Amikor egy édesanya először pillantja meg újszülött gyermekét, a végtelen szeretet mellett gyakran a meglepettség is tükröződik az arcán. A babák ugyanis nem mindig olyanok, mint a magazinok címlapján látható, tökéletesen sima bőrű csecsemők. Előfordulhat, hogy a pici hátát, vállait vagy akár a homlokát finom, sötét vagy éppen világos pihe borítja. Ez a jelenség, amelyet a szaknyelv lanugónak nevez, teljesen természetes velejárója a magzati fejlődésnek.
Sok szülő megdöbbenve veszi tudomásul, hogy éppen megszületett csemetéjének háta, hasa, homloka, vagy kis lábacskái szőrösek. És ez nem csak egy - két pihét jelent, hanem akár vastag, sötét szőrszálak tömegét is. Akármilyen hihetetlen is ez elsőre, a gyerekek nem ritkán születnek szőrösen. Ez nem azokat a kis pihéket jelenti, ami a kezecskéken és a lábacskákon látható, hanem sötét színű szőrt a háton, vagy akár az arcon is.
Ez sokakat megrémít, és hirtelen valami magyarázatot keresnek a jelenségre, ilyenkor jönnek elő a várandós vitaminkészítmények. Hiszen mi van, ha nem szedte volna őket a kismama? Gyakran hallani, miszerint a terhes vitaminokat szedő nők gyakrabban hoznak világra olyan babákat, akiknek a testét a szokásosnál több szőr borítja. Ez tényleg igaz?
A lanugo, a magzati szőrzet
Nos, első körben tisztázzuk azt, hogy bár lehet furcsa a jelenség, nem fokozott szőrnövekedésről van szó. Ami a kicsiken található, az a szaknyelv lanugonak nevezni. Ez egy puha, a tenyereket és a talpakat leszámítva bárhol észlelhető szőr, mely a születést követő néhány héten belül lekopik, és helyét az elsődleges szőr veszi át, mely már messze nem olyan feltűnő.
A babák testén a szőr a 12. hét körül kezd el nőni, és nagyjából a 19. hétre már az egész testükön megtalálható. A magzati szőrzet kialakulása a terhesség korai szakaszában veszi kezdetét. Az emberi test fejlődése során a természet semmit nem bíz a véletlenre, és ez a finom szőrréteg az egyik legérdekesebb védelmi mechanizmus. Ez a szőrzet a várandósság 12. hete körül kezd el megjelenni, és a 20. hétre már az egész testet beborítja.
A funkciója sokrétű, de elsődleges feladata a hőszabályozás segítése és a bőr védelme az áztató hatású magzatvízzel szemben. A lanugo nem csupán önmagában létezik, hanem egyfajta „horgonyként” is szolgál. Ez tartja meg a baba bőrén a magzatmázat (vernix caseosa), azt a fehér, krémes állagú anyagot, amely megakadályozza a bőr felázását a folyékony közegben.
A babák teste az anyaméhben erős védelmi rendszer mögött helyezkedik el. Ez egyrészt az anya hasfala, az izmok és a szövetek, melyek jelentős bástyát képeznek a fizikai behatások ellen. Ide tartozik még a méh fala is, de a természet nem bízta a véletlenre az eseseményeket. A magzatvíz ugyanis a bőrnek egy idő után komoly kihívást jelent. Vagyis a védelmi rendszer egyes elemei ellen is védekezni kell. Itt lép be a képbe a lanugó, ami a magzati szőrt jelenti. Ezeknek a szőrszálaknak a szerepe, hogy a mázat, mely a baba bőrét óvja, még jobban a helyén tartsák, valamint a magzatvizet is távolabb tartják a bőrtől. A lanugó azonban nem tartós szőrszálak tömege, vagyis a születés előtt jellemzően lekopik.
A szerepe nagyon fontos, hiszen nélküle a magzatvíz bőrre gyakorolt puhító hatása jelentős lenne, ami komoly gondokat okozna.
Miért nem a várandós vitaminok okozzák a szőrösséget?
