Bizonyos felmérések szerint akár minden harmadik csecsemőt is érinthet az úgynevezett csecsemőkori krónikus hasfájás. A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan és nincs kimutatható elváltozás a hátterében. A csecsemők még csak a sírással tudják kifejezni szükségleteiket, a kólikás baba azonban nem az éhség vagy a telt pelenka miatt jelez. A csecsemőkori kólika alapvetően a funkcionális kórképek közé sorolható, ami azt jelenti, hogy nincs mérhető, kimutatható szervi elváltozás a hátterében. Az infantilis kólikára jellemző tünetek általában 3 hónapos korig jelentkeznek, és 5 hónapos korig el is múlnak.
A kólika az úgynevezett hármas szabállyal írható le. Ha a csecsemő legalább 3 hete, a hét három vagy több napján, napi több mint 3 órát sírással tölt - látszólag minden ok nélkül -, akkor valószínűleg kólikáról van szó. A legújabb feltételezések szerint a bélrendszer éretlensége, a túlzott bélmozgás, valamint a bélflóra felborulása állhat a kólika hátterében.
Ha az anya terhesség vagy a szoptatás alatt dohányzik, az szintén fokozott kockázatot jelenthet. A kólika egy kellemetlen, ám ártalmatlan csecsemőkori kórkép. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a fokozott szülői stressz vagy az anya-gyermek kapcsolatban fennálló konfliktus is hozzájárulhat a kólika kialakulásához. Az első gyermekes szülők például gyakrabban számolnak be kólikáról, ami vélhetően az idegeskedés és a kezdeti stressz számlájára írható.
A szakemberek feladata, hogy megértessék a szülőkkel: a csecsemőkori hasfájás gyakori, ám sokszor ártalmatlan jelenség. Ha kizárta a szervi okokat, akkor a baba megnyugtatásán kívül más teendő nincs.
Hasfájás gyermekeknél
Idősebb gyermekeknél is jelentkezhet hasfájás: ez az egyik leggyakoribb gyermekgyógyászati és gyermek gasztroenterológiai probléma, amivel felkeresik az orvosokat. A felmérések szerint minden 5-10. gyermeket érinthet. Krónikus gyermekkori hasfájásról akkor beszélhetünk, ha legalább 2-3 hónapja fennállnak a hasi panaszok. Az esetek nagy részében nem szervi ok áll a háttérben, mégis fontos kizárni a szervi eltéréseket, betegségeket.
Ha a családban már előfordult gyomor-bélrendszeri betegség, az növelheti a kockázatot. Csecsemőkorban a tehéntej-allergia is okozhat hasfájást. Az anyatejjel átkerülő tehéntej-fehérje ugyanis bélgyulladást idézhet elő az érzékenyebb babáknál. A probléma fennállását az anyag tejfehérje-diétájával lehet bizonyítani.
A tejallergia mellett allerciás reakciót válthat ki a tojás, a szója, a diófélék, a gabona és a hal is. Ezeket az esetek nagy részében kisiskoláskorra kinövik a kicsik. Azonban ne keverjük össze a tejcukor felszívódási zavarát a tejallergiával. Az a tejcukor lebontási problémája főleg későbbi életkorban jelentkezik. Árulkodó tünet a tejtermék elfogyasztása után fellépő hasmenés és hasfájás.
A lisztérzékenység vagy cöliákia nem ételallergia, hanem egy autoimmun kórkép, amit vérvétellel lehet igazolni, és szigorú, élethosszig tartó diétát igényel. Jelenleg a lakosság 1-2 százalékát érinti, de egyre gyakoribb. A gyulladásos bélbetegség (IBD) még ritka kórképnek számít Magyarországon, de az ételekben található, bélgyulladást kiváltó anyagok miatt várhatóan sokkal gyakoribbá válik majd. Az IBD tünete lehet a hasmenés és a véres széklet, de néha csak a súlycsökkenés hívja fel rá a figyelmet.
Akut hasfájás és orvosi segítség
Az akut, vagyis hirtelen jelentkező hasfájás leggyakrabban fertőzéses eredetű, amely hasmenéssel és hányással járhat. Ilyenkor a tünetek enyhítése, a folyadékpótlás, és a probiotikumok adása a a legfontosabb. Orvosi vizsgálat akkor szükséges, ha a gyermek nem fogyaszt elég folyadékot, lecsökken a vizelet mennyisége, bágyadttá válik, véres széklet jelentkezik, vagy kifejezetten erős, egy ponton jelentkező hasi fájdalom áll fenn.
