A mongolfolt, más néven palaszürke nevusz, egy gyermekkori veleszületett dermális melanocitózis, amely egy jóindulatú, lapos, veleszületett anyajegy, hullámos szegéllyel és szabálytalan alakkal.
A foltok halványodása és eltűnése az életkor növekedésével következik be.
A palaszürke mongolfolt megjelenési gyakorisága az ázsiaiak körülbelül 80%-ánál, valamint az amerikai bennszülött csecsemők 80%-85%-ánál figyelhető meg.
A polinéz és mikronéz csecsemők kb. 90%-a születik palaszürke mongolfolttal, ahogyan a latin-amerikai gyermekek mintegy 46%-a is, ahol a jelenséget főként a nem európai származású gyermekeknél tartják nyilván.
Ugyanezek a foltok a tisztán európai származású újszülöttek 5-10%-ánál is előfordulnak a Dél-európai népességek gyermekeinél.
A mongolfolt egy veleszületett születési jegy - azaz születéstől jelen lévő -, amely kizárólag a bőrt érinti.
A kék színt a melanociták, a melanint tartalmazó sejtek okozzák, amelyek általában a bőr felszínén (az epidermiszben) helyezkednek el, de a folt helyén a mélyebb rétegben (a dermiszben) találhatók.
Általában több folt vagy egy nagyobb terület formájában fordul elő, és lefedheti a lumbosacralis területet (azaz a hát alsó részét), a feneket, az oldalakat, valamint a vállakat egy vagy akár több helyen.
Történeti áttekintés és elnevezés
A francia antropológus, Robert Gessain(wd) érdeklődést mutatott az általa tache pigmentaire congénitale-nak (veleszületett pigmentfoltnak) vagy színes anyajegynek nevezett jelenség iránt.
Több tanulmányt is publikált a Journal de la Société des Américanistes című, az amerikai kontinens kulturális antropológiájával foglalkozó tudományos folyóiratban.
Gessain időt töltött a mexikói Hidalgo államban élő huehuetla tepehua népnél, és 1947-ben írt a folt „helyzetéről, alakjáról, színéről, hisztológiájáról, kémiai összetételéről, genetikai öröklődéséről és faji elterjedéséről”.
Hans Egede Saabye [ejtsd: Hansz Egede Szábe], egy dán pap és botanikus, 1770 és 1778 között Grönlandon élt.
1816-ban publikált naplóit, amelyeket több európai nyelvre lefordítottak, gazdag etnográfiai információkat tartalmaztak.
Leírta az újszülötteken látható foltot, és említette, hogy gyakran látta ezt, amikor a csecsemőket meztelenül mutatták be a keresztelő szertartáson.
Egy másik dán megfigyelő, Daniel Frederik Eschricht, főleg Koppenhágában tevékenykedő orvos és zoológus volt.
1849-ben írt a szülészeti kórházban ellátott „vegyes származású” csecsemőkről.
A The Journal of Cutaneous Diseases Including Syphilis (A bőrgyógyászati betegségek folyóirata, beleértve a szifiliszt) 23. kötetében említést találni róla.
Gustav Frederik Holm (Ethnological Sketch. Communications on Greenland, X., Koppenhága, 1887) bejelentette a folt jelenlétét Grönland keleti részén.
Bartels (The So-Called "Mongolian" Spots on Infants of Esquimaux, Ethnologic Review, 1903) leveleket kapott a jelenségről Kelet-Grönlandról, valamint az alaszkai eszkimóktól.
Hansen állítása szerint a foltot kevert európai-eszkimó származású egyéneknél is talált.
Az észak-vancouveri brit kolumbiai indiánoknál Baelz, valamint Tenkate (másodkézből) megfigyelései is feljegyezték a jelenséget.
Közép-Amerika maya népénél Starr adatait (Data on the Ethnography of Western Mexico, Part H., 1902) Herman kutatásai is alátámasztják (Aparecimiento de la Mancha Mongolica, Revista de Ethnologia, 1904).
Herman idézi A. F. Chamberlaint (Pigmentary Spots, American Anthropologist, 1902) és Starrot (Sacral Spots of Mayan Indians, Science, New Series, xvii., 1903).
A "Matolcsy-pötty" kifejezés egy tudományos tévedésből és annak társadalmi visszhangjából született, amely Matolcsy György 2012-es kijelentésére utal.
