Gyakori aggodalmak és tanácsok a babák mozgás- és érzelmi fejlődésével kapcsolatban

Amikor egy kisbaba születik, a szülők tele vannak aggodalommal és kérdésekkel a fejlődésével kapcsolatban. A mozgásfejlődés, az alvási szokások, az etetés és az érzelmi kötődés mind olyan területek, amelyek sok bizonytalanságot szülhetnek. Fontos tudni, hogy a babák fejlődése egyéni ütemben zajlik, és számos tényező befolyásolhatja azt. Az alábbiakban a leggyakoribb szülői aggodalmakra és a szakértők tanácsaira gyűjtöttünk össze válaszokat.

Mozgásfejlődés - Mikor indul el a baba?

A baba mozgásfejlődésében az elindulás a megfelelő alapokkal jön létre. Az időben, főként a korrigált életkorával nincs késésben a kislány, így érdemes Őt a lépkedést megelőző mozgásokban gyakorlásra bíztatni, hogy minél jobban meg tudja alapozni a saját egyensúlyát, mozdulatait, idegrendszeri érettségét és koordinációját: mászásban, ülésben, térdelésben, kéz- és talptámaszokban, felállásban, leülésben, stb.

A kúszás és mászás jelentősége

A kúszás fontos állomás, de sokszor nehéz a gyerekeknek a koordinációt összerakni és csak a mászásra sikerül. Emellett a megfelelő terhelést is nagyon fontos megalapozni. A forgás jó, hogy így kialakult, de az új mozgásnál a baba alapvető nehézségei mindig újból előjönnek és ezt szem előtt kell tartani a terápiás tervnél. A kúszás alaphelyzet ellentétes vagy keresztirányú beállított terhelését, ebben játszani, nézelődni jó alapozó feladat lehet. Egy elakadásnál a baba nehézségére mindig egyénileg érdemes választ és ezzel feladatot keresni.

A mászás kialakulása összetett folyamat és a helyes segítséghez a baba idáig történő mozgásfejlődését és adottságait is látni kellene, mert önmagában az életkor még kevés információ. A szimmetrikus mozgásformák és az elegendő idő eltöltése a különböző mozgásfejlődési lépcsőfokokon mind a megfelelő terhelés, testtartás, mozgáskoordináció és az idegrendszer működésének kialakulása miatt is fontos. A nehézség hátterében állhat a nem megfelelő izomegyensúly, nehezebb váltás a két oldal között, a testsúly nem megfelelő eloszlása a terhelésben, a finom lassító és rotáló mozdulatok összehangolásának nem megfelelő harmóniája. Ezek általában mind tornával és esetleg terápiás segítséggel szépen rendeződnek.

Mikor érdemes szakembert felkeresni?

A normál fejlődésmenetnek nyugodtan része lehet egy enyhe késés a mozgásfejlődésben, főként ha már az elején is ugyanígy alakultak a váltások, a háttérben lévő okokat azonban érdemes feltérképezni. A mászás gyakorlását, bíztatását javasolnánk elsőként, hiszen így biztonságosabb lesz az esés, kitámasztás is és aki ilyen érdeklődve játszik annak a megfelelő alapokkal már biztos, hogy könnyebb lesz a felülés. Jogos megérzés, hogy ilyenkor egy szakember, gyógytornász felkeresése segíthet! Amikor ilyen aszimmetrikus a terhelés a két alsó végtag között mindenképp érdemes egy ortopédorvosnak, gyógytornász szakembernek is megvizsgálni a gyermeket. Ők más szemmel nézik a tartást és a mozgást is.

A koraszülött babák fejlődése

Kisfiam korababa. Toxémia miatt született korábban császármetszéssel. Nem kellett neki semmi légzés támogatás. Apgarja is 9/10 volt. Most 9,5 hónapos, korrigáltan 8. Korrigált 6 hetes kora óta járunk gyógytornára. Ferde a nyaka, ez a fő ok. Most már csak 2 hetente megyünk. Kb 1 hónapja kezdtük el járni Ayres terápiára is, mert nem akart jobbra fordulni, csak balra oda vissza. Sokat segített mindkettő. Jó 1 hónapig folyamatos forgással váltott helyet. Most pár napja pedig valamilyen mixet alkalmaz így jut előre. A térdeit behúzza, egyszerre kinyomja magát előre, és a 2 kezével ellentart vagy húzza magát. Még nem ült ki de próbálkozik. Szépen tartja a hátat már. Négykézláb már jó ideje kutázik. Nem kúszott. A kúszás fontos állomás, de sokszor nehéz a gyerekeknek a koordinációt összerakni és csak a mászásra sikerül.

A nyaki-háti hipotóniával született babák esetében a megfelelő és időben elkezdett kezelés mindig jó kiindulópont! A terápiák egymás mellett alkalmazása függ a gyermek habitusától, a terápiára adott reakcióitól és adott terápiákon belüli időszakoktól is.

