A női reproduktív rendszer bonyolult, központjában a méh (uterus) áll. Ez a kismedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú, elölről és hátulról, jobban mondva kissé felülről és alulról összelapított szerv, melynek rendeltetése a megtermékenyített pete befogadásában áll, hogy benne a magzat kifejlődjön, majd érettségét elérve megszülessen. Falát nagyrészt tömör simaizom alkotja.
A nem szült méh átlagosan 7 centiméter hosszú, szélessége mintegy 5 cm, és 30-120 grammot nyom. Szülés után 1 cm-rel hosszabb marad, fenekén 4 cm, nyakánál 2,5 cm széles. Anatómiailag három fő részét különítik el: a méhnyakat (cervix uteri), a méhtestet (corpus uteri) és a méhfeneket (fundus uteri).
A méh felépítése
A méhnyak (cervix uteri)
A hüvelytől haladva az alsó része a méhnyak, mely boltozatszerűen a hüvelybe betüremkedő (portio vaginalis cervicis) és a hüvely fölött elhelyezkedő (portio supravaginalis cervicis) részre különíthető el. A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, a külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), ami elválasztja a méhnyakat a méhtesttől. Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.
A méhnyak a méh kapuja, melyen át a spermiumok bejutnak a méhbe, másrészt el is zárhatja a méhet a külvilágtól a babavárás idejére, védve a hüvely felől támadó fertőzésektől. Nyálkahártyájának mirigyei nyákos váladékot termelnek, melyből összeálló nyákcsap kitölti és elzárja a méh nyakcsatornáját. Érdekes módon a hímivarsejtek számára tökéletesen átjárható. A nyák két típusú gátat alkot: egy fizikai gátat (a nedves, ragacsos nyálkahártya csapdát alkot a baktériumok és vírusok számára, összetétele változik a menstruációs ciklus során) és egy kémiai gátat (a nyákban található vegyi anyagok elpusztítják a baktériumok és vírusok egy részét).
A méhnyak mérete és alakja az életkor, a paritás és a menstruációs státusz függvényében változik. Szülés előtt a külső méhszáj egy apró, körkörös nyílás a méhnyak közepén. A méhnyak szöveti felépítése és működése kissé eltér a méhétől. Nyálkahártyája nem részese a menstruációs változásoknak, izomrétege viszonylag szegényes, hiszen az izomrostok nem volnának kellően tágulékonyak szülés idején, márpedig a méhnyaknak ez az egyik legfontosabb feladata, a kinyílás.
A méhnyak folyamatosan mozgásban van és visszajelzést ad a ciklus aktuális fázisáról. Az ösztrogénhormon hatására folyamatosan változtatja pozícióját, állapotát, nyitottságát, zártságát. Ciklus elején lejjebb helyezkedik el, kemény és zárt. Az ovulációhoz közeledve egyre feljebb húzódik, puhább lesz, síkos nyákot termel, a méhszáj pedig kinyílik. Ovuláció után, az ösztrogénszint leesésével a méhnyak nagyon gyorsan visszatér a kemény és zárt állapotba, és újra lejjebb húzódik a hüvelyben.
A méhtest (corpus uteri)
A méhtest ürege háromszögletű, résszerű lapos üreg (cavum uteri), melynek alsó csúcsa a hüvely és méhnyak felé esik, felső két csúcsa pedig a két méhkürtben, illetve a petevezetékekben (tuba uteri) végződik. A méhnek a két tuba között és fölött elhelyezkedő domború ívvel lezárt végét nevezik fundusnak.
A méh a hüvely hossztengelyének folytatásában előrehajlik a hasfal felé, és ráfekszik a hólyagra (vesica urinaria), mintegy 30-40 fokos szöget bezárva a hüvely síkjával (anteflexio és anteversio). A méh fölött helyezkedik el a vékonybél és a vastagbél, a méh mögött közvetlenül pedig a végbél fekszik. Ezért van az, hogy a méhet a végbél felől is lehet tapintani.