A korábbi nemzetgazdasági miniszter egy lakossági fórumon azt állította, hogy a magyar újszülöttek fenekén található kb. hat hétig látható piros pöttyök a magyarság ázsiai azaz mongoloid (különösen japán rokonság) származásának fő bizonyítékai.
Valójában azonban amikor ő a mongolfoltra utalt (amely egy teljesen más jelenség), összekeverte annak jellegzetességeit egy csecsemőkori védőoltás mellékhatásával.
Azonban Matolcsy György piros pöttyével ellentétben a mongolfolt nem piros színű, nem pötty méretű, és nem hat hétig tart.
A csecsemőkön alkalmazott BCG oltás azonban valóban apró piros pöttyöt okoz körülbelül hat hét időtartamra a babákon.
Matolcsy tehát két teljesen különböző jelenséget kevert össze: egy veleszületett pigmentációt és egy oltás utáni reakciót.
A tévedés mögött a tudományos ismeretek hiánya és a politikai/ideológiai narratívák előtérbe helyezése állt.
A mongolfolt előfordulása és jellemzői
A foltok színe az etnikai csoportok és földrajzi régiók szerint változik.
Árnyalata lehet kékes (japánok), halvány szürke (kínaiak, annamiták), sötétszürke (afrikai népek, eszkimók), zöldes (amerikai indiánok) vagy halványkék (egyes dél-európai gyermekek).
A mongolfolt (más néven mongol kék folt) egy veleszületett melanocitózis, egy szabálytalan alakú, halvány szélű, jóindulatú jelenség, amelyet nem betegség okoz.
Erwin Bälztól kapta a nevét, aki úgy gondolta, ez a folt csak a mongoloid rassz jellemzője.
Az elszíneződések 3-5 éves korra általában eltűnnek, de pubertáskorra szinte mindenkinél.
A mongolfoltok általában a keresztcsontnál találhatók, de háton, arcon és végtagokon is fordultak már elő.
Előfordulásuk 90-95 és 80-85 százalékos a kelet-ázsiai és az indián csecsemők esetében, míg a kaukázusiak mindössze 5-10 százaléka rendelkezik mongolfolttal.
Egy Coria del Río nevű spanyol kisvárosban szintén gyakran születnek mongolfolttal rendelkező gyerekek, ezt pedig azzal magyarázzák, hogy itt volt japán első hivatalos spanyol követsége a 17. században.
Háziorvosunk szerint Magyarországon se ritka, bár nem tudta megmondani, hogy milyen gyakori az előfordulása, erről ugyanis eddig még nem készült statisztikai adat.
A mongolfolt egy anyajegy féleség, azoknál fordul elő gyakrabban akiknek sötétebben pigmentált a bőrük.
Leggyakrabban az ágyék, - keresztcsonttájon észlelhetők.
A mongolfolt és a magyar származás
Bälz nézete alapján, ha ezek a foltok a mongolok rasszjellegei közé tartoznak és más népnél is előfordulnak, mongol beolvadásra vagy keveredésre vallanak.
Mária Terézia idejében kitalálták a finnugor elméletet, azóta a világban sajnos általános nézetként terjedt el, hogy Mongólia környékéről származunk.
Korábban ez a nézet nem létezett, mesterségesen lett kitalálva.
Viszont azóta szokás mongol leszármazottaknak tekinteni minket a világban, innen a kifejezés.
Kétségtelenül kimutatható a rokonság, ám tőlük származtatni minket olyan, mintha azt mondanánk: a nővérem az anyám, pusztán arra a megfigyelésre alapozva, hogy arcvonásai hasonlítanak az enyémekre.
Tény viszont, hogy a mongolfolt jelenség MAGYAR származásra utal, olyan gyermekeken figyelhető meg, akikben MAGYAR vér csörgedezik.
A vita szerintem teljesen felesleges, már csak az hiányozna, hogy valaki kirakja az asszonyt otthonról, mert az mongolfoltos gyereket szült, vagy épp nem szült olyat - ki-ki teóriájához igazodva.
Mindenesetre jó tudni, hogy saját gyerekünk esetében nem kell megijedni, ha felfedezzük a múlni nem akaró foltot, és a gyámhatóságot sem kell feltétlenül egyből hívni, ha hasonlót veszünk észre a szomszéd kertben nyáron meztelenül szaladgáló kiskölykön.