Etetés és étvágytalanság

Szülőként nagyon frusztráló tud lenni, amikor a baba nem érdeklődik az étel iránt, vagy egyszerűen visszautasítja azt. Különösen nehéz ez akkor, ha korábban szépen evett, majd hirtelen - például 10 vagy 12 hónapos kor körül - ez megváltozik. Rengeteg időt és energiát fektetsz abba, hogy egészséges, házi készítésű ételeket kínálj neki, aztán csak azt látod, hogy vagy a földön landol, vagy a tányérban végzi minden falat - ez igazán elkeserítő lehet.

Mi okozhatja az étvágytalanságot?

• Gyomorkapacitás és folyadékbevitel: A csecsemők és kisgyermekek gyomorkapacitása jóval kisebb, mint a felnőtteké, ezért az elfogyasztható ételek és folyadékok mennyisége is korlátozottabb. Ha a gyermek túl sok folyadékot iszik vagy gyakran nassol, kevésbé lesz éhes a főétkezéseknél. Egy 9 hónapos baba esetében az ajánlott napi anyatej vagy tápszer mennyiség kb. 500-600 ml.
• Folyamatos nassolás: Ha a baba napközben gyakran kap falatokat (nasit), nem lesz elég éhes a főétkezéseknél.
• Darabos ételek elutasítása: Sok szülő nem mer tovább haladni a darabosabb állagok felé, vagy nem kínál a babának falatkákat, mert fél az öklendezéstől vagy - még rosszabb - a fulladástól. Próbáljunk meg nem túlságosan óvatosak lenni, és ne féljünk a darabosabb, rágást igénylő falatoktól.
• Kanál elutasítása: Vannak babák, akik egyszerűen nem szeretik, ha kanállal kínálják őket. Lehet, hogy maga a kanál nem megfelelő, például túl kemény vagy túl széles számukra. Próbálj meg keskenyebb, kissé puha anyagból készült kanalat használni. Sok baba sokkal jobban boldogul falatkákkal, ha maga ehet.
• Fáradtság vagy betegség: A fogzás sokféle kellemetlenséget okozhat a babának, ezért teljesen természetes, ha ilyenkor csökken az étvágya. Előfordulhat, hogy a gyermek étvágytalansága egyszerűen csak annak a jele, hogy túl fáradt az evéshez. Ha a babád nincs jól, az evés valószínűleg az utolsó dolog, amihez kedve van.

Praktikus tanácsok

• Ne etesd meg a babádat minden alkalommal, amikor sír. A babának időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon benne az éhségérzet, ezért nem szabad minden sírás alkalmával azonnal ételt adni.
• Engedd meg, hogy a baba a saját étvágyának megfelelően egyen - nem kell minden alkalommal meginni a cumisüveg teljes tartalmát, elfogyasztani az összes pürét vagy falatkát amit elé teszel.
• Figyelj arra, hogy az étkezések ne menjenek a napirend rovására: ne áldozd fel az alvásidőt csak azért, hogy evésre kerüljön sor. Ha épp egy „rosszabb” nap van - kimaradt a délutáni alvás, nyűgös a baba - ilyenkor kínálj valami olyat, amit biztosan szeret.
• Inkább kínálj kisebb adagokban olyasmit, amit szívesen szokott enni - például kedvenc püréjét vagy finger food falatokat.
• Írj listát arról, mit evett egész nap - sokszor meglepően több (vagy éppen kevesebb) a mennyiség, mint gondolnád. Ez segít átlátni a szokásait is.

A kötődés és a babák érzelmi biztonsága

Számos félreértés van azzal kapcsolatban, hogyan is alakul az anya és a baba közötti kötődés és mit jelent pontosan a kötődő nevelés. A leggyakoribb az, hogy csak a hordozott, szoptatott, együtt alvós babák fognak biztonságosan kötődni. De ez tévedés. Kilenc hónap testi-lelki szimbiózis után az újszülött megszületik. Az életbenmaradásához továbbra is a felnőttek segítségére van szüksége, ezért ösztönösen kapaszkodik beléjük, segítséget kér tőlük. Az ő válaszaik döntik el, milyen összebenyomása lesz a világról.

Sokan gondolják úgy, hogy a kötődés=ragaszkodás. Ha a gyerek kapaszkodik anyába, „anyás”, akkor kötődik. Sokan gondolják azt is, hogy a kötődés=gondoskodás. Ha pl. egy szülő gondoskodik a gyerekeiről, akkor minden oké a kötődéssel. Pedig a gondoskodás részben hozott szülői mintából, szokásokból, tanult viselkedésből ered. A kicsi bízik benned, tudja, hogy számíthat rád, ezért mer elindulni a világba, mert tudja, hogy visszaszaladhat, ott leszel, megvigasztalod.

Hogyan alakítsd ki a biztonságos kötődést?

