Az óvodai nevelés és a gyermek fejlődése: útmutató szülőknek és pedagógusoknak

Az óvodáskor a kisgyermekek életének egyik legmeghatározóbb időszaka, amikor az anya és az otthon védelméből idegen környezetbe, gyerekek közé kerülnek. Ez a korszak nemcsak a közös játékok és elfoglaltságok kezdete, hanem a szocializáció, azaz a társas érintkezés fejlődésének alapja is. Az óvodai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják a majdani iskolai élményeket, sőt, akár életre szóló barátságok is köttethetnek.

Az óvodaérettség fogalma és jelentősége

Az óvodai beiratkozás közeledtével sok szülőben felmerül a kérdés: Vajon óvodaérett-e a gyermekem? A fejlődési ütem egyénenként eltérő, de a gyermekek többsége 3-3,5 éves korára válik óvodaéretté. Temesvári István szerint már 2 éves kor körül megjelenik egy szocializációs igény, amit a szülők otthoni foglalkozásokkal próbálnak kielégíteni.

Az óvodaérettség nem a megtanult dalokon vagy a számolás képességén múlik, hanem alapvető önállóságot feltételez. Fontos, hogy a gyermek képes legyen önállóan öltözködni (például a cipőn lévő tépőzár bekapcsolása, sapka felvétele), kanállal enni, játékokat elpakolni, és ami kulcsfontosságú: szobatiszta legyen. Bár egy-egy „baleset” elfogadható, lényeges, hogy a gyermek jelezni tudja, ha WC-re kell mennie.

Az elválásra való érettség is fontos eleme az óvodakezdésnek. Az elválás sírás nélkül szinte elképzelhetetlen, de ez nem is cél. Az a gyermek, aki már egyszer sikeresen átvészelte ezt a folyamatot (akár a bölcsődében), később könnyebben veszi az akadályokat.

Miben különböznek a bölcsődés és az otthonról érkező gyerekek?

Azok a gyerekek, akik az óvoda megkezdése előtt bölcsődébe jártak, bizonyos szempontból előnyben vannak. Mivel jobban hozzászoktak a környezetváltozáshoz és a felnőttekhez, az óvónőkkel is általában hamarabb teremtenek kapcsolatot. Náluk a beszoktatás folyamata általában jóval kevesebb időbe telik, hiszen tulajdonképpen csak az új helyszínt kell megszokniuk. A legtöbb volt bölcsődés 1-2 nap alatt tökéletesen megszokja az óvodát is.

Felkészülés az óvodára: tippek szülőknek

Ha a gyerkőc nem járt bölcsődébe, sokat tehetünk azért, hogy könnyebben vegye az akadályokat:

• Már hónapokkal az óvoda megkezdése előtt bízzuk a gyermeket időnként a nagymamára, így gyakorolhatja a szülőktől való távollétet.
• A napi játszóterezés során találkozhat kortársaival.
• Fokozatosan alakítsunk ki egy, az óvodához hasonló napirendet.
• Olvassunk olyan meséket, amelyekben a főhős hasonló helyzet előtt áll.
• Készítsük fel a gyermeket az óvodára, a napi séták során többször látogassunk el az óvoda felé.

A beszoktatás során:

• Az első napokban a szülőkkel közösen tölthetnek el időt az óvodában.
• A második ütemben a gyerekek már általában egyedül vannak a csoportban.
• A hét második felében a nevelők kérhetik, hogy a gyermek ebédeljen, vagy akár aludjon is ott. Ha alvásra is ott marad, jó, ha már ébredés előtt odaérünk.
• Amikor már ott kell hagynunk reggelente, sose csapjuk be a gyermeket. Mindig rendesen köszönjünk el tőle, mondjuk meg, hogy mikor jövünk érte (pl. ebéd előtt/után, alvás előtt/után).
• Legyünk bizalommal az óvónő és az óvoda iránt, tegyük félre aggódásunkat, félelmeinket, mert a gyermek megérzi.

Lehetséges tünetek az óvodakezdéskor

Kezdetben minden gyermek tiltakozik a változások ellen. Előfordulhat, hogy a kicsinél különböző más tünetek is felbukkannak: az addig szobatiszta gyermek éjszakánként újra bepisil, sírós, nyugtalan lesz. Ritkább esetekben agresszívvá válik, dadogni kezd, rágja a körmét, reggelente fáj a hasa, vagy megtagadja az evést. Ezeket a tüneteket fel kell tárni és kezelni.

Ha a gyermeknek néhány nap/hét elteltével nincs kedve oviba mennie, ne engedjünk kérésének, mert a rendszeres óvodába járás segíti a megszokást. Érdeklődjünk rendszeresen az óvó néninél, ezáltal mi is figyelemmel kísérhetjük gyermekünket, és ő is azt látja, hogy megbízunk az óvó néniben.

