A magzat méhben elfoglalt testhelyzete befolyásolhatja a vajúdás és a szülés kimenetelét. A terhesség 36. hetéig ez még nem lényeges, mert még mindig változtathat a fekvésén. A 36. hétig a legtöbb babának fejjel a szülőcsatorna felé, fejvégű fekvésbe (vertex, azaz koponyavégű fekvés) kell beállnia, hogy felkészüljön a szülésre, de páran még mindig mozgolódnak, és gyakran változtatnak az elhelyezkedésükön. Ezt szaknyelven instabil fekvésnek hívják.
Fekvési helyzetek
A baba elhelyezkedése a méhen belül többféle lehet, és ezek eltérő hatással lehetnek a szülés folyamatára.
Occiput anterior (elülső koponyatartás)
Magzatunk valószínűleg a hátunk felé néz, a hátával rézsút a hasunk egyik oldala felé fordulva. Ezt a tartást nevezik occiput anterior (OA) helyzetnek. Ez az ideális elhelyezkedés a magzat számára, hogy átjusson a medencén, és a babák többsége ezt a helyzetet veszi fel. Ha a magzat rézsút jobb oldalra néz, a testhelyzetét jobb oldali occipitalis anterior helyzetnek nevezzük, ha balra, akkor bal oldali occipitalis anterior helyzetről beszélünk.
Occiput posterior (hátulsó koponyatartás)
Ha a magzat arccal a hasunk felé, hátával a mi hátunk felé fordulva fekszik, akkor occiput posterior (OP) pocícióról beszélünk. Ezeknek a babáknak azonban csak 5%-a nem fordul át occiput anterior helyzetbe. Ha a magzatunk egyike ennek az 5%-nak, ez nem jelenti azt, hogy nem szülhetjük meg hüvelyi úton. Azonban a szülés hosszabb ideig tarthat, megfájdulhat a hátunk, és nagyobb a valószínűsége a szaksegítséggel kísért szülésnek is.
Az ún. occiput posterior (OP)-pozícióról akkor beszélünk, amikor a kisbaba arccal felfelé születik, vagyis hátával az édesanyja háta felé helyezkedik el. A babák 15-30 százaléka indul el kifelé ebben a helyzetben, de csupán öt százalékuk az, aki így is marad. Az OP-pozícióban fekvő babákat a legtöbb esetben valószínűleg valamilyen beavatkozással segítik a világra (oxitocin-infúzió, epidurális érzéstelenítés, vákum, császármetszés, fogó). A kisbabák egy része vagy azért születik arccal felfelé, mert ebben a pozícióban maradnak a szülés indulásakor, vagy azért, mert születés közben elfordulnak.
Az OP-pozícióban lévő babákkal kapcsolatban általában jellemző lehet, hogy baba jóval a kiírt időpont után születik meg, nehezen indul meg a szülés, szabálytalanok az összehúzódások és lassabban tágul a méhszáj. Ezek a jelenségek csak akkor válnak problémává, ha megpróbáljuk a szüléssel kapcsolatos általános elvárásokat ráhúzni a helyzetre.
Nehéz megmondani, hogy a OP-pozíció befolyásolja-e a fájdalom intenzitását, vagy milyenségét. Számos, arccal lefelé született baba anyukája számolt be arról, hogy nagyon fájt a háta szülés alatt, míg az OP-pozícióban születő gyerekek édesanyjai nem szoktak erről panaszkodni. Sajnos a nők között gyakran elterjed, hogy az OP-pozícióban lévő babákat sokkal nehezebb megszülni. Pedig fontos hangsúlyozni, hogy minden születés és minden nő fájdalomtűrő képessége más. Van, aki nagyon megszenvedi az arccal lefelé, vagyis OA-pozícióban születő gyermek szülését is, más pedig nem igazán számol be komoly nehézségekről OP-szülésnél sem.
Amint az OP-baba áthalad a medencén, a feje hátsó része nyomást gyakorol az idegekre, amely arra késztetik az anyát, hogy nyomjon. Ez az inger valószínűleg segíthet abban, hogy a baba megforduljon. Sajnos azonban ezt a jelenséget is problémaként értékelik az orvosok, és általában epidurális érzéstelenítőt adnak.
