A hasfájás újszülött- és csecsemőkorban is az egyik leggyakoribb panaszok közé tartozik. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a baba sírása nem feltétlenül az éhség vagy a hasfájás jele. Lehetséges, de közel sem biztos. A sírás annyit jelent, hogy komfortérzetében csorba esett, és ezt meglehetősen hangosan képes a környezete számára jelezni. Ugyanakkor számtalan oka lehet a sírásnak, melyek közül az egyik a hasfájás.
A kisbabának még szüksége van a segítségre az elalváshoz, hiszen ő még nem tudja felismerni és megérteni a saját érzéseit, testi tüneteit, amik az álmosságot jelzik. Ahhoz, hogy tudj neki hatékonyan és minden helyzetben segíteni, ismerned kell az ő álmossági, fáradtsági jelzéseit, hogy tudd, mikor van ideje a pihenésének. Mivel a baba gyakran nem tudja magát elaltatni, előfordulhat, hogy a fáradtsága átbillen az élénk ébrenléti szakaszba, amiben nem tud lenyugodni, és túltelítődik ingerekkel.
Az alvás is fontos, mert ha a baba túlfárad, nehezebben tud majd elaludni, esetleg rosszabb minőségű lesz a pihenése. Ha a gyermek szükségleteire reagálsz, akkor számára a gyors reakcióddal biztonságos, szeretetteljes környezetet, légkört teremtesz. Kapcsolatotok erősödik, ő bízni fog benned, ami az egészséges kötődést fogja kialakítani számára.
A csecsemő éhségének és jóllakottságának jelei
A kisbaba éhségének, jóllakottságának, teltségének, álmosságának vannak jelei, amelyeknek a felismerése azért lehet fontos, mert segítségükkel kiegyensúlyozottabbá válhat, és te magad is érezheted, hogy hatékonyan tudsz kicsinyeddel együttműködni, szükségleteit kielégíteni. Ha kisbabád időben kap enni, megelőzheted vele azt, hogy túlságosan éhes, vagy frusztrált legyen, ami stresszhez, nyugtalansághoz vezethet, és megnehezítheti a szoptatást, etetést.
Újszülöttnél, fiatal csecsemőnél ilyen korai jel a tátogás, a száj nyitogatása, a cuppogás, nyelv öltögetése, ajkak nyalogatása, ujjak és kezek szájba vétele és szopása, fej forgatása, kereső mozdulatok, melyeket szaporább légvételek kísérnek. Ezek az ún. korai éhségjelek. Ha ezekre a baba nem kerül mellre, egyre éberebb és nyugtalanabb lehet, nyöszörögni, végül sírni kezd (késői éhségjel). Ennek bekövetkezésében lehetnek egyéni különbségek: van csecsemő, aki előbb, van, aki később kezd sírásba. Nagyjából három hónapos kor körül az intenzív ujj- vagy kézszopás, felfokozott, nyugtalan állapot, a kereső mozgások, szaggatott gőgicsélés lehet éhségjel.
Hozzátáplálás kapcsán az étel vagy a kanál felé nyúl, az étel felé mutat, izgatott lesz az étel látványára. Hangokkal, felfokozott állapotával is jelzi igényét. Fél-egy éves korban fejét elfordítja, abbahagyja az evést, száját nem nyitja ki, a szilárd ételt kiköpi, esetleg a szájában tartja és nem nyeli le. Eltolja, félrelöki a tányért, poharat, kanalat, eldobja az ételt. Egy-két évesen a fentieken túl nemet int a fejével, később mondja is ezt. Két-három évesen a fentieken túl lassabban kezd enni, a környezet elvonja a figyelmét, ellöki a tányért. Szavaival egyértelműen, választékosabban fejezi ki, hogy nem kér többet.
