Terhességi és szülési könyvek: útikalauz a várandóssághoz

A várandósság, a szülés, a szoptatás és a gyermekgondozás témájában rengeteg könyv kapható, köztük egészen népszerűek is. Az első várandósság előtt az ember gyakran ezekkel találkozik. Azonban arra biztatlak, hogy lapozz bele, mielőtt megvennéd, mert lehet, hogy szemléletében nem ezek állnak hozzád közelebb.

Azokból a könyvekből, amelyek arra fókuszálnak, hogy a várandósság és a szülés, a szoptatás egy normális élettani folyamat, már nem olyan nagy a merítés, és nem is könnyű rájuk találni. Ezért gyűjtöttem össze azokat, amelyeket jó szívvel ajánlok az első vagy többedik gyermeküket váróknak is. A következőkben összegyűjtöttem a 10 +1 könyvet, ami nagyon sokat adhat terhesség, szülés és szoptatás témakörében.

TOP 10 Könyv: terhesség, szülés, szoptatás

Nagyon hiányzott Magyarországon egy átfogó, holisztikus szemléletű könyv a várandósságról és szülésről. Ezt az űrt töltötte be Nandu könyve, mely 2010 óta már a harmadik bővített kiadásnál tart. Aki ezt elolvassa, őszinte képet kaphat arról, mi történik a testünkkel terhesség, vajúdás és szülés során, illetve az után. Egyetlen kismama polcáról sem hiányozhat.

Mi a szülés valódi természete? Hogyan zajlik minden, ha mehet a maga útján a vajúdás és a szülés folyamata? Mi az a ,,farm”, ahol békében és mindemellett a legnagyobb biztonságban érkeznek a gyerekek a világra?

Ha egyetlen könyvet szerzel be a szoptatással kapcsolatban, ez legyen az 🙂 Minden kérdésedre választ kapsz, még azokra is, amiket eddig nem is gondoltad, hogy érdemes lenne feltenni.

Amikor Nandu könyvével kapcsolatban említettem, hogy hiánypótló volt, okkal gondolhattad, hogy de hát itt van Ingeborg Stdaelmann könyve, ami magyarul is olvasható régóta. Valójában a két könyv remekül kiegészíti egymást. Stadelmann-nál megtalálhatjuk, hogyha bármilyen kényelmetlenség, kellemetlenség, esetleg patológia felmerül, arra milyen fitoterápia, homeopátia vagy egyéb természetes megoldás alkalmazható. Nem véletlenül szerepel mindkét könyv a TOP 3 listában. Ráadásul - bár német nyelvterületen íródott - mind a korábbi, mind az újabb kiadás tartalmaz a magyar egészségügyre való vonatkoztatást is.

2021-ben várandósnak lenni bonyolultabb műveletnek tűnik, mint valaha. Mindenhonnan árad az információ, minden és mindennek az ellenkezője igaz - legalábbis, mindenre esküszik valaki. Influenszerek, coachok, szakemberek, álomszerű és horrorisztikus szüléstörténetek, szájról-szájra járó tippek, tanácsok, önjelölt szülésszakértők és orvosok között kapkodja a fejét az egyszeri leendő vagy épp friss szülő. Én az első terhességemnél a filmekből ismerős Az a kilenc hónap című könyvből gondoltam kiokosodni. Nagy hiba volt. A második terhességemnél megmondani nem tudom, hány könyv, cikk, szüléstörténet, szülésvideó kellett ahhoz, hogy kellőképpen jól informáltnak érezzem magam - és ezáltal biztonságban is. De sosem jutottam el arra a pontra, hogy na, most végre minden kérdésemre választ kaptam. Emlékszem, még mondtam is, milyen jó lenne egy hiánypótló könyv, amiben tényleg benne vannak a legfontosabb információk, amelyekre szüksége lehet egy kismamának. Az a helyzet, hogy ez a könyv most… khm… megszületett.