Az óvodapedagógus szerepe és a nevelési elvek

Az óvodában a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus. Az, hogy gyermekünk milyen élményekkel gazdagodik az óvodában, nagyrészt az ő személyétől függ. Fontos, hogy az óvónő szerető, védő, óvó befogadó attitűdöt sugározzon, legyen humorérzéke, nyugodt, találékony, helyzetfelismerő és alkalmazkodóképes. A metakommunikációs eszközök (hanglejtés, mimika, tekintet, mozdulatok) is nagy hatást kelthetnek a gyermekekben.

Szabó Edit, Szenc egyik legjobb óvópedagógusa, lassan 40 éve tanít, és alapelve, hogy módszertant hitelesen oktatni csak úgy lehet, ha azt a gyakorlatban is alkalmazza. „A gyermekhez való hozzáállásom ugyanaz, mit sem változott. A gyereket vagy érzi az ember, vagy nem: ezt megtanulni nem lehet. Csak most már szaknyelven is meg tudom indokolni, hogy miért teszem azt, amit teszek.” - vallja.

Az óvodai nevelés alapelvei

Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó nevelési attitűdön alapuló. Célja, hogy minden gyermek számára egyformán magas színvonalú és szeretetteljes, előítéletektől mentes nevelést biztosítson, szem előtt tartva, hogy a gyermek szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény.

A pedagógusnak mindig fel kell mérnie, milyen csoporttal foglalkozik, és figyelembe kell vennie a gyermek egyéni fejlődési ütemét. Fontos, hogy minél több legyen a „lehet” - és minél kevesebb a „kell”. A hibázás a tanulás része, a fejlődés alapja. Nem szabad negatívan értékelni a gyereket, hanem közösen kell megoldást találni a problémákra. Szabó Edit példája az álarckészítésről is ezt mutatja: „Egyik megoldást se vetettem el. Próbáljuk ki! Nem sikerült, sebaj, megyünk tovább. Nem árultam el a megoldást: kivártam.”

Az óvodában minden az érzelem felől közelítődik meg. Az érzelmi biztonság, a nyugodt légkör ágyaz meg az önfeledt játéknak. Ha a gyermek elfogadja az óvodapedagógust, akkor nincs probléma.

Az óvodai nevelés célja a 3-7 éves gyermek eltérő fejlődési ütemének és érési jellemzőinek szem előtt tartásával, a gyermeki személyiséghez igazított pedagógiai módszerek alkalmazásával, játékos keretek között alakítsa ki:

• az egészséges sokoldalú személyiséget,
• a gyermekek környezettudatos szemléletét,
• a sikeres iskolai beilleszkedéshez szükséges testi-lelki, szociális, értelmi érettséget.

A szokások és szabályok szerepe a gyermekek fejlődésében

A szokások és szabályok fontos szerepet töltenek be az óvodai élet megszervezésében, minden gyermeki tevékenység alapját képezik. A gyermekek számára az életkori és egyéni sajátosságoknak megfelelően kialakított szokás- és szabályrendszer, a korlátok és határok érzelmi biztonságérzetet adnak. Ha azokat következetesen betartjuk és betartatjuk, akkor tudni fogják, meddig mehetnek el, és ezzel nem korlátozzuk, hanem támogatást, biztonságot adunk nekik, segítjük őket az életben való eligazodásban.

A szokások és szabályok hiánya, a következetlenség, a túlzott szabadság zavart kelthet a gyermekekben, magatartási problémák kialakulásához vezethet. A hiszti, ami a szülők rémálma, gyakran a következetlenség, a megfelelő korlátok és szabályok hiánya miatt alakul ki. A gyermekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez ez elengedhetetlen.

Mi segíti az óvodában a szokások beépülését?

• A gyermekcsoportban dolgozó munkatársak tudatos, összehangolt, következetes munkája.
• Az életkori és egyéni sajátosságok figyelembe vétele, a differenciált egyéni bánásmód.
• A család és óvoda közötti összhang, egymásra épülés.
• A gyermekek egyéni fejlődésének figyelemmel kísérése, hatékony gyermekmegismerési technikák alkalmazása.
• Korszerű pedagógiai módszerek alkalmazása a szokások és szabályok elfogadtatásában.

Egészségmegőrző szokások

Az egészségmegőrző szokások kialakításának területei:

• Testápolás szokásai
• Öltözködés szokásai
• Táplálkozás szokásai
• Mozgás, testedzés szokásai
• Alvás, pihenés szokásai
• Betegségmegelőzés, egészségmegőrzés szokásai

Érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés

Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés szokásaihoz tartozik a felnőttek viselkedésmintája, példamutatása, valamint a verbális és nonverbális kifejezések (hangsúly, hangerő, hanglejtés, mimika) alkalmazása.

