Az abortusz jogi szabályozása és kezelése Magyarországon és nemzetközi viszonylatban

A terhességmegszakítás, latinul interruptio graviditatis vagy abortus arteficialis, a terhesség megszakítását jelenti, melyet rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján végeznek el. Az abortusz napjaink egyik igen vitatott bioetikai problémája. A magzat emberi mivoltát sokan megkérdőjelezik, mások viszont egyenesen gyilkosságnak tartják az abortuszt, pedig már az élet definiálása is komoly nehézséget okoz.

A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben engedélyezett (a magzat vagy embrió fogyatékossága, veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén). Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény.

Az abortusz megítélése megosztja a társadalmat és az orvosokat egyaránt; bár senki nem örül neki, szükséges rosszként sokan elfogadják. A kérdésről nem lehet figyelmen kívül hagyni az erkölcsi dilemmát, függetlenül a törvényben megfogalmazott lehetőségektől.

Történelmi kitekintés az abortusz szabályozására

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” Hammurápi törvényei szerint a magzatot vagyontárgyként kezelték: amennyiben nemes vetette el, pénzbírságot kellett fizetnie. Ha szolgáló vagy rabszolganő vetélt el, akkor csak a munkáskezektől való elesést jelentette az uralkodó számára.

A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Mózes második könyvéből kiderül, hogy a zsidó-keresztény vallás alapjául szolgáló Biblia szerint életért élettel kell fizetni: „Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért.”

Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt, azonban az orvosok a hippokratészi eskü miatt nem végezhették, így ez a bábák feladata volt. Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza.

Az ókori görög jogban a nőnek nem volt közjogi státusza, így az önrendelkezés jogilag értelmezhetetlen volt számukra. A házasság célja elsősorban az utódnemzés volt, mely szintén összeférhetetlen az abortusz jogszerűségével. Spártában tiltották az abortuszt a katonai erő utánpótlása miatt, viszont a megszületett, de alkalmatlannak ítélt csecsemőket megölték.

A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. e. 451-450) nem említette az abortuszt. A római jogban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: a „klasszikus” szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. Régészeti leletek bizonyítják, hogy az ókori Rómában végeztek abortuszt, bronztűk, horgok és gyűrűs kések álltak az orvosok rendelkezésére. Mivel azonban a római jog a fogantatástól számítja a magzat státuszjogát, védelem illette meg. Az abortuszt emberölésként kezelte a római jog, és szankcionálta.

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41).

Az animáció kérdése

A teológusok között voltak, akik szerint a fontosabb szervek kialakulásakor, vagy az embrióállapot végén történik meg az animáció. Ez a nézet egyébként nem keresztény szerzőtől, hanem magától Arisztotelésztől (†Kr. e. 322) és Aquinói Szent Tamástól (†1274), illetve az ő nyomán szinte az összes középkori skolasztikus filozófustól származik. Mások ugyanakkor úgy gondolták, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik.

Míg az egyházi törvényhozás az abortuszt gyilkosságként ítélte el, a moralisták és jogászok között fölvetődött a kérdés: vajon minden abortusz gyilkosság-e? A kérdést a teológiai értelemben vett úgynevezett animáció (azaz a lélek megjelenése a testben) mindmáig megoldhatatlannak tűnő problémája indokolta, és a 11-12. századtól kezdve merült fel. A 13. századtól a kereszténység a magzatot akkor tartotta értelmes lénynek, ha már megmozdult (ettől kezdve nevezte „átlelkesültnek”). Ez a felfogás évszázadokig kitartott, és csak 1869-ben távolították el a kánonjogból az átlelkesült és át nem lelkesült magzat fogalmát.

