A mozgékony csecsemő: Kóros hiperaktivitás vagy természetes fejlődés?

A szülők gyakran aggódnak, ha gyermekük „nagyon mozgékony csecsemőnek” tűnik, és felmerül bennük a hiperaktivitás gyanúja. Fontos megkülönböztetni a csecsemőkorra és kisgyermekkorra jellemző természetes mozgásvágyat a kóros hiperaktivitástól, vagyis a figyelemhiányos hiperaktív zavartól (ADHD).

Mi a hiperaktivitás?

A pszichológusok hiperaktívnak azokat az embereket tartják, akiknek állandó tevékenységvágyuk van. Ez sokszor egyfajta nyugtalanságban, izgágaságban nyilvánul meg. Az ilyen ember babrál, fészkelődik, nem tud egy helyben maradni, de jellemző lehet rá a sok beszéd vagy a gondolatok, ötletek áradása is.

Egy másik fontos jellemzőjük a hiperaktív embereknek az impulzivitás. Kevéssé képesek kontrollálni a viselkedésüket, az indulataikat. Előbb cselekszenek, aztán gondolkodnak. Ehhez társulhat a figyelem zavara is. Ilyenkor a hosszabb koncentráció okoz nehézséget, a figyelem könnyen elterelhető, megzavarható.

Hiperaktivitás számokban

1987-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság döntött a „figyelemhiányos hiperaktív zavar” (Attention Deficit Hyperactivity Disorder; ADHD) pszichiátriai betegségek közé történő besorolásáról. A különböző súlyosságú hiperaktivitás a gyermekek 4-10%-át érinti. Minden iskolai osztályra 1-2 hiperaktív gyerek jut.

A természetesen mozgékony csecsemő

„Másfél éves kisfiam egész nap csak jön-megy, meg nem áll, folyton csinál valamit és legfeljebb 5 percig játszik el bármivel is, akkor most hiperaktív?” - kérdezte tőlem egy anyuka a minap. De már gyakran 3-4 hónapos babák szülei is gondolnak a hiperaktivitásra, ha a kicsi örökmozgónak tűnik. Természetesen egy átlagos baba vagy kisgyermek a mi (felnőtt) szemszögünkből nézve valóban hiperaktívnak tűnhet, ez azonban nem kóros állapot: éppen ellenkezőleg.

A hiperaktivitás fő tünete nem az állandó mozgás, hanem a figyelemhiány, tehát az az állapot, amikor a kicsi nem tud hosszabb ideig semmire odafigyelni ÉS a figyelmét könnyű elterelni, az előző tevékenységét elfelejti, emellett gyakran koordinációs problémák is jelentkeznek, például könnyen elesik, megbotlik. A hiperaktivitás, az állandó mozgás is jellemző, azonban emellé az is társul, hogy mintha nem ismerné a veszélyt, tehát folyton olyan dolgokat csinál, amik veszélyesek. Alapesetben a fentiek egy egészséges 1-2 éves gyermek jellemzői, tehát ha a gyermeked 1-2 évesen ilyen, akkor nincs okod aggodalomra. Gond akkor van, ha egy gyerek még 5-6 évesen is ilyen.

A mozgásfejlődés szakaszai

A mozgásfejlődés a baba első éve során kulcsfontosságú, hiszen ez alapozza meg a későbbi fizikai képességeket. A babáknak egy rendkívül intenzív fejlődési folyamata zajlik az első évben, így gyakorlatilag az első hónapok során is. Minden gyermek egyedi tempóban fejlődik, de vannak általános mérföldkövek, amelyek iránymutatást nyújthatnak. Minden nagyobb mozgásforma esetén létezik egy elfogadott időintervallum, amely alatt természetes, ha a gyermek megtanulja az adott mozgást. Amennyiben a fejlődése ebben az idősávban zajlik, nincs ok az aggodalomra, viszont, ha nem esik bele ebbe az időszakba, az fejlesztési késedelmet jelezhet. Nem csupán a késés, az is okozhat problémát, ha valamelyik mozgásforma kimarad vagy felcserélődik, vagy ha egy adott mozgást nem megfelelően hajt végre. Amennyiben észreveszel bármiféle nyugtalanítót, érdemes felkeresni a védőnőt vagy a gyermekorvost és konzultálni.

0-2 hónapos kor

• Szeret a hasán és hátán feküdni, végtagjait hajlított helyzetben tartja, kezei ökölben.
• Fejét hason és háton is mindkét irányba fordítja, hason fekve körülbelül 6 hetes kortól emelgeti a fejét.
• Az újszülött babának nagyon jellegzetes az izomtónusa.
• Hason fekvő helyzetben egy picit megemeli már az állát.
• Ha szemből közelítünk a picúr felé, akkor nem követi még oly mértékben a tekintetünket.