A szőrösödés mértékét tehát a genetika, illetve a biológia határozza meg, semmi esetre sem a várandósság létrejöttét, vagy a magzat kihordását támogató vitaminok. Ezeknek a készítményeknek a szerepe másban áll - magyarázza dr. Angyal Géza a ratkotunde.hu-nak.
A terhesség létrejöttéhez a szervezetnek fel kell készülnie, hiszen ha nincs egyensúlyban, ha a tápanyag-ellátottsága nem megfelelő, akkor sajnos könnyen előfordulhat, hogy a várandósság nem alakul ki, vagy esetleg koraszüléssel, vetéléssel kell szembe néznünk. Sajnos a tápanyagok pótlása a világon mindenhol problémás, hiszen csak az étkezés sok esetben erre már nem alkalmas. Ez az oka, hogy a szakemberek jelentős része tanácsolja a várandós vitamin szedését a baba tervezésétől egészen a szoptatás végéig.
Szomorú statisztika, hogy a világon - ahogyan hazánkban is - egyre több a meddő pár. Magyarországon minden 4.-5. család kénytelen szembenézni a meddőség rémével, és segítséget kérni a megtermékenyítés területén. Mindemellett a koraszülések és a vetélések száma is évről-évre emelkedik. Éppen ezért a vitaminkészítmények között sem mindegy, hogy melyiket választjuk.
Fontos a komplexitás, hiszen így az egyes anyagok segíthetik más anyagok beépülését (ahogyan a D-vitamin a kalciumét). Emellett az is nagyon lényeges szempont, hogy a készítményben a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek szerves kötési formában legyenek jelen. Ezzel ugyanis elérhető, hogy a felszívódásuk akár 80%-kal is jobb legyen, vagy lényegesen nagyobb arányban képesek a szervezetbe beépülni, és azt segíteni, mint szervetlen kötésű társaik.
A lanugo eltűnése
Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy ha minden magzatnál kialakul ez a szőrzet, miért látható mégis csak néhány újszülöttnél a születés után. A válasz a terhességi korban és a genetikai hajlamokban rejlik. Általában a lanugo a terhesség 32-36. hete körül kezd el kopni, és a 40. hétre teljesen el kell tűnnie.
Ha a kisbaba a vártnál korábban érkezik, nagy az esélye annak, hogy a teste még nagy felületen tartalmazza ezeket a puha szálakat. A koraszülött babák esetében ez szinte általános jelenség, hiszen az ő szervezetüknek még nem volt ideje a természetes vedlési folyamat befejezésére.
A genetika is meghatározó tényező abban, mennyire látványos a lanugo. A sötétebb bőrű és hajú szülők gyermekeinél gyakrabban figyelhető meg erőteljesebb, sötétebb árnyalatú pihe.
A születés után megmaradt lanugo sorsa is hasonlóan egyszerű: a baba mozgása, az öltöztetés, a fürdetés és a bőrrel való érintkezés során a szálak fokozatosan kikopnak. Ez általában az élet első néhány hetében vagy hónapjában következik be. Érdemes megfigyelni, hogy a lanugo eloszlása nem egyenletes. Leggyakrabban a háton, a vállakon, a fülkagylókon és a homlokon marad meg a legtovább.
A friss szülők hajlamosak lehetnek az aggodalomra, és felmerülhet bennük az igény, hogy tegyenek valamit a szőrzet eltüntetése érdekében. A legfontosabb tanács ilyenkor a türelem. A napi tisztálkodás során használjunk tiszta vizet vagy kifejezetten babák számára kifejlesztett, kímélő lemosót. A fürdetés utáni gyengéd törölközés önmagában is segíti a szálak természetes távozását.
Semmiképpen sem javasolt az erős dörzsölés. Az újszülött bőre rendkívül vékony, és könnyen megsérülhet. Szigorúan tilos bármilyen szőrtelenítő vagy speciális krémet használni erre a célra!
Hormonális hatások és ritka rendellenességek
A terhesség alatt az anya szervezetében végbemenő hormonális változások közvetlen hatással vannak a magzatra is. Az androgén hormonok szintjének ingadozása befolyásolhatja a szőrnövekedés ütemét és sűrűségét. A születés után ezek a hormonok kiürülnek a baba szervezetéből, ami nemcsak a lanugo kihullásához, hanem néha az első hajszálak elvesztéséhez is vezethet.
