A retek, botanikai nevén Raphanus sativus, a káposztafélék családjába tartozó, rövid tenyészidejű, közkedvelt konyhakerti növény. Gazdag C-, B1-, B2- és P-vitaminban, valamint vas, kalcium, kálium, foszfor és magnézium tartalma sem elhanyagolható. Kiváló vitaminforrás tél végén, tavasz elején, és nagy segítséget nyújt köhögés, megfázás és rekedtség ellen is. A hónapos retek termesztett változatát már a rómaiak, görögök és egyiptomiak is ismerték.
A vetést korán elkezdhetjük, mivel már alacsony hőmérsékleten is csírázik, azonban fényigényére figyelnünk kell: ha gyenge a fényellátottság, nem fejleszt gumókat. Emiatt, ha túl sűrűn vetettük, ritkítanunk kell, különben egymástól fogják elvenni az értékes napfényt. Ritkítani körülbelül 20 cm-es sortávolságra és 3-5 cm-es tőtávolságra érdemes. A retek a lazább, középkötött talajokat kedveli, mivel gyökérnövény lévén a kötött talajokban nem tud megfelelően fejlődni.
Ápolási munkák: Öntözés és talajigény
A retek ápolási munkái közül a legfontosabb az öntözés. Ha túl vizesen tartjuk a közegét, könnyen berohadhat, viszont ha hagyjuk kiszáradni a földet, akár csak a felső pár centimétert, pudvásodik a retek. A pudvásodásnak indult gumókat kettévágva üregesek, szöveteik lazák, megnyomva puhák, szárazak, így sajnos fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Ezt elkerülendő rendszeresen, kis adagokban érdemes öntözni. Sok fajtát már úgy szelektálnak, hogy pudvásodásra és repedésre minél kevésbé legyenek hajlamosak, de az egyenletes vízellátás biztosítása elengedhetetlen.
Retek - általános tudnivalók, ültetése, termesztése
A hónapos retek rövid tenyészideje miatt elő-, utó- és köztes növényként is kiválóan alkalmazható, vagy akár egy külön területet is fenntarthatunk a retek számára, amit folyamatosan újra tudunk vetni, akár különböző fajtákkal. A sárgarépa és petrezselyem társaságában sorjelzőként is használhatjuk.
A hónapos retek leggyakoribb kártevői
A hónapos reteknek rövid tenyészideje ellenére van néhány komoly károsítója. Közülük kora tavasszal a földibolhák, a gyökérlégy és a káposztalégy okozzák a legtöbb gondot.
Földibolhák (Phyllotreta fajok)
A földibolhák a keresztesvirágúak - így a káposztafélék és a retkek - legjelentősebb kártevői. Elsősorban a leveleket rágják, akár az egész levelet megsemmisítik, amivel jelentősen csökken a növény asszimilációs felülete, vagyis megszűnik az a folyamat, hogy a növény a fotoszintézis során a napból származó energiát szerves anyaggá tudja alakítani. Leginkább tavasszal károsítanak, amikor a levegő hőmérséklete 8-10 fok fölé emelkedik, a retek szik- és lomblevelein apró, kerek lyukakat rágnak. A sebek miatt a növények párologtatása megnő. Az elvesztett vizet a növény a hideg talajból nem tudja pótolni, így fejlődésében visszamarad, esetleg el is pusztul. A növények lankadnak, fejlődésükben visszamaradnak, gyakran el is pusztulnak.
A földibolháknak több faja is károsít, vannak egyszínű (fekete, kékeszöld, fémeszöld) és csíkozott fajok. Mindegyiknek egy nemzedéke fejlődik évente. A kifejlett bogarak a növénymaradványok között telelnek. A kártevők a tojásaikat a talajban kelő növények gyökérnyaki részébe rakják. A kikelő lárvák a gyökereken táplálkoznak, de nem okoznak jelentős károkat.
Védekezés a földibolhák ellen:
- Megfigyelés: A bogarak tavaszi megjelenését sárga színű, ragadós csapdákkal, fogólapokkal és a növényállomány vizsgálatával ellenőrizhetjük.
- Kémiai védekezés: Amint a szikleveleken megjelennek az első rágási tünetek, azonnal védekezzünk. A permetezéseket lehetőleg hétnaponként meg kell ismételni. Kémiai védekezés az imágók rajzásakor szükséges kontakt hatású szerekkel.
- Vetésforgó: A vetésforgó betartásával csökkenthető a kártételük.
- Hidegvizes permetezés: Tömeges elszaporodásuknak a száraz, meleg időjárás kedvez. A növények folyamatos vizsgálatával, hamar felfedezhetjük a földibolha jelenlétét, ugyanis a leveleken fehér foltok jelennek meg. Ekkor még hidegvizes permetezéssel gyéríthetők.
