Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) részletes jogokat és kötelezettségeket állapít meg az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy, azaz a beteg számára. Ebbe a körbe tartozik a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú beteg egészségügyi ellátásával kapcsolatos döntések meghozatala is, melyek közül kiemelten fontos az egészségügyi ellátásba történő beleegyezés joga.
Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon dönthet arról, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Főszabály szerint bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.
A kiskorúak önrendelkezési joga az egészségügyi ellátásban
A 18. életévét még be nem töltött gyermek kiskorú, ezért szülői felügyelet alatt áll. A szülői felügyeleti jogot a kiskorú szülei (örökbefogadó is) együttesen gyakorolják, kivéve, ha külön élnek, és a bíróság a határozatában másképpen rendelkezett. A gyermek törvényes képviselete általában a szülői felügyeleti jog keretében történik, a kiskorú egészségügyi ellátása során szükségessé váló jognyilatkozatokat a törvényes képviselője (szülő vagy gyám) teszi meg.
Azonban a kiskorú esetében ezeket a jogosítványokat nem teljes körben a törvényes képviselőként leggyakrabban eljáró szülő gyakorolhatja. A hatályos egészségügyi törvényben foglalt rendelkezések értelmében a szülő (törvényes képviselő) lényegesen szűkebb terjedelemben dönthet a kiskorú gyermek gyógykezelése tárgyában, mint a sajátjában. A beleegyezés jogának gyakorlásában két körben is korlátozva van:
- Egyrészt a szülő (törvényes képviselő) beleegyezését kizárólag invazív beavatkozás elvégzése előtt kell kikérni. Így bármilyen műtéthez, invazív diagnosztikai eljáráshoz szükséges a törvényes képviselő beleegyezése, de a gyermek vizsgálata, gyógyszeres kezelése szülői jóváhagyás nélkül is elvégezhető. Az invazív beavatkozás olyan fizikai beavatkozás, amely a beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatol, kivéve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozásokat.
- Másrészt még az invazív beavatkozások esetében is a szülő (törvényes képviselő) nyilatkozata nem érintheti hátrányosan a beteg gyermek egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodáshoz. A szülő (törvényes képviselő) csak olyan döntést hozhat, ami - a gyermek kezelőorvosának megítélése szerint - a gyermeknek előnyös. Ehhez azonban megfelelő részletességű tájékoztatáson alapuló döntésképesség kell.
Kiskorú beteg esetén nem utasítható vissza olyan egészségügyi ellátás, amelynek elmaradása esetén a beteg egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás következne be. Amennyiben kiskorú beteg esetében a szülő/törvényes képviselő visszautasítja az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, akkor az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig ezekben az esetekben is köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére.
A szülői döntéshozatal korlátai és a gyermek érdeke
A szülők a gyermekhez fűződő érzelmi kötődés miatt szükségszerűen elfogultak, ami az egészségügyi döntésekben torzító hatással bírhat. Mélyíthetik ezt a problémát, hogy gyakran nincs elegendő idő a helyzet alaposabb átbeszélésére és a döntések mérlegelésére; valamint az sem biztos, hogy a szülő egy későbbi, nyugodtabb időszakban ugyanazt az álláspontot képviseli majd, mint korábban.
Ha a szülő elutasítja a gyermek érdekét képviselő ellátást, és ez a döntés vagy akár csak a halogatás egészségkárosodást okoz a kiskorúban, azért a szülő felelősséggel tartozik, és akár felelősségre is vonható.
Amennyiben a gyermek egészsége vagy biztonsága - például az egészségügyi ellátás indokolatlan visszautasítása miatt - veszélybe kerül, a gyermekvédelmi törvény értelmében az egészségügyi ellátásban résztvevő szakemberek is kötelesek a veszélyeztetettséget mielőbb jelezni a gyermekjóléti szolgálat vagy a gyámhatóság felé. Ez a jelzési kötelezettség az orvosi titoktartás szabályát is felülírja. Ilyen eset fennállhat egyes vizsgálatok vagy kezelések elutasításakor, de olyan esetben is, amikor a szülő „saját felelősségre” haza kívánja vinni a gyermeket, pedig orvosilag a kórházi ellátás megalapozott és szükséges.
Ha a szülők a gyermek számára szükséges egészségügyi ellátásba nem egyeznek bele, az ellátó szakember vagy intézmény bírósági eljárást kezdeményezhet a szülői beleegyezés pótlása érdekében. A jogerős bírósági döntés megszületéséig a kezelőorvos köteles a gyermek egészségi állapota által indokolt ellátásokat biztosítani. Közvetlen életveszély fennállásakor a szükséges beavatkozások elvégzéséhez nincs szükség a beleegyezés pótlására. Ilyen esetben a mentőegység vagy a kezelőorvos a rendőrség közreműködését is igénybe veheti, ha a szülők nem működnek együtt.
