A tejfehérje-allergia a leggyakoribb táplálékallergiák egyike, amely jellemzően már csecsemőkorban megjelenik. Táplálékallergia akkor alakul ki, ha a szervezet védekező rendszere rosszul reagál a táplálék egyes alkotóelemeire. A tejallergia (tejfehérje-allergia) az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre (például kazeinre vagy savófehérjékre). Tejallergiában a szervezet idegenként ismeri fel ezeket az egyébként ártalmatlan fehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük.
A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor az anyatejről vagy a hipoallergén tápszerről a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Ilyenkor a szülők azt vehetik észre, hogy a baba vagy kisgyermek tej fogyasztása után nem várt tüneteket produkál.
A tejallergia és a laktózintolerancia közötti különbség
Fontos tudni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával, bár a két állapotot gyakran összekeverik. A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) esetén a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. Ezzel szemben a tejallergiában akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki. Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.
A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia hasonlónak tűnhet, hiszen mindkettő állapot a tejtermékek emésztési nehézségét jelenti és hasonló tünetekkel jár. A laktózintoleranciában szenvedő gyermekek nem termelnek egy laktáz nevű enzimet, míg a tejfehérje allergia a tehéntejre adott rendellenes immunrendszeri reakciót jelenti. A tejfehérje allergia esetében az allergén a fehérje egyik összetevője, míg a laktóz a tejben és más tejtermékekben található cukor (vagyis egy szénhidrát összetevő). Ha a szervezetünk nem állít elő egy laktáz nevű enzimet, nem tudjuk megemészteni a laktózt, és ez olyan tüneteket okoz, mint a hasi fájdalom, puffadás, gázok, hányinger és hasmenés. A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia közötti további különbség, hogy a laktózintolerancia gyakori betegség a felnőttek körében is, míg a tejfehérje allergia a kisgyermekekre jellemző.
A tehéntej okozhat allergiát a benne található tejcukor miatt: ez a laktóz-intolerancia, amely az elégtelen laktáz kiválasztásból ered; ez az enzim bontja le a laktózt a belekben. fehérjék miatt: az erre allergiás esetek száma az elmúlt tíz évben megduplázódott.
A tejallergia tünetei csecsemőknél
Csecsemőknél gyakori jelek lehetnek: bőrkiütések (ekcéma, csalánkiütés), hányás, hasmenés, véres széklet, hasfájás vagy fokozott sírás/nyugtalanság evés után. Előfordulhat légúti tünet is, például orrdugulás vagy sípoló légzés.
A tejallergia szerteágazó tüneteket okozhat. Az emésztőrendszeri panaszoktól át a bőrtünetekig változatos panaszok jelentkezhetnek és az is előfordulhat, hogy nem allergia áll a tünetek háttérében. A tejallergia percekkel vagy órákkal a tej fogyasztása után jelentkezik. A tünetek súlyossága változó mértékű lehet. Hányinger, hányás, bőrtünetek, csalánkiütés, emésztési tünetek.
Ha apró, vörös vagy fehéres, kissé kidudorodó göbök jelennek meg a baba arcán, a legtöbb édesanya valamilyen allergiára gondol. Mivel ezek a tünetek rendszerint az első hónapokban jelentkeznek, kiváltó okként a tápszer, vagy az anyatej merülhet fel, hiszen a csecsemő abban az életkorban még mást nem fogyaszt. "A tejkiütés tünetei elsősorban az arcon jelentkeznek, de előfordulhat a nyakon, fejen is és inkább világosabb színűek, fehérek. A csecsemőnél a bőrtünetek mellett egyéb panaszok nincsenek, egészséges, jól fejlődik. A tejkiütést mindössze a még fejletlen bélrendszere idézi elő, amely nem tudja tökéletesen megemészteni az anyatejet. Idővel ezek a tünetek minden külső beavatkozás nélkül megszűnnek. Elég, ha az arcát időnként langyos vízzel, óvatosan áttöröljük, fürdéskor bababarát termékeket használunk.
A tejallergia is okozhat bőrtüneteket, -csalánkiütés, száraz ekcémás bőr - ám ezek rendszerint testszerte megjelennek, nem csak az arcon.
