Az embrió: A méhen belüli fejlődés csodája és az asszisztált reprodukció szerepe

Az asszisztált reprodukció, főleg az IVF-kezelés (szervezeten kívüli megtermékenyítés, vagyis lombik), sok pár esetében a szülővé válás egyetlen lehetséges útja. A kezelés egyik legfontosabb lépése a megfelelő embrió kiválasztása a beültetéshez, ami precíz és gondos minőségmeghatározást igényel.

Az embrió fogalma és a korai fejlődés

Még ma is felfoghatatlan tény, miszerint két sejt egyesüléséből egy új élet jön létre. Sorozatunkban megpróbáljuk a lehetetlent: a csoda bemutatását. Az embrió a megtermékenyített petesejtből kialakuló, fejlődő új élet, mely a méhen belüli fejlődés első szakaszában, az embrionális korban alakul ki. Ezt a korszakot, mely az utolsó menstruáció első napjától számítva a 12. hétig tart, embrionális fejlődési kornak nevezzük. Amennyiben a terhességet harmadokra (trimeszterekre) osztjuk, úgy ez tekinthető az első harmadnak. Az embrió szó, (embrionális, magzati, magzat) önmagában is a magzati fejlődés korai szakaszára utal.

Az embrionális fejlődés lépései

A beágyazódást követően a fejlődés a szederre emlékeztető, megtermékenyített petesejt fokozatos hólyagos szerkezetűvé válásával folytatódik. A beágyazódott hólyagcsíra egyik területe a későbbi lepényszövet kialakulásának irányában, míg egy másik része az embrió fejlődésének első lépését jelentő, úgynevezett embriócsomó képződésének irányában fejlődik.

Az embriócsomón belül a sejtek fokozatosan többrétegű, úgynevezett csíralemezek kialakulását eredményezik. Ezek a lemezek képezik a további fejlődés során az egyes szervrendszerek kialakulásának alapját. Három lemez: a kültakaró, az idegrendszer jelentős része fejlődésének alapját jelentő ectoderma, a kötőszöveti rendszer alapját jelentő mesoderma, és a belső szervek fejlődésének irányát kijelölő endoderma az, mely további fejlődés, differenciálódás, minőségi és kis részben mennyiségi átalakulás révén az embrió testének kialakulását lehetővé teszi.

Ezen lemezek átalakulása eredményezi az embrió testének kialakulását, mely már az utolsó menzeszt követő hatodik-hetedik héten felismerhető alakú, formájú. Az embrió testarányai azonban a későbbi testarányokhoz képest igen szokatlanok: feje viszonylag nagy, az egyes szervek méretei is még az aránytalanság benyomását kelthetik.

Organogenezis: A szervek kialakulása

Az organogenezis során alakul ki az adott törzsre jellemző testforma. A gerinces állatok testének három fő tengelye van: az anterior-poszterior tengely, ami a törzs hossztengelye, a dorzo-ventrális tengely, ami a törzs tranzverzális tengelye és a bal-jobb tengely, ami a gerinces állatok alapvázát jellemző, bilaterális szimmetriát biztosító tengely.

A gerinces állatok három meghatározó struktúrája, amelyek az organogenezis kezdetén minden gerinces embrióban megjelennek, a korda dorzális, a garattasakok és a dorzális csőidegrendszer. A chorda dorzális vagy gerinchúr csak az embrionális korra jellemző struktúra, az embrió tengelyvázát alkotja, majd az embrionális kor végére eltűnik.

A garattasakok, mint a garat falának páros kitüremkedései jelennek meg a gerinces embriókban. Megjelenésük sorrendjében anterior-poszterior irányban (1-6) számozzuk ezeket. A garattasakok sorsa nagyon változatosan alakul az egyes gerinces csoportokban. Az 1-2. garattasak származékai alakítják ki a gerinces állatok arckoponyájának alapvázát, míg a 3-6. garattasak halaknál a kopoltyúk, míg szárazföldi gerinceseknél a különböző nyaki szervek kialakításában játszanak meghatározó szerepet.

