam elképzelni, hogy nem csak negatív eredmény születhet, és ez a gondolat sok-sok hónapig velem maradt.

A jól begyakorolt és gyakran ismételt bölcsesség szerint az újszülött útja olyan, mint egy hullámvasút; tele hullámvölgyekkel, egyszer fent, egyszer lent. Nem becsülhetjük alá, azt a sokkot és traumát, amelyet a szülők tapasztalnak mielőtt bekerülnek az újszülött osztályra.

Két hónappal később, amikor a gyermekünk 1,8 kg volt, elhagyhattuk az újszülött osztályt. Életében először csend volt körülötte: nem voltak gépek, nem volt csipogás, nem volt háttérzaj, nem jöttek-mentek az ápolók, nem hallatszott az ajtók nyitódása. Békés pillanatnak kellett volna lennie, amikor megkönnyebbülten felsóhajthatunk.

Eltorzítja a „normális” világról kialakult képedet. A viszontagságok közepette, amikor is a legsötétebb félelmeinkkel kellett szembenéznünk, megtanulunk megküzdeni a problémákkal. Az ilyen tapasztalatok bebizonyították, hogy koraszülött gyermek szüleiként nem vonatkoznak ránk az általános szabályok.

Ezért kiemelten fontos az neonatológussal való kapcsolattartás. Nem csak a gyermeknek, hanem a családnak is. Ezek a találkozások reménnyel töltöttek el. Így éltünk tovább miután hazaengedtek a kórházból. Megünnepeltünk a gyermekünk életében minden mérföldkövet, azonban visszatekintve rá kell jönnöm, hogy akkor még nem voltunk kint az erdőből.

Normális lett számunkra, hogy évente többször kellett a sürgősségire mennünk. Ez egy csodálatos mérföldkő, egy jó eredmény és a pillanat, amiért eddig dolgoztál. Valójában ez csak egy újabb fejezete a koraszülöttségnek.

A jelenlegi rendszerben eldöntik a 2 éves gyerekről, hogy jól van vagy nincs jól. Azon gyermekek szüleinek, akik már nincsenek benne a rendszerben, ez egy aggodalmakkal teli időszak.

A koraszülöttség egyik következménye, hogy gyermeknek nagy valószínűséggel sajátos nevelési igényei lesznek. Az egészségre és a fejlődésre gyakorolt hosszú távú hatások miatti aggodalom óriási. Nehéz ehhez segítséget találni.

A barátok, akik mit sem tudnak a koraszülöttségről, azt mondják, hogy „két éves korukra utolérik a többi gyereket”, a család igyekszik megnyugtatni, hogy „már olyan sokat fejlődött”. A szülők megint olyan helyzetben találják magukat, amire a normál szabályok nem vonatkoznak. Segítség nélkül maradnak a programból való kilépésük és az iskolakezdés között.

A kétéves korig tartó támogatás arra jó, hogy csak a fizikai problémákkal küzdő gyerekek maradhassanak a rendszerben. Megdöbbentő belegondolni, hogy hány család tapasztalja meg ezt, segítség és útmutatás nélkül.

Ha az újszülött intenzív osztályon töltött időszak engem, mint anyát sokáig befolyásol, akkor nagy az esélye, hogy a gyermekre is sokáig, minden bizonnyal kétéves korán túl is hatással lesz.

De még nem említetted a gyerek tanárainak, hogy a gyerek koraszülött.

1994 januárjában születtem, 24 hetesen, 538 és fél grammal, és 30%-os túlélési esélyt kaptam. Ennek ellenére, semmilyen fogyatékosságom vagy speciális szükségletem nincs, ez pedig megcáfolja azt, amiket az orvosok hittek a kilencvenes években.

Gyermekkoromtól kezdve egészen a serdülőkoromon át gyakran én voltam a legkisebb és legvékonykább az osztálytársaim között; tizenegy éves koromban még mindig 4-5 éves gyerekekre való ruhákat hordtam. Az egyetlen egészségügyi problémám a kis hallójárataimmal és a fülkürtjeimmel van, ami azt jelenti, hogy a hallásom nem 100%-os, ezért kétszer ültettek be a fülembe úgynevezett grommetet (vagyis dobüregi szellőztető tubust). A matematikával vannak nehézségeim, hosszabb időbe telik megoldani egy-egy feladatot és nehézséget okoz, ha gyorsan kell fejben számolnom.

