Minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor el kell engedni gyermeke kezét, amikor elérkezik az óvodai beszoktatás ideje. Ez az első nagy próbatétel a gyereknek és a szülőnek egyaránt, aki eddig nem járt bölcsődébe, és most kezdi el a közösségi életet. Rengeteg kérdés kavarog ilyenkor a szülőkben, ami teljesen természetes. Mindegy, hogy bölcsődébe vagy óvodába kerül először a gyermek, az adott intézmény lesz az első elválás és a beszoktatás színtere. Az első hely, ahol az eddig zártabb családi burokból a gyermeke kikerül. Közösségbe kerül és megmérettetik.
A bölcsőde vagy óvoda első időszaka, a beszoktatás minden kicsi számára nagy lépés - és nem mindig könnyű vagy zökkenőmentes. Ám a kicsik mellett bizony a szülőnek sem könnyű! Hogyan lehet mindkét félnek gördülékenyebbé tenni ezt a nagy váltást? Kelemen Annamária pszichológussal beszélgettem, hogyan tehetnénk könnyebbé a gyermeknek és nekünk szülőknek is ezt a nehéznek vélt időszakot.
Az óvodakezdés fontossága és a szülői szerep
Miért ilyen fontos esemény az óvodakezdés? Ez az első nagy megmérettetés a család életében, amikor kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből, ekkor kapnak visszajelzést arról, hogy a gyerekük „beválik-e”, „megfelel-e”, vagyis könnyen beszokik-e a közösségbe. Sokan azt gondolják, hogy ha a gyermekük hamar megszokja az óvoda, akkor a gyerek is és Önök szülőként is jól vizsgáztak, viszont ha a beszoktatás nehézkes, akkor esetleg valamit elrontottak a nevelésben, kicsit szégyenkeznek a többi szülő, óvónők előtt, és saját kudarcukként élik meg. Tehát nemcsak a gyerek miatt aggódnak, szoronganak, hogyan illeszkedik be, hanem a saját maguk szülői alkalmassága miatt is.
Az első lépés, hogy szülessen meg egy döntés. “Pedig a bölcsődekezdést a munka világába való visszatérésen túl sok minden indokolhatja! Az első hely, ahol az eddig zártabb családi burokból a gyermeke kikerül. Közösségbe kerül és megmérettetik. De ki is? Eddig a fa sűrűje takarta a fészket, oda csak a szülőnek volt ki- és bejárása a fiókákhoz. Most azonban eljött az ideje az első szárnypróbálgatásoknak, amikor a fióka a fészek szélére lépve, ott ágaskodva gyakorolja azt, ami a repüléshez szükséges. Ettől persze láthatóvá válik. Kritikus pillanat ez. Akárcsak az, ahogy az első közösségbe lépő gyerekünk megmérettetik. Érzelmekkel teli is ez a pillanat, aminek elválaszthatatlan része az elszakadás élménye.
Felkészülés az óvodára: Szülői és gyermeki szempontok
Mit tehet a szülő, hogy ne legyen rémálom ez az időszak? Az óvodába kerülés előtt elsősorban a szülő tud segíteni a gyermekének, hogy viszonylag zökkenőmentes legyen majd a beilleszkedés, de figyelembe kell venni azt, hogy ez eléggé gyerek, - személyiségfüggő. Egy tény, hogy előbb-utóbb minden gyerek képes lesz rá.
Elsőként érdemes a figyelmüket saját magukra irányítani jóval az óvodakezdés előtt és megvizsgálni, hogy Önök, szülők hogyan állnak az óvodakezdéshez, hogyan gondolnak az óvodára /esetleg sajátélményből is/, mit éreznek, mikor arra gondolnak, hogy egy nap majd ott kell hagyniuk a gyermeküket. Majd a beszoktatás megkezdésekor megfigyelni azt, hogy milyen érzések töltik el Önöket, mikor első nap viszik óvodába, vagy amikor először hagyják ott 1-2 órára gyermeküket. Miért fontos ez az önvizsgálódás? Azért, mert minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből. A gyerekeknek pedig nagyon jó antennáik vannak, amikkel képesek venni ezeket az érzéseket és gondolatokat. Ezért ha a szülő maga fél, szorong az óvodától, igazából nem szeretne még elszakadni a gyermekétől, ezeket a félelmeket a gyerek átveszi és ő is elkezd szorongani.
