Balesetek, hirtelen rosszullétek sajnos elkerülhetetlen részei életünknek, legyen szó utakról, munkahelyről, iskoláról vagy otthonról. A sérültek mozgatása az elsősegélynyújtás kapcsán kiemelkedő felelősség, hiszen egy rossz mozdulattal súlyosbíthatjuk a bajt - míg a helyesen alkalmazott módszerekkel valóban segíthetünk. Ebben az esszében arra teszek kísérletet, hogy részletesen bemutassam a sérültek mozgatásának alapszabályait, elméleti és gyakorlati oldalról is, hazai példákra, irodalmi utalásokra és kultúránk sajátosságaira támaszkodva.
Bár sokszor ösztönösen segítünk, a legfontosabb, hogy először magunkat és a környezetet is biztonságban tudjuk. Ezt Szent-Györgyi Albert szavaival is kifejezhetjük: „A tudományban az első szabály nem a felfedezés, hanem a hibák elkerülése.” Ez igaz az elsősegélynyújtás során is: saját testi épségünk veszélyeztetése nem hoz hasznot, csak újabb áldozatot teremt. A segélynyújtó első lépése tehát, hogy felméri: nincs-e még fennálló veszély (pl. tűz, robbanás, leszakadó tárgyak).
Ha a hely biztonságos, következik a sérült állapotának gyors, de alapos felmérése - ezt a mentődolgozók is így gyakorolják, és szerepel a Honvéd Kadét Program elsősegély foglalkozásaiban is. Fontos a megfelelő testmechanika: sosem emelünk derékból, hanem hajlított térddel, egyenes háttal, erőteljes lábizmokat használva. A sérüléseknek sokféle formája létezik, amelyek lehetnek egyszerűek, összetettek, alkalmanként súlyosak. Sérülhetnek a lágyrészek, csontok, ízületek, szervek. Megjelenési formáikat tekintve a sérülések lehetnek zártak vagy nyíltak. A zárt sérülések a felület, bőr épsége mellett a mélyebb rétegekben keletkeznek. Jellegüknél, hatásuknál fogva különböző szintű károsodást okoznak.
A gyors, de nem elkapkodott állapotfelmérés során - tudatzavar, fájdalompont, deformitás, jelentős vérzés - már a laikus is következtethet arra, mennyire lehet mozgatni a sérültet. Ha balesetet szenvedett, először ellenőrizze magát, hogy nem sérült-e meg. Nézze meg, milyen jól tudja mozgatni a végtagjait, viseli a súlyukat, és azt is, hogy tapasztal-e olyan tüneteket, mint például a szédülés.
Ha más emberek megsérülnek, először mérje fel sérüléseik mértékét. Először kezelje a legcsendesebb embert; általában súlyosabban megsérülnek, vagy nem tudnak lélegezni. Azok viszont, akik tudnak beszélni vagy kiabálni, tudnak lélegezni, ezért egy kicsit később kezelhetők. Ha nem hall semmilyen légzési hangot, ellenőrizze, hogy nincs-e akadálya a szájában. Azonnal hívjon mentőt, vagy vigye kórházba a sérültet.
Ha nincs pulzus, indítsa el CPR. Tartsa a személyt a hátán egyenes nyakkal az újraélesztés megkezdéséhez. Ha vérzik a szájból, vagy ha a személy hányás, fordítsa az oldalukra. Ezzel elkerülhető, hogy a személy megfulladjon.
Ha kiterjedt sebek vannak, próbálja meg elfojtani vérzés tiszta ruhával nyomást gyakorolva a területre.
Ha a sérült nem mozog, vagy ha kényelmetlen helyzetben van, NE mozgassa megfelelő segítség és támogatás nélkül. Azonnal kérjen segítséget.
Általában a balesetek áldozatai a sokk miatt túlságosan fáznak. Ezért melegen tartásuk rendkívül fontos a túléléshez.
Amennyiben a baleseti mechanizmus vagy a betegvizsgálat alapján felmerül a súlyos sérülés lehetősége, vagy egyértelmű a sérülés megléte, nem célszerű a beteget mozgatni, így a légútbiztosítás érdekében más lehetőséget kell választani.
