Blanka a Radnóti Színház színésznője, akit filmekből és sorozatokból is ismerhetünk. Férje, Ákos operatőr, akinek munkái többek között berlini és Karlovy Vary-i filmfesztiválokon is sikert arattak. Blanka Kiskunhalason, Ákos Szabadkán nőtt fel, nem is voltatok olyan messze egymástól.
Én faluból származom, és hozom magammal a föld szeretetét, amivel össze vagyunk kapcsolva. A nagyszüleim egész életükben abból éltek, amit a kertben termesztettek, illetve az állatokból. A nyíltságot hozom a vidékről, ahonnan származom, az erkölcsi értékeket pedig valószínűleg a pedagógus szüleimnek köszönhetem. Szoros kötelékben éltünk otthon öten, aztán a testvéreimmel szétspricceltünk a szélrózsa minden irányába. A bátyám hat évig Németországban élt, és nemrég költözött haza, közel a szüleimhez. A húgom Szegeden kezdett, most Budapesten régész.
Ha az újságíró interjút készít, leggyakrabban két nehézség valamelyikébe ütközik: az alany vagy annyira zárkózott és félénk, hogy a hosszú-hosszú beszélgetés alatt kikuncsorgott válaszaival alig lehet megtölteni a rendelkezésre álló oldalszámot, vagy épp az ellenkezője - annyi izgalmas történet, gondolat hangzik el, hogy az újságíró - majd a szerkesztő - csak nagy szívfájdalmak árán tudja megfelelő hosszúságúra nyirbálni a szöveget.
Blanka, néhány éve Júlia lehettél a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Valamennyire rám égett, amit nem bánok. Nagyon sok szép női szereppel találkoztam, rögtön a pályám elején, és megtapasztaltam, mennyire összetett női alakokat alkotnak az igazi zsenik, mint például Csehov, és eljátszhattam Nyinát, Emilia Galottit, vagy Jeanne d’Arcot. Shakespeare Júliája is nagy kihívás volt. Valójában ő sem áldozattípus, sőt, sok jelentnek ő a katalizátora és mozgatórugója. Külön öröm, hogy azt az előadást az egyetemi osztályfőnököm, Hegedűs D. Géza rendezte. Három este játszottuk, összesen tizennégyezer ember előtt. Ilyen körülmények között az égbe kiáltani azt, hogy „Robogjatok, parázs patájú mének!”, ennél csodálatosabb élmény nincs! Még akkor is, ha dupla mikroporttal dolgoztunk, és negyven fokban ránk olvadtak a bőr jelmezek.
A színpadi szerelem után beszéljünk a valódiról. Az előbb elmeséltétek, hogyan ismerkedtetek meg.
Ákos: Látásból ismertük már egymást, amikor egyszer, egy esti egyetemi program alatt észrevettem, hogy ott áll magányosan a bejáratban. Hű, de jó nő, megpróbálom becserkészni. Odamentem, beszélgetni kezdtünk, felvetettem, igyunk meg valamit. Így is lett, és amikor kezdeményeztem, hogy menjünk tovább valamerre, Blanka közölte, hogy nem lehet, mert még vár rá egy forgatás. Este tizenegyre ott kell lennie.
Blanka: Hát igen, egy társaságban láttam Ákost, ahogy beszél, beszél, és mindenki rá figyelt az asztalnál. Azt gondoltam, annyira gyönyörű ez a férfi, és annyira domináns volt akkor este, annyira jól érezte magát, hogy nem lehetett mást nézni, csak őt.
Ákos: Igen, és a következő héten mindennap találkoztunk.
Ákos: Gimnazista korom óta reméltem, hogy nekem színésznő lesz a feleségem. És még egy hónapja sem voltunk együtt Blankával, amikor tudtam, hogy ő az. Tulajdonképpen már a második vagy a harmadik találkozás után. Persze elmeséltem mindenkinek, én már csak ilyen extrovertált vagyok, a visszaérkező impulzusok fontosak nekem. És akkor egy tíz évvel idősebb barátom azt mondta, Ákos, te most szerelmes vagy, a hormonok dolgoznak benned. Várj egy évet, és dönts akkor.
Blanka, neked ez a második házasságod. Teljesen. Az első házasságom az egyetem hevületében köttetett, inkább hasonlított egy színdarabhoz, mint az élethez. Huszonegy vagy huszonkét éves voltam, és nyilván szerettük egymást a partneremmel, csak valahogy akkoriban nem lehetett tisztán gondolkodni. Nőként még nem voltam jelen, inkább csak egy vadóc kislány lehettem, akinek mindene a színház.