1980-ban születtem a 28,5. terhességi héten 1250 grammal és 37,5 cm-el a szüleim második gyerekeként; már volt egy 10 hónappal idősebb bátyám. A regionális kórház, ahol születtem, nem rendelkezett az extrém koraszülött babák ellátásához szükséges eszközökkel és szakértelemmel. A szüleimet természetesen ez nagyon megviselte. Az akkori körülményeket figyelembe véve a túlélési esélyemet nagyon alacsonyra becsülték, túlélés esetén pedig olyan nem kívánt következményekkel kellett számolni, mint a többszörös fogyatékosság.

Négyhónapnyi kórházi tartózkodás után vittek haza először, azonban többször is vissza kellett vinniük a kórházba, főként légúti fertőzések és táplálkozási problémák miatt. Ez persze nem segített abban, hogy jól érezzem magam a bőrömben és kapcsolatokat építsek a többiekkel. A szüleimtől az egyik lehető legjobb döntés volt, hogy elköltöztünk (amiért nagyon hálás vagyok) és tizennégy éves koromban egy új iskolába kerültem.

A légszomj tüneteit akár időjárási körülmények is előidézhették, például a köd vagy a szmog. Az üzemorvos azt akarta, hogy ne szedjem néhány hétig a korábban felírt gyógyszereimet, hogy megállapíthassa a tüneteim okát, viszont nem akarta felvenni a kapcsolatot és megvitatni ezt a stratégiát a tüdőgyógyászommal, mondván: „olyan régóta áll fent már nálam a légszomj problémája, hogy már megszokhattam és úgysem számít, ha a gyógyszeres kezelés elhagyását követően még pár hétig eltart.” - nos, nekem számított! Negatívan hatott ki mind a sportolásra, a barátaimmal és a családommal való társasági életemre és a munkámra.

A munkahelyemen megvizsgálták és „gyengének” minősítették a beltéri levegő minőségét. Azzal érveltem, hogy ha munkáltatót váltok, akkor enyhülnek majd a légzőszervi panaszaim, és tényleg így is történt, a tüneteim a felére csökkentek. Ennek ellenére, továbbra is fennálltak az idült légzési elégtelenség panaszai, egy közönséges nátha után például, akár hónapokig is gyötört a légszomj. A diagnózis pedig nem asztma, hanem krónikus tüdőbetegség volt, ami a koraszülöttségem eredménye.

Ha tehát teljes mértékben meg akarjuk érteni a koraszülöttség hatásait valamint azt, hogy az egészségügyben mi szükséges a koraszülöttek ellátásához, akkor sokkal inkább figyelembe kell vennünk mind a koraszülött egyének perspektíváját (pl. A legtöbb extrém koraszülöttnek nincsen tipikus idegrendszeri fejlődési elmaradása. Fontos megértenünk, hogyan befolyásolhatja iskolás korban a gyerekek fejlődését a koraszülöttség, és ahogy Alexandra is írta, ezt a tanároknak is figyelembe kell venniük. Juliette gondoskodik róla, hogy a felnőttorvosok is tisztában legyenek a koraszülöttség későbbi lehetséges következményeivel, hiszen ez is nagyon fontos.

Míg a perinatális és az újszülött időszakban történő ellátás hatékonysága javul, a hosszú távú kimenetelek arányában nem figyelhető meg olyan mértékű javulás, mint a túlélésben, már ha beszélhetünk egyáltalán bármiféle javulásról e témát illetően18 - pedig ezek az egészségügyi komplikációk szükségszerű következményei lehetnek a koraszülöttségnek.

A WHO észrevette a hiányosságokat az eredeti osztályozási rendszerében és felülvizsgálta azt, A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (ICF) c. A James Lind Alliance közös szakember-szülő prioritásokat alakított ki a kutatásokhoz, amely segített meghatározni a támogatási prioritásokat.