A tehéntej okozta kólika tünetei elmúlnak a tehéntejalapú táplálás elhagyásával, és kiújulnak a tej ismételt bevezetésére. A csecsemőkori kólikát hozzávetőleg 40%-ban tehéntej-allergia okozza. A kólikát 2-3 óra hosszat tartó vigasztalhatatlan sírás jellemzi, ami a tehéntejes táplálás elhagyása után megszűnik.
A tehéntej-allergia egyik jellegzetes megnyilvánulása, amikor a nem megfelelően bontott tejfehérjék hatására a vékonybélbolyhok elpusztulnak. A tápanyagok nem szívódnak fel megfelelően, emésztési zavar jön létre. A nem felismert és nem kezelt csecsemőkori tehéntejfehérje-allergia súlyos bélsorvadáshoz vezethet. A vékonybélbolyhok pusztulása következtében a bél cukorbontó enzimeinek mennyisége (pl. laktáz, lásd később) is csökken. A tünetek rendszerint: hasmenés, hányás, hasi fájdalom, étvágytalanság, amik több órával, esetleg napokkal a tehéntej elfogyasztása után alakulnak ki. A kórkép nem jár IgE-emelkedéssel és más atópiás betegséggel. Előfordulhat, hogy csak étvágytalanság, nem megfelelő súlyfejlődés, máskor csak hígabb, gyakori széklet, hasi fájdalom vagy a székletben mikroszkóposan kimutatható vérzés a tünet.
A tehéntej okozta vastagbélgyulladás vezető tünete a gyakori, nyálkás széklet, kínzó székelési inger, de sikertelen székletürítési kísérlet. Gyakran széklet nélkül kizárólag nyálka vagy véres széklet ürül. Hasi fájdalom, vérszegénység gyakori.
Tehéntej-allergiában nagymértékű székrekedés, sőt a tejfogyasztás után hányás, haspuffadás, bélelzáródásra utaló jelek is kialakulhatnak.
Bőrtünetek és légúti tünetek esetén is gyanakodhatunk a tehéntejre, mint allergénre.
A szoptató anyáknak csak egy kis százaléka észlel kifejezett változást kisbabája viselkedésében vagy egészségi állapotában, amikor bizonyos ételeket eszik. A tehéntejből készült tejtermékek a probléma leggyakoribb okozói, egyben ez az egyetlen olyan ételcsoport, amely az elvégzett kutatások szerint bizonyítottan okozhat nyugtalanságot vagy hasfájást a csecsemőknél.
Ha egy szoptatott kisbaba érzékeny egy bizonyos ételre, akkor előfordulhat, hogy szoptatás után nyűgös, hosszú ideig vigasztalhatatlanul sír, vagy egy kis alvás után hirtelen látható kellemetlenségérzettel felébred. A reakció súlyossága többnyire a csecsemő érzékenységének fokától és az anya által fogyasztott étel mennyiségétől függ - minél többet evett, és minél érzékenyebb a baba, annál hevesebb a reakció. Az ételre adott reakció megjelenhet akár néhány percen belül, de a szoptatott kisbabáknál általában 4-24 órán belül mutatkoznak a tünetek.
Ha a kicsi hirtelen érzékenyen reagál egy új ételre vagy egy olyan ételre, amiből anyja nagy mennyiséget fogyasztott, akkor néhány órán belül általában rendeződik az állapota.
A problémás étel megtalálásában segíthet, ha van egy olyan füzetünk, amiben naponta minden étkezés után rögzítjük, hogy mit ettünk és a baba hogyan viselkedett ill. Ha úgy gondolja, hogy gyermeke egy bizonyos ételre reagál, hagyja ki azt az ételt az étrendjéből két-három hétre, hogy lássa, javulnak-e a kicsi tünetei! Ha javulnak a tünetek, akkor valószínű, hogy az az étel jelenti a gondot gyermeke számára. Két - három hétnél rövidebb ideig nem érdemes diétázni, mert ennyi idő alatt nem biztos, hogy észlelhető lesz a hatás. A csecsemő tünetei a problémás étel elhagyása után általában öt-hét napon belül kezdenek javulni. Lehet azonban, hogy az Ön gyermeke nem javul azonnal, különösen akkor, ha olyan ételre allergiás, amit Ön rendszeresen fogyasztott. Van olyan is, hogy a kicsi rosszabbul érzi magát - akár egy hétig is -, mielőtt a tünetei enyhülni kezdenének.
