Nincs spontán peteérés – Tévhitek és a valóság a női ciklusról

Amikor egy nő babát tervez, mindent megtesz annak érdekében, hogy mihamarabb megtörténjen a várva várt fogantatás. Azonban olykor megesik, hogy már egy év próbálkozás után is csalódás éri a párt - ekkor természetesen mindenki elgondolkozik azon, vajon hol lehet a hiba? Elsőként érdemes megbizonyosodni arról, van-e a nőnek rendszeresen peteérése, hiszen ennek hiányában lehetetlen teherbe esni.

A peteérés termékenységben betöltött funkciója jól ismert, sokkal kevesebbet tudunk azonban arról, hogy hogyan járul hozzá a folyamat az általános egészség fenntartásához. Minden apró sejted úgy van kalibrálva, hogy az egészséges működéséhez igényli a hormonrendszer hullámzását, igényli az ösztrogént és a progeszteront, igényli ezek változó mennyiségét, azaz igen: igényli az ovulációt, és annak hiánya számtalan szinten nehezíti meg a működését. A keringésed, a csontjaid, a hajad, a bőröd, az emésztésed, a szíved, az agyad, a pszichéd - mind nagyon nagy mértékben támaszkodnak arra a működésre, amelynek a szívét jelenti az ovuláció folyamata.

Az ovuláció és a teherbeesés témáját rengeteg tévhit és félreértés övezi. És ez valahol teljesen érthető, mert a női működés valóban nem egyszerű. Ezek közül az egyik leggyakoribb és legvitatottabb a spontán peteérés kérdése. Nem véletlenül: még a szakemberek sem értenek teljesen egyet a megítélésében.

Mi a spontán peteérés, és létezik-e?

Ugye mindannyiunknak van olyan ismerőse, barátnője, aki olyan időpontban lett terhes, mikor elvileg nem is lehetett volna? Még az orvosok véleménye is megoszlik a témában. Aki ismeri és kutatja a női ciklust és a Fertility Awareness-t, az pontosan tudja, hogy ez csak egy mítosz. A többi orvos pedig könnyen megmagyaráz minden „érthetetlenül” bekövetkező terhességet a spontán peteérés legendájának segítségével.

Az egyszerű válasz az, hogy nem, nem létezik spontán peteérés. A bonyolultabb pedig az, hogy attól függ, hogy mit értünk ez alatt!

Az általános tévhit szerint előfordulhat random peteérés a ciklus során bármikor, soron kívül, csak úgy, akár egy orgazmus hatására is, a normális peteérésen kívül, egyik pillanatról a másikra. Ez így egyszerűen nem igaz, félreértések sokasága vezet az elképzeléshez.

Hogy megértsük az alapokat, egy kicsit meg kell ismernünk az építőkockákat. Az egész női ciklus arra épül, hogy bekövetkezik az ovuláció. Ez egy precízen felépülő, bonyolult hormonegyensúly által vezérelt folyamat. Ez a hormonjáték kicsit olyan, mintha az agyunk és a méhünk (pontosabban a petefészkünk) pingpongozna egymással.

Belátható, hogy ha ez a folyamat ilyen összetett, akkor nem következhet be csak úgy egyik pillanatról a másikra a peteérés. Töretlenül tartja magát a tévhit, hogy a peteérés a ciklus 14. napján következik be. Ez persze csak a tökéletesnek tartott 28 napos ciklus esetén lehet igaz - és még akkor sem biztos. Ráadásul sokan azt sem tudják, hogy ezt a 14 napot nem is az adott ciklus első napjától kéne számolni, hanem a következő ciklus első napjából visszaszámolni 14 napot (egyébként ezen alapszik a naptármódszer is).

Ugyanis a ciklusnak egy fix szakasza van, az úgynevezett luteális fázis - azaz az abszolút terméketlen szakasz. Ez az ovulációtól a következő menstruációig terjedő időszak, ami normál esetben 10-16 napos (tankönyv szerint 14). A peteérés időpontja viszont ciklusról ciklusra változhat. Előfordulhat, hogy a 9. napon történik, de az is lehet, hogy a 18. napon következik be. És ez teljesen normális.

