A méhnyálkahártya vastagságának változásai és okai: Átfogó útmutató

A női szervezet csodálatos, természet által megalkotott rendszerében a méhnyálkahártya - orvosi nevén endometrium - minden hónapban lenyűgöző változásokon megy keresztül. A méhnyálkahártya hormonérzékeny szövet, vastagsága mindig az aktuális hormonszintektől függ. A ciklus folyamán a hormonális változások hatására először megvastagszik, majd - ha nem történik meg a megtermékenyülés - lelökődik, ez váltja ki a menstruációs vérzést.

Az optimálisan működő menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya vastagság növelése elsősorban a szervezetben megnövekedő ösztrogén hormon feladata. Mellette természetesen jelen van a progeszteron, azaz sárgatest-hormon is, ám a közhiedelemmel ellentétben a feladata nem elsősorban a méhnyálkahártya erősítése, hanem a táplálása, hogy az embrió megtapadását követően kialakulhasson a placenta.

Ideális körülmények között az endometrium kb. 8-14 mm vastag az ovulációtól a ciklus végéig tartó időszakban. Ez ad otthont és tápanyagot a megtermékenyített petesejtnek, támogatja a sikeres beágyazódást és a korai terhesség egészséges megtartását. A sikeres beágyazódáshoz 8-12 mm-es méhnyálkahártyára van szükség. Az ennél vékonyabb endometrium nem lesz alkalmas az embrió befogadására. Középidőben 10-12 milliméter, menzesz előtt 18-22 milliméter is lehet.

A méhnyálkahártya vastagságának ciklusfüggő változásai

A méhnyálkahártya vastagság növelése a 28 napos ciklus fázisaitól függ:

1. Proliferációs, vagyis felépítési szakasz: A ciklus 6-13 napja között az agyalapi mirigy elkezdi termelni a tüszőérlelő (FSH) és a tüszőrepesztő, luteinizáló (LH) hormonokat, ezzel egyidejűleg pedig megnövekszik az ösztrogén hormon is, aminek egyik jelentős feladata a méhnyálkahártya erősítése.
2. Szekréciós szakasz: A ciklus 14-28. napja között következik be. A tüszőrepedést követően megnövekszik a progeszteron szint, ennek a hormonnak köszönhetően a méhnyálkahártya tovább vastagodik és megtelik tápanyagokkal. Amennyiben eljut a méhbe egy megtermékenyített petesejt, megtörténik a beágyazódás, vagyis létrejön a teherbe esés. Ennek hiányában a méhnyálkahártya degenerálódni kezd.
3. Menstruációs szakasz: A ciklus 28. napján az elsorvadó méhnyálkahártya elkezd leválni a méh faláról, és menstruációs vérzés formájában távozik a szervezetből.

Vékony méhnyálkahártya: Okok, tünetek és kezelés

A méhnyálkahártya vastagsága szervezetünk belső egyensúlya szempontjából érzékeny tükör. Amikor a méhnyálkahártya nem éri el a termékenységhez, egészséges ciklushoz az optimális vastagságot, annak hátterében többféle ok állhat. A vékony méhnyálkahártya terhesség szempontjából sajnos hátrányos. Több tanulmány is kimutatta, hogy azoknál a nőknél, akiknek a méhnyálkahártyája 6 mm-nél vékonyabb, jelentősen alacsonyabb a sikeres beágyazódás esélye, akár természetes úton, akár IVF (mesterséges megtermékenyítés) során. A 3 mm méhnyálkahártya vagy egy endometrium 3 mm vastagság már komoly akadályt jelenthet az embrió megtapadásában.

Vékony méhnyálkahártya tünetei

A vékony méhnyálkahártya általában nem egyetlen ok következménye, hanem a felsoroltak kombinációja teremti meg a problémát. Bár gyakran rejtetten marad, számos női ciklusprobléma hátterében húzódhat meg. A legtöbb esetben nincs különösen érezhető, jól elkülöníthető testi jele, bizonyos tünetek mégis árulkodók lehetnek. Ezek elsősorban a nem megfelelően működő hormonháztartás következményei, netán valamilyen kóros elváltozás vagy veleszületett állapot ismertetőjelei:

• Rövid, kevés vagy rendszertelen menstruáció: Az egyik legjellegzetesebb tünet, ha a menstruációs vérzés mennyisége csökken, a szokásosnál rövidebb ideig tart a vérzés, vagy esetleg teljesen kimarad egyik-másik hónapban.
• Fájdalmas menstruáció.
• Kevésbé fejlett nemi jellegek - például 16 éves kor feletti első menstruáció, keskeny medence, alulfejlett mellek, túl rövid hüvely.
• Az orgazmus hiánya.
• Fájdalmas együttlétek.
• A korai klimaxhoz hasonló tünetek, melyek az ösztrogénhiányt jelzik - túlzott izzadás, hőhullámok, alvászavar, izomgörcsök, cikluszavarok, túlzott szőrnövekedés, migrén.
• Sorozatos vetélések.
• Meddőség.