Alapvetően egy nő fejében az a kép él, hogy a szülés legelején elmegy a magzatvíz, jönnek a fájások, rohanni kell a kórházba, az orvosok megmondják, mikor kell nyomni, az anya pulzálva, huhogva fújja ki a levegőt, ahogy a szülési tanfolyamon tanították, aztán ordít, nyom párat és a baba kint is van. Persze, persze, vannak kivételek és egyre gyakrabban látunk realisztikusabb ábrázolást. De még mindig rengeteg a homályos folt és a romantizálás.

Honnan tudom, hogy megindult a szülés? Mondhatok-e nemet a gátmetszésre? Farfekvéses a baba, mindenképpen császárral kell szüljek? Tényleg veszélyes a túlhordás?

A kismamák is megosztottak: vannak, akik szerint az orvosok mindig jobban tudják, csak bennük kell bízni, és vannak, akik szerint igenis a nők tudják, az ő akaratuk irányítson, ha szülésről van szó. Az ideális az lenne, ha a kismamák és -papák megfelelő tájékoztatást kapnának, ami szinkronban kellene legyen azzal, amit a szülészeti protokoll is képvisel. Boldogan mondhatom: itt tartom a kezemben, és most mesélek picit Nektek dr. Ecsedi Gabriella tényleg hiánypótló kézikönyvéről, amely a Szülés-Császármetszés-VBAC - Elméleti és gyakorlati tudnivalók a hüvelyi szülésre és császármetszésre készülő nőknek címet kapta.

Ahhoz, hogy ez a kötet létrejöjjön, egy olyan emberre volt szükség, aki akkora utat járt be a témában, mint dr. Ecsedi Gabriella. A jogász, népegészségügyi szakember, háromgyerekes édesanya, szült császárral és utána hüvelyi úton is. A szülésre tudatosan készülőket gyakran éri az a vád, hogy orvosellenesek, ez a könyv végre megmutatja, hogy nem erről van szó. Hanem inkább tudatosságról. A kötet szakmai lektora dr. Bödecs Péter szülész-nőgyógyász szakorvos, a Magyar Pre-és-Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság elnöke.

Attól még, hogy valaki szeretné tudatosítani a szülését, nem akar az orvosnál okosabb lenni, pusztán élete egyik legfontosabb eseményére szeretne felelősen felkészülni, szeretné magát és a gyerekét a legjobb kezekben tudni.

„A szülés minőségének kérdése nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is jelentős, hiszen a szülés élménye nagy mértékben befolyásolja a nők gyermekvállalási kedvét. Sok második-harmadik-többedik gyermek az anya szülés közben átélt traumatikus élményei (szülészeti erőszak, akár feleslegesen elszenvedett császármetszés) miatt nem születik meg” - írja dr. Cseke Eszter dokumentumfilmes, újságíró épp második gyermekével volt várandós, amikor a könyv kéziratát olvasta, és ahogy ajánlójában írja, ő is sajnálja, hogy első szülése előtt nem találkozott még csak hasonló könyvvel sem.

„Nem dughatjuk homokba a fejünket: sajnos ma még sok helyen harcolnunk kell azért, hogy elkerüljük a szülészeti erőszakot, a rossz élményeket. Fel kell készülnünk, tisztában kell lennünk a lehetőségeinkkel. Ezek a szülés-traumák a komplex tájékozódás esélyével minimalizálódhatnak, és ehhez a könyv minden lehetőséget megad. A vajúdás látens szakaszától kezdve a nyákdugó távozásán keresztül, a különböző beavatkozások szükségességének valódi, orvosi indoklásain (és cáfolatain) át a különböző szüléstörténetekig mindenre kiterjed a szöveg. A felhasznált irodalma egészen lenyűgöző, soha egy (általam látott) szüléssel foglalkozó könyv forrásjegyzéke nem volt még ilyen komplex. A magyar nyelven megjelent releváns könyvektől kezdve az angol nyelvű szakirodalmakon át internetes forrásokig, tanulmányokig és dokumentumokig, videókig rendszerezte a rendelkezésre álló tudást a szerző. Egy összefoglaló.

