„Meggyőződésem, hogy bennünket mélységes rokonság köt össze!” Ezzel a mondattal szólítja meg Müller Péter az olvasóit, invitálva őket egy olyan baráti beszélgetés folytatására, amelyet a Kígyó és kereszt című könyvében kezdett el. A Lomb és gyökér című kötet rengeteg kérdésre ad választ, melyek sok száz levélben és az olvasóival történt egyéni és közös találkozásokon merültek fel. Ebben a műben kibomlanak azok a gondolatok, amelyeket eddig csak érintett, vagy rejtve maradtak.
A könyv témái és gondolatai
Müller Péter mélyrehatóan tárgyalja az istenélményt, az újjászületést, a világ végének koncepcióját és a Vízöntő-kor lélektanát. Szó esik az új Jézusról és az új emberről, aki most van bennünk születőben. A szerző részletesen elmeséli szellemi Mesterével történt találkozását, s azt az „isteni pszichoterápiát”, amellyel Mestere vezeti és tanítja őt. Foglalkozik a magasabb világ hierarchiájával, a Mesterek Mesterével, és egy megrendítően szép fejezetben, amely Isten és ember kapcsolatáról szól, elmondja a Miatyánk spirituális értelmét. Ez a könyv egyfajta önvallomás, melyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja föl reinkarnációs múltjából hozott „vétkeit”, önbecsapásait, és azt a küzdelmet, melyben Mestere és a szellemvilág segít megoldani lelkének és sorsának gondjait.
Egy angol író könyvet írt a lánya elvesztése utáni gyász szakaszairól
Az idő és a változás
A könyvben Müller Péter kiemelten foglalkozik az idő és a változás kérdésével. „Nem ott, ahol a Kígyó és kereszt végén abbahagytuk, mert az lehetetlenség. Sem te, sem én nem vagyunk már azok, akik voltunk. Mert változunk. Nap mint nap észrevétlenül változunk, s az az énem, az a lelkiállapotom, amellyel könyvemet megírtam, ma már nincs sehol. Se jobb, se rosszabb nem lettem -- egyszerűen csak más, nem az, aki akkor beszélt.”
Az ember egy-egy fényes pillanatában szeretné megállítani az Időt, amely nem halad, hanem táguló, vagy éppen szűkülő körben forog velünk, mintha óriáskeréken ülnénk. Fent kifényesedünk, megérezzük a Nap és a csillagok közelségét, s aztán újra lemerülünk a mélybe, a hit, az erő és az önbizalom elvesztésének mélyébe, amelyet Keresztes Szent János úgy nevez: a lélek sötét éjszakája. Menny és pokol, apály és dagály, pozitív és negatív erőhullámok emelnek föl s húznak le a mélységbe, és csak nagyon éles szem fedezi föl, hogy minden körben kissé mások lettünk. Növekszünk, és sajnos csökkenünk is: a csúcsok már nem ugyanazok, ahol egykor jártunk, s a mélység is mindig más, ahová újra s újra alászállunk.
„Az a lány, akit egykor szerettél, nem egészen ugyanaz az ember, mint az az asszony, aki sok évtized elmúltával melletted él, s ha belenézel a tükörbe, látod, hogy te is más lettél: az arcodra írt ráncok évgyűrűi mögött egy másik ember néz vissza rád.” Ahhoz nagyon kell szeretni valakit ott belül, egészen belül, hogy egy kapcsolatot ne romboljon szét az Idő, hogy a mulandóságnak ebben a körtáncában új és új jelmezek, maszkok és jellemek mögött fölfedezd, hogy ő azért mégis ugyanaz - az öregedés nem fogott ki rajtatok.
A szerelem múlékonysága és az önzés
A könyvben a szerelemről is találunk gondolatokat. „Ha voltál már szerelmes, nemcsak félig-meddig, de igazán, egész lényeddel és egész testeddel, akkor tudod, […] valóságos örvénybe kerültél, s miközben sohasem tapasztalt varázslat borított el, kétségbeesetten tiltakoztál ellene. Mintha nem is te lettél volna; az önelvesztés rémülete küzdött benned a „mégis akarom, nagyon, nagyon akarom!” vonzásával. Először tört rád a félelem, hogy valaki más nélkül nem tudsz élni. A részeg boldogsággal együtt megjelent a gyötrelem is: a féltékenység, a búskomorság, a nagyon hiányzik fájdalma.”
