A The Mamas & the Papas egy legendás zenei együttes, amelyet a távoli 1960-as években hoztak létre. A csoportban két énekes és két énekesnő szerepelt, ezzel is úttörőnek számítottak a kor zenei világában. Az amerikai-kanadai folk-rock vokális csoport 1965 és 1968 között rögzített és lépett fel, egy rövid újraegyesüléssel 1971-ben. A csoport meghatározó ereje volt az 1960-as évek ellenkultúrájának zenei életében.
Ragyogó dallamaikkal, csilingelő 12 húros gitárjaikkal és a virághatalom pszichedéliájának jegyeivel a The Mamas & The Papas segítették meghatározni az 1960-as évek nyugati parti hangzását, és az korszak felemelő popslágereinek egy részét alkották meg.
A kezdetek és a formálódás
Az egész John Phillipsszel és Scott McKenzie-vel kezdődött. John Phillips a folkzenei szcéna vezető alakja volt a The Journeymen nevű csoportjával, amikor egy tinédzser Michelle Gilliam besétált az egyik fellépésükre és elrabolta a szívét. Mind a házassága, mind a zenekara felbomlott, miközben a pár Denny Dohertyvel, majd később Cass Elliot-tal egyesítette erőit.
1964-ben a The Journeymen bejelentette szakítását. John és Michelle kettesben álltak össze. A duó hamarosan trióvá bővült, amikor Marshall Brickman csatlakozott az előadókhoz. A trió zenei kompozícióiból hiányzott a tenor. Ez a probléma megoldódott, amikor az énekesek megismerték a kanadai születésű Denny Dohertyt. Egy időben Danny Zalman Janowskival játszott.
A leendő kvartett prototípusa a The Mugwumps volt, amelyben Cass Elliot, férje, Jimi Hendrix, Denny Doherty és Zalman Yanovsky is helyet kapott. Cass Elliot, Danny közeli barátja, még mindig a csoport egyik legfényesebb tagjának számít. A csapatban nem hívták másnak, mint "Mama Cass"-nek. A nő a becenevet a plusz kilók miatt kapta. Cass Elliot végül 1965-ben csatlakozott a csoporthoz.
A zenekar 1965-ben Kaliforniába költözött, ahol melankolikus folkballadáikat beragyogta a perzselő nyári nap, és befolyásolta a The Beatles megjelenése. Akkoriban a többi fellépő csak nyaralni ment a Virgin-szigetekre. A kaliforniai nyári vakáció után a csapat visszatért New Yorkba.
A "California Dreamin'" születése és a siker
Ahogy Phillips komponálta a "California Dreamin'"-t, a zenei kompozíció mindössze három akkordból készült. Miután Phillips belevette a dalt, Sloant felkérték, hogy készítse újra. Az altfuvola szólóját a híres jazz szaxofonos, Bud Schenk játszotta. Schenck meghallgatott egy részletet a dalból, ahol játszani kellett, és az első felvételtől kezdve felvette a részét. Ez a dal lett a zenekar signature dala, a 4. helyezett sláger, amely a mai napig a folk-pop klasszikus darabja.
The Mamas & The Papas - California Dreamin'
A "California Dreamin'" a zenekar első slágere, amely a mai napig a The Mamas & the Papas fémjelzi. Az első albumuk, az "If You Can Believe Your Eyes And Ears" az amerikai slágerlisták élére került. A "Monday Monday" hozta meg nekik az egyetlen amerikai Number 1 kislemezt, de olyan slágerek, mint az "I Saw Her Again", a "Dedicated To The One I Love", a "Creeque Alley" és az albumok, a "The Mamas & The Papas" (1966) és a "Deliver" (1967) több mint 40 millió lemezeladást eredményeztek.
Albumok és slágerek
A The Mamas & the Papas öt stúdióalbumot és 17 kislemezt adott ki, amelyek közül hat bekerült a Billboard top 10-be, és közel 40 millió lemezt adtak el világszerte.
| Album címe | Megjelenés éve | Legjobb helyezés (US Billboard 200) |
|---|---|---|
| If You Can Believe Your Eyes and Ears | 1966 | #1 |
| The Mamas & the Papas | 1966 | #4 |
| The Mamas & the Papas Deliver | 1967 | #2 |
| The Papas & The Mamas | 1968 | #15 |
| People Like Us | 1971 | #84 |
A csoport tagjai a hatvanas évek végén az L.A. zenei életének élvonalába tartoztak. John Phillips volt a Monterey Nemzetközi Pop Fesztivál egyik fő szervezője, és a csoport fellépett a történelmi eseményen is.
Belső konfliktusok és a feloszlás
A kvartett mindössze három évig tartott. A kreatív tevékenységhez a csoport 5 stúdióalbumot adott ki. A csapat pályafutását a belső konfliktusok miatt kisebb problémák kísérték. Michelle Phillipsnek és Danny Dohertynek a kezdet kezdetén szerelmi kapcsolata volt. John Phillips hamarosan rájött az énekesek közötti szerelemre. A konfliktusok ellenére a zenészek megtalálták az erőt, hogy egy színpadon szerepeljenek.