Ebben a tanulmányban három egyén életébe nyerhetünk betekintést, hogy megismerjük a megélt tapasztalataikat az egészen felnőtt korig bemutatott következmények kapcsán. Sarra Hoy egy 29 hetesen világra jött gyermek édesanyja, gyermeke ebben az évben kezdte meg az iskolát. Alexandra Peacock 24 hetesen született 1994-ben, és földrajzot tanít egy középiskolában. Juliëtte Kamphuis 28 hetesen látott napvilágot 1980-ban, és krónikus tüdőbetegségben (BPD) szenved.

A szülők és a koraszülöttek ritkán jutnak szerephez abban, hogy számukra is releváns kimeneteli mutatókat vizsgáljanak azokban a klinikai kutatásokban, amelyeknek ők az alanyai. Tapasztalataik arra hívják fel a figyelmet, hogy az utógondozásra 2 éves koron túl is szükség van, az oktatásban jóval több figyelmet kell fordítani a koraszülöttségre és a felnőtt egészségügyi ellátásban a koraszülöttség felnőtt korig ható következményeit sokkal jobban meg kell ismerni.

Ugyanakkor egyre több bíztató jel utal arra, hogy ezek a megfontolások kezdenek teret nyerni. Kiváló példa erre, hogy quality of life (QL) kérdőíveken a legtöbb olyan ember, aki a külső megítélés szerint az életminőségét súlyosan rontó károsodással él együtt, megközelítőleg ugyanolyan válaszokat ad, mint azok az embertársai, akinek nincs semmilyen károsodása. Ez a csoport úgy vélte, hogy a fontosnak vélt állapotok a gyermek és családja egész életét végigkísérik majd; így meghatározták a súlyos fogyatékosság kategóriáját, bemutatva az egész életen át tartó, súlyos fogyatékossághoz vezető károsodásokat, és nagymértékben figyelmen kívül hagyták a „fogyatékosság” társadalmi konstrukcióját.

Ezzel párhuzamosan számos más csoport is kidolgozott olyan mérési pontokat, amelyeket idegrendszeri fejlődési zavaroknak, fogyatékosságoknak vagy károsodásnak neveztek el (az angol terminusok alapján gyakran NDH vagy NDI rövidítéssel). Továbbá gyakran következtetünk a csecsemőkori osztályozásból a gyermekkori és felnőttkori életre, anélkül, hogy figyelembe vennénk az egyes kategóriák egyénre gyakorolt hatását. Ha továbbra is ilyen osztályozási rendszert használunk, ráadásul populációk összehasonlítására is, akkor fontolóra kell vennünk, hogyan lehet bevonni a vizsgált egyének élettapasztalatait.

A koraszülés veszélyei

A magzatok az anyaméhben meghatározott rend szerint fejlődnek, amiről a természet bölcsen gondoskodik. Jó esetben a 40. hétre alakul ki minden szervrendszerük, és áll készen arra, hogy az egészséges testi folyamatoknak köszönhetően, a szülés utáni életüket megkezdjék az újszülöttek. A tüdőnek, az idegrendszernek, az emésztőszerveknek, a veséknek, a májnak szükségük van a 40 hétre ahhoz, hogy az anyaméhben egészségesen kifejlődjenek.

Ha idő előtt születik meg a baba, az immunrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy a fertőzésekkel szemben védekezni tudjon. A koraszülés miatt az újszülött szervezete nem juthat el abba a fejlődési fázisba, amely során a különféle kórokozókkal szembeni ellenanyagot megkapná az édesanyjától a méhlepényen keresztül. Erre épp a magzati fejlődés utolsó heteiben kerül sor, így nem véletlenül tesznek meg mindent az orvosok azért, hogy pihentetéssel, kontrollvizsgálattal, kórházi bennfekvéssel lehetőség szerint minél tovább maradjon a magzat az anya méhében.

Ha a mérőműszerek bajt jeleznek, például a szívhangban vagy más létfontosságú szervben, semmiképpen nem erőltethetik a szülés visszatartását.