A méh falának három rétege van:
- Endometrium (méhnyálkahártya): A méh ürege felől a legbelső réteg, többszörösen elágazó, faághoz hasonló rajzolatú redők teszik tagolttá. Felszínét egyrétegű csillós hengerhám takarja, melyben nyálkát termelő sejtek vannak elszórva. A csillószőrök feladata, hogy a hasüregi nyílás felől a méh és hüvely felé csapkodva fenntartsák a nyálkaáramlást, és a petesejteket a méhüreg felé irányítsák. A nyálkahártya-réteg magassága ivarérett korban a havi ciklusnak megfelelően az ösztrogén-koncentrációtól függően változik.
- Myometrium (izomréteg): A nyálkahártya alatt vékony kötőszövetes alaphártya fekszik, amit kívülről 1-3 cm-nyi, főként az egész szerv méretéhez képest nagyon vastag simaizom-réteg borít. Belső rostjai körkörösen, a hüvely felé spirálisan futnak le, ami nyilvánvalóan segíti a babát a szülőcsatornában a szülésnél. Külső rétege hosszanti lefutású izomrostokból épül föl.
- Perimetrium (hashártya): A méh elülső felszínét a méhtest-méhnyak határáig, hátsó felszínét a hátsó hüvelyboltozattal való kapcsolódásáig borítja.
A méh vérellátása és rögzítése
Az uterus vérellátását a belső csípőerekből kapja. Az anyaméh fő verőerei (arteria uterina) a belső csipőverőerekből (arteria iliaca interna seu arteria hypogastrica) erednek, és a kismedence oldalfala felől - a széles méhszalag alsó részén - vízszintesen a méhnyak-méhtest oldalsó határához futnak. Itt kisebb ágat adnak le a hüvely felé, majd a méhtest két szélén fölfelé futva látják el a méh állományát. Ez utóbbi szakaszuk jellegzetesen erősen kanyargós lefutású, ami lehetővé teszi, hogy kövessék a terhességkor erősen megnövekedő anyaméh méretváltozásait.
A méhet több szalag is lazán rögzíti. A méh mindkét oldalán kötőszövetes lemez (ligamentum latum uteri, mesometrium) húzódik, melynek az a feladata, hogy a méhtestet összekösse a petevezetőkkel és a petefészkekkel, s rögzítse őket. Benne vér-, nyirok-edények és idegek futnak. A széles méhszalag felső szögletében a petevezeték fut kísérő artériájával együtt. A hátsó lemezéhez rögzül a petefészek és részben benne futnak az ovarium erei. Ugyancsak állományához tartoznak a méh függesztő készülékénél említett szalagok (ligamentum ovarii proprium, ligamentum teres uteri, ligamentum transversum uteri).
A menstruációs ciklus és a méh szerepe
A reproduktív rendszer működése egy komplex, hormonálisan és idegi úton szabályozott egység, melynek során hónapról hónapra felkészül a méh egy lehetséges terhesség befogadására. Az átlagosan 28 napos ciklus két nagyobb részre és négy rövidebb fázisra oszlik:
- Proliferációs (növekedési) fázis: A vérzés harmadik-negyedik napján kezdődik és nagyjából a 14. napig tart. A petefészek ösztrogént termel, aminek hatására a méhnyálkahártya mintegy 5 mm-re vastagszik, mirigyeinek működése intenzív, és új, spirál alakú erek nőnek bele. A méhnyakban képződő nyák ebben az időszakban hígan folyó, hogy a spermiumok könnyen eljuthassanak a petevezetékig.
- Szekréciós fázis: A 14. napon, az ovulációval kezdődik, és az utolsó menstruáció utáni 25. napig tart. Ekkor a nyálkatermelő mirigyek működésbe lépnek, a nyálkahártya 8 mm vastagra hízik. A 21. nap táján képződik a legnagyobb mennyiségű és legsűrűbb nyák. Ebben a fázisban a progeszteron (sárgatest-hormon) mennyisége és hatása a meghatározó, ami a petefészekben a tüszőrepedés után hátramaradt sárgatest terméke.
