Az ovuláció (tüszőrepedés) jelentése, folyamata és zavarai

Az ovuláció, vagy más néven tüszőrepedés, a női ciklus egyik legfontosabb eseménye, amelynek során egy érett petesejt távozik a petefészekből, és készen áll a megtermékenyítésre. Ez a folyamat minden hónapban megtörténik, és kulcsfontosságú a fogamzás szempontjából. A női nemi működés ciklikus jellegű, amely a lányoknál a serdülőkor végén, a fiatal felnőttkor elején, 10-15 éves korban az első menstruációs vérzéssel (menarche) kezdődik, és a változó korban, a menstruációs vérzések elmaradásával (menopauza) fejeződik be.

A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. Az ovulációra jellemző fiziológiai változások nemcsak a fogamzóképességet befolyásolják, hanem a nők általános egészségi állapotára is hatást gyakorolnak. Életük során a nők több száz alkalommal is átesnek a menstruáció okozta kellemetlenségeken, éppen ezért fontos megismerni, hogy milyen folyamatok állnak a gyakran fájdalmas jelenség hátterében.

A menstruációs ciklus és az ovuláció

A menstruáció a méhnyálkahártya havonta (átlagosan 28 naponként, de ez az időperiódus egyénenként, sőt ugyanannál az egyénnél is elég nagy változatosságot mutat, így gyakorlatilag 25-33 naponként) történő lelökődését és vérzés kíséretében történő kiürülését jelenti. A teljesen szabályos ciklussorozat szinte nem is fordul elő, felnőtt nőknél is megesik, hogy előbb jön, esetleg akár 2 hét csúszással is. Ha huzamosabb ideig elmarad, és a nő nemi életet él, akkor nem árt a terhességre is gyanakodni.

A tinédzsereknél a ciklus még meglehetősen ingadozó lehet, csak kb. 18-19 éves korban vesz fel egy viszonylagos állandóságot. Ez a hormonális szabályozás ingadozása, majd fokozatos stabilizálódása miatt van. A folyamat az emberen kívül csak az emberszabású majmoknál fordul elő, és több szintű hormonális szabályozás alatt áll.

A hormonális szabályozás

Ennek a szabályozó rendszernek a felső szintjét a hipotalamo-hipofízeális rendszer gonadotróp (a gonádokat, nemi mirigyeket serkentő) hormonjai jelentik, amelyeknek termelődését negatív visszacsatolással (feed-back) a petefészekben (ovarium) termelődő hormonok befolyásolják. A hipotalamuszban képződnek azok az anyagok, amelyek az agyalapi mirigy (hipophysys) elülső lebenyében a nemi mirigyeket serkentő (gonadotrop) hormonok termelődését és a hormonok ürítését elősegítik.

A ciklus során az agyalapi mirigy és a petefészkek összehangolt munkával termelnek és bocsátanak ki megfelelő hormonokat, hogy felkészítsék a szervezetet egy esetleges teherbeesésre. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a hormonok - testünk kémiai hírvivői - vezényletére a méh nyálkahártyája havi szinten leválik.

A tüszőfejlődés és a petesejt

A női ivarsejt (petesejt; ovum) a tüszőérés során válik megtermékenyülésre alkalmassá. A petesejtek szaporodása már a három-négy hónapos leánymagzatok petefészkében (ovarium) befejeződik, ekkorra két petefészekben összesen mintegy 400 ezer található, és ezután számuk már csak csökken. Születéskor a petefészkekben lévő petesejtek az első érési oszlás profázisában megállapodva találhatók, és így maradnak a ciklusos női nemi működés beindulása után is, eltekintve azoktól, amelyek egy-egy ciklusban érésnek indulnak.

A nyugalomban lévő, elsődleges tüszők az előbb említett stádiumban lévő petesejtekből, és az azokat körülvevő lapos tüszőhámsejtekből állnak. A petefészek felszínhez közelebb lévő kéregállományának sejtdús kötőszövetébe vannak beágyazva.

A follikulusz-stimuláló hormon (FSH) hatására néhány tüsző fejlődésnek indul. Ez azt jelenti, hogy a petesejtek megnagyobbodnak és tartalék tápanyagot halmoznak fel, a tüsző hámsejtjei magasabbak lesznek, majd szaporodni kezdenek és többrétegűvé válnak (fejlődő, másodlagos tüsző).

A többrétegű hám megvastagodása elér egy olyan fokot, hogy a belső sejtek már nem jutnak elég tápanyaghoz és elfolyósodnak, így üreg alakul ki (cavum folliculi), amelyben folyadék gyűlik fel (liquor folliculi), a petesejt az üregbe bedomborodó tüszőhámsejt halmazban, a petedombban (cumulus oophorus) foglal helyet.

