A testben bárhol kialakulhatnak folyadékkal, vérrel vagy egyéb anyagokkal teli tömlők, melyeket összefoglaló néven cisztáknak nevezünk. A női nemi szervekben előforduló elváltozások közül a petefészekciszták a leggyakoribbak, de emellett egyéb típusok is léteznek, mint például a paraurethrális, a Bartholin-mirigy ciszták, a dermoid ciszta, vagy a méhszájon elhelyezkedő tömlők, amelyeket Naboth-tüszőknek neveznek.
Mi az a Naboth-ciszta?
A Naboth-tüsző (vagy Naboth-ciszta) egy apró, folyadékkal telt tömlő, amely a méhnyak felszínén alakul ki. A méhnyak a méh alsó része, amely a hüvellyel érintkezik. Ezek a ciszták akkor keletkeznek, amikor a méhnyakban található apró, nyáktermelő mirigyek kivezető nyílása elzáródik. Ahogy a nyák felgyülemlik az elzáródott mirigy belsejében, egy kerek, sima felületű ciszta fejlődik ki.
A Naboth-ciszta jellemzői és diagnózisa:
- Általában tünetmentesek, gyakran csak egy rutinvizsgálat során fedezik fel őket.
- A vizsgálat során sima, kerek, fehér vagy sárga dudokként láthatóak a méhnyakon.
- A legtöbb esetben teljesen ártalmatlanok, és nincs szükség további vizsgálatokra vagy kezelésre.
- Ha a ciszták szokatlanul nagyok, vagy bizonytalanság merül fel, az orvos ultrahangos vizsgálatot rendelhet el a pontosabb diagnózis érdekében.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
Egyéb nőgyógyászati ciszták és ok-okozati összefüggések
A petefészekben megjelenő ciszták folyadékkal telt, hártyával vagy vastagabb fallal körülvett tömlők. Fontos megérteni, hogy a ciszta önmagában nem jelent többet, mint egy tokkal körülvett, folyadéktartalmú üreg. A petefészkekben normális élettani működés esetén is keletkeznek apró ciszták a tüszőérés folyamata során.
A funkcionális ciszták - például a tüszőciszta - a petefészek normális működéséből eredően alakulnak ki. Amikor azonban a tüsző nem reped meg időben, a benne lévő folyadék mennyisége tovább szaporodhat. A szervezet valamennyi működése idegrendszeri irányítás alatt áll, a pszicho-neuro-endokrin tengely mentén történik a szabályozás. A stresszhormonok szintjének növekedése például meg tudja gátolni a peteérés folyamatát.
| Ciszta típusa | Kialakulás oka | Jellemzők |
|---|---|---|
| Tüszőciszta (follikuláris) | A tüsző nem reped meg ovulációkor | Vérzési rendellenességet okozhat |
| Sárgatest ciszta | A megrepedt tüszőből visszamaradt sárgatestben szaporodik fel folyadék | Koraterhességben gyakori |
| Endometriózis ciszta ("csokoládéciszta") | Méhnyálkahártya-darabok megtapadása | Sötét, vérszerű bennék jellemzi |
A kezelés lehetőségei
A legtöbb esetben a petefészekciszta teljesen ártalmatlan és tüneteket sem okoz, de előfordulhat az is, hogy a ciszta - a mérete miatt - kellemetlenségekkel, fájdalommal jár együtt. Az általában ajánlott orvosi és dietetikai javaslatokon túl a leglényegesebb a kiváltó tényezők kiküszöbölése. Amennyiben indokolt a gyógyszeres vagy sebészeti kezelés, fektessünk hangsúlyt a lelki háttér alapos feltérképezésére is.
A kis, panaszt nem okozó ciszták esetében gyakran elegendő a várakozás, mivel azok maguktól is felszívódhatnak. A növekvő, panaszokat okozó elváltozásoknál műtéti megoldás jöhet szóba. A legkíméletesebb módszer a leszívás (punkció), ám mivel ilyenkor a cisztafal visszamarad, fennáll a kiújulás esélye. A végleges eltávolítás ma már leggyakrabban laparoszkópos (hastükrözéses) úton történik, amely kisebb metszést és gyorsabb gyógyulást tesz lehetővé.