A jelenség neve: mongolfolt. Nem cigányfolt, nem svábfolt, nem kínaifolt, nem japánfolt, nem koreaifolt, és még sorolhatnám.
Nem arról van szó tehát, hogy a jelenségnek mindenhez van köze, csak a magyarokhoz nem. Ellenkezőleg.
A leggyakoribb azoknál a gyerekeknél, ahol mindkét szülőben MAGYAR vér csörgedezik.
Előfordul persze félvéreknél is, amennyiben van MAGYAR felmenő, de nem a félvérség a feltétele a dolognak.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
Egyéb újszülöttkori jelenségek
A csecsemőkön alkalmazott BCG oltás azonban valóban apró piros pöttyöt okoz körülbelül hat hét időtartamra a babákon.
A gyermekkori hemangióma sokszor már születéskor vagy az első néhány élethétben észlelhető.
Gyarmék a csecsemő első hónapjaiban vagy éveiben nő látványosan.
A növekedés körülbelül fél-másfél éves korig gyors ütemben tart, ezután pedig többnyire egy nagyon lassú visszafejlődés jellemző.
A felületes hemangióma esetében az elváltozás a bőr felszínén helyezkedik el.
Először általában egy kis piros folt formájában jelenik meg, majd fokozatosan nő és vastagabbá válik.
A mély hemangióma ugyanakkor a bőr alatt helyezkedik el és többnyire a bőr alatti zsírszövetekbe nő.
Gyakran lehet színes, a baba bőrének színétől függően.
A mély hemangióma általában az élet első hónapjaiban vagy éveiben jelentkezik a kisbabáknál.
A különböző típusú elváltozások más-más kezelési megközelítést igényelnek.
Más típusú érelváltozásoknál ugyanakkor éppen a várakozás idő és a későbbi életkorban történő kezelés az, ami a gyermek érdekeit leginkább szolgálja, így nem tesszük ki kisgyermekünket a korai, fájdalmas, nem jól megválasztott kezelés okozta traumáknak.
Bár a megjelenő foltokat sok szülő valódi tragédiaként éli meg, és aggodalommal fordulnak gyermekbőrgyógyász szakorvosainkhoz kisbabájukkal, fontos megemlíteni, hogy a nem veszélyes helyeken kialakuló hemangióma esetén elegendő a megfigyelés, hiszen az elváltozás idővel spontán visszafejlődhet.
Az újszülött bőre fontos a hőszabályozásban, a fertőzésekkel szembeni védelemben és a külvilághoz való alkalmazkodásban.
Még az érett újszülött sem képes verítékezni életének első heteiben, így nem tudja testhőmérsékletét ilyen módon csökkenteni.
A koraszülött csak 3-4 hetes korában képes izzadni.
A verejtékmirigyek teljes érettségüket csak a csecsemő 7-8 hónapos korában érik el.
Az egészséges, érett újszülött bőre puha, bársonyos, vörös színű, a bőr alatti zsírszövet jól fejlett.
A koraszülött bőre vékony, feszes és élénkvörös színű, a bőr alatti zsírpárna még nem fejlődött ki.
Születéskor a bőrt szürkés, faggyúszerű, sűrű anyag borítja (vernix caseosa).
Ez levált hámsejtekből és zsírszerű anyagokból áll, védő szerepe van.
Vékonyabb a bőr, keskenyebb a szaruréteg, a hám- és a kötő-szövet kapcsolata lazább, következésképp a bőr sokkal sérülékenyebb; a verítékezés és a faggyúelválasztás csökkent, a mirigyek még nem fejlődtek ki.
A verejtékmirigyek kivezető nyílásai megduzzadnak, könnyen elzáródnak; a fejletlen hőszabályozásnak köszönhetően az újszülött könnyen fázik, bőre márványos kék lesz; a bőrük kórokozókkal szembeni fogékonysága fokozott, mivel még nem alakult ki az ún.
Közvetlenül a szülés után az újszülöttet fehéres zsiradék borítja, a magzatmáz, amitől a gyermek furcsa „összekencélt” benyomást kelt.
A zsiradék orvosi neve - vernix caseosa,- túróra (kazein) emlékeztető halmazállapotát emeli ki.