A 16. század végén V. Sixtus pápa „Effraenatam” kezdetű bullájában így fogalmazott: „Az elvetemült emberek féktelen vakmerőségét és szabadosságát arra, hogy vétkezzenek Isten gyilkosságot tiltó parancsolata ellen, a korábbi időkben gyakran szigorú törvények és rendelkezések fékezték meg. Ezt megfontolván - mivel az Úr az igazságosság legmagasabb trónusára ültetett minket - kénytelenek vagyunk mi magunk is, józan meggondolástól indítva, s részben megújítva, részben kiegészítve a régi jogszabályokat, azokat is a gyilkosoknak járó büntetésekkel sújtani, akik nem szégyellik az anyja méhében rejtőző, még éretlen magzatot a legkegyetlenebb módon meggyilkolni. Mi tehát, mivel ezt a bajt is orvosolni akarjuk, elrendeljük: Mindazok - bármilyen rendű és rangú, vagy bármely szerzethez tartozó férfiak és nők, vagy világi papok, bármilyen világi vagy egyházi hivatalt viselők -, akik ezután önmaguk vagy más személy közbejöttével magzatelhajtást okoznak (azaz bármi módon: ütlegeléssel, méreggel, gyógyszerrel, a terhes asszony megerőltetésével vagy bármi más elképzelhető módszerrel már lelkes vagy még lélek nélküli, már kiformálódott vagy még formátlan magzatot eltávolítanak a méhből), úgy, hogy ez valóban be is következett, azonnali hatállyal kiközösítés alá esnek.”

1917-ben az Egyházi Törvénykönyv megismételte a hagyomány álláspontját: „Mindazok, akik magzatelhajtást hajtanak végre, beleértve az anyát is, az ordináriusnak fönntartott, önmagától beálló kiközösítésbe esnek, s ha klerikus volt a tettes, letétetik.” (2350. kánon). XI. Piusz pápa 1930-ban a Casti connubii enciklikában megerősítette a hagyományos törvényeket, részletesen elemezve a szóba jöhető indikációkat. VI. Pál pápa a Humanae vitaeben, II. János Pál pápa a Familiaris consortioban megismételte és megerősítette a magzati életnek ugyanazt a védelmét, amely a közvetlen animáció föltételezésével a fogantatás pillanatától oltalmazza az embert. Manapság az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is (például Lengyelország, El Salvador, Nicaragua).

Abortusz Magyarországon: Jogi keretek és eljárásrend

Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény („abortusztörvény”) részletesen rendelkezik. A jogi kereteket és az eljárásrendet a törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja.

A terhességmegszakítás a hatályos jogszabályok alapján kizárólag a 12. hétig végezhető el. Későbbi beavatkozásra csak abban az esetben van lehetőség, ha:

• az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető okból indokolt;
• a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenved, vagy egyéb károsodása igazolt;
• a terhesség bűncselekmény következménye;
• az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. Utóbbi olyan helyzetet jelent, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.

A súlyos válsághelyzetet nem kell igazolnod, elég erre hivatkoznod a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt. Pusztán a kérésed alapján megállapítják a súlyos válsághelyzet fennállását.

A terhesség a 18. hétig szakítható meg, ha az előző négy feltétel közül valamelyik teljesül, és emellett az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes (vagy cselekvőképtelen), illetve a terhességet neki fel nem róható ok miatt nem ismerte fel korábban, vagy terhessége az egészségügyi intézmény mulasztása miatt haladta meg a 12 hetes időtartamot. Ilyen például, ha betegség miatt nem ismerték fel a terhességet, vagy az orvos tévesen azt állapította meg, hogy nem vagy terhes.

Kivételes esetben - ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások és nagyon súlyos fejlődési rendellenesség veszélye áll fenn a magzatnál, vagy ha legalább 50% az esélye annak, hogy a magzat genetikai okok vagy valamilyen környezeti hatás (pl. a magzat fejlődését károsító gyógyszer vagy sugárzás) miatt károsodott - a terhesség akár a 24. hétig is megszakítható. Időtartamra tekintet nélkül is elvégezhető az abortusz, ha a várandós nő életét veszélyeztető egészségügyi ok áll fenn, vagy a magzat valószínűsíthetően olyan rendellenességben szenved, amely az élettel összeegyeztethetetlen.

Az állapotos nőnél, illetve a magzatnál fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot szakorvosok állapítják meg. Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg annak alapos gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv igazolja. Ezen esetekben tehát objektív és egyértelműen alátámasztható indokok alapján kerül sor a terhesség megszakítására, a súlyos válsághelyzet megítélése azonban a várandós nő szubjektív megfontolásán alapszik. Fennállásának igazolásához ugyanis mindössze az szükséges, hogy a kérelmet az állapotos nő, illetve cselekvőképtelensége esetén a törvényes képviselője aláírja.

A terhességmegszakítás folyamatát a családvédelmi szolgálatnál kell elindítanod. Bármelyik családvédelmi szolgálatnál bejelentkezhetsz, hiszen a családvédelmi szolgálatok ellátását lakóhelytől függetlenül igénybe lehet venni. A családvédelmi szolgálatok előjegyzés alapján működnek, így időpontot kell kérned előzetesen, amit megtehetsz személyesen és telefonon.