A nők gyakran saját magukat hibáztatják, amiért a babájuk OP-pozícióban született. Azt kérdezgetik maguktól, hogy mit csináltak rosszul, vagy mit kellett volna csinálniuk. Itt az ideje, hogy ne gondoljunk többé úgy az OP-re, mint egy “rossz” fekvési pozícióra. Valószínűleg mind az arccal felfelé, mind az arccal lefelé fekvő babáknak jó okuk van arra, hogy abban a pozícióban legyenek, amilyenben vannak.
Az occipito posterior (OP) pozíció akkor fordul elő, amikor a baba a medencébe elöl nézve, a hátával az anya hátához fordulva érkezik. A baba fejének hátsó része (a koponya) a medence hátsó részén (posterior) helyezkedik el, a keresztcsont ellen. A szülés kezdetén nagyon gyakori, hogy egy baba OP pozícióban van, és egy tanulmány kimutatta, hogy az első szülő nők 52%-a indította a szülést OP pozícióban. A legtöbb baba elfordul OA-vá születésükre, kevesebb mint 5% marad OP-ben a szüléskor.
Az OP (más néven "napos oldalán") a leggyakoribb magzati malpozíció. Egy kutatási tanulmány szerint "306 237 termékeny szülésből 19%-ban volt occiput posterior pozíció a szülés alatt, melynek 37%-a megmaradt occiput posterior pozícióban a szüléskor."
Ne csüggedj, ha az orvosod azt mondja, hogy a babád OP pozícióban van. Megismétlem, még mindig szülhetsz hüvelyi úton, anyuka. A segítséggel történő hüvelyi szülés szükségessége megnőhet, ha egy baba nem a legoptimálisabb pozícióban van a szüléshez. Ne félj, vannak dolgok, amiket tehetsz, hogy ösztönözd a kisbabádat a forgásra és megkönnyítsd a dolgokat. A mozgás és a pozícióváltás kulcsfontosságú! Vannak dolgok, amiket megtehetsz a szülés előtt és a szülés alatt is, hogy ösztönözd a forgást. Egy dúla értékes erőforrás a szülés alatt. Nemcsak lelkesítőd és szószólód, de javasolhat és segíthet különböző pozíciókban is a szülés haladásának elősegítése érdekében. Lásd, rengeteg mindent tehetsz, hogy segíts a babát egy optimálisabb pozícióba terelni. Nem vagy egyedül: ne feledd, nem navigálsz egyedül ezen az úton! A cikk elolvasása után remélem, hogy az "occiput posterior" szavak sokkal kevésbé lesznek ijesztőek! Ez nem más, mint az egyik sok pozíció közül, amit a babád felvehet, és nem kell meghatároznia, hogyan szülöd meg a babádat. Ha bármilyen aggályod van a baba pozíciójával kapcsolatban, vagy hogy ez hogyan befolyásolhatja a szülésedet, ne habozz beszélni az egészségügyi szolgáltatóddal. Ők a legjobb forrásod a személyre szabott tanácsokhoz és támogatáshoz.
Farfekvés
Farfekvés (medencevégű fekvés) esetén a magzatunk farral lefelé fekszik, és a feje kerül a bordáink alá. A lábai lehetnek teljesen felemelt helyzetben (egyzerű fartartás), de lehet, hogy egyik vagy mindkét lába lefelé mutat (lábtartás). Ha a magzatunk farfekvéses, a 37. hét táján valószínűleg külső segítséggel történő helyes irányba, azaz fejre fordítás elvégzését javasolják majd (ECV, external cephalicus versio). Ez azt jelenti, hogy a szülész megpróbálja megfordítani a babát.
Általában azt szeretnénk, hogy a babánk fejjel lefelé helyezkedjen el. Amikor a fejecskéje felül van, a baba ülő pózban helyezkedik el, ezt nevezzük farfekvésnek. Ez ugyan nem zárja ki a hüvelyi szülés lehetőségét, de megnehezíti azt, a jelen kori medikális gyakorlatban pedig szinte 100%- ban császármetszéssel segítik a világra a faros babákat.