A baba elengedi a mellet, megnyugszik, elalszik, vagy éber marad, miközben egyenletesen lélegzik. Hozzátáplálás idején feje elfordításával mutatja, hogy már nem kér, de ki is köpheti az ételt, vagy szájait összeszoríthatja. Van, hogy a szájában tartja a falatot, de nem nyeli már le. Gyakran félrelöki a tányért, kanalat, és máris a játék iránt kezd el érdeklődni. Később már rázza a fejét, ami a „nem”-et jelenti, amikor már beszél, akkor örömmel ki is mondja. Ahogyan a gyermek érik, már el tudja mondani, hogy nem kér többet.
Forrás: Dr. A kisbabának még szüksége van a segítségre az elalváshoz, hiszen ő még nem tudja felismerni és megérteni a saját érzéseit, testi tüneteit, amik az álmosságot jelzik. Valamit érez, de nem tudja, hogyan orvosolja azt. Ahhoz, hogy tudj neki hatékonyan és minden helyzetben segíteni, ismerned kell az ő álmossági, fáradtsági jelzéseit, hogy tudd, mikor van ideje a pihenésének.
Hasfájás újszülött korban
Abban az esetben, ha a baba étkezést követően 1/2-1 óra elteltével heves sikongatással ébred, különösen, ha pocakja feszülő, domborodó, hasfájásra kell gondolni. Sikító, „íző” vagy „éző” hangszínezetű sírás a kifejezetten erős fájdalmat jellemzi. A hasi görcsökkel paralel a sírás is vissza-visszatérően jelentkezhet, és a görcsök jelentkezésekor a lábait felránthatja a pici. Ha ehhez egyéb objektív jel is társul, mint például a felébredés, a székletürítésben és a széklet állagában, szagában bekövetkező változások (akár gyakrabban, akár ritkábban ürít székletet a baba), véres széklet, ismétlődő hányások, gyakori bukások, tartós nyugtalanság, akkor joggal vetődik fel a hasfájás lehetősége. A fájdalom alatt a baba elsápadhat, leizzadhat. Még egy fontos jel: aktuálisan a hasát fájdító baba általában nem nyugszik meg vagy csak átmenetileg, ha az édesanyja karjában tartja, megeteti.
Csecsemőkorban az általános tünetekből lehet a hasfájásra következtetni: a baba többnyire periodikusan sír, vagyis sírását rövid, megnyugvásos fázisok szakítják meg, de alapvetően nyugtalan. Bizonyára minden hasfájásra gyanakodó szülő esetében felmerül a kérdés, hogy lehet-e komoly kórállapot a baba hasfájása mögött, mennyire sürgősen kell ezt jelezni a gyermekorvos felé.
Sürgős ellátást igénylő hasfájás jelei
A tünetek hirtelen kezdődnek és állandó, igen heves fájdalom jellemzi. Kezdetben csak a problémás terület felett, de az idő előrehaladtával az egész hasüreg felett deszka keménységű hasizom-összehúzódás, erőteljes puffadás tapasztalható. A kemény tapintatú has nem tévesztendő össze a sírás alatt megfeszülő hasfali izommal, utóbbi a pici belégzése során nem érezhető. Általános tünetként hányás, a székletürítés elmaradása, sápadt, hideg, verejtékes bőr, szapora, könnyen elnyomható pulzus észlelhető. Az újszülött, a csecsemő lábát felhúzza, szemmel láthatóan nincs jól.
Tilos fájdalomcsillapító és görcsoldó adása, mert elfedheti a tüneteket és késleltetheti a diagnózis felállítását!
Újszülöttkorban jellemző súlyos állapotok
Újszülöttkorban jellemzők: fejlődési rendellenességek miatt bekövetkező bélelzáródás, magzatszurok miatti bélelzáródás cisztás fibrózisban, vérmérgezés, bélelhalással járó bélgyulladás, vérmérgezés.
Csecsemőkorban jellemző súlyos állapotok
Csecsemőkorban jellemzők: bélcsavarodás, invagináció (egy bélszakaszának az utána való szakaszba történő teleszkópszerű betüremkedése), Hirschsprung-betegség, Meckel-féle vak tasak.
