Progeszteron és terhesség: Mindent a sárgatesthormonról és szerepéről a várandósság alatt

A progeszteron, más néven sárgatesthormon, rendkívül lényeges a női szervezet számára, hiszen az ösztrogénnel együtt tulajdonképpen ők teremtik meg annak egyensúlyát. Szerepe még inkább jelentőséget kap a terhességet megelőzően, illetve a várandósság alatt.

A progeszteron egyedülálló immunmoduláns hormon, amely képes befolyásolni immunológiai folyamatokat az anyai szervezet nagy önfenntartó rendszerében és egyedülállóan képes létrehozni egy „immunológiai vaskupolát” a magzat védelmében. Ezt a progeszteron a kortizol által alapvetően meghatározott immunrendszer sajátos modulálása révén éri el.

A progeszteron és a kortizol kettős szerepe

A két hormon két ellentétes biológiai érdeket képvisel. A kortizol az önfenntartást szolgálja, főszereplője a stresszorok által kiváltott általános adaptációs szindrómának és biztosítja a szervezet homeosztázisát, akár a terhesség rovására is. A progeszteron a másik nagy biológiai érdek, a fajfenntartást szolgálatában áll, védelmet nyújtva a „gazdaszervezet” immunológiai támadásaival szemben.

Ha akár a magzati, akár az anyai, akár a helyileg, az uterusban képződő kortizol koncentrációja emelkedik, az gyengíti a progeszteron hatásait, ami a terhesség idő előtti befejeződéséhez vezethet. Az idiopátiás habituális vetélések és koraszülések megelőzésében a progeszteron-terápia létjogosultsága épp erre az elvre épül: fokozni vagy visszaállítani a terhességet védő progeszteron hatást, a terhességet veszélyeztető kortizol hatásokkal szemben.

A progeszteron tehát egy kulcshormon a terhesség fenntartásában. Már 40 éve is így látták: ha a sárgatestet eltávolították a terhesség 8. hete előtt, az a terhesség megszűnéséhez vezetett (Csapo AI, Pilkkinen MO & Wiest WG. Effects of lutectomy and progesterone replacement in early pregnant patients. Am J Obstet Gynecol 1973; 115: 759-764.).

Ma már ismert, hogy egy esszenciális immunmoduláns hormon a terhesség fenntartásában: egyedül csakis neki köszönhető az a szelektív embriospecifikus immuntolerancia, ami által az embrió semi-allogén graftként, az apai antigének ellenére sem lökődik ki az anyai szervezetből.

Az immuntolerancia mechanizmusa

Ennek az immuntoleranciának az egyik alap-pillére, hogy normál terhességben az immunválasz Th1-ről Th2-re vált. A T-helper 1 lymphocyták gyulladásos cytokineket termelnek, terhességben ezek koncentrációja csökken. Th1 túlsúlyt állapítottak meg habituális vetélésben, koraszülésben, azaz Th1 túlsúly van nem-terhes állapotban és méginkább krónikus stresszben az emelkedett kortizolnak köszönhetően. A terhesség viszont egy Th2-szerű jelenség.

Az immuntolerancia másik pillére, hogy normál terhességben a deciduális Naturális Killer-sejtek száma és aktivitása csökken. Habituális vetélőkben viszont fokozott a celluláris immunitás, például a TNFalfa által, amely aktiválja az NK-sejteket.

Normál terhességben az asszimmetrikus antitestek termelődése is fokozódik. Ezek az antitestek azért asszimmetrikusak, mert a molekula egyik Fab-karján mannózban gazdag oligoszacharid-gyök helyezkedik el. Ezek az antitestek képesek úgy kötődni a magzati antigénekhez, hogy nem indítanak el effektor funkciókat (pl: nem aktiválják a komplement rendszert, a fagocytosist vagy cytotoxicitást). Tehát normál terhességben az immuntolerancia ezen hatásmechanizmusok mentén jön létre. Ezek fő karmestere és legfőbb immunmoduláns hormonja a progeszteron.

Nem közvetlenül, hanem a progeszteron-indukálta blokkoló faktoron keresztül fejti ki hatását, amelyet deciduális lymphocyták termelnek. Ez a vegyület hajtja végre a Th1-Th2 váltást, az NK-sejtek gátlását és a B-lymphocyták stimulálását.

