A szülészet területén a hálapénz kérdése évtizedes, mélyen gyökerező problémát jelent a magyar egészségügyben, és gyakran vitatott téma a várandós anyák és családjaik körében. A jelenség megértéséhez fontos feltárni annak előfordulását, motivációit és hatásait, különös tekintettel a szüléssel kapcsolatos tapasztalatokra. Egy kvalitatív kutatás, amely internetes fórumokon fellelhető bejegyzéseket és hozzászólásokat elemzett, rávilágított, hogy a szülésen átesett nők tapasztalatai rendkívül sokszínűek, és gyakran megdöbbentő őszinteséggel írják le saját jó és rossz élményeiket.
A kutatás főbb eredményei szerint a vizsgált esetek több mint háromnegyedében számoltak be arról, hogy a kismama vagy családja fizetett hálapénzt a szülésért az orvosnak vagy más egészségügyi dolgozónak. A beszámolók alapján a szülésért fizetett összeg gyakran eléri vagy meg is haladja a 100 000 forintot. Az esetek többségében a család fogadott orvos mellett döntött, ekkor kivétel nélkül minden esetben fizettek hálapénzt. A bejegyzések alapján a hálapénz iránti attitűd inkább mondható elfogadónak vagy közömbösnek, mint elítélőnek.
Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy az orvosok megérdemlik a hálapénzt, mások, bár elutasították, vagy nem tartották etikusnak, mégis fizettek. Továbbá voltak, akik úgymond „kényszerből” tették meg, mivel csak így lehettek biztosak abban, hogy az orvostól megkapják a kellő figyelmet.
Miért fizetnek a páciensek?
A hálapénz jelensége összetett, és számos tényező motiválja a pácienseket a fizetésre, különösen a szülészet területén. A legtöbb anyuka fél a szüléstől, ismeri a lehetséges komplikációkat, vagy konkrét igényeket fogalmazott meg arról, hogyan szeretné megélni ezt a folyamatot. Azonban ezeket a kívánságokat fogadott orvos híján nem hallgatják feltétlenül végig a kórházban, amikor tízperces fájásokkal, elfolyt magzatvízzel papírokat töltögetnek ki. A terhesség végigkíséréséről és a kórtörténetről nem is beszélve.
A legtöbben bekerülnek a rendszerbe, a szülészeti körforgásba, ami az adott ügyeletes orvos és szülésznő személyétől függően alakul. Azokat a beavatkozásokat, amelyeket a szülési tervünkben kifejezetten elleneztünk volna, nem biztos, hogy vissza tudjuk utasítani akkor, amikor épp vajúdunk és az ügyeletes orvos meggyőz arról, hogy ő tudja jobban, mit kell tennie. A beöntés, borotválás, oxitocininfúzió, gátmetszés, a többi orvos által kéretlenül elvégzett manuális vizsgálatok vagy lassú szülés esetén a császármetszés, a köldökzsinór gyors elvágása, az azonnali testkontaktus elmaradása mind olyan beavatkozások, melyek óriási hatással vannak a szülésélményünkre.
Épp ezért választunk szülészt, illetve szülésznőt, akárhány százezer forintunk bánja, mert vele nem kell már éles helyzetben vitatkozni, és azzal a tudattal foglalhatjuk el a helyünket a kórházban, hogy lehetőség szerint minden úgy történik, ahogy az nekünk és a babának a legjobb. A betegek a hálapénzzel általában azt a bizalmat és azt a személyességet akarják megvenni, amelyet amúgy nem kapnak meg az egészségügytől.
Egyesek úgy érzik, hogy a választott orvos biztosítja a „rangot” a kórházban és a normális bánásmódot. Például egy kismama beszámolója szerint, ha tudják, hogy az X főorvos úr betege vagy, akkor nem fordul elő, hogy az ultrahangot végző doki visszaköszönni sem hajlandó. A nők átlagosan 50 ezer forintot fizetnek hálapénz gyanánt, de vannak helyzetek, amikor több százezer forint is gazdát cserél. Az EMMA Egyesület munkatársa szerint a legtöbb nő ilyenkor szeretne saját orvost, többek között azért, hogy a várandósság folyamata alatt nagyobb döntési szerephez jusson.
A beszámolók alapján az ellátással való elégedettség és a hálapénzfizetés között nem találtak egyértelmű kapcsolatot. Voltak, akik nem fizettek hálapénzt, mégis elégedettek voltak az ellátással, míg ennek az ellenkezőjét is megfigyelték. Ugyanakkor az EMMA Egyesület felmérése szerint azok körében, akik nem fizettek hálapénzt, 62 százalékuk talált valamilyen kivetnivalót az orvos viselkedésében, míg a fizetősöknél ez a szám csak 42 százalék volt. A fizetősök 59 százaléka mondta azt, hogy volt beleszólása az orvos döntéseibe.
A hálapénz jogi háttere és a 2021-es változások
A hálapénz évtizedes problémája a magyar egészségügynek, és az általános elfogadottság ellenére jogilag rendkívül összetett kérdés. Néhány évvel ezelőttig a betegellátásnak természetes része volt a hálapénz. Csúszott a boríték az orvos, nővér zsebébe a várólistán való előbbre jutásért, a gyógyszerfelírásért vagy akár az emberhez méltó bánásmódért is: például hogy az idős beteget néha fürdessék meg a kórházban, és cseréljenek alatta lepedőt.
