Miért nevet a kisbaba a plafont nézve?

A kisbabák nevetése az egyik legszívmelengetőbb hang a világon, és gyakran felteszi a szülőknek a kérdést: miért nevet a gyermekem, különösen, ha a plafont nézi? Ez a viselkedés számos tényezővel magyarázható, a normális fejlődéstől kezdve egészen speciális esetekig.

Nem is hinnéd, hogy milyen fiatalon kialakul a gyermekek humorérzéke, és rengeteg esemény mosolyt csalhat az arcukra. Ahogy járás előtt először kúszni tanulnak meg, így először mosolyogni tanulnak, aztán nevetni. Az első „valódi” babamosolyokkal a 6-12 hét környékén örvendeztethet meg minket a pici, aztán 3-4 hónapos korban az ellenállhatatlan mosoly nevetésbe alakulhat át. Minden gyermek más, így ne aggódj, ha neked nem hétre, hónapra pontosan így alakulnak ezek az események, hanem kicsit később.

A baba érzékelésének fejlődése

Az első 12 hónapban rohamos gyorsasággal fejlődik a gyermek. A születés után 4 hónappal már látása olyan mértékben fejlett, hogy felismeri az arckifejezéseket. Hallásuk is hasonlóan fejlődik, észreveheted, hogy a hangos szóra babád sírással válaszol. Anya és apa jól ismert hangja pedig lecsillapítja a kedélyeit.

Az első igazi nevetés legtöbbször olyan emberek jelenlétében történik meg, akikkel biztonságban érzi magát a kicsi - anya, apa, tesók társaságában. Onnantól kezdve, hogy babád először neveti el magát, egyre többször örvendeztet majd titeket ezekkel a boldog pillanatokkal. Ahogy fejlődik, elkezd reagálni a fizikai kontaktusra, érintésekre is. A csiklandozás, simogatás és hasonló kedves gesztusok előbb utóbb válaszra találnak.

Ha a gyermek mosolyog és nevet, valószínűsíthető, hogy boldog, ez azért magától értetődik. Vágj mókás fejeket! Gondoltad volna, milyen vicces tud lenni egy kinyújtott nyelv, bandzsítás, „O”, „I” formázás az ajkaiddal? Adj ki érdekes hangokat, utánozd az állatokat, mondókázz, énekelj vagy csak szimplán mesélj a picinek! Próbálj ki sok mindent, és tapasztald ki, mit talál viccesnek a gyermeked, milyen hangokat kedvel, melyik testrésze csikis.

Nem is olyan régen még úgy gondolták, a csecsemőnek gyakorlatilag nincs is értelme addig, ameddig nem tud beszélni, pedig ez egy teljes félreértés, hiszen a baba pontosan tud mindent már egészen kicsi korában és rengeteg dolgot megért, a beszéddel csak végre érthetően ki tudja fejezni gondolatait a világ számára is. Azonban az, hogy a kicsi még nem beszél, nem jelenti azt, hogy ne értene meg rengeteg szót és ne akarná magát kifejezni, hiszen azt számos alkalommal meg is teszi: kezdetben leginkább sírással ad hangot gondolatainak, később a mimikájával, gesztusaival és hangjelzéseivel is.

Már 8-9 hónaposan abba az irányba nyúl, ahonnan szeretne valamit megkapni, ha például szomjas és látja a poharát, akkor arrafelé nyújtja a kezét. Az érzékszervek fejlődésében, működésében kialakuló hiányosságok, a tipikus fejlődéstől eltérő sajátosságok már néhány hónapos korban észrevehetők. Az érzékszervi eltérések közül a látás és a hallás problémái a legjelentősebbek, mivel nem megfelelő működésük hatással van a gyermek további fejlődésére (mozgás, tanulás, szociális készségek, biztonságérzet).

