Márton napi liba hagyományok

A Márton-nap hagyománya igen régi időkre nyúlik vissza. A népszokás Pannónia Szent Márton nevéhez kötődik, aki feltehetően valamikor 316-317 körül született az ókori Savaria városában, vagyis a mai Szombathelyen. A fiatal Márton a római légió katonájaként szolgált. A legenda szerint Franciaországban portyázott társaival, amikor didergő koldus kérte a segítségét. Az önzetlen katona kettévágta talárját, és felét a szegény embernek adta. Akkoriban sokan úgy gondolták, a koldus maga Jézus Krisztus volt.

Krisztus felajánlotta Mártonnak a keresztelkedés lehetőségét. Az ifjú jótevő hamarosan kilépett a légióból, és kiváló papként szolgált tovább. Franciaországban később a gyönyörű Tours városának püspökévé választották. Ám Márton egyszerű papként képzelte el az életét. S amikor eljöttek érte, hogy megtartsák az avatási szertartást, inkább a libaólba menekült. Csakhogy a libák hangos gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, s innentől nem kerülhette el a neki szánt sorsot.

A szolgalelkű és áldozatkész Mártont 371-ben szentelték a város püspökévé. Nemcsak rendkívül fontos hittérítő munkát végzett, de tevékenységét számtalan csodás gyógyulás kísérte. Istent a 397. november 8-án bekövetkezett haláláig szolgálta. Testét, három nappal később, épp november 11-én helyezték örök nyugalomra. Nem sokkal később szentté avatták, ő a természetgyógyászok védőszentje. No, meg a ludaké is.

Márton-nap, a libaevés és az újbor ünnepe

A Márton-naphoz leginkább a liba és a libaétkek fogyasztása kapcsolódik. Az emberek hagyományosan libát esznek ezen a napon, mivel úgy tartották, hogy "aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". A libához kapcsolódó népszokás még, hogy ezen a napon nem szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulásához vezethet. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal.

A libaevés hagyománya - legalábbis a legenda szerint - szintén visszanyúlik Márton püspökké avatásához. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően, tiszteletére hatalmas lakomát rendeztek, a menü pedig nem más volt, mint libasült és bor. Az első valóban hiteles írásos feljegyzések szerint 1171-ben egészen biztosan tartottak Márton-napi libalakomákat.

November 11. jelezte a tél kezdetét a paraszti világban, s ilyenkor fejezték be a földeken a mezőgazdasági munkákat. A cselédek megkapták az évi juttatásokat, nem mellesleg grátiszként egy-egy libát. A Márton-napi dínom-dánom egyben az adventi böjt előtti utolsó nap volt. Nos, meg is tettek, vagy inkább meg is ettek és ittak mindent, hogy ne éhezzenek az elkövetkező időszakban. A liba húsából - leginkább annak hátsó feléből - a papnak is minden évben küldtek, s bizony innen ered a "püspökfalat" kifejezésünk.

A libamáj az egyik legnépszerűbb és legkülönlegesebb fogás. A libamáj finom, selymes textúrájú és gazdag ízű, és leggyakrabban libazsíron sütik ki, amely igazi csemege. A libacombot fűszerekkel ízesítik, majd ropogósra sütik.

A libaleves a Márton napi menü elengedhetetlen része. A libalevest hagyományosan alma, hagyma és sárgarépa kísérik, és sokszor tésztával vagy galuskával tálalják.

Márton-nap az újbor ünnepe

Márton-nap a borászok ünnepe is, hiszen általában ekkora készül el az év első újbora. A nagyobb borvidékeken Mártont manapság az újbor védőszentjeként tisztelik. A hagyomány szerint november 11-én kezdik meg a hordókat a gazdák, s a libalakoma mellé fogyasztják az év első frissítő nedűjét.

Korábban úgy tartották, ha Márton-napján zöld a szőlő levele, enyhe tél lesz. Az esőnek különösen örültek, mert az esős Márton-nap bőséges szőlőtermést és szüretet jelzett a következő évre. A Márton-bornak különleges gyógyító hatást is tulajdonítottak. Nem véletlenül, hiszen ahogy szó esett róla, Szent Márton a gyógyítók védőszentje.

"A bornak Szent Márton a bírája" tartja a mondás, ami annyit jelent, hogy ilyenkor kóstolták meg az újbort a gazdák, lakoma közben megkínálták egymást és büszkélkedtek saját nedűjükkel. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.

A Márton-napi lampionos felvonulás hagyománya

A mai napig sok helyütt él még ez a különleges Márton-napi hagyomány és szokás. Ilyenkor nagyon sok településen rendeznek kirakodó vásárokat, este pedig - a libalakomák előtt - lampinos felvonulást. S aki igazán követi a hagyományt, római légiós katonának öltözve, piros talárral a vállán vonul a menetben. Természetesen minden évben megemlékeznek Márton és a koldus találkozásáról is.

A Márton napról sokaknak a libák jutnak az eszébe. A liba szimbólum megjelenése az ősi római birodalomig nyúlik vissza. A rómaiak hite szerint Mars isten földi alakja volt a liba, ezen hitükben az is megerősítette őket, hogy egy éjszakai gall támadást a libák hangos gágogásának köszönhetően tudtak visszaverni. Mars isten tiszteletére libákat áldoztak fel.

A Márton-napi lámpás felvonulás oka az, hogy novemberben hamar sötétedik. Mivel régen nem volt utcai lámpa, ezért az emberek fáklyával, vagy lámpással a kezükben mentek misére. A Szent Márton emlékét őrző fáklyás felvonulás pedig német nyelvterületről ered, amelyet hazánkban általában német nemzetiségű településeken és az ország több részén mai napig tartanak.

A liba mellcsontjából jóslás és időjárás-előrejelzés

A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas telet jósolt. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”. Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

tags: #marton #napi #libak #bolcsiseknek