Az idegrendszer fejletlensége számos fejlődési folyamatot befolyásol. Így a még nem kialakult légzőközpont miatt légzésleállás következhet be. A nem megfelelő fejlettségű ajak- és garatmozgató agyi folyamatok elégtelen nyelő- és szopóreflexet, elégtelen mozgást okozhatnak. Ez pedig táplálkozási és emésztési gondok kialakulását okozhatja.

A koraszülött babák számára mindenképpen az az ideális állapot, ha olyan egészségügyi intézményben születnek meg, ahol létezik intenzív koraszülött osztály a hozzá tartozó speciális felszerelésekkel, készülékekkel, szakemberekkel. Sajnos ez az ideális felszereltség nem minden megyeszékhely kórházában van jelen, így vannak olyan városok, települések, ahol egyes koraszülöttek életesélyei épp ezért szerényebbek.

Ráadásul hazánkban még jelenleg sincs megfelelő számú újszülöttekkel foglalkozó szakorvos, -gyógyász, -ápoló személyzet. S ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a veszélyeztetett kismamák ellátásában és gondozásában rendelkezésre állnak-e olyan szakorvosi rendelők és egészségügyi intézmények, ahol az anya és a babája is a legnagyobb biztonságban, speciális orvosi ellátás mellett kerül ellátásra.

A kórházból kikerülve pedig elengedhetetlen a kiegyensúlyozott védőnői és gyermekorvosi szakmai segítség elérhetősége a mama és a baba számára is elérhető távolságon belül.

A koraszülés, mint megannyi más egészségi probléma, többnyire megelőzhető. A prevenció része: már a fogantatás előtt ajánlatos a kismamajelöltnek alapos szűrővizsgálatokon részt vennie, s minden esetben elemezni, megbeszélni a kézhez kapott diagnózist a kezelőorvossal.

Nem érdemes önkényes kezelésekbe, kuruzslásokba kezdeni, ha például magasabb a vérnyomás vagy a koleszterinszint. El kell felejteni azt az ostobaságot, hogy ami a szomszédasszonynak vagy a barátnőnek áldásos segítség volt, az nekünk is segíteni fog. Sőt!

Senkit nem sarkallva a kemikáliákat tartalmazó gyógyszerek fogyasztására, mégis minden felelős szakorvos azt javasolja, óvatosan kell bánni a gyógynövényekkel, mert egy babavárásra készülő pár, nem biztos, hogy kontroll nélkül támaszkodhat e készítményekre. Ugyanez vonatkozik a táplálékkiegészítő vitaminokra is. Sokan sajnos nincsenek tisztában ezek mértékletes és aktuális fogyasztásának szabályaival, vagy esetleges mellékhatásaikkal.

Ékes példa erre a kalciumkészítmények szedése, melyekről kevesen tudják, hogy noha a csontozat, a fogazat erősítésében szerepet játszanak, túlzott bevitelük káros következménye lehet például a vesékben való kalciumlerakódás, azok terhelése, és olykor a vesekő esetleges kialakulása - tudtuk meg dr. Török Klára, szülész-nőgyógyász szakorvostól.

- Fontos, hogy a szűrővizsgálatokat pontosan egyeztesse a babát tervező pár a háziorvossal és a nőgyógyásszal - tette hozzá dr. Török Klára, s ekként folytatta: - A nőknek olyan rutin ellenőrzéseket érdemes elvégeztetniük a babavállalás előtt, ami bizonyossá teszi, hogy nincs sem szervi elváltozásuk, sem gyulladásos gócpont nem alakult ki a szervezetükben. Ha minden lelet negatív, a kismamajelöltek számára ez nagyon megnyugtatató érzés, ami pszichésen is jól hat rájuk.

De ne feledjük, hogy a kispapák, azaz a férfiak sem maradhatnak ki a rutinellenőrzésből! Pánikra semmi ok, mert ha a feleségük, párjuk kibírta a csöppet sem fájdalmas vizsgálatokat, a bátor férfi miért ne tenné ugyanezt.