- Deszkvamációs fázis (menstruáció): Ha nem jön létre terhesség, a sárgatest beszünteti hormontermelését, a hirtelen hormonhiány miatt a méhnyálkahártyát ellátó erek összehúzódnak, és a nyálkahártya tápanyag híján elpusztul. A 28. napon az erek kitágulnak, és elszakadnak: ez az 1-3 napig tartó menstruációs vérzés, amikor a nyálkahártya elhalt, funkcionális rétege leválik a bazális rétegről.
Ezért menstruálsz | A menstruációs ciklus működése | hormonmentes
A méh a terhesség alatt
Ha az ovuláció után megtermékenyül a petesejt, a méh működése és állapota teljesen másképp alakul, felfüggeszti ciklikus tevékenységét. A megtermékenyülés utáni 5-6. napon a zigóta, szedercsíra állapotban beágyazódik az épp szekréciós fázisát élő, befogadására a lehető legalkalmasabb állapotban lévő nyálkahártyába. Ezt a beágyazódást kísérheti egy teljesen ártalmatlan, enyhe vérzés a megtermékenyülés utáni 10-14. napon, ami gyakran épp a következő menstruáció ideje körülre esik.
Amint kialakul a méhlepény (placenta) és elkezd HCG hormont termelni, a sárgatest is jelet kap, és ahelyett, hogy felfüggesztené hormontermelését, annál több progeszteront kezd termelni, de tovább termelődik a petefészekben az ösztrogén is. A placenta idővel átveszi a progeszteron-termelés feladatát. A növekvő magzat megnyújtja a méh izomzatát, ami erre válaszul csak azért nem húzódik össze, mert a progeszteron magas szintje megakadályozza azt.
A méhlepény fejlődése már a fogantatás után nem sokkal elkezdődik. Eleinte a külső sejtrétegek biztosítják a táplálékot, de nagyon gyorsan kialakulnak a véredények és a kapcsolat a kismama keringésével. A 21. naptól már elindul a tápanyagcsere az anyai és a magzati vér között. A méhlepény elhelyezkedése minden kismamánál egyedi. A legtöbb esetben nincs különösebb jelentősége annak, hogy hol tapad meg. A fundusban történő tapadás például ideálisnak számít. A mellső fali tapadásnál előfordulhat, hogy a kismama később érzi az első magzatmozgásokat, de ez nem jelent veszélyt. A mélyen fekvő méhlepény (placenta previa) a terhesség elején még gyakran megfigyelhető, de ahogy a méh növekszik, a lepény sok esetben „feljebb vándorol”. Ha a várandósság vége felé is a méhszájat fedi, vérzést okozhat, és általában császármetszés válik szükségessé.
Vérzés terhesség alatt
Várandósság alatt nem jöhet létre menstruáció. Ha a kismama bármilyen vérzést tapasztal, akkor biztos lehet abban, hogy más eredetű a probléma. A terhesség alatt tapasztalt bármilyen jellegű vérzéssel - legyen az élénk piros, vörös, barna, vagy halvány rózsaszín - azonnal orvoshoz kell fordulni. A vérzés okai trimeszterenként eltérőek lehetnek:
- 1. trimeszter: A beágyazódást kísérő vérzés teljesen ártalmatlan, a megtermékenyülés utáni 10-14. napon jelentkezhet. A méhnyak elváltozásai, fertőzései szakorvos által kimutathatóak és kezelésük fontos.
- 2. és 3. trimeszter: Sajnos a vetélés spontán megindulása is vérzéssel járhat, a 24. hétig. Ha a méhlepény elkezd leválni a méh faláról, akkor ezt nem mindig kíséri vérzés, van, hogy csak barna foltként jelentkezik, fájdalommal. A méhlepény tapadhat a méhnyak mellett, vagy azt takarva.