ÉLŐ: Alkotmányozás, uniós pénzek - Mivel kezdi a munkát a Tisza-kormány?
Különélő szülők és az orvosi döntések
Amennyiben a gyermeken végzendő invazív beavatkozás előtt a gyermek szülője, törvényes képviselője nem érhető el, elsősorban a gyermekkel közös háztartásban élő cselekvőképes testvér, másodsorban pedig a nagyszülő(k) tehetik meg a beleegyező nyilatkozatot. Ezen megjelölt hozzátartozók hiányában a beteg gyermekkel egy háztartásban nem élő cselekvőképes (különélő) szülő, testvér, illetve nagyszülő nyilatkozhat ilyen sorrendben. Az egysorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe venni.
Közös szülői felügyelet gyakorlása esetén a PTK csak azonnali intézkedést igénylő esetben teszi lehetővé, hogy a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan döntsön. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kiskorú gyermeken végzett invazív beavatkozáshoz mindkét szülő hozzájáruló nyilatkozatára szükség van, melytől csak az azonnali intézkedést igénylő esetben lehet eltekinteni.
Ha a szülők különélnek, és nem rendezték még egymás között a közös kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jogok gyakorlásnak kérdését, akkor azt továbbra is közösen gyakorolják. Ilyen esetben, ha a szülők között nincs harmonikus kapcsolat, együttműködés, akkor előfordulhat, hogy a közös kiskorú gyermekük érdekét jelentősen érintő műtéti beavatkozás tekintetében vitatkoznak össze a különélő szülők, mely késleltetheti az adott beavatkozás elvégzését és egyben a gyógyulás esélyeit. Utalva azonban arra a törvényi rendelkezésre, miszerint a szülő (törvényes képviselő) nyilatkozata nem érintheti hátrányosan a beteg gyermek egészségi állapotát, ilyenkor a gyermek érdekében a szükséges műtéti beavatkozás a szülők között fennálló vita ellenére is elvégezhető.
A különélő szülőt csak a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések tekintetében illeti meg döntési jog, ebbe viszont nem tartozik bele a gyermeken végzendő invazív egészségügyi beavatkozáshoz való hozzájárulás joga. A CSJK kizárólag a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő tájékoztatási kötelezettségét írja elő a különélő másik szülő felé a közös kiskorú gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, illetve tanulmányairól.
Az "érett kiskorú" fogalma és jogai
A 14 éves koráig a gyermek a jog értelmében cselekvőképtelen, így jogait szülei vagy törvényes képviselője gyakorolja, míg 14 és 18 éves kor között már korlátozottan cselekvőképesnek minősül. Utóbbi esetében már fokozottan bevonható a döntéshozásba is.
A 16. életévét betöltött kiskorú, aki korlátozottan cselekvőképes (úgynevezett érett kiskorú) azonban megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult a törvényes képviselő helyett a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. Megnevezheti továbbá azt a cselekvőképes személyt, akit a törvényes képviselő helyett az egészségügyi ellátása során, azzal kapcsolatban tájékoztatni kell. Ezen túlmenően bárkit kizárhat a beleegyezés és a visszautasítás jogának gyakorlásából, illetve a tájékoztatásból.
Adatvédelmi szempontból is létezik az „érett kiskorú” fogalma, mert 16 éves kortól (különleges) személyes adat kezeléséhez a törvényes képviselő előzetes beleegyezése, illetve utólagos jóváhagyása nem szükséges. Tehát 16 éves kortól az egészségügyi adatkezeléshez való jellemzően ráutaló magatartással megadott beleegyezéshez nem kell a szülő egyidejű „rendelői” jelenléte.
Lényeges szabály azonban, hogy ez a jogosultság valószínűsíthetően nem vonatkozik a terhesség megszakítására, mert a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 8.§-a értelmében a korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhesség-megszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges, a cselekvőképtelen személy terhesség-megszakításra vonatkozó kérelmét pedig nevében törvényes képviselőjének kell előterjeszteni.
Az orvos jogai és kötelezettségei a betegellátás megtagadásakor
Az orvos nem tagadhatja meg az egészségügyi ellátásra jogosult beteg ellátását, ha a beteg a beutaló szerinti szolgáltatóhoz fordul, vagy ha a beutalóhoz nem kötött szakellátások esetében területi ellátási kötelezettséggel rendelkezik. Bizonyos helyzetekben azonban lehetőség, máskor kötelező a betegellátás vizsgálat előtti vagy csak az azt követő ellátási szakaszra vonatkozó elutasítása.