Ákos: Egy ideje tervezem, hogy írok egy novellát A színésznő hazaér címmel.
Ákos: Borzasztó nehéz, izgalmas és jó látni egyszerre. Mert este tizenegykor olyan intenzitással lépi át a küszöböt, ami másban reggel nyolckor sincs meg, amikor kipihenten munkába indul. És ebből a felhevült állapotból kell viszonylag gyorsan alvásra alkalmas helyzetbe kerülnie, ami nem könnyű. De ez teljesen normális, baj lenne, ha nem így lenne.
Ákos: Engem mára - sajnos, vagy sem - teljesen átitatott a pesti identitás. Tizenkét éve élek itt. A főiskolán én voltam az egyetlen, aki nemcsak hogy nem a fővárosból jött, hanem külföldről. Tizennyolc éves voltam, míg akadt harminckét éves osztálytársam is.
Blanka: Tizenhat évet éltem otthon, és tizenhat éve vagyok Budapesten. Most már ide kötnek a barátok, a munkahely, az Ákossal közös életünk. Azt hiszem, már én is városi ember lettem, a működésem, a lüktetésem budapesti. Ha hazamegyek a szüleimhez, idő kell, amíg átlényegülök, lecsendesedem, elfogadom, ami ott körülvesz engem, és kiszakadok a fővárosi őrületből. Ami persze egy jóféle őrület.
Ákos: Sokáig úgy éreztem, hogy csak a szülői ház teraszán indul be az agyam, ott tudok jól gondolkodni, és már a vonaton ülve is veszítek a kreativitásomból, Pesten pedig egyenesen semmi nem jut eszembe.
Ákos: Igen. Eredetileg filmrendező akartam lenni, de apám azt tanácsolta: „Gyerek, ne legyél rendező, mert a rendező kiszolgáltatott, legyen szakma a kezedben, legyél operatőr!” Mondtam, hogy jó. Levélben kérdeztem meg az egyetemtől, hogyan készüljek a felvételire, és azt írták, fotózzak sokat. Így hát kölcsönkaptam egy fényképezőgépet, és állandóan lógtam, motoroztam, dohányoztam és fényképeztem - nem is tudom, minek köszönhető, hogy nem dobtak ki az iskolából. Apám nem mondott hülyeséget, mert operatőrként nagyon sok mindenhez ért az ember. Technikailag átlátja a filmkészítés egész folyamatát. Össze tud rakni egy kamerát, be tud állítani egy lámpát, képes fotózni, alkalmas arra is, hogy utómunkát végezzen.
Blanka: Eleinte volt is ezzel nehézségem. Szebbnél szebb kihívások jöttek, és minél mélyebbre mart valami, annál kevésbé tudtam védekezni ellene. És én nem is akartam védekezni, hiszen én akartam, hogy ez megtörténjen velem, csak megfeledkeztem róla, milyen kiszolgáltatottá teszi az embert, ha egy idő után nem tud aludni, feltöltődni, kiszakadni ebből. Szerintem nagyon izgalmas, hogy az ember teljesen átlényegül, mindent odaad, és eggyé válik a szereppel. Csak aztán nehéz ezt letenni vagy éppen repertoáron tartani. De a bemutatót megelőző felkészülési időszak segít, az ember testileg és mentálisan is tudja magát trenírozni. És az is jó, ha a naptárban látom, mettől meddig tart egy-egy ilyen időszak, mert akkor úgy készülök. Akkor teljesen el merem engedni magam, mindegy, milyen mélyre kerülök. Vagy éppen milyen magasságba, hiszen ha az ember szárnyal, akkor előbb-utóbb földet is kell érnie, és az a legjobb, ha ő teszi le magát, nem csak úgy lerepül az égről. Ha előre tudom, akkor meg lehet csinálni.
Ákos: Egy ideje tervezem, hogy írok egy novellát A színésznő hazaér címmel.
A színész öcsém ajánlott egy szinkronrendezőt, Nikas Dánielt, akit felhívtam azzal, hogy segítségre van szükségem: most fogom megkérni a barátnőm kezét. Azt kértem, fogadják Blankát a stúdióban a hangmérnökkel, és adják a kezébe a szöveget azzal, hogy blattoljon, azaz gyakorlás nélkül, elsőre olvassa fel, mert a megrendelőnek ez a spontán előadásmód az igénye. A szöveget természetesen én írtam. Egy monológ volt, a találkozásunk története. Az álmaink, hogy hogyan fogunk lakást venni, gyereket csinálni. Egy intim történet, ami manapság akár egy pelenkareklámban is elképzelhető. A vége felé egyre több személyes dolgot rejtettem el a szövegben.