Transversalis fekvés (harántfekvés)
Ha a magzat a jobb vagy bal oldalunk felé tekint, a helyzetét harántfekvésnek nevezzük. Ha nem fordul meg, császármetszés szükséges.
Instabil fekvés
Ha a baba a 37. hét után is változtatja a testhelyzetét, fekvését instabil fekvésnek nevezzük.
A szülés folyamata és a baba helyzete
A szülés az élet egyik legintenzívebb, legmélyebb élménye, amely egyszerre hordozza magában a félelmet és az euforikus várakozást. Sok kismama a rettegett „könnyű szülés” kifejezést keresi, de talán érdemesebb a hangsúlyt áthelyezni a tudatos, felkészült szülésélményre. A könnyűség nem feltétlenül a fájdalom hiányát jelenti, hanem azt, hogy a vajúdás során képesek vagyunk együtt dolgozni a testünkkel és a babánkkal, kontrollt és támogatást érezve.
A szülés természete megköveteli, hogy elengedjük a merev elvárásokat. A szülészeti beavatkozások csökkentése, a mozgásszabadság és a személyre szabott támogatás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vajúdás élménye pozitív legyen. A tudatos szülés azt jelenti, hogy a várandósság alatt már elkezdjük a mentális és fizikai felkészülést. Ez magában foglalja a félelmek azonosítását és oldását, a test rugalmasságának növelését, valamint a születéshormonok működésének megértését.
A szülésre való felkészülés nem a kórházi táska bepakolásával kezdődik, hanem jóval korábban. A terhesség alatti rendszeres, de kíméletes mozgás, mint a terhesjóga, a kismama úszás vagy a séta, elengedhetetlen. Különösen fontos a gátizomzat tudatos erősítése és lazítása. A Kegel-gyakorlatok segítik a gátizomzat tónusának szabályozását, ami a kitolási szakaszban kulcsfontosságú. A szülés közeledtével (kb. a 34. héttől) a gátmasszázs jelentősen csökkentheti a gátsérülések és a gátmetszés szükségességét.
A vajúdás megértése segít abban, hogy ne ijedjünk meg a folyamat intenzitásától, hanem elfogadjuk azt, mint a születés természetes ritmusát.
A vajúdás szakaszai és a baba helyzete
A vajúdásnak három fő szakasza van, és a baba helyzete befolyásolhatja ezek lefolyását.
- Latens és aktív fázis: Ez a leghosszabb szakasz, amely a méhnyak elvékonyodásával és tágulásával jár. A latens fázisban a kontrakciók még rendszertelenek és enyhébbek. Az aktív fázisban a kontrakciók erősödnek, rendszeressé válnak (általában 3-5 percenként jelentkeznek) és a méhnyak 4-10 cm-re tágul. Ebben a fázisban kulcsfontosságú a mozgás szabadsága.
- Átmeneti fázis: Ez a legintenzívebb, de általában a legrövidebb is. Ekkor a mama gyakran érzi, hogy feladná, vagy megkérdőjelezi a képességeit. A támogató személyzet és a partner bátorítása elengedhetetlen.
- Kitolási szakasz: A teljes tágulással kezdődik. Fontos, hogy ne a megszokott, fekvő helyzetben toljon a kismama, hacsak nem indokolt. Az álló, guggoló, vagy négykézláb pozíciók növelik a medence átmérőjét, és segítik a baba hatékonyabb előrehaladását.
- Lepényi szakasz: Ez a szülés utolsó, általában gyors szakasza. A baba megszületése után az oxitocin szintje a legmagasabb. A bőr-bőr kontaktus a babával segíti a méh összehúzódását és a placenta gyorsabb, természetesebb leválását.
Az occiput posterior pozíció kezelése és a szülés megkönnyítése
Az OP-pozícióban lévő babákkal kapcsolatban általában jellemző lehet, hogy a baba jóval a kiírt időpont után születik meg, nehezen indul meg a szülés, szabálytalanok az összehúzódások és lassabban tágul a méhszáj. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a szülés rosszabb lenne, mint az OA-szüléseknél.
