Amikor egy újszülött érkezik a családba, a szülők figyelme érthető módon a táplálásra, az alvásra és a fejlődés mérföldköveire összpontosul. Azonban van egy terület, amely gyakran okoz bizonytalanságot, még a legtapasztaltabb édesanyák körében is: ez pedig a folyadékpótlás kérdésköre. A kisbabák szervezete jelentősen eltér a felnőttekétől, vízháztartásuk sokkal labilisabb, és az igényeik hónapról hónapra változnak. A csecsemők testének víztartalma jóval magasabb, mint a felnőtteké, eléri a testsúly körülbelül 75-80 százalékát. Ez az arány az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, de a korai években meghatározza az anyagcsere folyamatait és a hőszabályozást is. Mivel a kicsik veséje még éretlen, nem képesek olyan hatékonyan koncentrálni a vizeletet, mint mi, így a folyadékvesztés náluk sokkal gyorsabban vezethet problémákhoz. Sokszor találkozunk ellentmondásos tanácsokkal a játszótéren vagy a családi ebédek során.
Folyadékpótlás az első hat hónapban
Az első hat hónapban a csecsemő minden tápanyag- és folyadékigényét az anyatej vagy a megfelelően elkészített tápszer fedezi. Az anyatejet a természet úgy alkotta meg, hogy a csecsemő folyadék- és táplálékszükségletét egyaránt biztosítsa. Szoptatáskor először híg, vízszerű tej ürül, amelyet ún. szomjoltó tejnek is neveznek, majd a szoptatás második felében ez sűrűbbé válik, amely zsír- és kalóriadúsabb tej. A tápszer összetétele is fedezi a kicsik folyadékigényét. Sokan aggódnak a nyári hőség idején, hogy a baba megszomjazik, de az anyatej összetétele bámulatos módon alkalmazkodik a körülményekhez. A szoptatás elején ürülő, úgynevezett „első tej” vizesebb, hígabb, és elsősorban a szomjoltást szolgálja, míg a későbbi, zsírosabb tej a jóllakottságért felelős. A tápszerrel táplált csecsemők esetében is hasonló a helyzet, amennyiben a csomagoláson jelzett hígítási arányokat pontosan betartjuk. A feleslegesen adott víz vagy tea ilyenkor kifejezetten kockázatos lehet. A baba gyomra rendkívül kicsi, és ha vízzel töltjük meg, kevesebb hely marad az értékes kalóriákat és vitaminokat tartalmazó tejnek. Ez hosszú távon súlyfejlődési elmaradáshoz vezethet. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása szerint egyéves kor alatt egyáltalán nem javasolt gyümölcslé adása.
Mikor szükséges az extra folyadékpótlás?
Bizonyos körülmények mellett mégis külön figyelmet kell fordítanunk a folyadékpótlásra, már a baba fél éves korát megelőzően is - magyarázza Dr. Hidvégi Edit, gyermekgyógyász. Ilyen helyzet adódhat, ha a baba lázas beteg. A láz nagy mennyiségű folyadékot von el a szervezetétől és mivel a kicsik só- és vízháztartása rendkívül érzékeny, a magas láz könnyen okozhat kiszáradást. A láz mellett a hasmenéssel, hányással járó betegségek, a nyári hőség, vagy télen a túlfűtött lakásban a meleg hatására is sok folyadékot veszít a kicsi szervezete. A náthás csecsemő orra bedugul, ilyenkor az alvás és az evés is nehezen megy. A csecsemő közérzete rosszabb, nyűgösebb. A gyulladt, duzzadt orrnyálkahártya kezeléséhez fontos a bőséges folyadékfogyasztás. A csecsemő az orrán át, a duzzadt orrnyálkahártya miatt nem jut levegőhöz és nyitott szájjal lélegzik, melynek során sokkal több folyadékot veszít, mint orrlégzés mellett.