Vegyünk egy példát: Adott egy nő, akinek általában a 15. nap környékére esik az ovulációja. Most valamiért előbbre csúszik ez az időpont. A pár együtt van a ciklus 7. napján, a nő a ciklus 9. napján ovulál, terhesség lesz a vége. Még az orvosok is meglepődnek ezen, és könnyű arra fogni, hogy biztosan spontán peteérés történt, pedig nem így van. Egyszerűen a várttól eltérő időpontban következett be a peteérés. Ilyen létezik, ebből születnek a kétpetéjű ikrek. De soha nem abban a formában fordul elő, hogy van egy peteérés a ciklus 11. napján, aztán meg a 15-en. Ez a legelterjedtebb tévhit, de egyszerűen nem igaz.

Ennek az elképzelésnek lehet az is az alapja, hogy a szex hatására valóban növekszik az ösztrogénszint a szervezetben, de a tüszőrepedés bekövetkezéséhez több napig tartó ösztrogénszint-növekedés és több hormon összjátéka szükséges. Egy hirtelen hormonlöket nem elég az ovulációhoz. Ha a „rendes” ovuláció után esetleg be is következhetne még egy tüszőrepedés, akkor is maximum csak egy éretlen petesejt tudna kiszabadulni, amely nem képes megtermékenyülni. Érdekesség: Valóban vannak olyan állatfajok, ahol a szexuális aktivitás váltja ki az ovulációt (pl. egyes párosujjú patások). Az embert egyébként a spontán ovulálók csoportjában tartják számon biológiai szempontból.

A végkövetkeztetés tehát az, hogy a köznyelvben használt spontán peteérés nem létezik. A legtöbb nő nem követi a ciklusát. Nem tudja, hogy mi történik a testében, így nyilván mindig védekezni kell, hiszen tényleg bármikor előfordulhat az ovuláció, de sosem spontán peteérés formájában.

A női ciklus szakaszai és hormonális változásai

A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a vérzésre. Maga a menstruáció általában 28 naponként ismétlődik (bár 25-31 napos is normálisnak számít).

A ciklus során az agyalapi mirigy és a petefészkek összehangolt munkával termelnek és bocsátanak ki megfelelő hormonokat, hogy felkészítsék a szervezetet egy esetleges teherbe esésre. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a hormonok - testünk kémiai hírvivői - vezényletére a méh nyálkahártyája havi szinten leválik.

Hormonális változások a testben

A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz - ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, mely később megtermékenyítésre alkalmas lesz. Ennek hámsejtjei osztódnak, így egyre nagyobbá válik, majd üregében folyadék halmozódik fel. Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe kerül előtérbe, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri (LH csúcs), akkor létrejön az ovuláció (az LH később a luteális fázisban segít a sárgatest fennmaradásához).

Az érzelmi változásokban is fontos szerepet játszanak a hormonok. A peteérés során a magas ösztrogén szintnek köszönhetően rendkívül energikusnak érzi magát az ember. Ezzel szemben a menstruáció előtti tünetegyüttes vagy PMS során az ösztrogénszint csökken, a progeszteronszint pedig megemelkedik; ez együttesen szorongáshoz, hangulatingadozásokhoz és alhas, mell, valamint a derék környéki fájdalmakhoz vezet.

Fázisok

• Tüszőfázis (follikuláris szakasz): A menstruáció első napjával kezdődik. A menstruáció végén, a méhnyálkahártya felső rétegének leválását követően az ösztrogén hormon hatására a méh újra megkezdi a felkészülést egy megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ekkor a nyálkahártya megvastagszik, megtelik tápanyagokkal és kialakul egy ún. „petesejtágy”. Mindeközben a petefészekben megérnek a szunnyadó tüszők, amelyek egy-egy petesejtet foglalnak magukba. A fázis hossza egyénenként eltérő lehet; 28 napos ciklus esetén körülbelül 14 napig, hosszú ciklus esetén azonban 21 napig is tarthat, majd az ovulációval (peteérés) egyidőben ér véget.
• Ovuláció: A ciklus második felében megy végbe - jellemzően annak 14. napján, 11-16 nappal a következő menstruáció előtt. Ilyenkor az egyik tüsző megreped és kiszabadul belőle egy érett petesejt, amely a petefészekből a méhbe vándorol a petevezetéken keresztül. A teljes fázis általában három-négy napig tart, de a termékeny napok száma hat: az ovuláció napja, plusz az azt megelőző 5 nap. Amennyiben a spermiumok ez idő alatt elérik a petevezetéket, megtermékenyítésre kerülhet sor.
• Luteális fázis: Az ovuláció végével megkezdődik a luteális fázis, mely a menstruáció első napjáig tart. Lényege, hogy a szervezet felkészítse magát a következő ciklusra. Ennek során a megrepedt tüszők helyén kialakult sárgatest progeszteront termel, mely előkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A menstruáció akkor következik be, ha nem történik megtermékenyítés. Ilyenkor a nem megtermékenyült petesejt egy napon belül még a petevezetékben feloldódik. Ennek során a méhnyálkahártya felső rétegei, az előkészített a petesejtágy szükségtelenné válnak, leválnak, majd vérzés kíséretében a hüvelyen keresztül távoznak a szervezetből. Ezzel új ciklus kezdődik.

