Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy pszichoanalitikus elméleti alapokon nyugvó, önismereti és pszichoedukációs technika, melynek segítségével a leendő édesanya már a várandósság ideje alatt kapcsolatot, sőt kötődést tud kialakítani a babájával.
„Ebben a kellemesen nyugodt állapotban az anya kapcsolódik önmagával és a magzatával. A folyamat során az anya fantáziái előhozhatnak pozitív és negatív képeket, érzéseket, történéseket. Felbukkanhatnak transzgenerációs szorongások vagy a jelenben aktuális kérdések” - vezet be a témába Veisenberger Eleonóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, perinatális szaktanácsadó és dúla, a Budai Perinatális Központ tagja.
A kapcsolatanalízis születése és fejlődése
A módszert a ’90-es években alapította Dr. Hidas György pszichiáter és Dr. Raffai Jenő pszichológus, akik mindketten pszichoanalitikusok is voltak. Raffai Jenőtől származik az az elképzelés, hogy a világ első megtapasztalása az érzéseken keresztül magzati korban történik. A baba először érzéseket kap a külvilágról, melyeket az édesanya közvetít számára.
Alkalmazásának Németországban, az USA-ban, Ausztriában és Lengyelországban is nagy múltja van, míg Magyarországon csak később fogadták el, melyben nagy szerepe volt a témában született Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór (Helikon Kiadó 2005.) című könyvnek is. A módszer még mindig fejlődésben van, és remélhetőleg hosszú ideig így is lesz. Ez a fejlődés jól nyomon követhető abban, hogy a kapcsolatanalízis most már éppúgy alkalmazható termékenységi kérdésekben és asszisztált, reprodukciós eljárások kísérésében, mint a szülésfeldolgozásban, akár évekkel a szülést követően, sőt a kapcsolatanalitikusok mára az apákat is befogadták a folyamatba.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszerét tanulni és azt alkalmazni csak orvos, pszichológus vagy perinatális szaktanácsadói előképzettséggel lehet.
Valódi kapcsolódás a magzattal
Az anya-magzat kapcsolatanalízis abból indul ki, hogy a magzat intelligens, érző lény, akivel érdemes aktív, tudatos kapcsolatot építeni. Raffai megfogalmazása szerint az anya-magzat kapcsolatanalízis befektetés a kapcsolatba. „Napjainkban a képalkotó és diagnosztikus eszközök lehetőséget teremtenek arra, hogy adott térben és időben bekukkantsunk a magzathoz. Ez a lehetőség csodálatos, de a szorongásoldást illetően csak pár pillanatra/napra ad megnyugvást. Ha egy gép helyett (vagy mellett) a kisbabánk üzeni azt, hogy 'Anya, én jól vagyok!' akkor megengedjük magunknak, hogy a folyamatba vetett bizalmunk ne vizsgálattól vizsgálatig terjedjen” - avat be Veisenberger Eleonóra.
A szakember szerint a várandósság maga normatív krízis, amely ugyanakkor a módszer segítségével könnyebben viselhető, hiszen a nő maga vagy a kapcsolatanalitikus segítségével válaszokat adhat korábban nem ismert kérdésekre. "Az anya kompetenciaérzetét a módszer már a várandósság hónapjaiban növeli és segíti őt anyává érni. A jelen biztonságos ölelésében visszanyúlunk a múltba: megjelenhetnek transzgenerációs történetek, szorongások, az anya saját magzati kora és születése; és felvillan a jövő is, amikor az anya fantáziája idősebb gyereket vagy már felnőttet lát" - mondja Eleonóra.
„Sokkal adekvátabb a kapcsolódás a külvilágban is, amikor megszületik a baba. A szülők szerint az anya-magzat kapcsolatanalízist tapasztalt kisbabák magabiztosabbak, bátrabbak. Az édesanyák által megismert baba, mintegy “régi ismerős” érkezik születéskor a karjukba” - árulja el a szakértő.
Anya-magzat kapcsolatanalízis - Lélekben hangolódva
Hogyan működik a kapcsolatanalízis?
Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy önismereti és pszichoedukációs technika. Relaxációs állapotban történő imagináció, mely belső képek előhívását jelenti az adott témához igazítva. A terápia során ebben az ellazult állapotban feljövő tudattalan tartalmak értelmezése, átdolgozása, valamint az esetleges elakadások rendezése történik.