A kiszáradás egyik jele lehet az aluszékonyság! - tv2.hu/fem3cafe
Folyadékpótlás fél éves kor után
A hatodik hónap környékén, a szilárd ételek bevezetésével párhuzamosan jön el az ideje a víz megismerésének. Ez egyfajta tanulási folyamat is, ahol a cél nem az, hogy a baba azonnal hatalmas mennyiségeket igyon, hanem hogy hozzászokjon a semleges ízhez és az újfajta nyelési technikához. A hozzátáplálás bevezetését különböző gyümölcs-, és zöldséglevek kóstolgatásával kezdjük, így ebben az időszakban még nem kell figyelmet fordítanunk folyadékpótlásra. A későbbiekben bevezetett főzelékfélék, pépek és babakekszek mellett már a pici folyadékigénye is növekedhet. Kezdetben elegendő pár kortyot kínálni az étkezések után, hogy segítsük az emésztést és lemossuk a falatokat. A pohárból ivás gyakorlása ekkor válik fontossá. Bár a cumisüveg kényelmes, a fogfejlődés és a beszédfejlődés szempontjából előnyösebb, ha minél hamarabb nyitott pohárral vagy puha csőrös itatóval próbálkoznak. A víz bevezetésekor tartsuk szem előtt, hogy a baba fő folyadékforrása továbbra is az anyatej vagy a tápszer marad egészen egyéves korig. Ne várjuk el, hogy azonnal decilitereket igyon meg, a fokozatosság itt is a siker kulcsa.
Mennyi folyadékra van szüksége a kicsinek?
A pontos mennyiség meghatározása nem mindig egyszerű, hiszen függ a gyermek súlyától, aktivitási szintjétől és a környezeti hőmérséklettől is. Az alábbi táblázat általános útmutatót ad a gyermekek folyadékszükségletéről:
| Életkor | Ajánlott folyadékmennyiség |
|---|---|
| 0-6 hónap | Az anyatejes táplálás elegendő folyadékot biztosít |
| 6-12 hónap | kb. 110-130 ml / testtömeg kg (összesen kb. 900-1100 ml/nap, ebből 200-300 ml szomjoltó) |
| 1-3 éves kor között | kb. 80-100 ml / testtömeg kg (összesen kb. 1000-1500 ml/nap) |
| 4-7 éves kor között | kb. 950 ml / nap |
| 7-10 éves kor között | kb. 1000 ml / nap |
A felsorolt mennyiségekben természetesen lehetnek egyéni különbségek. Vannak gyerekek, akik kifejezetten szeretnek inni, többször is kérnek a nap folyamán, míg másokat lefoglalnak az egyéb tennivalók és nekünk, szülőknek kell figyelnünk arra, hogy elegendő folyadékot fogyasszanak. A folyadékigény drasztikusan megnőhet lázas állapot, hányás vagy hasmenés esetén, de nyári kánikulában is akár a másfélszeresére emelkedhet. Ilyenkor gyakrabban kell kínálni a gyereket, mert ők játék közben hajlamosak megfeledkezni a szomjúságról. Az elegendő mennyiségű folyadék fogyasztása elengedhetetlen az agyműködéshez.
Mit igyon a baba az első születésnap után?
Víz
A víz az egyetlen olyan folyadék, amely kalóriamentesen hidratál, nem károsítja a fogzománcot és nem befolyásolja a vércukorszintet. Ha a gyermeket rászoktatjuk arra, hogy a szomját vízzel oltsa, megkíméljük őt a későbbi életkorban jelentkező elhízástól és a gyermekkori cukorbetegség kockázatától. A tiszta víz fogyasztása segíti a vesék méregtelenítő munkáját és hozzájárul a széklet puhításához, ami a hozzátáplálás kezdetén gyakran jelentkező székrekedés megelőzésében is segít. Nem tartalmaz mesterséges színezékeket, tartósítószereket vagy aromákat, amelyek allergiás reakciókat vagy hiperaktivitást válthatnának ki az érzékenyebb gyerekeknél. Sok szülő tart attól, hogy a víz unalmas a gyereknek. Fontos azonban megérteni, hogy a csecsemő még nem ismeri a választékot, így számára a víz az alapértelmezett. Az unalom csak a mi fejünkben létezik, a kicsik számára a frissítő, hűvös víz élményt jelent, ha megfelelően tálaljuk.