Egy adott étellel kapcsolatos gyanúnk igazolására megpróbálhatjuk, hogy újra eszünk az ételből, és megfigyeljük, a baba ugyanúgy reagál-e megint. Minél hevesebbek voltak az eredeti tünetek, annál tovább kell várni, mielőtt ezt a „kísérletet” elvégezhetjük. Ha nagyon súlyosak voltak a baba tünetei, akkor jobb teljesen elkerülni az adott ételt, és nem kipróbálni, vajon hogyan reagálna rá. Ha a kérdéses ételféleség ismételt bevezetésekor azt tapasztalja, hogy a kisbaba tünetei nem ismétlődnek, akkor valószínűleg nem érzékeny arra az ételre.
Abban az esetben, ha a kisbaba csak kevéssé érzékeny egy ételre, elegendő lehet, ha egyszerűen kevesebbet fogyaszt ahelyett, hogy teljesen kihagyná azt az étrendjéből.
Ha kisbabája érzékeny a tejtermékekre, kevéssé valószínű, hogy laktózérzékenység áll a háttérben, annak ellenére, hogy sokan ezt mondják Önnek. Azok a szoptatott csecsemők, akik az édesanyjuk által elfogyasztott tejtermékekre érzékenyek, a tehéntej speciális fehérjéire érzékenyek(nem a laktózra), amelyek átmennek az anyatejbe. A tehéntej (akár az anya étrendjében, akár a tápszerben) a csecsemők ételérzékenységének gyakori forrása. Ha gyermeke érzékeny az Ön étrendjében megtalálható tejtermékekre, akkor nem fog segíteni, ha laktózmentes diétára vált. A problémát a tehéntejfehérje, és nem a laktóz okozza.
A tehéntejfehérje-allergiás babák jelentős százaléka a szójára is érzékeny, sőt legtöbbjük a kecske- és a juhtejre is. Ha gyermeke nagyon allergiás, akkor fontos, hogy a tejfehérje minden forrását elhagyja az étrendjéből, és ehhez az élelmiszerek csomagolásán található minden feliratot gondosan el kell olvasnia.
Az, hogy a kisbabája tehéntejfehérje érzékeny, nem jelenti azt, hogy Önnek a szoptatás egész időszaka alatt diétáznia kell. Néhány hónap múlva lassan újra beiktathatja tejtermékeket az étrendjébe. Ha újra bevezeti a tejtermékeket az étrendjébe, és a kisbaba érzékenyen reagál erre, akkor hagyja el azokat ismét legalább egy hónapra. Abban az esetben, ha a kicsinek nagyon súlyos tünetei vannak, legjobb, ha legalább hat hónapot vár, mielőtt újra tejterméket fogyaszt.
A tejallergia elsősorban gyermekkori sajátosság. A tejfehérje-érzékenység az esetek 80 százalékában egy-két éves korra elmúlik, ha a tehéntej teljesen eltűnik a baba étrendjéből. Az érintett gyerekek 20 százalékánál azonban határozatlan ideig megmarad.
Gyermekkori tejallergia - kinőhető-e?
Szerencsére a tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére. Mindössze a betegek kis hányada, kb. 5-10% az, akinél a tejallergia megmarad későbbi gyermekkorban vagy felnőttkorban is. Korai felismerés és szakszerű gyermekgyógyászati/gasztroenterológiai gondozás mellett nagyobb az esély arra, hogy a gyermek idővel toleránssá válik a tejre. Ennek ellenére mindig vannak olyan esetek, amikor az allergia nem múlik el, különösen, ha a reakciók súlyosak voltak vagy nagyon magas az allergiás ellenanyag szintje.
A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia közötti további különbség, hogy a laktózintolerancia gyakori betegség a felnőttek körében is, míg a tejfehérje allergia a kisgyermekekre jellemző.
Jó hír, hogy az ételallergiás gyerekek 95 százalékánál 3 éves korra megszűnnek a panaszok, a gyermekek kinövik a betegséget.
A tejallergia diagnosztizálása
A tejallergia biztos felismerése érdekében az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére (milyen hamar a tej fogyasztása után). Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek. Vérvizsgálattal ellenőrizhető a tej ellen termelődött specifikus IgE ellenanyagok szintje - ha ez magas, az alátámasztja az IgE-mediált tejallergiát. Nem minden tejallergiás reakció mutatható ki egyszerű tesztekkel - különösen a késleltetett típusú, nem-IgE mediált allergiák esetén a vérvizsgálat és Prick-teszt is negatív lehet. Ilyen gyanú esetén a táplálkozási napló vezetése hasznos: a beteg leírja, mit fogyasztott és milyen tünetei voltak, így az orvos összefüggést kereshet a tejtartalmú ételek és a panaszok között. A tejallergia diagnózisának arany standardja az eliminációs-provokációs teszt. Ennek lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát.
