Amikor eltűnnek vagy elmaradnak a terhességi tünetek: A spontán vetélés okai és jelei

Minden kismama a legrosszabb rémálma a vetélés. A félelem olyan szempontból nem alaptalan, hogy sajnos ez egyáltalán nem ritka jelenség: minden 4-5. terhesség vetéléssel végződik. A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint. Az első trimesztert tekintik általában vízválasztónak: ha a kritikus 12 hetet sikerül megugrani, akkor jelentősen csökken a baba elvesztésének valószínűsége.

A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése mögött abbamaradt vetélés is előfordulhat, ezért ilyenkor, hogy megnyugodjunk, az eseményt követően érdemes lehet elmenni egy kontroll nőgyógyászati vizsgálatra is. Azonban az is előfordul, hogy valaki egyáltalán nem érzékel semmit, csak ultrahangon derül ki, hogy már nincs élő embrió. Más esetben vannak jelek és tünetek, az azonban, hogy ezek pontosan milyenek, változhat, és nagymértékben függ például attól, hogy milyen idős a terhesség. Nem mindegy, hogy egy 5-6 hetes vetélésről van szó, vagy egy 10-11 hetesről.

A terhességi tünetek hiánya vagy változása

Az első trimeszterben a terhességnek gyakran elég jól érzékelhető tünetei vannak: álomkór, hányinger, hányás, émelygés, ételundor, szagundor stb. Sok kismamát tölt el aggodalommal, ha ezek a tünetek egyszer csak megszűnnek, főleg, ha még bőven a bűvös 12. hét előtt járnak. Nos, ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, minden gond nélkül is előfordulhat, hogy elmúlnak - és igen, olykor azt jelenti, hogy nem fejlődik tovább a terhesség. Az sem ritka azonban, hogy egy elhalt terhesség esetén valaki még a műtét előtt is rosszul van a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs. A tünetek tehát irányadónak semmiképp sem tekinthetők. A terhesség elvesztésével járó teher akár még fel is erősítheti a tüneteket.

A terhesség alatti hormonális változások felelősek sok tünetért. A vetélés után ezeknek a hormonszinteknek a terhesség előtti állapothoz való visszaállása nem egyik napról a másikra történik.

A teljesen panaszmentes eseteken túl jelentkeznek kisebb, nem jellegzetes tünetek is, melyek utalhatnak komoly gondra is, de néha még sincs jelentőségük. Ilyen lehet a terhesség alatt jelentkező normális tünetek, például a hányinger, emlőfeszülés, rossz közérzet hirtelen, vagy fokozatosan történő eltűnése. Fontos tudnunk, hogy az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat, és ráadásul van olyan terhes, akinek ez nem a 12., hanem éppen korábban, akár már 9-10 hetes terhesség során is bekövetkezik, és mégis teljesen egészségesen fejlődik a terhessége.

A spontán vetélés fogalma és típusai

Vetélésről beszélünk akkor, ha a kezdődő terhesség a várandósság 24. hete előtt valamilyen okból spontán megszakad. Spontán vetélésről van szó, ha az embrió korai elvesztése bármilyen észlelhető külső behatás nélkül következik be. Ilyenkor egy egészen aprócska, még a 600 grammot sem elérő, életjelenséget nem mutató magzat hal el a kismamában. A terhességek megszakadása döntően első trimeszteri. Becslések szerint a fogamzásoknak több mint a fele vetéléssel végződik. A felismert terhességek körülbelül tizenöt-húsz százaléka spontán vetéléssel fejeződik be. A vetélések nagy része (hetven-nyolcvan százalék) az első trimeszterben zajlik le. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés), az időben előrehaladva már jóval ritkábban.

A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. Befejezetlen vetélésről (abortus incompletus) van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés (abortus completus) során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.

A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt (missed abortion) és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető.

