Az MCV (mean corpuscular volume) és az MCH (mean corpuscular hemoglobin) olyan laboratóriumi paraméterek, amelyek a vörösvértestek jellemzésére szolgálnak, információt adnak azok méretéről és hemoglobintartalmáról. Ezek a paraméterek rutinszerűen mérhetők a teljes vérkép vizsgálatakor. Az MCV a vörösvértestek átlagos térfogatát mutatja meg, míg az MCH az egy vörösvértestre jutó átlagos hemoglobin mennyiséget jelzi.
Az MCV értékét femtoliterben (fl) határozzák meg. A magasabb érték azt jelzi, hogy a vörösvértestek nagyobbak az átlagosnál, míg az alacsonyabb MCV kisebb méretre utal. Az MCH értékét pikogrammban (pg) adják meg. Az MCH normál tartománya általában 27-31 pg közé esik. Ezek a referencia tartományok laboronként minimálisan változhatnak.
Az MCV és az MCH szintje általában összefügg egymással. Önállóan nem alkalmasak diagnózis felállítására, ezért mindig más paraméterekkel együtt szükséges értelmezni a kapott laboreredményt. Az orvos mindig az anamnézis, a vérképben található egyéb eltérések, valamint a korábbi leletek alapján értékeli ezeket az értékeket.
Mit mutat az MCV és az MCH? Mi a jelentőségük?
Az MCV a vörösvértestek átlagos térfogatát, vagyis a méretét adja meg. Az MCV értékét femtoliterben (fl) határozzák meg (1 fl = 10-15 l). A magasabb érték azt jelzi, hogy a vörösvértestek nagyobbak az átlagosnál, míg az alacsonyabb MCV kisebb méretre utal.
Az MCH azt mutatja meg, hogy mekkora az átlagos hemoglobin mennyiség egy vörösvértestben. Az MCH értékét pikogrammban (pg) adják meg (1 pg = 10-12 g).
A normál MCV érték általában 80-100 fL között van. A normál MCH tartomány pedig rendszerint 27-32 pg közé esik. Ezek a referencia tartományok laboronként minimálisan változhatnak.
Az MCV és az MCH szintje általában összefügg egymással. A normál eredmény nem zárja ki egyes betegségek fennállását (pl. normociter anémia). Az MCV-t és az MCH-t az orvos mindig az anamnézis, a vérképben található egyéb eltérések, valamint a korábbi leletek alapján értékeli.
Mit jelent a magas MCV érték?
Az emelkedett MCV azt jelzi, hogy a vörösvértestek az átlagosnál nagyobb méretűek. Ez gyakran, de nem minden esetben utalhat makrociter anémiára. Az MCV értékre jellemző, hogy sokszor a korral együtt emelkedik, és ez a változás többnyire nem magyarázható vérszegénységgel.
Néhány kórkép, melyre a normálisnál magasabb MCV jellemző:
- B12-vitaminhiány
- Folsavhiány (B9-vitamin)
- Májbetegség
- Pajzsmirigy alulműködés
- Alkoholbetegség
- Autoimmun hemolitikus anémia
- Egyes citosztatikumok
- Aplasztikus anémia
- Mielodiszpláziás szindróma
Az emelkedett MCV hátterében gyakran megaloblasztos anémia áll. Erre a kórképre a nagy vörösvértestek jellemzőek, melynek leggyakoribb oka a B12-vitamin és a folsav hiánya. Ezek a tápanyagok szükségesek ugyanis a sejtosztódáshoz, mely ezek hiányában csak korlátozottan tud végbemenni, nagyobb és kevesebb vörösvérsejtet eredményezve. Ilyenkor a vérlemezkék száma is csökkenhet.
Mit jelent az alacsony MCV érték?
Az alacsony MCV azt jelenti, hogy a vörösvértestek mérete az átlagosnál kisebb. Ez az állapot gyakran társul alacsony MCH értékkel, és sok esetben mikrociter anémiára utal, amelynek a leggyakoribb okozója a vashiány.
Alacsony MCV lehetséges okai:
- Vashiány
- Thalasszémia (örökletes, csökkent hemoglobinképződéssel járó kórkép)
- Egyes idült betegségekhez társuló vérszegénység
A ritkán előforduló okok között szerepel a szideroblasztos anémia, ólommérgezés, réz- és cinkhiány, valamint a mielodiszpláziás szindróma.
A vashiány messze a leggyakoribb állapot, amelyben alacsony MCV-vel találkozhatunk. A normál MCV azonban nem zárja ki a vashiányos vérszegénység fennállását. A vashiányra ezen kívül gyakran jellemző az alacsony ferritinszint és az emelkedett transzferrin szint is.
A vashiány kialakulásának főbb okai:
- Alacsony vasbevitellel járó étrend
- Vasfelszívódás zavara (pl. cöliákia vagy gyulladásos bélbetegség esetén)
- Terhesség
- Vérvesztés
A vérszegénység azon formái, amelyekre normális MCV jellemző, a normociter anémiák közé tartoznak. Ezekre az állapotokra normális méretű, de kevesebb vörösvérsejt jellemző. A krónikus vesebetegség, az aplasztikus anémia, egyes fertőzések és daganatos megbetegedések általában normociter anémiával járnak együtt.
Mit jelent a magas MCH érték?
Az emelkedett MCH arra utal, hogy az egy vörösvértestre jutó átlagos hemoglobin mennyiség a normálisnál több. A hemoglobin az oxigén szállításáért felelős, vastartalmú molekula, melyből egy-egy vörösvértest megközelítőleg 270 milliót tartalmaz.