Ásványvizek
Az ásványvizek közül válasszunk szénsavmentes változatot. A szénsavas vízben oldott gázok a gyomorban felszabadulva feszítő érzést, refluxot provokálhatnak, haspuffadást okozhatnak. A feszülő has kellemetlen érzetet kelt a gyermekben. Különböző ásványvizekben minden ionnak más-más a koncentrációja, ezért érdemes váltogatni a különböző márkákat. A víz minősége ebben a korban kritikus kérdés. A csapvíz Magyarország nagy részén kiváló minőségű, de a régi építésű házak ólomvezetékei kockázatot jelenthetnek. Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes bevizsgáltatni a vizet, vagy speciális, babák számára palackozott vizet választani. Ezeknek az ásványianyag-tartalma kontrollált, nátriumszegények, és nem igényelnek forralást.
Teák
A tea hazánkban nagy hagyományokkal bír, és sokan úgy tekintenek rá, mint a víz egészségesebb alternatívájára. Azonban a teák világa összetett, és nem minden fajta való apró kezekbe. A valódi tealevelekből (fekete, zöld, fehér tea) készült italok teint (koffeint) tartalmaznak, amely élénkítő hatású. Ez a kisgyermekeknél alvászavarokat, nyugtalanságot, sőt szapora szívverést is okozhat, ezért iskolás korig lehetőleg kerüljük ezeket. A gyógynövényteák és gyümölcsteák már jobb választásnak tűnhetnek, de itt is óvatosságra van szükség. A kamilla például közismelten nyugtató és gyulladáscsökkentő, de túlzott használata kiszáríthatja a nyálkahártyát vagy allergiás reakciót válthat ki az arra érzékenyeknél. Az édesköménytea népszerű a hasfájós korszakban, ám az újabb kutatások szerint mérsékelt fogyasztása javasolt csak az esztragol nevű összetevő miatt. A gyümölcsteák esetében ügyeljünk arra, hogy ne tartalmazzanak mesterséges aromákat. A valódi aszalt gyümölcsökből készült főzetek finomak és enyhén édeskés ízűek, ami vonzó lehet a gyerekeknek. A legfontosabb szabály azonban itt is a cukormentesség. Ne édesítsük se mézzel, se szirupokkal, se cukorral a teát. Gyógynövényekből készült teák esetén 1 éves kor alatt kizárólag a patikában vásárolt, gyógyszertári tisztaságú gyógynövényekből készült főzetet adhatunk, vagy a készen vásárolható teakeverékeket, betartva az életkorra vonatkozó ajánlást.
Gyümölcslevek és üdítők
A reklámok gyakran hitetik el velünk, hogy a gyümölcslé elengedhetetlen a gyermek egészségéhez a vitamintartalma miatt. Az igazság azonban az, hogy a gyümölcslé, még a 100%-os változat is, jelentős mennyiségű fruktózt (gyümölcscukrot) tartalmaz, miközben hiányoznak belőle a gyümölcsben lévő rostok. Amikor a gyerek megeszik egy almát, a rostok lassítják a cukor felszívódását, és a rágás folyamata teltségérzetet ad. Az üdítők közül leginkább a tartósító- és színezékanyagot nem tartalmazó természetes gyümölcslevek a legegészségesebbek. Igaz, a friss gyümölcsöt nem pótolja teljes mértékben, de részlegesen vitamin-forrásként szolgálhat. Egy-három éves kor között napi maximum 120 ml az ajánlott mennyiség, amit célszerű vízzel hígítani (például 1:3 arányban). A bolti kínálatban sokszor találkozunk „gyümölcsital” vagy „nektár” feliratú termékekkel. Ezek gyakran csak töredéknyi gyümölcsöt tartalmaznak, a többi víz, hozzáadott kristálycukor és adalékanyag. Ezeknek semmi helye nincs egy kisgyermek étrendjében. A cola és az édes limonádék túl sok cukrot tartalmaznak, ezért rendszeres fogyasztásuk fogszuvasodás kialakulásához és elhízáshoz vezethet. Az édesítőszeres és a koffeintartalmú italok sem felelnek meg a babák és a kisgyermekek szervezetének. Bármennyire is népszerűek, különösen a kóla-félék - egészségtelenek és nem gyermekeknek valók. Koffein tartalmuk izgatólag hat, ha a gyermek egy bizonyos mennyiségnél többet iszik meg, nyugtalan lesz, nem tud elaludni. Foszforsav tartalma erős marószer, ezért a fogakat tönkreteszi. Ezt igazolja egy korábbi kísérlet, melynek során egy pohár kólába tettek egy gyermek tejfogat, s az néhány napon belül teljesen feloldódott abban! Ezen kívül édessége miatt fogszuvasodást is okoz, hizlal. A benne levő illatanyag, a perubalzsam pedig allergiás reakciót válthat ki. Ilyenkor az erre érzékenyeken kipirulás, csalánkiütések jelennek meg. Nemcsak a kólától, más színezékanyagokat tartalmazó üdítőtől is hasonló tünetek észlelhetők.