Eszméletlen, potenciális gerincsérült - optimális esetben - négy segélynyújtó segítségével oldalára fordítható. A korábbi irodalmakban farönkgörgető technikának nevezett eljárás mai elnevezése kissé hosszúra sikerült: nyaki gerinc védelmét biztosító légútbiztosítási technika.
1. Az egyik segélynyújtó fogja meg a sérült fejét, törekedve a nyaki gerincszakasz mozdulatlanságára. A sérült alsó végtagjait csípőnél és térdnél derékszögben behajlítjuk. A fejet rögzítő segélynyújtó lehetőség szerint a mentők megérkezéséig biztosítsa a nyaki szakasz mozdulatlanságát!
Bizonyos esetekben - pl.: nyílt hasi seb - a bajbajutott nem mozdítható. Ez esetben légútbiztosítás céljából fejét hajtsuk óvatosan hátra, állát enyhén emeljük ki. Törekedjünk arra, hogy az alsó fogsor a felső elé kerüljön.
A súlyos sérültek ellátásakor sem hagyható figyelmen kívül a helyszín biztosítása. A segélynyújtó semmilyen körülmények között nem kockáztathatja saját testi épségét! Amennyiben a baleseti mechanizmus alapján súlyos sérülést feltételez elsődleges a sérült mozdulatlanságának biztosítása, különös tekintettel a fej-nyak rögzítésére! Hívja fel a sérült figyelmét, hogy lehetőleg ne mozogjon!
Fogja meg minél előbb a sérült fejét, törekedve a nyaki gerincszakasz mozdulatlanságára! A fej-nyak rögzítését végző segélynyújtó alkarja legyen a talajon! A segélynyújtó, fejet rögzítő kezének hüvelykujja a bajbajutott füle felett, többi ujja a füle alatt legyen. A fej kézzel történő rögzítését oly módon végezze, hogy közben a sérült fejét NE mozdítsa meg! Ha a bajbajutott feje a talajhoz képest merőlegesen áll úgy rögzítse, ha oldalra billenve akkor úgy. Ugyan így járjon el, ha a hasán fekszik, illetve, ha ülő (pl.: gépjárműben) helyzetben rögzítette a fejét.
Ha a bajbajutott magánál van, biztosítani kell mozdulatlanságát, indokolt további sérülések keresése, azok ellátása, illetve a lehűlés elleni védelem. Gondoljon az agyrázkódás és a gerincsérülés lehetőségére, kérdezzen rá azok tüneteire!
A magyarországi vízi balesetek (például a Balatonon vagy Tiszán történt tragédiák) is megmutatják: csak hozzáértő, megfelelően képzett segítők próbálkozhatnak vízből mentéssel. Itt a legfontosabb, hogy a légutakat védjük, például a hátrahajtott fej tartásával, s a sérült vállait, fejét egyszerre támogatjuk.
Gépjárműbalesetek alkalmával a magyar baleseti statisztikák szerint gyakori a beszorult végtag, bezáródott ajtó, emiatt a sérülthöz jutás sem mindig egyszerű. Ebben az esetben is az állapotfelmérés az első: eszméletlenség, stabil vagy instabil állapot, vérzés, légzés ellenőrzése. A biztonsági öveket szükség esetén vágóeszközzel kell eltávolítani - szerencsére számos autóban ma már van övvágó, kalapács az üveg betöréséhez.
A legismertebb elsősegély testhelyzet a stabil oldalfekvés, amelyet már általános iskolai egészségnapokon is tanítanak. A mechanizmusa egyszerű: a sérült alkarját behajlítjuk, a másik kezét az arca mellé helyezzük, az azonos oldali térdet behajlítjuk, végül óvatosan a sérültet oldalra fordítjuk.
A mindennapi gyakorlati tapasztalatok mutatják: a legfontosabb a helyes emelési technika, melynek törvényszerűségeit már a magyar sportképzések, például testnevelő tanár képzés során is oktatják. A derék védelme, a hajlított térd, valamint a karok közelítése a sérült testéhez csökkenti a sérülést.