Ezért a szülőnek magával kell elkezdenie a felkészülést az óvodára, hogy szorongásmentesen, lazán, természetesen, pozitívan tudja közvetíteni gyermekének ezt az eseményt. Megkönnyíti a majdani beszoktatást, ha nem elsősorban óvodát, hanem óvónőt választanak, amire remek lehetőséget kínálnak pl. az óvodákban a játszóházak, egyéb ismerkedési lehetőségek, ahol még a beiratkozás előtt a leendő óvodások és szüleik találkozhatnak a leendő óvónőkkel, megismerhetik az óvoda, az egyes csoportok arculatát /természetjáró, egészségvédő stb./.
„Az első lépésben talán emlékezzen vissza a saját első napjára az óvodában. Hogyan indult el, mik voltak az elvárásai, félelmei? Ezek honnan eredtek? Saját gyermekének azzal tudja könnyebbé tenni az elválást és a beszoktatást, ha felidézi, hogyan birkózott meg ezzel a feladattal. Az elengedéshez kell az az érzés, hogy bízhatok abban a másik felnőttben - kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, dajka -, aki reggel átveszi tőlem a gyereket.”
Magyarországon óvoda köteles minden 3. életévét betöltött kisgyermek. Kelemen Annamária: „Mielőtt az óvodai beszoktatás témáját boncolgatjuk, érdemes kicsit szót ejteni az óvodát megkezdő hároméves gyermekről, életkori sajátosságairól. Egy óvodás csak a saját pillanatnyi szemszögéből képes értelmezni a jelenségeket. Már nem csak megnevezni tud tárgyakat, de rendszerezni is képes azokat. Nem kell megijedni, ha a gyermek kisajátítja a játékokat, vagy elveszi a többi gyermektől, a korra való tekintettel ez egy természetes viselkedés. Meg kell szoknia azt, hogy megoszt másokkal játékokat, dolgokat és a későbbiekben élményeket. Ebben a korban a gyermek képes kifejezni érzéseit, ellenérzéseit másokkal szemben is, határozottan használja az „én” szót magára. A három és négy év közötti gyermek a hiányzó ismeretet különféle magyarázatokkal igyekszik pótolni. Ha mi nem magyarázzuk el, hogy mi miért történik, akkor ő gyárt erre külön önálló magyarázatokat, amelyek korántsem ok-okozati összefüggéseken alapulnak.
Gyakorlati tanácsok a beszoktatáshoz
Hogyan tanácsos rávezetni a szülőket a gyermekre arra, hogy hamarosan kezdődik az óvoda? Az óvodai beszoktatás az elválásról szól. A gyermek elválik a szülőktől, a megszokott hétköznapoktól, a megszokott rutintól. A szülők válasszanak olyan intézményt, amely elégedettséggel tölti el őket, ahol szerintük megfelelő a szakértelem, kedvesek az óvónők és a dadusok, tehát ahol a szülők is jól éreznék magukat. Mutassák meg gyermekeiknek az óvodai játékokat, ha az idő és a lehetőség engedi, óvoda időben is menjenek el arra, nézzék meg hogy játszanak a gyerekek az udvaron, miket csinálnak. Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, tegyünk fel neki ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéseket, mint például: „Mit gondolsz, milyen lesz az óvodában?” Érdemes a szülőknek beszélni az ő óvodai múltjukról, akár fotókat is mutatni abból az időszakból. De lehet mondani verseket, mondókákat is, amiket az óvodában tanultak anno. Ezek nyilván vidám felvételek, vidám fotók legyenek, ilyenkor nem a sírós képeket kell elővenni, hanem a valóban vidámat, és ezzel alátámasztani, hogy mennyi vicces, és jó dolog lesz ott, amik bíztatni tudják őt. Soroljuk fel, hogy mennyi vidám gyerek és érdekes játék van ott, mennyi mindennel lehet ott játszani, hogy rajzolni, színezni fognak.
K.A.: „Fontosnak tartom, hogy a szülő, előre készítse fel magát lelkileg és érzelmileg is a beszoktatásra, mert a gyerek elég szenzitív ebben az életkorban. Képes megérezni, ha édesapával vagy édesanyával valami „nincs rendben”, kicsit mások, máshol járnak a gondolatai és ezeket az érzéseket le is tudja ő másolni.