A vetélés jelei és tünetei - nem mindig nyilvánvaló

A vetélések döntő többségében az első tünet a vérzés és az alhasi görcs szokott lenni. A vetélés leggyakoribb tünetei közé tartozik a hüvelyi vérzés, melynek mértéke változó lehet, a barna pecsételéstől az erős, vörös vérzésig terjedhet, esetleg vérrögökkel. Fájdalom és görcsök: gyakran jelentkezik enyhe vagy súlyos alhasi vagy deréktáji fájdalom, vagy ismétlődő, erős méhösszehúzódások. Folyadék vagy szövet távozása: a hüvelyből folyadék vagy vérhez hasonló, de akár húsos szövetdarabok is kiáramolhatnak. Egyéb lehetséges tünetek: rossz közérzet és gyengeség, fájdalom és érzékenység a méh környékén, láz, súlyvesztés, bűzös, vagy véres-fehéres hüvelyi folyás.

Azonban nem mindig jelentkeznek panaszok, vagy egészen más jellegű tünetek miatt fordulnak orvoshoz a kismamák. Általában azt gondolnánk, hogy a vetélés mindig erős vérzéssel, erős fájdalommal jár, eszünkbe sem jutna, hogy néha a vetélés tényét csak egy ultrahangvizsgálat során tudjuk megállapítani. Ezt az esetet „missed abortion”-nak hívjuk, vagyis olyan vetélés, amikor a terhesség fejlődése megszakad, nem látunk az embriónál szívműködést, de a vetélés folyamata nem indul be. Sajnos ez az egyik leggyakoribb jelenség a vérzés nélkül jelentkező vetélésnél, hogy a terhesnek igazán semmilyen panasza sincs.

A kismamák rémálma, hogy vérezni kezdenek, pisiléskor vérfoltot találnak az alsóneműben. Szerencsére azonban ez nem minden esetben jelenti a legrosszabbat. A vérzést a terhesség során minden esetben kórosnak tekintjük, és ennek megfelelően mindig indokolt ilyenkor vizsgálatot végezni. Fontos tudnunk, hogy a vérzés terhesség alatt mást is jelenthet, és különösen a kevés, pecsételő vérzés hátterében könnyen kezelhető eltérés, mint például egy hüvelygyulladás is állhat. Kialakulhat a petezsák körül kis vérömleny, ami adott esetben járhat friss vérzéssel is, de később jelentkező pecsételő vérzéssel is, sőt, teljesen panaszmentes terheseknél ultrahangos vizsgálat során is diagnosztizálhatja a kezelőorvos. Amennyiben a magzatnál szívműködés van, és a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség szépen tovább is fejlődhet, a panaszok megszűnhetnek, és a vérömleny is felszívódhat. Tehát nagyon jó minden kismamának tisztában lennie a vérzés jelentésével, de az is fontos, hogy nem szabad az első figyelmeztető jelre pánikba esni, mert sokszor a folyamat leállítható, kezelhető, és egészséges terhességet hordhatnak ki a korai terhesség alatt jelentkező vérzés ellenére is.

Ha vérzést tapasztalsz, akkor nem kell azonnal arra gondolnod, hogy a kisbabád elmegy! A vetélés első jele lehet vérzés, alhasi vagy deréktáji fájdalom. Az is előfordul, hogy csak az ultrahang vizsgálat állapítja meg, hogy a üres a petezsák vagy az embrió nem fejlődött tovább. Ezek az elhalt terhesség tünetei. Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése is lehet figyelmeztető jel. Amikor egy kismama a magzatmozgás hiányát vagy feltűnő csökkenését észleli, mindenképpen orvosi vizsgálat javasolt. Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása is kontrollvizsgálatot igényel.

A spontán vetélés leggyakoribb okai

A vetélések egy részének hátterére soha nem derül fény. A spontán vetélések okait a legtöbb esetben nem sikerül felderíteni. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okai a magzati kromoszóma-rendellenességek. Az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi. A terhesség megszakadása ilyenkor nagy valószínűséggel kromoszóma-rendellenesség miatt következik be (amely idősebb korban igen gyakori), ám alapos utánjárással esetenként kideríthető az ok. Amennyiben a gyermek leendő szüleitől egy egészséges és egy génfelesleggel rendelkező, vagy épp hiányos kromoszómát kap, nagy rá az esély, hogy nem fog megszületni.

