A kisbaba barátságos viselkedése és kötődése: Mikor aggódjunk?

Egy kisbaba fejlődése során számtalan változáson megy keresztül, és a szociális interakciók is folyamatosan alakulnak. Előfordulhat, hogy a gyermek kiemelkedően barátságos idegenekkel, míg szüleivel szemben időnként elutasítóbb viselkedést mutat. Ez a jelenség sok szülőben aggodalmat kelthet, pedig gyakran teljesen normális fejlődési szakaszról van szó. Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk ezt a viselkedést, annak lehetséges okait, és kitérünk arra, mikor érdemes szakemberhez fordulni.

A szociális fejlődés alapjai csecsemőkorban

A csecsemő már születésétől szociális (társas) lény. A szociális fejlődés alapjait az élet nagyon korai fázisában sajátítja el a kisgyermek. A szülő-gyermek kommunikáció már néhány hónapos korban a szociális párbeszéd formáját ölti, a csecsemő társas partnerré válik, aki kezdeményez és válaszol mások kezdeményezésére, megjelennek a kölcsönösség elemi formái.

Erre a korai időszakra jellemző az emberi hang és az emberi arc előnyben részesítése, a mimika utánzása. Egy másik fontos kapcsolati készség, amit a kisgyermek kifejleszt magában az a szociális referencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a csecsemő fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálnak szülei arra, amit ő csinál. Ha valami ijesztővel találkozik, akkor az egészségesen fejlődő csecsemő információforrásként azonnal a szüleire néz, hogy értékes jelzéseket kapjon a környező világról (pl.: „Ez biztonságos?). Ennek a szociális referenciának (vonatkoztatásnak) az elmaradása problémákat okozhat a későbbiekben, mert ez olyan alapkészség, amire számos más szociális készség épül.

Amikor a barátságosság aggodalmat kelt

Egy szülő aggodalmát fejezte ki 16 hónapos kislányával kapcsolatban, aki hihetetlenül hamar bizalmas lesz bárkivel, és a játszótéren, ha valaki szépen szól hozzá, már felkéredzkedik az ölébe, mindegy, hogy akkor látja először az illetőt. Emellett a gyermek távolodik szüleitől játék közben, és nem is keresi őket.

Ez a viselkedés nem átlagos, de Dr. Tisztelt Kérdező válasza szerint ez még nem jelenti azt, hogy nagyobb probléma vagy zavar lenne, és nem valószínű, hogy nevelési problémáról van szó. Fontos lenne tudni, hogy a fejlődésben, egyéb funkciókban teljesen, minden rendben van-e. A közösségbe kerülés biztosan jó hatású lesz, illetve információt is szolgáltat. Egyelőre nincs teendő, sok időt kell együtt tölteni. A későbbiekben, ha nagyon feltűnő a dolog, vagy egyéb jel is van, gyermekpszichológus vizsgálatát, véleményét érdemes kikérni.

Egy másik példa egy 13 hónapos kisfiú, aki mosolygós, barátságos, okos, érdeklődő, huncut, akaratos és újabban nagyon hisztis. Szinte senkitől nem fél, képes odamenni az utcán vadidegenekhez, aki esetleg rámosolyog. Ha valaki nyújtja a kezét, már megy is vele. Pár napja családi napközibe került, és olyannyira tetszett neki, hogy haza sem akart jönni, illetve végig kiabálta, hisztizte az utat. Ez azt sugallja a szülő számára, mintha bárki szeretetére vágyna, és felmerül a kérdés, talán nem kap tőlük elég szeretetet.

Az is aggasztó lehet, ha a gyermek elutasítja a szüleit. Például, amikor az apukája vagy papája vagy más kezében van, és az anya közelít, át akarja venni, hisztizni kezd, rángatózik és nem akar hozzám jönni. Ez egyre gyakrabban fordul elő. Tény, néha megcsinálja ezt fordítva is, azaz amikor nála van, nem akar az apukájához menni és miatta hisztizik.