Egy átlagos ülés esetében az első harmadban a kismama elmeséli az aktuális történéseket, beszámol arról, mi foglalkoztatja, majd ezután következik a relaxáció-imagináció folyamata. Az anyuka egy ágyra-kanapéra fekszik le és ott kényelembe helyezi magát. A kapcsolatanalitikus egy szöveget mond el, ami segíti az ellazulást, illetve bevezeti a kismamát a képzeletbeli térbe, a méhébe, ahol „találkozni” tud a babájával.
A találkozás egy nagyon egyedi élmény mindenki számára, van aki képzeletbeli képeket lát, van aki színeket, fényeket érzékel, nagyon sokan testi érzeteket, élményeket élnek át, gyakoriak az intuitív gondolatok, felismerések. Az édesanya a relaxáció során módosult tudatállapotba kerül - (ez ne rémítsen meg senkit: az álmodás is módosult tudatállapot és még sok féle képen természetes részei az életünknek ezek a más-állapotok). Ilyenkor olyan csatornák nyílinak meg számára, aminek segítségével egyre jobban tudja érzékelni a saját belső pszichés folyamatait, illetve a baba felől érkező jelzéseket is. Az imagináció után visszatérünk a szemtől szembeni beszélgetés struktúrájába és együtt dolgozzuk fel a megélt élményeket.
A folyamat vége felé a szülésre-születésre való felkészülést előre megírt szövegekkel segítjük, amelyek a magzat és az anya által megélt érzésekről szólnak, melyek a születés különböző fázisaiban jelennek meg. Ezeket az írásokat a kapcsolatanalitikus olvassa föl a relaxáció alatt, teret adva ezzel arra, hogy a páros mindkét tagja rezonálni tudjon az elhangzott mondatok tartalmával az átélés során.
Mikor érdemes kapcsolatanalízist igénybe venni?
A kapcsolatanalízis alkalmazása általában a várandósság 20. hetétől javasolt, de van, aki már a 10. héttől részt vesz a foglalkozásokon. Ennek főleg akkor van nagy jelentősége, ha előzetesen az anya vesztett már el babát. Ilyenkor sok erőt tud adni, hogy ott a kisbaba minden találkozásnál. „Amikor a kapcsolatanalízis során a baba jelzi, hogy nála minden rendben van, boldog, szereti az anyukáját, szeretetet áraszt, az nagyon megerősítő élmény. Analitikusként is megható, amikor megjelenik az a bizonyos letörölhetetlen, szinte földöntúli mosoly az édesanya arcán. És hétről-hétre lehet látni, hogy alakul ki az anya és a baba között a kapcsolódás” - mondja Veisenberger Eleonóra.
A foglalkozásokat hetente, ajánlottan személyesen tartják. Javasolt ugyanabban az időben kapcsolódni, mert a babák is megtanulják, hogy akkor találkoznak az anyukájukkal ebben a helyzetben.
A kapcsolatanalízis során leggyakrabban megjelenő témák:
- A szülés-születés folyamatára való felkészülés
- Magzattal való kapcsolat elmélyítése, egymásra hangolódás
- Várandósság alatt megjelenő félelmek, aggodalmak, szorongások kezelése
- Magzat személyiségének, temperamentumának megismerése
- Kizárólagos idő a magzatra, családba integrálása
- Nem tervezett várandósság
- Előző veszteségek feldolgozatlansága
- Lombik vagy donor programhoz lelki támogatás
- VBAC-ra (császármetszés után hüvelyi szülésre) készülés
- Fizikai nehézségek (pl. hiperemesis, toxémia, koraszülés veszélye, farfekvés)
- Csecsemőkori regulációs zavarok megelőzése (pl. etetési nehézségek, hasfájósság, sírósság)
Az apa szerepe a kapcsolatanalízisben
„Azon túl, hogy a módszer segít az anyának az anya-baba kapcsolat kialakításában, a babának és az apának is segítséget nyújthatnak bizonyos részei” - árulja el az analitikus. „Ez persze az egyéni adottságokon múlik. Vannak apák, akik csak relaxálnak egy ilyen alkalommal, mások viszont ugyanazt képesek látni, mint az anyák. Ez pedig megerősítő lehet a pár kapcsolatában is. Természetesen, amikor az apa bevonódó, az nagyon jó hatással van az anyára”.