Vékony méhnyálkahártya okai

A beágyazódásra alkalmatlan, vékony méhnyálkahártyának számos oka lehet, de jó hír, hogy az esetek nagy részében a felismerést követően kezelhető, így a terhesség gátló hatása megszüntethető:

• Ösztrogénhiány: Az ösztrogén lenne a fő „építő” hormon a női ciklus első, proliferációs (felépülési) szakaszában: ez serkenti az endometrium növekedését, előkészítve azt a megtermékenyült petesejt beágyazódására. Ha ösztrogénhiány lép fel (akár agyalapi mirigy, pajzsmirigy vagy petefészek működési probléma miatt), a nyálkahártya növekedése elmarad. A csökkent ösztrogénszint adódhat pajzsmirigy túlműködésből, a tüszőérlelő hormon (FSH) hiányállapotából, progeszteron tartalmú gyógyszer túladagolásából, de okozhatja a dohányzás, a depresszió, a hosszú ideje tartó alultápláltság, vagy épp a hirtelen fogyás is.
• Felborult hormonháztartás.
• A méh, petefészkek alulteljesítése.
• A kismedence elégtelen vérellátása, gyulladása.
• Nemi úton terjedő betegségek.
• Korábbi nőgyógyászati beavatkozások vagy fertőzések: Előfordulhat, hogy korábbi nőgyógyászati beavatkozások (pl. méhkaparás, polip-, mióma műtétek), vagy krónikus méhüregi fertőzések (pl. endometritisz) miatt a méh falának egészséges szerkezete sérül. Ennek következménye lehet a hegesedés (Asherman-szindróma), ami akadályozza a nyálkahártya normális felépülését. Műtéti méhtisztítás, abortusz (sérült méhnyálkahártya) is ide tartozik.
• A méhtest fejletlensége.
• Rendellenesen fejlődött reproduktív szervek.
• Genetikai hajlam.
• Hosszú ideig szedett fogamzásgátló tabletta.
• Életmód és környezeti tényezők: A modern világban egyre jelentősebb tényező a folyamatos stressz, a rendszertelen alvás, a hiányos vagy egyoldalú táplálkozás, túlzott fogyókúra, intenzív sport vagy akár az ösztrogénhöz hasonló hatású (xenoösztrogén) vegyi anyagoknak való hosszabb kitettség. A lerakódott zsírsejtek képesek fokozni az ösztrogén termelését, ami negatív hatással van a hormonháztartásra.
• Gyógyszerek mellékhatásai: Bizonyos gyógyszerek - például hosszabb távon szedett progeszteron-alapú fogamzásgátlók, hormonterápiák, kemoterápiák - mellékhatásként a méhnyálkahártyát felépítő hormonok szintjét csökkenthetik, vagy az endometrium épülését mérséklik.
• Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy kapcsolat van a vékony méhnyálkahártya és a napi több ezer mg mennyiségben bevitt C-vitamin között. Épp ezért érdemes magas C-vitamin tartalmú zöldségekből, gyümölcsökből fedezni a napi szükségletünket.

Diagnózis és kezelés vékony méhnyálkahártya esetén

A leghatékonyabb módja a vékony endometrium felismerésének a nőgyógyászati ultrahangvizsgálat (transzvaginális UH). A méhnyálkahártya vastagsága hüvelyi ultrahang során ellenőrizhető. Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, és egy ilyen jellegű - ovuláció környékén elvégzett - vizsgálat során az endometrium nem éri el a 8 mm-t, úgy arra lehet következtetni, hogy a sikertelen terhességek mögött a vékony méhnyálkahártya áll. Ekkor elkezdődhet az okok feltárása.

A vékony endometrium problémájának felismerése után a legtöbb nőt természetesen érdekli, milyen lehetőségeket kínál az orvosi (nyugati) gyakorlat. Az első lépés mindig a részletes nőgyógyászati vizsgálat és a jól időzített hüvelyi ultrahang, amely pontos képet ad az endometrium vastagságáról és szerkezetéről. A ciklus közepén, ovuláció után mért értékek alapján dől el, hogy a nyálkahártya valóban vékonyabb-e a kívánatosnál. Bizonyos esetekben (pl. többször sikertelen beágyazódás, korábbi műtétek, fertőzés gyanúja) szükség lehet méhüregi biopsziára vagy további képalkotó vizsgálatokra (pl. hiszteroszkópia, MRI).