Blanka: Nagyon berezeltem, amikor megláttam, milyen hosszú a szöveg, de a rendező meg a hangmérnök biztatott, hogy csak kezdjem el. Aztán jött a felismerés, hogy úristen, de jó ezt olvasni, ezzel a szöveggel teljesen együtt érzek! Annyira beleéltem magam, annyira jól éreztem magam, és ahogy sűrűsödött a gondolatfolyam, arra gondoltam, mindjárt az is oda lesz írva, hogy Mészáros Blanka, és akkor én elájulok. Egyszer csak a semmiből, hátulról előresétált Ákos, és letérdelt egy gyűrűvel.
Ákos: Egy férfi nagyon izgul ilyenkor. Nagyon. Persze magamat is felvettem videóra, és Blankát is. Nagyon intim esemény lett, annak ellenére, hogy két vadidegen ember is a szemtanúja volt, akik persze szintén nagyon elérzékenyültek.
Nem sokkal később pedig belevágtatok egy lakásfelújításba.
Ákos: 2020 márciusában ott álltunk egy lakhatatlan lakással, egy hitelnek köszönhetően sok pénzzel, a hírrel, hogy arra az évre az összes forgatásomat lemondták és a Blanka színháza is bezár, valamint rengeteg idővel. Úgy, hogy az összes barátunknak, kollégánknak is rengeteg ideje szabadult fel. Sok emberrel beszéltünk. Volt, aki úgy nyilatkozott, egy lakásfelújítás maga a pokol, ennél rosszabbat elképzelni sem lehet. De akadt olyan hatvan pluszos ismerősöm is, aki azt mondta, gyerekek, ez a legjobb dolog! Ő már négy házat újított fel. És az az igazság, hogy mindkét verzió igaz. Minden este ezzel foglalkoztunk, bújtuk a Pinterestet, nézegettük, hogy mi tetszik, és mi nem. Aztán minden reggel hétkor keltünk, jártuk a tüzépeket. Rengeteg mindent lebontottunk, hordtuk a téglát, pakoltuk a tonnányi sittet a barátainkkal. Nekem nagyon erős vajdasági baráti kapcsolataim vannak.
Blanka: Nagyon jó barátaink vannak!
Ákos: Amikor már álltak a falak, felkerültek a szép csempék, az erőt adott, de közben fogyott az idő és a pénz is. Előfordult, hogy Blanka vidéken zsűrizett és forgatott, engem pedig kidobtak az albérletből. Valahová mennem kellett, és végül Stefanovics Angélánál húztam meg magam, akivel épp az Anzselika Habpatront forgattuk. Konkrétan a díszletben aludtam. A felújítás vége már szörnyű volt. Végül úgy költöztünk be, hogy még nem volt ablak, és hónapokig egy matracon aludtunk a földön. Romantikusnak tűnik, de nem volt az. Viszont most van egy gyönyörű szép lakásunk.
Szerencsére a lakásotok elkészülte után a munkában is újraindult az élet.
Ákos: Nemsokára befejezünk végre egy szerb-szlovák koprodukciót, aminek az a munkacíme, hogy Biciklizéseink Török Zolival. Ez egy interdimenzionális szerelemről szóló őrült, erotikus dráma. Sok meztelenség, sok izgalom, sok szerelem. Éjszaka, hó, erdő.
Blanka: A közelgő jövőben társulatilag Hajdu Szabolccsal fogunk dolgozni. Iszonyatosan várom, mert az a fajta hozzáállás, ahogyan ő a színházról gondolkodik, nagyon közel áll hozzám. Ez olyan munka lesz, amiben az ember elmerülhet, lubickolhat. Néha figyelmeztetem magam egy-egy dologgal kapcsolatban, hogy „ne várd annyira, és akkor biztosan jó lesz”, de ezt nem tudom elhazudni magam előtt, hogy mennyire várom.