Mikor tagadhatja meg az orvos az ellátást?
- Amennyiben más beteg azonnali ellátása miatt akadályoztatva van, az orvos nem köteles egy másik beteg ellátásába bocsátkozni. Ekkor viszont minden esetben másik orvoson vagy egészségügyi szolgáltatón keresztül gondoskodnia kell az illető ellátásáról.
- Amennyiben a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti - azaz a beteg a kórelőzmény felvétele során nem tájékoztatja megfelelően az ellátóit, az utasításokat nem tartja be, a rendelt gyógyszereket nem szedi be, az intézmény házirendjét nem tartja tiszteletben, az előírt térítési díjat nem fizeti meg, személyes adatait hitelt érdemlően nem igazolja, más betegek jogaira nincs tekintettel stb.
- Ha az orvosnak erkölcsi (vallási, lelkiismereti) meggyőződésével ellentétes ellátásban kellene közreműködnie (pl. művi abortusz elvégzése, etikátlan genetikai vizsgálat): csak akkor tagadható meg a beteg ellátása, ha az nem befolyásolja károsan az illető állapotát, továbbá ha másik orvoshoz vagy egészségügyi szolgáltatóhoz utalja őt.
- Ha az orvos életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti, szintén már a vizsgálat előtt megtagadható az ellátása akkor is, ha a veszélyeztetésről a beteg - például korlátozott cselekvőképessége miatt - nem „tehet”.
- Ha a beteg „csak” sértő, fenyegető magatartást tanúsít az ellátó orvos irányában. Ebben a veszélyhelyzetben csak akkor van lehetőség az ellátás megtagadására (de akkor már a vizsgálat előtt is), ha mindez nem a beteg betegségéből következik és ellátatlansága nem befolyásolja károsan az állapotát, továbbá csak ha javasolják neki, hogy saját érdekében forduljon másik orvoshoz vagy egészségügyi szolgáltatóhoz.
- Az orvos a beteghez fűződő személyes kapcsolatára hivatkozva is elutasíthatja az ellátását azzal, hogy ilyenkor is más orvoshoz kell őt irányítania.
- Fizikailag az ellátásra pillanatnyilag alkalmatlan állapotban van (vagy egyéb gátló körülmény miatt), ugyanis ekkor az a vélelem, hogy az ellátásba bocsátkozás a betegre nézve nagyobb kockázatot jelenthet, mint ellátatlanul hagyása.
- Ha a betegnél nem áll fenn azonnali ellátási szükség. Ebben a helyzetben visszarendelhető az illető vagy másik ellátóhoz irányítható.
- Az ellátás terápiás oldalát egyenesen kötelező megtagadnia az orvosnak: ha a beteg (vagy a beutaló orvos) által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközne. Ide kell érteni többek között az adott terápia abszolút kontraindikációját, a farmakoterápia kerülendő interakcióit.
Orvosválasztás és átjelentkezés
Igen, háziorvost lehet választani. Az orvosválasztás a választani kívánt háziorvosnál történő jelentkezéssel veszi kezdetét. Azonban az orvos a jelentkezést nem köteles elfogadni, elutasíthatja, kivéve, ha a beteg lakóhelye a háziorvos ellátási területén (körzetében) van, ilyen esetben az ellátás csak indokolt esetben utasítható el.
Más háziorvoshoz történő átjelentkezéskor az átjelentkezést elfogadó háziorvos az érintett személy írásbeli hozzájárulásával átkéri az őt választó személy előző háziorvosától az egészségügyi törzskarton adattartalmát. Az újonnan választott háziorvos igazolja, hogy az átjelentkezett személy orvosi ellátását vállalja. Az igazoláson fel kell tüntetni a háziorvos nevét, rendelőjének címét és telefonszámát. Az igazolással egyidejűleg a háziorvos a jelentkező személyt nyilvántartásba veszi, és kiállítja a „Beteg törzskartonja” elnevezésű nyomtatványt.
A beteg - élve a szabad orvosválasztás jogával - évente egy alkalommal indoklás nélkül, ezen túlmenően indokolt esetben jogosult átjelentkezni másik háziorvoshoz. Indokolt az átjelentkezés a tartózkodási hely megváltozása esetén, illetve minden olyan esetben, amikor a választott háziorvos felkeresése akadályba ütközik.