Mozgás és testhelyzetek a szülés alatt
A mozgás és a pozícióváltás kulcsfontosságú a szülés során, különösen, ha a baba OP pozícióban van. Az álló, guggoló, vagy négykézláb pozíciók növelik a medence átmérőjét, és segítik a baba hatékonyabb előrehaladását.
Guggoló póz: Állj a csípőszélességnél nagyobb terpeszben, a lábfejeket fordítsd kifelé kb. 30 fokban. A medencéd billentsd, úgy hogy a derekadnál a görbület elsimuljon. Kezeidet tedd csípőre, kulcsold össze őket, vagy fogd át a könyökeidet vállmagasságban magad előtt. Guggolj úgy, mintha egy székre szeretnél leülni egyenes háttal, enyhe törzsdöntésben. Nem szükséges mélyre guggolni, a maximum 90 fokos térdhajlítás elegendő. Naponta 300 guggolás javasolt! Fokozatosan növeljük a guggolások számát, míg el nem érjük egy nap a 100 ismétlésszámot a következő módon: 5x20 guggolás szünetek beiktatásával. Akár a nap több szakaszára elosztva is végezheted a guggolásokat, szóval nyugi: nem kell 300-at lenyomni egyből! Sőt! Ha nem akarok nagyon szigorú lenni, akkor azt állítom, hogy naponta 100 guggolással is már csodás eredményeket érhetsz el! Fontos az edzettségi alap szint, nem kell erőn felül "izomból nyomni", tartsd tiszteletben a határaidat és guggolj élvezettel, jó kedvűen annyit, amennyit tudsz!
Imádkozó (pillangó) guggolás: Állj csípőszéles terpeszben, a lábfejeket fordítsd kifelé, majd guggolj le szélesre tárt térdek mellett. A várandósság utolsó harmadában, szélesebbre is veheted a terpeszt, hogy elegendő helye legyen a pocakodnak. Törekedj a teljes talptámaszra, de ha ez nem megy egy összetekert törölközőből készíts alátámasztást a sarkadnak. Érintsd össze a tenyereidet (imádkozó tartás), a könyökeiddel támaszd meg a térdek belső oldalát. Egy nagy lélegzetvétel kíséretében zárd a lapockákat, húzd hátra a vállaidat, az állad a mellkasodhoz, fejtetőven nyújtózz meg és a könyökeid segítségével távolítsd a térdeket egymástól. Lélegezz mélyen, teljes jógalégzéssel. Tartsd ki a pózt 30 másodperc és egy perc között, elmélyedve a gyakorlat hatásaiban. A tenyereidet a talajra támasztva, a testsúlyodat enyhén rájuk terhelve, hajlított térddel és gömbölyű háttal lassan állj fel. Ha megszédültél, várj, amíg az egyensúlyod helyreáll. Guggoló pózban gátizom tornát is végezhetsz.
Gátizomtorna guggoló pózban: Nyugodt légzés mellett apró, szapora feszítéseket végezz a medencefenék izmaival („pulzáló” vagy „pislogó” izommunka). Mindkét technikát végezd el, az egész gátizomzatot egyszerre megfeszítve, illetve elkülönítve is a húgycső, a hüvely, majd a végbélzáró izmokkal.
Pillangó ülés: Ülj nyújtott lábakkal. Ha a csípőd, vagy a lágyékod nagyon kötött, rakj az ülőcsontjaid alá egy összehajtogatott plédet. Támaszkodj meg két kézzel a talajon a csípőid mellett, majd kilégzésre hajlítsd be a lábaidat úgy, hogy a sarkaidat a medencéd felé húzod. Érintsd össze a talpaidat, majd engedd, hogy a térdeid lefele süllyedjenek. Hozd a sarkaidat olyan közel a medencédhez, amennyire még kényelmesnek érzed. Ragadd meg a nagylábujjaidat a középső-, a mutató- és a hüvelykujjaddal, vagy az összekulcsolt kezeiddel támaszd alá a lábujjaidat. Ha nem tudod megfogni a nagylábujjadat, akkor fogd a bokádat vagy a sípcsontodat. Ügyelj arra, hogy szimmetrikusan terheld mindkét ülőcsontodat.