Progeszteron-terápia és eredményei

Egy kísérletben például: a hang-stressznek kitett egerekben jelentősen nagyobb volt az abortusz aránya a kontrollokhoz képest. Ezért ma még a progeszteron-terápia nem számít standard terápiának. Mégis egyre többen alkalmazzák azon pragmatikus megfontolásból, hogy nincs mellékhatása és hogy nem áll rendelkezésre ennél jobb immunológiai kezelés. A metaanalízisek eredményei is inkább kedvezőek.

Goldstein és Daya meta-analízisei a sikeres terhességek enyhén emelkedett arányát mutatták ki, de csak azokban az esetekben, amikor a progeszteron-terápiát a 20. hét után is folytatták (Goldstein P, Berrier J, Rosen S et al. A meta-analysis of randomized control trials of progestational agents in pregnancy. Br J Obstet Gynaecol 1989; 96: 265-274., Daya S. Efficacy of progesterone support for pregnancy in women with recurrent miscarriage. A meta-analysis of controlled trials.).

Oates-Whitehead metaanalízisében 14 triált vizsgált, ugyan összességében jelentős hatást nem mutatott ki, de 3 triálban és ez 93 pácienst jelentett, a progeszteron-terápia szignifikánsan, majdnem harmadára csökkentette a vetélési arányt (Oates-Whitehead RM, Haas DM & Carrier JAK. Progestogen for preventing miscarriage.).

Progeszteron a koraszülés megelőzésében

Ma már tény, hogy a koraszüléshez is gyulladásos kaszkád folyamat vezet, melynek megindulásában ill. lefékeződésében döntő szerep jut a két immunmoduláns hormonnak: a kortizolnak és a progeszteronnak. A lappangó folyamat több hétig is eltarthat és amikor a kontrakciók megjelennek, a gyulladás már túl előrehaladott ahhoz, hogy azt meg lehessen fordítani. Az akut tokolízissel csak késleltetni lehet valamelyest a koraszülést, megakadályozni nem, mert a tokolízis magára a gyulladásos folyamatra nincs hatással. Logikus, hogy a koraszülés kezelését már a gyulladásos kaszkádfolyamat előtt meg kellene fontolni. Ehhez a nagy kockázatú terhesek kiszűrése nyújthat segítséget.

A progeszteron a lepény esszenciális végterméke, amely nem alakul tovább, mert gátolja a saját maga metabolizálását végző 17-hidroxiláz expresszióját. Ezért a lepény koleszterinből ösztrogént nem képes szintetizálni. A koraszüléshez vezető kaszkádfolyamat döntő mozzanata az anyai vagy magzati vagy a helyben képződő kortizol szintjének emelkedése, ami gyengíti, majd túlhaladja a progeszteron gén-blokkoló hatását és beindítja a 17-hidroxiláz expresszióját. Ennek az lesz a következménye, hogy a progeszteron tovább alakul androgénné, majd ösztrogénné, következésképpen a progeszteron-szintje drámaian csökken, ösztrogén-szintje viszont emelkedik.

Progeszteron megvonás legfontosabb következménye, hogy az immuntolerancia fokozatosan megszűnik: az immunválasz visszavált Th2/Th1-re, a celluláris immunitás fokozódik, az asszimmetrikus antitestek száma csökken. Ezenkívül szintén megkezdődik a progeszteron által blokkolt gének átíródása: expresszálódik a COX-2 és az MMP enzim, melynek hatására a prosztaglandinok koncentrációja emelkedik, a cervix puhul és a burok megreped.

Egy 1990-es metaanalízis tanúsága szerint 17α-OH Progesteron-kapronát heti 250 mg im adásával a koraszülési arány 50%-kal csökkent (Keirse MJ. Progestogen administration in pregnancy may prevent preterm delivery. Br J Obstet Gynaecol 1990; 97: 149-154.).

142 beválasztott terhes kapott progeszteron hüvelykúpot a 24-34. hét között. A koraszülési arány jelentősen csökkent: 37 hét alatti koraszülések esetében (13,8% v.s. 28,5%), 34 hét alatti koraszülések esetében (2,8% v.s. 10,7%).

