A művi vetélés (terhességmegszakítás): Részletes áttekintés

Mi is az a művi vetélés? Fogalmak és definíciók

A terhességmegszakítás (latinul: interruptio graviditatis) vagy latin eredetű kifejezéssel művi abortusz (latinul: abortus arteficialis az 'aborior' = 'elvetél' igéből) alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján.

A köznyelv az abortusz kifejezés alatt a terhesség művi megszakítását érti, ez az azonosítás valójában helytelen. Az abortusz lehet természetes (spontán) is.

A betöltött 24. terhességi hét előtt a terhesség megszakadását vetélésnek nevezzük. Ennek egyik formája a művi vetélés (terhességmegszakítás vagy abortusz), mely külső, orvosi beavatkozás hatására valósul meg.

A terhesség megszakítása lehet elektív (választott időpontban történő, tervezett) vagy terápiás (amennyiben a terhes nő egészségének megóvása, vagy életének megmentése miatt történik a beavatkozás).

A terhességmegszakítás története és jogi szabályozásának fejlődése

A kezdetektől a kereszténységig

A terhességmegszakítás a 20. század közepéig szinte mindenütt tilos volt. Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz.

Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza.

Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is. A római jogban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg. A "klasszikus" szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Az abortuszra kétféle módszert ismertek: mérgeket kapott a nő, vagy a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni.

A kereszténység hatása és az egyházi álláspont

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. A 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk, a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.). A 2. századi Barnabás levele ilyen tanácsot ad: „A magzatot ne hajtsd el, az újszülöttet ne öld meg!” (V., 6.)

Elítélte az abortuszt Athénagorasz (†190 k.), Minucius Felix (műk. 3. század) és Tertullianus (†225 k.) ókeresztény egyházatya. Hasonlóképpen nyilatkoztak a későbbi zsinatok. Például az elvirai zsinat kimondta: „Ha egy asszony férje távollétében házasságtörő kapcsolatból fogant, és tette után megölte gyermekét, úgy határozunk, hogy még élete végén sem szabad megadni neki a közösségben való részesedést, mert bűnt bűnre halmozott.” Azaz a zsinat kiközösítéssel, ill. a halál előtti utolsó pillanatban való befogadással sújtotta az abortuszt elkövető asszonyt. Elítélték az abortuszt a keleti területek zsinatai is, de például a 314-es ankürai (Kis-Ázsia) zsinat enyhített a korábbi, szigorú határozaton: „Úgy határoztunk, hogy 10 évet töltsenek vezeklésben a megfelelő fokozatok szerint.” Az 524-es hispániai léridai zsinat kimondta: „Akik házasságtörés után gonoszul megölni próbálják a magzatot vagy a megszületett gyermeket, mind a férfit, mind az asszonyt csak 7 év után fogadják vissza az egyház közösségbe.”

Az animáció kérdése és a középkori teológia

A teológusok között voltak, akik szerint az animáció, vagyis a lélek megjelenése a testben a fontosabb szervek kialakulásakor, vagy az embrióállapot végén történik meg. Ez a nézet egyébként nem keresztény szerzőtől, hanem magától Arisztotelésztől (†Kr. e. 322), illetve az ő nyomán szinte az összes középkori skolasztikus filozófustól ered, mint például Aquinói Szent Tamás (†1274). Mások ugyanakkor úgy gondolták, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik.

Míg az egyházi törvényhozás az abortuszt gyilkosságként ítélte el, a moralisták és jogászok között fölvetődött a kérdés: vajon minden abortusz gyilkosság-e? A kérdést a teológiai értelemben vett úgynevezett animáció mindmáig megoldhatatlannak tűnő problémája indokolta, és a 11-12. században kezdődött el erről a vita.

A 16. század végén V. Szixtusz pápa szigorú törvényeket hozott. „Az elvetemült emberek féktelen vakmerőségét és szabadosságát arra, hogy vétkezzenek Isten gyilkosságot tiltó parancsolata ellen, a korábbi időkben gyakran szigorú törvények és rendelkezések fékezték meg. ... azokat is a gyilkosoknak járó büntetésekkel sújtani, akik nem szégyellik az anyja méhében rejtőző, még éretlen magzatot a legkegyetlenebb módon meggyilkolni.” A pápa elrendelte, hogy mindazok, akik magzatelhajtást okoznak, azonnali hatállyal kiközösítésbe essenek.

