A beágyazódás és a korai fejlődés folyamata

A fogantatás egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni. A megtermékenyülést követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó.

A beágyazódás folyamata

A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

A beágyazódás jelei és tünetei

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás lehetséges jelei:

• Pecsételő vérzés: A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés: A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása: Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás: A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz. Ez persze a menstruációnak is egyik nagyon gyakori jele, hiszen a progeszteronszint a menstruáció érkezése előtt is megemelkedik.
• Mellérzékenység: Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat. Habár sok nő tapasztalja ezt a tünetet menstruáció előtt is, a terhesség korai szakaszában a szokottnál általában észrevehetőbb, erőteljesebb.
• Rosszullét: A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb. A progeszteron lelassítja az emésztésedet, a hCG-szint emelkedése pedig érzékenyebbé teszi a szaglásodat - ezek a mellékhatások még rosszabbá tehetik a problémát.
• Fejfájás: A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás: Egyik pillanatban a fellegekben jársz, másikban bőgsz a tévé előtt? Alig várod, hogy, a nap végén láthasd a párodat, de később ok nélkül begurulsz rá? Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás: Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet. Ez eltér a menstruációt jelző csökkenéstől, ugyanis nem tartós, egyetlen napig tart és utána visszaáll. A változás néhány tized fok (pl. 36,6 °C-ról 36,4 °C-ra), ezért nagyon tudatosan kell figyelned a bazális hőmérsékletet (végbélben mért testhőmérséklet reggel, közvetlenül ébredés után, mozgás és étkezés előtt), hogy észrevedd.

Mi okozhatja a beágyazódási problémákat?

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhat:

• a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• a méh gyulladásos betegsége, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• pajzsmirigy-alulműködés
• elhízottság
• dohányzás
• korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása, és így tovább.

A termékenységre jótékonyan ható étrenddel nem kell a gyermekvállalásig várni, tanácsos minél előbb elkezdeni, hiszen szervezetünk annál előbb a lehető legmegfelelőbb állapotba kerülhet. Az életmódbeli változtatások, amelyeket segítségül hívhatunk, több komponensből állnak össze.

Az egészséges étkezés fontos része, hogy változatosan együnk, mindenféle tápanyagot fogyasszunk, azonban figyelmet fordítsunk arra, milyen formában visszük be ezeket a szervezetbe. A zsírok közül érdemes a telítetlen, illetve a többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó fajtákat választani: előbbiek az olívaolaj, a diófélék, utóbbiak a növényi olajok, tengeri halak olajai. A szénhidrátok közül a lassan felszívódó típusokat ajánlatos fogyasztani: a teljes kiőrlésű pékárukat, a hüvelyeseket vagy a gyümölcsöket. Utóbbiakat cukortartalmuk miatt inkább a délelőtti órákban, vagy sportolás előtt.

A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására. Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában, illetve az arra való készülődés alatt is érdemes húzni egy határt ezekkel kapcsolatban. Például napi egy csésze kávéban maximalizálni a koffeinfogyasztást. A dohányzást jobb teljesen mellőzni: egyrészt rossz hatással van a hormonrendszerre, emellett negatívan befolyásolja a pajzsmirigy működését, amely igazán megnehezítheti a teherbeesést.

Természetesen fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén. Orvosi javaslatra szükséges lehet speciálisabb étrendkiegészítő, mint a melatonin, amely nem csupán az alvásra gyakorol jótékony hatást, de szabályozza a vérnyomást, valamint antioxidáns hatású.

Számos gyógynövény támogatja a peteérést, valamint a beágyazódást. Teaként elkészíthető a cickafark, a málnalevél, valamint a palástfű: előbbit a peteérés előtt kell inni éhgyomorra, a palástfű a beágyazódást, a málnalevél az érést támogatja. Hasznos tápanyagot szolgáltat még a méhpempő, valamint a barátcserje.

