A várandósság időszaka tele van csodálatos változásokkal, de olykor váratlan és ijesztő tünetekkel is járhat. Ezek közül az egyik leggyakoribb és sok kismamát aggodalommal eltöltő érzés a légszomj, vagy a nehezebb légzés, valamint a gyors szívverés. Hirtelen úgy érezhetjük, mintha nem kapnánk elég levegőt, mintha egy maratoni futás után lennénk, pedig csak felmentünk a lépcsőn, vagy éppen a kanapén pihenünk. Ez az érzés, bár kellemetlen, a legtöbb esetben teljesen természetes része a terhességnek, és a testünk alkalmazkodásának jele.
Kezdjük a legfontosabbal: a terhességi légszomj, vagy az a bizonyos „nem kapok levegőt” érzés, nagyon gyakori. Becslések szerint a várandós nők 60-70%-a tapasztalja valamilyen formában, különösen a második és harmadik trimeszterben. Azonban, mint minden tünetnél, itt is van egy határ, ahol már érdemes orvoshoz fordulni. Ha a légszomj hirtelen lép fel, súlyosbodik, mellkasi fájdalommal, szédüléssel, szívdobogásérzéssel, köhögéssel, lázzal vagy ajkak elkékülésével jár, az már figyelmeztető jel lehet.
A légszomj és szívdobogás okai a terhesség alatt
Már az első trimeszterben megkezdődnek azok a finomhangolások, amelyek a babánk és a mi oxigénellátásunkat hivatottak biztosítani. Az egyik legfontosabb tényező a hormonális változások. A progeszteron nevű hormon szintje ugrásszerűen megnő a terhesség alatt, és ez jelentős hatással van a légzésünkre. A progeszteron, ez a csodálatos terhességi hormon, sok mindenért felelős, többek között a méh falának vastagításáért és a terhesség fenntartásáért. Ez a hormon fokozza a légzőközpont érzékenységét a vérben lévő szén-dioxid szintre. Ennek eredményeként a szervezetünk arra ösztönöz minket, hogy mélyebben és gyakrabban vegyünk levegőt, még akkor is, ha nincs rá azonnali szükség. Ez a folyamat segít abban, hogy a mama és a baba számára is elegendő oxigén álljon rendelkezésre, és a szén-dioxid hatékonyabban ürüljön. Ez a hormonális hatás már az első trimeszterben megjelenhet, jóval azelőtt, hogy a hasunk megnőne.
Ahogy a terhesség előrehalad, és a baba növekszik, a méh mérete is folyamatosan gyarapszik. A rekeszizom egy nagy, lapos izom, amely elválasztja a mellüreget a hasüregtől, és kulcsszerepet játszik a légzésben. Amikor a méh felfelé tolja a rekeszizmot, az kevesebb helyet kap a mozgásra. Ez azt jelenti, hogy a tüdő nem tud olyan mélyen kitágulni, mint korábban, és kevesebb levegőt tud befogadni egy-egy belégzéssel. Nemcsak a rekeszizomra nehezedik nyomás, hanem a tüdőre is közvetve. A mellkas alatti rész összenyomódik, ami szintén hozzájárul a kellemetlen érzéshez.
A terhesség során a szervezetünk nem csupán a légzőrendszert, hanem a keringési rendszert is alaposan átalakítja. A legszembetűnőbb változás a vérvolumen növekedése. A terhesség végére a vérvolumen akár 40-50%-kal is megnőhet az alapállapothoz képest. A megnövekedett vérvolumen azonban nagyobb terhelést ró a szívre. A szívnek több vért kell pumpálnia percenként, így a perctérfogata is megnő. Ez azt jelenti, hogy a szív gyorsabban és erősebben dobog, ami szintén okozhat légszomjat, különösen fizikai aktivitás során. A vérnyomás is változhat, és a terhességi hormonok hatására az erek kitágulnak, ami szintén befolyásolja a keringést és a szív munkáját.
Mint már említettük, a terhesség alatt a vérvolumen jelentősen megnő, de a vérplazma növekedése meghaladja a vörösvértestek és a hemoglobin növekedését. Ez egyfajta „hígulási anémiát” eredményez, ami a legtöbb esetben természetes és enyhe. A vas kulcsfontosságú a hemoglobin termeléséhez, amely a vörösvértestekben található, és az oxigén szállításáért felelős. Terhesség alatt a vasigény drámaian megnő, hiszen nemcsak a mamának, hanem a fejlődő babának és a méhlepénynek is szüksége van rá. A vashiányos vérszegénység tünetei közé tartozik a fáradtság, gyengeség, sápadtság, szédülés, és persze a légszomj. Mivel kevesebb hemoglobin áll rendelkezésre az oxigén szállítására, a szervezet kompenzálni próbál azzal, hogy gyorsabban és mélyebben lélegzik, hogy több oxigént juttasson a tüdőbe.