Úgy, hogy kiszámítható vagy és megbízható. Ha a kicsi hív, mész és segítesz, de legalábbis válaszolsz. Nem arról szól MIT teszel (szoptatsz vagy tápszert adsz, hordozol vagy sem, apás szülés vagy nem, különalvás vagy együtt stb.), hanem arról HOGYAN teszed. Azért teszed, mert tényleg ebben hiszel? Meggyőződésből? Kiszámíthatóan? Megbízhatóan? Szívből? Vagy megfelelési kényszerből? Trendből? Tökéletességre vágyásból vagy azért, mert tudod, hogy az a jó? A kötődés nem csiribú-csiribá, hanem egymásra figyelés és szeretet. Nem tárgyakon múlik.

Sokan helytelenül állítják, hogy a kötődésre nevelés 3 alappillére a hordozás, a szoptatás és az együtt alvás. Valójában sokkal komplexebb a folyamat:

1. Testi és lelki felkészülés: Fizikailag fontos a kivizsgálás a várandósság előtt, az egészséges táplálkozás, testmozgás. Lelkileg a saját gyermekkorral, szülőkkel való megbékélés, megfelelő önismeret kialakítása elengedhetetlen. A szülésre való pszichés felkészülés is kulcsfontosságú.
2. Igény szerinti táplálás: Az anyatejes táplálás nagyon jó a babának, de ha erre nincs mód, cumisüvegből is lehet igény szerint táplálni. Az egészséges baba képes maga ösztönösen jól szabályozni, mikor van szüksége ételre. Fontos elfogadni, hogy a szoptatás nem csak testi, de lelki szükséglet is.
3. Válaszkészség: Gondolkodj azon vajon mit szeretne a gyermeked tőled és válaszolj neki! Az egészen kicsiknél ez azt jelenti, hogy odamész, felveszed, később azt, hogy beszélsz hozzá, de mindig válaszolsz valahogyan.
4. Testközelség és babusgatás: Az újszülöttek igénylik a testközelséget, a babusgatást, ez természetes igényük. Később ez azonban változhat, és vannak olyan gyerekek, akik kevésbé igénylik a dédelgetést. A hordozás fantasztikus dolog és sok esetben praktikus is, de ez nem azt jelenti, hogy a babakocsi ördögtől való találmány lenne.
5. Fizikai és emocionális biztonság: A fizikai biztonság magától értetődő, de az emocionálisan biztonságos környezet azt jelenti, hogy a kicsi jól érzi magát, amikor elalszik, biztonságban érzi magát az alvóhelyén, nem fél, nem éli át a magára hagyatottság élményét. Ez történhet saját ágyban, saját szobában és közös ágyban is.
6. Következetes nevelés: A következetlen nevelés rosszabb a gyereknek, mint a következetesen szigorú vagy a következetesen engedékeny. A következetesség, a szülő kiszámítható viselkedése ugyanis biztonságérzetet ad a gyermeknek. Fontos, hogy a gyermeket ismerős, biztonságos környezetben hagyjuk, ha nem tudunk vele lenni.
7. Tiltás helyett tanítás és példamutatás: Büntetés helyett következményeket és türelmes magyarázatot alkalmazzunk a gyermek korának megfelelő módon.
8. Öngondoskodás: Az anya jóléte, boldogsága fontos a gyermekei számára. Fontos, hogy pihenjünk, szabad levegőn legyünk, sportoljunk, hobbizzunk és találkozzunk barátokkal.

Gyakori aggodalmak és tévhitek a kötődésről

Sok szülő szembesül azzal az aggodalommal, hogy "elkapatja", "túlszereti" a gyermekét, ha az sokat van ölben, vagy állandóan "anyás". Zsolti példája jól mutatja, hogy a "túlzottan anyás", "elkapatott", "hisztis" jelzők tévhitből erednek. A nyolc és fél hónapos Zsolt esete nem szélsőséges megnyilvánulása a szeparációs félelemnek, hanem teljesen természetes. A gyermek nem tanulja meg azt, hogy nem számíthat a szüleire, ha hagyjuk sírni. Éppen ellenkezőleg, a folyamatos testközelség, a válaszkészség és az ösztönök követése segít a gyereknek abban, hogy biztonságban érezze magát, és ezáltal gyorsabban fejlődjön az önállósága.

A "kontinuum elv" szerint a civilizált ember elfelejtett vagy nem mer az érzéseire, ösztöneire hallgatni. A csecsemők folyamatosan testközelben vannak anyjukkal. Ha az anyáknak szükségük van a két kezükre, a gyereket a hátukra kötik, aki a válluk fölött kukucskál ki, teljes nyugalomban. A gyerekek tehát az emberi, biológiai tapasztalat folyamatosságába születnek bele, és ebből helytelen őket kiragadni. Az anyja karjában, az anyja testén növekvő gyerek nem félénk és függő lesz, hanem épp ellenkezőleg: a természetes önállósodással nagyon gyorsan „mély és teljes önállóság” fejlődik ki.

tags: #neki #menten #a #babamnak