Hormonális zavarok

A progeszteronhiány igen gyakori állapot, amely teherbe esési nehézségeket és korai vetélést eredményezhet. A progeszteron ugyanis igen fontos hormon, amely többek között a tökéletes beágyazódást segíti. Minél nagyobb mértékű a hiány, annál nagyobb eséllyel következik be vetélés. Már a várandósság előtt is lehetnek tünetei - például menstruáció előtti barnás folyás, elhúzódó vérzés -, így már ekkor el lehet kezdeni a kezelést. Természetesen ha a terhesség során derül fény az alacsony hormonszintre, akkor a fenyegető vetélés miatt - amelyet vérzés, görcsök is előjelezhetnek - mihamarabb progeszteronpótlásra van szükség. Amennyiben nem termel elég progeszteront a sárgatest, a petesejtet nem képes megfelelően befogadni a méhnyálkahártya.

Akár pajzsmirigy-alulműködésről, akár túlműködésről van szó, mindkét állapot nagyban befolyásolja mind a teherbeesést, mind a várandósságot. A szerv rendellenes hormontermelése ugyanis negatívan hat a menstruációs ciklusra, a peteérésre, a megfelelő beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére. Ráadásul a pajzsmirigy-alulműködés gyakran progeszteronhiányt von maga után, ami tovább rontja a kihordási esélyéket. Az esetek többségében zavar esetén a terhesség nem is jön létre, ám ha mégis, akkor fennáll a vetélés és a fejlődési rendellenességek esélye.

A PCOS betegség során a petefészkekben kisebb-nagyobb ciszták alakulnak ki, és statisztikák szerint ekkor 30-35 százalék is lehet a korai vetélés esélye. Az állapot mögött gyakran komplex hormonzavar áll. A betegség gyakran társul pajzsmirigyzavarral és progeszteronhiánnyal is, ami még inkább rontja a kilátásokat. Sajnos kezeletlen esetben nemcsak vetélést okozhat, de nagyobb eséllyel alakul ki a várandósság során magas vérnyomás és cukorbetegség is.

Fertőzések

Várandósság során a hüvely pH értéke megváltozik, ezért a kismama lényegesen fogékonyabbá válik különböző fertőzésekre. Ha a tünetekkel (égő, viszkető érzés, megváltozott hüvelyi folyás) mihamarabb felkeresi a kezelőorvosát, nagy eséllyel megelőzhető a baj. Ellenkező esetben a felszálló fertőzés a méhet és a burkot is elérheti, és vetélés - később koraszülés - is bekövetkezhet. A terhes nőknek ezért fokozottan kell ügyelniük az intim higiéniára, és már a legapróbb tünetnél orvoshoz kell fordulniuk! Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik.

Gyakrabban láthatunk vetélést, ha a pár férfi tagjának van valamilyen fertőzése (pl. idült prosztata-gyulladása), esetleg a nőnek valamilyen gyulladása, a kórokozók bejuthatnak méhbe a 16. héttől. A nyakcsatorna a fertőzött ondót felismeri heveny nyakcsatorna-gyulladás (ld. akut cervicitis) alakul ki. Rendszeres óvszerhasználat esetén a nyakcsatorna immunrendszere gyanútlanná válik, a fertőzött sperma méhüregbe jutásának vetélés lesz a következménye. Hasonló okok miatt a férj ondójával végzett mesterséges megtermékenyítési kísérletek többsége is eredménytelen.

Anatómiai rendellenességek

A fogamzás elmaradásának háttérében állhatnak még a méh veleszületett, vagy szerzett anatómia rendellenességei. Az évek során számos komoly betegség hagy szervezetünkön nyomot. Ilyen lehet a méhfalak összenövése (más néven Asherman-szindróma), a méh fejlődési rendellenességei vagy a méhnyálkahártya tbc miatti elhalása. Ha a méhnyak elsődlegesen vagy másodlagosan nem funkcionál, az szintén okozhat problémát. Elsődleges a méhnyak elégtelenség, ha a méhszáj a 20. hét körül megnyílik (általában egyéb tünetek nélkül). Ezt általában valamilyen méhfejlődési rendellenesség okozza.