- Milyen ismert okok idézhetik elő a koraszülésre való hajlamot? - Ez minden esetben más okkal magyarázható, de léteznek tipikus kiváltó tényezők. Ezek sorába tartozik a magas vérnyomás, a vesebetegségek, a cukorbetegség, az epilepszia, gyakorta a méh rendellenes fejlődése, a többször végrehajtott abortusz, vagy a spontán vetélés, valamint egyes nemi betegségek, hüvelyi fertőzések, a tartós stressz, a rossz mentális, pszichés vagy szociális körülmény.

Nem szabad általánosítani, de a korábban említett kivizsgálásokat, a góckutatást mindezek is indokolják. S a már említett anyai dohányzás, alkoholfogyasztás, netán droghasználat, a kóros alultápláltság, egészségtelen életmód, mind a magzat életét veszélyezteti. Nem különben az anyáét egy idő előtt fellépő, komplikált szülés esetén.

Jó hír viszont, épp az elmondottak ismeretében, hogy a koraszülés nagymértékben megelőzhető az anya megfelelő, kontrollált, kiegyensúlyozott életmódjával. Betegség esetén pedig annak időben történő kezelésével.

- Mi a helyzet a nyugodt, egészséges fogantatással, a terhesség viselésével, ha az apa dohányzik vagy nem tud lemondani az alkoholról, a cigiről vagy épp a mértéktelen kávézásról? - Ez kulcsfontosságú kérdés, mert ezek a dopping- vagy élvezeti szerek, ha tartósan és nagy mennyiségben a férfi vagy a nő szervezetébe kerülnek épp a fogantatás körüli időben, s azt követően, jelentősen nő a vetélés, a koraszülés veszélye és a baba egészségének a veszélyeztetettsége.

Egyes kismamák képesek „bemagyarázni maguknak”, hogy pár szál cigi és egy reggeli koffeines kávé, netán néha egy cseppnyi alkohol nem árt a magzatnak. Sajnos, nagyon is árt, és végtelen felelőtlennek tartom azt, aki nem képes meghozni a lemondás áldozatát születendő gyermekéért.

Hasonlóképpen vélekedek az apajelöltekről, akiknek a szervezetét, így az ondósejtjeit nem teszi egészségesebbé sem a nikotin, sem az alkohol, de a kávé bögreszámra való fogyasztása sem. Igenis, az élet legcsodálatosabb „vállalkozása” előtt és alatt a humánus, felelős viselkedés, magatartás, az egészséges életmódra való áttérés, a változtatás a korábbi rossz szokásokon életet menthet. Ez is befolyásolhatja, hogy miként fejlődik a magzat édesanyja méhében, és elegendő időt tölt-e ott, s nem lesz-e koraszülött baba.

Mindez javarészt a szülők felelőssége, eltekintve attól az esettől, ha a mama önhibáján kívül válik veszélyeztetett terhessé, és emiatt esetleg hamarabb hozza világra az újszülöttet.

- Mely babákat tekintik tehát koraszülöttnek, amikor gondos orvosi kezelésre, ellátásra szorulnak, és intézményi megfigyelésre? - A várandósság 37. hete előtt világra jött babák számítanak koraszülöttnek. További csoportosítást is alapul kell venni. Az éretlenségi mérték alapján a 22-27. héten született magzatokat tekintjük extrém koraszülötteknek, míg a 28-31. héten világra jött babák alacsony gesztációs korúaknak tekinthetők, a 32-36. héten születettek az enyhe koraszülött babák csoportjába tartoznak orvosi szempontból, s a fejlettségüket, ellátási és kezelési követelményeiket illetően.

A mentésrőll

Jó hír azonban, hogy az utóbbi években már hazánkban is egyre sikeresebb a koraszülöttek megmentésének aránya, ami nemzetközi viszonylatban is elismerést érdemel. (Ezzel együtt még mindig vannak hátrányosabb helyzetű térségek, ahol a kismamák és a koraszülöttek életben tartása, illetve speciális gondozása figyelemért kiált.) Örvendetes viszont, hogy a Kormány a szülések biztonságos folyamatához, az újszülöttek és koraszülöttek megmentésére, szakszerű gondozásukra, életesélyeik javítására egyre nagyobb pénzösszeget fordít.