Mi kell a jó szüléshez? Mikor indokolt a szülés indítás? Hogyan ideális a szülés indítás, ha már úgy alakult, hogy indítani kell? Mikor van tényleg szükség császármetszésre? Kötelezhető-e a szülő nő arra, hogy a hátára feküdjön? Szükséges-e a folyamatos CTG? Mikor indokolt ténylegesen a gátmetszés? Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) esetén mennyire reális veszély a hegszétválás? Miért fontos az „arany óra”? Tudom, talán túlságosan szenvedélyes vagyok ebben az ajánlóban, de ezt azt hiszem csak az érezheti át igazán, aki átélt már szülési traumát, akiben ott munkálkodott egyszer a gondolat, hogy lehetett volna, lehetne máshogyan is.

A várandósgondozás menete és a kiskönyv szerepe

A terhesgondozás menetét Magyarországon szakmai protokollok írják elő. A terhesgondozás általános menetéről a normál, átlagos esetben az alábbiakban talál összefoglaló leírást, lényegében ez egy irányvonalnak tekinthető. Hangsúlyozom, hogy a terhesgondozás menete mindig egyéni és az adott körülmények (pl. ikerterhesség, anyai, magzati betegségek, kórállapotok, stb..) jelentősen befolyásolhatják.

Az első trimeszter (6-13. hét)

• 6-9. hét: Amennyiben a menstruáció elmaradt és a terhességi teszt pozitív, ultrahangvizsgálattal állapítjuk meg a terhesség pontos korát és elhelyezkedését. Az általam kiadott ultrahang lelet (0. A védőnő kiállítja a kiskönyvet és megtörténik az első teljes laborvizsgálat is (háziorvossal konzultálva, - vércsoport, ellenanyag, vérkép, vizelet, nagyrutin, INR, VDRL, HbsAg).
• 11-13. hét: Az ún. I. ultrahang szűrővizsgálat, mely során a magzat pontos és valós terhességi korának megállapítása mellett a Down-szindróma és egyéb kromoszóma-rendellenességek szűrését is elvégezzük a tarkóredő mérésével és egyéb ultrahang paraméterek vizsgálatával. Pusztán az ultrahangvizsgálat során kb. A Down-szindróma és a genetikai betegségszűrés hatékonyságának növelésére lehetőség van ún. kombinált teszt végzésére, mely a fenti ultrahangvizsgálatot kiegészítve egy olyan anyai vérből végzett laborvizsgálat, mely kb. 90 %-ra növeli a szűrés találati arányát. A 11.-13. A kromoszóma-rendellenességek szűrésének jelenleg a leghatékonyabb vérvételi módszere az ún. nem-invazív prenatális tesztelés (NIPT, pl. PrenaGenetics), mely az anyai vérből vizsgálja a lepényi eredetű DNS fragmentumokat. A módszer nagyon megbízható szűrőmódszer, mely a 10-20.

A második trimeszter (18-20. hét)

• 18-20. hét: Ún. II. ultrahangszűrés, ún. Az ún. genetikai ultrahangszűrés célja a 18-20. Amennyiben az Ön életkora meghaladja a 37. életévet, genetikai tanácsadás is javasolt genetikus szakorvosnál. Az anyai életkor kapcsán a felajánljuk Ön számára a kromoszómavizsgálat (amniocentézis ― 15-20. hét vagy lepénybiopszia - 11-15.

A harmadik trimeszter (20-38. hét)

• 20-36. hét: A 24. héten elvégezzük a cukorterheléses vizsgálatot (OGTT, vérkép és vizeletvizsgálattal kiegészítve), mely a terhességi cukorbetegség kiszűrésére szolgál. Szükség esetén (pl. 40 év feletti anyai életkor, ikerterhesség, előzetes várandósság során terhességi cukorbetegség) a terhelést javasolt korábban, a 16.
• 22-24. hét:
• 30-32. hét: III.
• 30-32. hét: 4 Dimenziós Ultrahang Az önök igénye esetén 3 ill. 4 dimenziós ultrahang vizsgálat is végezhető, mely a 2 D ultrahang vizsgálatnál jóval látványosabb és érthetőbb.
• 37-38. hét: IV. ultrahangvizsgálat a magzat méretének, keringésének és helyzetének meghatározására, CTG vizsgálat, hüvelyváladék tenyztés a Streptococcus agalactiae hordozás (GBS) kimutatására.
• 36-40. hét: Dr.