1-2 hónap között

• A tekintet követése egy jóval nagyobb tartományt fog magába ölelni.

2 hónapos korban

• A babák elkezdenek hangokat adni, tudatosan visszamosolyognak a szülőkre.
• Gyakorlatilag a klasszikus újszülött kort egy nagyon intenzív és nagyon dinamikus szakasz váltja fel.

3 hónapos kor

• Alkartámasz fejét függőleges helyzetig is emeli, ülésbe húzáskor fejét emeli.
• Kezébe adott tárgyat megfogja, nézegeti, szájához emeli.
• Elkezdi felfedezni már a kis kezét, egyre többször fogja a kezeit rágcsálni.
• Sok esetben itt az első hónapokat követően azt a téves képzetet szokta kelteni a kéznek a rágcsálás, minthogyha a fogzás indult volna be. Erről azt kell tudni, hogy azért következik be, mert az érző agykéregnek nagyon nagy a megfeleltetettsége a száj körüli régiónak, tehát nagyon-nagyon jó ingerforrást jelent a baba számára, az hogyha ezt a környéket manipulálja.

4-5 hónapos baba

• Elindul a játék a saját lábaival, szívesen emelgeti, nyúl utánuk.

6-9 hónapos kor

A gyermekek mozgásfejlődésének leglátványosabb időszaka ez. Kisbabájuk forog, négykézlábra áll, kúszni-mászni kezd, majd felül, esetleg feláll. Mozgékony, nagyon élvezi a helyváltoztatást. A környezetet úgy kell alakítani, hogy azzal motiváljuk a kúszásra, mászásra, vagyis a lehető legnagyobb teret biztosítsuk számára. Ruházata legyen kényelmes, ami nem akadályozza a mozgásban. Ha a lakásban szabadon van, állandó felügyeletet és biztonságos környezetet igényel.

A kisbaba ebben az időszakban egyre ügyesebben fog és tart, különösképpen a hüvelykujjával és mutatóujjával. Két játékot is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni. Nagyon szeret pakolászni, kisebb tárgyakat nagyobbakba helyezni. Mindent kézbe vesz, megtapogat, hogy minél jobban megismerje. Ügyeljenek arra, hogy ne legyen veszélyes dolog a kicsi közelében, amit a szájába vehet! Akarattal el tudja engedni a tárgyakat, valamint egyik kezéből képes áttenni a másikba. Szereti az ölbeli, mutogatós, tapsolós mondókákat, dalokat és a „kukucs” játékot.

A kilenc hónapos baba egyre több mindent megért, és az egyszerűbb kéréseket teljesíti: pl. „Gyere ide!” „Kérem!” „Nem szabad!” „pá-pá”. Mutogatással jelzi, ha valami érdekli, kell neki, illetve heves, hangos visítással tiltakozik, sír, ha valami nem az akarata szerint történik, például ha valamit elvesznek tőle. Idegenekkel kezd másként viselkedni, mint az ismerősökkel (tartózkodó, visszahúzódik, bizalmatlanul néz, sírva fakad). A tükörképét élvezettel nézegeti, a tükröt tapogatja, grimaszol, mosolyog, hangot ad.

A kanállal történő etetésnél nyitja a száját, a kanálról az ajkaival lehúzza a falatot. A szájához tartott pohárból inni kezd, ajkai a peremre zárulnak. Ha van cumisüvege, azt önállóan tartja. Lényeges, hogy ebben az időszakban már szoktathatjuk a rágáshoz a babát, felügyeletünk mellett olyan ételeket adhatunk a kezébe, amiket egyedül el tud majszolni, rágcsálni (pl.: kifli, babakeksz, banán). Az otthon készített ételek esetén a teljes pürésítést felválthatja a villával tört ételek fogyasztása. Az üveges bébiételek esetén nehézséget okozhat azok állaga, hiszen a pépbe kevert darabokat a legnehezebb elfogyasztani az ilyen életkorú csecsemők számára. Ezen úgy segíthetnek, ha továbbra is pépes ételeket készítenek, a harapást, rágást pedig keményebb, roppanós ételekkel gyakoroltatják. Ebben az életkorban már el lehet kezdeni a kétkanalas etetést, amikor az egyikkel a szülő eteti őt, a másikkal pedig ő tud önállóan próbálkozni. Fürdetéskor és pelenkázáskor együttműködik, és segíteni próbál, amikor öltöztetik, vetkőztetik.