Az idegrendszer helyét és üregeit meghatározza az, hogy a velőcső az embrió dorzális tengelyének teljes hosszában végighúzódó neuroektoderma csővé záródásával alakul ki. Miközben ez a három meghatározó struktúra kialakul, az embrió anterior-poszterior irányban megnyúlik, s egy három sejtrétegből álló hosszú csővé formálódik. A legkülső réteg az ektoderma, vagy embrionális bőr, a legbelső az endoderma, amiből az emésztőrendszert bélelő hámréteg képződik, s a kettő között helyezkedik el a mezoderma.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a három csíralemez embrionális és felnőtt származékait.

A fejlődés következő lépésében a mezoderma horizontálisan tagolódik. A chorda dorzálishoz legközelebb eső, vagyis legdorzálisabb része lesz az epimer, legventrálisabb a hipomer, s közte egy szűk mezomer rész alakul ki. Az epimer horizontális tagolódása egyre kifejezettebbé válik, kialakulnak a szomiták. A szomiták tranzverzális tagolódásából létrejön a dermatoma, a miotoma és a szklerotoma, így a gerinces állatok alapfelépítésére jellemző szegmentáció egyre nyilvánvalóbbá válik.

Eközben a hipomer az embrió mindkét oldalán kiterjedt lemezt hoz létre, majd a két lemez az embrió ventrális középvonalában találkozik. Közben az embrió két oldalán futó mezoderma lemez kettéválik, így létrejön két, mezodermális epitéliummal bélelt üreg. A két üreg a fejlődés egy későbbi szakaszában a ventrális középvonali találkozásnál fúzionál és kialakul az egységes másodlagos testüreg vagy cöloma. Az üreget bélelő lemez belső oldala a viszcerális, míg a külső része a parietális peritóneum vagy hashártya.

A cöloma később tovább tagolódik, s így kialakulnak a felnőtt állatra jellemző testüregek, az abdominális és a torakális üreg, majd ez utóbbin belül elkülönül a perikardiális és pleurális üreg. Az emlősök hím egyedeiben az abdominális üregből még lefűződik a heréket körülvevő scrotális üreg is. A mezoderma mezomer részéből a kiválasztó és szaporító szervek fejlődnek. A vese a peritoneális üregen kívül, retroperitoneálisan helyezkedik el, hashártyaborítása nincs, míg a húgyvezetők és az ivarszervek körül a viszcerális peritóneum hajtogatódásával bonyolult hashártyakettőzetek alakulnak ki.

Miközben a csíralemezek morfogenetikai változásokon mennek keresztül, s kialakítják a felnőtt állatra jellemző szervkezdeményeket a csíralemezek kezdetben egymással laza kapcsolatban lévő, folyamatosan osztódó embrionális sejtjei genetikai programjuknak megfelelően differenciálódnak és szövetekké szerveződnek. A neuronális indukciót követően az ektodermából elkülönül a neuroektoderma, amiből az idegszövet, illetve az idegrendszer fog differenciálódni, illetve a felületi ektoderma, amiből a kültakaró hámborítása, az epidermisz fog kifejlődni.

A középső csíralemez, a mezoderma nagyon sok irányba differenciálódik. A szegmentált dorzális mezoderma sclerotóm részén a sejtek csontszövetté differenciálódnak, s kialakítják a felnőtt állat gerincoszlopát alkotó csigolyákat. A dermatóm részben a sejtek főleg fibroblasztokká differenciálódnak, s az e sejtek által termelt extracelluláris matrix komponensekkel együtt kialakítják a bőr kötőszövetes részét, a dermiszt. A miotóm területén a harántcsíkolt izomszövetre jellemző sokmagvú izomrostok alakulnak ki, amelyek a törzs izomzatát fogják kialakítani. Az intermedier mezodermából a kiválasztó- és szaporítószervek hámszövetei és kötőszövetes elemei, míg a peritóneum viszcerális lemezének sejtjeiből a viszcerális szervek simaizomzata, a hashártyákat borító hám, a mezotélium, vagy a vér- és nyirokereket borító hám, az endotélium fog differenciálódni. A bélcső az endoderma csővézáródásával alakul ki, így a bél lumenét borító hámszövet az endoderma sejtjeiből alakul ki. Természetesen endodermális hámok alkotják azokat a szerveket is, amelyek az embrionális fejlődés későbbi időszakában a bélcsőből alakulnak ki. Ilyenek a tüdő, a máj vagy a hasnyálmirigy.