K.A.: „A szülők szemszögéből fontos már az elején tisztázni az intézmény vezetőjével, hogy beszoktatás alkalmával mik az elvárások. Van olyan óvoda, ahol elvárás, hogy anyuka vagy apuka az első két hétben végig a gyermek mellett legyen. Meg kell beszélni, hány órára menjenek reggel, meddig fognak ott maradni, mi fog történni az első nap. Ha az intézmény engedi, az első napon legyünk a gyermek mellett, de szigorúan a háttérben. El kell mondani, hogy ha majd anya vagy apa nem lesz itt, akkor az óvónéni vagy a dadus fog majd segíteni neki. Ezért is kell kedvesen beszélni az intézmény dolgozóiról, mesélni róluk. Ha az elválás időszaka következik, fontos közölni a kicsivel, hogy mikor mennek érte, pontosan mikor fog érkezni érte apa, vagy anya. Mindezek mellett érdemes kedvenc játékot vinni, ami elkíséri a gyermeket az óvodába minden reggel. A nap végén beszéljük meg a gyermekkel az aznapi történéseket. Fontos, hogy merjen és tudjon beszélni az átélt történésekről, élményekről. Hazaérve üljünk le, foglalkozzunk a gyermekkel, még ha fáradtak is vagyunk az egész napos munka után. Játszunk vele, kérdezgessük, miket csináltak, akár újra alkothatjuk otthon az óvodában rajzoltakat. Fontos az odafigyelés. Azért, mert az óvodában van egész nap, az nem azt jelenti, hogy otthon a szülőknek nem kell odafigyelni rá.
K.A.: „Ha bármilyen negatív kritika fogalmazódik meg a szülőkben az óvodával kapcsolatban, azt soha ne a gyermek előtt mondjuk el. A nehéz leválások hátterében sok dolog állhat. A kérdések zuhatagában mindig türelemmel válaszoljunk a gyermeknek, úgy, hogy meg is értse azt. Nem kell túl bonyolult mondatokat használni, egyszerűen kell elmagyarázni egy háromévesnek. Ha gyermekünk hisztisebb, sírósabb, mint a másik, az csak annyit jelent, hogy a gyerekek sem egyformák, ahogy a szülők sem! Ne hasonlítsuk össze más gyerekkel, és ne akarjuk azt, hogy ő álljon az első sorban amikor majd szavalni kell, ne várjuk el, hogy ő énekeljen és táncoljon a legszebben. Minden gyermek másban sikeres, különleges és a személyiség jegyek különböző formát alkotnak már most.”
A gyermek akkor tudja megszokni az óvodát, ha a szülő maga sem bizonytalankodik. Tudja, hogy jó óvodát, óvó nénit választott, akikben, és amiben maximálisan megbízhat. Sose figyeljük, hogy a másik gyerek mit tesz. Nem versenyzünk, a cél nem a minél gyorsabb, hanem a biztos beszokás. Ezért, ha van rá lehetőségünk, ne ösztökéljük, sürgessük a gyereket. Csak kis lépésekkel haladjunk, ha azt látjuk, hogy gyermekünknek erre van szüksége. Első héten együtt töltsük az időt a gyermekkel. Így tudunk segíteni neki az eligazodásban, amivel nem csak csemeténknek segítünk, hanem az óvó nénik dolgát is megkönnyítjük. A második héten, amikor az udvaron vannak a gyerekek, akkor menjünk el egy fél órára, órára, azután minden nap növelhetjük egy picit ezt az időt. Mindig beszéljük át otthon, mi fog másnap történni. Ha a gyerek tudja azt, hogy a szülő elmegy, akkor fog tudni abban a tudatban biztonságot lelni, hogy a szülője vissza fog térni. Ha a szülő csak úgy eltűnik, akkor nem fog tudni bízni benne a gyerek.
Lassan, amikor már jól érzi magát, akkor lehet próbálkozni az ottalvással. Természetesen, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk ennél jobban bírja a terhelést, nyugodtan alkalmazkodjunk az ő ritmusához. Ha valami gondunk, kérdésünk van, bátran keressük meg vele az óvó nénit. A félreértések sokszor bizalmatlanságot, kellemetlenséget okoznak. Ne felejtsük megköszönni az óvó nénik munkáját, ha elégedettek vagyunk. Mindenkinek jól esik a dicséret. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz 25-26 sőt, gyakran ennél is több gyereket foglalkoztatni, terelgetni, gondozni, szeretni.