Fontos tudni, hogy a fenti kórképek szerencsére lényegesen ritkábban fordulnak elő a cikkünk következő részében leírt állapotokhoz képest!
Mi ilyenkor a teendő?
A hirtelen jelentkező hasfájás esetén a legelső teendő újszülött- és csecsemőkorban a puffadásnak a megszüntetésére irányul. Ilyenkor a szélcsövezés mellett sok gáz, széklet távozhat, a baba pocakja felpuhulhat, és a pici megnyugodhat, megkönnyebbülhet.
Nagyobb csecsemő esetében, ha a megelőző napok során nem vagy nem nagy mennyiségű széklete volt csak a gyermeknek, akkor mielőbbi székletürítésre kell törekedni. Ezt otthon glicerines végbélkúp felhelyezésével próbáljuk meg elérni, ami székelési ingert vált ki. Ha esetleg a gyermek csak a kúpot nyomja ki a felhelyezést követően, akkor ismételten adhatjuk. Amennyiben sikerül a gyermeknek székletet ürítenie, és ennek folyományaként panaszai megszűnnek, akkor megoldottunk a problémát. Amennyiben azonban a fenti beavatkozások ellenére nem szűnnek a gyermek fájdalmai, vagy azok tovább erősödnek, romlik az általános állapota, akkor azonnali orvosi vizsgálatra van szükség, aki sebészeti vizsgálatot is elrendelhet.
A sürgősségi ellátást igénylő úgynevezett akut hasi katasztrófa okai lehetnek hashártyagyulladás féregnyúlvány-gyulladás gyomor- vagy bélperforáció bélelzáródás kizáródott sérv nagyfokú káliumhiány miatt bekövetkező bélmozgás leállás tompa hasüregi sérülések.
Állandó éhség okai gyermekkorban
Sok édesanya számára ismerős a pillanat, amikor az alig fél órája befejezett bőséges ebéd után a gyermek újra a konyhában terem, és vágyakozva tekint a hűtőszekrény felé. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: vajon hová fér el ennyi étel abban a pici pocakban? A szülői aggodalom teljesen természetes, hiszen a csillapíthatatlan étvágy hátterében éppúgy állhat egy ártatlan fejlődési szakasz, mint valamilyen rejtett hiányállapot vagy érzelmi tényező.
A gyermekkor egyik leglátványosabb jellemzője a szakaszos fejlődés, amely ritkán zajlik egyenletes tempóban. Vannak időszakok, amikor a kicsik szinte egyik napról a másikra növik ki a kedvenc nadrágjukat, és ezeket a látványos változásokat szinte minden esetben megelőzi egyfajta energiagyűjtő fázis. Ezek a növekedési ugrások csecsemőkorban a leggyakoribbak, de kisgyermekkorban és az iskolás évek alatt is rendszeresen jelentkeznek. Egy-egy ilyen ciklus alatt a gyerekek képesek a megszokott adagjuk kétszeresét is elfogyasztani anélkül, hogy bármiféle emésztési panaszuk lenne. A szülőnek ebben a helyzetben a legfontosabb feladata a türelem és a minőségi tápanyagok biztosítása. Ha a gyermek valóban éhes, ne korlátozzuk az adagokat, de törekedjünk arra, hogy a bevitt kalóriák ne üres szénhidrátokból, hanem építő jellegű élelmiszerekből származzanak.
