A méhlepény mögött rekedt információ: rendellenességek és hematóma

A méhlepény (placenta) legfontosabb feladata, hogy tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a méhben fejlődő magzatot. Emellett számos hormont termel, amelyek fenntartják a terhességet, és felkészítik a méhet a szülésre. A terhesség során a méhlepény feladata, hogy kapcsolatot biztosítson az anya és a baba szervezete között, tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a magzatot, majd a szülés után természetes módon leváljon a méh faláról. Azonban nem minden esetben zajlik le ez a folyamat problémamentesen. A méhlepény rendellenességei komoly veszélyt jelenthetnek az anya és a magzat egészségére egyaránt.

A méhlepény-rendellenességek típusai és tünetei

A méhlepény leggyakoribb rendellenességei közé tartozik az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény (placenta praevia), valamint a korai leválása (abruptio placenta), amely a magzat és az édesanya életét is veszélyeztetheti. Emellett előfordulhat a placenta accreta spektrum betegség is, amely a méhlepény abnormális tapadását jelenti.

Placenta praevia: elöl vagy mélyen fekvő méhlepény

Az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetén a placenta a méh alsó részén, a belső méhszájnál vagy annak kóros közelségében tapad meg. A várandósság elején ez nem feltétlenül jelent gondot, mert a méh növekedésével a méhlepény is feljebb vándorolhat. A lepény nem "mászik el" a méhszájtól, azonban a méh tágulásával a lepény relatíve távolabb kerülhet a méhszájtól. Nem szerencsés, ha a lepény alsó széle mélyen, tehát közel a belső méhszájhoz tapad, mert ilyenkor gyakrabban figyelünk meg vérzést a terhesség alatt. Ez akár görcsök nélkül is jelentkezhet. Kóros állapot a placenta praevia, amely közvetlenül a méhszáj felett, másszóval a méhszájban tapadó lepényt jelöli. Típusai: centrális, részleges és széli. A placenta praevia ezerből öt kismamát érint. Ha a vérzés menstruációtól erősebb, friss piros színű vagy esetleg görcsökkel jár, akkor haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.

A placenta praevia tünetei:

• Az első és második trimeszterben pecsételő vérezgetések.
• A harmadik trimeszterben hirtelen fellépő friss, élénk vérzés (a vérzés mennyisége jelzi a kórkép súlyosságát).
• A magzat gyakran haránt- vagy ferdefekvésben helyezkedik el, mert az elöl fekvő lepény akadályozza a hosszfekvés kialakulását.

Elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetében a tennivalókat mindig a vérzés mértéke határozza meg. Enyhébb vérzés esetén kórházi megfigyelésre lehet szükség, és a 37-38. héten előrehozott, ütemezett császármetszésre. Erős vérzés esetén a terhesség korától függetlenül szükség lehet sürgős császármetszésre az édesanya életének megmentése érdekében. A méhlepény fekvésének megváltoztatására semmit sem lehet tenni, de segíthet az egészséges, vasban gazdag ételek fogyasztása, a sok pihenés, a megerőltető testmozgások kerülése. Klasszikus értelemben vett placenta praevia esetén a kismamák veszélyeztetett terhesnek számítanak, kímélniük kell magukat, nem élhetnek házaséletet sem. Mindent kerülniük kell, ami méhösszehúzódást okozhat. Ilyen lehet minden nagyobb megterhelés, illetve akár a stressz is. Előfordul, hogy szinte a terhesség egész időtartama alatt feküdni kell, az ágynyugalom ugyanis segít elkerülni az esetleges szövődményeket. A placenta praevia a hasi ultrahangon jól látszik, az orvos könnyen észleli, hogy a méhlepény rendellenes helyen tapad.

Abruptio placenta: a méhlepény idő előtti leválása

A méhlepény idő előtti leválása esetén az egyébként jó elhelyezkedésű méhlepény túl korán - már a terhesség ideje alatt - leválik a méh faláról, nem pedig a szülés után. A méhlepény leválása súlyos terhességi szövődmény, amely bár viszonylag ritka, az anyát és a gyermeket egyaránt fenyegető lehetséges kockázatai miatt kiemelten fontos. Ez az állapot akkor következik be, amikor a méhlepény a szülés előtt részben vagy teljesen leválik a méh faláról. A méhlepény leválása általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat. A leválás oka ismeretlen, a várandósságok körülbelül 1%-ában fordul elő.

A leválásra hajlamosító tényezők:

• Betegségek (magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség).
• A hasat ért sérülés, trauma.
• A rövid köldökzsinór húzódása a szülés során.
• A méh volumenének hirtelen csökkenése (burokrepedés).
• A kórelőzményben ismételt terhességmegszakítás, méhkaparás.
• Ikerterhesség.
• Dohányzás.
• Terhességi toxaemia.
• Kóros elhízás.