Nincs mindig kéznél mentőeszköz, ám egy erős kabát, nadrágszíj, pokróc is alkalmas a rövidtávú szállításra.
Gerincsérülés gyanúja esetén azonban minden mozdulatot kerülni kell, hacsak nem fenyeget közvetlen életveszély. Gerincsérültek esetében szigorúan kerülni kell minden mozgatást - ezt ridegen, szóban is tilalmat fejeznek ki már az elsősegély-oktatáson is, hiszen a légutak biztosításán kívül csak képzett személyzet mozgathatja őket.
Ha szívinfarktus, stroke gyanúja áll fenn, a helyben maradás, nyugodt testhelyzet kialakítása, az ú.n. Erős vérzés, vérző sérülés esetén az első lépés a vérzéscsillapítás, s csak másodsorban a mozgatás, megelőzve a további vérveszteséget.
A sérültek helyes mozgatása minden magyar állampolgár erkölcsi és jogi felelőssége is, hiszen a tudományos és kíméletes segítség akár életet is menthet. Legyen szó hétköznapi rosszullétről, közlekedési balesetről, vagy természeti katasztrófáról, a szabályok ismerete, a megfelelő technikák elsajátítása, a közös munka és a helyes hozzáállás felbecsülhetetlen. Végül, tiszteletet érdemel mindenki, aki embertársa életéért felelősségteljesen, tudatosan cselekszik.
A helyszín biztosítását követően a sérült állapotának általános felmérése következik, amelyre sok esetben elegendő néhány másodperc. Elsődleges ellátás az eszméletlen sérült légútbiztosítása, illetve légzés hiánya esetén az újraélesztés megkezdése. Lehetőség szerint minden felesleges mozgatást kerülni kell a további ellátások során.
Gyakorlati példák balesetekhez
1. Gyalogos gázolás
Történt, ön állt meg segítséget nyújtani. Ellátás: A helyszínbiztosítást követően (vészvillogó, jól láthatósági mellény, elakadás háromszög, gumikesztyű), mielőbb fogja meg a sérült fejét és nyakát, kérje meg, hogy lehetőleg ne mozogjon. Hívjon mentőt. Végezzen betegvizsgálatot. Kérdezzen rá az agyrázkódás tüneteire (fejfájás, szédülés, hányinger).
2. Kerékpáros elesett
Ön érkezik a helyszínre elsőként. Ellátás: A helyszínbiztosítást követően, mielőbb fogja meg a sérült fejét és nyakát, kérje meg, hogy lehetőleg ne mozogjon. Hívjon mentőt. Végezzen betegvizsgálatot. Kérdezzen rá az agyrázkódás tüneteire (fejfájás, szédülés, hányinger).
3. Segédmotoros balesete
Egy személygépkocsi elé hajtott, a bukósisak nem volt bekötve, leesett a fejéről. A sérült a motor mellett ül, bal füléből vér szivárog, fejét fájlalja. Kérdezzen rá az agyrázkódás tüneteire (fejfájás, szédülés, hányinger). Hívjon mentőt. A vérző testrészekre helyezzen steril mull-lapot.
4. Személygépkocsi árokba hajtott
Az utas nem volt bekötve, a szélvédőnek esett. Ellátás: A helyszínbiztosítást követően (vészvillogó, jól láthatósági mellény, elakadás háromszög, gumikesztyű), mielőbb fogja meg a sérült fejét és nyakát, kérje meg, hogy lehetőleg ne mozogjon. Hívjon mentőt. Kérdezzen rá az agyrázkódás tüneteire (fejfájás, szédülés, hányinger). Végezzen betegvizsgálatot.
5. Gyalogost gázoltak
Ön a gázoló autó mögött halad. Azt észleli, hogy a sérült mozdulatlan. Ellátás: A helyszínbiztosítást követően (vészvillogó, jól láthatósági mellény, elakadás háromszög, gumikesztyű). Fektesse enyhén emelt felsőtesttel, kérdezzen rá az agyrázkódás tüneteire (fejfájás, szédülés, hányinger).