Kisgyerekeknél - egy éves kor felett, ennél korábban nem érdemes vérvizsgálatot végezni tejallergia tisztázására, mert az ellenanyag képződés még alacsony - ez vérvizsgálattal történik. A multiplex allergiateszt segítségével egy vérvétellel, egyszerre több allergént is vizsgálni lehet, így kisebb kellemetlenséggel lehet utána járni, hogy pontosan mi okozza a kicsinél jelentkező panaszokat. Pozitív eredmény esetén diétával lehet megszüntetni a tüneteket.
A tejfehérje allergia diagnózisát általában allergológus szakember hozza meg. Az orvos felveszi a gyermek részletes orvosi előzményeit, fizikai vizsgálatot végez, és szükség esetén allergiateszteket is elrendel. Az allergiatesztek segítenek azonosítani, mely tejfehérjék okozzák az allergiás reakciót. Az allergia tesztek között csecsemők és kisgyermekek esetében a bőr Prick teszt javasolt tejfehérje allergia esetén, ugyanis a speciális IgE vérvétellel még sok esetben nem mutatható ki. Egy másik lehetőség a tejfehérje allergia diagnosztizálásában a provokációs tesztek végzése. Ennek során elvonják a tejfehérjét tartalmazó ételeket az étrendből és vizsgálják, hogy változnak-e a tünetek.
A tehéntej allergiát felismerni bizony nem könnyű feladat, hiszen a tünetek egyénenként változhatnak, ráadásul más allergiával is összetéveszthetők.
A vizsgálat során az alkarra karcolás után kis mennyiségű tejfehérjét tesznek. Ha allergiás a tejfehérjére akkor csalánkiütés szerű bőrtünet jelenik meg a boron a vizsgálat helyén. A vizsgálat azonban nem 100%-os.
Az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére (milyen hamar a tej fogyasztása után). Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek.
A tejallergia kezelése
A tejallergia kezelése tehát elsősorban diétás, ami komoly odafigyelést igényel a mindennapokban. A tejmentes étrend megtervezését érdemes a GasztroKlinika dietetikusa és gasztroenterológusa segítségével végezni, hogy a beteg minden szükséges tápanyagot megkapjon, miközben elkerüli a veszélyes allergént.
A tejallergia esetében az elsődleges kezelés a tej és tejszármazékok fogyasztásának megtiltása. A tejmentes étrend betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett Tejet tartalmaz” feliratot keresni - végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy “nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok.
Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz. Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.
A tejmentes diéta eleinte nehéznek tűnhet, mert rengeteg élelmiszerben jelen van a tej vagy a tej valamely alkotója. A gasztroenterológus és a dietetikus sokat segíthet azzal, hogy listát ad az engedélyezett és tiltott ételekről, valamint megtanítja a beteget a címkeolvasás és rejtett tej felismerésének fortélyaira.
A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot.
A tejfehérje allergia kezelése változó a gyermek életkorának és táplálási szokásainak függvényében. Csecsemők esetén más a javasolt kezelés, mint már szilárd táplálékot fogyasztó nagyobb gyermekeknél. Amennyiben szoptat, és gyermekénél tejfehérje allergiát diagnosztizáltak, abba kell hagynia a tej- vagy szójatartalmú termékek fogyasztását. Ezután körülbelül két hétig hipoallergén (hidrolizált) vagy aminosavakból álló tápszert érdemes adni a babának, amíg szervezetéből ki nem ürül a tejfehérje. Ha a baba hagyományos tápszert kap, akkor érdemes az ő esetében is tejfehérje mentes, hipoallergén vagy aminosavakból álló tápszerre váltani.
A tejfehérje allergia kezelése elsősorban az gyermek életmódjának és étrendjének módosítását jelenti. A legfontosabb lépés a tej és tejtermékek teljes elkerülése. A gyógyszeres kezelés antihisztaminokat, és súlyosabb esetekben epinefrint is magába foglalhat.