A kommunikáció és a nevetés szerepe

Dr. Caspar Addyman, egy pszichológus, a világ legnagyobb babakacagási kutatását végezte el, melynek során bebizonyította: az édes babamosoly (nem is beszélve a kacagásról) szinte mindig olyankor jelenik meg, amikor valamelyik szülő szemkontaktust létesít a gyerekkel. És ez a bizonyos első mosoly meglepően korán, akár már pár hetes babák arcán is megjelenhet. Dr. Addyman olyan fontosnak találta ezt a témát, hogy saját pénzéből finanszírozta meg a kutatást, amely azt tűzte ki célul, hogy megválaszolja: miért is nevetnek a babák. Ennek keretében 25 országból 1400 szülőt kérdezett meg arról, miért, mikor, hogyan és mennyit nevet a gyermekük. A kutatás eredményeként bebizonyosodott, hogy a pici babák pont azon nevetnek, amin mi, nagyok. A nevetés olyan élmény, ami összehozza az embereket, növeli a kötődést a szülők és a baba között, mert mindkét félben jó érzéseket kelt. A szülőket megerősíti abban, hogy a gyerekük boldog és elégedett, a baba jutalma pedig az, hogy minél többet és kedvesebben nevet, annál több figyelmet és törődést kap a szüleitől.

Fejlődési mérföldkövek és a nevetés

Az alábbi táblázat összefoglalja a csecsemő fejlődésének néhány fontos mérföldkövét és a hozzájuk kapcsolódó kommunikációs formákat:

Okkultista magyarázatok és a plafonnézés

Az okkultisták szerint a kisgyerekek ilyenkor, „mivel nyitva van az úgynevezett harmadik szemük 5 éves korukig”, szellemeket látnak. Szerintük az egészen pici babák még akár „kokettálnak” is - a felnőttek számára láthatatlan - entitásokkal. Szerintük a 1,5 éves gyerekek határozottan ki is mutatják a félelmüket (sírnak, tiltakoznak), ha nem akarnak bemenni egy olyan helyiségbe, ahol nem érzik magukat komfortosan az entitások miatt.

• "A lányom 22 hónapos, és sokszor néz a csillárra."
• "Nálunk is van ilyen. Kisfiam 19 hónapos, és nagyon sokszor nézi a plafont. Pár pillanatra rá is köszön mindig, hogy "sia". Utána beszélget valakivel a saját maga kis nyelvén. Aztán lehetett látni, hogy a szemével követi azt a valamit. Ott stabilan nézett egy pontot kb 130-140 centi magasságban."
• "Keresztfiam most 2 éves. Soha nem említettük neki nagypapám nevét, és ha kimegy az udvarra a kazánházhoz, néz és közli, hogy: ’Szia, Béla bácsi, megint telefonálsz’."
• "Nálunk altatásnal fordulnak elő ilyenek... Kislányom mondja hogy ’néni, néni’, integet neki, majd végig néz a szobán."
• "Lányom januárban lesz 3 éves, és volt hogy nevetett, meg beszélt egyedül a szobában, és megkérdeztem, hogy kivel beszél. Mondta hogy a dédi papával. Kérdeztem, hogy hol van, és mutatta hogy ott áll minden nap. Ma kiabált nekem, hogy ’anya-anya, ott a dédi, nézd!’, és mutatta."
• "A másik házban (nem volt még 2 éves), a lépcső előtt állt, és köszönt, hogy szia... Kérdeztem, kinek köszöntél? Azt válaszolta hogy a bácsinak."

Speciális esetek: Angelman-szindróma

Az Angelman-szindróma (AS) egy értelmi fogyatékossággal járó öröklődő neurológiai betegség. Kialakulásának hátterében a 15. kromoszóma hibája áll. A kromoszómán található gének egy része az agyi fejlődésre hat, azon belül is elsősorban a nyelvi-, valamint a mozgásfejlődést határozza meg. Ezek elmaradása jellemzi a szindrómában szenvedő gyermeket. Mindemellett - az szellemi visszamaradottság ellenére is - szembetűnő a derűs, életvidám természet, állandó mosolygás és a sok nevetés.

