A várandósság egy különleges utazás, tele izgalommal, várakozással és olykor egy kis természetes aggodalommal is. Ahogy közeledik a szülés időpontja, egyre fontosabbá válik a magzat egészségének figyelemmel kísérése - mind az édesanya, mind a szakemberek számára. A modern orvostudomány szerencsére számos eszközt kínál arra, hogy betekintést nyerjünk a pocakban növekvő kis élet állapotába. Ilyen például a CTG és az NST, melyek során nemcsak a baba szívhangját hallgathatjuk meg, de fontos információkat is kapunk a méhösszehúzódásokról és a magzat reakcióiról. Ezek a vizsgálatok biztonságot adnak - és sokszor megható pillanatokat is -, hiszen megerősítik: minden rendben van odabent.
Mi az az NST és a CTG?
Az NST, vagyis non-stressz teszt egy egyszerű és biztonságos vizsgálat, amit ugyanúgy a terhesség végén végeznek. A célja, hogy megnézzék, hogyan reagál a baba a saját mozgására - vagyis jól van-e odabent. A non‑stressz teszt (NST) a harmadik trimeszter rutin, fájdalommentes és biztonságos vizsgálata. Az NST (Non-Stressz Teszt) vizsgálat egy fontos diagnosztikai eszköz, amelyet gyakran alkalmaznak terhes nőknél és magzataiknál az egészségük monitorozására. Ez a vizsgálat segít az orvosoknak megfigyelni a magzat szívverését és mozgását, hogy felismerjék az esetleges problémákat és időben intézkedjenek.
A CTG-vizsgálat (teljes nevén kardiotokográfia) egy olyan egyszerű és fájdalommentes vizsgálat, amit a várandósság utolsó heteiben, illetve a szülés alatt végeznek, hogy megnézzék, hogyan érzi magát a baba odabent. A CTG kifejezetten a méhösszehúzódások és a szívhang együttese alapján értékel (szülés alatt is). A két vizsgálat (magzati szívműködés, méhösszehúzódások) egyidejű megfigyelésére szolgál az ún. CTG-vizsgálat (kardiotokográfia).
Mikor és hogyan végzik az NST/CTG vizsgálatot?
A CTG és NST vizsgálatokat általában a terhesség utolsó heteiben, a 36. hét környékétől kezdve végzik el rendszeresen, főleg akkor, ha közeledik a kiírt időpont, vagy ha az orvos indokoltnak látja a baba állapotának gyakoribb ellenőrzését. A magyarországi terhesgondozási protokoll szerint a 36. terhességi héttől kezdődően hetente szükséges az úgynevezett non-stressz teszt elvégzése (ez indokolt esetben akár napi rendszerességű is lehet). Vannak azonban olyan esetek, amikor ennél gyakrabban indokolt a teszt elvégzése.
- Túlhordás: amennyiben a terhesség túllépte a 40. hetet, gyakrabban van szükség a vizsgálatra.
- Veszélyeztetett terhesség: a veszélyeztetett vagy magas kockázatú terhesség minden esetben nagyobb odafigyelést, ezáltal gyakoribb NST-t igényelhet.
- A kisbaba nem fejlődik megfelelően: előfordulhat, hogy a kisbaba bár aktív, fejlődése nem megfelelő, túl kicsi a korához mérten.
- Vércsoport-problémák: a terhesség során vércsoport-problémák is kialakulhatnak, így amennyiben a kismama Rh-negatív, de a magzat Rh-pozitív, a szervezet antitesteket termelhet, ami szintén súlyos szövődményekkel járhat.
- Krónikus anyai betegségek: például magas vérnyomás, cukorbetegség.
A vizsgálatokat általában ülő vagy félig ülő helyzetben végzik, ritkán fekvő pozícióban. A kismama pocakjára két érzékelőt helyeznek: az egyik a baba szívhangját figyeli (méhcsúcshoz közeli ponton), a másik pedig a méh aktivitását (magzat szívéhez közel). Ezeket egy puha övvel rögzítik. Az NST-CTG vizsgálat általában 20-40 percig tart, de néha hosszabb is lehet, főleg ha a baba éppen alszik. Egyes mérőkészülékeknél az adatok rögzítéséhez a kismama közreműködése is szükséges, ekkor arra kérik a várandós nőt, hogy amikor magzatmozgást észlel, nyomja meg a készülékhez tartozó panelen található nyomógombot. Korszerűbb berendezések esetén erre már nincs szükség. A vizsgálatok célja, hogy kiderüljön: a baba jól van-e, megfelelően fejlődik-e, és bírja-e még a pocakban eltöltött időt.
Fájdalmasak-e a vizsgálatok és hogyan kell felkészülni rájuk?