Egy amerikai nagyobb RCT-ben 460 pozitív anamnézisű terhest kezeltek 17αOH Progeszteron-kapronáttal a 16-36. hét között. A koraszülési arányban jelentős, 30%-os csökkenést állapítottak meg: ezenkívül csökkent a kis születési súlyú újszülöttek száma, nekrotizáló enterocolitis és az intraventrikuláris haemorrhagia gyakorisága, továbbá az oxigén-terápia szükségessége (Meis PJ, Klebanoff M, Thom E et al. Prevention of recurrent preterm delivery by 17 alpha-hydroxyprogesterone caproate. N Engl J Med 2003; 348: 237-245.). Egyesült Államokban használatos a hetente im. adagolás.

A progeszteron szerepe a teherbeesésben és a terhesség korai szakaszában

A sárgatesthormon megfelelő esetben a tüszőrepedést követően termelődni kezd a petefészekben, mégpedig az LH-hormon, azaz luteinizáló hormon hatására. A progeszteronszint emelkedése elősegíti a méhnyálkahártyát abban, hogy elérje a kellő vastagságot, illetve megfelelő mennyiségű tápanyagot termeljen, ezzel pedig lehetővé tegye az éppen odaérkező megtermékenyített petesejt megtapadását. A sárgatest hormon továbbá a mirigyek fejlődéséért és az új erek kialakulásáért is felelős.

A progeszteronszint terhesség alatt épp úgy változik, mint a menstruációs ciklus során. Utóbbi esetén széles skálán mozognak az értékek, amelyeket egy-egy szakaszban megfelelőnek tarthatunk. Ha a női test jól működik, a progeszteronszint a tüszőrepedés időszakában emelkedni kezd, néhány napig magasabb arányban van jelen a szervezetben, majd - ha nem történik meg a beágyazódás - mértéke csökkenésnek indul.

Más a helyzet, ha sikerül a megtermékenyített petesejt megtapadása: ebben az esetben a progeszteronszint nem indul csökkenésnek, hiszen a terhesség első trimeszterében különösen fontos feladata van. Segít a várandósság fennmaradásában, a korai vetélés elkerülésében. Emellett a mellszövetet is stimulálja arra, hogy felkészüljön a tejtermelésre, valamint a szoptatásra, miközben gátolja a várandósság alatti tejtermelődést.

Progeszteronszint a terhesség trimeszterei alatt:

A progeszteronszint a terhesség alatti három trimeszterben nem azonos: az első trimeszterben 10-44 ng/ml, a másodikban a 19,5-82,5 ng/ml, míg a harmadikban 65-290 ng/ml közötti értékeket kell mutatnia, tehát mértéke folyamatosan emelkedik.

A progeszteronszint meghatározásának több oka is lehet, egyrészt annak megállapítása, hogy rendben lezajlik-e az ovuláció, másrészt a sikertelen terhesség okainak diagnosztizálásban is segíthet. Például értékei segítségével kikövetkeztethető, hogy méhen kívüli terhesség, vagy korai vetélést állt-e a háttérben. Mivel a túl alacsony progeszteronszint a tüszőrepedés problémáit jelezheti, fokozottan kell figyelni és támogatni a termelődését.

Az alacsony progeszteronszint jelei és okai

Nem mindig egyértelmű jelekkel jár, ha a sárgatest hormon mértéke alacsony. A tüneteket sokszor nehéz észrevenni, gyakori, hogy akkor kerül sor a diagnózisra, ha az érintett már a gyermektervezés szakaszába lépne, de a fogantatás sikertelen.

Az alacsony progeszteronszint tünetei:

• Menstruációs rendellenességek: amennyiben rendszertelen a ciklus több hónapon át, kimarad a menstruáció, vagy annak első napjaiban barnás folyás tapasztalható, az mind utalhat alacsony progeszteronszintre.
• Teherbeesési nehézségek, meddőség, vetélés: sokszor több vetélés után derül fény az alacsony sárgatesthormonszintre, vagy épp a hosszú időn át tartó terméketlenség miatt kezd kivizsgálásba a babát tervező pár.
• Pattanások, töredező körmök, száraz, kirepedezett bőr: mivel a női szervezet harmóniája a progeszteron és ösztrogén hormonok egyensúlyának segítségével jön létre, ezért, ha ez megbillen, annak természetesen az egész testet érintő tünetei lehetnek.
• Depresszió, szorongás, hangulatingadozás: szintén szorosan összefügg a pszichénk működése a hormonrendszer egyensúlyával. Az alacsony progeszteronszint általában magas ösztrogénszinttel párosul, hormonjaink termelődése teljesen felborul, ez pedig lelki állapotunkon is megmutatkozik.