Az Angelman-szindrómával születő baba világrajövetelekor sokszor nem tűnik betegnek. Az arcformája esetleg sajátos lehet, de ez nem mindig szembetűnő, nem kifejezett annyira, mint sok más örökletes megbetegedésnél. Jellegzetes lehet a széles, mosolygó száj (happy face), az előugró áll, a vékony felső ajak. Nyelvét gyakran az ajkai között tartja. A fej mérete esetenként kisebb az átlagnál és a koponya hátul a szokottnál laposabb. Gyakran születéskor még nem, csak a későbbiekben, 1-2 éves kor körül kezdenek szembetűnni a problémák. Ekkor elsősorban a beszédfejlődésben és a mozgásban érezhetőek a hiányosságok. A baba sokkal kevesebbet „gagyog”, mint kortársai, és nagyon lassan tanulja meg az első szavakat. Hosszú hónapokig is tarthat a legegyszerűbb szavak kimondása is. Szókincsük igen-igen szegényes, és ez a későbbiekben sem változik jelentősen - a betegség súlyosabb formáiban 10-20 szónál nem mond ki többet a beteg.

Gyakran inkább taktilis ingerekkel, nonverbális jelekkel kommunikálnak. Eltolják maguktól a nem kívánt tárgyat, vagy a számukra szükséges dolog felé húzzák szüleiket. Testtartásuk merev, gyakran szokatlan mozgások is észlelhetőek. Ez lehet pl. remegés vagy önkéntelen kézlendítések. Jellegzetes még az állandó mosolygás, gyakori nevetés is, ami miatt korábban happy puppet - boldog baba névvel is illették őket. A későbbi életkorban a fentieken túl további tünetek kerülnek előtérbe. Ilyen lehet a fokozott görcskészség epileptiform rohamokkal, hiperaktivitás, aminek köszönhetően nagyon nehéz lekötni a beteg gyermek figyelmét. A motoros hiperaktivitás a legszembetűnőbb. Kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha soha nem pihenne a baba. Később alvászavarok is jelentkezhetnek, melyek súlyos esetben gyógyszeres kezelést is igényelnek.

A figyelemhiány, szokatlan mozgások, értelmi visszamaradottság, kommunikációs nehézségek miatt nem ritka, hogy autizmussal keverik össze az Angelman-szindrómát. Bár tény, hogy az autisták sokkal inkább kerülik a társas érintkezést, kapcsolatteremtést, és tekintetük sem vidám és kíváncsi, mint az Angelman-szindrómásoké, hanem sokkal inkább kifejezéstelen.

Az Angelman-szindrómás betegek többsége felnőttkorára sem válik teljesen önellátóvá. A többségük megtanul evőeszközzel étkezni, de cipzáras vagy gombos ruhák önálló felvétele már gondot jelent. Mindennek ellenére nagyon derűs természetű, kedves, társaságot kereső és szerető emberek. Bár a társas interakciók a csekély beszédkészség miatt nehézkesek, de ezek az emberek mindig megtalálják a módját, hogy megértessék magukat másokkal. Sokan közülük elsajátítják a jelbeszédet, bár a zavart mozgásfejlődés miatt azt néha kicsit módosítva alkalmazzák. Az is gyakori, hogy különböző kommunikációt segítő eszközöket használnak saját maguk megértetésére.

A betegség diagnózisa a klinikai jelek és DNS vizsgálat alapján állítható fel. Bár a betegek életkilátásai - öröklésmenettől függetlenül - jók, élettartamuk megközelíti az egészséges egyénekét, de bizonyos képességek jobban illetve kevéssé fejleszthetőek attól függően, hogy milyen mechanizmussal történt az átörökítés. A kórkép gyógyítására ma még sajnos nincs lehetőség, csak a tünetek kezelhetőek. Súlyos alvászavar, rendszeres epilepsziás rohamok esetén szükség van a gyógyszeres beavatkozásra, de ezek mellett elsősorban a viselkedés terápiára és beszédfejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt.

Hallás- és látásproblémák felismerése

Az észlelési folyamatok éveken át tartó fejlődésen mennek keresztül, melyek különböző, de egymásra épülő fázisokban zajlanak. Az első szakasz (modalitás-specifikus szakasz) önálló érzékelési csatornákhoz (pl.: látás, hallás) kötött és kritikusnak tekinthető a fejlődés szempontjából. A gyermek észreveszi az ingert (pl.: hangok, zajok, beszéd, fények, formák) és fixálja azt, megtanul odafigyelni rá. Lényeges, hogy ezeket az érzékszervi eltéréseket (hallás- és látáskárosodás) még az első életévben felismerjék, hogy a gyermek korai fejlesztése, terápiája minél hamarabb elkezdődhessen.