A terhességgel és a gondozással kapcsolatos történéseket kell dokumentálni a kiskönyvben mindazoknak a szakembereknek, akik részt vesznek a terhesgondozásban. Minden olyan eseménynek, vizsgálatnak, eredménynek, amely a terhességre és a várandós kismamára vonatkozik, szerepelnie kell a kiskönyvben. Így például az alapadatokon túl szerepelnie kell benne a vércsoportra, onkocitológiai vizsgálatra vonatkozó adat, amelyek a szülés szempontjából lesznek majd fontosak. Az ultrahang vizsgálatok eredményei és trimeszterenkénti lebontásban az elvégzett szűrő-és laborvizsgálatok (vér, vizelet) eredményei is megtalálhatóak a könyvben.

A várandósgondozás jogi háttere és céljai

Az emberi erőforrások minisztere 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelete a várandósgondozásról. 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet a terhesgondozásról A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: tv.) 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 16/A. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. Általános rendelkezések

1. (1) A várandósgondozás célja a várandós nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen történő megszületésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, illetve megfelelő időben történő felismerése, valamint a szülésre, a gyermek korai kötődésére, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.
2. (2) A várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi és erről a várandós részére igazolást ad.
3. (3) Alacsony rizikójú a várandósság akkor, ha a várandós családi, egyéni, fertilitási és - nem első várandósság esetén - előző várandósságra vonatkozó anamnézisében nincs olyan tényező, amely szakorvosi megítélés szerint az anya vagy a magzat egészségét hátrányosan befolyásolhatja.
4. (4) A várandósgondozás a szülés megindulásáig vagy a várandósság megszakadásáig tart.

2. §

1. (1) A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely
   • a) a védőnő,
   • b) a háziorvos,
   • c) a szülész-nőgyógyász szakorvos,
   • d) a várandós választása esetén a szülésznő, valamint
   • e) a várandós együttműködésén alapul.
2. (2) A várandósgondozást a szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított
   • a) alacsony rizikójú várandósság esetén a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő,
   • b) magas rizikójú várandósság esetén kizárólag a szülész-nőgyógyász szakorvos végzi a szakellátás keretében.

3. A szülésznő közreműködése

1. (1) Szülésznő kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén, a következő feltételek egyidejű teljesülése esetén végezhet várandósgondozást:
   • a) Magyarországon az állam által elismert oktatási intézményben szerzett, vagy külföldön szerzett és Magyarországon a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény szerint honosított vagy elismert, felsőoktatási intézmény alapképzési szakán vagy főiskolai karán szerzett szülésznő szakképesítéssel vagy emelt szintű vagy felsőfokú szülésznő szakképesítéssel rendelkezik,
   • b) egészségügyi szolgáltatónál szülésznőként foglalkoztatott vagy rendelkezik a szülésznői tevékenység végzésére jogosító, érvényes működési engedéllyel és felelősségbiztosítással és
   • c) a várandós a gondozásához a szülésznői gondozást választja.
2. (2) A szülésznő az (1) bekezdés szerinti feltételekkel végzett várandósgondozás során a 2. melléklet 2. pontjában foglalt vizsgálatokat végezheti a vonatkozó szakmai irányelvnek megfelelően.