Az eljárás lépései

1. Első tanácsadás: A családvédelmi szolgálat munkatársa arról tájékoztat, hogy milyen támogatásokat kaphatsz, ha vállalod a terhességet és/vagy a gyereket. Erről a tanácsadásról a családvédelmi szolgálat igazolást ad, és itt még maradhatsz névtelen.
2. Orvosi vizsgálat és igazolás: Egy pozitív terhességi teszt még nem elég a terhesség biztos megállapításához. Teljesen bizonyos akkor lehetsz benne, ha azt egy nőgyógyászati vizsgálat is megerősítette. A családvédelmi szolgálat második tanácsadására is kell a szakorvosi vélemény arról, hogy terhes vagy, és arról is, hogy konkrétan hányadik terhességi hétben vagy. Mivel az állami nőgyógyászati szakrendelőkben gyakori a hosszabb várakozási idő (lehet, hogy csak 1-2 hét múlvára adnak időpontot), feltétlenül érdemes az időpontkérésnél jelezni, hogy sürgős esetről van szó, hiszen kifuthatsz a terhességmegszakítás törvényi határidejéből. Az orvosnak a magzati életjelenségeket is dokumentálnia kell, amelyeket a pácienssel is ismertetni kell. Ide tartozik a szívhang meghallgatása is. 2022 szeptembere óta az orvos csak akkor igazolhatja a terhesség fennállását, ha előtte bemutatja a magzat adott terhességi korra jellemző életfunkcióit. Ezt sokan úgy értik, hogy a magzat szívhangját meg kell hallgattatni a várandós nővel. A szívhang viszont csak a terhesség 6-8. hetétől észlelhető, az ennél korábbi időszakban még nem. Az orvosi vizsgálattal nem kell megvárni, hogy a szívhang észlelhető legyen. Ha a terhesség korábbi szakaszában jelentkezel az orvosi vizsgálatra, és az orvos arra hivatkozva, hogy még nem hallható a szívhang, vissza akar hívni egy későbbi vizsgálatra, azt nem kell elfogadnod. Ilyenkor az orvosnak az adott pillanatban észlelhető életfunkciókat kell bemutatnia (pl. a petezsákot az ultrahangon). Ha már észlelhető a szívhang, akkor sem kötelezhetnek arra, hogy meghallgasd. Jogodban áll kérni az orvostól, hogy tekintsen el a szívhang bemutatásától. A rendelet értelmében az orvosnak sem kell a szívhang meghallgatásához ragaszkodnia. Más módon is bemutathatja az életjeleket, például egy ultrahangfelvétellel. Ezért ilyenkor érdemes kérni az orvost, hogy így tegyen. Ha mégis ragaszkodnak a szívhang bemutatásához, akkor sem kényszeríthetnek arra, hogy oda is figyelj. Az orvos akkor is igazolhatja, hogy tájékoztatott, és bemutatta az életjeleket, ha direkt nem figyeltél oda.
3. Második tanácsadás: A második tanácsadás legkorábban az elsőt követő harmadik napon tartható meg. Ekkor már magáról a terhességmegszakítás folyamatáról szól a beszélgetés, és nem maradhatsz névtelen. Ezt követően nyilatkoznod kell, hogy továbbra is szeretnéd-e megszakítani a terhességedet. Ha így döntesz, kitöltik a hivatalos kérelmet. Ekkor tudod kiválasztani azt is, hogy hol végezzék el a beavatkozást. A családvédelmi szolgálat ezután ellenjegyzi a kérelmet, és 24 órán belül elküldik a választott egészségügyi intézménynek.
4. Műtét előtti vizsgálatok: A műtétet megelőzően fontos a vércsoport meghatározása, mivel negatív vércsoport esetén a páciensnek a műtét után anti-D injekciót kell kapnia. Ez a későbbi terhességek szempontjából kiemelt jelentőségű, mert csökkenti a vetélés kockázatát. Ezen kívül az altatás előtti kivizsgálás részeként szükséges laborvizsgálatokat elvégezni.
5. A terhességmegszakítás elvégzése: Az állapotos nőnek a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkeznie kell a választott egészségügyi intézményben. Magyarországon csak műtéti abortusz érhető el, a gyógyszeres terhességmegszakítás jelenleg nem engedélyezett. A műtét egynapos sebészeti eljárásként zajlik, így a páciens aznap, a műtétet követően 5-6 óra megfigyelés után távozhat az intézményből. A beavatkozást megelőzően feltétlenül szükséges a méhszáj előkészítése, tágítása. Erre ma már gyógyszeres előtágítás is rendelkezésre áll, amelyet a beavatkozás előtt 2-3 órával kell alkalmazni. Ez csökkenti a műtéti komplikációk kockázatát és megőrzi a későbbi családtervezési lehetőségeket. A beavatkozást vénás altatásban végzik. A méhszáj feltágítását követően vákuumos eljárással (vákuum aspirációval) történik meg az embrió és a méhlepény eltávolítása, majd a szakorvos ellenőrzi, hogy minden lepényi és magzati szövet eltávolításra került-e.
6. Kontrollvizsgálat: A beavatkozás után két héttel kontrollvizsgálatra van szükség. Addig a szexuális érintkezést és az ülőfürdőt kerülni kell. Ha a kontroll során mindent rendben találnak, a páciens visszatérhet korábbi életviteléhez.