Miután kiderült, mi okozza a meddőség hátterében álló vékony méhnyálkahártya terhesség blokkoló hatását, érdemes komoly hangsúlyt fektetni a kezelésére. Ez bizonyos esetekben akár műtétet is jelenthet - például hegszövet esetén -, de gyakran elegendő, a méhnyálkahártya erősítése érdekében, a természetes módszerek közül választani.

Orvosi kezelések

• Hormonpótló terápiák: A leggyakoribb orvosi kezelés a hormonális egyensúly helyreállítására törekszik, leggyakrabban ösztrogéntartalmú készítményekkel (pl. tapasz, tabletta vagy injekció formájában). A hormonális készítmények gyors, célzott hatásukkal jelentős javulást eredményezhetnek. Azonban sok nő esetén mellékhatások (pl. fejfájás, mellérzékenység, hangulatingadozás) jelentkezhetnek.
• Érpályát támogató szerek: Egyes esetekben alkalmaznak a méhnyálkahártya vérellátását javító gyógyszereket (pl. értágítók).
• Méhüregi problémák korrekciója: Szükség esetén sebészeti beavatkozással (pl. hiszteroszkópia) korrigálhatók a méhüregi letapadások vagy polipok.

Természetes méhnyálkahártya vastagítás

A kismedencei vérkeringés fokozásával, bizonyos vitaminok, nyomelemek bevitelével és a hormonháztartást helyreállító tápanyagok szedésével sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében. Mielőtt hormontartalmú készítményekhez nyúlnánk, érdemes a következő, természetes módszereket is kipróbálni, természetesen a kezelő orvosunk hozzájárulásával.

Étrend-kiegészítők és gyógynövények

• E-vitamin: A méhnyálkahártya erősítésére hatékony megoldást jelent az E-vitamin, melyből naponta 400 NE mennyiséget ajánlott szedni.
• Omega-3 zsírsavak: A jótékony élettani hatásuk mellett, a tüszőérlelő hormon (FSH) termelődésére is hatással vannak, mely elengedhetetlen a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából fontos megemelkedett ösztrogén szinthez.
• Ligetszépe olaj: A méhnyálkahártya erősítése szempontjából, már napi 1-2 kapszula nagy segítséget jelenthet.
• Fehér fagyöngy tea: Az áztatással elkészített tea, napi egy csészével fogyasztva nagyban hozzájárul a méhnyálkahártya erősítéséhez.
• Palástfű tea: A hagyományos, forrázással elkészített palástfű teából, a ciklus második felében elegendő napi egy csészényit meginni ahhoz, hogy erősítse a méhet, javítsa a kismedencei vérkeringést és hozzájáruljon a méhnyálkahártya vastagításához.
• Zsálya: A zsályalevélből készült forrázott tea segít növelni az ösztrogén szintet. Napi két-három csészényit javallott fogyasztani belőle a ciklus első napjától az ovuláció napjáig.
• Málnalevél tea: A ciklus első felében javasolt a fogyasztása, mivel rengeteg E-vitamint tartalmaz. Forrázással kell elkészíteni, és napi 2-3 csészével is meg lehet inni a belőle készült teát.
• Lenmag olaj: A benne található lignanok - ösztrogén termelést serkentő hatásuknál fogva, nagy szerephez jutnak a méhnyálkahártya erősítése szempontjából. A ciklus első felében javasolt salátákhoz és más ételekhez adva fogyasztani.

Méhpempő

A szupertápláléknak is nevezett méhpempőt a méhek állítják elő, ezzel táplálkozik ugyanis a méhkirálynő, ami akár 5 évig is élhet, miközben naponta 1000 petét rak le. A tiszta méhpempő bizonyítottan a termékenység egyik igen hasznos segítője. Rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz: fehérjét, nyomelemeket, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, aminosavakat, enzimeket, előhormonokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat, vitaminokat és több mint 150 féle biológiai aktív anyagot.

A méhpempőben található előhormonok és B-vitaminok az emberi szervezeten belül képesek serkenteni az olyan hormonok termelődését, melyeknek szintje lecsökkent. Így képes természetes megoldást nyújtani például a tüszőérlelő (FSH) és az ösztrogén hormonok hiányára is. A méhpempő számos, a reproduktív folyamatokra pozitív hatással levő hatóanyagának köszönhetően minden lehetséges módon támogatja a sikeres teherbe esést, így kiemelten fontos a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából.