Michelle szeles volt. Hamarosan viszonya lett Gene Clarkkal a The Byrdsből, ami Johnt és Dannyt is feldühítette. Ennek eredményeként a lányt arra kérték, hogy hagyja el a csoportot. De Jill Gibson csak néhány hónapig volt a bandával, miután John visszahozta Michelle-t a Mamas & the Papas-ba. Ebben az időszakban John megkomponálta az egyik San Francisco-i hippi himnuszt ("San Francisco (Be Sure to Wear Flowers in Your Hair)", amelyet Scott McKenzie vitt sikerre).
A The Mamas & the Papas szólistái 1968-ban jelentették be szakításukat a belső viszályok miatt, miután rögzítették a "The Papas & the Mamas" című albumot. Cass Elliot elárulta, hogy szólókarrierre vágyik. John Phillips később így emlékezett vissza: "Az idők megváltoztak. A Beatles mutatta az utat. Maga a zene egy olyan technológiai és kompozíciós komplexitás felé tartott, ami sokunkat maga mögött hagyott volna. Nehéz volt lépést tartani."
Az újraegyesülés és a tagok szólókarrierje
1971-ben a csoport szólistái újra egyesültek, hogy rögzítsék az utolsó albumot. A gyűjtemény a "People Like Us" nevet kapta. A lemezt csak azért adták ki, mert ez a feltétel szerepelt a szerződésben. Szó sem volt gyümölcsöző együttműködésről, és nem sokkal az album megjelenése után ismét feloszlottak.
Cass Elliotnak sikeres szólókarrierje volt, turnézott az Egyesült Államokban és Európában. Gyakran szerepelt a televízióban, két különleges műsorban is, a "The Mama Cass Television Program"-ban 1969 januárjában az ABC-n, és a "Don't Call Me Mama Anymore"-ban 1973 szeptemberében a CBS-en. Olyan slágereket rögzített, mint a "Make Your Own Kind of Music" és az "It's Getting Better", de soha nem múlta felül két Dunhill Records albumát, a "Dream a Little Dream" (1968) és a "Bubblegum, Lemonade, and ... Something for Mama" (1969) címűeket. Elliot szívleállásban hunyt el Londonban 1974. július 29-én, miután befejezett egy két hetes fellépést a Palladiumban. Mindössze 32 éves volt.
John Phillips country-befolyásos szólóalbuma, a "John Phillips (John, the Wolf King of L.A.)" kritikai elismerést kapott, de kereskedelmi siker nem volt, annak ellenére, hogy a "Mississippi" című kislemezt is tartalmazta, amely 32. helyezést ért el az Egyesült Államokban. Phillips a hetvenes évek nagy részében heroinfüggőséggel küzdött, és 1980-ban letartóztatták és elítélték kábítószer-terjesztés összeesküvéséért, amiért 1981-ben egy hónapot töltött börtönben. Későbbi éveiben a New Mamas and the Papas-szal lépett fel, és revival show-kban és televíziós különkiadásokban szerepelt. John Phillips 2001. március 18-án hunyt el.
Denny Doherty szólókarrierje a "Whatcha Gonna Do?" (1971) megjelenése után hanyatlott. A "Waiting for a Song" (1974) című albumot nem adták ki az Egyesült Államokban. Doherty a színpad felé fordult. Később a "New Mamas and the Papas"-szal is fellépett. Denny Doherty 2007. január 19-én hunyt el rövid betegeskedés után, 66 évesen.
Bár Michelle Phillips egyetlen szólóalbuma, a "Victim of Romance" (1977) csekély hatást gyakorolt, sikeres színésznői karriert épített ki. Filmjei között szerepel a "The Last Movie" (1971), a "Dillinger" (1973), a "Valentino" (1977), a "Bloodline" (1979), a "The Man with Bogart's Face" (1980), az "American Anthem" (1986), a "Let It Ride" (1989) és a "Joshua Tree" (1993). Michelle Phillips "California Dreamin'" címmel memoárt adott ki 1986-ban, ugyanabban az évben, amikor John Phillips is kiadta a sajátját. Michelle Phillips az egyetlen élő tagja az eredeti kvartettnek.
Örökség és popkulturális hatás
A The Mamas & the Papas csoport dalaival a hatvanas évek hippi korszakának egyik meghatározó hangzását hozta el. A pop-kultúrára gyakorolt hatásuk a mai napig érezhető. A "California Dreamin'" például felcsendült a népszerű "Stranger Things" sorozatban. 2023-ban a "California Dreamin'" című dokumentumfilm jelent meg a streaming platformokon, amely részletesen bemutatja a Los Angeles-i zene aranykorát. Ezenkívül a rajongók ritka koncertfelvételek újrakiadásait is megkapták. 2024-ben hivatalos digitális kiadásban jelent meg a Monterey Fesztiválon adott fellépésük. 2026 februárjában a zenei közösség megünnepelte a debütáló album, az "If You Can Believe Your Eyes and Ears" 60. évfordulóját. A "Monday, Monday" kislemez is megünnepelte nagy jubileumát. Tekintélyes kiadványok új elemző cikkeket publikáltak a csoport popkulturális hatásáról.