A Vasorrú Bába egy olyan, a boszorkányhoz hasonló lény, akinek vasból van az orra.
A népmesékben a leggonoszabb, és ijesztgeti a gyerekeket és a felnőtteket.
A vasorrú bába alakja közkedvelt a modern orosz meseírók által (baba-jaga), valamint az 1990-es évektől megtalálható - az "orosz fantasykben" is.
A vasorrú bába (Баба-Яга) főként Andrej Beljanin könyveiben jelenik meg a "Borsó cár titok szolgálata" körben stb.
Az orosz mesék nagyorrú öregasszonyát sokan a magyar vasorrú bábával azonosítják, ám ez nagy tévedés.
Baba Jaga ugyanis nem boszorkány, nem gonosz és nem is feltétlen csúf.
Baba Jaga több ezer mesében szerepel, ezért sokféle arca lehet - de egy dolog mindegyikben közös: elképesztő mágikus erővel rendelkezik.
Érti az állatok és növények nyelvét, képes parancsolni az időnek, a természet erőinek, az erdő lakóinak és könnyedén átjár az élők és a holtak birodalma között.
Több mágikus tárgy is van a birtokában.
Egy varázstükör, ami tóvá változik, a fésűjéből erdő lesz, a zsebkendőjéből folyó - ezeket gyakran odaajándékozza a főhősnek.
Rátalálni azonban nem könnyű feladat.
Csirkelábon álló kunyhója állandóan mozgásban van.
Vándorol az erdő egyik részéből a másikba, ráadásul még forog is.
Így a hős is csak akkor jut be, ha ismeri a varázsigét: „Kicsi ház, kicsi ház! Fordíts hátat az erdőnek, és nézz velem szembe! Hagyj bemenni, adjál enni!”
Persze ahhoz, hogy az ember egyáltalán be akarjon menni kell némi bátorság, mert a kerítés emberi csontokból és koponyákból készült, és a kaput egy emberi fogakból készült lakat zárja.
A „baba” szó eredetileg olyan parasztasszonyt jelent, aki már elhagyta a gyerekszülő kort.
Vannak nyelvek, ahol még ma is így becézik a nagymamákat, de a legtöbb szláv országban ez inkább negatív, sértő kifejezéssé vált, és a „vén szipirtyó” értelemben használják.
A régi orosz nyelvben azonban nem ez volt a helyzet.
Hogy a Jaga honnan ered, azzal kapcsolatban már nagyobb a kétség.
Bár
Van egy tudományos iskola, amely szerint a görög Perszephoné istenség, a tavasz és a természet istennőjének szláv analógiája.
Minden bizonnyal az erdőkkel és az erdőkkel, valamint a természet vadságával hozható összefüggésbe.
Hasonló bölcs, erdőben élő idős asszonyok sok nép mitológiájában megtalálhatóak.
Úgy is nevezik, hogy „Nagy Anyó” az „Erdei Asszony” vagy a „Mindentudó Nagymama”.
Kivétel nélkül mind olyan alakok, akik átsegítik az embereket a nagy változásokon.
Legyen az betegség, halál, gyerekszülés, gyász.
Az orosz népmesék többségében azonban Baba Jaga a kamaszok számára nyújt útmutatást.
Bár több ezernyi Baba Jagás mese van, többségüknek a főhőse egy olyan fiatal, akinek bizonyítania kell, hogy alkalmas a házasságra.
Az egyik leghíresebb ilyen történet címe A Világszép Vaszilisza.
A mese úgy kezdődik, hogy a hősnő édesanyja meghal, és egy gonosz mostoha neveli fel, aki persze minden munkát vele végeztet, nem a saját édesgyermekével.
Csupa olyasmit kell csinálnia, amit majd később házasélete során is: takarítás, főzés, varrás, mosás.
Miután ezeket mind megcsinálja (egy édesanyjától kapott varázsbaba segítségével) megkapja a tüzet, amiért érkezett és szépsége, jósága, szorgalma és persze az édesanyjától kapott erkölcsi értékek jutalmaként (amiknek a szimbóluma a baba) végül megakad rajta a cár szeme, aki feleségül veszi.
Nem minden Baba Jagás mese végződik férjhez menéssel, de az mindegyikben közös elem, hogy van egy félelmetesnek tűnő idős nő, aki jó tanácsaival segít a hozzá fordulók fiatalnak, hogy az később eligazodhasson a felnőttek világában.
Megmutatja neki, mik azok az alapvető értékek, amelyek fontosak az életben: ész, szorgalom és tisztelet.
A változás, a fejlődés, növekedés, amire a hős kényszerül, gyakran félelmetes, fájdalmas és nehéz - pont úgy, ahogyan a való világban is.
Ám ahogy teltek az évszázadok, a mesék mondanivalója megfakult.
Egyre nagyobb szerepet kapott benne a horror és vált Baba Jaga figurája egyre ijesztőbbé.
Hogy ez pontosan mikor történt meg, nehéz lenne rámutatni, mert Baba Jaga történetét viszonylag későn írták csak le.
Bár az alakja már egy 17. századi fametszeten is feltűnik, mesét ekkor még nem raktak mellé.
Az első részletesebb leírást arról, hogy ki ő, Lermontovnak köszönhetjük, aki 1755-ben összegyűjtötte az orosz mesehősöket, és párhuzamba állította őket a római istenekkel.
Európába azonban csak 1855-ben jutott el a híre, amikor megjelent Alexander Afanaszjev orosz mesegyűjteménye.