A méhlepény idő előtti leválásának tünetei:

• Vérzés (inkább barnás színű, változó mértékű, függ a leválás mértékétől). A méhlepény leválás leggyakoribb tünete a hüvelyi vérzés, bár egyes esetekben a vér a méhlepény mögött rekedhet, és nem jelentkezik nyilvánvaló vérzés.
• Hasi nyomásérzékenység.
• Hirtelen kezdődő folyamatos vagy görcsös hasi fájdalom.
• Véres magzatvíz a burokrepesztéskor.
• Oxigénhiányra utaló magzati szívműködés.
• Kifejezetten jellemző tünet még a méh fokozott kontraktilitása, amikor a fájások között szinte egyáltalán nincsen szünet, és nincsen összhangban azzal, ahogyan a vajúdás halad.

A méhlepény korai leválása a magzat és az édesanya életét is veszélyezteti - romlik a magzat oxigén- és tápanyagellátása, az édesanyánál pedig nagyfokú vérveszteség, testszerte jelentkező véralvadási zavar, veseelégtelenség léphet fel -, ezért azonnali kórházi ellátásra van szükség. A hosszabb pihenés hatására a vérzés csillapodhat, ezért a kezelés legtöbbször csupán ágynyugalom, kivéve, ha életet veszélyeztető, nagyfokú vérzés lép fel, a magzat élete veszélyben van, vagy a szülés tervezett időpontja közel esik. Bár a méhlepény-leválás nem minden esete előzhető meg, a kockázati tényezők megértése és kezelése jelentősen csökkentheti előfordulásának valószínűségét. A rendszeres várandósgondozás lehetővé teszi a vérnyomás és a méhlepény egészségének ellenőrzését. A dohányzás és a terhesség alatti kábítószer-fogyasztás kerülése szintén csökkentheti a kockázatot.

Placenta accreta spektrum betegség

Bizonyos esetekben a méhlepény a kelleténél erősebben tapad a méh falához, sőt, egyes formáknál mélyebbre is benőhet a méh izomrétegébe. Ezeket az állapotokat nevezzük placenta accreta spektrum betegségnek, amely három típust foglal magába: placenta accreta, placenta increta és placenta percreta.

1. Placenta accreta: A méhlepény a szokásosnál erősebben kapcsolódik a méh falához, és szülés után nem tud magától könnyen leválni. Ilyenkor a tapadás ugyan mélyebb a normálisnál, de a lepény még nem hatol be az izomszövetbe.
2. Placenta increta: A méhlepény már nemcsak a méh belső rétegéhez, hanem az izomzatához is hozzánő, és részben be is hatol abba.
3. Placenta percreta: A legritkább, de legveszélyesebb forma: ilyenkor a méhlepény teljesen áthatol a méh falán, és a közeli szervek - például a húgyhólyag vagy a belek - felé is terjedhet.

Ezek az állapotok gyakran tünetmentesek a várandósság nagy részében. Néha a harmadik trimeszterben jelentkezhet hüvelyi vérzés, de sokszor az első jelet csak a terhesgondozás során végzett ultrahang adja. Ha a képalkotó vizsgálat gyanús eltérést mutat, további ellenőrzésre lehet szükség. Az ultrahang mellett néha mágneses rezonanciás vizsgálatot (MRI) is végeznek, amely fájdalommentes és a babára nézve is biztonságos. Az ilyen erős vagy mély beágyazódás hátterében több tényező is állhat. Minden újabb császármetszés után egyre nő a valószínűsége annak, hogy a következő terhességnél a méhlepény rendellenesen tapadjon meg, főként, ha a méhlepény a műtéti heg közelében helyezkedik el. Emellett a méhen végzett más műtétek (például miómaeltávolítás), a méhnyálkahártya sérülése, valamint az anya előrehaladottabb életkora is hajlamosító tényező lehet. A méhlepény azzal fejezi be a feladatát a szülést követően, hogy természetes módon leválik a méh faláról. Ha a méhlepény túl erősen tapad vagy beágyazódott a méh izomzatába, ez a természetes leválási folyamat nem tud megvalósulni. Ilyen esetekben a szülést szinte mindig császármetszéssel tervezik meg, és gyakran előre időzítik még a kiírt időpont előtt, hogy a baba és az anya biztonságban legyen.

Subchorion hematóma: vérömleny a méhlepény mögött

Terhesség során a méhlepény rétegeiben is kialakulhat hematóma. Gyakran ez lehet az oka a pecsételő vérzésnek, amit sok nő a terhesség első időszakában tapasztalhat. A méhlepény rétegei között a terhesség alatt vérömleny alakulhat ki. Az esetek többségében a vérgyülem magától elmúlik, de fontos az állapot követése, és egyes esetekben kezelése. A subchorion vérömlenyként ismert vérzés a korion (a méhlepény melletti külső magzati membrán) vagy a placenta rétegei között felhalmozódó vér. Ez a vérzés vagy vérrög a placenta leválását okozhatja, ha túl nagyra nő, ha rossz helyen alakul ki, illetve ha mégsem szívódik fel. Ez azonban nem mindig derül ki egyértelműen, ugyanis ha a hematóma kicsi, úgy a vérzéssel hamar távozik, vagy pedig felszívódik. Nem minden esetben okoz vérzést a méhen belüli hematóma, ám a rutin ultrahang vizsgálatokon észre szokták venni.