Az elmaradt peteérés és okai

Maga a peteérés egy igen bonyolult folyamat, és ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgy nem megy végbe normál tüszőérés és az ovuláció elmarad (anovuláció). A legtöbb nő úgy gondolja, hogy ha menstruál, akkor volt is ovuláció. Ez azonban nagy tévedés, és bár általában a túl rövid vagy a túl hosszú ciklusok utalnak a problémára, ám az is előfordulhat, hogy normál időközönként jelentkezik a vérzés. Ez persze megzavarhatja a gyermekre vágyó nőket, és csak azt látják, hogy késik a gyermekáldás, ám az nem tudják, hogy miért.

Alapvetően akkor beszélünk elmaradt peteérésről, ha a finoman összehangolt folyamat valamelyik fázisának akadályozottsága miatt a pete nem érik meg és nem szabadul ki a petefészkéből. Nem lehetetlen, hogy valakinek egy hónapban elmarad a peteérése, majd a következőben ismét normálisan ovulál. Előfordulhat, hogy észre sem vesszük az elmaradt peteérést, mert a menstruáció továbbra is normális, de az is megtörténhet, hogy a menstruáció leáll. Emellett ovulációs teszttel is tetten érhető a kimaradás. A rendszertelen menstruáció annak a jele is lehet, hogy esetleg nem történik állandó peteérés. Amennyiben az elmaradt peteérés krónikus, akkor beszélünk terméketlenségről.

Az elmaradt peteérés okai

Mivel a ciklus során végbemenő folyamatok egymásra épülnek egy rendkívül érzékeny rendszerben, a legkisebb akadálytól is tapasztalhatunk elváltozást. A rendszerestől eltérő körülmények olyan hormonális változásokat indítanak el, amelyek az egész ciklusra hatással vannak.

• PCOS (Policisztás ovárium szindróma): Az egyik leggyakoribb oka az elmaradó peteérésnek. Ilyenkor a hormonok nem képesek összehangolt működésre. Számos további tünete is lehet, mint például a petefészekben létrejövő kis ciszták, elhízás, zsírosodó bőr, depresszió, valamint nem kívánt arcszőrzet. Súlyos esetekben meddőséget is okozhat. Sajnos nem ritkák a tünetmentes esetek sem, ilyenkor előfordulhat, hogy az érintettek nem is tudják, hogy ez az állapot áll fenn, amíg meg nem próbálnak teherbe esni.
• Korai menopauza: Akkor beszélünk róla, ha a petefészek működése 40 éves kor előtt leáll, a peteérés és menstruáció megszűnik. Ez is egy folyamat azonban, akárcsak a rendes menopauza, tehát nem egyik napról a másikra következik be.
• Menopauza: A változókor közeledtével is megnövekedhet a peteérés nélküli hónapok száma, hiszen a petefészek működése csökken, a hormonszintek is csökkennek.
• Egyéb betegségek: A cukorbetegség, a kontrollálatlan magas vércukorszint is befolyásolhatja a peteérést.
• Életmód: A stressz (főként a ciklus első időszakában jelentkező stresszhatás) szintén vezethet elmaradó peteéréshez. A hirtelen súlyveszteség vagy kórosan alacsony testsúly is a lehetséges okok között van (minimum 22 százalékos testzsírszázalék szükséges a normális menstruációs ciklushoz). A kiegyensúlyozatlan, nem megfelelő táplálkozás is a lehetséges okok között van (kevés zöldség és gyümölcs, sok transzzsír és kevés telítetlen zsír, sok feldolgozott, finomított élelmiszer, túlzott húsfogyasztás). A túlzottan megterhelő testedzés is vezethet az ovuláció hiányához.