1917-ben az Egyházi Törvénykönyv megismételte a hagyomány álláspontját: „Mindazok, akik magzatelhajtást hajtanak végre, beleértve az anyát is, az ordináriusnak fönntartott, önmagától beálló kiközösítésbe esnek, s ha klerikus volt a tettes, letétetik.” XI. Piusz pápa 1930-ban a Casti connubii enciklikában megerősítette a hagyományos törvényeket, részletesen elemezve a szóba jöhető indikációkat. VI. Pál pápa a Humanae vitaeben, II. János Pál pápa a Familiaris consortioban megismételte és megerősítette a magzati életnek ugyanazt a védelmét, amely a közvetlen animáció föltételezésével a fogantatás pillanatától oltalmazza az embert.

A terhességmegszakítás jogi helyzete napjainkban

Az 1950-1970‑es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak. A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben (a magzat vagy embrió fogyatékossága, veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén) engedélyezett a terhességmegszakítás. Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény.

Manapság az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is (például Lengyelország, El Salvador, Nicaragua). Napjainkban az európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik.

Korlátozások rendszere Európában és a világban

A különbség a korlátozások rendszerében van:

1. Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország. A gyakorlatban az Egyesült Királyság szabályozása, a törvény idővel kialakult megengedő értelmezése miatt a terhesség igen késői szakaszáig, a 24. hetéig bármilyen indokkal lehetségessé teszi az abortuszt.
2. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig - általában a fogamzástól számított 12 hétig - az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (például USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában az időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek (pl. Izrael) az indikációs korlátozást követik. Az Egyesült Államok szövetségi államai közül a liberális Colorado, Minnesota, New Jersey, Új-Mexikó, Oregon és Vermont, valamint Washington DC korlátlanul, bármilyen indokkal engedélyezi a terhességmegszakítást a születésig.

Egyes országokban léteznek olyan intézkedések, amelyek a legális művi abortusz keretein belül kívánják csökkenteni a terhességmegszakítások számát. Ilyen intézkedések közé tartozik, hogy a művi abortusz előtt a kismamának meg kell hallgatnia a magzat vagy embrió szívhangját (ez Magyarországon is kötelező 2022. szeptember 15. óta).

A művi vetélés Magyarországon: jogi keretek és ügyintézés

Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény szabályozza. A törvény leszögezi, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel.

Orvosi megközelítésben a megtermékenyítéstől a terhesség 12. hetéig embrióról, ezt követően magzatról beszélhetünk. Jogi értelemben az embrió még nem minősül emberi lénynek, a magzat már igen. A terhességmegszakítás szabályai Magyarországon lekövetik ezeket a fejlődéstani és jogi kategóriákat.

Mikor engedélyezett a terhességmegszakítás Magyarországon?

A hatályos jogszabályok alapján a terhesség megszakításának feltételei és határidői:

Az ügyintézés menete és a költségek

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles a Családvédelmi Szolgálat védőnői tanácsadásán megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. A páciens a második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim.

Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál. Ez esetben az adott egészségi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeresni, és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos "E" jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása. A formanyomtatvány csak aláírással, orvosi pecséttel és kórházi hosszúbélyegzővel együtt érvényes, és két példányban kell meglennie. A nőgyógyászaton ezzel a papírral kell jelentkezni a műtétre, amihez azonban még szükséges a terhességet igazoló orvosi lelet (melyen a terhességet egyszer már megállapították), ill. egy friss vércsoport-meghatározási és vérképeredmény.

A terhességmegszakítást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. 18 éves kor alatti lányok esetében a terhesség megszakítása a 18. életév betöltéséig, a szülő vagy a gyám írásbeli beleegyezésével, illetve, ha annak beszerzése nem lehetséges, a gyámhatóság engedélyével végezhető el.

A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő számlájára. 2022-ben ennek maximális összege 41 667 forint volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül. Mind állami, mind magánkórházak végeznek abortuszműtéteket Magyarország területén, azonban - akár más „egészségügyi szolgáltatások” igénybevétele esetén - nagy különbségek mutatkoznak az állami- és a magánpraxisok tarifái között.