Terhességi jóga az optimális magzati pozícióért / Hogyan fordítsunk hátulról, haránt fekvésű vagy farfekvéses babát
A fájdalom kezelése OP pozícióban
Az OP-pozícióban lévő babákkal kapcsolatban általában jellemző lehet, hogy a baba jóval a kiírt időpont után születik meg, nehezen indul meg a szülés, szabálytalanok az összehúzódások és lassabban tágul a méhszáj. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a szülés rosszabb lenne, mint az OA-szüléseknél.
A szülészeti beavatkozások csökkentése, a mozgásszabadság és a személyre szabott támogatás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vajúdás élménye pozitív legyen.
A szülési fájdalom egyedülálló, hiszen nem sérülésre utal, hanem termékeny, előrehaladó munkára. Használjuk a Kapuellenőrzési elméletet (Gate Control Theory) a gyakorlatban. Ez az elmélet kimondja, hogy a fájdalomérzet csökkenthető, ha más, erősebb szenzoros ingereket küldünk az agyba.
- Meleg víz: A meleg víz a természet egyik leghatékonyabb fájdalomcsillapítója. A vajúdás a vízben segít ellazulni, csökkenti a méhfal feszültségét és a testsúly tehermentesítése miatt a mozgás is könnyebbé válik. A meleg víz hatására a szervezet endorfint (természetes fájdalomcsillapítót) szabadít fel.
- Masszázs: A folyamatos, gyengéd érintés csökkenti a stresszhormonok szintjét. Különösen hatékony a derék- és keresztcsont masszázsa, főleg ha a baba hátsó koponyafekvésben (OP - occiput posterior) van, ami fokozott derékfájdalmat okoz.
- Légzés és hangok: A légzés a vajúdás alatti kontroll és a nyugalom legfőbb eszköze. A mély, mély hangok kiadása a kontrakciók alatt (például „óóó” vagy „ááá”) segít ellazítani a gátizomzatot.
Szülési terv és kommunikáció
Külföldön elterjedt gyakorlat, hogy a várandósok szülési tervet készítenek és előre átbeszélik az orvossal, hogy milyen módon akarnak szülni. Célszerű már a kórházat és az orvost is a szülési terv alapján választani. Gyakori „tévedés”, hogy a várandós nem tisztázza előre a kórházzal, orvossal, hogy milyen protokollok szerint zajlik a szülés, mik a lehetőségei a vajúdás alatt és a szülést követően. Hogy ne érjen minket meglepetésszerűen semmilyen helyzet, merjünk kérdezni! Elkérhetjük előre azokat a beleegyező nyilatkozatokat, amiket a szülés során aláíratnak velünk, ha valamilyen beavatkozásra kerül sor. Kérdezzünk rá a kórházban alkalmazott szülési protokollra! Minden kórházban más-más eljárásrendeket használnak szülésnél, sőt, sokszor még egy intézményen belül is változhat, hogy melyik orvos hogy vezet szülést. Tájékozódjunk előre, hogy a választott kórház/orvos hogyan jár el!
A baba elhelyezésében is nagy különbségek vannak. A szülési terv elkészítésénél érdemes átgondolni, hogy melyek azok a beavatkozások, amiket mindenképpen el akarunk kerülni, akarunk-e beöntést, borotválást stb., kik legyenek velünk a vajúdás alatt, a szülést követően az újszülött velünk maradjon-e stb.
A szülési terv nem egy merev forgatókönyv, hanem egy kommunikációs eszköz. Fontos, hogy a tervet ne csak megírjuk, hanem részletesen átbeszéljük a választott orvossal és szülésznővel.
Az epidurális érzéstelenítés és az OP pozíció
Az epidurális érzéstelenítés az egyik leghatékonyabb fájdalomcsillapítási módszer, ami lényegében megszünteti a kontrakciók fájdalmát. Az epidurális érzéstelenítés lehetővé teszi a mama pihenését, ami új erőt ad a kitolási szakaszhoz. Segíthet a magas vérnyomás kezelésében is.