Csecsemőkori hasfájás
A baba sírása és a szülői reakció
Ha sírni hagyom a babát, akkor lelki beteg lesz? - teszi fel sok anyuka a kérdést. A helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen annyi helyzet lehet, amikor a baba sír, te próbálsz segíteni rajta, de nem tudsz, ezért tovább sír. Minden sírás tanult tehetetlenséghez és bizalomvesztéshez vezetne?
Finn tudósok szerint egyáltalán nem így van. Vannak olyan helyzetek, amikor a baba sokat sír, és egyik megoldás sem tudja megnyugtatni. Egy finn, turkui kutatócsoport olyan babákat vizsgált meg, akik az első hónapokat végigsírták, például hasfájás miatt. Ez a helyzet az anyukák számára ugyan nagyon ijesztő, és úgy érezhetik, az a néhány hét vagy hónap, amikor a baba állandóan elégedetlen és nyugtalan volt, visszavonhatatlan sebeket okozott, azonban a kutatásból kiderült, nincs miért aggódniuk: míg korábban más kutatások azt mondták, személyiségzavart, sőt akár hiperaktivitást is okozhat a csecsemőkori vigasztalhatatlan sírás, addig a Turkui Egyetem kutatóinak vizsgálatából kiderült, hogy ez egyáltalán nem járt náluk hosszútávon negatív következményekkel.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy „büntetlenül” lehet hagyni a babát magányosan sírni. Ha sír, azzal az elégedetlenségét jelzi, kommunikálni próbál, tehát segíteni kell neki - de legalábbis meg kell próbálni. Még a legelvetemültebb „sírni hagyós” módszereket javasló szakemberek sem javasolják, hogy a 8 hónaposnál fiatalabb babát magában hosszasan sírni hagyják. A Ferber-módszer és a hasonló módszerek is azon alapulnak, hogy néhány percenként vissza kell menni a csecsemőhöz és meg kell próbálni megnyugtatni.
A baba kommunikációja egyre kifinomultabb lesz. 6 hónapos kor tájékára már számos új elemmel gazdagodik a baba kommunikációja, ilyenkor például már sírással jelzi, ha ragaszkodik egy szokásához és nem az történt, amire ő számított. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a különféle életkorokban és helyzetekben a megfelelő módon reagálj a baba sírására.
Megfigyelhető, hogy ha egészen kis korban mindig segítesz neki, amikor sír, ha nem erőltetsz rá különféle elméleteket (pl. a Ferber-módszert), akkor a baba nagyobb biztonságban érzi magát. Minden babának lehetnek rossz napjai, amikor nyűgösebb, sokat sír, és nem tudod megnyugtatni. Ilyenkor úgy érezheted, maradandó károsodást szenvedett a sok sírástól, de így gondolhatod akkor is, ha néha csak nagy sírások árán tud elaludni. Ilyenkor mindig gondolj arra, hogy a sírást ellensúlyozza a szerető családi környezet, az a sok babusgatás, segítség, amit egyébként más helyzetekben megkap.
Azt mondják, ha a sírni hagyod a babát magában, akkor kialakul a „tanult tehetetlenség”, azaz a baba megtanulja, hogy úgysem kap segítséget, és ezért inkább már nem is sír, ez pedig ahhoz vezethet, hogy később sem fog megbízni benned. Ez azonban nem úgy alakul ki, hogy egyetlen alkalommal nem tudtál azonnal berohanni hozzá, csak 5 perc múlva, mert pl. éppen a másik gyerekeddel kellett foglalkoznod. A tanult tehetetlenség tartós hatásai intézeti gyerekeknél szoktak jelentkezni, akik huzamos ideig, gyakorlatilag az esetek nagy többségében azt tapasztalják meg, hogy nem kapnak választ a jelzéseikre. Ha tehát a te gyermeked számos esetben jelzi az igényeit (pl. éhség, fáradtság, szükség van a közelségedre), és te ezekre reagálsz, akkor nem kell tartanod a tanult tehetetlenség kialakulásától.