A megszakítást végző intézmények közé tartozik például a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikája; a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikája; a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikája; a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Orvosi Biológiai Intézete; és a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikája és Gyermekklinikája.

A magyar Büntetőtörvénykönyv a magzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a magzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Az előbbi a magzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, az utóbbi, idő előtti szülés előidézését, amely a magzat halálát okozza.

A magyarországi jogszabályok történelmi háttere: A Ratkó-korszak

A második világháború alatt jelentősen csökkent a születések száma, a háború befejezése utáni néhány évben, ha csekély mértékben is, de emelkedett és elérte a háború előtti szintet. Az 1950-es évek elején azonban, a legtöbb európai országban tapasztalható születésszám növekedés (baby-boom) Magyarországon nem jelentkezett, üteme elmaradt a többi szocialista országé mögött. A politikai vezetés joggal tartott Moszkva rosszallásától, ha nem teljesíti a szocializmus népesedési törvényében lefektetett célokat. Ez pedig elfogadhatatlan volt a Rákosi-rendszer számára, amely a születések számának emelését irányozta elő oly módon, hogy az anyaság és gyermekvédelem kérdését a pártpolitika középpontjába helyezte. A megvalósításban a szovjet példa, az 1936-ban, a Szovjetunióban kiadott abortuszrendelet is szerepet játszott, amely az életszínvonal emelése, a halandóság csökkentése és a teljes foglalkoztatás biztosítása mellett a születések számának a növelését is előírta. A gyorsított iparosítás érdekében „emberanyagra" volt szükség. A döntést ideológiai célok is motiválták, mivel a „dolgozó nép" ideálját össze lehetett kapcsolni a „több gyermeket vállaló anya" képével. Feltételezhetően ez a tény, valamint a harmadik világháborúra való felkészülés - melynek „főpróbája" a koreai háború volt - is szerepet játszott a Minisztertanács 1953. februárban meghozott határozatában, melyet Magyarország első női minisztere, egészségügyi miniszter vezényelt le.

Ratkó Anna neve szorosan összefonódik az 1953. február 8-án kiadott túlzó és népszerűtlen népességszabályozási rendelettel, bár ő „csupán" az elsődleges döntéshozó szerv, a Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának és Politikai Bizottságának határozatait hajtotta végre.

Az „abortusztörvény” előkészítése és hatásai

A Rákosi-korszakban az első büntető törvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk, az ún. Csemegi-kódex joggyakorlata érvényesült. A kódex rendelkezései a magzatelhajtást bűncselekménynek, emberölésnek minősítette, és erkölcsi alapon tiltotta. A 285. § szerint: „A teherben lévő nő, a ki méhmagzatát szándékosan elhajtja, megöli vagy azt más által eszközölteti, ha házasságon kívül esett teherbe: két évig terjedhető börtönnel, ellenkező esetben pedig három évig terjedhető börtönnel büntetendő." Az abortuszt végzőt öt évi, a terhes nő halálát okozót pedig tíztől 15 évig terjedő fegyházzal sújtotta. A Csemegi-kódex lényegét tekintve megegyezett az akkori európai normákkal. A Rákosi-korszakban, kisebb módosításokkal ugyan, de e törvény joggyakorlata volt érvényben, egészen 1956 júniusáig. Egyetlen alkalommal, 1945. február 14-én, a Budapesti Nemzeti Bizottság függesztette fel a büntető törvénykönyv magzatelhajtást tiltó rendelkezését. Az abortusz tilalmának átmeneti felfüggesztését a szovjet katonák által megerőszakolt nők helyzete indokolta. A beavatkozást kizárólag szülészeti és anyavédelmi intézetben, szakorvos közreműködésével lehetett elvégezni.

1945 után a nők egyre nagyobb számban jelentek meg a politikai élet porondján, egyre több szó esett a nők helyzetéről, az anya- és gyermekvédelemről. Már a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején számos központi intézkedés született a nők és anyák terheinek csökkentésére. 1949-ben bevezették a terhességi és gyermekágyi segélyt, többször bővült a jogosultak köre és magasabb lett a jogosultsági korhatár. Törvények születtek a nők jogi és foglalkoztatási emancipációjának elősegítésére. A kormányzat nők érdekében tett intézkedései, fokozott figyelme a nők többségének megnyerésére nem volt véletlen, hiszen ezen intézkedések készítették elő a demográfiai viszonyok megváltoztatását, mely a születéskorlátozáson belül elsősorban a művi vetélések számának megakadályozására irányult.