Az alacsony progeszteronszint lehetséges okai:

Miután a tünetekkel orvoshoz fordulunk és kiderül a diagnózis, a szakemberek feltérképezik az alacsony progeszteronszint hátterét, amely a legfontosabb információ a kezelés felé tartó úton.

• Krónikus stressz: a stressz szintünk emelkedésével a szervezet kortizol hormont állít elő, ezt pedig a sárgatesthormont felhasználva teszi meg.
• Környezeti ösztrogének, helytelen táplálkozás: a hormonális egyensúlyt a táplálkozásunk és a külső környezeti tényezők is befolyásolják. Számos olyan tárgy használata, illetve étel fogyasztása jár mesterséges ösztrogén felszabadulásával, amelyre nem is gondolnánk. A műanyagból készült edények például mikrohullámú sütőbe téve hasonló hatást váltanak ki, de egyes lakástextilek is hasonló káros anyagokkal készülnek.
• Túl kevés vagy túl sok testmozgás: a túlzott testmozgás hatására a stresszhez hasonlóan emelkedik a kortizol hormon szintje, csakúgy, mint a mozgásszegény életmód során.
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): ennek a problémának az alapja a petefészek rendellenes működése, ezért az nem képes megfelelő mennyiségű sárgatesthormon termelésére sem.

A progeszteronszint támogatása és kezelése

Ha a progeszteronszint a terhesség idején alacsony, az első trimeszterben szakszerűen megtámogatják a szervezetet a szükséges mennyiségű sárgatesthormonnal. Emellett így tesznek akkor is, ha a fogantatás akadályozott ugyanebből az okból. A pótlás megvalósulhat hüvelyben alkalmazott készítményekkel, injekció segítségével, valamint szájon át szedhető tablettákkal. Emellett léteznek a progeszteronpótlást támogató természetes növények is, mint a vad jamgyökér, a macagyökér, vagy a barátcserje.

Magas progeszteronszint

A magas progeszteronszint szintén problémákat okoz a szervezetben, hiszen a hormonális egyensúlyra nem megfelelően hat. Terhesség esetén ez lehet többes várandósság jele, de akár mellékvese daganat vagy emlőrák tünete, valamint okozója is. Az alacsony és magas progeszteronszint tünetei között vannak átfedések, ezért is lényeges a vérvizsgálat.

Bár sok esetben a legenyhébb tünetek kapcsán nem fordulunk azonnal orvoshoz, ne féljünk kisebb változásokat észlelve is szakemberrel konzultálni. Minél előbb kerül szakértő kezek közé a problémánk, annál gyorsabban kideríthetjük a háttérben meghúzódó okokat, és kaphatunk megoldást a nehézségeinkre.

Terhességi hormonok

A várandósság alatt a terhességi hormonok gondoskodnak arról, hogy a szervezeted a baba fejlődéséhez megfelelő környezetet biztosítson, illetve, hogy a tested felkészüljön a szülésre és a szoptatásra. A sikeres megtermékenyítéshez rögtön szükség is van két nélkülözhetetlen hormonra: a luteinizáló hormonra (LH) és a tüszőstimuláló hormonra (FSH). Az LH szabályozza a test ösztrogénszintjét, és az FSH-val együttműködve serkenti a petesejtek fejlődését, valamint kiváltja az ovulációt.

Röviddel azután, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méh nyálkahártyájába és a méhlepény fejlődésnek indul, a tested egy humán korion gonadotrop nevűt hormont (hCG) kezd termelni. Ez az egyik fő terhességi hormon, amelyet a szervezeted az első trimeszterben kezd előállítani és aminek a mennyisége a várandósság korai szakaszában néhány naponta a duplájára nő. Mivel ez a hormon kifejezetten csak a várandós nőknél van jelen, és mivel bejut a véráramba és a vizeletbe is, az otthon elvégezhető terhességi tesztek is a hCG szint alapján mutatják ki a terhességet. De ne feledd, ha még a várandósság nagyon korai szakaszában vagy, akkor megeshet, hogy a hCG mennyisége túl alacsony lesz a szervezetedben, amit a terhességi tesztek nem tudnak érzékelni. De a hCG a felelős azért is, ha a terhességtől szinte ragyogni kezd az arcod. A hCG megnövekedett szintje a progeszteronnal együtt ugyanis fokozza a bőr faggyúmirigyeinek működését. Tehát a bőröd kicsit zsírosabb lesz és ez váltja ki a ragyogást.

