A szoptatás az egyik legtermészetesebb és legintimebb módja a babával való kapcsolódásnak, valamint a kicsi egészséges fejlődésének támogatásának. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) javaslata alapján a csecsemőt legalább 6 hónapos koráig érdemes kizárólag szoptatni, ekkor még nincs szüksége más táplálékra. Ugyan nincsenek kőbe vésett adatok a szoptatásra vonatkozóan, általános iránymutatásokat adhatunk. Fontos tudni, hogy a szoptatás nem mindig egyszerű feladat, és többnyire nem is sikerül minden első próbálkozásra. Ritka az az eset, amikor valaki egyáltalán nem képes szoptatni, a siker sokszor csak apróságokon múlik.
Miért olyan fontos az anyatej?
Az anyatej a baba egészséges fejlődéséhez járul hozzá a leginkább. Élő immunanyagot tartalmaz, amely segíti a csecsemő védekezőrendszerét, és tartalmaz minden szükséges tápanyagot, amire egy babának szüksége van. Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet, azaz a kolosztrumot. A kolosztrum sárga színű, koncentrált táplálék, amely oly sok ellenanyagot tartalmaz, hogy a WHO a „baba első védőoltásának” nevezi. A kolosztrum bevonja az újszülött bélfalát, megakadályozva ezzel a kórokozók megtelepedését, elősegíti a hasznos bifidusz flóra kialakulását, és hashajtó hatású, ezzel csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét vagy annak mértékét. A kolosztrum a baba összes tápanyagszükségletét fedezi az első napokban.
A szoptatás áldásait élvező kisbabák nemcsak a szoptatás ideje alatt élveznek védelmet számos betegséggel szemben, mint például középfülgyulladás vagy hasmenéses betegségek, hanem az anyatejes táplálás hosszú távú hatásaként felnőttkorukban is kisebb eséllyel betegszenek meg bizonyos betegségekben. Kisebb arányban találunk náluk magas vérnyomást, I. típusú cukorbetegséget, és bizonyos daganatféleségek előfordulása is ritkább. Ami még ennél is érdekesebb, a szoptatásnak az édesanya szempontjából is védő hatása van.
Az első órák és napok jelentősége
A legjobb, ha a babát születése után azonnal mellre tesszük, mert ekkor a legerősebb a szopási ösztöne. Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. Komplikációmentes, természetes szülés után az édesanya is felfokozott állapotban van, amely lehetővé teszi az újszülöttel való ismerkedést. Ha az újszülött és az édesanya is jól vannak, a szülőszobai megfigyelés két órás idejét együtt tölti az éppen megszületett kis család, és alkalom nyílik arra, hogy az első szoptatás is megtörténjen. Császármetszés után az édesanya több segítséget igényelhet, hogy ez a nagyon fontos első szoptatás minél előbb megtörténjen. A korai és gyakori szoptatás az édesanyának is jó: fokozza a méhösszehúzódásokat, gyorsítja a méhlepény megszületését, és csökkenti a vérzést.
Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Az első napon átlagosan termelt 100ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.
A korai mellre tételnél a baba könnyebben megtanulja összehangolni a szopást, a nyelést és a légzést, hiszen ekkor a mell még puha, nincs tele tejjel, ezáltal könnyű szájába vennie. Fontos tudni, hogy ha sikerül ügyesen mellre tapadni az újszülöttnek, akkor a szoptatás egészségesen nem fájdalmas az anya számára.
Az igény szerinti szoptatás
Érdemes odafigyelni arra, hogy a szoptatás a baba igénye szerint történjen. Ezt igény szerinti szoptatásnak nevezzük, és ennek az a lényege, hogy a kicsi akkor szopizik, amikor szeretne. Ehhez arra van szükség, hogy az anyuka figyelje a korai éhség jeleit: cuppogás, tátogás, ajkak nyalogatása, kezét a szájához veszi, fej forgatása, nyelv nyújtogatása. Ha a kicsi ebben a fázisban nem kap enni, akkor a kései éhség szakaszába lép, amikor nyűgös lesz, és sírni fog. Ha ebbe a fázisba lép a kicsi, akkor előbb meg kell nyugtatni, hogy szoptatásra kerülhessen a sor. Az aktív szopizás jelei a lassú, intenzív mozgás, ellazult testtartás, és ha végzett, elengedi a mellet, majd elalszik. Ha az újszülött rendszeresen alszik el a szopizás korai fázisában, ezáltal nem jutva elég tápanyaghoz, javasolt ébresztési technikát alkalmazni, azzal ösztönözve a kicsit az evésre.