Mivel a kapcsolatanalitikus módszer már az apákat is befogadta a folyamatba - hiszen kutatások igazolják, hogy az apáknak a magzat egészséges fejlődésében már a várandósság idején is meghatározó szerepük van -, ezért a páros kapcsolatanalízis során megkönnyíthető az édesapa ráhangolódása is a magzatra, később az újszülöttre, ugyanakkor elősegíti az újonnan kialakuló családba való integrálódását, hogy ne érezze magát annyira távol attól a szimbiózistól, amit az anya a közös babájukkal természetes módon kialakít.
Mónika és Vivien története
Mónika története: Mónikának 5 hete született meg a kisfia. Elmondása szerint, azért választotta ezt a módszert, mert szerette volna jobban megélni a várandósságát, koncentráltabban kapcsolódni a magzathoz, nem csak a mindennapok rohanásában. Mónika a várandóssága első időszakában egyedül vett részt az analízisen, majd a férje is bekapcsolódott néhány alkalommal a foglalkozásokba. „Az elengedés és szülésre való felkészülés vagy a várandósság tudatosítása témákkal egyedül foglalkoztam, a férjem olyanoknál kapcsolódott be, amikor arról beszéltünk a babának, hogy mit szeretnénk majd megmutatni a kinti világból vagy hogyan képzeljük el a közös életet” - árulja el Mónika.
„Csabinak - elmondása szerint - különös élmény volt az én testemben lévő babához kapcsolódni. Nem minden esetben sikerült neki teljesen bevonódni, de összességében pozitívan élte meg ezeket a találkozásokat. Szerinte biztosan szerepet játszottak ezek az alkalmak abban is, hogy Vince nyugodt baba, és mindketten hamar meg tudjuk nyugtatni, amit már a védőnő is kiemelt”.
Vivien története: Vivien a 13. héttől vett részt az anya-magzat kapcsolat analízisen, a konzultációk heti rendszerességgel, a szülést megelőző 1-2 hétig tartottak. Jelenleg 8 hónapos a kisfia. „Az elején a félelem a kisbabám elvesztésétől elég erős volt, mert sajnos előtte kétszer ezt a fájdalmat már megtapasztaltam. Az analízis során minden megélés közelebb vitt önmagamhoz és a babához is. A módszer segített, hogy jobban bízzak a testemben, és hogy meghalljam a jelzéseit. Támogatott a bizalom érzésének visszaszerzésében, az önbizalmam és a stabilitásom megerősítésében, valamint a tudatosságom növekedésében is” - meséli.
„A 32. héten megkezdünk egy elköszönéses folyamatot. Itt már fizikailag és pszichésen is elkülönül az édesanya és a magzat. Elindul a felkészülés a szülésre. Ebben az időszakban elmondjuk a magzatnak mi várható a születése alatt. Amennyiben a magzatnál valamilyen beavatkozás várható, vagy tudjuk, hogy a szülésnél például császármetszés lesz, a magzat erre felkészíthető az anyával együtt” magyarázza Veisenberger Eleonóra.
A kapcsolatanalízis széleskörű alkalmazási területei
Veisenberger Eleonóra elárulja, hogy bár az anya-magzat kapcsolatanalízis főleg várandósokra lett kidolgozva, a módszer bizonyos részei mégis remekül használhatók más területen is.
- Termékenységi nehézségek: „Használjuk megtermékenyítési nehezítettséggel esetében, akár lombiknál, akár olyan esetekben, ahol nem derült ki a konkrét ok, amiért nem fogant meg a baba. A sikeres fogantatásért folytatott küzdelemben is jól alkalmazható a kapcsolatanalitikus munka, egyelőre a befogadásra váró méhhel. A fogantatás elősegítése ezekben az esetekben a méhben rejlő érzések felszínre hozásával támogatható, a relaxáció viszont a beültetés, beágyzódás és megtartás szakaszában is segítségére lehet a lombikprogramban részt vevőknek.”
- Szülésélmény feldolgozása: „Illetve szülésélmény feldolgozásnál is. Ilyenkor magával a méhhel vesszük fel a kapcsolatot”. Egy nem a várt módon történő, traumatikus szülésélményt nemcsak önmaga miatt érdemes feldolgoznia az édesanyának. A szülésfeldolgozás a múlt gyógyításán túl a pozitívabb szülői hozzáállás kialakítását és az esetlegesen tervezett további gyermek, gyermekek vállalását is biztosítja.