4. Felelős személy

1. (1) Az a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, aki az 1. § (2) bekezdésében előírt besorolást követően a várandós gondozását a szakellátás keretében végzi, felelős személynek minősül.
2. (2) A felelős személy a várandós anya 1. melléklet szerinti gondozási könyvében (a továbbiakban: várandósgondozási könyv) az 1. melléklet 1. pont 1.2. alpontjában szereplő adatokat feltünteti és aláírásával ellátja.
3. (3) Ha a felelős személy személyében változás áll be, az új felelős személy ezt a tényt a várandósgondozási könyvben rögzíti és a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően jár el.
4. (4) A felelős személy a várandósgondozás során a szakterülete alapján e rendelet szerint elvégzendő feladatokon kívül a következő tevékenységeket végzi:
   • a) figyelemmel kíséri, hogy
     • aa) részesül-e a várandós védőnői gondozásban,
     • ab) a várandós számára kötelező szűrővizsgálatokat elvégezték-e, és
     • ac) az elvégzett vizsgálatokat a várandósgondozási könyvben dokumentálták-e;
   • b) szükség szerint konzultál a várandósgondozásban közreműködő, a 2. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti szakemberekkel;
   • c) a várandóst szükség szerint további szakellátásra irányítja, és
   • d) intézkedéseiről dokumentáltan tájékoztatja az 5. § (1) bekezdése szerinti védőnőt.

5. A várandósgondozás folyamata

1. (1) Az 1. § (2) bekezdése szerinti igazolás kiadását követően a várandóst a lakóhelye vagy a tartózkodási helye szerint illetékes védőnő gondozásba veszi. Ennek keretében:
   • a) kiállítja és kiadja a várandósgondozási könyvet,
   • b) nyilvántartásba veszi a várandóst a területi védőnői ellátásról szóló 49/2004. (V. 21.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: Ter.véd.r.) 7. számú melléklete szerinti Várandós nyilvántartó és Várandós anya törzslapja dokumentumok vezetésével,
   • c) elvégzi a 2. melléklet 1. pontja alapján a szükséges vizsgálatokat és azokat a várandósgondozási könyvben dokumentálja,
   • d) tájékoztatást nyújt a várandós részére a várandósgondozás folyamatáról, a kötelező és a szakmai irányelvben foglalt választható vizsgálatokról, az őt a várandóssága okán megillető szociális kedvezményekről, a kedvezményeket biztosító intézményekről, szervezetekről, szükség szerint a munkavédelemről szóló törvény várandósokra vonatkozó előírásairól,
   • e) tájékoztatja a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeiről,
   • f) szükség szerint tájékoztatja a várandóst a dohányzásról, az alkohol- és kábítószer fogyasztásról történő leszokást támogató programokról és alkalmazza a minimális intervenció szakmai irányelvben foglalt módszerét, valamint
   • g) tájékozódik a várandós szociális, családi és munkakörülményeiről.
2. (2) A védőnő a várandósgondozási könyvben és az általa vezetett dokumentumokban rögzíti, hogy az (1) bekezdés d) pontjában előírt, kötelező és választható vizsgálatokról szóló tájékoztatást a várandósnak megadta. A várandós aláírásával igazolja, hogy a tájékoztatást megkapta.

A háziorvos a gondozásba vételt követően:

1. kiemelt figyelmet fordít a várandós anamnézisére, ami alapján a feladatkörébe tartozó, indokolt vizsgálatokat elvégzi,
2. a várandósgondozási könyvben kitölti a vonatkozó szakmai irányelvben foglaltak szerint a rizikó megítéléséhez szükséges, rá vonatkozó részt,
3. szükség esetén a várandóst a rizikó-besorolás felülvizsgálatának javaslatával a szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja és a javaslatot a várandósgondozási könyvben rögzíti,
4. az 1. melléklet 2. pontjában szereplő, a várandósgondozási könyv részét képező beutaló kitöltésével a várandóst az ott meghatározott vizsgálatokra beutalja,
5. a várandóst az egészségi állapotának megfelelően további szakorvosi vizsgálatokra utalja, és
6. az általa végzett vizsgálatok eredményeit és az elrendelt vizsgálatokat rögzíti a várandósgondozási könyvben.

A szülész-nőgyógyász szakorvos a várandósgondozási könyvben rögzíti:

1. azt a tényt, hogy a várandós a 6. § c) pontja szerinti rizikó-besoroláson részt vett, és
2. az a) pont szerinti felülvizsgálat eredményét.