Gyakori jelenség, hogy a gyerek azért érzi magát állandóan éhesnek, mert az étrendje túlságosan sok finomított szénhidrátot és hozzáadott cukrot tartalmaz. Amikor a kicsi fehér lisztből készült pékárut, cukros reggelizőpelyhet vagy édesített gyümölcsleveket fogyaszt, a vércukorszintje hirtelen megemelkedik. Ez a hirtelen visszaesés váltja ki az úgynevezett farkaséhséget. A gyermek agya vészjelzést küld, hogy azonnali energiára van szüksége, és a körforgás kezdődik elölről. Ha a reggeli egy lekváros kenyér vagy egy cukros kakaó, nem csoda, ha tíz órakor már remegő lábakkal kéri a következő falatot. A rostok szerepe ebben a kérdésben megkerülhetetlen. A rostban gazdag ételek - mint a zöldségek, hüvelyesek és teljes értékű gabonák - fizikai telítettségérzetet okoznak a gyomorban, és lassítják a cukrok felszívódását.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett sem, hogy az evés sokszor nem a fizikai éhségről, hanem az érzelmekről szól. Már egészen kicsi korban kialakulhat az a mechanizmus, hogy a gyermek evéssel próbálja megnyugtatni magát vagy elütni az unalmat. Az unalom is nagy úr a gyerekszobában. Amikor a gyermek nem talál elfoglaltságot, vagy nincs inger gazdag környezetben, az agya dopamint keres, amit az evés, különösen az édes vagy sós rágcsálnivalók fogyasztása gyorsan biztosít. Ilyenkor valójában nem a gyomra éhes, hanem az elméje vágyik stimulációra. A stressz szintén komoly étvágynövelő tényező lehet. Az óvodai vagy iskolai konfliktusok, a családi feszültség, de még a túlságosan sűrű napirend is okozhat belső szorongást, amit a gyermek rágcsálással próbál kompenzálni.
Az emberi agyban az éhség és a szomjúság központja nagyon közel helyezkedik el egymáshoz a hipotalamuszban. Ezért még felnőttként is gyakran összetévesztjük ezt a két jelzést, a gyerekeknél pedig ez hatványozottan igaz. Különösen igaz ez a melegebb hónapokban vagy intenzív fizikai aktivitás után. Ha a gyermek keveset iszik a nap folyamán, a dehidratáció jeleit éhségnek vélheti. Érdemes bevezetni azt a szabályt, hogy mielőtt bármilyen plusz ételt adnánk két étkezés között, először kínáljuk meg a gyermeket egy pohár tiszta vízzel. Kerüljük a cukros üdítőket és a bolti gyümölcsleveket, mert ezek a folyadékpótlás mellett rengeteg felesleges kalóriát és cukrot is tartalmaznak, ami - mint korábban láttuk - csak tovább gerjeszti az éhségérzetet.
Kevesen gondolnák, de a gyermekkori étvágy egyik legfőbb szabályozója nem a konyhában, hanem a hálószobában található. Az alvás során szervezetünk két fontos hormont termel, amelyek az éhségérzetért felelősek: a leptint és a ghrelint. Ha a gyermek nem alszik eleget, vagy az alvás minősége nem megfelelő, ez a hormonális egyensúly felborul. A leptinszint csökken, a ghrelinszint pedig megemelkedik, ami azt eredményezi, hogy a gyermek akkor is éhesnek érzi magát, ha valójában elegendő kalóriát fogyasztott. A modern kütyük, a tabletek és telefonok kék fénye gátolja a melatonin termelődését, ami nehezíti az elalvást és rontja az alvás mélységét. Egy fáradt gyermek nemcsak nyűgösebb, hanem falánkabb is lesz.
A mai rohanó világban gyakori, hogy az étkezés melléktevékenységgé válik. A gyerekek a tévé előtt, tabletet nézve vagy játék közben esznek, ami súlyos hiba. Amikor az agy a képernyőre és a látott tartalomra koncentrál, nem kapja meg a gyomortól érkező telítettségi szignálokat. Az eredmény? Az étkezés befejezése után tíz perccel már nem is emlékszik arra, hogy evett, és újra éhesnek érzi magát. A tudatos étkezés (mindfulness) megtanítása már kiskorban elengedhetetlen. A lassabb evés is segít, hiszen a gyomornak körülbelül húsz percre van szüksége ahhoz, hogy jelezze az agynak: tele van. Ha a gyermek túl gyorsan eszik, túl eszi magát, mégis hamarabb érezheti újra az ürességet a gyomrában.