Táplálkozás

Az étkezési szokások megváltoztatásával is sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében. Nem kell riasztó diétákra gondolni, csupán bizonyos ételek előnyben részesítéséről van szó.

• A gránátalma napi fogyasztása hozzásegít a felborult hormonháztartás helyreállításához, továbbá kiváló gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert. Nem szabad azonban három hónapnál tovább gránátalma-kúrát tartani, mert hosszú távon alvászavarhoz, ingerlékenységhez vezethet.
• A friss ananászból is érdemes naponta pár szeletet megenni, mivel a benne lévő bromelain enzim jótékonyan hat a méhnyálkahártya optimális működésére.
• A sárgarépában, édesburgonyában, paradicsomban és kajszibarackban lévő nagy mennyiségű béta-karotin a szervezetben lévő összes nyálkahártya, így az endometrium egészségét is védi.
• A diófélékben található Omega-3 zsírsavak is befolyással vannak a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából, így érdemes naponta egy kis marékkal fogyasztani.
• Amennyiben a cél a méhnyálkahártya erősítése, próbáljunk a heti étrendünkbe minél több zellert, édesgyökeret, lestyánt és komlót beilleszteni, valamint fogyasszunk bátran minél több aszalt és friss gyümölcsöt, valamint zöldséget.

Vannak olyan ételek, melyek kifejezetten negatívan hathatnak a méhnyálkahártyára. Ilyenek a túl sós, túl csípős és a zsíros, bő olajban készült ételek. Ezeket a tervezett terhesség időszakában javallott elkerülni vagy fogyasztásukat minimálisra csökkenteni.

Testmozgás és stresszkezelés

Amennyiben ülő munkát végzünk, keveset mozgunk, a reproduktív szervek vérellátása romolhat. A kismedencei vérkeringés, valamint a méhnyálkahártya erősítése érdekében épp ezért ajánlott a napi rendszeres mozgás beiktatása. Feszültség alatt a szervezet mindent a „túlélésre” irányít, ilyenkor nem jut „energia” a női szervekhez. Találd meg azt a relaxációs módszert (meditáció, mindfulness, autogén tréning, illóolajos fürdő, gyógyteázás, olvasás), amely a női, elfogadó minőségeket erősíti.

Vastag méhnyálkahártya: Hiperplázia és egyéb okok

Néhány nőnél abnormálisan vastag nyálkahártya fejlődik a méh belső felszínén. Ezt endometriális hiperpláziának hívják, ami ugyancsak okozhat erős menstruációs vérzést, szabálytalan menstruációs ciklusokat és véres hüvelyváladékot. A hiperplázia kialakulásakor a méhnyálkahártya, amely a méhüreget burkolja, nagyon megvastagszik. Ez még nem rák, de ritkán ahhoz vezethet. Ez az állapot gyakran kialakulhat akkor, ha a megérett petesejt nem távozik a petefészekből (elmarad az ovuláció), ezért a progeszteron hormon termelése alacsony marad, az ösztrogén hormoné pedig nagy mennyiségben tovább folyik.