Az embrió méretei és fejlődése ultrahangon

Az embrió mérete ebben a fejlődési korban ultrahangvizsgálattal jól mérhető. Legtöbbször az úgynevezett ülőmagasság mérését végezzük: az embrió fejtető-far távolságát könnyen és pontosan mérhetjük. Segítségével a terhességi kor igen pontosan megállapítható: egy adott ülőmagasság hozzárendelhető egy adott terhességi korhoz, így egy megfelelően megszerkesztett táblázat segítségével az ultrahanggal mért érték alapján tudjuk, hány hetes a magzat. Ennek különösen olyan esetekben lehet jelentősége, ahol az utolsó menstruáció ideje nem pontosan ismert vagy a ciklus rendszertelen volta miatt a tüszőrepedés nehezen kiszámítható időben történt. Az ülőmagasság centiméterben kifejezett értékéhez 6.5-öt adva a terhességi kor gyors becslését végezhetjük.

A szervek fejlődése már a terhesség igen korai időszakában is nyomon követhető ultrahang segítségével. A szív pulzációja már az 5. héten felismerhető, a végtagok fejlődése megfigyelhető a 7. hét után. Egyes durva fejlődési rendellenességek is felismerhetők lehetnek megfelelő ultrahang-készülék és tapasztalt vizsgáló esetén. Az ultrahang-vizsgálatokat e terhességi korban leggyakrabban a hüvely felől végezzük (TVS - transvaginalis sonographia: hüvelyen keresztül végzett ultrahangvizsgálat), így részletes és pontos képet kapunk a fejlődő embrióról.

Kritikus időszakok és lehetséges komplikációk

Az egyes szervrendszerek nem eltérő időben és intenzitással fejlődnek. A koraterhességgel foglalkozó kutatások eredményeképpen napjainkban már kellő pontossággal ismert az egyes szervrendszerek fejlődési ideje. Ennek gyakorlati jelentőségét az úgynevezett kritikus időszak meghatározása jelenti. Az egyes szervek, szervrendszerek fejlődése igen érzékeny, sérülékeny folyamat, mely ártó behatásokra kóros fejlődést eredményezhet. Amennyiben ez idő alatt a fejlődő embriót, az adott régió fejlődését potenciálisan károsító hatás éri, úgy annak ártó hatása nagyobb valószínűséggel következik be.

A legveszélyesebb időszak ebből a szempontból a terhesség 5-8. hete. Ekkor alakul ki a legtöbb szervrendszer, ilyenkor van szükség a legnagyobb körültekintésre, például bizonyos gyógyszereket nem szabad szedni. Ezért feltétlenül olvassa el a várandós anyuka a használati utasítást: "alkalmazása a terhesség első harmadában csak a kockázat gondos mérlegelésével javasolt". Bár igen kevés gyógyszer bizonyult magzatkárosító hatásúnak, az óvatosság indokolt: az állapotos asszony bármilyen készítmény alkalmazása előtt kérje orvosa véleményét.