A terhesség alatti szívdobogás aggasztó élmény lehet sok várandós anya számára. Ezek az érzések, amelyeket gyakran száguldó, lüktető vagy kalapáló szívverésként írnak le, riasztóak lehetnek, különösen akkor, ha váratlanul jelentkeznek. A terhesség alatti szívdobogás a szabálytalan vagy gyors szívverés tudatára utal, amely a terhesség bármely szakaszában előfordulhat. Ezek az érzések intenzitásban és gyakoriságban változhatnak, az alkalmankénti szívdobogástól a tartós kalapálásig. A fertőzések néha szívdobogáshoz vezethetnek. Az olyan állapotok, mint a láz, a kiszáradás vagy a vérszegénység, növelhetik a pulzusszámot és szívdobogáshoz vezethetnek. Bizonyos genetikai hajlamok vagy autoimmun betegségek növelhetik a szívdobogás kialakulásának valószínűségét. Például azok a nők, akiknek családi kórtörténetében szerepel aritmia vagy autoimmun betegség, például lupus, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az életmódbeli döntések jelentős szerepet játszanak a szívdobogás kialakulásában. Az olyan tényezők, mint a koffeinbevitel, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a magas stressz-szint súlyosbíthatják a szívdobogást.
A terhesség nem csupán a kismama, hanem a partner és az egész család életét is gyökeresen megváltoztatja. A légszomj, mint sok más terhességi tünet, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megterhelő lehet. Az egyik legfontosabb dolog, amit a partner tehet, az empátia és a megértés. Lehet, hogy nem érti pontosan, milyen érzés nem kapni levegőt, de meghallgathatja a kismamát, komolyan veheti az aggodalmait, és biztosíthatja arról, hogy nincs egyedül. A légszomj miatt még a legegyszerűbb feladatok is kimerítővé válhatnak. A partner és a család segíthet a házimunkában, a bevásárlásban, vagy akár a nagyobb gyerekek ellátásában. A stressz és a feszültség súlyosbíthatja a légszomjat. A partner segíthet egy nyugodt és támogató környezet megteremtésében. Ha az orvos engedélyezi, a partner együtt mozoghat a kismamával, például közös sétákat tehetnek, vagy együtt végezhetnek légzőgyakorlatokat. A partner elkísérheti a kismamát az orvosi vizsgálatokra, feltehet kérdéseket, és segíthet emlékezni az orvos tanácsaira. A terhesség egy közös utazás, és a légszomj, mint minden kihívás, együtt sokkal könnyebben kezelhető.
A tünetek alakulása a terhesség alatt
Már a terhesség első heteiben, amikor a hasunk még alig látszik, sok kismama tapasztalhatja a légszomjat. Ez az időszak a hormonális változások dominanciája. A progeszteron szintje meredeken emelkedik, és ahogy már említettük, ez a hormon fokozza a légzőközpont érzékenységét, ami mélyebb és gyakoribb légzéshez vezet. Bár ez az adaptáció a baba fejlődéséhez elengedhetetlen, az anya számára kellemetlen lehet.
A második trimeszterben a légszomj érzése jellemzően enyhülhet, ahogy a szervezet hozzászokik a hormonális változásokhoz. Azonban a trimeszter végén, ahogy a méh gyorsabban növekszik, és a baba is egyre nagyobb, a mechanikai nyomás is fokozódik. A rekeszizomra nehezedő nyomás ekkor kezd igazán érezhetővé válni.
A harmadik trimeszter a légszomj szempontjából a legintenzívebb időszak lehet. A méh maximális méretét éri el, és a rekeszizomra nehezedő nyomás a legjelentősebb. A baba is a legnagyobb ekkor, és elhelyezkedése is befolyásolhatja a légzést. Sok kismama ekkor tapasztalja a leginkább azt az érzést, mintha „nem férne el” a tüdeje. Azonban van egy jó hír: a terhesség vége felé, különösen az utolsó hetekben, amikor a baba beilleszkedik a medencébe (ez a „has leszáll” jelenség), a rekeszizomra nehezedő nyomás enyhülhet.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Bár a terhességi légszomj a legtöbb esetben ártalmatlan, vannak olyan helyzetek, amikor sürgősen orvoshoz kell fordulni. Ezek a tünetek ritkán fordulnak elő, de ha bármelyiket tapasztalja, ne habozzon segítséget kérni. Hallgasson a testére!
Ha a légszomj hirtelen lép fel, súlyosbodik, mellkasi fájdalommal, szédüléssel, szívdobogásérzéssel, köhögéssel, lázzal vagy ajkak elkékülésével jár, az már figyelmeztető jel lehet.