Gyökérlégy (Phorbia radicum)
A gyökérlégy lárvái nagy mértékű elszaporodásuk esetén a teljes termésmennyiség ehetetlenné tételével komoly problémát is tudnak okozni. Báb alakban telel át a talajban, rajzása már kora tavasszal bekövetkezik, mely után tojásait közvetlenül a növények mellé helyezik a talaj repedéseibe. A lárvák melegebb hőmérséklet esetében akár pár nap alatt, hidegebb körülmények között viszont majdnem két hét alatt kelnek ki. A kelő lárvák fokozatosan húzódnak be a gumóba, ahol táplálkozásuk során növekedésükkel párhuzamosan egyre nagyobb méretű járatot készítenek. A fehér színű, egy cm-t alig elérő nagyságú, nyű típusú lárvák körülbelül egy hónap táplálkozás után vonulnak vissza a talajba bábozódni. A fertőzött retek gusztustalan, étkezésre alkalmatlan.
Védekezés a gyökérlégy ellen:
- Vetésváltás: A védekezés főként a vetésváltás betartásán alapul.
- Kémiai védekezés: A korai hideghajtatás során célszerű védekezni ellene kontakt szerekkel. Kémiai védekezés az imágók rajzásának kezdetekor szükséges, a tojások lerakását megakadályozva, 3-4 leveles kis növénynél kontakt hatású szerekkel ajánlott. A rajzás kezdetétől 2-3 héten belül várható a lárvakelés. A fiatal lárvák tömeges megjelenésekor kontakt szerekkel kell védekezni.
Káposztalégy (Phorbia brassicae)
A káposztalégy szintén a talajban, báb alakban telel, és három nemzedéke van. Korán tavasszal megjelenő imágói házilégyre hasonlítanak, tojásaikat a növények gyökérnyaki részéhez helyezik el. Okozott kártétele és életmódja a gyökérlégyéhez hasonlóan alakul.
Védekezés a káposztalégy ellen:
- Vetésváltás: A védekezés e két kártevő ellen főként a vetésváltás betartásán alapul.
- Kémiai védekezés: A tojások lerakásának megakadályozása céljából, és a 6-8 mm nagyságú, szürkésbarna színű legyek rajzásakor permetezzünk rövid hatástartalmú, kontakt rovarölő szerrel. Az elhúzódó rajzás miatt a kezelést meg kell ismételni.
Talajlakó kártevők (drótférgek, cserebogár pajorok, lótücsök)
A talajlakó kártevők súlyos károkat okozhatnak, ha nem távolítjuk el őket a vetés előtt. A hideg tél nem tizedelte meg őket, és bár a jelenlegi talajhőmérsékletnél (5-8°C) még a mélyben telelnek, de 12°C körül már a felszínhez vándorolnak, táplálékot keresnek, így számíthatunk a kártételükre.
Védekezés a talajlakó kártevők ellen:
- Talajfertőtlenítés és gyommentesítés: A talaj fertőtlenítésével, gyom mentesítéssel és megfelelő mélységű ásással célt érhetünk.
- Vetésforgó: Aki ágyást tud váltani, az a megszokott módon folytathatja a kertészkedést. A fertőzött parcellában pedig folyamatos gyomlálással ki lehet éheztetni a kártevőket.
- Növénytársítás: Aki a régi ágyásban kezdi a tavaszi munkákat, az próbálkozhat a riasztó hatású fokhagyma, a pohánka és a muskátli köztesvetéssel, vagy a salátával és a kerti szarkalábbal, melyek kicsalogatják a lárvákat.
- Csapdázás: Hasonlóan gyűjtenek a félbevágott krumpligumók is. A vágási felülettel lefelé kell a talajba tenni, a védendő növény vagy facsemete mellé.
- Kémiai védekezés:
- Teflutrin hatóanyagú szerek: A csemeték telepítése előtt, illetve sorkezelésre is használható számos gyümölcs és zöldségkultúrában.
- Dazomet hatóanyagú szerek: A növényparazita fonálférgek egyetlen rovarölő szere, de a drótférgek és a cserebogár pajorok ellen is hatásos. A talajból fertőző gombák (pl. gyökérfekély, palántadőlés) és a magról kelő egy- és kétszikű csírázó gyomnövények ellen is bevethető. Ezért nevezik általános talajfertőtlenítő szernek. A széles hatásspektruma vissza is üthet, ugyanis az elvetett magvakat is károsíthatja. A talajhőmérséklettől függően fejti ki hatását.
- Kontakt cipermetrin tartalmú szerek: A legtöbb házikerti zöldségfélénél engedélyezett, a vetés, illetve ültetés előtt vagy azokkal egymenetben kell kijuttatni és a talajba dolgozni.
- Biológiai talajfertőtlenítés: Örvendetesen megnőtt a rovarkártevők és a fonálférgek elleni biológiai talajfertőtlenítő készítmények száma is. A káros rovarokat megtámadó, hasznos fonálféreg fajokat tartalmazók között van, amelyik a lótücsökre is engedélyezett. A talajnak aprómorzsásnak és nyirkosnak kell lennie. (A vízzel telített talajokban sem működnek!) Bedolgozás esetén a granulátumokat egyenletesen az előkészített felületre kell kiszórni, majd ásóval, kézi vagy rotációs kapával kell beforgatni. Fóliatakarással vagy felszíni öntözéssel, visszafoghatjuk az illékony gázokat.