A progeszteront a terhesség korai szakaszában a sárgatest (a petefészken található csomó) termeli. A sárgatest nagyjából a terhesség 10. hetéig termeli a progeszteront, majd ezt a feladatot a méhlepény veszi át. A progeszteronszint magasabb az első trimeszterben, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. Lehetséges, hogy a melleid megduzzadnak, érzékennyé válnak, viszketnek (a bőr kinyúlása miatt) és kieresednek.

A terhesség két legfontosabb hormonja az ösztrogén és a progeszteron, amelyek már pubertás korodtól kezdve aktívan dolgoznak a szervezetedben. Ezek a hormonok szabályozzák pubertáskorban a nemi érést, és ők irányítják a havi ciklusodat is. A terhesség korai szakaszában az ösztrogén és a progeszteron szintje hétről hétre nő, aminek hatására abbamarad a menstruációd, miközben serkenteni kezdi a méhlepény növekedését. Az ösztrogén és a progeszteron hozzájárul a méh nyálkahártyájának felépítéséhez, növeli a medence és a mell vérellátását, és ellazítja a méh izmait. De ez a két terhességi hormon áll a várandósság alatt tapasztalt érzelmi hullámvasút mögött is. De a túlzott fáradtságot és az emésztési problémákat is a progeszteron számlájára írhatod. Amikor ugyanis a progeszteron szintje hirtelen megnő, könnyen kimerültnek érezheted magad.

A progeszteronhoz hasonlóan az ösztrogént is a sárgatest termeli, amíg a méhlepény át nem veszi a feladatot. Elősegíti a méh növekedését és azt, hogy később reagálhasson az oxitocinra (az oxitocin a terhesség teljes ideje alatt jelen van, de fő feladata a szülési összehúzódások beindítása a harmadik trimeszter végén), valamint beindítja a baba szerveinek fejlődését. Az ösztrogén hatására a tejcsatornák is megnagyobbodnak, felkészülve a tejtermelésre. Az első trimeszterben az ösztrogénszint magas, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre.

A relaxin hormon ellazítja a medence szalagjait. Szintje a terhesség alatt a tízszeresére nő. Nagyon fontos szerepet játszik, hiszen ez a hormon készíti fel testedet arra, hogy a baba áthaladhasson a szülőcsatornán. A terhesség késői szakaszában az relaxin nevű hormon készíti fel a testedet a vajúdásra. Segít ellazítani a medencéd ízületeit és szalagjait, ezzel megkönnyítve a medencéd tágulását.

A gyakran csak “szeretet hormonnak” nevezett oxitocin segíti az anyák és babák között kialakuló kötődést, de nem elhanyagolható a stresszoldó és fájdalomcsillapító hatása sem. Azt viszont fontos tudni, hogy mindez csakis a szervezetedben belsőleg termelődő oxitocinra igaz. A szintetikusan előállított oxitocin pusztán méhösszehúzódásokat tud kiváltani, érzelmi, fájdalomcsillapítási szinteken nem hat. Ezért van az, hogy az oxitocint infúzióban kapott anyák sokkal nagyobb fájdalmat élnek meg szülés során.

A prolaktin felelős az anyatej termelésének beindításáért, ezt a hormont is a szervezeted termeli a terhesség alatt és után. A tejtermeléshez szükséges prolaktinszint a szülés utáni első három hónapban viszonylag egyenletesen magas marad, a harmadik hónap során azonban csökkeni kezd. Fontos tudni, hogy a gyakori szoptatás több prolaktint, ezáltal több tejet eredményez.