Az egy éves kor körüli időszakban ezek a jelek, mint az idegenekkel való barátságosság és a szülőkkel szembeni időnkénti elutasítás, az akaratérvényesítés és a leválás jelei lehetnek. Az, hogy a gyermek szeret lenni a bölcsiben, nem tragédia, feltehetőleg élvezi a szabadságot, hogy nincs állandó kontroll alatt.

A legtöbb gyerek egy éves korra kezd félni az idegenektől. Ugyanakkor az, ha az anyját ennyi idősen elutasítja egy gyermek, idegenekkel meg annyira jól érzi magát, hogy a bölcsiben simán ott marad és haza sem akar jönni, furcsa lehet. Bár a nevelőintézetis gyerekeknél tipikusnak mondják, 3-4 évesen már gond, de ennyi idős korban nagyon sok gyerek ilyen lehet.

Egy nyitottabb, extrovertált személyiségű, akaratos, felfedező típusú gyereknél simán belefér, amikről szó van. Később figyelni kell, hogy úgy tanuljon meg távolságot tartani az idegenekkel, hogy közben ne váljon bizalmatlanná-bizonytalanná. Vannak gyerekek, akikben eleve van bizalmatlanság, és vannak, akiknek tanítani kell, hogy nem szabad mindenkivel barátkozni - igaz ez a későbbi életkorra vonatkozik.

Egy szakértő szerint abszolút normális, nyitott barátságos kisfiúról van szó, valószínűleg nyitott az alaptermészete, illetve látszik, hogy nem a „négy fal között” töltötte az első évét. Az „elutasítás” életkori sajátosság, az anya az állandó, a biztonság, amiből kizökkentik a ritkábban látott „izgalmasabb” emberek.

Figyelmeztető jelek a szociális fejlődésben

Melyek azok a jelek, amelyek a csecsemő szociális fejlődésével kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet?

• A korszakra jellemző kommunikációs elemek elmaradnak (pl.: gügyögés). A gyermek nem próbálkozik kapcsolatba lépni környezetével, mimikája sivár. Nem észlelhető az érdeklődés a környezete iránt, amely kapcsolatteremtésre ösztönözné.
• A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást” és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő mosollyal reagál a környezete, elsősorban a szülők közeledésére, illetve ugyanezt a reakciót válthatja ki az is, amikor meglát egy-egy ismert tárgyat maga körül. A mosoly azt jelenti, hogy a gyermek nyitott a környezetére, érdeklődő. Ez az első, tudatos mosoly tehát nem csupán a jókedv jele, hanem sokat elárul a csecsemő szociális és érzelmi fejlődéséről.
• Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék, nem vonható be közös helyzetekbe, és gyakran közönyös, kedvetlen. Figyelemfelkeltő, ha a kisgyermek a szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik (pl.: elfordul, másfelé néz, nem néz a szülő szemébe) vagy, ha válaszol, akkor nagyon siváran (hangadásban, mimikában szegény).
• Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust (ölelgetés, csiklandozás). Ez azért is sarkalatos kérdés, mert az ölbeli játékok (pl.: ritmikus, mozgásos mondókák) segítik a csecsemő figyelmét összpontosítani, ami a tanulási folyamatokban fontos szerepet játszik. Figyelemfelhívó, ha még nagyon rövid ideig sem tud a csecsemő ezekben a helyzetben megmaradni, és a testi kontaktushoz kapcsolt játékok nem kötik le.
• Jellemzően hiányzik a külvilág felé való érdeklődés. Fél éves kor után már minden érdekli az egészségesen fejlődő csecsemőt és nagyon kíváncsi. Ha a gyermek egyáltalán nem érdeklődik a tárgyak, játékok iránt és nem nyúl utánuk, az figyelemfelhívó jelként értelmezhető.

Az anya szerepe a gyermek korai szociális fejlődésében

Az anya viselkedése, kommunikációja, mentális és lelki állapota meghatározó a gyermek korai szociális fejlődésében. Csecsemőkorban a fejlődést az segíti a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire, szükségleteire. Ha az anya lelki (pl.: depressziós) vagy mentális zavarral küzd, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését is, mert ebben az esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Az egyéves korban bizonytalanul kötődő gyermek óvodáskorban kevésbé érdeklődő, és nem annyira kíváncsi a társakra, a világra. Kudarcokat élhet meg a társas helyzetekben (pl.: közös játékok, kortársakkal való barátkozás).

