A bukfencezés és a mozgásfejlődés fontossága a babáknál

Az agykutatás legújabb módszerei megerősítették azt a korábbi feltételezést, hogy az élet első éveiben elsajátított fizikai készségek nagy mértékben kihatnak az intellektusra, sőt az egész személyiségre. Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások révén jön létre az az ingertömeg, ami az újszülött agyát folyamatosan „érleli”. Az idegsejtek közötti kapcsolatok - a szinapszisok - erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy mint egy fa gyenge ágai.

A mozgásfejlődés egy hierarchikus rend szerint valósul meg, ahol az evolúciósan korábban kialakult struktúrák fejlődése megalapozza a későbbi megjelenésű struktúrák fejlődését. Ha ebbe a hierarchikus fejlődésbe hiba csúszik, az súlyos problémákat okozhat a gondolkodási folyamatokban is.

Az időablakok és a motoros készségek jelentősége

Az agykutatók egyik nagy felfedezése az ún. időablakok megismerése. Kiderült, hogy az egyedfejlődés során csaknem minden kötelezően elsajátítandó készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat valószínűleg nem fejlődik ki teljes terjedelmében. Ezen ismeretek birtokában a szülők sokat tehetnek azért, hogy gyermekeik agyfejlődését serkentsék. Nem különleges okosító feladatokról van szó, hanem csupa olyasmiről, aminek látszólag nem sok köze van a későbbi értelmi képességekhez.

Az élet első két évében az elsődleges, ún. motoros - vagyis mozgási - készségek tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége: mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására stb. A tudomány mai állása szerint attól nem kell tartanunk, hogy ha a két-hároméves gyerekünk sokat biciklizik, bukfencezik, futkos, táncol, a többiekkel birkózik, akkor olyasmit csinál, amivel megelőzi a saját életkorát. Sőt, a játékok mellett ez fejleszt csak igazán. De a kicsik tudományos szakirodalom nélkül is ezeket az elfoglaltságokat szeretik leginkább. A szülőknek csak annyi dolguk van, hogy mindehhez megteremtsék a feltételeket, elősegítve ezzel a gyermek képességeinek megfelelő kialakulását.

A mozgásfejlődés lépései és hatásai

Az egyensúlyozással járó egymásra épülő nagymozgások (csúszás, kúszás, mászás, gurulás, járás, futás, ugrás) begyakorlásával az idegrendszer beérése történik meg. Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások adják azt az ingertömeget, ami az újszülött agyát folyamatosan „érleli”.

Hason fektetés és kúszás

Kezdetben csak egy-két percet tud hason fekve eltölteni a csecsemő, ezért naponta gyakran tegyük hasra. Hason fekvő helyzetben tudnak megerősödni a nyak-, a hát- és a karizmok. Természetesen csak éber állapotban lehet erősödni, nem elég hason altatni a csecsemőt! A hason fektetés körültekintően történjen, figyeljünk arra, hogy ne maradjon az orrán a feje. Az újszülött még gyenge izmokkal rendelkezik a fejének megtartásához, hiszen ekkor a testsúlyának jelentős részét a fej súlya adja. Folyamatos gyakorlással elérhetjük, hogy felemelve tudja tartani a fejét, és hason fekve csodálja a körülötte lévő világot.

• 1-2 hónapos korban: Minden ébrenlétkor néhány percre tegyük hasra, és próbáljuk egy érdekes játékkal felkelteni a figyelmét. Ekkor már jobb, illetve baloldalra is egyformán képes elfordítani és letenni a fejét.
• 3-4 hónaposan: Már rövid pihenésekkel 10 percig is képes hason fekve nézelődni.
• 6-7 hónaposan: Hason fekvésből már képes kúszni, ami eleinte nem túl hatékony. Az egyik baba körbe-körbe halad a saját tengelye körül, mások pedig hátrafelé kezdenek tolatni. Kúszás közben tovább erősödnek az izmok, eleinte az azonos oldali végtagok segítségével halad előre, majd néhány hét gyakorlás után a váltott végtagmozgások alapjai is megjelennek.
• 7-8 hónapos korra: Összendeződik a mozgás és már képes kúszni előrefelé is, majd nemsokára négykézlábra áll, és mászásra vált. A kúszás képezi tehát a mászáshoz szükséges kar-láb koordináció alapját tehermentes, hason fekvő helyzetben a Galant reflex segítségével.