Az elmaradt peteérés tünetei

• Éjszakai izzadás, hőhullámok - Ezek a tünetek gyakran fel is ébresztik az érintettet, így alvászavarokhoz vezethetnek.
• Menstruációs rendellenességek - Ez jelentheti az egyes fázisok eltolódását, ritkán jelentkező vagy teljesen elmaradó menstruációt, szokatlanul erős vagy gyenge menstruációt is.
• Csökkenő libidó, hüvelyszárazság
• Ingadozó hangulat - Ingerlékenység és szorongás is jelentkezhet tünetként.
• Külsőleg észlelhető tünetek - A hirtelen súlygyarapodás, hajhullás, vagy szokatlan helyeken (arc, has) észlelt szőrnövekedés is árulkodó lehet.
• Teherbeesési nehézségek - Ovuláció nélkül lehetetlen a teherbeesés, ezért a babaprojekt sikertelensége is egyik jele lehet a peteérés elmaradásának.

A peteérés meghatározásának módszerei

A természetes születésszabályozási módszerek az ovuláció időpontjának meghatározásán alapulnak. Attól függ, hogy mi a célunk, két okból lehet ezeket a módszereket alkalmazni. Egyrészt fogamzásgátlás, másrészt a fogamzás elősegítése céljából. A peteérés, vagy ovuláció időpontját előre csak valószínűsíteni lehet. A peteérés bekövetkezése különféle módszerekkel nagy valószínűséggel meghatározható, és szabályos ciklus esetén a menstruáció jelentkezéséből visszamenőleg kikövetkeztethető.

A nő nem termékeny az egész ciklus során, ám nem is egyetlen nap áll rendelkezésre a babát tervezőknek. A férfi és a női termékenység kombinációja adja a termékeny időszakot: a petesejt élettartama 24 óra, a spermium élettartama 5 nap is lehet a környezettől függően. Az ovulációt minden esetben előre jelzi a termékeny típusú nyák, ami elengedhetetlen feltétele a megtermékenyülésnek és a spermiumok életben maradásának. Így áll össze a nagyjából 6 napos termékeny időszak. A spontán megtermékenyülés valószínűsége statisztikai adatok alapján a következő:

Peteérés időpontjának megállapítása

Ha „előre” szeretnénk tudni a peteérés időpontját, akkor különféle módszereket lehet alkalmazni. A termékenységi tudatosság, mint születésszabályozó módszer a következő tényeken alapul:

• A menstruációs ciklus alatt általában hat olyan nap van, amikor a közösülés terhességet eredményezhet; ez a „fogamzási ablak” az ovuláció előtti öt napra és magára az ovuláció napjára terjed. Miként az ovuláció napja is ciklusról ciklusra változik, a hat fogamzásra alkalmas nap sem esik minden hónapban ugyanazokra a naptári napokra. Nincs megbízható módszer az ovuláció időpontjának meghatározására, ezért a fogamzásra alkalmas napokat sem lehet megbízhatóan előre jelezni.
• A női petesejt élettartama 12-18 (legfeljebb 24) óra. Egy ciklusban csak egy napon lehet teherbe esni.
• A spermiumok 72 órán keresztül élnek a hüvelyben, illetve a belső nemi szervekben. A „megfelelő mennyiségű” spermiumszámhoz általában 3-5 nap szexuális önmegtartóztatás (absztinencia) szükséges.
• A megtermékenyülés legnagyobb valószínűsége a peteérés idején, az úgynevezett „középidőben” van („fogamzási ablak”).
• A hímivarsejtek útja a méhszájtól a petesejtig 6-8 óra. A petesejtig kb. 12 spermium jut el a sok millióból, és csak 1 db termékenyíti meg.
• A védekezés szempontjából leginkább „biztonságos” időszak az ovulációt követően 2 nappal kezdődik és a következő menstruációig tart. Ilyenkor a legkisebb a megtermékenyülés esélye.
• A nők 2%-ánál már a ciklus negyedik napján megkezdődik a fogamzásra alkalmas periódus. A csúcsérték a 12. és 14. napra esik, amikor a nők több mint fele képes a fogamzásra. 1%-nál kisebb a valószínűsége, hogy a nő fogamzóképes napjai közé a menstruációs ciklus második napja is beletartozzon.
• A ciklus bármelyik napján teherbe lehet esni, teherbeesés szempontjából nincs 100%-osan védett időszak! A peteérés időpontja előre csak valószínűsíthető, leginkább utólag lehet biztonsággal meghatározni. Úgynevezett extra peteérés is „bármikor” előfordulhat. Bár nem jellemző, de a fentiekből is látható, a menstruáció alatt is történhet teherbeesés.
• Egy ciklusban ritkán, de több peteérés is előfordulhat!

A menstruációs ciklus vezetésére a menstruációs naptár szolgál.