A Minisztertanács 1953. február 8-án adta ki a 1004/1953. (II. 8.) számú határozatát „az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről". A határozat jóléti intézkedések bevezetésével kezdődött: meghosszabbították a szülési szabadságot, felemelték a családi pótlékot, ingyenes babakelengyét adtak, emelték a gyermekek és az anyák bírói védelmét, társadalombiztosítási juttatást adtak (terhességi és gyermekágyi segély, anyasági segély), bővítették a bölcsődéket és gyermekintézményeket. A rendelet a gyermekvállalás számára igyekezett kedvező körülményeket biztosítani.

A minisztertanácsi határozat VI. fejezete a Küzdelem a magzatelhajtás ellen címet viselte, és annak 5. és 6. pontja tért ki a lényegre, a határozat sarkalatos pontjára, az ún. agglegényadóra, vagyis a gyermektelenek adójának bevezetésére, illetve a magzatelhajtás elleni küzdelem meghirdetésére. A 1004/1953. évi kormányhatározat megjelenése harcot hirdetett a magzatelhajtás ellen, és felhívta a figyelmet arra, hogy a terhességét megszakító nőre büntetés vár. Az abortusz elleni propagandamunka megindítását az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosítási osztályának 1952. február 15-én kiadott körlevele indította el. Az abortusz elleni fellépést Ratkó Anna egészségügyi miniszter 1952. április 11-én az I. sz. Női Klinikán megtartott országos aktíva értekezlete folytatta, melyen az abortusz elleni küzdelem rendszeres és szervezett megindítását tűzte feladatul. Ezen az értekezleten jelentette be Ratkó Anna egészségügyi miniszter, hogy „aki ettől a naptól fogva abortuszt hajt végre, azt a legkeményebben büntetjük". Az 1952. május 29-én kiadott 81/34/1952. EüM számú rendelet a terhesség művi megszakítását szabályozta. Intézkedtek az I. és II. fokú bizottságok létrehozásáról és azok összetételének meghatározásáról. A bizottságok feladata a terhesség művi megszakítása iránti kérelmek orvosi elbírálása volt. Kijelölték azokat az intézményeket, melyekben az abortusz megszakítása elvégezhető volt, és megállapították azon betegségek körét, melyeknek fennállása esetén a művi terhesség megszakítását engedélyezték. Intézkedtek a már megindult vetélések kötelező kórházba szállításáról, a feltételezhető „bűnös vetélés" rendőrség felé történő bejelentéséről. A gyógyintézetekben abortusznapló vezetését írták elő.

Pro-life és Pro-choice: Az abortusz körüli társadalmi viták

Az abortusz körüli vita két fő irányzatot különböztet meg: a pro-life és a pro-choice mozgalmat.

Pro-life mozgalom álláspontja

A pro-life (életért) mozgalom azok csoportja, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg.

A két ivarsejt találkozásakor új egyed jön létre. Amikor a humán spermium penetrálja a petesejtet, új valóság születik meg, melyet zigótának nevezünk, amelyet a morula és a blastocyta állapot követ. A genetikai állománya emberi, semmilyen másféle élőlény nem képződhet belőle. Sőt minden más emberi lénytől is különbözik, még édesanyjától is. Az élő szervezet kritériumainak teljesítése és teljes fejlődési program jellemzi.

Pro-choice mozgalom érvei

A pro-choice (választásért) mozgalom azokat tömöríti, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában. További érvként hozzák fel, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete egyes esetekben fájdalmas élet.

A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van az abortuszhoz, és nem szabad őket a gyermek megszülésére késztetni a törvények szigorításával. A pro-choice mozgalomnak létezik mérsékelt, az abortuszt csak a terhesség korai szakaszában (első 10-12 hetében) támogató irányzata, ez főleg Európára jellemző, az Amerikai Egyesült Államok pro-choice mozgalma általában a magzat méhen kívüli életképességéig (24. hét) terjedő időszakban is támogatja.