Bár az esetek többségében ártalmatlan okok állnak a nagy étvágy mögött, szülőként figyelnünk kell a kísérő tünetekre is. Bizonyos egészségügyi állapotok közvetlenül befolyásolhatják, hogyan dolgozza fel a szervezet a tápanyagokat. Az egyik ilyen lehetőség a bélférgesség. Bár sokan azt hiszik, ez ma már ritka, a közösségbe járó gyerekeknél gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk. Egy másik fontos terület a pajzsmirigy működése. A túlműködő pajzsmirigy felgyorsítja az anyagcserét, így a gyermek folyamatosan éhes, pörög, izzadékonyabb lehet, és a bőséges étkezés ellenére sem hízik. Ritkább, de komolyabb ok lehet az 1-es típusú cukorbetegség kezdete is. Érdemes figyelni a vitamin- és ásványi anyag hiányokra is. Néha az „éhség” valójában egy specifikus tápanyag utáni sóvárgás.
Ha a gyermekünk sportol, vagy egyszerűen csak egy rendkívül aktív, „örökmozgó” típus, az energiaigénye jelentősen eltérhet az átlagtól. Egy délutáni intenzív foci vagy úszóedzés után természetes, hogy a gyermek úgy érzi, fel tudná falni a fél világot. Fontos, hogy felismerjük a különbséget a valódi fizikai igény és a nassolási vágy között. A sportoló gyerekeknek több fehérjére és összetett szénhidrátra van szükségük az izmok regenerálódásához. A rendszeres testmozgás mellett az anyagcsere is felgyorsul, ami alapvetően egy egészséges folyamat.
A pszichológia szerint az evés az egyik legkorábbi kapcsolódási pont a külvilággal és az édesanyával. A táplálás egyet jelent a gondoskodással és a biztonsággal. Néha a gyermek azért kér folyamatosan enni, mert valójában figyelemre és közelségre vágyik. Bizonyos esetekben a túlzott étvágy a kontrollról is szólhat. A gyermek életében sok dolog van, amibe nincs beleszólása, de az, hogy mit és mennyit eszik, egyfajta autonómiát ad a számára. A családi étkezési szokások mintája is meghatározó. Ha a családban az evés központi téma, állandóan a következő étkezésről beszélünk, vagy az ételekkel jutalmazunk minden sikert, a gyermek is ezt a mintát fogja követni.
Mit tehetünk a túlzott étvágy ellen?
Mit tehetünk tehát, ha úgy érezzük, elszaladt a ló az étvágy terén? Az első és legfontosabb a rendszeresség. A fix időpontokban történő étkezések segítenek a szervezetnek beállítani a belső óráját. Töltsük fel a konyhát „biztonságos” ételekkel. Ha nincs otthon cukros keksz vagy chips, a gyermek sem fogja azokat keresni. Helyette tartsunk előre felvágott zöldségeket, gyümölcsöket, olajos magvakat vagy natúr joghurtot. Vonjuk be a gyermeket az ételek elkészítésébe! Aki maga készíti el a salátáját vagy a szendvicsét, az nagyobb kedvvel és tudatosabban fogyasztja el. Ha az állandó éhség mellett hirtelen súlygyarapodást, fáradékonyságot vagy egyéb fizikai tüneteket tapasztalunk, ne habozzunk konzultálni a gyermekorvossal. A legtöbb esetben a csillapíthatatlan étvágy csak egy átmeneti fejezet a gyermek fejlődésében.