A peteérés időpontjának meghatározására több módszer is létezik:

1. Naptármódszer, vagy Ogino-Knaus módszer: Az ovulációs ciklus követésén alapuló fogamzásgátló módszer. Figyelemmel kísérjük a ciklust (általában három hónap elegendő), hogy meghatározhassuk az ovuláció egyéni „formáját”. Ez a megfigyelés segít megállapítani, hogy mikor van „középidő”. Ebben az időszakban a legnagyobb esélye a teherbeesésnek.
2. Hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer: Ez a módszer a testhőmérséklet nyomon követését igényli, így meghatározható, hogy mikor következik be az ovuláció. A testhőmérséklet az ovuláció előtt általában 37 C fok alatt van, az ovulációs időszakban növekszik kb. 0,4-0,5 C fokkal és 37 C fok fölé emelkedik. A hőmérsékletet minden reggel azonos időben, üreges szervben kell mérni, pl. szájban (ébredési alaphőmérséklet).
3. Ovulációs nyákteszt, Billing-módszer: Ezzel a módszerrel a méhnyak nyákot, vagy nyálat kell vizsgálni, hogy meghatározzuk az ovuláció időszakát. „Középidőben” a nyál, illetve a méhnyak nyák szerkezete megváltozik. Közvetlenül a peteérés előtt a méhnyak nyák hasonlatos lesz a tojásfehérjéhez. Kis mintát véve belőle, két ujj között - az ujjak lassú széthúzásával - jól nyújtható lesz. Naponként ellenőrizve a nyák nyújthatóságát behatárolhatjuk a fertilis időszakot, illetve a nők jelentős része érzékeli, mint „nedves napokat”. Ez a változás kimutatható ovulációs mikroszkóppal, pl. Fertility PG/53. Vannak nők, akik a peteérés konkrét időpontját is érzik.
4. Hőmérőmódszer, vagy Symptothermális módszer: A testhőmérséklet nyomon követéséből, a méhnyak nyák vizsgálatából áll, valamint a kiegészíthető a méhszáj helyzetének és jellegének a (keménységének és zártságának tapintással való) vizsgálatával.
5. Ovulációs hormonteszt, vagy LH teszt: A szervezet hormonszintjéből lehet következtetni az ovuláció bekövetkezésének időpontjára. A peteérés során az LH hormon mennyisége fokozatosan emelkedik, majd a tüszőrepedés előtt 24-36 órával eléri a csúcsát. Az LH-csúcs meglétéből csak valószínűsíteni lehet, teljes bizonyossággal nem lehet következtetni arra, hogy a tüszőrepedés valóban megtörténik. Előfordul, hogy már a peteérés fázisa során következik be probléma, és az érett tüsző nem reped meg, így nem következhet be terhesség sem. Az LH teszttel vizeletből lehet vizsgálni a hormonszintet. A tesztelést az ovuláció várható ideje előtt 4 nappal érdemes megkezdeni (28 napos ciklus esetén a ciklus 9. napján). Ezt követően naponta egy tesztet célszerű elvégezni, lehetőleg mindig ugyanabban a napszakban, de nem a reggeli első vizeletből. Amikor az ovulációs teszt pozitív lesz, attól kezdve nem kell tovább végezni a tesztelést. Az LH teszt 2, ritkán akár 3 egymást követő napon is lehet pozitív. Általánosságban az a legjobb, ha a szexuális aktust az első pozitív teszt eredményű napot követő napra időzítjük. Az itt felsorolt módszerek közül az ovulációs teszt a legmegbízhatóbb, legobjektívebb.

Természetesen a saját testünk ismerete és annak figyelése is nagy segítségünkre lehet, ugyanis a megváltozott állagú méhnyak váladék (kocsonyás állagú), a reggeli testhő mérése (enyhébb hőemelkedés), a méhnyak keménysége (ovulációkor puha) mind ovulációra utal.

Előfordul olyan, hogy valamiért nem történik meg a tüszőrepedés egy adott ciklusban. Ilyenkor az utána következő vérzés nem tekinthető igazi menstruációnak, ezt áttöréses vérzésnek hívjuk, amit sok esetben rögtön ovuláció követ. Általában ilyenkor érkeznek a meglepetésbabák. Olyan is előfordul, hogy a tüszőrepedést kisebb vérzés kíséri. Ezeket a jeleket könnyű félreértelmezni.