A légszomj, köhögés, mellkasi szorítás és zihálás az asztma tipikus tünetei. Fontos az asztma megfelelő kezelése a terhesség alatt is, mivel az ellenőrizetlen asztma káros lehet a babára.
Az allergiás reakciók, különösen a légúti allergiák (például pollenallergia, poratka-allergia), szintén okozhatnak orrdugulást, tüsszögést, köhögést és légszomjat. A terhesség alatt a hormonális változások súlyosbíthatják az allergiás tüneteket, vagy újakat is kiválthatnak.
A terhesség jelentős terhelést ró a szívre a megnövekedett vérvolumen és perctérfogat miatt. Ezért a korábban nem diagnosztizált vagy enyhe szívbetegségek tünetei súlyosbodhatnak, vagy újak is megjelenhetnek. A súlyos légszomj, különösen nyugalomban, mellkasi fájdalommal, duzzanattal (ödémával) vagy szívdobogásérzéssel együtt, szívproblémára utalhat. Ez egy ritka, de rendkívül súlyos állapot, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A terhesség és a gyermekágy növeli a vérrögök kialakulásának kockázatát (trombózis). Ha egy vérrög eljut a tüdőbe, tüdőembóliát okozhat, amely hirtelen, éles mellkasi fájdalommal, súlyos légszomjjal, köhögéssel (esetleg vérköpéssel) és szapora szívveréssel jár.
A pajzsmirigy túlműködése felgyorsítja az anyagcserét, ami szapora szívverést, idegességet, súlyvesztést és légszomjat okozhat. A terhesség alatt a pajzsmirigy működése változhat, ezért fontos a rendszeres ellenőrzés.
A terhesség alatt az immunrendszer enyhén elnyomott állapotban van, ami növelheti a fertőzésekre való hajlamot. Egy tüdőgyulladás vagy súlyosabb bronchitis légszomjat, köhögést, lázat és mellkasi fájdalmat okozhat.
A differenciáldiagnózis célja, hogy az orvos kizárja ezeket a komolyabb állapotokat, és biztosítsa, hogy a légszomj valóban csak a terhesség ártalmatlan velejárója. Ha a kismama légszomja aggasztóvá válik, vagy a fent említett figyelmeztető jelek bármelyike megjelenik, az orvos alapos kivizsgálást fog javasolni. Az orvos először is alaposan kikérdezi a kismamát a tüneteiről, azok kezdetéről, intenzitásáról és kísérő tüneteiről. Tüdő és szív meghallgatása sztetoszkóppal: Az orvos meghallgatja a tüdő zajait (pl. Mellkasröntgen: Terhesség alatt csak nagyon indokolt esetben, ólomkötényes védelemmel alkalmazható, ha súlyos tüdőbetegség gyanúja merül fel (pl.
A terhességi cukorbetegség, a koraszülés és a terhességi korhoz képest kicsi csecsemő születése a szív- és érrendszeri betegségek fő kockázati tényezője.
Mit tehetünk a légszomj és szívdobogás enyhítésére?
Miután megnyugodtunk, hogy a légszomjunk valószínűleg a terhesség természetes velejárója, felmerül a kérdés: mit tehetünk, hogy elviselhetőbbé tegyük?
- Egyenes tartás: Ülés vagy állás közben próbáljon egyenesen tartani a hátát, húzza hátra a vállát, és engedje le a mellkasát.
- Alvás félig ülő helyzetben: Éjszaka, ha a légszomj zavaró, próbáljon meg több párnával félig ülő helyzetben aludni.
- Oldalra fordulás: Ha fekve nehezen kap levegőt, forduljon a bal oldalára.
- Mérsékelt fizikai aktivitás: Bár paradoxnak tűnhet, a rendszeres, de mérsékelt testmozgás, mint a séta, a terhességi jóga vagy az úszás, erősíti a tüdőt és a szívet, javítja a keringést, és segíthet a légszomj enyhítésében.
- Mély légzés: Gyakorolja a lassú, mély légzést. Lélegezzen be az orrán keresztül, érezze, ahogy a hasa emelkedik, majd lassan fújja ki a száján keresztül.
- Pursed-lip légzés: Lélegezzen be lassan az orrán keresztül, majd fújja ki a levegőt lassan, csücsörített ajkakkal, mintha gyertyát fújna el.
- Relaxációs technikák: A stressz és a szorongás súlyosbíthatja a légszomjat.
- Vashiány megelőzése: Fogyasszon vasban gazdag ételeket (vörös hús, spenót, lencse, bab) és C-vitamint (citrusfélék, paprika), ami segíti a vas felszívódását.