Tej és növényi italok
A tejre sokan italként tekintenek, de táplálkozástani szempontból inkább ételnek minősül. Egyéves kor után a tehéntej bevezethető, de napi mennyisége ne haladja meg a fél litert. A túl sok tej fogyasztása elveheti a helyet más fontos tápanyagoktól, és vashiányos vérszegénységhez is vezethet. Manapság rendkívül népszerűek a növényi italok (rizsital, zabital, mandulaital). Fontos tudni, hogy ezek többsége nem egyenértékű a tejjel, és gyakran tartalmaznak hozzáadott cukrot. A rizsitalt például magas arzéntartalma miatt hatéves kor alatt nem javasolják rendszeres fogyasztásra. A kakaó és az ízesített tejitalok szintén a rejtett cukrok forrásai. Egy bögre bolti kakaóban akár 4-5 teáskanálnyi cukor is lehet, ami egy kisgyermek egész napi limitét kimeríti. Ha mindenképpen édesebb tejes italt szeretnénk adni, készítsük el otthon cukrozatlan kakaóporral és esetleg egy kevés pépesített banánnal édesítve.
Ivási szokások kialakítása
A folyadékpótlás nemcsak abból áll, hogy mit iszik a gyerek, hanem abból is, hogyan. A cumisüveg használata egy bizonyos kor után kényelmi csapdává válhat. Ha a gyerek állandóan a szájában tartja a cumit, amelyből cukros folyadék vagy tejcsöpög, a fogai folyamatos savas hatásnak vannak kitéve. Ez a fogzománc felpuhulásához és korai szuvasodáshoz vezet. Sokféle típus létezik: a puha csőrűtől a keményebb végűn át a 360 fokos poharakig, amelyekből bárhol ihat a gyerek anélkül, hogy kilöttyenne. A legjobb azonban, ha minél hamarabb megtanítjuk a sima, nyitott pohár használatát. Ehhez eleinte tartsuk mi a poharat, és csak minimális vizet tegyünk bele. A szívószálas megoldások is népszerűek, és jó szolgálatot tehetnek utazáskor. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy ne váljon szokássá a folyamatos „nassolásszerű” ivás. A folyadékbevitelt is érdemes valamilyen rendszerhez kötni, például étkezések után vagy játék közbeni szünetekben. A kicsinek ne étkezés előtt adjunk inni. A legjobb, ha étkezés után, vagy két étkezés közt oltja szomját. Játék közben a gyerekek gyakran elfeledkeznek az ivásról, ilyenkor kínáljuk őket gyakrabban. Sportolás, séta alkalmával is mindig iktassunk be „ivószüneteket”.