A tehéntej alapú csecsemőtápszert felváltja a speciális hidrolizált tejsavó-fehérje alapú tápszer, amely tökéletesen helyettesíti az anyatejet az újszülöttek számára (de nem összetévesztendő a hipoallergén tápszerrel!). Ez a különleges tej a korábban fogyasztott tápszerhez hasonlóan ugyanolyan hatékonyan járul hozzá a babád fejlődéséhez.
Ha szoptatsz, akkor viszont rajtad múlik, hogy kiiktatod-e a saját étrendedből a tejtermékeket. Ugyanis hasznos tudnod, hogy ellenkező esetben a tehéntej-fehérje átmegy az anyatejbe.
A gyógyszeres kezelés antihisztaminokat, és súlyosabb esetekben epinefrint is magába foglalhat.
A tejallergiás betegnek, akinél korábban már volt súlyos reakció, az orvos (allergológus vagy gasztroenterológus) adrenalin auto-injektort is felírhat vészhelyzet esetére. Ezt a betegnek mindig magánál kell hordania, és meg kell tanulnia a használatát, hogy szükség esetén saját maga be tudja adni.
A GasztroKlinika gasztroenterológusa a kezelés során hosszú távú partnerként támogatja a beteget. Feladata nem ér véget a diagnózis felállításával: a rendszeres kontrollokon figyelemmel kíséri a beteg általános állapotát, tápláltsági állapotát (nincs-e fogyás, hiánybetegség a diéta miatt), és szükség esetén módosít a diétás vagy terápiás javaslatokon. Például, ha évek múltán felmerül, hogy a beteg talán kinőtte az allergiát, a gasztroenterológus újra kezdeményezheti az allergológiai teszteket vagy egy ellenőrzött provokációs tesztet.
A tejallergiás reakciók súlyossága széles skálán mozoghat. Enyhe lefolyású allergiás reakció esetén például csak néhány csalánkiütéses folt jelenik meg a bőrön, vagy a száj körül alakul ki enyhe viszketés. Ilyen esetekben a tünetek maguktól is elmúlhatnak rövid idő alatt, vagy egyszerű antihisztamin gyógyszerrel kezelhetők. Közepesen súlyos reakciónál már összetettebb tünetegyüttes lép fel: erősebb bőrkiütések testszerte, hányás, hasmenés, esetleg nehézlégzés vagy gégeödéma (torokduzzanat érzése) jelentkezhet. Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, de még nem járnak keringési összeomlással - mindazonáltal orvosi megfigyelésre és ellátásra van szükség, mivel súlyosbodhatnak.
A legsúlyosabb fokozatú allergiás reakció az anafilaxia, más néven anafilaxiás sokk. Anafilaxia során a teljes szervezetet érintő, életveszélyes tünetek alakulnak ki: a vérnyomás hirtelen zuhan (sokk), a légutak beszűkülnek és a torok nyálkahártyája megduzzad, ami fulladáshoz vezethet, a bőrön pedig gyakran kiterjedt vörösség vagy csalánkiütés észlelhető. Gyakori az ajkak és a nyelv duzzanata is. A beteg ekkor súlyos hasi görcsöket érezhet, hányhat, és pillanatok alatt általános rosszullét lép fel. Anafilaxiás reakció gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni (112), és ha van adrenalin injekció (Epipen vagy más autoinjektor), azt haladéktalanul be kell adni a combizomba. Az adrenalin hatása átmeneti: segít megakadályozni a keringés összeomlását és csökkenti a légúti duzzanatot, de mindenképpen kórházi ellátásra van szükség a stabilizáláshoz és a további kezeléshez.
Minden tejallergiás betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor előfordulhat súlyos reakció, ezért fontos egy allergiás vészhelyzeti terv kidolgozása orvosával. Ennek része, hogy a beteg felismerje az anafilaxia korai jeleit, tudja használni az adrenalininjektort, és a környezetében élők (család, kollégák) is tudjanak az allergiájáról, illetve arról, mit kell tenniük rosszullét esetén.
Tejallergia kezelése
Keresztreakciók tejallergiánál
Keresztreakcióról akkor van szó, ha az allergiás személy a rokon vagy hasonló szerkezetű allergéneket sem tolerálja, mert az immunrendszere “összetéveszti” azokat. Tejallergiásoknál sajnos gyakori, hogy a más állatok tejével (juhtej, kecsketej) is ugyanúgy reagálnak, mivel ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejéhez. Ezért nem jelent megoldást a tehéntej helyettesítése kecske- vagy juhtejjel - ezeket is kerülni kell, hacsak az orvos kifejezetten nem tesztelte és engedélyezte. Ugyanígy, sok tejallergiás a tehéntej alapú tápszereket sem fogyaszthatja (gyermek esetén ez egyértelmű, de felnőtt korban fehérje-turmixporokban is lehet tejfehérje).