- Elegendő folyadék: A megfelelő hidratáció elengedhetetlen a vérvolumen fenntartásához és a keringés optimalizálásához.
- Kerülje a nagy étkezéseket: A túlzottan bőséges étkezések nyomást gyakorolhatnak a rekeszizomra, ami súlyosbíthatja a légszomjat.
- Friss levegő: Szellőztesse gyakran a lakását, és töltsön időt a szabadban, friss levegőn.
- Dohányzás és passzív dohányzás kerülése: A dohányzás rendkívül káros a mama és a baba egészségére, és súlyosbítja a légzési problémákat.
Ezek az egyszerű tippek sokat segíthetnek a mindennapi életben, hogy a légszomj kevésbé zavaró legyen.
Alternatív és kiegészítő terápiák
A hagyományos orvosi tanácsok és életmódbeli változtatások mellett sok kismama fordul alternatív vagy kiegészítő terápiákhoz, hogy enyhítse a terhességi tüneteket, beleértve a légszomjat is.
A terhességi jóga és pilates kifejezetten a várandós nők igényeire szabott gyakorlatsorokat kínál. Ezek a mozgásformák nemcsak a test rugalmasságát és erejét növelik, hanem kiemelten foglalkoznak a légzéstechnikával is. A jóga segít a mélyebb, tudatosabb légzés elsajátításában, ami javítja a tüdőkapacitást és csökkenti a légszomj érzését. A meditációs és relaxációs elemek pedig segítenek a stressz kezelésében, ami szintén hozzájárulhat a légzés megkönnyítéséhez.
Az akupunktúra, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága, egyes kismamáknak segíthet a terhességi tünetek enyhítésében, beleértve a légszomjat is. Az akupunktúra lényege, hogy vékony tűket szúrnak specifikus pontokba a testen, ezzel befolyásolva az energiaáramlást. Bár az akupunktúra hatékonyságáról és biztonságosságáról terhesség alatt eltérőek a vélemények, egyre több orvos ismeri el kiegészítő terápiaként.
Bizonyos illóolajok belélegzése segíthet megnyitni a légutakat és megnyugtatni az idegrendszert. Például a levendula nyugtató hatású, míg az eukaliptusz vagy borsmenta segíthet a légutak tisztításában, ha orrdugulás is kíséri a légszomjat. Azonban az illóolajok használatakor rendkívül óvatosnak kell lenni terhesség alatt! Sok illóolaj ellenjavallt, vagy csak hígítva, kis mennyiségben használható.
Bizonyos gyógynövények, mint például a gyömbértea, segíthetnek enyhíteni a reggeli rosszullétet, ami szintén hozzájárulhat a légszomj érzéséhez. A kamilla nyugtató hatású, és segíthet a relaxációban. Azonban a gyógynövények is tartalmaznak hatóanyagokat, amelyek befolyásolhatják a terhességet.
Ezek az alternatív módszerek nem helyettesítik az orvosi ellátást, de kiegészítőként segíthetnek a komfortérzet javításában.
A szülés utáni megkönnyebbülés
Ahogy a terhesség a végéhez közeledik, és elérjük a harmadik trimeszter végét, sok kismama meglepő, de annál kellemesebb változást tapasztalhat a légzésében. A terhesség utolsó heteiben, különösen az első babát váró kismamáknál, a baba feje beilleszkedik a medencébe. Ez a folyamat a „has leszállása” néven is ismert, és fizikailag is észrevehető. Ez a változás azt jelenti, hogy a rekeszizom ismét több helyet kap a mozgásra. A tüdő könnyebben ki tud tágulni, és a kismama mélyebb levegőt tud venni. Ez a fizikai megkönnyebbülés rendkívül üdvözlendő lehet a hosszú hónapokig tartó légszomj után.
Fontos megjegyezni, hogy nem mindenkinél történik meg ez a „leszállás” a szülés előtt hetekkel. Néhány kismamánál csak a vajúdás kezdetekor vagy közvetlenül előtte illeszkedik be a baba a medencébe.
Az első és legfontosabb változás a méh méretének csökkenése. Amint a baba megszületik, és a méhlepény is távozik, a méh azonnal elkezd összehúzódni. Ez a folyamat, amelyet a méh involúciójának nevezünk, azt jelenti, hogy a méh fokozatosan visszahúzódik a medence üregébe. Ahogy a méh zsugorodik, a rekeszizomra nehezedő mechanikai nyomás azonnal enyhül. A hormonális változások is gyorsan bekövetkeznek. A progeszteron szintje, amely a terhesség alatt rendkívül magas volt, a szülés után gyorsan lecsökken. Ennek eredményeként a légzőközpont érzékenységé is visszaáll a terhesség előtti szintre, és a légzés már nem lesz olyan mély és gyakori, mint korábban. A keringési rendszer is alkalmazkodik. A megnövekedett vérvolumen fokozatosan visszatér a terhesség előtti szintre, és a szív perctérfogata is csökken. Összességében elmondható, hogy a legtöbb kismama már néhány napon vagy héten belül észreveszi, hogy a légzése könnyebbé vált. Teljesen normális, ha ez az érzés fokozatosan múlik el, és némi időre van szükség a teljes regenerálódáshoz.