Nála Baba Jaga már egyértelműen ijesztő, veszélyes teremtmény.
A foga agyar és a keze medvekarom.
Nyilokaj Nekrasov versében pedig már úgy magyarázza Baba Jaga születését, hogy az ördög összegyűjtött 12 gonosz lényt, és mindegyikből kivette a legszörnyűbb tulajdonságát.
Az ő Baba Jagájának ezért van varangybőr sapkája, kígyóbőr kabátja.
A mai horrorfilm rendezők előszeretettel nyúlnak ehhez az értelmezéshez - teljesen kívül hagyva Baba Jaga valódi, igaz gyökereit.
Erre a legtöbb mai mesében már csak a háza utal.
Az a bizonyos forgó ház, aminek az ajtaja az erdő felé néz.
Ebbe a házba a hagyomány szerint senkinek nem volt szabad belépnie, csak azoknak a nőknek, akik a holttesteket mosdatták, gondozták, és akiknek a feladatai közé tartozott az is, hogy az elhunytak csontjait összegyűjtsék.
Elképzelhető, hogy réges-régen ez volt az a hely, ahol a serdülőknek bizonyítaniuk kellett érettségüket, és a holtak gondozása akár egyfajta beavatási szertartás része is lehetett, amelyet bölcs, idős asszonyok irányítottak.
A népmesei vizsgálatok szerint nem csupán a rémisztő külsőt szolgálja az, hogy milyen a külseje a vasorrú bábának, ismerjük, ugyanis legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugorok időről időre áldozatot mutattak be szellemeiknek: arcukat, szájukat, orrukat bekenték vérrel, hússal, zsírral stb.
Egy újabb elmélet szerint[2] a Vasorrú (Székelyföldön és Csángóföldön: Vasfogú) Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti, ebben a jelentésben a szó ma is él a Bákó megyei Klézsén.
A jelentés kései felbukkanását a tanulmány szerzője azzal magyarázza, hogy mindig is tiltás alá esett a gyermek eltevése, az arról való beszéd büntetést hozott magával.
A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb.
Például a vasorr a kampót jelenti, mellyel a méhbe benyúlnak (oldalból nézve), a vasfog ugyanez szemközti nézetből (vö. délszláv Gvozdenzuba).
A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni.
A Jászság általánosan ismert ijesztő alakja a rézfaszú bagoly vagy réztökü bagó volt.
Baba Jaga: A szláv folklór rejtélyes boszorkánya
Baba Jagával több helyen találkozhatunk manapság, mint valaha.
Rég kilépett a mesekönyvek oldalairól: benne van a Fortnite játékban és a Hellboy képregényekben.
Ha azonban nem a 20. századi feldolgozásokat nézzük, hanem azokat az ősi meséket, amelyek évszázadok óta regélnek róla, feltűnhet egy óriási különbség: Baba Jaga nem mindig gonosz, inkább semleges.
Olyan, mint egy tükör.
Azt kapja tőle az ember, amit ad.
Olyan mesehős, akinek a bizalmát nem könnyű elnyerni, de érdemes azt megszolgálni.
Persze csak akkor, ha valóban megérdemli.
Ha bebizonyítja, hogy jó és tiszta a lelke.
Ha valaki rossz, ártó vagy épp csapda szándékkal lép be a házába, azt kegyetlenül megbünteti.
De általában őket, mi, meseolvasók se sajnáljuk.
A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni.
A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb.
A Vasorrú Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti, ebben a jelentésben a szó ma is él a Bákó megyei Klézsén.
A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni.
A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb.
A Vasorrú Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti, ebben a jelentésben a szó ma is él a Bákó megyei Klézsén.
A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb.
A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni.
A Vasorrú Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti, ebben a jelentésben a szó ma is él a Bákó megyei Klézsén.
A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb.
A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni.
A Vasorrú Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti, ebben a jelentésben a szó ma is él a Bákó megyei Klézsén.
A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb.
A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni.
1918-at írtak, amikor egy fiatal, mindössze 17 éves japán férfi, Eikichi Suzuki egy Hokkaidóban rendezett tengerészeti kiállításra tett útja során játék babát vásárolt kétéves húgának.
A kimonós, 40 centiméteres japán baba igazán kedves lett Okiku, a kislány számára, ezért is nevezhette el maga után a babát is Okikunak.
Sokat játszott vele, és mindenhová magával vitte, mígnem sajnos influenzás lett.
A gyászoló család házi oltárt állított elvesztett csöppségüknek, melyre felhelyezte a kedvenc játék babát.
Már-már groteszk, de tekintettel a megélt lelki traumára, valahol mégis érthető, hogy a család mindezt nem rémülettel fogadta, hanem sokkal inkább csodálattal.
Feltételezték ugyanis, hogy az kislányuk szelleme költözhetett a játék babába.
Senki sem tudta megmondani, hogyan kezdhetett nőni a játék baba haja, még az azt alaposabban megvizsgáló szakértők sem találtak magyarázatot mind a mai napig.
Nem csoda, hogy ez a titokzatosság számos fikciós történet alkotójának megmozgatta a fantáziáját.
Születtek regények és filmek is a játék babáról, emellett bevették a hagyományos kabukidarabokba is szereplőnek.
Normális, ha egy ilyen történetet fenntartásokkal fogad az ember, sőt, tudván a számos internetes kitalációról, így is kell.