Étvágytalanság és étkezési szokások
A különböző életszakaszokban a gyermekek étvágya nagymértékben ingadozhat. Sok esetben annak ellenére jó a gyermek súlygyarapodása, hogy a szülő úgy érzékeli, hogy szinte semmit nem eszik gyermeke. A másik nagyon fontos dolog, hogy nem mindegy, hogy a szülők miként alakítják ki gyermekük étkezési szokásait. A rendszeresség, a közös ebédlőasztal mellé ülés, az étkezések nyugodt körülményei, a figyelemelterelő események kerülése evésidőben, a vegyes táplálkozás bevezetését követően a változatosságra, az ételek minél szélesebb és színesebb skáláján történő kínálására helyezett hangsúly rendkívül fontos. Nem lehet elvárni egy gyermektől, hogy majdnem mindent elfogadjon, miközben a szülők étrendje sem változatos. Nyugodtan hagyatkozni kell a felnövekvő gyermek természetes kíváncsiságára az ételek megkóstolásakor. Ha azt látja, hogy szülei is változatosan étkeznek, akkor számára is az lesz a természetes. Tilos az ételt erőltetni, erőszakkal adni (bár sokszor tényleg nehéz megállni…)! Meg kell viszont mindent tennünk annak érdekében, hogy a gyermeknek lehetőség szerint minél jobb étvágya legyen, sokat legyen friss levegőn, mozogjon, kerülje a nassolást, a cukros italok fogyasztását, ellenben kapjon rendszeresen gyümölcsöt! Ellenkező esetben az étvágytalanságát garantáltan konzerváljuk, és a problémamegoldást csak elodázzuk! Ugyanez a helyzet azzal, amikor a szülő rohan a gyermek után a lakásban, udvaron, és megpróbál falatkákat becsempészni a „kis bestia” szájába! Ezzel nem lehet elérni, hogy az asztalhoz üljön, és elfogadja az étkezések menetrendjét. Minek üljön le, ha játék közben is elérhető a falatozás? Ráadásul még megnöveljük a félrenyelés kockázatát is! Ne engedjünk a kísértésnek, hogy legalább az édességet egye meg a gyermek, mert különben „éhenhal”!
Az étvágytalanság okai és kezelése
Fontos, hogy fény derüljön a kiváltó okra. Először is különbséget kell tenni étvágytalan gyermek és válogatós gyermek között. Csecsemőkorban az elválasztás időszakában nem csoda, ha a kisded nem szívesen fogadja el az ételeket. Neki minden étel újdonság, és idő kell hozzá, hogy egy-egy új ízhez hozzászokjon. Ilyenkor nem kell minden nap újfajta étellel kínálni, hanem akár napokig is egy fajtával érdemes próbálkozni, amíg megbarátkozik az adott étel ízével. Mivel a kicsiknek is lényeges, hogy a családtagok együtt étkezzenek, nyugodt környezetben, ezért ezt meg kell teremteni számukra. Jó, ha az étkezések nagyjából azonos időpontokban zajlanak. A kisgyermek tányérján lehet valamilyen mesefigura. Ha megette az ebédjét, akkor a jutalma legyen, hogy felbukkan a számára kedves motívum. Mikor kicsit nagyobbak, az ételek díszítésével is próbálkozhatunk. Gyakran ott követjük el a hibát, hogy hagyjuk gyermekünket az asztalnál játszani vagy tv-t nézni. Ez eltereli a figyelmét az evésről. Mindemellett nehéz leszoktatni róla, ha egyszer hozzászokott. Az asztalra helyezhető például a kedvenc játéka, de ne hagyjuk, hogy hozzányúljon, csak nézegetheti. Ez még motiválhatja is arra, ha megette az ebédjét újra folytatódhat a játék. Érdemes a gyermeket bevonni a vásárlásba, hogy segítsen az alapanyagok beszerzésében, és közben megbeszélheti a szülővel mit is enne szívesen. Fontos hogy gyermekünknek sose mutassuk ki, hogy idegesek vagyunk amiatt, hogy ő nem akar enni. Ezzel csak fokoznánk a problémát, mivel úgy érezné, hogy minden az ő étkezése körül forog. Egyszerre kisebb adagokkal kell próbálkozni. Ha már minden trükköt bevetettünk, és továbbra sem eszik gyermekünk, csak utána érdemes orvoshoz fordulni. Egy teljes vérkép felfedheti a valódi problémát. Vitaminhiány esetén általában megoldja az étvágytalanságot, ha