A magas MCH utalhat bizonyos rendellenességekre, az MCV-hez hasonlóan azonban önmagában diagnosztikus értékkel nem bír. Az emelkedett MCH-hoz társuló vérszegénységet hiperkróm anémiának nevezzük.
Az emelkedett MCH okai lehetnek:
- B12-vitamin- és folsavhiány
- Egyes tüdőbetegségek (pl. COPD)
- Hemolízis
- Alkoholbetegség
- Fertőzés
- Vesebetegség
- Gyógyszermellékhatás
- Policitémia vera (ritka csontvelő eredetű betegség, mely fokozott vörösvértest termelődéssel jár)
A B12-vitamin- és folsavhiány gyakori oka a magasabb MCH-nak. Ezek oka lehet például felszívódási zavar, alacsony bevitel vagy gyógyszermellékhatás. A B12-vitaminhiányt okozhatja emellett autoimmun betegség (vészes vérszegénység - anaemia perniciosa) is.
Mit jelent a csökkent MCH érték?
Ha egy vörösvértest a normálisnál kevesebb hemoglobint tartalmaz, alacsony MCH értéket kapunk. Ez gyakran kisebb mérettel is jár.
A számos ok közül a vashiányos vérszegénység a leggyakoribb, melyre általában kis méretű (mikrociter) és alacsony hemoglobintartalmú (hipokróm) vörösvértestek a jellemzőek.
Az alacsony MCH-val járó vérszegénységet hipokróm anémiának is nevezik.
Az alacsony MCH gyakoribb okai:
- Vashiány (leggyakoribb ok)
- Thalasszémia
Tünetek
A normálistól eltérő MCV és MCH szint önmagában csak indikátora a háttérben zajló folyamatoknak. Ebből kifolyólag tüneteket is a megváltozott MCV, illetve MCH értékekhez társuló kórállapotok okozhatnak. Mivel ezeket a paramétereket számos folyamat befolyásolhatja, ezért a tünetek is igen változatosak lehetnek.
A referencia tartományon kívül eső MCH és MCV szintek gyakran társulnak vérszegénységgel, melynek néhány nem specifikus tünete:
- Fáradékonyság
- Gyengeség
- Szédülékenység
- Sápadtság
- Zsibbadás a végtagokban (B12-vitaminhiány esetén)
- Légszomj
- Emelkedett és/vagy szabálytalan pulzus
- Hideg végtagok
A tünetekhez hasonlóan a kezelést is mindig az eltéréseket okozó betegség határozza meg.
Hogyan történik az MCV és MCH szint meghatározása?
A paraméterek vénás vérvétel útján levett mintából kerülnek meghatározásra. A laborban az MCV és MCH értékeit vagy automatával határozzák meg, vagy a hematokrit, hemoglobin és a vörösvértestszám alapján történő kalkuláció útján.
Kiegészítő vizsgálatok
Az MCV és az MCH mellett hasznos segítséget nyújt a differenciáldiagnosztikában az ezekkel szorosan összefüggő RDW és MCHC is. Míg az MCV a vörösvértestek átlagos térfogatát adja meg, addig az RDW (red cell distribution width) a sejtek közötti variabilitás, vagyis a térfogatbeli eltérés mértékét. Egyszerűen fogalmazva az RDW megmutatja, hogy mennyire kifejezett a méretbeli különbség a vörösvértestek között. A magasabb RDW-érték nagyobb mértékű eltérést jelez.
Az RDW normál tartományát általában 11,5% és 14,5% között adják meg. A vörösvérsejtek jellegének megítélésében segítenek.
Eritrocita-indexek – Hemoglobin, Hematokrit, MCV, MCH és MCHC – Mit jelentenek ezek a laboratóriumi vizsgálatok?
MCV és MCH a terhesség alatt
A terhesség alatt számos változás zajlik a szervezetben, ezek egyike, hogy a vérplazma térfogata fokozatosan növekszik. A vörösvérsejt tömegének növekedése, a terhesség előrehaladtával lemaradhat a plazma növekedéséhez képest, ezért csökkenhet a vér festékanyag tartalma, azaz a hemoglobin. A Hgb csökkenése a vérképben a terhesség II. trimeszterében még nem jelent vérszegénységet, ha az érték a normál tartományon belül van.
A terhesség alatt a vérszegénység előfordulása tehát magasabb, mint a nem várandós hölgyek körében, ezért a terhes gondozása során rendszeresen ellenőrizni kell a vérképet. A vérszegénység oka az esetek többségében vashiány. Ezt mielőbb fontos rendezni, mert a várandós hölgyek vasszükséglete a gyermekáldás előtti időszakhoz képest háromszoros, és a terhesség alatt folyamatosan nő.
A vashiány következtében megnő a kockázata, hogy a magzat nem tud megfelelően fejlődni a méhen belül. A növekedése elmaradhat, kisebb súllyal születhet, de magasabb a preeklampszia rizikója, vetélés is bekövetkezhet. Fokozódik a koraszülés kockázata. Fontos tudni, hogy az idegrendszer fejlődéséhez, a memória kialakulásához nélkülözhetetlen a megfelelő vas ellátottság. A károsodás maradandó is lehet a babánál.
A vashiányos vérszegénység, valamint a B12-vitamin- és folsavhiány okozta vérszegénység befolyásolhatja az MCV és MCH értékeket, gyakran alacsony MCV és MCH értékkel járnak. Ugyanakkor bizonyos esetekben, például megaloblasztos anémia esetén, magas MCV és MCH értékek is előfordulhatnak.
A terhesvitaminokat célszerű már a gyermekvállalás előtt elkezdeni szedni. De ez nem mindig elegendő. A kiegyensúlyozott táplálkozás is segíthet a megelőzésben.