Szülés utáni regeneráció - Beszélgetés Bartha Éva medencefenék gyógytornásszal
Szív- és érrendszeri problémák terhesség alatt
A terhesség során számos szív- és érrendszeri változás történik a szervezetben. Az érrendszerben keringő vér mennyisége megnő, a szívverés felgyorsul, a vérnyomás kismértékű emelkedést mutat. A szülést követő hat hétben ezek a változások normalizálódnak, azonban ritkán maradandó szövődményekkel találkozhatunk.
A terhességhez társuló szívelégtelenség (ún. peri-partum cardiomyopathia - PPCM) ritka, ugyanakkor potenciálisan életet fenyegető betegség, amely elsősorban a terhesség végén vagy a szülést követő első hat hónapban érinti a nőket. Afrikában a leggyakoribb (1:100-1:1000), 2002-ből származó adatok szerint az USA-ban 2229 terhességből egy szövődött szívelégtelenséggel. A betegség előfordulásával kapcsolatban egyértelmű európai adatok még nem állnak rendelkezésre, a tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy az érintettek száma egyre nő. Ennek oka lehet a gyermekvállaláskori anyai életkor későbbre tolódása, a termékenység segítéséhez használt terápiák, csakúgy, mint a felismerést segítő, jobb diagnosztikai eszközök elterjedése, a növekvő tudatosság és figyelem.
A PPCM kialakulásához nem szükséges a terhesség előtt bármilyen belgyógyászati betegség megléte, teljesen egészséges nőkben is megjelenhet. Mindazonáltal a tanulmányok adatai szerint azoknál a nőknél gyakrabban fordul elő, akiknél a terhesség alatt magas vérnyomást vagy ún. terhességi toxémiát diagnosztizáltak.
Szívelégtelenségről akkor beszélünk, amikor a szív nem tudja a szerveket igényüknek megfelelő mennyiségű vérrel (ezen keresztül oxigénnel és tápanyaggal) ellátni. Ez gyakran a szív pumpafunkciójának csökkenése miatt alakul ki. Ennek következtében szerteágazó tünetek, panaszok jelennek meg, amelyek könnyen összetéveszthetők a szülés utáni normális állapottal:
- Kimerültség: szülés után természetes, hogy a nők fáradtabbak, gyengébbek, ami nemcsak a testi változásoknak, de egy új életformához való alkalmazkodásnak is a következménye. Abban az esetben azonban, ha a gyengeség már akadályozza a mindennapi tevékenységet, mint például zuhanyzás, öltözködés, séta vagy lépcsőzés, akkor érdemes segítséget kérni.
- Nehézlégzés: a terhesség alatt, illetve még azt követően is jellemző lehet a testsúly gyarapodása, amely miatt bizonyos aktivitások során nehezebbé válik a légzés. Ha a nehézlégzés már inkább fulladással egyenértékű, illetve az alapvető hétköznapi tevékenységeket (l. a fent felsoroltak) meg kell szakítani a nehézlégzés miatt, akkor javasolt orvosi segítséget kérni.
- Alsó végtagi duzzadás, a hasi körfogat növekedése, súlygyarapodás: ezek utalhatnak a túlzott vízvisszatartásra. Kismértékben elfogadhatók a terhesség utolsó trimeszterében, illetve a szülést követő néhány héten, azonban a „mérték” megítéléséhez mindenképp javasolt orvosi vélemény kikérése.
- Mellkasi panaszok, rendetlen szívverés: amennyiben a terhesség alatt vagy azt követően bizarr mellkasi szenzáció, szabálytalan szívverés jelentkezik, mindenképp javasolt orvosi ellenőrzés.
Bár nem szükséges kórtörténeti előzmény a betegség kialakulásához, számos tanulmány eredménye alapján egyértelmű kockázati tényezőket figyelhettünk meg a terhességhez kapcsolódó szívelégtelenség esetén. Az adatok főleg afrikai, illetve amerikai populációk vizsgálatából származnak. Európában (Németország) eddig egy nagy vizsgálat történt, amelynek keretein belül 115 terhességgel szövődő szívelégtelenségben szenvedő nőbeteget vizsgáltak. Mind az afrikai, amerikai, illetve európai adatok egységesen arra utalnak, hogy a terhességgel szövődő szívelégtelenség kockázati tényezői a következők:
- Magas vérnyomás: a terhességek több mint 8 százalékában fordul elő terhességgel összefüggésbe hozható, úgynevezett terhességi magas vérnyomás. Az adatok alapján ez a terhességhez kapcsolódó szívelégtelenség legerősebb rizikófaktora.