Ha a háziorvos a 6. § c) pontja szerinti rizikó-besorolás felülvizsgálatot javasolja, szülésznő csak akkor végezheti a várandós gondozását, ha a várandósgondozási könyv adataiból megállapítható, hogy a várandós a javasolt felülvizsgálaton részt vett és a felülvizsgálat alkalmával a szülész-nőgyógyász szakorvos a várandósságát alacsony rizikócsoportba sorolta be.

Ha a várandóst már választott szülésznő gondozza és a szülész-nőgyógyász szakorvos a 6. § c) pontja szerinti rizikó-besorolás felülvizsgálat során az addig alacsony rizikójú várandósságot magas rizikócsoportba sorolja be, a szülész-nőgyógyász szakorvos:

1. erről a tényről a szülésznő felelős személyt haladéktalanul tájékoztatja,
2. közli a várandóssal, hogy a várandósság magas rizikócsoportba történő besorolása miatt a várandóst szülésznő nem gondozhatja, és
3. javasolja a várandósnak, hogy haladéktalanul forduljon szülész-nőgyógyász szakorvoshoz, aki a továbbiakban a gondozását végzi.

A várandósgondozás során a várandós jogosult arra, hogy:

1. a háziorvos legalább egy alkalommal,
2. a védőnő az 5. § (1) bekezdésében foglalt gondozásba vételen kívül trimeszterenként legalább egy alkalommal, és
3. a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő trimeszterenként legalább egy alkalommal gondozásban részesítse.

A várandósgondozásban közreműködők további feladatai

A védőnő a várandósgondozás keretében az 5. §-ban foglaltakon kívül:

1. vezeti a várandósok nyilvántartását, egészségügyi dokumentációját és gondozási tervet készít,
2. a Ter.véd.r. szerint családlátogatást végez,
3. saját megállapításait rögzíti a várandósgondozási könyv megfelelő rovataiban,
4. szükség esetén járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátás igénybevételét kezdeményezi,
5. igény és lehetőség szerint szervezi a várandós szülésre felkészítő tanfolyamon való részvételét és szülésre felkészítő tanfolyamot tart,
6. kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására és tájékoztatja a várandóst arról, hogy ha a szoptatással kapcsolatban nehézségek lépnének fel, kitől kaphat segítséget,
7. felkészíti a várandóst a szülésre, az újszülött fogadására,
8. felhívja a várandós figyelmét az újszülött kori kötelező szűrővizsgálatokra és a szülők ezzel kapcsolatos felelősségére, valamint
9. kiadja az anyasági támogatás igénybevételéhez szükséges igazolást.

A védőnő a gondozás során tudomására jutott mindazon körülményekről tájékoztatja a felelős személyt, amelyek befolyásolhatják a magzat egészséges fejlődését.

A felelős személy a 4. § (2)-(4) bekezdésében foglaltakon kívül:

1. tájékoztatja a várandóst a szakmai irányelvben szereplő egyéb, térítés ellenében igénybe vehető vizsgálatok lehetőségéről,
2. a várandósgondozási könyvben rögzíti, hogy az a) pont szerinti tájékoztatást megadta, a várandós pedig aláírásával igazolja, hogy a tájékoztatást megkapta,
3. elvégzi a szükséges vizsgálatokat és azok eredményét a várandósgondozási könyvben dokumentálja,
4. kiemelt figyelmet fordít a várandós folsav- és D-vitamin bevitelére, valamint tájékoztatja a várandóst a folsav hiányának a magzatra gyakorolt káros hatásairól,
5. tájékoztatja a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeire,
6. szükség szerint tájékoztatja a várandóst a dohányzásról, az alkohol- és kábítószer fogyasztásról történő leszokást támogató programokról, valamint
7. felkészíti a várandóst a szülésre, az újszülött fogadására.