Mind nagyobb számban építik ki a bababarát kórházakat, a családközpontú szülési lehetőségeket, a szakemberek rendszeres továbbképzését is figyelemmel kísérik, anyagilag finanszírozzák, ami az egy éve tartó koronavírus-világjárvány idején speciális formában zajlik.

A legtöbb intenzív koraszülött osztályon, szerte az országban, 5 milliárd forint összegben, húsz egészségügyi intézmény kapott a koraszülött-ellátáshoz nélkülözhetetlen informatikai és orvostechnikai eszközöket az elmúlt esztendőkben.

Csodálatos példákat lehetne sorolni arra, amikor maguk a mentős kollégák mentik meg a megfelelően és speciális életmentési eszközökkel is felszerelt mentőautójukban a koraszülött babákat. Az inkubátorba helyezés ilyenkor alapvető lépés a tökéletes ellátás után. Ha így érkezik a baba a kórházba, máris nagyobb az életesélye, mint azoknak a csöppségeknek, akik például otthon születnek meg idő előtt.

Nem mindennapi eset, de egyre gyakoribb, hogy a 24-26. hetes, koraszülött kicsinyeket a mentősök több alkalommal szakszerűen elláttak, és életben tartottak - akárcsak a kismamát, az édesanyát -, így kórházba szállításuk után, stabilizált életfunkciójukat már egyszerűbben, de nem küzdelem nélkül, tovább javították az egészségügyi intézményekben a kollégák, a megfelelő orvosi eljárásokkal, módszerekkel, köszönhetően a jó kórházi felszereléseknek is.

A kenguruzás is előnyös lehet koraszülötteknél, gyakori, hogy ilyenkor a baba elkezd forgolódni, keresi az édesanyja mellét. Ha már legalább 5 ml-t fogyaszt a baba, akkor beszélhetünk nutritív szopásról.

Egy koraszülött baba szoptatására sokkal több időt, energiát és türelmet kell fordítani, hiszen a babának sok minden nehézséget okozhat még az elején. Ilyen például a nagy mellbimbó és a kis száj közötti téraránytalanság is. A legfontosabb ilyenkor a helyes mellretétel, ebben a szoptatási tanácsadó is tud segíteni, forduljunk bátran hozzá!

A koraszülött babákat sokszor annyira kimeríti egy-egy szopizás, hogy akár 4-5 óra is eltelhet utána, amit alvással töltenek, mire újra tudnak szopizni. Ha a babánk koraszülöttként jön a világra, akkor nagyon fontos, hogy higgyünk abban, hogy minden rendben lesz.

- Az ezer gramm körüli koraszülöttek túlélési esélye ma már jelentősen javult, de orvosszakmai szempontból természetesen mindent meg kell tenni, hogy a koraszülések előfordulását megakadályozzuk, és az újszülöttek világra jöttének időpontját lehetőség szerint későbbi időpontra toljuk. Dr. A kismamák egyik legnagyobb félelme, hogy babájukat idő előtt hozzák a világra, miközben jól tudják: kilenc hónapon át a számára legkellemesebb helyen, azaz az anya méhében kellene fejlődnie a magzatnak.

Minden kismama rémálma, hogy a szülés hamarabb indul be a vártnál, hamarabb folyik el a magzatvíz, vagy más jele van annak, hogy itt bizony be kell menni a kórházba. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente 15 millió baba érkezik koraszülötten a világra. Közülük pedig nagyjából 1 millióan nem élik túl az első négy hetet. A koraszülések száma a világban folyamatosan nő, jelenleg 5-18% között van.

Koraszülöttnek azokat a babákat tekintjük, akik a terhesség 37. hete előtt jönnek világra. Azok a babák, akik a 24. hét előtt születnek, sokkal kisebb eséllyel maradnak életben.

