Sok szülő él át hasonló helyzeteket és érzi át ennek kínzó mélységeit, amikor a gyermeke csúnyán beszél. Természetes, hogy így érez, hiszen a káromkodás is agresszió. Amikor a gyermek csúnyán beszél, bánt minket, csak nem fizikailag, hanem lelki szinten. Verbális agresszióval okoz fájdalmat.
A gyermek durva beszédének hátterében szinte mindig egy meg nem nevezett vagy rosszul kezelt érzelem áll. A feladatunk szülőként az, hogy segítsünk a gyermeknek „lefordítani” a durvaságait az érzelmek nyelvére. Ezt hívják érzelmi alfabetizációnak.
A durva beszéd okai gyermekeknél
A gyermekek durva beszéde többféle okra vezethető vissza:
- A határok feszegetése: A kisgyermekek számára a szavak gyakran csak eszközök, amelyekkel hatást akarnak elérni. Amikor egy ovis azt mondja, hogy „buta vagy”, nem a te kognitív képességeidet kérdőjelezi meg, hanem azt fejezi ki, hogy dühös, mert nem kapta meg a kívánt játékot.
- Társadalmi minták és utánozás: A gyerekek utánozzák, amit sokszor hallanak, és tetszik nekik. A káromkodás úgy terjed, mint a járvány - szülőről gyerekre, aztán gyerekről gyerekre. Valószínűleg igaz, hogy a földön előbb-utóbb szinte minden gyerek ki lesz téve csúfolódásnak, csúnya szavaknak. A média és az internet hatása is megkerülhetetlen. A YouTube videók, a közösségi média és a játékok tele vannak olyan kommunikációs mintákkal, amik a tiszteletlenséget dicsőítik.
- Érzelmi feszültség levezetése: A gyermek próbál megszabadulni a feszítő negatív energiától, de nincs hozzá másfajta eszköze. Azt tapasztalta, hogy mások is káromkodnak, amikor dühösek és így tudnak megnyugodni. Nincs tisztában vele, hogy miközben magát megnyugtatja, milyen fájdalmat okoz másoknak.
- Figyelemfelkeltés: Néha a káromkodó csak figyelmet szeretne kapni. Ez az önbecsülés és önérvényesítés hiánya mellett elég gyakori.
- Az érzelmi intelligencia hiánya: Amikor a gyerek csúnya szavakat használ, gyakran nem is értik azt, hogy szó szerint mit jelent, amit éppen mondanak. Az érzelmi töltet, a hanglejtés az, ami megfogja őket.
A durva beszéd mögött szinte mindig egy meg nem nevezett vagy rosszul kezelt érzelem áll. A feladatunk szülőként az, hogy segítsünk a gyermeknek „lefordítani” a durvaságait az érzelmek nyelvére. Ha a gyerek azt kiabálja, hogy „Ez a kaja pocsék, te meg hülye vagy”, akkor valójában lehet, hogy csak fáradt az edzéstől, vagy frusztrált egy rossz jegy miatt.
Hogyan kezeljük a gyermek durva beszédét?
Amikor a gyermek csúnyán beszél, érdemes tudatosítani magunkban, hogy ne a mi érzéseinkre figyeljünk, amit okoz vele, hanem arra, hogy ő milyen lelki állapotban van! Ha két különböző érzésbuborékban vagyunk, nem tudunk hozzá és az ő érzéseihez kapcsolódni, pedig ez lenne a cél, hiszen akkor lesz együttműködő.
1. A Gyerekidő bevezetése
Ez egy nagyon egyszerű és hatékony eszköz, főként egy-egy nehéz, kihívásokkal teli helyzet előtt. Lényege, hogy adott ideig - ami lehet öt perc vagy egy óra - azt és úgy csináljuk, amit és ahogy a gyerekünk szeretne. Átadjuk neki az irányítást, mi pedig a tőlünk telhető legnagyobb örömmel és lelkesedéssel követjük őt a választott tevékenységében. Ez segíthet abban, hogy a gyermekünk kapcsolódva érezze magát hozzánk; újra kapcsolódjon. Ez jó gond-megelőző eszközként is működhet a családban!
2. A humor és a játék ereje
A Gyerekidő nem fogja megszüntetni a csúnya szavak használatát, de segít a határszabásban, amikor az ijedt, agresszív gyerek kiborul. Mindenképp le kell állítanunk a durva beszédet, de jó szándékkal, tapintatosan. Kell határt szabni, kell ezt a viselkedését leállítani, de nem kell, hogy ettől mindenki még rosszabbul érezze magát. Jobb, ha egyszerűen emlékeztetjük magunkat arra, hogy a gyerekünk sérülékeny és szeretetteljes, viszont most épp valamilyen rossz, nehéz érzés elfedi ezt az oldalát. Humoros játékkal elkezdhetjük nevettetni, és a kapcsolódás, az egyensúly elkezdhet visszatérni. A játékos ellenállásunk példát is állíthat a számára azokra az esetekre, amikor mi nem vagyunk jelen, és neki kell olyan helyzeteket kezelni, amikor őt vagy épp mást csúfolnak a környezetében. A nevetés és a mozgás segít a kisimulásban, abban, hogy kiadja a rossz érzéseit, amiket addig magában hordozott.