Müller Péter szerint „minden szerelem akkor kezd repedezni, amikor a másik elkezdi a saját szuverén életét élni. Dolga van, nem ér rá, másokhoz is túlságosan kedves, saját feje és saját benső késztetései szerint kezd gondolkodni, s beleütközünk egy idegen lélek öntörvényű világába.” A szerelmek azért múlékonyak, mert alapjuk az önzés. Ezt senki sem ismeri be, sőt éppen az ellenkezőjét gondolja, mégis így van. „Magunkat szeretjük a másikban, akit a legszívesebben bekebeleznénk, fölfalnánk, soha ölelő karjaink közül ki nem eresztenénk, s ha mégis elmegy, úgy érezzük, hogy testünk s lelkünk kitépett darabját is magával viszi.”
„A legfontosabbat, a szabadságát nem adtad meg neki! Ketrecben érezte magát nálad, s ez az érzés megmérgezte a szerelmét.”
Gondolatok az életről és a halálról
Müller Péter bölcs gondolatokat oszt meg az életről, halálról és az emberi fejlődésről. „Megsemmisülés nincs, csak örökös átváltozás.” Lelkünknek az a része, amely a testtel azonosította magát, az Időben él: pusztuló sejtjeink, ráncosodó bőrünk, ránk vénülő testünk a mulandóság keserűségét ülteti belénk: jövőnk az elkerülhetetlen halált hozza, minden vágyunk, törekvésünk csődjét.
Néhány idézet a könyvből:
- „Amit ma ismeretnek nevezünk, az nem egyéb, mint a lelkünkön kívül lévő világ ismerete, és jelenlegi tudományunk megismerésének eszköze "objektív".”
- „A gondolkodást az én fejlesztette ki, hogy tájékozódni tudjon a világban, s ezért a gondolkodástól nem várható el, hogy gazdája, az én ellen gondolkodjon.”
- „Az égre hiába nézünk, mert az Isten országa nem ott, hanem bennünk van, ha megvalósítjuk.”
- „Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.”
- „Az a felnőtt férfi, aki ragaszkodik gyermekkorának elképzeléseihez, nem gerinces, hanem imbecillis hülye.”
- „A pénz minden nemes eszmét fölemészt, legyőzi a vallásos hitet, a művészi meggyőződést, minden kultúrát, szeretetet - még a szerelmet is.”
Kiadási információk
A Lomb és gyökér Müller Péter életműsorozatának része, az Édesvíz kiadónál jelent meg. Az első kiadások 1993 és 2007 között datálódnak. A könyv 316 oldalas, keménytáblás formában is kapható. Az ISBN számok: 9789635287765 és 9635287763.
| Kiadó | Sorozat | Kiadások száma | Első kiadás éve | Oldalszám | ISBN |
|---|---|---|---|---|---|
| Édesvíz | Müller Péter életműsorozat | 7+ | 1993 | 316 | 9789635287765 |
| Édesvíz | Üzenetek a szellemvilágból | - | - | 316 | 9635287763 |
A könyvet sokan kedvelik, olvasói szerint bevezetőnek tökéletes azoknak, akik még csak most kezdenek érdeklődni a spiritualitás iránt. Ugyanakkor néhány olvasó szerint a stílusa túl „szájbarágós” és „körülményeskedő”, a túl közvetlen hangnem, a nagybetűk, dőlt betűk és idézőjelek indokolatlan használata zavaró lehet. Müller Péter gondolatai azonban sokak számára bölcsek és inspirálóak, különösen, ahogy az életútjáról mesél, és nem köti magát valláshoz. Azt hangsúlyozza, hogy nem tartja a „spiri-ezo” világot a jelenben fontosabbnak annál az élettel, amit élünk mindannyian itt és most, hiszen itt kell helytállnunk, ezért vagyunk itt - ezzel a legtöbben egyetértenek.