- Veszteségek feldolgozása: „A veszteség utáni családdá válás helyzete kiemelt figyelmet és támogatást igényel, mert egy terhesség megszakadása/megszakítása vagy egy csecsemő elvesztése olyan űrt hagy maga után, melynek pszichés nyomai a következő várandósság alatt is megjelenhetnek. Az anya-magzat kapcsolatanalízissel az édesanyák/szülők figyelmi fókuszát az éppen várt babájukra terelhetjük. Tudatosíthatjuk bennük az itt és most jelentőségét, mellyel a korábbi negatív hatások enyhíthetők, így a gyász helyét felváltja a kötődés, a hála és csodálat érzése az élő magzat iránt. Szükség esetén, vezetett módon, a gyászmunka is támogatható a terápia során egy képzeletbeli búcsúlevél vagy rituálé segítségével.”
Megelőzhető problémák és pozitív hatások
A szakember elmondása szerint a módszer alkalmazásával megelőzhetőek akár különböző csecsemőkori regulációs zavarok is, mint például az etetési nehézségek, a hasfájósság, vagy a sírósság, hiszen, ha az anya vagy mindkét szülő szorongása csökken, az a babára is kedvező hatással lesz, melyet magával hoz a külvilágba érkezésekor.
„A kapcsolatanalízis során jelezhet a baba akár problémát is. Ilyen például a farfekvés, de olyan is előfordult már, hogy egy méhen belüli sorvadás - amikor a magzat nem növekszik, veszíti a súlyát - megállt és a baba növekedni kezdett kapcsolatanalízis során. Ebben az esetben egy ilyen síkon való találkozás segíti az elengedést és segíti a gyászfolyamatot is” - mondja Eleonóra.
Gönczi Nóra 34 kapcsolatanalízist végző édesanya kötődési jellemzőit megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolatanalízisen részt vett édesanyák erősebben kötődnek gyermekeikhez olyan anyákhoz képest, akik nem vettek részt kapcsolatanalízisen.
A szülésre való felkészülés és a császármetszés
Az anya-magzat kapcsolatanalízis nagyban csökkentheti a nem kívánt beavatkozások lehetőségét a szülés során, már csak azért is, mert egy sokkal relaxáltabb anya van jelen, aki sokkal kompetensebbnek érzi magát a várandósság idején és a szülés folyamatában is. Ha mégis császármetszésre kerül sor, van lehetőség felkészíteni a babát erre.
A szakember rávilágít arra is, hogy a szülés lélektani folyamat is, és nem mindegy, hogy az édesanya ebbe a hogyan engedi bele magát. „Már a szülésre való felkészülés is előnyösebb tud lenni az anya és a magzat szempontjából, ha a magzat a folyamat aktív résztvevője. Nagyon előnyös, hogy az ő kapcsolódásuk és a mentális képük azonos a szülés beindulása előtt” - teszi hozzá az analitikus.
A szakember kiemeli, hogy „egy magabiztos anya máshogy kapcsolódik a gyerekéhez. Egy olyan anya, aki segítséget kap és fel tudja dolgozni, hogy esetleg egy adott beavatkozás megtörtént - attól függetlenül, hogy mennyire volt az elfogadható számára - és egyfajta elégedettséget tud érezni, ettől kezdve már minden érzékszervét a babája felé tudja fordítani és adekvátan tud válaszolni azokra a jelzésekre, amelyek a babától érkeznek hozzá”.
Anya-magzat kapcsolatanalízis - Lélekben hangolódva
Saját születésünk élménye és a perinatális tapasztalatok
„A fogantatás, a várandósság, a születés és a negyedik trimeszter, azaz a szülést követő első három hónap gyermeki életünk egy mindennél gyorsabb ütemű fejlődését öleli fel. A perinatális élményeink meghatározó erejűek, mert minden későbbi tapasztalásunk ezekre rétegződik rá. A születés a változás alapmintája, ez ismétlődik később az életünk során, befolyásolva az élményeink átélését és az ezekre adott reakcióinkat. Ideális esetben babaként megélhetjük a létélményünk folytonosságát, mégpedig az édesanyánk felismerésével - vagyis felismerjük, hogy a születés utáni életünk a méhen belüli létünk egyenes folytatása. Ha viszont szeparáció, egymástól való elszakadás történik a világrajövetelünk után, és a születésünk sűrített élményét nem tudjuk ideálisan feldolgozni, ez későbbi, akár felnőttkori tüneteinkben, alkalmazkodási nehézségeinkben érhető majd tetten.”