Az első harmad a természetes kiválasztódás legaktívabb időszaka is. A felismert terhességek 15-18 százaléka ér véget spontán vetéléssel ebben a korban. Ezek hátterében leggyakrabban valamilyen embrionális rendellenesség, kromoszóma- vagy génhiba, beágyazódási zavar állhat. Az okok az úgynevezett sporadikus esetekben nem ismerhetők fel, kivizsgálásra csak habituális, tehát szokványos, ismétlődő (három vagy több) vetélés esetén van szükség. A vetélés szomorú és nagyon kellemetlen jelenség, ám a természetes szelekció révén a súlyosan beteg magzatok világrajövetelének megelőzésében elsőrendű fontosságú folyamat.

A koraterhes nők közel egyharmada észlel vérezgetést a terhesség első harmadában. A vérzés leggyakrabban a lepény méhfaltól történő elemelkedésének következménye. A folyamat az esetek jelentős részében spontán gyógyul, ugyanakkor a leválás fokozódásával vetéléshez is vezethet. Minden terhesség alatt jelentkező vérzés haladéktalan orvosi ellenőrzést igényel, koraterhességben azonban terápiás lehetőség nincs a terhesség megtartására. Egyetlen javasolható kezelés a pihenés, a megfigyelés. Ennek hatására a vérzés többnyire csökken, majd szűnik, amennyiben a vérzés fokozódását észleljük, úgy a terhesség spontán megszakadásának esélye jelentősen emelkedik. Különféle hormonkészítmények, gyógyszerek hatékonysága nem bizonyított, sőt ezen terápiás próbálkozások a természetes szelekció gátlásával a súlyosan beteg magzatok kiviselésének esélyét növelhetik.

Az első harmad végére az embrió minőségi fejlődése nagyrészt tehát befejeződik. Hossza kb. 9-10 cm, ülőmagassága 5.5 cm, alakja, szervei már teljes mértékben felismerhetőek, emberiek. Méhen belüli életének következő szakaszai döntően a mennyiségi fejlődés, növekedés jegyében telnek.

Az embrió kiválasztása és beültetése IVF-kezelés során

Az asszisztált reprodukció, főleg az IVF-kezelés (szervezeten kívüli megtermékenyítés, vagyis lombik), sok pár esetében a szülővé válás egyetlen lehetséges útja. A kezelés egyik legfontosabb lépése a megfelelő embrió kiválasztása a beültetéshez, ami precíz és gondos minőségmeghatározást igényel.

Az embriók minőségét befolyásoló tényezők

Az embriók minőségét számos tényező befolyásolja. Kulcsfontosságú elsősorban az ivarsejtek - a petesejt és a spermium - minősége, hiszen belőlük jön létre az embrió. A petesejtek és a spermiumok minőségét a laboratóriumban befolyásolni nem lehet, mivel ez függ a pár életkorától, genetikai hajlamaiktól és a nő petefészkeinek reakciójától a hormonális stimulációra. A petesejtek, így az embriók minősége is természetes módon romlik a nők életkorának előrehaladtával. A 40. év betöltésével nemcsak a spontán terhesség kialakulásának esélye csökken, de egyre gyakoribbak a genetikai rendellenességek is a petesejtekben. Emiatt az IVF-kezelés eredményessége csökken és a terhesség közbeni szövődmények kockázata is magasabb. A megfelelő orvosi eljárások megválasztásával és a jó minőségű embriók kiválasztásával viszont a 40 év feletti nőknél sem kizárt a terhesség.

Az embrió minőségének értékelése

Az embriók minőségét az embriológusok határozzák meg. Az embrió genetikai profilja - az embriók genetikai tesztelésével képesek vagyunk kiszűrni az esetleges genetikai rendellenességeket. Az embriók értékelése többfázisú és nagyon gondosan elvégzett folyamat. Magában foglalja a meghatározott ismérvek szerinti embrióértékelést, mint a kinézetük és a sejtosztódás gyorsasága.