Mikor számít embernek a magzat? Orvosi és jogi nézőpontok

Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embrió fejlődésének korai szakaszában megindul.

A művi vetélés módszerei és lehetséges szövődményei

A terhességmegszakítást akkor végezhető a legbiztonságosabban, ha az utolsó menstruációt követő 6-10 héten belül történik - ekkor a szövődmények ritkábban lépnek fel. A 13. és 24. hét között (a második trimeszterben) végzett beavatkozások gyakrabban járnak szövődményekkel. Bár a terhesség megszakítása az első trimeszterben biztonságosabban végezhető, esetenként a magzat betegségének felismerése elhúzódik, mivel egyes genetikai tesztek eredménye csak a második trimeszterre érkezik meg. A tizenévesek terhessége a késői felismerés és a korai, erős lelki megterhelés miatt gyakran a második trimeszterre húzódik.

Gyógyszeres terhességmegszakítás

A gyógyszeres terhességmegszakítás a terhesség első trimeszterében végezhető. Előnyei: non-invazív (azaz sebészi beavatkozás nem történik), anesztézia nem szükséges, a gyógyszerek szájon keresztül, vagy injekció formájában alkalmazhatók. A gyógyszerek hatására vetélés történik, amely a természetes vetéléshez hasonló. Hátrányuk az esetenként elhúzódó vérzés, a kellemetlen mellékhatások, illetve az, hogy a 7. hét után hatékonyságuk csökken. Többféle gyógyszer alkalmazható, amelyek általában a sejtosztódás gátlásán vagy a progeszteron hormon hatásának gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat. A gyógyszerek máj- vagy vesebetegségben, gyulladásos bélbetegségben, véralvadási zavarokban, immunhiányos állapotok esetén nem alkalmazhatók.

A gyógyszeres terhességmegszakítás a műtéti változat alternatívája, mely Magyarországon jelenleg nem engedélyezett és nem alkalmazott módszer. (Korábban, 2010 és 2012 között a budapesti Rózsakert Medical Center végzett ún. gyógyszeres terhességmegszakítást.) A gyógyszeres abortusz kétlépcsős folyamat: az első tabletta blokkolja azoknak a hormonoknak a termelését, melyek a terhesség fennmaradásához szükségesek; a 24-48 óra elteltével adandó második tabletta pedig erőteljes méhösszehúzódást, ezáltal művi vetélést idéz elő. A beavatkozást követően az orvosnak meg kell győződnie az abortusz teljességéről. Gyógyszeres terhességmegszakítás esetén előfordulhat hiányos, fizikailag nem teljes abortálás; erős vérzés; hasi, esetenként erős, hátban jelentkező fájdalom; illetve a beavatkozást követően felléphetnek bizonyos fertőzések (ennek előfordulása meglehetősen ritka).

Sebészi terhességmegszakítás

Manuális vákuum aspiráció

A tizedik terhességi hétig alkalmazható a manuális vákuum aspiráció, amely során a méh tartalmát a méhnyakon keresztül vezetett apró csövön át távolítják el. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart, és igen hatékony (99.5%), viszonylag kevés (1% alatti) szövődménnyel. Hátránya, hogy a kicsiny mennyiségű magzati szöveteket nem mindig sikerül eltávolítani. A vákuum-aspiráció elvégzéséhez a méhnyakat fémpálcák segítségével fokozatosan tágítják fel altatásban. A rövid, hozzávetőleg 15 perces beavatkozás a terhesség 12. hetéig hajtható végre, melynek végeztével - néhány órás megfigyelést követően - a nő elhagyhatja a kórházat vagy klinikát. A 12. hét után önmagában már nem alkalmazható a vákuumos eljárás.