3. Az érzelmek megnevezése és kezelése
Amikor megnyugodott, el kell mondani, hogy ezekben a helyzetekben, amikor csúnyán beszél a gyerekem, milyen szomorúságot, bánatot érzek és milyen fájdalmas érzés ez számomra. Továbbá el kell mondanunk neki, hogy amikor csúnyán beszél, ő benne a harag érzés a legnagyobb, amit mi megértünk. Azt kell kideríteni, hogy miért érez haragot és arra megoldást találni! A legnagyobb segítség az, ha megismertetjük a gyerkőcökkel az érzelmeket! Minden élethelyzetben adódnak érzések, amelyeket az arcunkkal is kifejezünk. Ezeket meg kell nevezni és beszélgetni róla.
Ha szomorúság vagy félelem van a durva beszéd hátterében, akkor amikor azt mondjuk majd neki ”Most vége a Hülye-játéknak!” vagy csak egyszerűen felnyúlunk, hogy megöleljük, és gyöngéden azt mondjuk neki ”Nem hagyhatom, hogy ezeket a szavakat mondd nekem. Nem muszáj mindig humorral reagálnunk! Néha elég ha közbelépünk, a szemébe nézünk, és egy szeretetteljes határ megszabása megérezteti vele, hogy milyen rosszul is érzi magát valójában.
Ha elhangzik a sértés, az első és legfontosabb lépés a fizikai és érzelmi megállás. Ne próbáljunk meg azonnal mélyenszántó erkölcsi kiselőadást tartani, mert egy felfokozott állapotban lévő gyermek agya egyszerűen nem képes befogadni a logikus érveket. Ilyenkor a „hüllőagy” dominál, ami csak a túlélésre és a védekezésre koncentrál.
4. A következetes határszabás
A határszabás nem egyenlő a büntetéssel. A határ egy biztonsági korlát, ami jelzi a gyermeknek, hogy meddig mehet el, és hol van az a pont, ahol már mások épségét vagy méltóságát sérti. Ha a gyermek tovább folytatja a tiszteletlenséget, érdemes fizikai távolságot teremteni. „Látom, most túl dühös vagy a beszélgetéshez.”
A határok akkor működnek jól, ha világosak, érthetőek és előre ismertek. Nem várhatjuk el a gyermektől, hogy kitalálja, mi fér bele és mi nem, ha a szabályok naponta változnak a te hangulatodtól függően. Érdemes egy nyugodt pillanatban - amikor nincs konfliktus - leülni és átbeszélni, melyek azok a szavak és az a hangnem, ami sértő a családtagok számára. Ha a határt átlépik, a következménynek logikusnak és a tettel összefüggőnek kell lennie.
Ha a gyermek tiszteletlenül beszél, miközben a kedvenc játékát kéri, a válasz egyszerű: „Sajnálom, de tiszteletlen kérésre nem tudok igent mondani.” Fontos, hogy a határ ne csak a tilalomról szóljon, hanem a védelemről is. Jelezzük a gyermeknek, hogy mi is tisztelettel beszélünk vele, mert fontos számunkra az ő érzése.
A büntetés általában nem jó nevelési eszköz, így a csúnya beszédre sem megoldás. A pozitív megerősítés jó irány. Ha tehát már egy ideje nem beszél csúnyán, kibírta egy ideig, akkor azt lehet nyugtázni dicsérettel vagy valami aprósággal.
5. A saját példamutatás fontossága
A példamutatás itt is elengedhetetlen. Hogyan beszélünk mi, amikor eléd vágnak az autóval? Mit mondunk, ha leejtünk egy poharat és eltörik? Ha mi is szitkozódunk vagy tiszteletlenül beszélünk a partnerünkkel, ne várjunk mást a gyermekünktől sem. A gyerekek nem azt teszik, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak tőlünk.
Ha te is hibázol - mert minden szülő hibázik -, kérj bocsánatot. Ez nem gyengeség, hanem a legerősebb tanítás.
Ha a gyermekünk szerint mindenki más így beszél, használjuk ezt a pillanatot az egyéni értékrend erősítésére. Mondjuk el neki, hogy bár sokan választják ezt az utat, mi egy olyan család vagyunk, ahol a tisztelet alapérték.
A gyermekünkkel való kommunikáció egy hosszú utazás, tele bukkanókkal és tanulságokkal. Minden egyes alkalommal, amikor a durvaságra higgadtsággal, a tiszteletlenségre határozott, de szeretetteljes korlátokkal válaszolunk, egy tégla kerül a bizalom falába. Ez a munka nem látványos, és gyakran fárasztó, de ez az alapja annak, hogy a gyermekünkből egy empatikus, érzelmileg intelligens felnőtt váljon.