A megtermékenyítés után az embriót a laboratóriumban öt-hat napig megfigyelés alatt tartják. Ennek a megfigyelésnek az alapján az embriológusok kiválasztják a legnagyobb eséllyel beültethető embriókat. A klinikán szorosan együttműködik két laboratórium - az embriológiai és a genetikai. Az embriológiai laboratóriumban történik a petesejtek megtermékenyítése a spermiumokkal - itt jön létre az embrió. Míg a genetikai laboratóriumban az esetleges genetikai betegségek és más rendellenességek kiszűrése céljából tesztelik az embrióból vett mintát.

Hosszú évek tapasztalata alapján, rendszeres időközökben elvégzett mikroszkópos vizsgálatokkal igyekszünk azokat az embriókat kiválasztani, amelyek a legnagyobb életképességet mutatják. Jó minőségű, tehát genetikai rendellenességek nélküli és helyes sejtosztódás-dinamikát kimutató embrió kiválasztásával nő az IVF-kezelés sikerességének esélye. Az IVF-kezelés eredményességét viszont számos más tényező is befolyásolja, mint például a nő életkora, egészségügyi állapota stb. A klinikán átlagosan az első beültetés után 10-ből 7 pár esetében jön létre terhesség.

Beültetés (transzfer)

Az embriók beültetésére a megtermékenyítés utáni 2. és 5. nap között kerül sor. A transzfer időpontjának kiválasztásakor sok tényezőt veszünk figyelembe. A klinikán előnyben részesítik a krioembriótranszfert (KET), vagyis a fagyasztott embriók beültetését. A KET sikerességi rátája nagyobb, mint a friss embriók beültetése. A friss embriót szigorúan a petesejt megtermékenyítése utáni 5-6. napon vissza kell ültetni az anyaméhbe. Krioembriótranszfer esetében jobban fel tudjuk készíteni a méhnyálkahártyát az embrió befogadására és ki tudjuk választani a beültetés optimális időpontját.

Az IVF kezelés elsődleges célja egészséges gyermek megszületése. Ahhoz, hogy növeljük a terhesség létrejöttének esélyét, több embriót is be lehet ültetni, ez azonban a többes terhességek számának növekedéséhez vezethet. A többes terhesség viszont számos kockázatot jelent mind az anyára, mind pedig a magzatra nézve. A kezelések jelentős részében több embriót is létre tudunk hozni. A magyarországi jogszabályok bizonyos esetekben 3 vagy akár 4 embrió beültetését is lehetővé teszik.

Az embrió beültetése után több kulcsfontosságú folyamatra kerül sor. Az embrió igyekszik megtapadni a méh falán, amit a szaknyelv nidációnak nevez. Ha a beültetés sikeres, az embrió elkezdi termelni a hCG hormont, ami a terhesség korai indikátora. Az embriók minőségének értékelése fontos lépés a sikeres IVF-kezelés felé. A Repromedában a legmodernebb technológiákat alkalmazzuk, amelyek nagy mértékben növelik az egészséges és fejlődőképes embrió kiválasztásának esélyét.

Embrió örökbefogadás: Egy új remény a gyermekre vágyó pároknak

Amikor a párok sikeres in-vitro-fertilizációs (IVF) eljáráson, vagyis mesterséges megtermékenyítésen vesznek részt, a fel nem használt embrióikat lefagyasztják. Amennyiben az adott pár már nem szeretne több gyermeket, rendelkezhet fagyasztott embrióiról. A párok egyik lehetősége, hogy a fagyasztott embriókat felajánlják olyan családok részére, akiknél szakmai javallat alapján a saját ivarsejttel történő gyermekáldás esélye rendkívül alacsony, vagy egyáltalán nem lehetséges. A fagyasztott embriók így egy másik párnál beültetésre kerülhetnek, és sikeres kezelés esetén náluk is megszülethet a vágyott gyermek.

Kinek javasolt az embrió örökbefogadás?

Azon páciensek számára javasolt az embrió-örökbefogadás, akiknél az orvosi ajánlások alapján az adományozásból származó embrióbeültetés tekinthető a legeredményesebb eljárásnak, mivel saját ivarsejtekkel a sikeres várandósság és egészséges gyermek születésének esélye rendkívül alacsony. A beültetés sikeressége jelentősen függ a páciens egészségügyi állapotától, korától, de akár 40%-os sikerességi arány is lehetséges.