A különböző életszakaszokban a gyermekek étvágya nagymértékben ingadozhat. Sok esetben annak ellenére jó a gyermek súlygyarapodása, hogy a szülő úgy érzékel, hogy szinte semmit nem eszik gyermeke. A másik nagyon fontos dolog, hogy nem mindegy, hogy a szülők miként alakítják ki gyermekük étkezési szokásait. A rendszeresség, a közös ebédlőasztal mellé ülés, az étkezések nyugodt körülményei, a figyelemelterelő események kerülése evésidőben, a vegyes táplálkozás bevezetését követően a változatosságra, az ételek minél szélesebb és színesebb skáláján történő kínálására helyezett hangsúly rendkívül fontos. Nem lehet elvárni egy gyermektől, hogy majdnem mindent elfogadjon, miközben a szülők étrendje sem változatos. Nyugodtan hagyatkozni kell a felnövekvő gyermek természetes kíváncsiságára az ételek megkóstolásakor. Ha azt látja, hogy szülei is változatosan étkeznek, akkor számára is az lesz a természetes. Tilos az ételt erőltetni, erőszakkal adni (bár sokszor tényleg nehéz megállni…)! Meg kell viszont mindent tennünk annak érdekében, hogy a gyermeknek lehetőség szerint minél jobb étvágya legyen, sokat legyen friss levegőn, mozogjon, kerülje a nassolást, a cukros italok fogyasztását, ellenben kapjon rendszeresen gyümölcsöt! Ellenkező esetben az étvágytalanságát garantáltan konzerváljuk, és a problémamegoldást csak elodázzuk! Ugyanez a helyzet azzal, amikor a szülő rohan a gyermek után a lakásban, udvaron, és megpróbál falatkákat becsempészni a „kis bestia” szájába! Ezzel nem lehet elérni, hogy az asztalhoz üljön, és elfogadja az étkezések menetrendjét. Minek üljön le, ha játék közben is elérhető a falatozás? Ráadásul még megnöveljük a félrenyelés kockázatát is! Ne engedjünk a kísértésnek, hogy legalább az édességet egye meg a gyermek, mert különben „éhenhal”! Jótékony hatással szokott lenni a rosszul evő kisgyermekekre a közösségbe kerülés. Az étvágy az általános állapot, közérzet fontos jelzője is, megítélése hozzátartozik a gyermek általános állapotának meghatározásához.
A gyermek születésétől fogva a helyes táplálkozási szokások kialakítása a cél. Ennek legjobb eszköze a rendszerességre való törekvés. Ha már tud ülni a gyermek, akkor etetőszékében csücsüljön a családi asztal körül ő is, legyen részese az együttes étkezéseknek, ne szaladgáljon az étkezés közben vagy helyette össze-vissza. Szomjoltásra tiszta vizet kapjon! Amennyiben jó étvágyú a gyermek, akkor a főétkezései után természetesen kaphat teát, gyümölcslevet, de az étkezések közti időszakban a szomjoltásra vizet igyon. Nagyobb gyerekek esetében a szülők gyakran azzal hárítják a probléma megoldását, hogy nem tehetnek semmit, a gyermek kiszolgálja magát. Ezt pedig azzal lehet kivédeni, ha nem tartanak otthon nem kívánatos nasikat, üdítőket. Az a legjobb, ha a gyermek szervezete természetes úton, étkezések során kapja meg a számára szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket. Abban az esetben, ha erre nem sikerül rávenni a gyermeket, akkor természetesen adhatók a gyermekek számára összeállított multivitamin készítmények, táplálék-kiegészítők, melyek fogyasztása után javul az étvágy.