A vastag méhnyálkahártya lehetséges okai és tünetei

• Endometriális hiperplázia: Az az állapot, amikor a méhet bélelő endometrium túlzottan megvastagszik. Oka az ösztrogén-többlet, ugyanis a petefészkek által termelt ösztrogén felelős a méhnyálkahártya megvastagításáért, hogy a méh felkészüljön az esetleges terhességre. Ovulációt követően azonban a progeszteron szintje emelkedik, ami a beágyazódást segíti. Ha nem jön létre terhesség, a hormonszintek csökkennek és a méhnyálkahártya menstruációs vérzés kíséretében leválik. Azonban, ha túl sok az ösztrogén, és hormonális egyensúlyhiány lép fel, a méhnyálkahártya túlzottan megvastagodhat, ráadásul anovulációs ciklusok léphetnek fel. A betegség jellemzően 35 éves kor felett a leggyakoribb, de korábban is előfordulhat.
• Menopauza utáni vérzés: A menopauzával a menstruációs ciklusok leállnak, a vérzések megszűnnek. A menopauzával járó hormonális változások miatt több szövődmény kialakulása is fenyeget. Már a klimax elején ösztrogén-többlet lép fel a csökkenő progeszteron mennyiség miatt, így megnő a méhnyálkahártya hiperplázia esélye, melynek során az endometrium a kelleténél jobban megvastagszik.
• Polipok: A méhpolipok kisméretű, a méhnyálkahártyából (endometrium) eredő általában jóindulatú kinövések, amelyek a méhnyaknál is előfordulhatnak. A polipok okozhatnak erős menstruációs vérzést vagy rendellenes vérzést 2 menstruáció között vagy szexuális együttlét után.
• Méhfibrómák: A méhfibrómák a méhizomzatból kifejlődő abnormális kinövések. Nagyon gyakoriak, a nők közel 80%-ánál kialakulhatnak. A méhfibrómák nagyobb valószínűséggel okoznak tüneteket, ha nagy méretűek, ha több van belőlük vagy nyomnak más belső szerveket. Néhány nőnél ez a mindennapjaikat megzavaró erős menstruációs vérzést és medencetáji nyomást vagy fájdalmat okoz, még másoknál a termékenység és terhesség kapcsán okozhat problémákat. A méhfibrómák kidudorodhatnak a méh belsején vagy külsején. Méretüket tekintve lehetnek mikroszkóppal alig láthatóak, de kiterjedésük elérheti akár egy grapefruit nagyságát is.
• Adenomiózis: A fájdalmas és erős menstruációs vérzés egy gyakori oka, és okozhat ugyanolyan tüneteket, mint az endometriózis és a méhfibrómák. Adenomiózis akkor alakul ki, ha méhnyálkahártya-mirigyek megjelennek a méh izomzatában. Ennek eredményeképpen a méh nagyobbra nő és vizsgálat közben érzékenyebb. Az adenomiózist nem könnyű diagnosztizálni az általában alkalmazott eljárásokkal (ultrahang, méhtükrözés, laparoszkópia és MRI), amelyek nem mindig derítenek fényt erre az állapotra.
• Daganatok: Jóindulatú polipok és rosszindulatú daganatok is állhatnak a méhnyálkahártya vastagodása mögött. Egyes esetekben az endometriális hiperplázia méhdaganattá fejlődhet.

Az endometriális hiperplázia típusai

A méhnyálkahártya hiperpláziának 4 típusa létezik a kóros sejtek mennyiségétől és a sejtelváltozásoktól függően:

• Egyszerű hiperplázia: Akkor beszélhetünk róla, ha a méhnyálkahártya sejtjei túlzott növekedésnek indulnak, de nincs szerkezeti változás.
• Komplex hiperplázia: Az egyszerű hiperpláziához mérten ebben az esetben sokkal zsúfoltabb és szabálytalanabb mirigyszerkezet alakul ki az endometriumban.
• Egyszerű atipikus hiperplázia: Az atípusos sejtek már jelen vannak, de ritkábban fordulnak elő, és a mirigyszerkezet még viszonylag szabályos.
• Komplex atipikus hiperplázia: A legsúlyosabb típus, amely akkor alakul ki, ha a szabálytalan mirigyszerkezet mellé atípusos sejtek társulnak. Egyes típusai növelhetik a rosszindulatú daganatos elváltozások kialakulását, de időben felismerve és megfelelő kezelés mellett ennek minimális az esélye.

A vastag méhnyálkahártya diagnosztizálása és kezelése

A méhnyálkahártya vastagságát transzvaginális ultrahanggal lehet meghatározni. A kismedencei ultrahang az esetek jelentős többségében ezt alkalmazzák először a vizsgálaton. Ha közelebbi vizsgálatokra van szükség, a transzvaginális ultrahang következik. A hiszteroszkópia is fontos lehet a méhnyálkahártya vizsgálatakor. Hiszteroszkópia során nagyított képen pontosan látjuk, hogy a méhnyálkahártyán hol van kóros terület. A méhnyálkahártya biopszia rendkívül fontos az elváltozás jellegének és típusának pontos azonosításához. Mert az ultrahang csak az eltérést tudja feltárni, hogy a nyálkahártya megvastagodott, de a sejtszintű eltérések kimutatására nem alkalmas.

Amennyiben bebizonyosodik a méhnyálkahártya hiperplázia, úgy a legtöbb esetben progeszteron (progesztin) pótlás indokolt, akár tabletta, akár injekció, akár hüvelykúp formájában. Az esetek nagy többségében progeszteron hormon adásával a hiperplazia jól kezelhető. Emellett az orvosok javasolni szokták a barátcserje kapszula szedését, valamint a súlyfelesleg leadását. A vastag méhnyálkahártya hatékonyan kezelhető úgynevezett progesztin terápiával. Ha valakinél az életmódváltás mellett a gyógyszeres kezeléssel visszaállt a hormonális egyensúly, akár 6-12 hónap után befejezhető a kezelés, és a páciens egészségesen élhet. Atípusos hiperplaziával fokozott a rosszindulatúvá alakulás veszélye, ezért a méheltávolítás javasolható. Csak indokolt esetben alkalmazzák, amikor például nagyon magas a rák kialakulásának a kockázata, illetve ha a progeszteron kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt.