A Galant-reflexről: Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad a kúszás beindulása után, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével, tehát, ha aktív marad, felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért. Feltétlenül forduljon szakemberhez, ha a kisbabája kúszáskor nem használja a lábait, azokat nyújtva tartja vagy csak az egyik lábával tolja magát előre.

A mászás fontossága

A mászás tanulás egy hosszú folyamat, ami a csecsemő 1-2 hónapos korában kezdődik a hason támaszkodással, és 6-7 hónapos korra tökéletesedik. Ekkor már egyformára nyújtott karokon és tenyéren kell tudni támaszkodni, ami a koordináció szempontjából azt jelenti, hogy a test felső részét felemeli a talajról, így képes két kézen egyensúlyozni, sőt egy kézen is, például játékért nyúláskor. 7-8 hónapos korban a koordináció tovább fejlődik, a lábait a hasa alá húzza és elkezdődik a négy ponton egyensúlyozás, az előre-hátra hintázás. Majd az ellentétes kéz és lábmozgás gyakorlása következik, ez a mászás, mely a koordinációnk alapja.

A mászás kezdete 8-9 hónapos korra tehető, a járásé 12-15 hónapos korra, tehát a csecsemők 4-5 hónapig négy végtagon mászva tudják gyakorolni a váltott kéz és lábmozgást, a koordináció alapját, miközben fejlődik a térlátásuk is. A térlátásnak jelentős szerepe van a dyslexia kivédésében, ugyanis amikor lépünk a jobb kezünkkel, akkor a bal szemünkkel is ránézünk a jobb kézre. A szemünk ekkor tanul meg átnézni a test középvonalán. Ez pedig olvasáskor fog kamatozódni, hiszen az olvasott oldal közepén nem fog a szemünk sort téveszteni.

A helyes mozgásfejlődési sorrend rendkívül fontos. Ne legyünk büszkék arra, ha kisbabánk nem mászott, azonnal felállt és elindult, mert ennek hosszú távú következményei lehetnek. A mászás alapozza meg:

1. A helyes gerincgörbületek kialakulását: Négykézláb helyzetben a felemelt fej lehetővé teszi a nyaki és a deréktáji gerinc szakaszon a megfelelő homorulat kialakulását. Az a csecsemő, aki nem mászott, csak egyenes háttal ült majd felállt, annak a gerincgörbületei nem tudtak kialakulni, így ő hanyagtartás miatt veszélyeztetetté válik gyermek, illetve serdülőkorában a gerincbetegségekre. Ezen az időszakon kívül soha többé nem fogunk kézen is (négykézláb) járni, tehát a mászás fontos a csecsemő kar- és hátizmainak erősödése szempontjából.
2. A két agyfélteke tökéletes összekapcsolódását: Ha a mászást megelőzi a felülés, a felállás vagy a járás, akkor ezek akadályozzák az agyféltekék hibátlan összekapcsolódását, a későbbiekben már hiába mászik, ez az agyfejlődési fázis már nem pótolható.

A bukfencezés szerepe a fejlődésben

A bukfencezés, futkosás, biciklizés és más nagymozgások kulcsfontosságúak a gyermekek fejlődésében. A szülőknek annyi a dolguk, hogy megteremtsék a feltételeket, és hagyják a gyermeket szabadon felfedezni a mozgást. A bukfencezéskor a gerinc nyaki, háti, deréktáji szakaszain kell folyamatosan végig gördülni, mindegyik szakaszt fokról fokra kell tudni megnyújtani. Azonban túlműködő izmok vagy reflexek esetén ez a nyúlás nem lehetséges.

Ha a gyermeked bukfencezni szeretne, akkor bukfencezzen nyugodtan! Ő érzi a saját testét, és bízhatsz benne, hogy amit csinál, az jó neki - különben nem csinálná! Mindegy, hogy hogy sikerül a bukfenc! Nagyon értékes, hogy próbálgathat minden mozgásformát, ami neki spontán adja magát. Nem a végeredmény az értékes, hanem maga a folyamat. Hadd guruljon, hadd élvezze! És ez remek alkalom, hogy te egyszerűen vele legyél, és élvezd, hogy ő élvezi!