A vas a szervezet számára nélkülözhetetlen elem, hiszen fontos enzimek, molekulák alkotóeleme. A gyermekek elég jól tolerálhatják a vashiányt, és enyhébb esetekben nem feltétlenül vannak feltűnő tünetek, nem ritkán egyéb ok kapcsán elvégzett vérvétel hívja fel rá figyelmet. Csecsemőkorban a sápadtság, elégtelen gyarapodási ütem, fáradékonyság, nagyobb alvásigény, későbbi életkorokban ezeken túl az étvágytalanság, a szellemi teljesítőképesség csökkenése, gyakori fejfájás, hajhullás, hajtöredezettség, fertőzésekre való fokozott hajlam lehet figyelemfelhívó jel. A koraszülöttek kisebb vasraktárakkal születnek, ezért esetükben a korai vaspótlásról mindenképpen gondoskodni kell, hogy megelőzzük a vashiányos vérszegénység kialakulását. Nem ritka, hogy több tényező együttes jelenléte vezet vashiányhoz. Például a fokozott növekedés időszakában egy rossz étvágyú, egyoldalúan táplálkozó gyermek esetében nyilvánvalóan nagyobb eséllyel fog kialakulni vashiányos vérszegénység. Fontos tudni azt is, hogy a tehéntejjel táplált csecsemők is hajlamosabbak a vashiány kialakulására, mert a tehéntejben lévő vastartalom alacsonyabb, ráadásul a felszívódásának mértéke is elmarad az anyatejben lévőhöz képest. Ehhez még hozzátársulhat a korai tehéntejtáplálást gyakran kísérő bélrendszeri vérzés. Serdülőkorú lányok esetén a menstruáció jelentkezését követően, különösen, ha a vérzés az átlagosnál nagyobb mennyiségű, vagy hosszabb ideig tart, gyakran találkozhatunk vashiányos vérszegénységgel. Ha ehhez elégtelen bevitel is társul a nem ritkán látott felesleges fogyókúrás diéta következtében, akkor szinte biztos a vashiány kialakulása.
Fejlődési rendellenességek és szűrések
Az újszülöttek négy százalékánál fordul elő valamilyen rendellenesség vagy fejlődési zavar. Ha azonban ezek időben kiderülnek, a belőlük kialakuló betegségek megelőzhetőek vagy korai időszakban hatékonyan kezelhetőek. A legfontosabb információkat a szűrővizsgálatok fontosságáról, a gyanút keltő tünetekről és a leggyakoribb rendellenességekről Dr. Karádi Zoltán gyermekradiológus és Dr. Számos betegség még nem mutatkozik meg a magzati életben, kialakulásuk, azonosításuk újszülött korban lehetséges. Ennek oka lehet, pl. a baba fekvése a pocakban, illetve szervei működésének természetes változása szülés után. A leggyakoribb feltárt fejlődési rendellenességek közé tartozik a vesemedence tágulata, melynek eredete ultrahangvizsgálattal tisztázható. A húgyúti fejlődési rendellenességek kezdetben tünetmentesek, azonban, ha a gyermek nem részesül szoros követésben és preventív kezelésben, akkor súlyos húgyúti gyulladások sorozata alakulhat ki, mely hosszú távon a vesét is veszélyezteti. Egy másik gyakori eltérés, mely szűrővizsgálattal korai szakaszban felismerhető a csípőízület alulfejlettsége (csípődysplasia és csípőficam).
Klinikai tünetek csecsemőkorban legnagyobb számban gastroenterológiai eredetűek. Ide sorolhatók a bukások és hányások, a sárgaság, a véres széklet és a kifejezett hasi fájdalom, illetve a colica. A hányások hátterében az esetek legnagyobb százalékában a túletetés, a túlzott fokú levegőnyelés és a gyomorszáj fiziológiai éretlensége áll, ugyanakkor ebben az időszakban alakulhat ki a gyomor kimeneti szakaszának szűkülete, mely akár sugárhányással is járhat, s mindenképpen sebészeti beavatkozást igényel. Véres székletet leggyakrabban tejallergia és vírusfertőzés okoz, érdemes azonban szakorvossal leellenőriztetni, hogy a tünet hátterében nincs-e valamilyen organikus hasi kórfolyamat. A colica hátterében szintén a túlzott tápanyagbevitel, a sok levegőnyelés, a helytelen tápszerválasztás, a tejérzékenység, valamint az édesanya által elfogyasztott, panaszt okozó élelmiszer áll, de ebben az esetben is ajánlott kivizsgáltatni, nem komolyabb betegség-e a kiváltó ok, mint pl. Dr.