A szopizásra való ösztön 6 éves korig megvan a gyerekekben. Amíg a baba számára táplálék az anyatej, nem igazán eszik mást, addig mindenképpen szoptassunk! Nem sietsz sehová, semmi nem történik, ha 7-8 hónaposan még csak 1-1 falatot fogad el a baba és 1 éves korig inkább csak kóstolgat. Egyáltalán nem gond, ha még 3 évesen is szopizik néha a kisgyerek, el fogja hagyni. Tévedés az az állítás, hogy 1 éves kor után az anyatejben már nincs semmi. Az anyatej nagyon értékes 1 éves kor után is, az immunanyagok megvédik a kicsit sok betegségtől és számos későbbi betegség kialakulásának kockázatát csökkentik.
BABA SZOPTATÁSA 🤱🏼 5 hiba, amit el kell kerülni
Szoptatási helyzetek és technikák
Érdemes többféle szoptatási testhelyzetet is kipróbálni, hogy a kismama megtalálja a számára és a kicsi részére legkényelmesebbet. Néhány a legismertebbek közül: bölcsőtartás, keresztezett bölcsőtartás, oldalt és hason fekvő szoptatás. A szoptatást elősegítheti továbbá egy szoptatós párna is, ami mind az anyukának, mind a kicsinek könnyebbséget jelenthet. Ülve vagy fekve helyezkedjünk el kényelmesen úgy, hogy babánkat közel húzzuk magunkhoz. Akkor fektettük jól, ha nem csak a fejét, hanem az egész törzsét felénk fordítja, hasa a miénkhez ért, arcocskája éppen szembenéz a bimbóval. Ösztönözzük babánkat, hogy minél nagyobbra nyissa a száját: ajkait könnyedén csiklandozzuk meg a mellbimbóval. Amikor nagyra tátotta a száját, húzzuk őt olyan közel, hogy a bimbóudvar minél nagyobb részét, elsősorban az alsó felét a szájába tudja venni. A mellre tételt gyors és határozott mozdulattal végezzük.
Gyakori problémák és megoldások
Mellbimbó sebesedés és fájdalom
A mellbimbó sebesedését a legtöbb esetben a nem megfelelő mellrehelyezés okozza. Amennyiben a csecsemő jól kapta be a mellet, a mellbimbó a szájüreg hátsó részében, védetten helyezkedik el, és nem sebesedik ki, akármilyen hosszú ideig van is a baba szájában. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik. Amennyiben ez nem így történik, kérjünk szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben. Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez. Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni. Szoptatás után kevés anyatejet kell elkenni a mellbimbón, és hagyni teljesen rászáradni. Segíti a gyógyulást, ha a bimbót minél többet hagyjuk szabadon. A krémek közül megpróbálhatjuk a gyógyítását tiszta lanolinnal.
Anyatej termelődés és a baba súlygyarapodása
A tejtermelés fő mozgatórugója a mellek kiürítése, amely azt az „üzenetet küldi” a szervezet számára, hogy további termelésre van szükség. Az egyes szoptatásokat mérni és önmagában értékelni - más adatok nélkül - nem érdemes, ennek alapján nem megítélhető, elég-e a tej. Ami azonban kiválóan jelezheti ezt nekünk: a gyermek hosszútávú súlygyarapodása. Ha egy csecsemő jól gyarapszik, súlya megfelelően növekszik, fejlődése az életkorának megfelelően halad, akkor eleget szopizik. Az első hónapokban az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik. A születési súly megduplázódását követően a csecsemők súlygyarapodásának üteme lelassul. Ha egy csecsemő súlyfejlődése jelentősen elmarad a szokványostól, gondolhatunk arra, hogy nem jut elég táplálékhoz.
A szoptatások gyakoriságának növelése pozitívan hat a tejtermelésre, érdemes lehet tehát több szoptatási alkalmat beiktatni. Fejéssel hasonlóan tejszaporító hatást lehet elérni, melynek segítésére ma már számos kézi és elektromos eszköz áll rendelkezésre. Az újszülöttosztályon napi egy alkalommal fürdetésnél megmérik minden baba meztelen súlyát, és ez a mérés elegendő információ a gyermekorvosnak ahhoz, hogy eldöntse, elegendő anyatejhez jut-e már az újszülött.
BABA SZOPTATÁSA 🤱🏼 5 hiba, amit el kell kerülni
Túlságosan sok tej
Ha túl sok a tej, akkor sokszor túltelítődik, feszül a mell, pang az anyatej, ami hajlamosít mellgyulladás kialakulására. Ilyen esetben javasolt az igény szerinti szoptatás mellett megkönnyebbülésig fejni, esetleg feszülő mellre hűvös borogatást alkalmazni. Kihívást továbbá az jelenthet, amikor együtt jár a bőséges tejhozam erős tejleadó reflexszel, ami olyan erős tej áramlatot okoz, amit nehéz az újszülöttnek elfogyasztania. Ilyenkor azt tapasztalja az anya, hogy a kicsi köhög, fuldoklik, elengedi a mellet, miközben spriccel a tej a mellből. Ez nagyon meg tudja nehezíteni a szopizásokat, akár odáig fajulhat, hogy az újszülött elutasítja a mellet.
Ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy a szopizási pozíció a lehető legideálisabban megvalósulhasson, olyan pozíciókat érdemes megpróbálni, ahol a baba magasabban helyezkedik el, mint az anya, így a gravitáció is a javára dolgozik. Megoldást jelenthet, ha anya leveszi pár pillanatra a gyermeket a ciciről, amikor észleli az erős tejleadó reflex megindulását, és felitatja a spriccelő tejet, majd az áramlás enyhülésével veszi mellre ismét gyermekét.
A sárgaság és a szoptatás
Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. A kutatók azt találták, hogy a harmadik és negyedik napon mért bilirubin szint közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy a baba hányszor szopott az első napokban. Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot korábban késői vagy anyatejes sárgaságnak nevezték, és úgy gondolták, hogy az élettani sárgaságtól különböző, kóros jelenségről van szó. Mára azonban kiderült, hogy ez az állapot a szoptatott babák mintegy egyharmadát érinti, és kezdik a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelni. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására.
Az elválasztás folyamata
Az elválasztás egy folyamat. A kicsi egyre ritkábban kéri a cicit, míg végül egy napon már nem kéri többet. Közben lehetnek hullámzások is, amikor valamilyen érzelmi szükséglet miatt a kicsi megint többet kéri a cicit (pl. amikor beteg). Lehet olyan helyzet, hogy már neked nem jó a szoptatás, pl. fájdalmas, vagy már a babád harap. Elsőként ilyenkor próbáld meg tőle elvenni a melled (a kisujjadat a baba ajka és a mellbimbó közé nyomva megszüntetheted a vákuumot, finoman kiveheted a melledet a baba szájából és határozottan mondhatod „nem szabad”, néhány alkalom után a baba rájön, mikor csinálod ezt, mi a gond). Ha szükséges elválasztanod, akkor fontos tudnod, hogy azt kedvesen, finoman lehet megtenni. Ha az elalváshoz kell a cici, ott is ugyanezt lehet tenni: összebújni, mesét olvasni vagy fejből mesélni, dédelgetni, de következetesen nem adni a cicit. Vedd úgy, hogy az elválasztás időszaka átmeneti időszak, ami alatt a kicsi több dédelgetést igényel, több összebújást, mert ez táplálja a biztonságérzetét. Minél inkább erőlteted, annál inkább fog ragaszkodni hozzá. Valójában az elválasztásért nem kell semmit tenned, magától is bekövetkezik, amikor mindketten felkészültetek rá.
Fejés szükségessége és technikák
Rendszeres fejésre egészséges, éjjel is, nappal is igény szerint, kizárólag szoptatott csecsemő esetében nincs szükség. Ilyenkor ugyanis a tejtermelődés önszabályozó mechanizmusa biztosítja a szükséges mennyiséget. Valamilyen fejési módszert azonban érdemes megtanulni, mert váratlan helyzetek mindig adódhatnak. Mindenképpen szükséges a rendszeres fejés akkor, ha koraszülött vagy beteg kisbabáról van szó, akinek a szoptatása átmenetileg nem oldható meg, az anyatej azonban nagyon fontos számára. Fejésre kényszerülhetsz akkor is, ha már néhány hónapos bébiszünet után vissza kell menned dolgozni, vagy ha valamilyen okból átmenetileg nem szopik a baba. Mindez azonban egyáltalán nem akadálya az anyatejes táplálásnak. Fejéssel hosszú hónapokig is fenntartható, sőt fokozható a tejtermelődés, akkor is, ha a kisbabát egyáltalán nem tudod mellre tenni.
A sikeres fejés alapfeltétele a kitartás és a türelem. Naponta körülbelül hatszor-hétszer, nagyjából ugyanazokban az időpontokban, alkalmanként legalább 20-30 percig érdemes próbálkozni. Ha hosszabb távon kell fejésre berendezkedni, érdemes komolyabb, két szívófejes mellszívót kölcsönözni, amelyet a kézi fejőgéppel felváltva is lehet használni. Helyezzük hüvelykujjunkat mellünk fölé, másik négy ujjunkat pedig mellünk alá C alakban. Hüvelykujjunk és első két ujjunk 2,5-3,5 cm távolságra legyen a mellbimbótól, körülbelül a bimbóudvar és a normál bőr határán. Húzzuk hátra az egész mellet mellkasunk felé, miközben hüvelyk- és többi ujjunk ritmusos egymáshoz közelítésével kezdjük el a fejést.
tags: #meddig #erdemes #probalkozni #a #szoptatassal