Méhrák: Tünetek, okok, diagnózis és kezelés

A méh rákja - más néven méhrák vagy méhnyálkahártya rák - egy kevésbé gyakori ráktípus, amely a nők reproduktív rendszerét érinti. Egyes esetekben az endometriális hiperplázia méhdaganattá fejlődhet.

Méhrák tünetei

Az esetek 90%-ában a méhrák rendellenes hüvelyi vérzést okoz. A vérzés enyhe vérzéssel kezdődhet, amelyet vizes folyás kísérhet, és amely idővel súlyosabbá válhat. A legtöbb méhrákkal diagnosztizált nő már átesett a menopauzán, így a hüvelyi vérzés rendellenes lesz. Ezek közé tartozik a menopauza utáni vérzés, vizelési zavarok, alhasi fájdalom.

Azoknál a nőknél, akik nem mentek át a menopauzán, a hüvelyi vérzés általában a következőkből állhat:

• A szokásosnál erősebb menstruáció.
• Hüvelyi vérzés a normál menstruációs időszakok között.

A kevésbé gyakori tünetek közé tartozik az alhasi (hasi) fájdalom és a nemi közösülés közbeni fájdalom.

Ha a méhrák előrehaladottabb stádiumú, más tüneteket is okozhat:

• Háti, láb- vagy medencefájdalom.
• Étvágytalanság.
• Fáradtság.
• Szédülés.

Méhrák okai és kockázati tényezői

A méhrák pontos oka nem ismert, de vannak bizonyos tényezők, amelyek növelik az ilyen típusú rák kialakulásának kockázatát:

• Életkor: A méhrák kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő, a legtöbb eset 50 év feletti nőknél fordul elő.
• Hyperestrogenemia: A méhrák kialakulásának kockázata a szervezetben lévő ösztrogén megnövekedett mennyiségéhez kapcsolódik. Az ösztrogén az egyik olyan hormon, amely a nőknél a reproduktív rendszer működését szabályozza. Az ösztrogén serkenti a petesejtek felszabadulását a petefészekből, és osztódásra készteti a méhnyálkahártya sejtjeit. A progeszteron előkészíti a méh nyálkahártyáját a petefészekből származó petesejt befogadására. Az ösztrogén- és progeszteronszintek a szervezetben általában kiegyenlítik egymást. Ha az ösztrogént nem tartja egyensúlyban a progeszteron, a szervezetben az ösztrogén szintje emelkedhet, amit a progeszteron nem kompenzál. A menopauza után a szervezet már nem termel progeszteront, de kis mennyiségű ösztrogén még mindig termelődik. Ez a helyzet, amikor az ösztrogént nem kompenzálja a progeszteron, a méhnyálkahártya sejtjeinek osztódását okozza, ami növelheti a méhrák kockázatát (éppen ezért gyakoribb menopauza után, illetve PCOS-ben).
• Túlsúlyosság vagy elhízás: Mivel az ösztrogén a zsírszövetben termelődik, a túlsúly vagy az elhízás növeli az ösztrogénszintet a szervezetben. Így jelentősen megnő a méhrák kialakulásának lehetősége. A túlsúlyos nőknél háromszor nagyobb a méhrák kialakulásának valószínűsége, mint a normál testsúlyú nőknél. A nagymértékben elhízott nőknél 6-szor nagyobb valószínűséggel alakul ki méhnyálkahártya rák, mint a normál testsúlyú nőknél.
• Szüléstörténet: A gyermektelen nőknél nagyobb a méhrák kockázata. Ennek az az oka, hogy a terhesség alatt a nőnek magasabb a progeszteronszintje és alacsonyabb az ösztrogénszintje, a méhnyálkahártyára gyakorolt védőhatással, a nem terhes nőkhöz képest, akiknek nagyobb mennyiségű ösztrogén van a szervezetében.
• Cukorbetegség: A cukorbeteg nőknél kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki méhrák, mint a cukorbetegségben nem szenvedő nőknél. A cukorbetegség az inzulinszint emelkedését okozza a szervezetben, ami növelheti az ösztrogénszintet.
• Endometriális hiperplázia: Az endometriális hiperplázia akkor fordul elő, amikor a méhnyálkahártya megvastagszik. Az ebben az állapotban szenvedő nőknél megnőhet a méhrák kialakulásának kockázata.