Immunológiai okok

Amennyiben a magzatot védő ellenanyagok termelődése késik (ez általában akkor fordul elő, ha a pár női és férfi tagjának az antigénjei nagyon hasonlóak), a magzatot a szervezet idegen szövetként érzékeli majd - így az ún. immunológiai defektusok is kiválthatják a vetélést. Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.

Életmódbeli tényezők és anyai életkor

A terhesség megtartásában nagyon fontos szerepe van az életkornak, hiszen ennek a növekedésével párhuzamosan a vetélés esélye is növekszik. Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban. Az anyai életkor egyértelműen befolyásoló tényező, az életkor előrehaladtával nő a vetélés kockázata. Az anya életmódbeli tényezői -például a súlyos stressz, extrém fizikai terhelés, dohányzás (naponta több, mint 10 szálat) vagy alkoholfogyasztás, alultápláltság - szintén elvezethetnek a várandósság megszakadásához. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz.

Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség szintén emelik a vetélés kockázatát.

Diagnózis és kezelés vetélés esetén

Ha a vetélésre utaló jelek valamelyikét (vagy az összeset egyszerre) tapasztaljuk, érdemes felkeresni nőgyógyászunkat, aki képes megállapítani, hogy mi történik a szervezetünkben. A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni. Egy spontán vetélést követően nincs szükség speciális kivizsgálásra. Nagy valószínűséggel véletlen esemény, ami nem fog megismétlődni. Más a helyzet, ha két vagy több vetélésről van szó az anamnézisben, ebben az esetben már indokolt a kivizsgálás. Amennyiben ismétlődő vetélésekről van szó, és a kivizsgálás során sikerül kideríteni, miért történnek, akkor - ideális esetben - kezelésükkel csökkenthető vagy megakadályozható a következő vetélés. Ha a vetélés ismétlődik, komplett kivizsgálásra van szükség.

A nőgyógyászati vizsgálat mellett a kezelőorvos kérhet általános laboratóriumi vizsgálatot, ellenőrizheti a hormonszinteket, megnézheti, nem áll-e valamilyen fertőzés a probléma hátterében. A teljesség igénye nélkül szükség lehet még immunológiai és genetikai vizsgálatokra, a méh anatómiai rendellenességeit kimutató vizsgálatokra, esetleges véralvadási zavarok fennállásának ellenőrzésére és a partner andrológiai vizsgálatára is. Az okok kiderítése és célzott kezelése lehetővé teszi az egészséges fogamzás és egészséges gyermek kiviselésének lehetőségét.

Kivizsgálási javaslatok ismétlődő vetélés esetén

A vetélés lezárása (műtéti vagy spontán)

Amennyiben komplett vetélésről beszélünk - amikor a méh ürege a vetélés során teljes mértékben ki tud ürülni -, akkor nagy valószínűséggel nem lesz komplikáció. Ha inkomplett vetélésről van szó, akkor mindenképpen szükség lesz egy nőgyógyászati kisműtétre, mivel ilyenkor a méh ürege nem ürül ki teljesen, ezért a bennmaradt terhességi szövetek miatt elhúzódó, bő vérzés, fertőzés jöhet létre. Az abbamaradt vetélés befejezése is mindig műtéttel végződik, hiszen ilyenkor a terhesség elhal ugyan, de a vetélés nem indul meg. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés).

A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzünk, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítjük, majd hüvelyi feltárást végzünk (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítjuk, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítjük. A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség. A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár.

A kockázatokat illetően fertőzések akár a spontán lezajlott, akár a műszeresen befejezett vetélések után is kialakulhatnak, és nem csak akkor, ha a terhességből szövetrészek maradtak vissza. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad. A műszeresen befejezett vetélések után (néha a vetélés követő makacs méhfertőzések után) nagyon ritkán előfordulhat Asherman-szindróma is. Ennek során a méhüregében összenövések jönnek létre.