A barnás szín a vörösvérsejtek levegővel való találkozása során alakul ki, ezért ez arra enged következtetni, hogy kicsit több idő telt már el azóta, hogy a vér az érből kilépett. Aranyeres vérzés is okozhat ijedtséget, bár az nem a méh irányából érkezik. A megelőzés érdekében fontos az extrém fizikai megerőltetés kerülése és az orvosi tanácsok betartása.
Szülés és a méh változásai
A terhesség utolsó heteiben a progeszteron termelése csökkenni kezd, így előtérbe kerülnek az izom-összehúzódások. A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart. A kitolási szakaszban a magzat feje tágítja a szülőutakat, ami az oxitocin-hormon termelődése nyomán végül a méhösszehúzódások erősödését váltja ki. A placentális szakaszban távozik a méhlepény és a magzati burok. Az utófájások a méhizomzat összehúzódását jelentik, szerepe, hogy mérsékli a vérzést. A szülés egyébként összességében csaknem fél liter vérveszteséggel jár.
A szülés után közvetlenül a méh 1 kilót nyom és 16-18 cm nagy. A gyermekágy idején eredeti nagyságára zsugorodik. A szülés után a méhnyálkahártya egy darabja a placenta helyén hiányzik. Ezt a sebet kezdetben véralvadék fedi, s alatta megkezdődik a hámosodás, regenerálódás. A szülést követő hat-nyolc hétben a méhnyálkahártya teljesen regenerálódik, a méh visszafejlődik. A gyermekágy alatt a peteérés szünetel, az első menstruáció nagyjából a szülés utáni 6-8. héten jelentkezik.
Méhnyak elégtelenség és méhsüllyedés
Méhnyak elégtelenség (incompetentia cervicis uteri)
A méhnyak elégtelenség a méhnyak gyengeségét jelenti, mely a terhesség alatt a méhnyak idő előtti, méhtevékenység nélküli kinyílását okozza. Kialakulhat mechanikai sérülés, veleszületetten kóros szöveti szerkezet (kollagén betegségek), valamint a méhnyak terhesség során létrejövő funkcionális zavara következtében (lokális progeszteron hiány). Gyulladásos faktorokat is összefüggésbe lehet hozni a méhszáj idő előtti érlelődésével. A leggyakoribb ok azonban a korábban elvégzett terhességmegszakítás során alkalmazott méhszájtágítás. Minél több művi abortusza volt egy nőnek, annál nagyobb az esély a méhszáj elégtelenségre. A kórkép általában a szülés/vetélés megindulásáig tünetekkel nem jár. A méhnyak elégtelenség következtében lezajló középidős vetélés, valamint koraszülés adja a kórkép klinikai jelentőségét. Kiegészítő kezelésként szóba jöhetnek hüvelyi progeszteron készítmények, tokolítikumok (méhizom-elernyesztők), valamint méhszájzár (cerclage).
Méhsüllyedés (méhprolapsus)
A méhsüllyedés olyan kóros állapot, amely során a méh, a hüvely és a környező szövetek elgyengülnek, meglazulnak, így a méh részlegesen vagy teljesen "lesüllyed" a hüvelybe. Gyakran a terhesség, szülés vagy az öregedés következtében alakul ki. Rizikófaktorai közé tartozik az életkor, terhesség, fizikai aktivitás és genetikai tényezők. A tünetek változóak, de magukban foglalhatnak hüvelyi vagy ágyéki diszkomfort érzést, vizeletürítési problémákat. A kivizsgálás során az orvos anamnézist vesz fel, nőgyógyászati vizsgálatot végez, kismedencei ultrahangot és szükség esetén hólyagvizsgálatot végez. A kezelés lehet konzervatív (gyógytorna, pesszáriumok) vagy súlyosabb esetben műtéti beavatkozás, akár méheltávolítás is.