Ez a rendszer változott meg 2021-ben, amikor a korábban megtűrt gyakorlatot szigorúan büntetni kezdte a törvény. 2021. január 1-től a hálapénzt kérő vagy elfogadó egészségügyi dolgozó 3 év, az azt adó beteg vagy hozzátartozó 1 év börtönre számíthat. A szigorú rendszert a fizetésük jelentős emeléséért cserébe fogadták el az orvosok. Az interneten 2021 előtti dátumokkal számtalan olyan cikk és fórumbejegyzés szerepel, amelyben azt tárgyalják, mennyi pénzt illik adni egy-egy beavatkozásért az orvosoknak. Ma már az orvos is komoly büntetést kockáztat, ha pénzt fogad el.
Felmerül a kérdés, hogy a hálapénz kivezetésével egyben a fogadott orvosok rendszerét is megszüntették-e. A válasz erre az, hogy technikailag nem. Továbbra is van lehetőség állami kórházban orvost fogadni, és bizonyos tervezett beavatkozások esetén ez minden további nélkül megvalósítható. A szülészet területén azonban nagy változásokat hozott magával a tilalom. Mivel a szülés időpontja alapesetben nem tervezhető előre, a fogadott orvosnak folyamatosan ugrásra készen kellett állnia, akár a vacsoraasztal mellől vagy éjjel az ágyból is mennie kellett. Érthető, hogy erre ingyen nem hajlandó senki. Ezért az elmúlt években gyakorlatilag megszűnt az a lehetőség, hogy állami kórházban orvost fogadjon a kismama, akinek a szülés után a zsebébe csúsztatja a borítékot.
Lőrincz Katalin, aki korábban dúlaként tevékenykedett, jelenleg orvostanhallgató, és mozgalmuk három éve foglalkozik édesanyák szüléstörténeteivel, hangsúlyozza, hogy a hálapénz teljesen nyilvánvaló dolog a szülészeten, „kint van az asztalon”. Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagja arról beszélt, hogy a hálapénzes struktúrával rengeteg kár éri az egészségügyet is. A fiatal orvosok nem jutnak beteghez, mert az idősebb főorvosok a paraszolvencia miatt megtartják őket maguknak. Szerinte a jelenlegi hálapénzes struktúrával rengeteg kár éri az egészségügyet is.
A várandósgondozás rendszere Magyarországon
A várandósság megállapításához nem elegendő egy pozitív terhességi teszt. Fel kell keresni egy nőgyógyászt, aki vizsgálatokkal állapítja meg a várandósságot. Ha megállapítja, hogy gyermeket várunk, rizikóbesorolást végez, vagyis megállapítja, hogy a terhesség alacsony vagy magas kockázatú-e. Ezután veszi kezdetét a várandósgondozás, amely a szülés megindulásáig tart.
Szakemberek a várandósgondozásban
A várandósság tényét megállapító legelső vizsgálatra a nőgyógyásznál, vagy a területileg illetékes (körzeti) nőgyógyászati szakrendelőben, vagy kórházban lehet jelentkezni. Ez egy ultrahangvizsgálat, amelyen a megjelenés nincs időponthoz kötve, de érdemes a pozitív terhességi tesztet követően minél előbb elmenni. Ha a várandósságot megállapították, a következő nőgyógyászati vizsgálat az első trimeszteri ultrahang a 11-13. héten.
- Szülész-nőgyógyász: Orvosi végzettséggel és szakvizsgával rendelkezik, szakorvos. Felelős a várandósgondozásért, elvégzi a szakterületéhez tartozó vizsgálatokat, és figyelemmel kíséri, hogy az egyéb vizsgálatokat elvégezték-e. Ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra. Ha táppénzre van szükség a várandósság alatt, arra a szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatot kérni, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulni.
- Szülésznő: Nem orvos, hanem kifejezetten szülésznői egészségügyi végzettséggel rendelkezik. Nem végezhet műtéteket vagy más kockázatos beavatkozásokat. Gondozási, ápolási teendőket lát el, a szülés alatt pedig feladata a nő támogatása és biztatása, a szülés folyamatának kísérése. A komplikációmentes hüvelyi szüléseket a szülésznő önállóan kísérheti. A várandósgondozás alatt feladatai ugyanazok, mint a szülész-nőgyógyász szakorvosé, elvégezheti ugyanazokat a vizsgálatokat is (pl. CTG). Ha a várandósság alacsony kockázatú, a törvény alapján dönthetünk úgy, hogy a várandósgondozást felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznő végezze.
- Védőnő: A várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele, továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés a feladata. A védőnő alapvetően nem választható szabadon, hanem a körzeti védőnőhöz kell járni. A védőnő köteles felajánlani további négy konzultációs alkalmat, melyek során vagy ő látogat meg minket, vagy mi őt. Fontos tudni, hogy ha egyetlen alkalommal sem megyünk el a védőnőhöz, akkor nem kapjuk meg a várandósgondozási könyvet, ami gondot jelenthet a későbbi vizsgálatoknál.
- Háziorvos: A feladatkörébe tartozó vizsgálatokat végzi el, például EKG-t, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat, és rögzíti ezek eredményét a várandósgondozási könyvben. Ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra.
A rizikóbesorolástól függ, hogy mennyi és milyen vizsgálaton kell részt venni, illetve milyen szakemberek végezhetik a várandósgondozást. Ha a rizikóbesorolás a várandósság idején változik, az is változhat, hogy milyen szakemberek végzik a gondozást. Magas rizikójú lehet például az a nő, aki a várandósság idején a 35. évét már betöltötte, korábban már elvetélt, korábban császármetszéssel szült, vagy krónikus betegsége van.