A kulturált, udvarias viselkedés szabályai és szokásai magukban foglalják a tiszteletet, figyelmességet, együttműködést, együttérzést, segítségnyújtást, bocsánatkérést, valamint a konfliktusok megoldását és a kompromisszumok kötését. A gyermeki kapcsolattartás szabályai közé tartozik a kommunikáció kifejezése, a kapcsolatfelvétel, köszönés, megszólítás és a kulturált beszélgetés.

A játék szerepe az óvodában

Az óvodákban zajló élet központjában a játék és a családias légkör áll. A gyermek játéka nagyon sok jelenséget foglal magában, játszanak eszközökkel és kellékek nélkül, egyedül és együtt. A játék öröme, az ellazult és derűs állapot jellemzi a játszó gyermeket, még ha a játék feszült is. A játék önmagáért való, feszültségcsökkenést eredményez, és örömforrás lehet a funkciógyakorlás, hatékonyság, ritmusosság és utánzás is.

A játék elősegíti a konfliktusok csökkentését (pl. agresszívnak tűnő játékok), lehetőséget ad a gyermek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára. A játék által ismerhető meg, tanulható meg és hódítható meg a gyermeket körülvevő világ.

A játék fejlődési szakaszai

A 3 éves gyermekekre még inkább a magányos játék jellemző. Ezután következik a szemlélődő játék, majd a társaságkereső, de még nem együttműködő játék. Később már elcserélik a játékszereket, utánozzák egymást, ekkor fejlődnek ki a kezdeti társas kapcsolatok. Az együttműködő játék a társakkal végzett játék legfejlettebb formája, amikor több gyermek egy cél érdekében összefogva játszik.

Az óvoda elsődleges célja, hogy megteremtse azokat a körülményeket, amelyek biztosítják a nyugodt, elmélyült, átszellemült játékhoz szükséges feltételeket. Vannak szabad és irányított játékok is, utóbbiban az óvónő is mindig szervesen részt vesz. A gyermekek a játék segítségével észrevétlenül tanulnak és fejlődnek.

Az óvodai nevelés és az iskolára való felkészítés

Az óvoda funkcióihoz tartozik az is, hogy az iskolai életre alaposan felkészítse a gyermekeket, mind testileg, mind lelkileg. Olyan alapvető ismereteket sajátítanak itt el a gyerekek, amelyekre az iskolai tananyag elsajátításánál már építkezhetnek, és könnyebben birkózhatnak meg az ott rájuk váró elvárásokkal. Ezért az óvodáskor végére a gyermekeknek az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában meghatározott fejlettséget, érettséget kell elérniük.

A testi fejlődés során megváltoznak testarányaik, megkezdődik a fogváltás, mozgásuk összerendezettebbé, koordináltabbá válik. Lelkileg érdeklődővé, figyelmesebbé válnak, gondolkodásuk, emlékezetük is fejlettebbé válik. Környezetük és társadalmi ismereteik kibővülnek, elemi ismeretekkel rendelkeznek a közlekedés, viselkedés, udvariassági szokások területén. Szociálisan is éretté válnak az iskolára, képesek a fokozatosan kialakuló együttműködésre, kapcsolatteremtésre a felnőttekkel és társaikkal.

Óvodai programok és a szülői beavatkozás

Az óvodák ma különféle attraktív köröket kínálnak a gyermekek számára, például angol- vagy balettoktatást már hároméves kortól. Szabó Edit óvópedagógus azonban szubjektív véleménye szerint nem tartja ezt jónak, és nem támogatja sem az óvodán kívüli, sem az óvodai körtevékenységeket. „Ha a gyermek jó óvodapedagógusokhoz került, mindent megtanul. Elég Vekerdy Tamás tanulmányait elolvasni ezzel kapcsolatban.” - mondja. Ami a nyelvtanulást illeti, a magyar óvodában, ahol a nebulók a szlovák nyelvvel is megismerkednek, soknak tartja még egy idegen nyelv bevitelét. A szakirodalom rámutat arra, hogy egy gyermek hétéves korától képes tudatosan idegen nyelvet tanulni.

A szülők gyakran ártanak azzal, hogy siettetni akarják a gyermek fejlődését. „Adjank elég időt a gyermeknek. Ne siessenek! Hagyják, hogy egyedül próbálkozzon az öltözködéssel, rendrakással. A gyerek önállóságra vágyik, amihez idő kell.” - tanácsolja Szabó Edit.

tags: #onvono #vagy #csecsemo