1-1,5 éves kor

Egy és másfél éves kora közötti a gyermek igen mozgékony, nagyon érdeklődő és szeret tanulni. Kifejezi önmagát, folyamatos kommunikációt tart fenn a felnőttekkel. Látása a mozgással még intenzívebben fejlődik. Szinte mindegyik baba kipróbálja, hogy milyen fejjel lefelé nézelődni, vagy a könyveket egyedül lapozgatni.

A természet közelsége és a fejlődés

Már igen korán megismerik a gyerekeket a természetes anyagokat, leveleket, terméseket, és nagyon szívesen mozognak kint a friss levegőn. Másfél éves kora felé haladva a gyermek már örömmel fedez fel apró, ismerős részleteket, tárgyakat a mesekönyvben. Újra és újra felhívja rájuk a figyelmünket, amikor előveszi ugyanazt a könyvet. A legtöbben már türelmesen végighallgatnak egy mesét, melyet diavetítővel nézhetnek, és közben élvezik a mesélő hangját, ahogyan az egyes szereplők kedvéért megváltoztatja. A tükörben a baba érzékeli a teret.

Hallási figyelem és beszédfejlődés

A hallási figyelem egy éves kor körül sokat fejlődik. Megpróbál különbséget tenni az egyes hangok között, nagy sikerrel. Megkeresi a hang forrását, és visszajelzést is kér a felnőttektől. Fontos, hogy a beszédünk a gyermek felé tiszta és jól érthető legyen. Mert ő nem csak minket hall, hanem önmagát is, de saját magát nem tudja pontosan hallani, mint a mi beszédünket. A finomabb hallás tovább fejlődik, ez szükséges a beszéd értéséhez és az elkezdéséhez. Annyira lelkesek a babák akkor, amikor elkezdik a felnőttek szavait ismételni! Gyakran a mondatok legutolsó, vagy leghangzatosabb szavait utánozzák. Az aktív szókészlet a gyakran használt szavak összessége, a passzív szókincs pedig azokat a szavakat tartalmazza, amelyeket nem, vagy csak nagyon ritkán használunk. Ezeket a még csak megérti, de nem szavakat használja. „Gyűjtögeti” őket magában, majd egyszer robbanásszerűen előveszi őket. Vannak gyermekek, akik hamarabb próbálnak beszélni, és egy-egy szótagot ismételgetnek a szavakból. Mások pedig várnak és várnak, mígnem egy hatalmas szókészletet halmoznak fel, amit már szépen és tisztán kimondanak. Ebben az időszakban már legalább 100 szót megértenek. Egy másfél éves gyermek gyakran egyetlen szóval próbál meg kifejezni egy teljes gondolatot. Kommunikációnk legyen egyszerű és jól érthető, hogy ő is könnyen megértse és megtanulja.

Az első lépések

Elérkeztünk az első lépésekhez, melyek kezdetben még kapaszkodva történnek, bizonytalan mozdulatokkal, egyensúly kilengésekkel. Amikor kapaszkodva enged, gyakran nem is tudatosan el az egyik kezével a bútort, hanem azért, mert egy játékot meg akarnak fogni vele. Így egyre többször kapaszkodnak már csak egy kézzel, egyre több ideig. Nem csak kapaszkodással akar már felállni, bizony gyakorolja a szoba közepén a mindenféle segítség nélküli felegyenesedést. Feláll, egyensúlyoz, majd leül. Egyre több ideig áll. Innen már csak pár pillanat, hogy megtegye az első lépést. Ráérez arra, hogy amikor egyensúlyát elveszti, akkor előre dőlve kezeire támaszkodhat, vagy leülhet. Ezzel a biztonságérzettel már bátrabban indul útnak egyik bútortól, vagy egyik szülőtől a másikig. Ahogyan telnek a hónapok, egyre finomabbá válik a mozgáskoordinációja, tovább fejlődik az egyensúlyérzéke. Már el tudja dobni a labdát úgy, hogy közben egyensúlyát megtartja. Próbáljuk meg eltávolítani az akadályokat a gyermek előtt, mert még nem igazán veszi észre őket!