Tágítás (dilatáció) és kürettázs (D&C)

A beavatkozás során a méhnyak tágítását speciális gyógyszerek, vagy egyre növekvő átmérőjű finom tágítópálcák alkalmazásával érik el. A méh tartalmát szívókészülék, majd a méh falát apró kanálhoz hasonló hurkok (kürett) segítségével távolítják el. A beavatkozás előnyei: 10-15 perc alatt lezajlik, akár egy napos bentfekvéssel is végezhető, illetve az, hogy a műtét után a vérzés általában 5 napon belül szűnik. Hátrányai: a műtét sebészi beavatkozást jelent, fertőzések léphetnek fel. A kürettázs az esetek 97-99%-ában hatékony. A méh helyi érzéstelenítéssel érzésteleníthető, azonban a méh görcseit ez nem csökkenti. Néhány óra pihenés után a nő otthonába bocsájtható.

Tágítás (dilatáció) és kiürítés (evakuáció) (D&E)

Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt alkalmazzák. A beavatkozás a tágítás és kürettázs módszeréhez hasonló, azonban nagyobb tágítás, nagyobb méretű szívó, illetve fogó alkalmazására van szükség, emiatt a műtéttel járó kényelmetlenség is nő.

Egyéb sebészi lehetőségek a második trimeszterben

A második trimeszterben igen ritkán egyéb sebészi beavatkozásokat végeznek:

• Tágítás (dilatáció) és eltávolítás (extrakció): A méhnyak korábban ismertetett előkészítése után a magzatot egyben távolítják el - ilyenkor a magzat fejét összenyomják, annak érdekében, hogy az a méhnyakon átférjen.
• Vetélés kiváltása (indukció): A méhnyak gyógyszeres vagy mechanikai tágítása után gyógyszeres úton méhösszehúzódásokat váltanak ki, amelyek hatására 8-72 órán belül a magzat megszületik. A mellékhatások hányinger, hányás, hasmenés lehetnek. Középidős terhesség megszakítása esetén gyógyszeres vetélésindukciót végeznek, ami csak kijelölt szülészeti intézményekben végezhető. Ebben az esetben a nyakcsatorna gyógyszeres (prosztaglandin-E2) tágítását gyakran ozmotikus tágítókkal egészítik ki, és a méhtevékenységet nagy dózisú méhösszehúzó szer (oxytocin) alkalmazásával váltják ki. A vetélés lezajlása után a méhlepényt és a visszamaradó részeket műtéti úton (küret) távolítják el.
• A méhfal bemetszése (hiszterotómia): A méhfalon ejtett metszésen keresztül távolítják el a méh tartalmát. Ezt a beavatkozást akkor végzik, ha az indukció eredménytelen volt.

A beavatkozás előtti és utáni teendők, figyelmeztetések

Diagnózis és előkészítés

Az orvosnak ismernie kell a terhesség korát, ennek pontos megállapításához a kikérdezésen túl vizsgálatot is végez. A terhességmegszakítás előtt fontos, hogy a terhes nő valamennyi kérdésére választ kapjon, és legyen kellő ideje átgondolnia döntését. Kiskorú anya esetén a beavatkozáshoz a szülők beleegyezése elengedhetetlen.

Utókezelés és lehetséges szövődmények

A beavatkozást követően a vérzés mennyiségének és a vérnyomás változásának megfigyelésére van szükség. Rh-negatív anya magzata esetén humán Rh-immunglobulin adására van szükség, ezzel későbbi terhességeknél fellépő vércsoport összeférhetetlenség megelőzhető.

A terhességmegszakítás utáni szövődmény ritka. A méh azonnal összehúzódik az abortusz után, néha ez görcsös fájdalmat okoz. A nők gyakran éreznek görcsöket vagy fájdalmat a kismedencéjükben miután bevették a prosztaglandin tablettákat (Cyprostol®). Ezért a prosztaglandinnal együtt fájdalomcsillapítást is javaslunk, például ibuprofent, vagy diklofenákot. A műtét után jelentkező vérzés többnyire kevesebb, mint egy átlagos menstruáció, de szabálytalan lehet. Lehet, hogy egy-két napig nincs egyáltalán vérzés, máskor erősebb, mint a menstruáció. Néha a vérzés már alvadt vér formájában lökődik ki a hüvelyből. Ez a látszat ellenére nem egy szövetdarab, hanem csak alvadt vér. Gyógyszeres abortusz esetén a vérzés többnyire csak a prosztaglandin tabletta bevétele után kezdődik el. Néha az is előfordul, hogy a vérzés már a prosztaglandin bevétele előtt elkezdődik. Az esetek jelentős részében a vérzés a menstruáció első napján megszokottnál valamivel erősebb. Az erős vérzés általában fél napig tart és a petezsák kilökődése után jelentősen csökken.