Ákos: Nemsokára Madeirára utazunk, azt nagyon várjuk.
rés a présen: Nekem olybá tűnt, úgy mentél el szülni, hogy egy pillanatra sem tűntél el a színről. Mészáros Blanka: Jó volt az időzítés, ami a mi szakmánkban meglehetősen fontos. A szülés miatt két színházi főszerepet és egy filmszerepet adtam vissza. Az anyaság szakmai lemondással jár, amit egy percig sem bánok, hiszen Irma, a kislányom minden áldozatot megér, de el kell ismernem, hogy nem könnyű nemet mondani a jobbnál jobb felkérésekre. A Radnóti társulata velem együtt örült a boldogságomnak, és mindenben partnerek voltak.
rap: Az Én, Daniel Blake az első előadásod a szülés után. Ismerted előtte a történetet? MB: Pár évvel ezelőtt láttam moziban Ken Loach filmjét. Zokogtam a végén, és napokig a hatása alatt voltam. Amikor megtudtam, hogy a Radnóti műsorra tűzi, el nem tudtam képzelni, hogyan fogjuk elmesélni ezt a történetet színpadon. A megoldáshoz végül Valló Péter, az előadás rendezője adta a kulcsot. A teljesen üres, egyetlen hatalmas gerenda által uralt színpad, a gyerekszereplő szép színpadi jelenléte, és az a dokumentarista színjátszás, amelyet mindannyiunktól megkövetelt, mind hozzájárultak a darab különleges hangulatához. Hálás vagyok Péternek, amiért megajándékozott Katie szerepével, izgalmas volt megformálni egy periférián élő, otthontalan, nyomorgó nőt, akiben minden rossz ellenére hihetetlen nagy élni akarás és méltóság van.
rap: Milyen volt a próbaidőszak? MB: Lassan öt éve vagyok a társulat tagja, és bár kicsi színház vagyunk, Schneider Zoltánnal eddig csak egyetlen darabban dolgoztam, így nagyon örültem a közös munkának. A próbafolyamatot az ő finom humora és cinizmusa hatotta át, ami rendkívül szerethetővé tette számomra ezt az időszakot. Mondhatni, pofán csapta őt ez a szerep, hiszen Danhez hasonlóan ő is egy melegszívű ember. Ebben az előadásban egymást felváltva két gyerekszereplő is van. A gyerekekkel extra kihívás együtt dolgozni, viszont üde színfoltot jelentenek, jó nézni őket, inspirálódni belőlük.
A Radnóti Színház társulata.
Életrajzi adatok
- Született: 1991. március 3. (33 éves) Kiskunhalas
- Származás: magyar
- Házastársa: K. Kovács Ákos operatőr (2020-tól)
- Korábbi házasság: Wunderlich József (elváltak)
Mészáros Blanka 1991-ben született Kiskunhalason, gyermekkorát Kunfehértón töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason a Református Gimnáziumban folytatta, ahol a színjátszókör tagja lehetett. A budapesti Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett. 2010-2015 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanulója volt.
Számos színházi előadásban szerepelt, többek között a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, ahol Júliát alakította.
Szerepek és elismerések
- Színházi bemutatók száma (Színházi adattárban regisztrált): 18
- Filmes és televíziós szerepek: Többek között a "Brazilok" és a "#sohavégetnemérős" című filmekben.
- Elismerések: Junior Prima Díj, Arany Medál díj.
A Radnóti Színház tagjaként Mészáros Blanka folyamatosan új kihívások elé néz, és izgalommal várja a jövőbeli szakmai lehetőségeket.
A Radnóti Színház, ahol Blanka jelenleg játszik.
Az anyaság szép, de sok lemondással is járó időszak Mészáros Blanka életében. Kislánya, Irma születése után két színházi főszerepet és egy filmszerepet is vissza kellett utasítania, de erről egy percig sem bánkódik.
A Radnóti társulata támogatta Blankát a boldogságában, és mindenben partnerek voltak.
A "Babára várva" online tanfolyamon szülésznők és más szakemberek osztják meg tudásukat a várandósokkal.
A szülészet és nőgyógyászati osztály legfontosabb szolgáltatásai.
A szülőszobák kialakítása során a barátságos és biztonságos légkör megteremtése volt a cél.
Az osztályon 24 órás rooming in rendszer működik, így az újszülött és az anya folyamatosan együtt lehetnek.
A szülésfelkészítő programok célja a bizalom és kommunikáció erősítése a családok és az egészségügyi személyzet között.
A császármetszések lehetnek tervezettek vagy sürgősek, és kísérő jelenlétét is biztosítani tudják.
A magzat külső fordítására és a faros hüvelyi szülés lehetőségére is felkészültek az osztályon.
Az osztály orvosai és szakemberei.