Finommotorika és eszközhasználat

A baba finommozgatása a tárgyak megfogása, elengedése, ráhelyezése jellemző. Legszívesebben ezeket gyakorolja. Bejárja az egész teret. Fejlődik az eszközhasználat, már tudja, hogy egyes tárgyakkal mit lehet csinálni. Egyéves kora után szeret labdázni. Ha valamit szeretne, akkor arra rámutat az ujjával. Hasonlóan jelzi a számára ismerős figurákat a könyvekben. Ragaszkodik a szüleihez, játékaihoz, kis kedvenc plüssével szeret aludni. 15 hónaposan újra megjelenhet a szeparációs szorongás, amely a szülőtől való elválás miatti félelem. Önállósodási kedve igen nagy, szívesen veti le ruháit egyedül, és az öltözködésnél is nagyon együttműködik. Mindig mozog, pakol, rámol, cipel, épít, szétszed, alkot. Adjunk oda olyan eszközöket például a konyhából, amikkel kedvére játszhat, püfölheti, rakosgathatja őket. A formabedobós játék ideje eljött, kezdetben még nehezen megy, de idővel ráérez a méretekre, alakokra, színekre.

Az alvás és a mozgékonyság

A kisbabák alvási szokásai az első évben rengeteget változnak, és minden életkorban más-más alvásigény jellemző rájuk. A megfelelő alvás nem csupán a baba jókedvét és fejlődését biztosítja, hanem a szülők testi-lelki egyensúlyának is kulcsa.

Az újszülöttek alvása

Az újszülöttek - életük első 4-6 hetében - szinte a nap legnagyobb részét alvással töltik. Napi 16-18 óra alvás is teljesen normálisnak számít, ez azonban nem összefüggő, hosszú alvást jelent. A babák ebben az életkorban általában 2-4 órás szakaszokban alszanak, gyakran felébrednek, főként azért, hogy enni tudjanak. A korai hetekben az alvás nem egy megszokott rendszer szerint zajlik, sokkal inkább a baba belső szükségletei irányítják azt. Ilyenkor a nappal és éjszaka közötti különbségtétel ugyanis még nem alakult ki a gyerekekben, így teljesen természetes, ha az újszülött éjszaka is gyakran felébred.

A fáradt csecsemő

A babák gyakran nem tudják még szabályozni az ébrenlétüket, így - ha nem figyelünk oda a jelekre - könnyen túlságosan elfáradhatnak. A fáradt csecsemő nyűgösebbé válik, sokat sír, dörzsölheti a szemét vagy éppenséggel nagyon mozgékony lesz, hogy legyőzze az álmosságot. Fontos azonban tudni, hogy a fáradtság jelei nem mindig egyértelműek. Egyes babák inkább csendesen viselik, míg mások nagyobb hisztivel jelzik az álmosságot. Ha azonban következetesen megfigyeljük gyermekünk viselkedését, idővel rutinszerűen észlelhetjük azt, hogy mikor jött el az alvás ideje.

Éjszakai ébredések

Minden szülőnek fontos tudnia, hogy a kisbabák esetében a gyakori éjszakai ébredés az első évben teljesen természetes élettani folyamatnak számít. A babák alvási ciklusai rövidebbek, és gyakrabban ébrednek fel az úgynevezett REM fázisból, amikor az alvás még nem elég mély. Az éjszakai ébredések gyakorisága idővel csökkenhet, de bizonyos fejlődési szakaszok, például a fogzás vagy esetleg betegségek idején gyakoribbá is válhat. Fontos tehát, hogy ne érezzük kudarcnak, ha gyermekünk nem alussza át az egész éjszakát. Az alvás nem verseny, hanem az egyéni fejlődési folyamat fontos része, amelyben a szülők támogatása és türelme alapvető.

A napi biológiai ritmus kialakulása

A napi biológiai ritmus, vagyis a cirkadián ritmus segíti az emberi testet abban, hogy megkülönböztesse a nappalt az éjszakától, és ehhez igazítsa a működését. A melatonin nevű hormon termelődése például sötétedéskor fokozódik, ezzel elősegítve az éjszakai alvást. Kialakulását azonban segíthetjük azzal, ha a gyermek nappal világosban, zajosabb környezetben van, míg éjjel sötétben, csendben altatjuk. A rendszeres esti szokások, például fürdés, egy kedves mese felolvasása vagy az éneklés szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a baba megtanulja, mikor jött el az alvás ideje.

A babák számára kifejezetten előnyös, ha kialakul egy állandó alvási ritmus. A kiszámítható napirend ugyanis biztonságérzetet nyújt mind a gyermek, mind a szülők számára, és segít abban, hogy a baba ne fáradjon el túlságosan, illetve ne legyen túlzottan aktív a pihenőidőkben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden nap percre pontosan kell történnie mindennek. A cél sokkal inkább az, hogy az alvásnak legyen egy megszokott ritmusa.

Szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk nyugodtan aludhasson és kipihenhesse magát. Az első lépés természetesen a megfelelő környezet kialakítása: fontos, hogy a szoba legyen mindig nyugodt, sötét és csendes. A különböző altatási rituálék bevezetése is nagyban hozzájárulhat a könnyű elalváshoz. A napközbeni aktivitás és friss levegőn való tartózkodás szintén pozitívan hat az éjszakai alvásra. Fontos azonban, hogy ne legyen túl sok inger, mert az túlstimulálhatja a babát.

Sok szülő legnagyobb kérdése az, mikor jön el az a pillanat, amikor a baba végre átalussza az éjszakát. Általánosságban elmondható, hogy 4-6 hónapos kor körül sok kicsi már képes hosszabb ideig aludni, de ez erősen függ az egyéni fejlődéstől. Ez azonban nem jelent garanciát arra, hogy a gyermek valóban végigalussza az egész éjszakát. Az ébredések még sokáig megmaradhatnak, különösen a fogzás, betegségek vagy hirtelen fejlődési ugrások idején. Fél éves kortól kezdve a baba ébrenléti ciklusai fokozatosan hosszabbá válnak, alvási igénye pedig elkezd csökkenni. Egy éves korra sok gyermek már csak egy nappali alvást igényel, általában a kora délutáni órákban. Az éjszakai alvás időtartama ilyenkor 10-12 óra között mozog. Egyéves kor után a legtöbb baba napi 12-14 óra alvásra szorul. Ennek nagy része éjszaka történik, nappal pedig egy vagy két alvás segít pótolni a szükséges pihenést. A kialvatlanság és a rendszeres éjszakai ébredések komoly terhet róhatnak a szülőkre. Ilyenkor különösen fontos, hogy a családtagok támogassák egymást, és lehetőség szerint váltsák egymást az éjszakai felkelések során. Fontos továbbá, hogy ne stresszeljünk a helyzeten, hiszen az alvásproblémák idővel enyhülnek, és ahogy a baba alvásigénye fejlődik, úgy tér vissza fokozatosan a nyugodt éjszakai pihenés is az életünkbe.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Már csecsemőkorban megfigyelhetők azok a jelek, melyek alapján hiperaktivitásra gyanakodhatunk. A szülők ilyenkor azt érzékelik, hogy a kisbaba általában keveset alszik, élénk, tevékeny, sokat sír számukra indokolatlanul, amit esetleg tévesen hasfájásnak tulajdonítanak. Sokkal több ringatásra, szórakoztatásra, szülői figyelemre van szüksége, mint a kortársainak. Később pedig a tipegőkorú gyerek nem tartható kiságyban, babakocsiban, járókában, mert állandó mozgásban van. Mindent megfog, lever, megkóstol, kipróbál. Érzelmileg sem tűnik olyan stabilnak, mint a kortársai. Türelmetlen, szeszélyes, nehezen viseli a kudarcot. Az átlagosnál már ekkor sokkal több figyelmet kíván a környezetétől.

Az alábbi tünetek esetén érdemes szakemberhez fordulni:

• Semmilyen módon nem változtat helyet, még gurulva sem éri el a kiszemelt játékot.
• Kúszás/mászás során csak egyik oldali végtagjait használja.
• Szokatlan módon közlekedik: háton fekve araszol, ülve popsin csúszkál, „nyuszizik”, térden jár.
• Nem tud felülni, ültetett helyzetben rögtön eldől, lefekszik.
• Nem próbál felállni, a testsúlyát nem képes az alsó végtagokon megtartani.
• Az apró tárgyat nem tudja felcsippenteni.
• Nem pakol ki dobozból, tálból, fiókból.
• Nehezen engedi el a játékokat, nem ejt, nem dobál, nem gurít.
• Nem figyel fel a nevére, a hozzá intézett beszédre.
• Nem keresi a hangot adó tárgyat.
• Spontán játék közben nem ad ki hangokat.
• A gagyogás kevés változatosságot mutat.
• Mondókázásnál nem utánozza a kézmozdulatokat.
• Alig fogad el az anyatejen/tápszeren kívül más táplálékot.
• Kizárólag pépes ételt fogad el.
• Elalvási és átalvási nehézségei vannak.
• Általában nyugtalan, nehezen lecsillapítható.
• Magát ütögeti, a fejét esetleg a földhöz vagy más felülethez veri.

Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Melyik terápiás módszert válasszuk?

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

tags: #nagyon #mozgekony #csecsemo