Sokan tapasztalják, hogy a baba „megkopaszodik” pár hónapos korában, majd egy teljesen más szerkezetű és színű haj kezd el nőni. Ez a hormonális átmenet egy természetes élettani folyamat, amely segít a babának alkalmazkodni a külvilághoz.
Bár a lanugo az esetek 99%-ában teljesen ártalmatlan, ritkán előfordulhatnak olyan állapotok, amelyek orvosi figyelmet igényelnek. Léteznek bizonyos ritka genetikai rendellenességek, például a hypertrichosis, amely túlzott szőrnövekedéssel jár. Emellett bizonyos anyagcsere-betegségek vagy hormonális zavarok is okozhatnak rendellenes szőrösödést.
A hipertrichózis túlzott, abnormális mértékű szőrnövekedést jelent. Különböző típusainak különböző okai lehetnek. A veleszületett hipertrichózis pontos oka nem ismert, azonban kialakulása valószínűleg a szőrzet növekedésével van összefüggésben, hiszen a szőrzet növekedési fázisa a betegeknél túlműködést mutat.
A szerzett hipertrichózis okozója lehet gyógyszeres kezelés is, azonban sok esetben daganatos betegségek, valamint étkezési zavarok is állhatnak a háttérben. Az általános hipertrichózist a szőrzet gyors növekedése jellemzi a test egész területén, különösen az arc területén, az erős szőrzet a törzsön és a hónaljon is megjelenik, azonban a tenyereket és a talpakat, valamint a nyálkahártyát nem érinti a betegség.
A lanugo mint evolúciós örökség
Az antropológusok és biológusok gyakran tekintenek a lanugóra úgy, mint egy evolúciós örökségre. Őseinknél, akiknek még nem volt szükségük ruházatra és fűtött otthonokra, a testszőrzet alapvető fontosságú volt a túléléshez. Az emberszabású majmok magzatainál is megfigyelhető ez a jelenség, de náluk a szőrzet megmarad és tovább erősödik a születés után. Az embernél a folyamat megáll, és a civilizációs fejlődés során a vastag bunda feleslegessé vált.
Ez az ősi kapcsolat rávilágít arra, mennyire összetett és jól megtervezett az emberi test. A lanugo nem egy „hiba a mátrixban”, hanem egy hidat képez a biológiai múltunk és a jelenlegi életünk között.
A védőnő szerepe a terhesgondozásban
Tévhitek és tények a babaszőrről
Vannak természetesen olyan vélemények is, hogy az a kismama, aki a terhesség ideje alatt gyakran küzd gyomorégési panaszokkal, annak szőrös, dús hajú babája fog születni. Vannak természetesen olyan esetek is, amikor a csecsemő mellékveséi túlműködnek, és megnő az androgén férfihormon termelődése, amely révén beindul az erősebb szőrszálak növekedése.
A tudatos bőrápolás, a megfelelő hidratálás és a minőségi anyagokból készült ruhák kiválasztása segít abban, hogy ez az átmeneti időszak zavartalan legyen. A lanugo tehát nem más, mint a természet egyik leggyengédebb megoldása arra, hogy a fejlődő életet biztonságban tudja. Egy biológiai csoda, amely láthatóvá teszi számunkra azt a láthatatlan munkát, ami az anyaméhben zajlott.
A legfontosabb tanács ilyenkor a türelem. Ne ijedjünk meg, ha a szőrszálak helyén apró fehér pöttyöket (milia) vagy enyhe bőrpírt tapasztalunk. A csecsemő bőre folyamatosan alkalmazkodik a levegőhöz és a ruhákhoz.
Fontos, hogy a szülők a hiteles forrásokból tájékozódjanak, és ne üljenek fel a rémhíreknek vagy az interneten keringő téves információknak. A lanugo nem igényel kezelést, nem jelez betegséget, és nem jelent hátrányt a baba számára.