Lehámlott bőrpikkelyekből és faggyúmirigyek olajos váladékából áll össze.
Ezek a szőrtüszőkhöz kapcsolódó mirigyek fokozottan működnek a terhesség utolsó hónapjaiban.
A terhesség végére a magzat testét teljesen beborítja egyfajta zsíros máz, amely megkönnyíti a magzat áthaladását a szűk szülőcsatornán.
Másképpen a szülés szinte lehetetlen volna.
Felvetődött, hogy a máz hivatott elejét venni annak, hogy a magzat bőre felázzon a magzatvízben, de akkor meglepő, hogy miért csak az érett újszülötteknél, a kilencedik hónap utolsó heteire alakul ki.
A magzatmáz védőburok az enyhébb bőrfertőzések ellen az élet első napjaiban.
Ezért egyes helyeken nem is távolítják el, hanem kivárják, míg a szülés után két, három nappal eltűnik.
Sok anyának azonban kellemetlen látvány a „maszatos” újszülött, és minél előbb tisztába téve szeretné látni.
A pici fehér vagy sárga fejű kiütések, az újszülött életének első három hetében jelenhet meg az orrán és az arcán.
Azért keletkezik, mert a csecsemő verejtékmirigyei még nem működnek rendesen.
A kiütések nem viszketnek, és kb. 2-3 hónapos korra elmúlnak.
A serdülőkorihoz hasonló pattanások előfordulhatnak az újszülöttek arcán, csaknem mindig fiúknál.
Sárga, tűszúrásnyi pontok (faggyúmirigy túlműködés) lehetnek láthatóak az újszülött arcán.
Fentiek eredményeképpen vörös udvarú, néhány mm-es hólyagcsák keletkeznek, főként az újszülött arcán, hátán, esetleg popsiján néha nagy számban.
A túlhordott csecsemőknél természetes jelenség a felületi bőrhámlás.
A hámlás legkifejezettebb a csuklókon, a kezeken a bokán, a lábakon.
A terhesség 40. hetét meghaladó magzatoknál természetes jelenség a felületi bőrhámlás.
Ez a hámlás két hetes korra általában megszűnik.
A túlhordással kapcsolatban egyéb bőrjelenségek is megfigyelhetők, mint pl.
Az emlők duzzanata fokozatosan csökken és megszűnik.
A BCG oltás után, amelyet a babák az újszülött osztályon megkapnak, 3-4 hét múlva kicsi vörös, néha kékes-vöröscsomó keletkezik az oltás helyén, amely max. 1cm-nyi.
Nemritkán előfordul, hogy ez a beolvadás-ürülés többször is lezajlik.
Ez még nem jelent „túlreagálást”.
Néha azonban nagyobb gennyedző fekély képződhet, a hónalji vagy nyaki nyirokcsomói is beolvadhatnak.
Csecsemő és kisdedkorban gyakran fordul elő, hogy elalváskor, szopás, evés közben a kicsi feltűnően izzad.
Ez a legritkábban jelent betegséget, inkább gondozási problémát jelent.
Pl. a már alvó kisgyermeket átöltöztessük-e?
Óvodáskor körül ennek intenzitása csökkenni szokott, majd eléri a normál szintet.
Persze előfordulhat, hogy a fokozott izzadásra való hajlam családi, öröklött adottság.
Az ajkak, körmök vagy a lábujjak elkékülése, vagy a bőr márványozott színe leggyakrabban annak a jele, hogy a csecsemő fázik.
Fiatal csecsemőkorban a bőralatti zsírpárnák még vékonyak, ezért még „melegben” is fázhatnak.
A teendőket a fennálló ok határozza meg.
Ha fázik, jó melegen bugyoláljuk be, a fürdetés, tisztázás utáni teendőket pedig minél gyorsabban végezzük el, ill.
a fürdetés idejére kapcsoljunk be egy hősugárzót.
A tejeskávé foltok általában alig észrevehetőek, néhány centiméter nagyságúak, egyenetlen körvonalúak, alig változnak.
A tűzfoltok a bőr szintjében elhelyezkedő, veleszületett, kisebb-nagyobb felületű piros foltok, a kis erek ártalmatlan tágulatai.
Síráskor, erőlködéskor valóban jobban látszanak, nyugalomban alig észrevehetőek.