Költségek és titoktartás

A terhességmegszakítás térítési díja 2024-ben 45 312 forint. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül.

A terhességmegszakításnak nem feltétele az apa beleegyezése, és tájékoztatni sem kell őt erről. A terhességmegszakítás a terhes nő döntésén múlik.

Jogod van ahhoz, hogy a terhességmegszakítás titokban maradjon, és csak azok tudjanak róla, akik az eljárásban részt vesznek, vagyis a családvédelmi szolgálat és az egészségügyi dolgozók. Az egészségügyi dolgozókat és a családvédelmi szolgálat munkatársait szigorú titoktartási kötelezettség terheli.

Abortusz a világban: Nemzetközi szabályozások és tendenciák

Az 1950-1970‑es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak. Napjainkban az európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van:

1. Indikációs korlátozások: Ebben az esetben csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország.
2. Időbeli korlátozások: Ezekben az országokban egy meghatározott időpontig - általában a fogamzástól számított 12 hétig - az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ilyen országok például USA, Kína, Oroszország, Japán.

Egyes országokban léteznek olyan intézkedések, amely a legális művi abortusz keretein belül kívánja csökkenteni a terhességmegszakítások számát. Ilyen intézkedések közé tartozik, hogy a művi abortusz előtt a kismamának meg kell hallgatnia a magzat vagy embrió szívhangját (ez Magyarországon is kötelező 2022. szeptembere óta).

Európában rendkívül sokféle az abortuszszabályozás; akár a megállapított határidőket, akár a hivatkozható okokat vesszük alapul. Csehországban az abortusz a terhesség 12. hetéig legális, Franciaországban főszabály szerint csak a 10. hétig engedélyezhető. Németországban a mesterséges megszakítás a terhesség első harmadában engedélyezett, ezt azonban egy hosszú várakozási idő előzi meg, és kötelező tanácsadáson részt venni, melynek célja a magzat megtartására irányul.

Az angolszász területeken sincs egységes szabályozás. Angliában, Skóciában és Walesben az abortusz a terhesség 28. hetéig végezhető el, ha az veszélyezteti az anya életét, testi és lelki egészségét, illetve ha a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékossággal születne. Írországban a 2018-as népszavazás eredményeként az alkotmányba új rendelkezés került, miszerint „törvényben kiköthető a terhességmegszakítás szabályozása.”

A lengyel abortusztörvény alapján jelenleg három esetben megengedett a terhességmegszakítás: a nő egészségének veszélyeztetése vagy a magzat súlyos testi fogyatékossága esetén, ha a terhesség bűncselekmény eredménye, valamint szülői hozzájárulással kiskorú esetében. Nemrég felmerült a törvény enyhítésének kérdése, de a parlament leszavazta a javaslatot, és szigorítás mellett döntött, ami országos tüntetéssorozatokat váltott ki.

Életpárti és választáspárti mozgalmak

A terhességmegszakítás kérdése körül két fő irányzat alakult ki:

• Pro-life (életért) mozgalom: E köré csoportosulnak azok, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán.
• Pro-choice (választásért) mozgalom: Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában. További érvként hozzák fel, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete egyes esetekben fájdalmas élet.

Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embrió fejlődésének egy korai szakaszában indul meg.

tags: #meghalt #abortusz #embriot #talaltak #az #otthonaban