Mikor forduljunk szakemberhez?

A figyelemfelkeltő jelek tartós (hetekig tartó) fennállása esetén a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat munkatársaihoz (pszichológus, fejlesztő pedagógus) lehet fordulni, ahol szükség esetén továbbküldik a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Amennyiben a szülő (vagy az elsődleges gondozó) hosszantartó depresszióval, lelki, mentális problémákkal küzd, akkor neki is segítségre van szüksége. Ilyen esetekben a területileg illetékes felnőtt pszichiátriai és mentálhigiénés szakambulanciára fordulhat, ahol pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus adhat segítséget. Az anya depressziója, mentális problémája esetén fontos lehet, hogy az anyán kívül egy egészséges, támogató felnőtt (pl.: apa, nagyszülő, rokon, barát) is legyen a gyermek közelében.

Gyermeknevelési dilemmák és gyakori tévhitek

Sok szülő szembesül azzal a dilemmával, hogy hogyan nevelje gyermekét, különösen, ha az eltér az „átlagostól”. A „nem szabad” szó gyakori használata például ellenkező hatást érhet el, mint amit a szülő szeretne. A gyermek ösztöne arra hajtja, hogy fedezzen fel a világon mindent, és ha ebben korlátozzuk, az ellenállást válthat ki.

Három kategóriába sorolhatók a dolgok, amikhez a baba hozzányúlhat, vagy nem:

1. Veszélyes: Ezeket el kell tenni biztonságos helyre (pl. vegyszerek, jól elzárni), vagy ha nem lehet eltenni (pl. sütő a konyhában, fiókok), akkor meg kell tanítani a kicsit, hogyan kell bánni vele (pl. a sütőhöz menj oda vele, fogd meg a kezét, tedd a közelébe és mondd, hogy „meleg”).
2. Felügyelettel megnézhető: Ezek olyan holmik, amik nem veszélyesek, csak kíváncsi rájuk a baba, és esetleg ő tehet kárt bennük (pl. műszaki cikkek). Ezeket együtt nézzétek meg, mutasd meg hol kell megnyomni, hogyan kell kézbe venni, hogyan kell használni. A baba utánzás révén tanul.
3. Kellemetlen, ha hozzányúl: Rossz, ha a baba folyton letekeri a WC-papírt vagy kipakolja az összes mütyürt a fiókból, de csak emiatt (kényelmi okokból) ezt nem szabad megtiltani neki. Ha nagyon bosszant, akkor ezeknek a dolgoknak egy részét elteheted általa nem elérhető helyre, hogy ne csináljon mindenhol rendetlenséget, másrészt már most elkezdheted megtanítani neki, hogy „amit kipakolsz, azt vissza is kell tenni”, vagy „ami kiborul, azt össze kell söpörni”.

A hiszti fogalma is gyakran félreértések forrása. Ennyi idősen a hiszti még nem tipikus, ha sírnak, annak oka van. Ha csak figyelemre, törődésre vágyik, az is épp elég. A sírni hagyás sem a legjobb módszer, mert egy idő után a manipulatív hiszti átfordul, és a gyerek már nem tudja, miért sír, ilyenkor ki kell zökkenteni valahogy (nem vízzel, hanem mondjuk szorosan megöleled), le kell nyugtatni, mert ez már veszélyes is lehet.

A gyerek egyéniségének kialakulásában 90 százalék a gének szerepe, tíz százalék a nevelésé - tartja egy elmélet, ami azonban a felelősség áthárítását is jelentheti. Fontos, hogy a szülők szeretettel és odafigyeléssel neveljék gyermeküket, és alkalmazkodjanak az ő igényeihez, hiszen még nagyon kicsi.

tags: #nemelyik #kisbaba #nem #baratsagod