Ha a homlokon, szemhéjakon, szemöldöktájon vagy a tarkó közepén szimmetrikusan helyezkednek el, legtöbbször az első év végéig eltűnnek.
Ha az értágulatok egyoldaliak általában egy életen át megmaradnak, a korral színük mélyül és felszínűkön apró, vörös csomók jelenhetnek meg.
Ez a jelenség nem tévesztendő össze a sárgasággal, amely komoly betegség.
A hemangiómák hibás fejlődésből eredő értágulatok, daganatszerű érburjánzások, amelyek artériát, vénát tartalmazhatnak.
Ezek a tumorszerű fejlődési rendellenességek alkotják a csecsemő-gyermekkori daganatok legnagyobb csoportját.
Keletkezésük pontos oka nem ismeretes.
Valószínű, hogy genetikai és környezeti tényezők együttes hatása következtében jönnek létre.
Leggyakoribbak az úgynevezett kapilláris hemangiómák.
Ezek közül is leggyakrabban a szederszerű hemangiómák fordulnak elő, amelyek rózsaszín-pirosas színűek, rendszerint a bőr felszínéből kiemelkednek, méretük néhány millimétertől centiméterekig terjedhetnek.
Leggyakrabban a fejen fordulnak elő.
Ezek többnyire már születéskor megvannak, vagy néhány héttel a születés után jelentkeznek.
Az első 3-5 hónapos korban növekednek, 6-12 hónapos kor között növekedésük általában stagnál, majd ezt követi fokozatos visszafejlődésük.
Az esetek 80%-ában 3-5 éves korra spontán visszafejlődnek.
Kezelésükben a „várni és megfigyelni” elv a helyes.
Jó, és a szülők számára megnyugtató módszer a visszafejlődés megfigyelésére diagram készítése, pl.
A terápiás eljárások között szerepel a visszahúzódás meggyorsítására lézer, vagy a krio (fagyasztás) terápia.
Ezt elsősorban kozmetikai szempontok miatt alkalmazzuk.
A hemangiómák, ha „rossz” helyen találhatók (pl.:háton, állandó nyomásnak, irritációnak van kitéve) vérezhetnek, kifekélyesedhetnek.
A pelenkás korszakban a pelenkázás egy zárt, nedves, meleg környezetet jelent a popsi bőrének.
Ebben az életszakaszban könnyen kialakulhat pelenkakiütés, -pelenkadermatitisz - amely a csecsemőkor egyik jellemző bőrrendellenessége.
A pelenkadermatitisz nevéből adódóan azon a területen fordul elő, ahol a bőr a pelenkával érintkezik.
A leggyakrabban érintett helyek, a popsi kidomborodó területei, a végbélnyílás környéke, kislányoknál a szeméremdomb, a nagyajkak, kisfiúknál a herezacskó.
Az elváltozásra jellemző a bőrpír, a bőr vizenyőssége, az apró kiütések.
Emellett a hajlatokban az összefekvő bőrfelületek is „kipállhatnak”.
A pelenkadermatitisz a vizelet és a széklet együttes hatására alakul ki.
Anyatejes csecsemőknél ritkán fordul elő pelenkadermatitisz, ami azzal magyarázható, hogy anyatejes babák székletének baktérium flórája kedvezőbb, a széklet pH-ja alacsonyabb, kevesebb enzimet tartalmaz.
A tápszer és egyéb táplálék bevezetésekor, a széklet baktériumflórája megváltozik, a széklet vegyhatása lúgos irányba tolódik el.
Ezenkívül bármilyen megbetegedés, vagy antibiotikus kezelés megváltoztathatja a bélflórát.
A lazább, zöldes széklet a bélflóra megváltozására utal.
A pelenkás területen jelentkező irritáció, gyulladás kezelésében a bőr szárazon tartásának kulcsszerepe van.
A pelenkát.
lazább székletürítések esetén nappal kb. két óránként cseréljük, éjszaka is legalább egyszer.
Az ultramagos egyszer használatos pelenkák a legjobbak.
Vizelet és/ vagy széklet ürítés után langyos vízzel és semleges lemosóval kell megtisztogatni a baba popsiját, majd a nedvességet óvatosan és gondosan itassuk fel.
Bőrvédő kenőcsökkel kiválóan csökkenthető a vizelet és széklet érintkezése a bőrrel.