A hónapos retek betegségei
A retek rövid tenyészideje során megjelenő betegségek száma kevés, így viszonylag kevés növényvédelmi beavatkozással termeszthető. Ennek ellenére fontos a betegségek ismerete és a megelőzés.
Pudvásodás és felrepedés
A pudvásodásnak indult gumókat kettévágva üregesek, szöveteik lazák, megnyomva puhák, szárazak, így sajnos fogyasztásra alkalmatlanná válnak. A retekgumó felrepedése a gumó alapi részén okoz mély berepedéseket, melyek felületén a szövet elparásodik. A betegség oka a nedvesség ingadozása a gumóvastagodás idején. Az ilyen gumók kézzel megnyomva rugalmasak, kettévágva belső szöveteik lazák, üregesek, száraz állományúak, étkezésre alkalmatlanná, élvezhetetlenné válnak. Ezek elsősorban a hónapos retkek esetében fordulnak elő, de jelentkezhetnek az őszi-téli fajtáknál is.
Megelőzés:
- Egyenletes öntözés: Fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy a talajban elegendő, egyenletes nedvesség legyen. A gumóvastagodás kezdetétől növeljük a vízadagot. Rendszeresen, kis adagokban öntözzük.
Korai felmagzás
A retek korai felmagzása esetén a növény magszárat fejleszt, gumója apró marad, elfásodik. Ez a jelenség akkor jelentkezik, amikor a gumó túl gyorsan öregszik. A magasabb hőmérséklet - különösen megvilágítás híján - mindig gátolja a gumó növekedését és segíti a lomb megnyúlását.
Megelőzés:
- Vetési időzítés: Vess reteksort kis adagokban, 10 naponta, és rendszeresen öntözd.
- Hőmérséklet: Szikleveles korban a növény nem szereti a nagy meleget, ekkor nappal 10-13, éjjel pedig 6-7 °C a megfelelő hőmérséklet. Lombleveles korban napi átlagban 13 °C a megfelelő hőmérsékleti érték. Nappal teljes fényben 18-20 °C, borult időben 13 °C, illetve éjjel 6-8 °C a tartandó hőmérséklet.
Retekperonoszpóra (Peronospora brassicae)
A retekperonoszpóra kórokozója nemcsak a leveleket, de a gumót is károsítja. A levelek színén szürkéssárga foltok, fonákán pedig szürkésfehér penészbevonatok képződnek. A szik- és lomblevél színén sárgászöld foltok, a fonákán fehér penészgyep (sporangiumtartó gyep) látható. A gumón, leggyakrabban a felső harmadán apró, elmosódott szélű, sötétszürke foltok figyelhetők meg, melyek később a gumó nagy részére kiterjednek. Felületükön szintén fehér sporangiumtartó gyep képződik. A gumók belseje is elszíneződik, sötétbarnás, szürkés lesz. A kórokozó a növénymaradványokon telel, ahonnan a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül, s onnan az öntözővízzel lemosódik a gumókra.
Védekezés:
- Vetéstől: Miután a magvakból kikeltek a növények, már szikleveles kortól meg kell kezdeni a védekezést a retekperonoszpóra ellen. Védekezésre a Buvicid K, Captan 50 WP, Orthocid 50 WP szerek valamelyikét kell használni.
- Vegyszeres védekezés: A tünetek már szikleveles kortól előfordulhatnak. A levél színén nekrotikus foltok figyelhetők meg, fonákán fehér sporangiumtartó gyep alakul ki. Kontakt szerekkel védekezhetünk ellene.
Retek albúgós betegsége (Albugo candida)
Az albúgós betegség is megjelenhet esetenként. A leveleken kezdetben sárgászöld foltok láthatók, melyeken később elszórtan vagy körökbe rendeződve, 1-2 mm átmérőjű fehér telepek (sporangiumtelepek) fejlődnek ki. A levélfoltok végül elszáradnak. Fertőzési források a növénymaradványok és a keresztesvirágú gyomnövények.
Védekezés:
- Vetéstől: Miután a magvakból kikeltek a növények, már szikleveles kortól meg kell kezdeni a védekezést a retek albúgós betegsége ellen. Védekezésre a Buvicid K, Captan 50 WP, Orthocid 50 WP szerek valamelyikét kell használni.
- Gyomlálás: Ne tűrjük meg a gyomnövényeket sem a termesztő berendezésben, sem a környékén.
- Kémiai védekezés: A kémiai védelmet az első lomlevelek megjelenésekor kezdjük meg, majd a lombfejlődés és a gumóképződés időszakában ismételjük meg.
Feketeeres szárazrothadás (Xanthomonas campestris)
Ez egy baktérium, amely vetőmaggal is terjedhet. Fontos erről tudni, ha például saját magunk szeretnénk magfogásba kezdeni. A boltban vásárolt, fémzárolt retek vetőmagok esetében az esély szinte nullához közelít.
Pledonomoszus tőrothadás (Plenodomus lingam)
Ez egy gomba, ami szintén terjedhet vetőmaggal is, de az előzőekben leírtak ide is vonatkoznak.