Az adományozás anonimitása és az információk

Mit jelent az, hogy az adományozás teljesen anonim? Az adományozók azonosítására alkalmas személyes adatokat az intézet nem közölheti a befogadó párral. Az adományozott embrióból született gyermekek nagykorúságukat követően sem kérhetnek tájékoztatást az adományozókkal kapcsolatban. Az adományozók a rendelkezési nyilatkozatuk megtételével beleegyeznek abba, hogy az embriók későbbi sorsáról nem kaphatnak semmilyen információt, így arról sem értesülhetnek, ha a felajánlott embriókból gyermek született. A magyarországi jogrendszer kizárólag anonim adományozásra ad lehetőséget, így akkor sem lehetséges a nyílt adományozás, ha az adományozók is és a befogadók is beleegyeznének ebbe.

Milyen információkat kaphatok az adományozó párról? Az adományozó pár azonosításra nem alkalmas, csupán külső megjelenésére vonatkozó adatait az intézet közölheti a befogadó páciensekkel, mint például szem, haj és bőrszínük, a testmagasságuk, testsúlyuk, testalkatuk, az adományozó pár életkora az embriók lefagyasztásakor és ismert betegségeik. A listán lévő, embriódonációra váró páciensek a klinika által felajánlott, lehetőleg külső jegyek szempontjából leginkább illeszkedő embriók közül választhatnak. Amennyiben az embriók lefagyasztása és adományozása között olyan új, a donáció szempontjából fontos betegség jut az adományozók tudomására, akkor azt a rendelkezési nyilatkozatuk megtételekor kötelesek jelezni a klinika felé.

A kezelés folytatása és a gyermek jogi státusza

Egy adományozótól származó embriók közül minden esetben legfeljebb két pár kaphat. A kezelés addig folytatódhat, ameddig az örökbefogadó párnál meg nem születik a vágyott gyermek. Az örökbefogadó által kiválasztott adományozónak véges számú embriója áll rendelkezésre, így egyáltalán nem biztos, hogy az első adományozótól kapott embriókból gyermek születik. Amennyiben a befogadó párnak a kezelést követően gyermeke születik, ismét részt vehet adományozott embrióval történő lombik eljárásban, azonban a klinika nem tudja garantálni, hogy azok is ugyanattól az adományozótól származzanak. Egy-egy adományozónak véges számú embriója kerül lefagyasztásra, amelyeket egyik páciens sem „foglalhat le”, vagyis mindig az kapja az embriót/embriókat, akinél előbb el tud kezdődni az új lombik eljárás. Egy adományozó embriói csak legfeljebb két családhoz kerülhetnek.

Az eljárás eredményeképpen fogant és született gyermek teljes jogú szüleivé az embriót befogadó egyén/pár tagjai válnak. Ez azt jelenti, hogy minden szülői jog és kötelezettség őket illeti meg és terheli, vérszerinti szülőknek tekintendők. Ez a későbbiek során bírói úton sem támadható meg. Családi jogi szempontból nincs jelentősége, hogy a megtermékenyített embrió adományozás útján került az embriót befogadó személyhez/párhoz. Az adományozás anonimitására való tekintettel a gyermek joga fogamzási körülményeinek megismeréséhez korlátozott. A befogadó pár az embrióadományozás útján történő IVF eljárásból megszületett vágyott gyermek teljes jogú szülőjének számít, noha genetikai állományuk nem azonos. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy az epigenetikai hatások nem az öröklődés útján, hanem azon felül érvényesülnek, így a várandósság, és később a szoptatás során létrejövő kapcsolatnak köszönhetően az anya és az embrió között molekulárisan igazolható változások mutathatók ki a várandós és a magzat génkifejeződéseiben.

tags: #mit #jelent #az #embrio