Közben a tüszőt körülvevő petefészekállomány szövetében is lényeges változások következnek be. A tüsző gyors növekedése átrendezi a petefészek szövetének rostállományát, kialakul a külső tok (theca externa), lényegesebb azonban, hogy a tüszőhámmal határos sejtek megduzzadnak, hajszálérellátásuk bőségessé válik. Utóbbi szolgálja a tüsző megfelelő tápanyagellátását. Másrészt összefügg azzal, hogy a belső tok (theca interna) sejtjei lényegében belső elválasztású (hormontermelő) sejtekké alakulnak. Ezek a sejtek termelik a tüszőhormont (ösztrogént), aminek hatására a méhnyálkahártya (helyreállítási és fejlődési) (regenerációs és proliferációs) fázisa következik be.

A több érésnek induló tüsző közül általában egy a többit meghaladó ütemben fejlődik, és hormontermelése a többi fejlődését visszaszorítja. Az érett tüsző (folliculus ovaricus vesiculosus) az ovarium felszínét kidudorítva helyezkedik el. Szerkezete a harmadlagos tüszőnek nagyjából megfelelő, annak végső, kifejlett formája.

• Külső tok (theca externa): a petefészeknek a tüsző növekedése miatt átrendeződött állománya.
• Belső tok (theca interna): a petefészek ösztrogén termelésre módosult állománya, amelynek jó vérellátása a tüsző táplálását is szolgálja.
• Tüszőhám (membrana granulosa): belső felszíne szemcsés szerkezetűnek látszik felvágva.
• Petedomb (cumulus oophorus): a tüszőhám bedomborodása, amelynek csúcsközeli részében van a petesejt.
• Tüsző ürege (cavum folliculi): amelyet folyadék (liquor folliculi) tölt ki.
• A petesejtet körülvevő tüszőhámsejtek (corona radiata): nyúlványaikon keresztül fontos szerepet játszanak a petesejt táplálásában.

Az ovuláció folyamata

Az ovuláció átlagosan a menstruációs ciklus közepén történik, a menstruációs ciklus 14. napja környékén, amikor a hormonális változások előidézik egy érett petesejt felszabadulását az egyik petefészekből. A tüszőrepedés (ovulatio) a ciklus közepén (kb. 14. napján) következik be. Ilyenkorra az FSH hatása a negatív visszaszabályozás miatt visszaszorul, és a hirtelen megemelkedő LH hatására a petefészek vérellátása úgy változik, hogy fokozódik a tüszőre kifejtett nyomás. A fokozott nyomás hatására a tüsző megreped, és a hirtelen kiáramló tüszőfolyadék a petesejtet és az azt közvetlenül körülvevő sejteket kisodorja a hashártyaüregbe (cavum peritoneale), a méhkürt (tuba uterina) hashártyaüregi nyílásának közelébe.

A petesejt a méhkürt „szívó” hatásának következtében bekerül a méhkürtbe, és - a méhkürt mechanizmusainak köszönhetően - megkezdi lassú vándorlását a méhüreg felé. A petesejt a kilökődése után körülbelül 12-24 órán át marad életképes, azaz ennyi idő áll rendelkezésre a megtermékenyítéshez. Fontos megjegyezni, hogy a peteérés az ezt megelőző folyamatot foglalja magába.

A sárgatest kialakulása és szerepe

A sárgatest (corpus luteum) az LH hatására a visszamaradt tüszőhám és a belső tok sejtjeinek átalakulásával jön létre. Az LH hatása tovább is fennmarad, ami fokozza a sárgatesthormon (progeszteron) termelődését. A progeszteron hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik, tápanyagokat halmoz fel, jól megkülönböztethetővé válik a felszínesebb tömör és a mélyebb szivacsos réteg, mirigyei váladékot termelnek. Összességében: felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására.

Ha bekövetkezik a terhesség, a kialakuló magzatburkok hormonális hatására a sárgatest még kb. három hónapig fennmarad (terhességi sárgatest), majd szerepét átveszi a méhlepény hormontermelése. Ha terhesség nem következik be, a visszacsatolási mechanizmus következtében leeső LH szint miatt a sárgatest tönkremegy, a progeszteron termelés lecsökken, a méhnyálkahártya nem képes tovább fennmaradni, és egy vékony alapi réteg kivételével vérzés kíséretében leválik és kiürül (menstruáció).

Az ovuláció felismerése és a termékeny napok

Az ovuláció körüli időszakban a nők különböző fizikai jeleket és tüneteket tapasztalhatnak, amelyek segítenek felismerni ezt a termékeny fázist. A legjobb időnek a teherbeesésre, vagyis a legtermékenyebb időnek az ovuláció előtti 2-3 napot, valamint az ovulációs napot tekinthetjük. Ebben az időszakban a megtermékenyülés esélye a legnagyobb, mivel a spermiumok akár 3-5 napig is életképesek maradhatnak a női szervezetben, míg a petesejt csak 12-24 óráig marad életképes. Emiatt ajánlott a rendszeres szexuális aktivitás az ovuláció előtti napokban.