A méhpempő, melyet "szupertápláléknak" is neveznek, a méhek által termelt anyag, amely elsősorban a termékeny méhkirálynő táplálékát képezi. Számos kedvező élettani hatása mellett, a méhpempő erős termékenységfokozó, valamint a petesejt minőségének javítása és az embrió beágyazódásának elősegítése szempontjából is jelentős szerephez jut. A méhpempő serkenti a progeszteron-, azaz sárgatest-hormon termelődését, mely egyrészt a terhességi méhnyálkahártya táplálásáért felel, továbbá megakadályozza a beágyazódást követő menstruációt, így az embrió megtapadás elősegítése mellett, a méhpempő közvetve a terhesség megtartásában is segíthet.

A sikeres beágyazódás nélkülözhetetlen hormonjaiból, a kor előrehaladtával egyre kevesebbet képes előállítani a szervezet, így különösen a 35 év feletti, gyermekre vágyó nők esetén lehet fontos a méhpempő jótékony hatása. A lombikprogramban részt vevő párok számára is ajánlott, már az első beültetés előtt pár hónappal megkezdeni a méhpempő szedését, ami így nem csupán a peteérést, de a beültetett embrió beágyazódását is képes támogatni.

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni. Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó.

A barázdálódás folyamata a megtermékenyítéstől a 2. hét végéig tart, a pete gyors ütemben sok apró sejtre osztódik, a 16 sejtre való oszlás után a fejlődő pete leginkább egy szederbogyóhoz hasonlít. A méhkürtben megtermékenyült pete ekkorra (5. nap) a méh üregébe érkezik. A 16 sejtes petében egy üreg keletkezik, innentől a neve hólyagcsíra (blastula). A megtermékenyítés utáni 6-7. napon kezdődik meg a beágyazódás úgy, hogy a pete külső sejtjei mintegy feloldják a méhnyálkahártyát, így a pete besüpped a nyálkahártyába, felette a nyálkahártya visszazáródik.

A megtermékenyült petesejt osztódását követően kialakul az úgynevezett hólyagcsíra, amely egy sejtréteggel körülvett üreg, az üreg falán egy sejttömörülés helyezkedik el, ez az embriócsomó. Az embriócsomóból fejlődik majd ki az embrió, az első lépés a csíralemezek kialakulása. A csíralemezekből képződnek az egyes szervek. Az embriócsomó üreg felőli oldalán lévő sejtekből egy sejtréteg alakul ki, az elsődleges endoderma, ez a sejtréteg a hólyagcsíra üregéből elkülönít egy másik üreget (mintha a labdában lenne egy kisebb labda), az elsődleges szikhólyagot. Az embriócsomó belső része elfolyósodik, kialakul egy másik üreg, amit amnionüregnek hívunk, ennek az elsődleges szikhólyag felőli oldalán lakul ki az ektoderma. Így van egy nagy labdánk, amiben van két egymással összeforrasztott labda. A két labda összeforrasztásánál találjuk az endodermát és az ektodermát, a két sejtréteg között alakul ki a mezoderma. Az ektodermából alakul ki később pl. a bőr, az idegrendszer, a mezodermából az izom- és csontrendszer, az endodermából a zsigeri szervek (szív, máj, lép).

A megtermékenyítést követően a zigóta a petevezetőbe kerül, ahol osztódni, fejlődni kezd, miközben a petevezeték csillós hámsejtjei terelik a méh felé. A zigóta osztódása, más szóval barázdálódása során kialakul a szedercsíra. A petevezetékben továbbsodródó szedercsíra belső sejtjei részben elfolyósodnak, és néhány nap alatt létrejön a hólyagcsíra. A hólyagcsíra érkezik a méhbe és elkezd beágyazódni a méhfal nyálkahártyájába.

A fejlődés során az embrió körül két magzatburok alakul ki. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenő, és ezzel közösen létrehozza a méhfalon tapadó méhlepényt. Ebbe egyik irányból a kialakuló köldökzsinóron át belenőnek az embrió erei, másik irányból pedig az anyai erek hatolnak bele. A magzati és az anyai vér nem keveredik, de közöttük anyagátadás zajlik: az embrió vérébe oxigén, tápanyagok és ellenanyagok jutnak az anyai keringésből, ezzel ellentétes irányban pedig a magzatban képződő szén-dioxid és bomlástermékek átadása folyik.

Az embriót körülvevő belső magzatburok termeli a magzatvíz nagy részét, amely védi a fejlődő utódot.

tags: #megtermekenyules #beagyazodas #barazdalodas #tetel