- Dohányzás: mint mindenkori rizikótényező, a terhességi magas vérnyomás után a második leghangsúlyosabb kockázati tényező.
- Életkor: a 35 évnél idősebbekben gyakoribb.
- Terhességek száma: kettőnél több terhesség hajlamosít a betegség kialakulására.
- Ikerterhesség: nagyobb kockázattal jár.
- Alultápláltság: a fokozott igénybevételhez, illetve a regenerálódáshoz mindenképp szükséges a megfelelő tápláltsági állapot.
- Genetikai tényezők: egyértelmű adatok ugyan nem állnak rendelkezésre az öröklési mechanizmust illetően, de ha a családban már előfordult a betegség, akkor kardiológiai kontroll javasolt a terhesség során, illetve azt követően.
Amennyiben a szívelégtelenséget megállapítják, úgy a kardiológiai gondozásba vétel elengedhetetlen. Ha a terhesség alatt észlelik, akkor a magzati fejlődést szorosan kell követni, és időben döntést kell hozni a szülés idejéről, módjáról. Ha a magzat vagy az anya állapota stabil, nem mutat romlást, akkor nem kell előrehozni a szülést. A szülés módjáról mindenképp több orvosi szakmát képviselő orvos-csoportnak (szülész, szívgyógyász) kell döntenie. Ha az anya jól van, akkor a természetes úton való szülés a legjobb megoldás. Ha a kismama állapota instabillá válik, akkor sürgős császármetszésre van szükség, függetlenül a terhesség idejétől. A szoptatás egyik esetben sem javasolt.
A kutatók összesen csaknem 11,3 millió terhesség adatait vizsgálták ki a 2003 és 2015 közötti időszakra vonatkozóan. Ez idő alatt 913 kismama kapott szívinfarktus vagy a vajúdási, vagy a szülést követő szakaszban, mintegy háromnegyedük pedig akkor már elmúlt 30 éves. A miokardiális infarktusok számának emelkedése párhuzamos az anyai életkor és az elhízás gyakoriságának növekedésével - jelentették ki a szerzők, akik tanulmányukat a Journal of the American Heart Association című folyóiratban publikálták. A betegségek számának növekedése összefügghet a terhesség előtt is fennálló hagyományos kardiológiai kockázati tényezőkkel: a cukorbetegséggel, a magas koleszterinszinttel, a magas vérnyomással és a dohányzással.
A terhesség nagy terhelést okoz a szervezetnek, különösen a szívnek. A terhesség egy szív- és érrendszeri stresszteszt. Terhesség alatt a vérnyomás az első és a második trimeszterben csökken, majd a harmadik trimeszterben visszaemelkedik a terhesség előtti szintre. "Gyakran elfelejtkezünk a szülés utáni szakaszról, ám ez egy nagy kockázatú időszak, mert megváltozik az anya szív- és érrendszere" - magyarázta. "A legtöbb páciens éppen a tünetek jelentkezésekor hagyja el a kórházat. A kutatásban szereplő szívinfarktusban megbetegedett nők 37 százaléka a terhesség alatt, 12 százaléka a vajúdás és a kitolási szakasz közben és 51 százaléka pedig a szülést követő szakaszban kapott szívrohamot."
Bár ezek az esetek továbbra is ritkának számítanak, ennek ellenére fontos megfogadni a tanácsot: figyelni kell a szívinfarktus kockázati tényezőire a terhesség időszakában is, így az ismert szívkoszorúér-betegségre, a gesztációs magasvérnyomás-betegségre, a magas koleszterinszintre, a vérrögösödési hajlamra, az előéletben előfordult kábítószer-függőségre, a dohányzásra és az elhízásra. Azoknak a nőknek, akiknek már van valamilyen szív- és érrendszeri betegségük vagy valószínűleg kialakulhat a terhesség alatt, azt ajánlja a szakértő, hogy rendszeresen konzultáljanak szakorvossal már a terhességet megelőző időszakban, de a terhesség alatt és a szülés után is.