Otthon foglalkozzunk sokat az óvodával. Beszélgessünk róla, hallgassuk meg a gyereket. Ha úgy látjuk, hogy szorong, rajzoljunk, játszunk, bábozzunk óvodásat. Sokat tudunk ezzel segíteni a kiscsoportos gyermeknek, hogy legyőzze félelmeit, szorongásait. Ha a fokozatos szoktatás is nehéz, apró ajándékokkal jutalmazhatjuk a következő lépcsőfok elérését.
Népi játék, táncház a Mezőtúri Református Óvodában
A gyerekek és a szülők érzelmei a beszoktatás során
Az első közösségbe lépő gyermek megmérettetése érzelmekkel teli pillanat, aminek elválaszthatatlan része az elszakadás élménye. Ha elváltunk a gyerektől, a kapun kilépve, lépteinket lelassítva teret adhatunk saját könnyeinknek is. Amik nem a gyereknek és a gyerekről szólnak, hanem rólunk, saját érzéseinkről, emlékeinkről, vágyainkról és félelmeinkről. Az aggódás közepette ne feledjük: a gyerek néha a könnyeivel mondja a szülőnek reggel, hogy ‘szeretlek, várom, hogy újra együtt legyünk majd’. A szorongóbb szülő dolgát pedig nem könnyíti meg, ha a beszoktatás során kívülről olyan üzeneteket kap, hogy: „hiszen te nem tudod elengedni, te kapaszkodsz belé, (…) anyuka, menjen már, eressze el a gyereket”. Ha ilyen mondatokat hallunk, lassítsunk, vagy akár álljunk meg egy pillanatra. Merjünk együtt lenni azzal, hogy nekünk most milyen nehéz. Hagyjuk, hogy felszínre bukkanhasson akár egy-egy saját régi fájó emlékünk. Így elkerülhetővé válik, hogy hónapokra, vagy akár évekre belerekedjünk az elengedés nehézségébe.
A változás az élet része. A madár fészke sem bír el több kifejlett példányt, a fészek nem nő tovább. A fiókákat egy idő után kilökdösi a szülő madár, mert bízik a fiókájában, hogy az készen áll a repülésre. Amikor a bölcsődei, óvodai csoport ajtajában állunk, emlékezzünk rá, hogy a mi kis fiókánk is minden bizonnyal készen áll mindarra, ami rá itt vár. Persze ezt ő még nem tudhatja. Ha hátranéz, a mi dolgunk biztatóan bólintani, és hátralépni.
A beszoktatás mint folyamat
Az óvodapedagógusok szerint ez nem 1 vagy 2 hét, hanem talán egy év is az óvodával való ismerkedésről szól. Hiszen a beszokás nem csak azt jelenti, hogy reggel könnyen leválik a szülőről, nem sír, napközben játszik, eszik, alszik, hanem a gyereknek az oviban nagyon sok személlyel /gyerek, óvónő, dajka/, tárggyal, az épülettel, szokásokkal kell megismerkednie, valamint sok új szabályhoz kell megtanulnia alkalmazkodni. Nem várhatjuk, hogy mindez 1-2 hét alatt könnyen menjen a gyereknek. Mindezt még az is befolyásolja, hogy óvodába kerülés után gyakrabban megbetegszenek, és csak néhány napos otthonlét után is szinte elölről lehet kezdeni a beszoktatást. A beszoktatás időszakában a gyermekek kisebb nagyobb mértékben instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól, a szülőtől, ami lelkileg megterhelő számukra, ez vezethet testi, immunrendszeri legyengüléshez. Így könnyebben elkapják a különböző betegségeket, hiszen a közösségben számtalan új bacival találkoznak, amikkel korábban otthon nem. Előfordulnak az egyéb, ún. pszichoszomatikus betegségek, ill. inkább tünetek, pl. a már szobatiszta gyerek újra elkezd bepisilni, vagy hirtelen belázasodik egyéb tünet nélkül, vagy reggel hasfájásra, hányingerre panaszkodik stb. Ha ezek a tünetek gyakran előfordulnak, vagy átmeneti megjelenésük után nem szűnnek meg, akkor érdemes szakemberrel megbeszélni a problémát, mert ezeket a tüneteket a szorongás hozza létre. Azt jelzik, hogy valami nem jó a gyereknek, amit ilyen testi tünetnyelven fejez ki.