Az epidurális érzéstelenítésnek vannak potenciális hátrányai. Csökkentheti a vérnyomást, megnehezítheti a pozícióváltást (mivel a lábak zsibbadnak), és növelheti a vizeletkatéter szükségességét. Néhány tanulmány szerint növelheti a kitolási szakasz idejét, és növelheti a vákuumos vagy fogós szülés esélyét, mivel a mama nem érzi a tolóerőt olyan intenzíven.
Ha a baba OP pozícióban van, az epidurális érzéstelenítés használata csökkentheti a baba forgásának képességét, mivel a nő nem tudja ösztönösen mozgatni a testét, hogy segítse a forgást.
A szülés és a korai kötődés
A szülés nem ér véget a baba megszületésével. A baba megszületése után a köldökzsinór még percekig, vagy amíg a pulzálás meg nem szűnik, vért pumpál a babába. Ez a késleltetett köldökzsinór-ellátás (DCC) létfontosságú, mivel biztosítja a baba számára a teljes vérmennyiséget, amely gazdag vasban és őssejtekben.
A korai kötődés, azaz bonding - már a születés, szülés előtt, illetve a szül(et)és pillanatában megkezdődik. Elengedhetetlen, hogy a gyermek és az anya elválasztását meggátoljuk az élet első pillanataiban, óráiban, napjaiban. A korai kapcsolat támogatása alapvető fontosságú minden gyermeknél, de ennél is lényegesebb a koraszülöttnél és császármetszéssel világrajötteknél, traumatizált anyáknál.
A bőrkontaktus elősegíti a szülővé válást, az újszülött adaptálódását, a természetes, egészséges bio-pszicho-szociális, spirituális folyamatok kibontakozását, megvalósul a kolonizáció, immunológiai, fiziológiai szempontból is az ideális kezdetet kapja meg a kisbaba. Megvalósul az egészséges életkezdethez való joga.
Császármetszés esetén: A gyermek az anya mellkasán keresztben legyen. Javasolt a műtéti paraván lejjebb helyezése az anya mellei alá a kiemelést követően. Előtte az anyának közvetlenül át lehet adni a gyermekét. Amennyiben szükséges, a gyermeket egy másik személy tartsa meg - leginkább az apa vagy egy szakdolgozó, hogy az újszülött aktívan és hatékonyan kereshesse a mellbimbót és így képes legyen mellre tapadni és szopni. Amennyiben műtét miatt elektródákat kell elhelyezni az anya testén, a legideálisabb, ha a hátára vagy a mellkasán kívülre kerülnek. A köldökzsinórt késleltetve vágjuk el a pulzálás befejeztével, hogy a méhlepényből átkerülhessen a vér az újszülött testébe, erősítve ezzel a placentáris transzfúziót.
Késleltetett köldökzsinór-ellátás: Gyógyszeres vagy műtétes befejezéssel végződő szüléseknél, így a császármetszés esetén is - ez az idő akár több órát is tarthat. Ideális az érintésmentes támogatási forma: az anyának biztosítsunk kényelmesebb testhelyzetet, mutassuk meg neki, hogyan támassza meg a mellét és szavakkal támogassuk őt a szoptatásban. Az újszülöttnek kizárólag az anya segíthet a szopásban és csak akkor, ha szükséges. A személyzet kizárólag várakozóan legyen jelen, legyen elérhető. Az anya kezét segítsék vagy mozgassák.
Folyamatos bőrkontaktus: Támogassuk a folyamatos, zavartalan bőrkontaktust, melyet legideálisabb tizenkét órán át vagy még annál is tovább fenntartani. Az anya és gyermeke a szülőszobáról a gyermekágyra bőrkontaktusban kerüljenek át, hogy zavartalanul ismerkedhessenek egymással. Császármetszés esetén a műtéti területet alakítsák át úgy, hogy az anya folyamatos bőrkontaktusban maradhasson újszülöttjével. Ennek a kapcsolatnak a helyettesítését az apa testén minimalizálják csak a legszükségesebbre (pl. az anya ágyra helyezéséhez használjanak mozgatható alátétet, hogy a bőrkontaktust az áthelyezés alatt is meg lehessen őrizni).