Az első trimeszter

A terhesség átlagosan 40 hétig tart, ezen belül is három trimesztert különböztetünk meg, melyek átlagos hosszúságát 13 hétben határozzák meg. Mindhárom trimeszterben más-más folyamatok zajlanak, így a tünetek is eltérőek az egyes időszakokban. Az első trimeszter sokak számára jelent kihívást, de ez teljesen normális, hiszen ilyenkor számos fizikai és érzelmi változáson kell átesni. Ebben az időszakban a hormonszint egészen megváltozik a korábbihoz képest, ami az érzelmeket is nagyban befolyásolja, éppen ezért az ellentétes érzelmekkel sincs baj.

Bár meglepően hangzik, de a terhesség kezdetét az utolsó menstruáció első napjától szokták számítani. Az első trimeszter a terhesség 13. hetéig tart, azaz nagyjából 3 hónapot ölel fel. A magzati kor nagyjából két héttel van elmaradva a terhességi kortól, hiszen a fogantatás a peteérés ideje alatt zajlik (a terhességi kor azért is lényeges, mert ez alapján értékelik a magzat fejlődését, határozzák meg a vizsgálatok, valamint a szülés várható időpontját is).

Amit a kismama tapasztalhat az első trimeszterben:

• Menstruáció elmaradása
• Hányás, hányinger
• Mell megnagyobbodása, érzékenysége
• Gyakori vizelés
• Kimerültség érzése
• Hangulatingadozások
• Akné, az arcbőr romlása

A kismamával történő fiziológiai változások:

• 1-2 kilogramm hízás (a placenta, mellek, méh és plusz vér súlya)
• Kialakul a magzatvíz zsák, a placenta, a köldökzsinór
• Enyhén csökkenő vérnyomás
• Szaporább légzés és szívverés
• Változások a mellben
• Hormonális változások (extra magas ösztrogénszint, hangulatingadozások)
• Zavar érzése a terhességgel kapcsolatban
• Székrekedés, puffadás
• Megváltozik a bőr (terhességi ragyogás vagy pattanások)
• Változások a hüvelyben (vastagodó fal, enyhe fehér folyás, pecsételő vérzés)

A magzat fejlődése az első trimeszterben:

1. Megtermékenyítés: A megtermékenyített petesejt osztódni kezd, majd elindul a méh felé.
2. Harmadik hét vége: Beágyazódás a méhfalba.
3. Gyors fejlődés: A sejtekből kialakul az embrió, köldökzsinór, magzatburok és méhlepény.
4. Második hónap:
   • Ötödik hét: 2 mm-es baba, gerinc, agy, izmok, csontok, szív fejlődése.
   • Hatodik hét: Szívverés, végtagkezdemények, nyak és agy fejlődése.
   • Hetedik hét: Orrnyílások, ajkak, szemek megjelenése. Baba fél centiméteres, szíve 145-ször ver percenként.
   • Hónap vége: Minden fő szerv megvan, kéz- és lábujjak, orrhegy kialakulása. 1,5 gramm, 1,2 cm.
   • Nyolcadik hét: Az embrionális szakasz vége.
5. Harmadik hónap:
   • Kilencedik hét: Baba 2-2,5 cm, ujjak hosszabbodnak, szemek, szemhéjak, fülkagylók láthatóak.
   • Tizedik hét: Köldökzsinór és tejfog kezdemények fejlődése. Magzat 2,8 cm, 13 gramm.
   • Tizenegyedik hét: Gerincoszlop és minden lényeges szerv kifejlődése. Nemi szerv megállapítható.
   • Első trimeszter vége: Szervek növekedése, magzat mozog, agy és hangszalagok kifejlődtek.

Vizsgálatok és életmód az első trimeszterben

Fontos vizsgálatok:

• Kórtörténetek: Orvosnak ismernie kell mindkét szülő egészségügyi állapotát, korábbi betegségeket, műtéteket, gyógyszereket.
• Nőgyógyászati vizsgálatok: Havi rendszerességgel (komplikációmentes terhesség esetén)
• Medencei vizsgálat: Méh méretének, helyzetének meghatározása, magzat kora, medencecsontok ellenőrzése. PAP-teszt.
• Laboratóriumi vizsgálatok: Vérkép, vizeletvizsgálat.
• Genetikai vizsgálat: Magzati rendellenességek szűrése, genetikai ultrahang.