S végül: Fontos, hogy ne sürgessék a beszoktatást, de ne is nyújtsák, a reggeli elválás kedves, szeretetteljes, de határozott legyen.
A Plukkido mottója ebben a helyzetben is alkalmazható! Már a kezdetektől segíthet, ha ösztönzöd gyermeked arra, hogy az új helyzetben a jó dolgokra figyeljen. Kérd meg reggel, hogy gyűjtse össze a nap folyamán a vidám pillanatokat, délutánonként pedig beszélgessetek róluk (Milyen játékok tetszettek neki? Kivel ismerkedett meg? Mi ízlett a legjobban?). Készíthettek ovis naplót, amiben ő lerajzolja a napi eseményeket - nem baj ha még nem tud rajzolni, a színes irkafirkával is ki tudja fejezni magát -, te pedig leírhatod mellé, hogy mi az, amit elmesélt. Ha a kezdeti nehézségeken már túl vagytok, akkor is előfordulnak megtorpanások. A legtöbb gyerkőc, amikor ráébred, hogy a változás tartós, visszakozik, és hangot is ad annak, hogy ő inkább újra anyával töltené a napokat. Ez teljesen rendjén van, nem jelenti, hogy rosszul érzi magát napközben!
A reggeli huzavona és nyűgös indulás elkerülhető, ha játékosan közelítesz. Csak a megfelelő pillanatot kell megtalálni, hogy játék szereplői megszólítsanak titeket. Például: a kis süni nagyot sóhajtva megsúgja neked, hogy úgy megnézné a gyermeked óvodáját, de a sünik éjjeli vannak ébren, így nem teheti. Annyira boldog lenne, ha minden nap kaphatna pár képet az ottani dolgokról. A manó segíthet egy varázslattal, hogy gyermeked a pislantásával fényképeket tudjon küldeni mindenről, ami tetszik neki a nap során. De akár a csoportszoba ajtajában való elválás is felgyorsítható a Plukkido-val, ha valami izgalmasra hívod fel gyermeked figyelmét. Például a kint elreppenő kiscinke azt csicsergi, hogy nagyon kíváncsi talál-e odabent olyan tárgyakat, amin falevél vagy virágminta van. Kíváncsi vagy még több ötletre, ahogy a Plukkido szereplőivel kedvesen motiválhatod gyermeked a reggeli készülődés felgyorsítására? Legyen az ovikezdés egy játékos kaLAND!
"Köszönöm neked, hogy szíved alatt hordtál,Köszönöm neked, hogy mindig velem voltál.Köszönöm neked a sok évi törődést,Köszönöm neked a sok kedves ölelést.Köszönöm mindazt, mit eddig értem tettél,Köszönöm azt, hogy az anyukám lettél."(Éliás Mihály)
Minden gyereknek szüksége van arra, hogy érezze: fontos, értékes és megbecsült. A szülők és nagyszülők sajnos gyakran úgy gondolják, hogy ezt csak nagy dolgokkal lehet kifejezni, pedig sokszor a legegyszerűbb mondatok adják a legtöbbet. Ha egy gyerek nap mint nap hallja, hogy tisztelik, szeretik és megbecsülik, az egész életére hatással lesz. A szülői, nagyszülői szavak tehát formálnak, építenek, és a híd szerepét töltik be a családi kapcsolatokban. Ezek a mondatok akkor hatnak igazán, ha nem csak szavak, hanem tettek is kísérik őket. Ami nekünk apróságnak tűnik - egy bátorítás, egy elismerés vagy egy kedves mondat -, az számukra mérhetetlen erőforrás lehet. Ez az érzés az egész életükre kihat: a baráti kapcsolataikra, a párkapcsolataikra, sőt arra is, hogyan fognak majd saját gyerekeikhez fordulni. És bár minden család más és más, egy dolog közös: a gyerekek szeme mindig felragyog, amikor érzik, hogy értékesek és fontosak.
tags: #szulok #gondolatai #a #beszoktatas #folyaman