Magas rizikójú várandósság

1. (1) A várandósgondozásban közreműködő valamennyi szakember kiemelt figyelmet fordít a magas rizikójú, illetve szövődményes esetek szűrésére és gondozására.
2. (2) Ha a szülésznő által végzett várandósgondozás során, annak bármely szakaszában a várandósság magas rizikójának gyanúja merül fel, a szülésznő a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja. Ha a várandósság magas rizikója megállapítást nyer, a várandósgondozást szülész-nőgyógyász szakorvosnak kell átvennie.
3. (3) Ha a várandósság során a felmerült rizikó megszűnik, az alacsony rizikó megállapítását követően a várandós gondozását a szülésznő is folytathatja.
4. (4) Ha a (2) bekezdésben foglaltak szerint a magas rizikó megállapítását követően a várandós gondozását szülész-nőgyógyász szakorvos veszi át, a szülésznő közreműködőként továbbra is végezheti a 10. § g) pontjában meghatározott feladatokat.

A 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet szerint a fogamzáskor betöltött 37 éves és annál magasabb anyai életkorban a várandóst genetikai tanácsadóba kell irányítani és az invazív vizsgálat lehetőségéről tájékoztatást kell adni.

A terhesgondozás célja az állapotos nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen születésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, illetve megfelelő időben történő felismerése, valamint a szülésre, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.

A terhesgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a szülész-nőgyógyász szakorvos, a háziorvos, a védőnő és a gyermeket váró nő együttműködésén alapul. A tv. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt személyek a terhesgondozást térítésmentesen vehetik igénybe az Egészségbiztosítási Alap kezelőjével társadalombiztosítási finanszírozási szerződést kötött terhesgondozást nyújtó intézményekben.

A védőnői szolgálat a terhesgondozás keretében:

1. vezeti az állapotos nők nyilvántartását, összegyűjti és megőrzi a vizsgálati eredményeket, illetve azokat rávezeti a terhesgondozási törzslapra, kiállítja és kiadja a terhesgondozási könyvet, a leleteket és saját megállapításait rögzíti a terhesgondozási könyv megfelelő rovataiban;
2. a nyilvántartásba vett személyeket otthonukban, illetőleg a lehetőségek szerint a terhesgondozóban folyamatos gondozásban részesíti, amelynek során havonta legalább egy alkalommal terhestanácsadást nyújt;
3. közreműködik a terhes nő egészségi állapotát ellenőrző alapvető vizsgálatok elvégzésében, amelynek keretében a rendelet 1. számú mellékletében foglalt vizsgálatokat önállóan végzi;
4. folyamatosan konzultál a terhesgondozásban részt vevő szülész-nőgyógyász szakorvossal és a háziorvossal;
5. figyelemmel kíséri az állapotos nő szociális, családi és munkahelyi körülményeit, egészségi és pszichés állapotát, szükség esetén - az állapotos nő beleegyezésével - kezdeményezi ezek megváltoztatását a munkaadónál vagy az érdekképviseleti szerveknél;
6. tájékoztatja az állapotos nőt a rá vonatkozó jogosultságokról;
7. megszervezi a szülésre felkészítést, lehetőleg a férj (élettárs) bevonásával, kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására, felvilágosító foglalkozásokat szervez, szorgalmazza az együttszülés lehetőségének megteremtését, a szülészeti intézmény felkeresését még a szülést megelőzően.

A védőnő a gondozás során tudomására jutott mindazon körülményekről tájékoztatja az állapotos nő kezelőorvosát, amelyek befolyásolhatják a magzat egészséges fejlődését.

A védőnő a gondozás során tudomására jutott mindazon körülményekről tájékoztatja a felelős személyt, amelyek befolyásolhatják a magzat egészséges fejlődését.

A terhesgondozásban közreműködő valamennyi szakember kiemelt figyelmet fordít a magas rizikójú, illetve szövődményes esetek szűrésére és gondozására.

Az érvényes várandósgondozásról szóló protokoll alapján a terhesség megállapítása a szülész-nőgyógyász feladata (még akkor is, ha valaki bábai gondozást, azaz otthonszülést tervez és akkor is, ha a terhességét szülésznő is gondozhatja). A védőnőnek a terhesgondozási könyvben kell rögzíteni a szakorvosi lelet alapján a terhességi hét meghatározását, valamint a rizikó-besorolást, valamint a gondozásra területileg kötelezett szolgáltató nevét címét és a 34.

tags: #mi #a #terhessegi #konyv #szama