Az ovuláció jelei

• Fokozott hüvelyi váladékozás: Az ovuláció során a méhnyak nyákja hígabbá és csúszósabbá válik, ami például a "nyújtható tojásfehérje-szerű" állagot ölt.
• Enyhe alhasi fájdalom: Ismert mint mittelschmerz, ami németül 'középidős fájdalmat' jelent. Ez általában az ovulációt megelőzően vagy azt követően jelentkezik, és lehet egyoldali.
• Testhőmérséklet emelkedése: A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk.
• Pecsételő vérzés: Középidős, pecsételő vérzés jelentkezhet, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva.

Az ovuláció meghatározásának módszerei

A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk. A bazális testhőmérséklet (BTT) mérésénél a nők naponta mérhetik testhőmérsékletüket az ovuláció idejének nyomon követésére. A cervikális nyák megfigyelése, azaz a hüvelyi váladék állapotának változása is jelzi az ovuláció közeledtét.

Az ovulációs naptár egy hasznos eszköz azok számára, akik szeretnék nyomon követni menstruációs ciklusukat és az ovuláció időpontjait, hogy megnöveljék a sikeres teherbeesés esélyét. Egy átlagos 28 napos ciklus esetében az ovuláció általában a ciklus 14. napján történik.

Ovulációs zavarok és kezelésük

Bizonyos esetekben sajnos különféle egészségügyi problémák ovulációs zavarokat okozhatnak, ami pedig akadályozhatja a teherbeesést. Illetve, maga a zavar jelezhet más egészségügyi gondokat is. Az anovuláció akkor fordul elő, amikor egy nőnél nincs ovuláció. Az ovulációs fájdalmat kiválthatják még olyan rendellenességek is, mint a hormonális eredetű egyensúlyhiány - a hipotireózis vagy hiperprolaktinémia szintén zavarhatják az ovulációt. A hiperovuláció olyan folyamat, amelynek során egy ciklus alatt több petesejt is felszabadulhat, s ez szintén fájdalommal jár.

A petefészek-kimerülés két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra. Korai petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenségről beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését.

Az elmaradt peteérés okai

Alapvetően akkor beszélünk elmaradt peteérésről, ha a finoman összehangolt folyamat valamelyik fázisának akadályozottsága miatt a pete nem érik meg és nem szabadul ki a petefészkéből. Az okok között szerepelhet terhesség, bizonyos diéták, fogamzásgátló tabletták szedése, stressz vagy akár szervi rendellenesség is.

A peteérés elmaradásának leggyakoribb okai:

• PCOS (Policisztás Ovárium Szindróma): Az egyik leggyakoribb oka az elmaradó peteérésnek. Ilyenkor a hormonok nem képesek összehangolt működésre.
• Korai menopauza: Ha a petefészek működése 40 éves kor előtt leáll.
• Menopauza: A változókor közeledtével is megnövekedhet a peteérés nélküli hónapok száma.
• Egyéb betegségek: A cukorbetegség, a kontrollálatlan magas vércukorszint is befolyásolhatja a peteérést.
• Életmód: A stressz, a hirtelen súlyveszteség vagy kórosan alacsony testsúly, a kiegyensúlyozatlan táplálkozás és a túlzottan megterhelő testedzés is vezethet az ovuláció hiányához.

Diagnózis és kezelés

Számos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában a problémára utaló tünetek (menstruációs zavar, hőhullámok) mellett. A nőgyógyászati vizsgálat, terhességi teszt, follikulus stimuláló hormon (FSH) labor, luteinizáló hormon (LH) labor, szérum ösztrogén laborvizsgálat, anti müllerian hormon (AMH) szint és a kromoszómavizsgálat mind hozzájárulhatnak a pontos diagnózishoz.

A kezelés nagy mértékben függ a kiváltó októl, de gyakran életmódbeli változtatásokkal is érhető el pozitív eredmény. A stresszkezelés, a helyes táplálkozás és a mérsékelt fizikai aktivitás is arra ösztönözheti a szervezetet, hogy helyreállítsa a hormonális egyensúlyhiányt. Ha a peteérés elmaradásának oka az egyén testsúlya, az egészséges testsúlyhoz való visszatérés és annak megőrzése segíthet az egészséges ovuláció visszaállításában.

Táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet, például kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztva és növelve a növényi eredetű fehérjék (hüvelyesek, olajos magvak) bevitelét. Az omega3 zsírsavban gazdag ételek is növelik a teherbeesés esélyét. A PCOS-sel küzdőknek javasolt az alacsony glikémiás indexű ételeket előnyben részesíteni, kerülni a finomított pékárukat és a cukros készítményeket.

tags: #n #incs #erett #tuszom