Gyakoriság és kockázati tényezők

A terhes nők 20%-a tapasztal valamiféle vérzést az első trimeszterben, noha nehéz megmondani, mi okozza a problémát. A subchorion hematómát azért is nehezebb észrevenni, mivel nem mindig jár észlelhető pecsételéssel vagy vérzéssel, különösen, ha a vérömleny kisméretű. A szubkorionális hematóma viszonylag gyakori, a terhességek 25%-ában fordul elő. Leggyakrabban az első trimeszterben diagnosztizálják, de néha később is előfordulhat. Úgy tűnik, nincs olyan elsődleges, sajátos kockázati tényező, amely növelné a subchorion hematóma kialakulásának kockázatát, noha bizonyos tényezők elősegíthetik vagy hátráltathatják a felszívódást.

Tünetek és diagnózis

A leginkább az első trimeszterben jelentkező pecsételő vérzés vagy vérzés lehet subchorion hematóma jele, de gyakran csak a rutin ultrahang vizsgálaton derül rá fény, anélkül, hogy a kismama számára bármiféle jel vagy tünet utalna annak meglétére. Hüvelyi vérzés: Ez a leggyakoribb tünet. A subchorionic hematómákat általában ultrahanggal diagnosztizálják. Az eljárás segít az egészségügyi szolgáltatónak felmérni a hematóma méretét, helyét és lehetséges kockázatait.

Kezelés és kilátások

Teljesen természetes az aggodalma, ha vérzést tapasztal a terhesség során. Noha a legtöbb subchorion vérömleny magától felszívódik, előfordulhat, hogy a placenta és a méhfal közé kerül, vetélést okozva. A megnyugtató hír az, hogy az első trimeszterben vérzést tapasztaló nők több mint felének teljesen normális lefolyású, egészséges a terhessége. Ám mivel a subchorion hematóma növeli a placenta leválás és a koraszülés kockázatát, nem szabad figyelmen kívül hagyni semmiféle vérzésre utaló jelet! A szubchorionális hematóma kezelése nagymértékben függ a hematóma méretétől, elhelyezkedésétől és a terhesség stádiumától.

Kezelési lehetőségek:

• Megfigyelés: A legtöbb esetben a kis szubchorionális hematómák maguktól megoldódnak.
• Ágynyugalom: Amennyiben vérzést tapasztal, hívja orvosát! Ultrahangvizsgálatra lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mi okozza a vérzést, van-e hematóma, milyen nagy az, és hol helyezkedik el. A vizsgálat eredményétől függően az orvos ágynyugalmat rendelhet el, vagy eltilthatja a testedzéstől és a nehéz tárgyak cipelésétől, illetve a hematóma felszívódásáig a szexuális élettől is. A teendőket tekintve lényeges, hogy mekkora a hematóma és pontosan hol található. Az esetek többségében csak megfigyelés alatt tartják, hogy növekszik-e, ugyanis ezzel nem igazán lehet mit tenni, azon túlmenően, hogy a kismamának szigorú ágynyugalom szükséges.

Szerencsére többségében minden gond nélkül elmúlik és nincs szükség műtéti beavatkozásra sem, azonban előfordulhat a méhlepény leválása, ami már egy komoly probléma, hiszen vetéléshez vezethet. Főként azok a hematómák igényelnek műtéti, orvosi beavatkozást, amik szabad szemmel nem láthatók. Ezek ultrahanggal könnyedén felfedezhetők, és a terhességet leszámítva, leggyakrabban balesetek okozzák, amiknél alapesetben orvoshoz kerül az érintett. Előfordulhat, hogy a hematóma nem múlik, sőt, megkeményedik - betokosodik. Amennyiben a véraláfutás fájdalmas, jegelni, pihentetni szükséges, és felszívódást segítő kenőcsökkel lehet kezelni.

A legtöbb esetben a subchorionic hematoma nem vezet jelentős szövődményekhez. A legtöbb esetben a szubchorionális hematómák nem károsítják közvetlenül a babát. A nagy vagy tartós hematómák azonban növelhetik az olyan szövődmények kockázatát, mint a koraszülés vagy az alacsony születési súly. Míg a szubchorionális hematóma esetén fennáll a vetélés veszélye, különösen a terhesség korai szakaszában, a legtöbb ilyen állapotú nő sikeres terhességet folytat. A szubkorionális hematóma gyógyulási ideje a méretétől és helyétől függően változik. Sok esetben a kis hematómák néhány héten belül megszűnnek, míg a nagyobbak gyógyulása tovább tarthat. Ha szubchorionális hematómája van, általában ajánlott kerülni a megerőltető tevékenységeket és a testmozgást, amely további terhelést jelenthet a méhben. A szubchorionális hematóma gyakori állapot, amely gyakran megszűnik anélkül, hogy károsítaná az anyát vagy a babát. Megfelelő orvosi ellátással, megfigyeléssel és pihenéssel sok ilyen állapotú nőnek egészséges terhessége lehet.

tags: #mehlepeny #mogott #rekedt