Egy csöndes, kora tavaszi alkonyon sétálsz a falu szélén, hogy kicsit hallgasd az egyre hangosabb madárkórust. A Nap már jó egy órája lenyugodott, de még piroslik az ég alja, és néhány fénylő bolygót is látsz a nyugati horizont felett. Ahogy elmélázol a szépségükön, észreveszed, hogy a horizonttól a bolygókon át egy halványan derengő fényfolt nyúlik fel az égre, kissé balra dőlve. Ahogy lassanként tovább sötétedik, a fénykúp egyre feltűnőbb lesz, már biztos vagy benne, hogy nem csak a szemed káprázik.
Ez az égi jelenség az állatövi fény, amely a Naprendszer fő keringési síkjában keringő por szemcséin szóródó napfény eredménye. Ez a tünemény nem a légkörben alakul ki, hanem jóval távolabb, a világűrben, gyakorlatilag csillagászati jelenség, ám a hagyományok miatt mégis a légköroptika körében szokás vele foglalkozni. A Naprendszer fő keringési síkjában nemcsak az égitestek, hanem rengeteg por is kering, bár a por eredetéről még zajlanak viták, ám az az általánosan elfogadott, hogy üstökösök, kisbolygók adták.
A porszemcsék, a méretük miatt a rájuk érkező napfény legnagyobb részét előrefelé szórják, a Nappal ellentétes pont irányába, azonban az ott lévő porszemcsék e fény egy részét visszaverik. Az állatövi fény alapvetően halvány, ezért csak vidéken, fényszennyezéstől távol érdemes keresni. Megpillantásának további feltétele, hogy ne világítson a Hold se.
Hazánkban két időszakban látható:
- December végétől áprilisig az alkonyat utáni nyugati égen.
- Augusztus végétől decemberig a hajnal előtti keleti égen.
Az állatövi fény tavaszi megjelenési formája az alkonyat utáni nyugati égen figyelhető meg. Ha türelmesen várunk még az alkonyiból kora estivé vált sétánk során, megfigyelhetjük, hogy a fénykúp lassan lenyugszik.
Az állatövi fénynek van egy még halványabb, még nehezebben észlelhető „kistestvére”, az állatövi ellenfény, német eredetű (Alexander von Humboldt alkotta), de világszerte használt idegen szóval Gegenschein. Az ellenfényt hazánkból a téli félév során, éjfél körüli időszakban láthatjuk, kizárólag akkor, ha nagyon sötét égboltú helyszínen vagyunk, és nagyon tiszta a levegő is.
Az állatövi ellenfény, vagyis a Gegenschein egy Chilében készült panorámafelvételen is megfigyelhető. A kép felső részén a Tejút szalagja, a közepe alatt kicsivel az állatövi fény szalagja látszik. Ez utóbbin észrevehetünk egy kifényesedő foltot: ez az ellenfény.
Az állatövi fény jelensége a Naprendszerben található ritka bolygóközi por áll, melyről a napfény szóródik. Ez az anyag a gravitációs törvényeknek engedelmeskedve a Naprendszer síkjában koncentrálódik, melyben a bolygók, köztük Földünk is kering. Nem meglepő tehát, hogy a fény éppen e síkot, az ekliptikát rajzolja az égre.
A Nap fényét visszaverő és szóró por azonban nem keringhet hosszú időn keresztül a Naptól azonos távolságra. A kisebb méretű és tömegű részecskéket a Nap sugárzása távolítja el, a nehezebb darabok pedig lassan bespiráloznak a Napba.
Mi az állatövi fény?
Az állatövi fény meglehetősen ritkán látott égi jelenség. Megfigyeléséhez türelemre, tiszta, sötét égboltra és a Hold fénye hiányára van szükség. Ha ezek a feltételek adottak, egyedülálló élményben lehet részünk, ahogy a Naprendszer pora finoman megvilágítja az éjszakai égboltot.