A popsi védelmére magas zsírtartalmú, víztaszító tulajdonságú kenőcs a legalkalmasabb, mely a pelenkacserék közötti időben is megvédi bőrt a nedvességtől, az irritációtól.
Mivel a sérült, hámhiányos bőrterületről a gyógyszerhatóanyagok könnyen felszívódhatnak, a szervezetben felhalmozódhatnak, toxikussá válhatnak, ezért popsi ápolásra semleges kenőcsöket használjunk.
Fontos, hogy tartalmazzon olyan hatóanyagokat, ami segíti a bőr regenerálódását, ugyanakkor nem károsítja a bőr normál felépítését sem.
A paszta állagú kenőcsöket nehéz lemosni, és a dörzsölés további irritációnak teszi ki a bőrt, ezért pelenkadermatitisz esetén használatuk kerülendő.
Amennyiben ezeket a szabályokat betartják, néhány napon belül javulás várható.
Az elváltozás népies neve koszmó, amely lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyú termelő területeken fordul elő leggyakrabban.
Így a hajas fejbőrön, homloktájon, fül mögött.
Általában 3-4 hetes korban jelentkezik és 4-5 hónapos korra magától megszűnik.
Fellazító kenőcsös pakolás segíthet eltávolítani a felrakódásást.
Az esti hajmosás után a fejbőrre olajos, vagy vazelines pakolást tegyünk.
Majd vékony pamutsapkát adjunk a gyermekre, ezáltal megakadályozhatjuk az ágynemű szennyeződését, másrészt a puhítás is hatékonyabb lesz.
Reggel a felpuhult felrakódásokat babakefével könnyebben eltávolíthatjuk.
Szükség szerint a fent leírt pakolás megismételhetjük.
Az ekcéma a bőrgyulladás egyik formája, amely száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár.
Leggyakrabban az arcra lokalizálódik, de kiterjedhet a könyök,- és térdhajlat a csukló, a boka és a nyak területére is.
Ez öröklött hajlamon alapuló betegség.
A családban rendszerint van valakinek ekcémája vagy egyéb allergiás megbetegedése.
Az ekcémás gyermekek bőre fokozottan érzékeny, számos környezeti allergénre.
Sok külső és belső tényező is befolyásolja a betegség lefolyását, súlyosságát, de a mindennapi tüneteket is.
Az esetek többségében az ekcéma a kor előrehaladtával fokozatosan javul.
Kisdedkorra általában a panaszok, a tünetek jelentősen csökkennek.
Mivel a panaszok hosszú ideig fennállhatnak, ezért legfontosabb hogy a tüneteket minimálisra szorítsuk vissza.
Bizonyos rendszabályok betartása ebben sok segítséget nyújthat.
A csecsemő fürdetése langyos vízben (kb. 30°C) rövid ideig történjék.
A hagyományos szappan, vagy babafürdetők tovább száríthatják a bőrt, ezért a fürdetés a gyógyszertárakban kapható fürdető krémmel, hidrofiles krémmel történjék.
A fürdetés után a nedves bőrt puha, jó nedvszívó ruhával itassuk fel, sohase dörzsöljük a bőrt.
Az ekcémás bőr kezelésére széles körben elterjedtek a különböző steroid tartalmú kenőcsök.
Ezeket csak orvosi utasításra, annak megfelelően alkalmazzuk.
Bár gyorsan látványos javulás érhető el, de a steroidtartalmú készítményeknek számos mellékhatásuk lehet.
Az ekcéma egyik jelleges tünete a viszketés.
A viszketés a csecsemő nyugalmát zavarhatja, nem tud pihenni, aludni, a sok vakarózástól ingerlékennyé válik.
A viszketés, vakarózást von maga után, amely tovább súlyosbíthatja a panaszokat.
Az ekcéma kezelésében a viszketés csökkentése céljából úgynevezett.
antihisztamin hatású gyógyszereket használunk.
Ekcémás csecsemők minél tovább kapjanak anyatejet, elválasztáskor tehéntejmentes tápszer adása javasolt.
Az első életévekben a tejtermékek, a tojás fogyasztását korlátozzuk, bizonyos élelmiszerek - a csokoládé, az olajos magvak, a füstölt áruk - fogyasztását minimalizáljuk.