A korai spontán vetélés egy természetes folyamat. A mai világban azonban jórészt medikalizált esemény. A korai vetélés folyamatában a műtéti befejezés egy lehetséges újabb trauma, amit sok nő joggal szeretne elkerülni. Az is előfordulhat, hogy időközben meggondolod magadat és azt érzed, hogy a kórház és a gyógyszeres vagy műtéti befejezést érzed a megfelelőnek. Ez is rendben van! Mindenképp fontos az egyéb kockázati tényezőket (fertőzésre utaló jelek, egyéb egészségügyi probléma, hosszan tartó túl erős vérzés, vérzékenység) kizárni és ezügyben orvossal vagy bábával konzultálni.

Lelki felkészülés és gyászfeldolgozás

A spontán vetélésről sokan nem beszélnek, láthatatlanul zajlik és mégis óriási veszteséget tud okozni. Ilyenkor a pici élettel együtt az elképzelt és vágyott, kihordott várandósságot, a kisbabás életet, a családdá válást és a saját születőben lévő anyaságodat is gyászolod! Adj magadnak időt és teret ehhez! Lehet levelet írni a meg nem született kicsinek, egy szertartás keretében lelkileg is elengedni! Bármi, ami neked jóleső és elképzelhető, azt használd! Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni.

Az orvosi és diagnosztikai lehetőségeket, a kapott információkat használhatod úgy, azok a lehető leginkább a javadat szolgálják. Tudd, hogy ha szeretnél Te döntéseket hozni, akkor arra minden jogod megvan, az egészségügyi szakemberek feladata az, hogy hiteles és teljes körű információkkal lássanak el. A döntés minden esetben a tied. Abban a kiszolgáltatott és sérülékeny állapotban, mint amilyen a várandósság is, nagymértékben hat Rád, hogy ki mit és hogyan mond. Egy amúgy jelentéktelennek tűnő megjegyzésnek óriási hatása lehet. A szorongásodat vagy éppen a biztonság érzetedet is megerősítheti. Panasz, vagy kétely esetén érdemes inkább tanácsot kérni a kezelőorvostól, és nem otthon pánikolni egyedül. Ami nagyon fontos tanács, hogy amennyiben nem értik azt, hogy pontosan mi, miért történik, vagy nem értik azt, hogy mi alapján mond ki az orvosuk egy diagnózist, mindenképpen kérdezzenek, hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsék, mi történik a testükben, mi történik, vagy mi történt a terhességükkel.

A vetélés utáni újabb terhesség esélyei

Igen!!! A vetélés nem jelenti, hogy másodszor vagy többedszer is ez fog megtörténni. A vetélés érthető módon elbizonytalanít, ugyanakkor nem előrejelzője a jövő lehetőségeinek! Az elménk úgy működik, hogy a múlt tapasztalati alapján építi fel a jövőről alkotott képét és a hiedelmeit a valóságról. Ha egyszer megtörtént veled valami, akkor annak eshetőségére felkészül az elméd. Ez gyakran félelem és szorongás formájában érhető tetten. Fontos tudnod, hogy ezek nem igazságok, hanem a múlt veszteségeiből jövő félelmek.

A rövid válasz a fizikai szempontokat nézve az, hogy ha a vetélés rendben lezajlott és az orvos nem javasol mást egyéb okok miatt, akkor nincs fizikai ok a várakozásra. Egy kutatás szerint a habituális vetélés kockázatát némileg akkor csökkenthetjük, ha a következő teherbeesés még 3 hónapon belül sikerül. Ez azonban nem szentírás. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott. Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is.

Megelőzés és perikoncepcionális gondozás

Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban a már említett kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. Ha viszont már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A babatervezés időszakában érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet. A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító, fentebb említett tényezőket.

A természet néha nehezen kiszámítható - azonban fontos, hogy amennyire csak lehet, felkészüljünk minden eshetőségre, és az esetlegesen felmerülő problémákra. A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.

A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is - hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg -citrát és -glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják. A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért.

tags: #nem #erzek #terhessegi #tuneteket