Életmódbeli változtatások:

• Vitaminok, étrend-kiegészítők: Terhesvitaminok, magzatvédő készítmények szedése.
• Aktív életmód: Figyelni a testre, nem túlerőltetni magunkat.
• Egészséges táplálkozás: Napi 150 kalóriával több (első trimeszter), egészséges, tápláló, változatos ételek fogyasztása.
• Pihenés: Sokat pihenni, mivel a test óriási munkát végez.
• Sok víz: A megfelelő hidratáltság kiemelten fontos.

Kerülendő dolgok:

• Cigaretta, drog: Dohányzás és e-cigaretta is rendkívül káros.
• Alkohol: Kis mértékben is káros lehet.
• Kontakt sportok, sérüléssel járó mozgásformák: Foci, kosárlabda, síelés, lovaglás stb.
• Jacuzzi, szauna: Túlmelegedés, kiszáradás, ájulás kockázata.
• Egyes ételek:
  • Nyers hal (sushi), magas higanytartalmú tengeri ételek.
  • Nem pasztörizált tej, lágy sajtok, gyümölcslevek.
  • Alulsütött és feldolgozott húsok, nyers tojás (listeriosis és toxoplasmosis kockázata).
  • Túl sok koffein.

Négyes teszt: Mi ez és miért fontos?

A Négyes teszt (Quartett-teszt) egy vérvizsgálat, amelyet általában a terhesség második trimeszterében, a 15. és 20. hét között végeznek. Ez egy terhesség alatti szűrővizsgálat, amely a magzati rendellenességek kockázatának felmérésére szolgál. A teszt négy különböző anyag - alfa-fetoprotein (AFP), humán koriogonadotropin (hCG), nem konjugált ösztriol (uE3) és inhibin-A - szintjét méri az anya vérében. Ezeknek az értékeknek az elemzésével az orvosok megbecsülhetik bizonyos genetikai betegségek, például a Down-szindróma vagy az idegcsőzáródási rendellenességek kockázatát.

A Négyes teszt a következő négy biokémiai markert méri a várandós nő vérében:

1. AFP (Alfa-fetoprotein): A magzat által termelt fehérje, amely a magzat májában képződik. Az AFP szintje segít felmérni a magzat idegrendszerének fejlődését és az esetleges nyitott gerinc (spina bifida) kockázatát.
2. hCG (Humán koriongonadotropin): A placenta által termelt hormon, amely segít fenntartani a terhességet. A hCG szintje összefüggésben állhat bizonyos genetikai rendellenességekkel, mint például a Down-szindróma.
3. Ösztriol: Ez egy olyan hormon, amelyet a placenta és a magzati máj termel. Az ösztriol szintje szintén jelezheti a magzat fejlődési állapotát és esetleges rendellenességeket.
4. Inhibin-A: A placenta által termelt hormon, amely a Down-szindróma kockázatának felmérésében játszik szerepet.

Ezeknek a biokémiai markereknek a kombinációja, a terhes nő életkorával és egyéb kockázati tényezőivel együtt, segít becsülni a magzat genetikai rendellenességeinek kockázatát.

Hogyan zajlik a Négyes teszt?

1. Vérvétel: Egy egyszerű vérvétellel történik, általában a terhesség 15. és 20. hete között, legpontosabb a 16. héten.
2. Laboratóriumi elemzés: A laboratórium meghatározza a négy marker szintjét, figyelembe véve az anya életkorát, testsúlyát, dohányzását, ikerterhesség fennállását.
3. Eredmények kiértékelése: A teszt eredményei nem adnak konkrét diagnózist, de megmutatják a rendellenességek kockázatát. Magas kockázat esetén további vizsgálatokra (amniocentézis, genetikai ultrahang) lehet szükség.

Milyen betegségek esetén van szükség a Négyes tesztre?

A Négyes teszt leggyakrabban a következő genetikai rendellenességek és születési hibák kockázatának felmérésére szolgál:

• Down-szindróma (Triszómia 21): Magas hCG és inhibin-A, alacsony AFP és ösztriol szintek.
• Triszómia 18 (Edwards-szindróma): Alacsony AFP, ösztriol és hCG szintek.
• Nyitott gerinc (Spina bifida): Magas AFP szint.
• Anencefália: Magas AFP szint.
• Ikerterhesség: Magasabb AFP szint.

A Négyes teszt előnyei és korlátai:

tags: #karos #hormonok #terhesseg #alatt