jobban odafigyelünk a változatos étrendre, és napjában többször kínáljuk gyermekünket zöldséggel és gyümölccsel. A C-vitamin, és a B-vitamin család köztudottan étvágyfokozó hatásúak. A rostdús táplálkozás is eredményhez vezethet, főleg ha székrekedés is fennáll, mivel a rostok segítik a gyomor-bél motilitását. Kipróbálható a keserű gyógyteák fogyasztása is. Hatására az emésztőenzimek működése fokozódik, így az étvágy is nő. Vannak olyan szülők, akik a homeopátiás készítményekben bíznak. Egyre gyakoribb probléma lett manapság az ételallergia és az ételintolerancia. Mindkettő okozhat étvágytalanságot és súlyállást is. Előbbit immunreakció kíséri. Ha egy táplálékot nem vagyunk képesek megfelelően megemészteni, akkor az adott anyag a kelleténél tovább tartózkodhat a tápcsatornában. Emellett a bélbolyhokat is károsíthatja ez a folyamat, ami akár egy gyulladásos állapotig mehet el. Ezek után a tápanyagok felszívódása sem lesz megfelelő, így nem is várhatjuk el, hogy gyermekünknél súlygyarapodás következzen be. Amikor kiiktatjuk az étrendünkből az allergizáló tényezőt, gyomor és bélrendszerünk néhány hét alatt teljesen regenerálódni tud és újra képes lesz a normál működésre. Táplálékintolerancia esetén nincs immunreakció, de mégis különféle tünetekkel reagálunk bizonyos ételekre. A lisztérzékenység és a tejcukor érzékenység sorolható ebbe a csoportba. Lisztérzékenység esetében a glutén a bűnös, utóbbinál pedig egy hiányzó enzim. Ha fennáll a gyanú, hogy valamilyen ételre érzékeny gyermekünk, szintén javasolt egy alapos kivizsgálás. Vannak olyan gyermekek, akik valamilyen lelki okból kifolyólag utasítják vissza az ételt. Ha erre gyanakszunk javasolt pszichológus szakembert is felkeresni, mivel egy jól irányzott beszélgetés is sokat lendíthet a dolgokon. A főként kamaszkorban kialakuló anorexia és a bulímia is lelki eredetű okokra vezethető vissza. Amit mindenképp jegyezzünk meg, hogy sose erőltessünk semmit csemeténkbe, mert megundorodhat tőle.
Vashiány és étvágytalanság
A vas a szervezet számára nélkülözhetetlen elem, hiszen fontos enzimek, molekulák alkotóeleme. A gyermekek elég jól tolerálhatják a vashiányt, és enyhébb esetekben nem feltétlenül vannak feltűnő tünetek, nem ritkán egyéb ok kapcsán elvégzett vérvétel hívja fel rá figyelmet. Csecsemőkorban a sápadtság, elégtelen gyarapodási ütem, fáradékonyság, nagyobb alvásigény, későbbi életkorokban ezeken túl az étvágytalanság, a szellemi teljesítőképesség csökkenése, gyakori fejfájás, hajhullás, hajtöredezettség, fertőzésekre való fokozott hajlam lehet figyelemfelhívó jel. A koraszülöttek kisebb vasraktárakkal születnek, ezért esetükben a korai vaspótlásról mindenképpen gondoskodni kell, hogy megelőzzük a vashiányos vérszegénység kialakulását. Nem ritka, hogy több tényező együttes jelenléte vezet vashiányhoz. Például a fokozott növekedés időszakában egy rossz étvágyú, egyoldalúan táplálkozó gyermek esetében nyilvánvalóan nagyobb eséllyel fog kialakulni vashiányos vérszegénység. Fontos tudni azt is, hogy a tehéntejjel táplált csecsemők is hajlamosabbak a vashiány kialakulására, mert a tehéntejben lévő vastartalom alacsonyabb, ráadásul a felszívódásának mértéke is elmarad az anyatejben lévőhöz képest. Ehhez még hozzátársulhat a korai tehéntejtáplálást gyakran kísérő bélrendszeri vérzés. Serdülőkorú lányok esetén a menstruáció jelentkezését követően, különösen, ha a vérzés az átlagosnál nagyobb mennyiségű, vagy hosszabb ideig tart, gyakran találkozhatunk vashiányos vérszegénységgel. Ha ehhez elégtelen bevitel is társul a nem ritkán látott felesleges fogyókúrás diéta következtében, akkor szinte biztos a vashiány kialakulása.
tags: #mit #igyon #az #etvagytalan #csecsemo