A kardiológiával és az elhízással foglalkozó orvosi szakterület jelentősen fejlődik, már csak azért is, mert egyre több nő vállal terhességet idősebb korban, akár már meglévő szív- és érrendszeri betegséggel vagy jelentős kardiológiai kockázatokkal. "Ha viszonylag magasabb életkorban gondolkodunk a gyermekvállaláson, akkor feltétlenül konzultálnunk kell nőgyógyászunkkal a kockázatokról" - hangsúlyozta dr. Laxmi Mehta, az Ohioi Állami Columbus Egyetem kardiológusa. "A terhesség nagy terhelést okoz a szervezetnek, különösen a szívnek." Arra figyelmeztetnek ebben a felhívásban, hogy szükség van ilyenkor obezitológussal (elhízással foglalkozó szakorvossal) és kardiológussal való konzultációra. "Ha szív- és érrendszeri háttérbetegségünk van, mindenképpen szükségünk lesz egy orvoscsoportra, amely kardiológusból, obezitológusból és aneszteziológusból áll, mert ők tudnak biztonságosan végigkísérni a terhességen."
A szív- és érrendszeri betegségek jelenléte terhes nőknél nehéz klinikai forgatókönyvet jelent, amelyben a kezelőorvos felelőssége a meg nem született magzatra is kiterjed. Mélyreható változások következnek be az anyai keringésben, amelyek károsan befolyásolhatják az anya és a magzat egészségét, különösen szívbetegségek esetén. A terhességek akár 4%-ának is lehetnek szív- és érrendszeri szövődményei, annak ellenére, hogy korábban nem volt ismert betegség.
A terhességi nők hipertóniája külön figyelmet érdemel, ugyanis szélsőséges előfordulási formájában egyszerre két ember, az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti. Már csak azért is elengedhetetlen az orvosi kontroll és kezelés, mert mind a háttér kiderítése, mind a kezelés speciális figyelmet kíván. A már ismert hipertónia esetén tervezni kell a terhességet, és a vérnyomáscsökkentő szereket orvos segítségével át kell állítani olyan szerre, amely nem veszélyezteti a magzati fejlődést. Amennyiben korábban hipertónia nem volt ismert, akkor is gondosan mérni kell a vérnyomást, hiszen a terhesség provokálhatja az emelkedést.
A páciens anamnézisének lényeges része a kezdeti kockázatértékelés, és tartalmaznia kell a kiindulási funkcionális állapotot és a korábbi szíveseményekre vonatkozó információkat, mivel ezek erős előrejelzői a szülés körüli szíveseményeknek. A legerősebb előrejelzők a következők: Bármilyen korábbi szívesemény, Bal oldali szívelzáródás, Kamrai diszfunkció.
A veleszületett szívbetegség kezelésének fejlődésével a veleszületett szívbetegségben szenvedő betegek csaknem 85%-a túléli a felnőttkort és a fogamzóképes kort. Hagyományosan ezeknek a betegeknek nem javasolták a terhességet; azonban, ahogy egyre jobban megértjük az egyedi problémákat, amelyekkel ez a populáció szembesül, sok ilyen korlátozás megszűnt. Bár egyes veleszületett szívbetegségben szenvedő betegek nem tolerálják a terhesség hemodinamikai változásait, sok nőnek elegendő szívtartaléka van a terhesség biztonságos kihordásához. Fontos, hogy mindenképpen konzultáljon kardiológus orvosával, ha szív- és érrendszeri betegségben szenved, hiszen a kezelés módja egyénenként eltérő.
A szív- és érrendszeri betegségek jelenléte terhes nőknél nehéz klinikai forgatókönyvet jelent, amelyben a kezelőorvos felelőssége a meg nem született magzatra is kiterjed. Mélyreható változások következnek be az anyai keringésben, amelyek károsan befolyásolhatják az anya és a magzat egészségét, különösen szívbetegségek esetén. A terhességek akár 4%-ának is lehetnek szív- és érrendszeri szövődményei, annak ellenére, hogy korábban nem volt ismert betegség.
A vízió a terhesség alatti szív- és érrendszeri problémák komplexitásáról, a kockázati tényezőkről és a megelőzés fontosságáról szól. A hangsúly a korai felismerésen, a szakorvosi konzultáción és a személyre szabott kezelésen van, hogy mind az anya, mind a magzat egészségét biztosítani lehessen.
A legtöbb esetben a terhesség alatti szívdobogás nem igényel gyógyszeres kezelést. A már meglévő betegségekkel, például szívbetegséggel vagy autoimmun rendellenességgel küzdő várandós nők speciális ellátást és megfigyelést igényelhetnek. A rövid távú szövődmények közé tartozhat az ájulás vagy a szédülés, míg a hosszú távú szövődmények krónikus szívbetegségeket is magukban foglalhatnak, ha a mögöttes problémát nem kezelik. A legtöbb nő terhesség alatt szívdobogást tapasztal, hosszú távú következmények nélkül. A korai diagnózis és a kezelési tervek betartása jelentősen befolyásolja az általános prognózist.