A jó hír viszont az - még ha hihetetlennek is tűnik -, hogy a termékenységtudat segítségével pontosan megismerheted a ciklusodat. A tüneti hőmérőzés-módszer szabályaiba minden fenti eset be van építve, és magad is megdöbbensz, hogy mennyi mindent megtudhatsz a saját működésedről.

Mit tehetünk, ha elmarad a peteérés?

Az elmaradt peteérés tünetei van, hogy enyhíthetők, de mindenképpen fontos kivizsgáltatni azokat, kimondottan abban az esetben, ha az ember éppen családalapítás előtt áll.

Orvosi vizsgálat és kezelés

Első körben a legfontosabb, hogy kiderüljön, vajon mi okozza a peteérés zavarát. Ehhez szükség lehet az általános nőgyógyászati vizsgálaton túl ultrahangos ellenőrzésre, valamint hormonvizsgálatra is. Ha gyanítod, hogy nem ovulálsz, fordulj az orvosodhoz, hogy el tudjátok indítani a szükséges vizsgálatokat! Ami biztosan vizsgálnak:

• a hormonszint vizsgálata szinte garantált, ezt vérvizsgálattal mérik (különös tekintettel a progeszteronszintre)
• szintén vérvizsgálat mutathatja ki bizonyos antitestek jelenlétét a vérben
• a petefészkek és a méhnyálkahártya állapotának ellenőrzéséhez előfordulhat, hogy ultrahangos vizsgálatot kell végezni

A számos lehetséges ok miatt különféle kezelések ajánlottak, ám minden esetben fontos, hogy hallgassunk az orvos által előírt szabályokra! A PCOS kezelése személyre szabottan, orvos által, valamint az orvos javaslatainak betartásával történik. Előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelést írnak elő - a hormonszintet növelő gyógyszerek elősegíthetik a tüszőérést. Az injekciós kezelések is gyakran felmerülnek - a hCG, FSH, valamint GnRH injekciók elősegítik a peteérés előfordulását. Amennyiben kimondottan a családalapítás a cél, a teherbeesés alternatív módja lehet az IVF (közismertebb nevén lombikbébi) módszer. Ez az eljárás azoknál alkalmazható, akik több mint egy éve nem tapasztaltak ovulációt. Az eljárás során a petesejteket manuálisan kivonják a petefészkekből, majd megtermékenyítik és beültetik azokat a méhbe.

Varga Dóra, a Nőgyógyászati Központ dietetikusa szerint táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet.

Életmódbeli változtatások

Vizsgáld meg az életmódbeli tényezőket! Milyen az étrended? Mennyit sportolsz? Hogyan kezeled a stresszt?

Ahogy korábban is írtuk, a kezelés nagy mértékben függ a kiváltó októl, de gyakran életmódbeli változtatásokkal is érhető el pozitív eredmény. A stresszkezelés, a helyes táplálkozás és a mérsékelt fizikai aktivitás is arra ösztönözheti a szervezetet, hogy helyreállítsa a hormonális egyensúlyhiányt. Ha a peteérés elmaradásának oka az egyén testsúlya, az egészséges testsúlyhoz való visszatérés és annak megőrzése segíthet az egészséges ovuláció visszaállításában. Az ovuláció támogatásában étrend-kiegészítők is segítségedre lehetnek, úgymint: mio-inozitol, folát, Q10 koenzim és N-acetil-cisztein.

Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak fogyasztását, mivel magas vas- és folsavtartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növelik a teherbeesés esélyét. A dietetikus továbbá azt tanácsolja -főleg a PCOS-sel küzdőknek-, hogy részesítsék előnyben az alacsony glikémiás indexű ételeket, kerüljék a finomított pékárukat és a cukros készítményeket. Továbbá a tejtermékek esetében kedvezőbbnek tűnik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása PCOS-sel és IR-rel küzdők számára.

Sok esetben tehát megelőzhető, vagy helyreállítható a rendszertelen, megszűnő peteérés. Amennyiben olyan esettel találjuk szemben magunkat, amikor már orvoshoz kell fordulni, mindenképpen fogadjuk meg a szakember tanácsait és azok szerint járjunk el a kezelési időszak során. Ahogy megannyi egészségügyi probléma esetében, úgy a peteérés elmaradásának esetében is igaz, hogy egy helyes életmóddal rengeteg pozitív hatás érhető el. Ha a közeljövőben babát tervezel, érdemes kiemelt figyelemmel követni a ciklusod, főként a termékeny napokat - az ovulációt -, hogy mihamarabb új családtagot köszönthessetek.

tags: #nincs #spontan #peteeres