Az abortuszt követő két napban a fertőzésveszély miatt kerülje a közösülést, a tampon használatát és az ülőfürdőt. Az, hogy a fenti tevékenységek bármelyike a második nap eltelte után is növelné a fertőzés kockázatát, nem bizonyított. A műtét előtt minden esetben hüvelyváladék vizsgálatot végzünk. Fertőzés nagyon ritkán jelentkezik, de az abortusz után 2-3 nappal jelentkező láz a fertőzés jele lehet.

A műtéti terhességmegszakítás során előfordulhat a méh falának komoly sérülése, illetve a beavatkozást követő erős vérzés. A magzati részek esetleges visszamaradása a későbbiek során gyulladást okozhat. További lehetséges szövődmények lehetnek: méhfal perforáció (komoly vérzést, esetleg csonkoló műtétet eredményez), a méh üregében felgyülemlő véralvadék, hegesedés a méhnyak vagy a méh üregében (meddőséghez vezet), nyakcsatorna sérülése (a tág cervix állandó folyást, krónikus gyulladást okozhat, az újabb terhesség nagyobb eséllyel vezet vetéléshez, koraszüléshez), Rh-szenzibilizáció, és lelki következmények.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a műtéti abortusz befolyásolhatja a jövőbeni teherbeesés esélyeit, emellett néhány esetben kimutatható volt a kapcsolat a korábbi műtéti terhességmegszakítás és a koraszülés között. A több ízben végrehajtott, nem vákuumos műtéti abortusz következménye lehet a méhfal belső felületének hegesedése, mely a későbbi teherbeesést nagyban megnehezítheti.

A legtöbb esetben a terhesség megszakítása szövődmény nélküli és nem befolyásolja a jövőbeni terhesség esélyeit. Egy amerikai tanulmány szerint a tizenharmadik terhességi hét előtt végzett terhességmegszakítások 2,5 százalékában fordul elő valamilyen enyhe szövődmény. A súlyosabb, kórházi felvételt igénylő szövődmények előfordulási valószínűsége azonban már fél százalék alatti.

Mire kell odafigyelni? Figyelmeztető tünetek

Ha terhességmegszakítást követően az alábbi tünetek bármelyikét tapasztalja, azonnal konzultáljon orvosával!

• erős fájdalom
• 38.2°C feletti láz
• erős vérzés, amely óránként egynél több betétet áztat át
• kellemetlen szagú hüvelyi folyás
• a terhesség fennállásának további jelei

Négy hétbe is beletelik, mire a terhességi hormon teljesen eltűnik a szervezetből. A szokásos vizeletteszt nagyon érzékeny, így a sikeres abortusz ellenére még akár a következő menstruációig is pozitív eredményt mutathat. A sikeres abortuszt csak ultrahanggal lehet azonnal bizonyítani.

Fogamzóképesség és fogamzásgátlás

Jelenlegi terhessége azt bizonyítja, hogy Ön fogamzóképes. A szövődménymentes abortusz nem változtatja meg a fogamzóképességet. Következő peteérése körülbelül két héttel az abortusz után várható. Tehát megbízható fogamzásgátlás nélkül rövid időn belül ismét teherbe eshet. Ezért műtétes abortusz után a hormonális fogamzásgátlást azonnal meg kell kezdeni, legyen az tabletta, hüvelygyűrű, tapasz, 3 havi injekció vagy implantátum. Az abortusz ritkán jár szövődménnyel. Ennek ellenére, ha panasza van vagy szövődményt észlel, azonnal keressen fel bennünket.

Alternatívák a terhességmegszakításra

A terhességmegszakítás alternatívája a gyermekről való lemondás, az örökbeadás lehetősége. Számos szülő szeretne gyermeket örökbefogadni, elsősorban gyermektelenség, másodsorban a segíteni vágyás miatt - ebben egyre több alapítvány és egyesület nyújt segítséget. Ilyen esetekben az örökbefogadni vágyó szülőknek átlagosan két évig kell várniuk a gyermekre.

tags: #muvi #veteles #munka