Mire figyeljünk bukfencezéskor?

Amikor a bukfencezés még nagyon új neki, figyeljünk arra, hova fog érkezni a bukfenc végén. Eleinte érdemes erre figyelned, ha nem a föld szintjén, hanem magasabban, például ágyon bukfencezik. Ha látod, hogy a bukfenc végén leeshet, egyszerűen szólhatsz neki: „Látod, hogy ott az ágy vége?”. Hasonló lehet a helyzet, ha valaminek nekigurulna vagy rágurulna bukfenc közben, bár ez ritkán okoz egy kis múló kellemetlenségnél többet.

Ha úgy látod, hogy sérült eddig a szabad mozgás, ne ijedj meg! Óriási dolog, hogy ezt megláttad, és nincsen semmi baj: nincs is megfelelőbb pillanat, hogy elhárítsd az akadályokat a szabad mozgás útjából! Addig, amíg ez megtörténik, figyeld kicsit szorosabban, hogy amit csinál, az biztonságos-e. Az alapelv, amit magatokra tudsz szabni: ha eddig óvtad a gyerek biztonságát valahogyan, segítgetted mozogni, akkor mielőtt elveszed tőle ezt a külső segítséget, gondold át, hogy mibe fog így kerülni. Az autonómia az egyén önállóságát, felelősségteljes aktivitását, kezdeményezőkészségét jelenti. Ez az aktív kezdeményezőkészség a fejlődés rugója. Ha oktalanul sorozatosan korlátozzuk a kezdeményező, leválni igyekvő gyermeket, különböző mértékű devianciák okozóivá válunk.

A finommotorika és az írástanulás

A kisgyerek játék közben a finomabb izmai feletti kontrollját fejleszti, ez teszi majd lehetővé az írást és a rajzolást, és általában a kéz munkára való használatát. Az említett eszközök rendszeres alkalmazása a test teljes koordinációs összehangolódását, a biztos egyensúlyozás képességét eredményezi. Ennek következtében alakulnak ki a precízebb izommozgások, azaz a finommotorika. A finommozgás kifejlődése pedig az írástanulás egyik elengedhetetlen feltétele. Ebből a logikai sorból visszafelé haladva is világossá válik, hogy a finommotoros képességeket az egyensúlyozó folyamatok előzik meg.

Az újszülött reflexes kéz mozgásai méhen belül elkezdődnek, már ott ütöget és markol. Születés után a kezek zárt ökölben vannak, normál esetben a hüvelykujj kívül van. Ez az úgynevezett markoló reflex, amely fokozatosan oldódik, 4 hónapos korra fogás-elengedéssé alakul át. Amikor ez a markoló reflex valamilyen okból bizonyos erősséggel fennmarad, akkor bizony görcsösen fogja a kisgyermek a ceruzát. Ez társulhat izomtónus eloszlási zavarhoz, agyi oxigénhiányhoz, méhen belüli tartási rendellenességhez. Mindegyik esetben a feszülő izmok, inak a felelősek a markoló reflex fokozódásáért.

Rajzoláskor, íráskor pedig egy speciális szorítás, lazítás kombinációját használjuk. Közepes erővel fogjuk a ceruzát, ugyanakkor lazán mozgatva színezünk, írunk. Ahhoz hogy, ezt megértsük, szintén a csecsemőkorba kell visszamennünk.

Mozgásfejlődési rendellenességek és diszlexia

A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában.

A diszlexia alattomos tanulási zavar. Oka lehet: születéskor fellépő oxigénhiány, neurológiai eltérés, genetikai elváltozás vagy akár egy méhen belüli tartási rendellenesség. Korai figyelmeztető jelek lehetnek: a gyermek későn kezd beszélni, fáradékonyság, lassú tempójú fejlődés, gyenge ritmusérzék, magatartásproblémák, szorongás, frusztráció, szegényes szókincs, ügyetlen finommozgások. A mászás kimaradása, az olvasási-tanulási nehézség és a viselkedési problémák között szoros összefüggés van.

tags: #mikor #tudnak #bukfencezbi #a #babak