Bizonyos esetekben bőrelváltozások észlelésekor is érdemes ultrahangvizsgálatot kérni. A bőr hemangiómája, mely a leggyakoribb csecsemőkori jóindulatú érdaganat, okozhat ugyanis zavarokat pl. A vizsgálatok kifejezetten ajánlottak koraszülötteknél, szülési komplikáción átesett, légzészavaros, intenzív osztályon gondozott, izomtónus eloszlási zavart mutató, illetve fertőzésen átesett babák esetében, továbbá olyan családokban, ahol ikerterhesség, méhen belüli téraránytalanság, fogó- vagy vákuumos műtét történt, valamint a családban csípőficam, vagy bármilyen anyagcsere megbetegedés volt a kórelőzményben. A Czeizel Intézetben a csecsemő ultrahangvizsgálatot Dr. Karádi Zoltán gyermekradiológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem II.
Szívfejlődési rendellenességgel Magyarországon évente kb. 800 gyermek születik, ám ennek csupán a negyede súlyos, mely már az első életévben megoldást igényel, az évente elvégzett műtétek száma közel 400, a szívkatéteres beavatkozások száma megközelíti a 250-t. A súlyos eltérések jelentős részét már magzati korban felismerik a szülészeti ultrahangvizsgálatok során, de sok esetben, mint pl. a szívsövény hiányok nagy részénél, csak újszülött korban azonosítható a betegség. A legtöbb esetben a házi gyermekorvos azonosítja a tüneteket, de a szülők is jelezhetik, ha elégtelen súlygyarapodást, netán testsúly csökkenést, étvágytalanságot, fáradékonyságot tapasztalnak. Gyakori tünet lehet még a szapora légzés, a magas vagy túl alacsony szívfrekvencia, illetve a fokozott izzadás. A bőr testszerte észlelhető lilás elszíneződése (cianózis) is utalhat súlyos szívbetegségre. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a leggyakoribb szívfejlődési rendellenességek között vannak enyhék, melyek akár spontán gyógyulnak. Jó példa erre a pitvar- vagy kamrai-sövényhiányok, melyek lefolyása, illetve kezelése széles spektrumon mozog: Sok esetben a szívsövényen található kis lyuk magától bezáródik, illetve minimális maradandó eltérésnél nem indokolt a beavatkozás és így is teljes életet lehet élni. Jelentősebb tüneteket okozó esetben szükség lehet gyógyszeresen kezelésre.
Diagnosztizált rendellenesség esetén a gyermek ápolása a betegség súlyosságától függ. A szülők sokszor hajlamosak az enyhe eltéréseknél is túlzottan óvni a babát: nem indokolt helyzetben is antibiotikumot adnak, sírni sem engedik. A szívfejlődési rendellenességek kialakulásának oka multifaktoriális, azaz sok minden közrejátszhat benne. Lehet örökletes, kiválthatja valamilyen fertőzés, egyes anyai gyógyszerek, az édesanya cukor- vagy autoimmunbetegsége, lehet része komplex kromoszóma rendellenességnek, kissé gyakoribb az előfordulása mesterséges megtermékenyítés, ikerterhesség, vagy előrehaladott anyai életkor esetén, általánosságban azonban elmondható, hogy nem megelőzhető. Indokolt esetben már magzati korban, a várandósság 23. A családban elforduló veleszületett szívbetegségek fennállása esetén is érdemes a baba vizsgálatát kérni, de egyre több szülő preventív jelleggel tekint a gyermekkardiológiai szűrésre. A Czeizel Intézetben a gyermekkardiológiai vizsgálatokat 4 tagú szakorvos csoport végzi, melynek vezetője Dr.