Egy egészséges újszülött átlagos súlya 3250 gramm. Az érett, de 2500 gramm alatti súllyal született babákat méhen belül retardált vagy sorvadt újszülöttnek nevezik.

Akár volt már korábbi várandósságunk, akár nem, fontos, hogy hallgassunk a megérzéseinkre, és ha valami szokatlant tapasztalunk, akkor azonnal forduljunk orvoshoz! Dr. Vereczkey Attila szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista szerint sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük a koraszülést. Dr. Vereczkey Attila azt mondja, a March of Dimes adatai szerint az afrikai térségben a 28. hét előtt született babák esélye igen alacsony.

Ikerterhesség esetében gyakoribb a koraszülés aránya, a kiírtnál hamarabb történő szülés. Az ikerterességet viselő kismamákat, akárcsak a veszélyeztetett társaikat, különösen kiemelt orvosi kontroll kíséri a vajúdásig, majd a szülés folyamatáig s azt követően a babák szakszerű ellátása, gondozása során. A kismama testi és mentális egészsége ezekben az időszakokban sem hagyható kontroll nélkül. A családtagoknak hatalmas a felelősségük az esetleges megváltozott állapotok felismerésében, amiről a gyermekágyas anyukák nem szívesen beszélnek maguktól.

Ha a kisded ezt megelőzően születik meg, akkor az egészséges életre való esélye sajnos azzal arányosan csökken, mint amekkora a tényleges és az ideális születési időpont közötti különbség.

Szerencsére, mára hatalmas a fejlődés a hazai orvostudományban is. Így az 1500 grammos testsúlyt meghaladó koraszülöttek túlélési esélyei többnyire igen jók, ami a kismama és az őt gondozó egészségügyi személyzet s a családtagok egymást segítő, empatikus, kitartó hozzáállásán nagyban múlik.

Mindennél meghatározóbb azonban az, hogy a koraszülött pontosan hányadik héten jött a világra, mennyire fejlettek a létfontosságú szervei, s a koraszülés miatti fejlődésbeli elmaradása, hátránya mennyire hozható be, hiányosságai, rendellenességei miként gyógyíthatóak, kezelhetőek.

Feltétlenül figyelemmel kell lennünk arra, hogy azok az asszonyok, akiknek korábban egyszer vagy többször előfordult az életükben koraszülés vagy gyakori vetélés, sokkal nagyobb figyelmet kívánnak minden újabb áldott állapot során. Őket a veszélyeztetett kismamák közé soroljuk, és minden tekintetben a szokásosnál is alaposabb figyelmet kapnak az áldott állapotuk során a szülész és nőgyógyász kollégáktól, egészségügyi személyzettől. Természetesen az utógondozásuk is alapvető feladat.

Egy történet - Nem számítottam fiatal anyukának a magam akkori 38 évével, de minden orvosi vizsgálat, ami a terhesség idején történt, tökéletes volt, a fogadott orvosom is biztonságot jelentett. Amikor az utolsó soros vizsgálatra mentem a férjemmel a kórházba, már úgy készültünk, hogy bent is maradok. Nem éreztem jól magam az előző 2-3 napban. A vizsgálat során kiderült, hogy helyesen gondolkodtunk, mert a baba szívhangértékei kórházi megfigyelést kívánnak. Nem éreztem jól magam. Az orvosom, aki a szülés napján épp ügyeletes volt, kérlelésem ellenére, egyszerűen megtagadta a szülés beindítását, noha éreztem, hogy valami más, mint addig, de szülési fájások nem jöttek. Lefeküdtem a kórteremben, de gyakran kellett mosdóba mennem. Ez is megerőltető volt már. Majd a sokadik ilyen helyzet után melegséget éreztem a combomon végigfutni. Nagyon megijedtem, visszamentem a toalettre, és akkor láttam, hogy a betétem is véresvizelet-szerű folyadékkal telt meg. Szóltam az első takarítónőnek, hogy szerintem gond van. Azonnal riasztotta az ügyeletes nővért, akivel az orvosom is megérkezett. Nagy kapkodásra emléks...

`

tags: #koraszules #gyakori #kerdesek