A Matula Magazin, szerkesztői szerint egy „ellenkulturális” internetes kéthetilap volt, amely 1995-ben jelent meg először, kezdetben fénymásolatban terjesztve az akkori budapesti ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolába járó szerzők körében. A lap 2001-től vált rendszeresen elérhetővé az interneten.
A Matula Magazin stílusa a punk és a primitív anarchizmus sajátos keveréke volt, rendszeresen foglalkozott vallási, politikai, kulturális és életmód-témákkal. A magazin neve nem a Tüskevár-féle Matula bácsitól ered, hanem a Két férfi, egy eset című német krimisorozat magánnyomozójától, Josef Matulától, akit Claus Theo Gärtner alakított.
A Matula Magazin megszűnése és háttere
A Matula Magazin 2007-ben szűnt meg, a jelek szerint „külső hatásra”. Ugyanakkor állítólag a szerzők valójában egyszerűen csak megunták, és ezért, nem pedig külső nyomásnak engedve döntöttek a bezárása mellett.
A Matisse-kiállítás belülről, amiről New Yorkban mindenki beszél | Eleanor Acquavella
A Matula Magazin és a Subbacultcha
A Matula Magazinhoz 2002 óta kapcsolódott a Subbacultcha című heti popkulturális hírlevél, amely az angol Popbitch hírlevél mintájára készült. (A Subbacultcha a Pixies együttes egyik számának a címe.) A Subbacultcha 2006-ban Bede Márton távozásával megszűnt, ám ő 2006. október 3. óta „Subba - Mindennapi mocsok” címmel folytatta, majd 2008. szeptember 25-én is megjelent egy új kiadása.
Szenzációs felfedezések és polgárpukkasztó tartalom
A Matula Magazin a kommunista beszervezések témájával is foglalkozott, melyek a lap szerint 1989-ben sem álltak meg. Nógrádot, mint kicsi és nem gazdag helyszínt, kiváló terepnek tartották a kommunisták megleckéztetésére. A magazin gyakran viccelődött híres személyekkel, például Kádár Jánossal, Esterházy Péterrel, Batiz Andrással, és a pápával is.
Olvasói levelek és a Matula szellemisége
A Matulát a legtöbbször a szerkesztők írták, de néha az olvasók, sőt, alkalmanként híres emberek is hozzájárultak tartalmához. A magazin szerkesztősége az olvasói leveleket gyakran humorosan kommentálta: „A-K-I N-E-K-Ü-N-K Í-R L-E-V-E-L-E-T, A-Z T-I-S-Z-T-A H-Ü-L-Y-E. É-S M-É-G-I-S Í-R-N-A-K.” A legjobb olvasói leveleket jellemzően az év végén kapták.
A Matula Magazin, habár „ellenkulturális” lapnak vallotta magát, néha meglepő kijelentéseket tett. Például „Eddig is minden rendes kaszáskeresztes tudta, hogy a Matula Magazin az SZDSZ periodikája.”
Gazdagság és társadalmi különbségek a Matula Magazin szemüvegén keresztül
Bede Márton egyik írásában, amely reflektál a társadalmi különbségekre, kiemeli, hogy „Valahogy úgy alakult, hogy ciki a társadalom kiválóságának lenni.” Kritizálja azt a szemléletet, miszerint a gazdagok mind gátlástalan tolvajok. Szerinte a boldog embernek öt dologra van szüksége: észre, egészségre, erőre, szépségre és pénzre. Saját tapasztalataira hivatkozva állítja, hogy „Én szerencsére életem különböző fázisaiban voltam már szép, egészséges, erős, okos és gazdag is.”
Bede Márton szerint a gazdagság az alap, ami megteremti a többi négy feltételt is: „Először is ugye ha gazdagság van, akkor a másik négyre már csak alkudni kell.” Ironikusan jegyzi meg, hogy erőre ma már senkinek sincs szüksége, de „hobbiból azért nyugodtan lehet vásárolni mondjuk négy kurva nagy Caterpillar márkájú földtúró gépet”. A szépséget „mindig is eladó volt”, az észt pedig „egyenesen muszáj is vennie a gazdag embernek”, míg az egészség „végképp csak pénz kérdése”.
Emlékezve gyermekkorára, Brazíliában töltött évekre, Bede Márton arról ír, hogy mindig is gazdag volt. A társadalmi különbségek először az iskolában tűntek fel neki, ahol más gyerekek, mint például Gábor, a létminimum alatt éltek, vagy Aranka, akinek az anyja takarítónő volt, és a nővére tizenöt évesen szült. Ebből „rögtön megtanultam, hogy a szegények egyik legfontosabb jellemzője az ész nélküli szaporodás.”
A kilencvenes években szerinte még nehezebb volt gazdagnak lenni, mivel a gimnáziumi magyarórán „valamelyik Budmil-táskás szerencsétlen csaj hosszasan fejtegette, hogy ő utálja a gazdagokat, hiszen mindegyik tolvaj.” Ebben az időszakban már „szó sem volt a nyolcvanas évek osztályokon átívelő olvasztótégelyéről”, a gazdagok pedig el tudták intézni, hogy ne kelljen szegények közelében lenniük, megnyíltak azok a boltok, éttermek és szórakozóhelyek, ahova a szegények nem jártak.
Bede Márton ma már dolgozó emberként sem érzi jobban magát a gazdag szerepében: „Inkább csak rémülten hallgatom, hogy van, akinek lakáshitellel, autók törlesztőrészleteivel és egyéb anyagi akadályokkal kell megküzdenie.” Feszélyezi a szegény emberek társasága, nem a pénztelenségük zavarja, hanem „az elkeseredett, reménytelen küzdelmük fáj nekem igazán”. Azt hiszik, a harccal gazdaggá válhatnak, de nem értik meg a gazdag lét esszenciáját: „a gazdag ember éppen attól gazdag, hogy az ég világon semmit nem kell csinálnia a pénzéért. Egyszerűen van neki.”
Összefoglalva, Bede Márton szerint „Gazdagnak lenni a legjobb dolog a világon. Dolgozni borzasztó dolog, nyáron meg egyszerűen elviselhetetlen.”
Programajánlók és egyéb érdekességek
A Matula Magazin programajánlókat is közölt, például Müller Péterrel íratták meg a Sziget fesztivál programját. Továbbá az Édes Anyanyelvünk Társaság pályázatot írt ki a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei számára. A magazin kritikusan állt az olasz dolgokhoz, de elismerte, hogy főzni tudnak. Még a szerverüket is Floridába költöztették, hogy valami hasznosat tegyenek a nyaralás alatt.