Halláskárosodásra vagy hallási problémára utaló figyelemfelhívó jelek:

• Három hónapos korban a csecsemő nézelődés vagy aktivitás közben hangokat ad. Hallással kapcsolatos problémára utalhat, ha keveset vagy nagyon visszafogottan gőgicsél.
• Nem képes a „párbeszéd” jellegű kommunikációra, aktivitása nem változik a hozzá intézett beszéd során.
• Ha a csecsemő nem látja a szüleit, akkor csupán a hangokra nem figyel fel és nem mutatja a szülők közeledésére az öröm jeleit.
• Nem fordítja a fejét a hangok irányába és nem figyel fel a háztartási eszközök hangjára.
• A hangok utánzása nem vagy kevéssé történik meg.
• A már megindult gőgicsélés/gagyogás egyre ritkábbá válik, változatossága beszűkül vagy elmarad.
• Nem figyel fel a nevére, vagy másra néz a megszólító helyett.
• Nem figyel fel a hangot adó tárgyra, nem keresi a hang forrását vagy rossz irányba keresi.
• A hangadás nem színesedik, és nem jelenik meg benne a dallam, a ritmus.

Látáskárosodásra vagy látási problémára utaló figyelemfelhívó jelek:

• Feltűnő, ha a csecsemő inkább a hangokra, a megszólításra élénkül fel, és a látvány nem vált ki reakciót.
• Nem figyeli és nem pásztázza a szülők arcát, vagy csak egy helyre tekint.
• A csecsemő nem nézegeti a kezét, vagy keveset nézelődik, és rendszeresen csak egy irányba tartja a tekintetét.
• Nem követi a mozgó tárgyakat és a személyek mozgását.
• Nem nézegeti a tárgyak részleteit vagy túl egysíkúan teszi.
• Szemmozgásai feltűnően aszimmetrikusak 6-8 hónapos korban is (kancsalít, nystagmus).
• A hallással vagy a látással kapcsolatos problémára utalhat, ha 6 hónapos kor után a gyermek nem játssza a „kukucs” játékot.

Mit tegyen a szülő, hova fordulhat?

A hallás- vagy látáskárosodott gyermek esetében jellemző a kompenzációs mechanizmusok kialakulása, ami azt jelenti, hogy a többi érzékleti terület jobban fejlődik az ép fejlődésű gyermekekhez képest. Egy jól fejlődő kiscsecsemő esetén, aki egyebekben egészséges, mozgása ép, nehéz észrevenni, ha a hallása vagy a látása kissé csökkentebb. A finom jelek kitartó megfigyelésére lehet szükség. A szülő fordulhat pedagógiai szakszolgálathoz, ha a hallással vagy látással észlel gyengeségeket vagy esetleg bizonytalan ennek eldöntésében. A figyelemfelkeltő jelek tartós jelenléte esetén a szülő konzultálhat a házi gyermekorvossal is, aki szükséges esetekben kivizsgálásokat javasol (pl.: gyermekszemészet, gyermek fül-orr-gégészet, hallásvizsgálat). Hallási problémák időben történő észlelésével és kezelésével megelőzhető a beszéd alakulásának késése és a hallásállapot romlása. Ugyanígy nagyon fontos a látás területén észlelt nehézségek minél hamarabb történő szakszerű kezelése, hiszen a vizuális információk észlelése és megfelelő feldolgozása, meghatározza a későbbi szem-kéz és szem-láb koordináció kialakulását, a téri tájékozódást, az egyensúly érzékelést.

Ha megvalósul a korai diagnózis, akkor a fiatal életkor miatt a terápia sikeressége nagymértékben a szülőtől is függ. A szakember elmondja, hogyan foglalkozzanak a gyermekkel, megbeszélik a kérdéseket, kilátásokat. Ha a kritikus időszakon belül (első életév) megkezdődik a fejlesztés, akkor sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Kései felismerés esetén az elveszett hónapokat, éveket nem lehet behozni, több idő kell a terápiához és a hatásfok is rosszabb lehet.

tags: #kisbaba #plafont #nezi #es #nevet