A méhrák diagnosztizálása

Ha hüvelyi vérzést tapasztal, keresse fel háziorvosát vagy nőgyógyászát. Bár nem valószínű, hogy ezt a vérzést méhrák okozza, jobb, ha megbizonyosodik róla.

• Vérvizsgálatok: Néha egy vérvizsgálat segíthet a méhrák diagnosztizálásában. Ennek oka, hogy egyes rákos daganatok bizonyos vegyi anyagokat bocsátanak ki a vérbe, amelyeket „tumormarkerek” néven ismerünk, és amelyek vérvizsgálattal kimutathatók. Ez a fajta vizsgálat azonban nem teljesen megbízható. Ezeknek a vegyi anyagoknak a jelenléte nem jelenti egyértelműen azt, hogy önnek méhrákja van, és néhány méhrákos ember vérében nem találhatók ezek a vegyi anyagok.
• Transzvaginális ultrahangvizsgálat (TVU): Egy másik vizsgálat, amelyre szükség lehet, az úgynevezett transzvaginális ultrahangvizsgálat (TVU). A TVU a méhnyálkahártya (endometrium) vastagságának változását vizsgálja, ami a menopauza után a nőknél méhrákot jelezhet. Az ultrahangvizsgálat azt is meg tudja állapítani, hogy a daganat átterjedt-e a méhizomzatra (myometrium).
• Biopszia: Ha az ultrahang a méhnyálkahártya vastagságának változását mutatja, általában biopsziát végeznek a diagnózis megerősítésére. A biopsziás eljárás során a méhnyálkahártyából (endometrium) vesznek egy kis sejtmintát. Ezt a mintát ezután laboratóriumban elemzik rákos sejteket keresve.

Ha méhrákot diagnosztizálnak önnél, további vizsgálatokra kerülhet sor a rák stádiumának megállapítása érdekében. A rák stádiumbeosztása lehetővé teszi az orvosok számára, hogy meghatározzák, mekkora a daganat, hogy elterjedt-e vagy sem, és hogy melyek a legjobb kezelési lehetőségek.

Ezek a vizsgálatok a következők lehetnek:

• Mellkasi röntgenfelvétel - amely során röntgenvizsgálattal ellenőrzik, hogy a rák átterjedt-e a tüdőre.
• Számítógépes tomográfia (CT-vizsgálat) - amely során egy röntgensugárral készített képsorozat információt közvetít a betegség terjedéséről a szervezetben.
• Mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI) - amely során mágneses mezők és rádiófrekvenciás hullámok segítségével részletes képet készítenek a test belsejéről a rák kiterjedtségének ellenőrzése céljából.

A méhrák stádiumai és fokozatai

A szakorvosok egy stádiummeghatározási rendszert használnak annak leírására, hogy a méhrákja mennyire előrehaladott állapotban van. Ezek a stádiumok a következők:

• I. stádium: a daganat csak a méhtestre korlátozódik.
• II. stádium: a daganat behatol a méhnyakba, de nem terjed a méhen kívülre.
• III. stádium: a daganat a méhen kívülre, a környező szövetekbe, a kismedencébe vagy a nyirokcsomókba terjedt.
• IV. stádium: a daganat átterjedt a has lágyszöveteire vagy más szervekre, például a húgyhólyagra, a belekre, a májra vagy a tüdőre.

A méhrák kezelése

A méhnyálkahártya daganat fő kezelési módja a műtét, bár a személyes körülményektől függően más módszerek is alkalmazhatók.

Műtét

• I. stádiumú méhrák esetén: Ha I. stádiumú rákja van, akkor valószínűleg méheltávolításon kell átesnie. Ez magában foglalja mind a petefészkek és a petevezetékek (kétoldali salpingo-oophorectomia, vagy BSO), mind a méh eltávolítását (a hiszterektómiának nevezett eljárással). A sebész mintát vehet a kismedencei és a hasi nyirokcsomókból, valamint más közeli szövetekből is. Ezeket elküldik a laboratóriumba, hogy megnézzék, elterjedt-e a rák. A leggyakoribb méheltávolítási technika egy nagy vágást jelent a hasüregen, hogy elérhetővé és eltávolíthatóvá váljon a méh.
• II. vagy III. stádiumú méhrák esetén: Ha II. vagy III. stádiumú méhrákja van, és a rák átterjedt a méhnyakra vagy a kismedencében lévő nyirokcsomók közelébe, radikális vagy teljes méheltávolítás végezhető. Ez magában foglalja továbbá a méhnyak és a hüvely felső részének eltávolítását, valamint a kismedencei nyirokcsomók eltávolítását. A műtét után sugárkezelésre vagy kemoterápiás kezelésre is szükség lehet, ami csökkenti a rák kiújulásának kockázatát.
• Előrehaladott (IV. stádiumú) rák esetén: Ha előrehaladott méhrákja van, akkor a daganat eltávolítása céljából műtétre kerülhet sor. Ezt nevezik tumorcsökkentő műtétnek, és nem gyógyítja meg a rákot, de javíthat egyes tüneteken.