A jó hír az, hogy a CTG és NST vizsgálatokra nincs szükség különösebb előkészületre, nem kell koplalni, nincs tű, semmilyen kellemetlen beavatkozás - szóval ezek tényleg a "könnyedebb" vizsgálatok közé tartoznak. Mindkettő során csupán érzékelőket helyeznek a hasra, rugalmas pántokkal rögzítve. Ez a pánt lehet kicsit szorosabb, de nem fáj. Érdemes kényelmes ruhát viselni, mert a hasra két pántot fognak felhelyezni, és így könnyebb hozzáférni.
Egy értékelhető eredményhez azonban a baba aktivitása, mozgása szükséges. Amennyiben a baba nem mocorog, a vizsgálat idejére meg kell kísérelni felébreszteni őt. Erre különféle praktikák léteznek, például egy rövid séta, lépcsőzés, néhány guggolás, esetleg a pocak megmozgatásával a baba felébresztése, de ébredést okozhat néhány szem szőlőcukor, mazsola vagy pár kocka csokoládé elfogyasztása is.
Mit mutatnak az eredmények?
Az NST-CTG vizsgálat eredménye a baba jólétére ad választ. A magzati szívműködésszám átlagértéke 120-160/perc. Egy egészséges csecsemő esetében a szívritmus fokozottá válik a mozgás során, azonban később, nyugalmi állapotban lecsökken a pulzusszám. A magzati aktivitás és ideális pulzusszám eléréséhez szükséges a megfelelő oxigénszint. Amennyiben az oxigénszint alacsony, a magzat nem reagál normálisan az aktivitásra.
A vizsgálat során háromféle eredmény születhet:
- Reaktív: A legjobb eredmény az, amikor a szívhang szabályos, észlelhetőek benne kisebb gyorsulások (ún. akcelerációk) - főleg akkor, amikor a baba mozog. Ez azt jelenti, hogy a kicsi jól érzi magát, jó az oxigénellátottsága, nincs jele stressznek.
- Nem reaktív: Ha a szívhang nem változik sokat, a vizsgálat „nem reaktív” lehet - de ez nem feltétlenül jelent bajt. Lehet, hogy a baba épp alszik, vagy nem volt elég aktív. Ilyenkor további vizsgálatra (ultrahang, majd az NST ismétlése) lehet szükség.
- Gyanús: Gyanús eredmény akkor születhet, ha a baba vélhetően aludt a vizsgálat ideje alatt. Ekkor általában 30-60 percen belül ismétlés szükséges.
Az orvos mindig összesíti az eredményeket, és ha bármi gyanús, további vizsgálatokkal néznek utána. Az NST aktuális állapotképet ad. Az NST a harmadik trimeszter alap vizsgálata: gyors, kíméletes és megbízható eszköz annak megítélésére, hogy a magzat megfelelően reagál‑e és jól van‑e.
Tanuljon szülészetet/nőgyógyászatot: Magzati pulzusszám-monitorozás / stresszmentes teszt
Az NST és a szülés alatti CTG közötti különbség
Fontos különbséget tenni az NST, azaz a non-stressz teszt, és a szülés alatti, folyamatos CTG között. Míg az NST a terhesség végén, stresszmentes állapotban vizsgálja a magzat reakcióit, addig a szülés alatti folyamatos CTG a vajúdás során monitorozza a szívhangot és a méhösszehúzódásokat. Bár az utóbbi célja is a baba biztonsága, az Egészségügyi Világszervezet alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja.
A folyamatos CTG-nek számos hátulütője is lehet:
- Ágyhozkötöttség: A kismama mozgása korlátozottá válik, ami megnehezítheti a kényelmes pozíciók felvételét és a fájdalomcsillapító módszerek alkalmazását.
- Fájdalmasabb vajúdás: A korlátozott mozgás és a fekvő testhelyzet miatt a vajúdás fájdalmasabbá válhat.
- Magzati stressz túldiagnosztizálása: A szívhang változásainak minden apró rezdülését rögzítve, előfordulhat, hogy olyankor is magzati stresszt diagnosztizálnak, amikor a babával minden a legnagyobb rendben van.
- Császármetszések arányának növekedése: A folyamatos CTG bevezetésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a császármetszések aránya.
Természetesen vannak esetek, amikor a folyamatos CTG szükségessé válhat, például oxitocinnal történő összehúzódás-erősítés, burokrepesztés, epidurális érzéstelenítés alkalmazása, vagy ha valamilyen kockázati tényező merül fel (pl. magas vérnyomás). Ilyenkor a vizsgálat segít az orvosoknak nyomon követni a baba állapotát és szükség esetén időben beavatkozni.