A szívdobogás érzések a gyors, lüktető vagy kalapáló szívverés érzése. Igen, sok nő tapasztal szívdobogást a terhesség alatt, és ezek gyakran ártalmatlanok. Mi okoz szívdobogást terhesség alatt? Mikor kell orvoshoz fordulni szívdobogás miatt? Hogyan diagnosztizálják a szívdobogást? Milyen kezelések vannak a terhesség alatti szívdobogás kezelésére? A szívdobogás károsíthatja a babámat? A legtöbb esetben a jóindulatú szívdobogás nem árt a babának. Milyen életmódbeli változások segíthetnek csökkenteni a szívdobogást? Vannak-e hosszú távú hatásai a szívdobogásnak a terhesség alatt? A legtöbb nő nem tapasztal hosszú távú hatásokat a jóindulatú szívdobogás miatt.
A terhesség alatti szívdobogás gyakori és gyakran ártalmatlan, de utalhat olyan mögöttes egészségügyi problémákra is, amelyek figyelmet igényelnek. Az okok, a tünetek és a kezelési lehetőségek megértése elengedhetetlen a betegség hatékony kezeléséhez.
A szívbetegséggel rendelkező kismamának kötelező a rendszeres pihenés, a mindennapi élet igénybevételének mellőzése.
A csomagnak része a nagyrutin laboratóriumi vizsgálat (teljes vérkép, teljes vizelet, süllyedés, máj- és vesefunkció, vérzsír értékek, vasanyagcsere paraméterek és vércukor), fizikális kardiológiai vizsgálat EKG és szívultrahang. A kismamák már a családtervezés korai fázisában szeretnék tudni, hogy várható-e kardiovaszkuláris szövődmény, szükség lehet-e valamilyen kezelésre. Egyre nagyobb az érdeklődés az egészséges és a valamilyen problémával kezelt nők körében is.
Sokan csak kíváncsiak egészségi állapotukra, illetve arra, hogy szülhetnek-e természetes úton, beavatkozás nélkül, vagy számolniuk kell esetleg valamilyen komplikációval. Az egészséges anyukák elsősorban megerősítésre vágynak. A gyermekvállalás időszaka azonban korunkban későbbre tolódott, vagyis egyre kevesebben szülnek 20-25 évesen, ezért sokszor a kicsit idősebb kismamák körében magas vérnyomás, anyagcsereproblémák (pl. inzulinrezisztencia, cukorbetegség) és más betegségek is jelen vannak. Ezek az eltérések befolyásolhatják a terhesség időszakát és a szülés folyamatát is. Azt tanácsolom, hogy amikor már felmerül a gyermekvállalás gondolata, akár már ekkor kerüljön sor a vizsgálatokra. Így korán lehet tisztázni, hogy szükséges-e az utánkövetés, komolyabb figyelmet igényel-e a páciens. A korai vizsgálatnak köszönhetően előre lehet gondolkodni a gyógyszerelésen, illetve annak megváltoztatásán.
A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a kardiovaszkuláris események az első trimeszter legvégén, a 20. hét környékén következnek be, illetve később a 36-40. hét körül. Ezért a 12. hét körül, 20-24. hét és a 34-38. hét között is ajánlott a vizsgálat. Érdemes átgondolni, esetleg papíron is összeszedni a meglévő betegségeket, elhozni a korábbi zárójelentéseket. A családban előforduló betegségekből és korábbi születéstörténetekből is hasznos információhoz juthat a kardiológus, ha ezekből felkészül a páciens. Fontos megjegyezni, hogy akik korábban szívműtéten estek át, súlyosabb szívproblémával élnek együtt, ők elsősorban ott jelentkezzenek vizsgálatra, ahol eddig is gondozták őket. Gyakran a szülést követően is megmaradnak bizonyos kóros állapotok, pl. koszorúérbetegség, magas vérnyomás, kialakulhatnak szívizomproblémák.
Ijesztő, de szerencsére csak átmeneti jelenség a várandósság alatt, amikor az anyuka nehezen veszi a levegőt. Ilyenkor amellett, hogy megijed a fulladás lehetőségétől, attól is fél, hogy a babának valami baja esik. Az aggodalom azonban nem jogos. A nehéz légzést az okozza, hogy a méh mérete megnő, nekinyomódik a rekeszizomnak, és a tüdőnek. Ez az állapot nem tart sokáig, általában ahogy a baba egyre lejjebb száll, a légzési problémák is elmúlnak. Kritikus a 28-36. hét közötti időszak, ekkor lép fel leggyakrabban ez a tünet. Mit tehetünk? Az okot teljesen elmulasztani nem lehet, javítani azonban tudsz a helyzeten azáltal, hogy mindig egyenes háttal ülsz, állsz, kiegyensúlyozott, stresszkerülő életet élsz, és rendszeresen mozogsz.