Sugárterápia

A sugárterápiát gyakran műtét után javasolják, de első vonalbeli kezelési stratégiaként is alkalmazható. A sugárterápia gyógyíthat, ha a rák a hüvelyre korlátozódik, és a kezelés különböző szakaszaiban alkalmazható, a méhrák stádiumától és fokozatától függően. A méhrák sugárterápiája akkor javasolt, ha a kismedencében a rák kiújulásának jelentős kockázata áll fenn. Használható a tünetek ellenőrzésére és a beteg komfortérzetének növelésére, valamint a rák terjedésének lassítására is, ha a sebészeti kezelés nem lehetséges.

Méhrák esetén elsősorban a brachyterápiát (vagy belső sugárterápiát) javasolják, amely egy olyan eszköz ideiglenes behelyezését jelenti, amely sugárzást bocsát ki a hüvelyben. Ez a készülék nagy dózisú sugárzást juttat közvetlenül arra a területre, ahol a legnagyobb valószínűséggel rákos sejtek találhatók, ami segít minimalizálni a sugárzás egészséges szövetekre gyakorolt hatását. A készüléket naponta egyszer, mindössze néhány percre helyezik a hüvelybe, és a kezelést háromszor-ötször megismétlik, így ez a kezelés kényelmes a betegek számára. A kezelést ambulánsan végzik, és a kezelésen átesett nőknek nem kell éjszakára kórházban maradniuk, és a kezelés alatt folytathatják szokásos napi tevékenységeiket.

A sugárterápia mellékhatásokat okozhat, nevezetesen:

• A kezelt területen a bőr kipirosodhat és begyulladhat.
• A kismedencei besugárzás hatással lehet a bélrendszerre, és rosszullétet, hasmenést okozhat.
• A kezelés előrehaladtával fáradtnak érezheti magát.

E mellékhatások többsége a kezelés befejeztével megszűnik, de a nők körülbelül 5%-ánál a kezelést követően is jelentkeznek hosszú távú mellékhatások, például hasmenés és végbélvérzés.

Kemoterápia

Ha III. vagy IV. stádiumú méhrákja van, kemoterápiás kezelésben részesülhet. A kemoterápiát a műtét után lehet alkalmazni, hogy megpróbálják megakadályozni a rák kiújulását, vagy előrehaladott rák esetén a rák terjedésének lassítására és a tünetek enyhítésére.

A kemoterápiát általában vénába adott injekció formájában (intravénásan) adják. Leggyakrabban a kemoterápia napján hazamehet, de néha rövid kórházi tartózkodásra is szükség lehet. A kemoterápiát általában ciklusokban adják, egy kezelési időszakot pihenőidő követ, hogy a szervezet regenerálódhasson.

A kemoterápia mellékhatásai a következők lehetnek:

• Szédülés/hányás.
• Hajhullás.
• Fáradtság.
• A véráramban kialakuló fertőzés (szepszis) kockázata is megnő, mivel a kemoterápia hatására a szervezetnek csökken a fertőzések elleni küzdelemre való képessége.

Hormonterápia

A méhrák bizonyos típusait a női ösztrogén hormon okozza. Ezek a daganatok reagálhatnak a hormonterápiás kezelésre. Kezelőorvosa tájékoztatja arról, hogy ez alkalmas-e a méhrákjának kezelésére.

A hormonterápia általában egy progeszteron nevű hormont használ, amelyet a szervezetének természetes módon kellene termelnie. Mesterséges progeszteront használnak, amelyet általában tabletta formájában adnak be. Elsősorban előrehaladott méhrák vagy kiújult rák kezelésére használják, és segíthet a daganat zsugorításában és az esetlegesen fellépő tünetek kezelésében. A kezelésnek lehetnek mellékhatásai, beleértve az enyhe hányingert, enyhe izomgörcsöket és súlygyarapodást. A hormonkezelés főbb mellékhatásai a kezelés abbahagyásával megszűnnek, ezek lehet hőhullám, izzadás vagy a mellek duzzanata.

tags: #mehnyalkahartya #vastagsaganak #valtozasa