Egy érdekes keresztallergia: bizonyos esetekben a tehéntejre allergiás személy a marhahúsra is allergiás lehet. Ennek az az oka, hogy a marhahúsban lévő szérumalbumin nevű fehérje hasonlít a tej fehérjéihez, így az immunrendszer erre is reagálhat. Ez nem törvényszerű minden betegnél, de ha valaki tejallergiásként marhahús fogyasztása után is tüneteket észlel, mindenképp említse meg kezelőorvosának. A GasztroKlinika gasztroenterológus segíthet tisztázni, fennáll-e ilyen keresztallergia, és ha igen, tanácsot ad a szükséges étrendi változtatásokhoz.
Tejallergia felnőttkorban
Felnőttkorban a tejallergia kétféle módon jelentkezhet: vagy a gyermekkorból megmaradt allergia kíséri végig a beteget, vagy - ritkábban - újonnan alakul ki tejallergia felnőtt életszakaszban. A felnőttkori tejallergia tünetei röviddel a tej vagy tejtartalmú étel fogyasztása után vagy késleltetve (akár néhány óra múlva) is jelentkezhetnek. Bőrtünetek: viszkető kiütések, csalánkiütés (urticaria), bőrpír, duzzanatok. Emésztőrendszeri tünetek: hányinger, hányás, görcsös hasfájás, hasmenés. Légúti tünetek: orrdugulás vagy orrfolyás, torokviszketés, köhögés. A késleltetett tünetek (amelyek órákkal vagy egy nappal később jelentkezhetnek) közé tartozhat a tartós hasi diszkomfort, puffadás, esetleg bőrtünetek elhúzódó megjelenése vagy általános rossz közérzet. Ezek a késői reakciók a nem-IgE mediált immunfolyamatok miatt alakulhatnak ki, és gyakran az emésztőrendszert érintik (például tartós hasmenés vagy gyulladásos jelek a bélben). Felnőtteknél ilyen formában jelentkező tejallergia tünetei nehezen felismerhetők, és a gasztroenterológus sokszor kizárásos alapon (minden más okot vizsgálva) jut el a tejallergia diagnózisához.
A tejallergia és a laktózintolerancia elkülönítése
A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése. Amennyiben a tünetek főként emésztőrendszeriek (pl. puffadás, hasi görcsök, hasmenés), és enyhébb lefolyásúak, a gasztroenterológus gyakran először laktózintolerancia-vizsgálatot végez vagy javasol.
A GasztroKlinikán végzett vizsgálat során a beteg laktóztartalmú italt fogyaszt, majd meghatározott időközönként megmérjük a kilélegzett levegő hidrogén- és metántartalmát. Ez azért fontos, mert a bélrendszerben élő baktériumok a nem vagy nem teljesen felszívódott szénhidrátokat különböző módon bontják le: egyes esetekben hidrogén, máskor metán keletkezik. Mivel a legtöbb helyen alkalmazott eszközök csak a hidrogént mérik, azokban az esetekben, amikor a bontás során főként metán termelődik, a vizsgálat álnegatív eredményt adhat. A GasztroKlinika eszközparkja egyedülálló Magyarországon, mivel a kilélegzett levegő mindkét gázát képes kimutatni, így sokkal pontosabb és megbízhatóbb képet ad. A hidrogén- és metánszint emelkedése a kilélegzett levegőben a laktóz lebontásának zavarára - azaz laktózintoleranciára - utal. Ha a laktózteszt pozitív, az nem allergia, hanem enzimhiány. Előfordulhat azonban, hogy valakinél mindkét állapot fennáll egyszerre (például laktózintoleranciája is van és a tejfehérjére is reagál), ezért fontos a teljes kép áttekintése. A GasztroKlinika gasztroenterológusának feladata, hogy minden lehetséges okot feltárjon és a megfelelő szakember bevonásával (allergológus, dietetikus) pontos diagnózist adjon.
tags: #csecsemo #tejallergia #tunetei