Amikor egy nő megtudja, hogy babát vár, azonnal egyfajta védőburokba vonja magát, tele álmokkal és reményekkel. De van egy másik, valóságos védőburok is, amely a természet legcsodálatosabb mérnöki alkotása: a magzatburok. Ez a vékony, de rendkívül ellenálló hártya, amely a magzatvizet és a fejlődő életet körbeveszi, sokkal több, mint egy egyszerű tartály. Ez a méhen belüli élet alapvető feltétele, a baba első otthona, ahol a hőmérséklet, a tápanyagellátás és a mozgástér tökéletesen szabályozott. De mi történik, ha ez a tökéletes egyensúly megbomlik, és a burok idő előtt feladja a szolgálatot?
A magzatburok felépítése és funkciója
A magzatburok nem egyetlen rétegből áll, hanem két, egymással szorosan összetapadó hártyából: a belső amnionból és a külső chorionból. Ezek a rétegek együtt alkotják azt a zsákot, amely megtelik a létfontosságú magzatvízzel. A hártya magzat felőli, belső oldala az amnion réteg, az anya felől pedig a chorion réteg helyezkedik el. Az amnion közvetlenül a magzatot és a magzatvizet veszi körül, rendkívül ellenálló, de rugalmas. A magzatburok kialakulása már a terhesség nagyon korai szakaszában, a fogantatást követő napokban megkezdődik. Ez a kettős rétegű struktúra biztosítja, hogy a magzatvíz, amely kezdetben főként az anyai vér plazmájából származik, később pedig a baba vizeletéből és a tüdőváladékából áll össze, zárt rendszerben maradjon. Már korai terhességben is látható az amnionűr, amiben kezdetben csak szerózus, tiszta folyadék van, amit az embriót, később a magzatot körülvevő sejtek termelnek. A későbbiekben, ahogy a kisbaba veséi kifejlődnek, és elindul a vizelet termelése, a magzatvíz jelentős részét a magzati vizelet fogja alkotni, emellett természetesen továbbra is ott lesz a környező sejtek által termelt folyadék, emellett magzati sejtek is kerülnek majd bele. A magzatvíz folyamatosan termelődik, de menet közben a magzat nyelni is fogja azt, ami segít egyensúlyt teremteni a magzatvíz mennyiségében. A magzatburok a természet legprecízebb védelmi rendszere.
A magzatburok fő funkciója a magzatvíz megtartása. De miért olyan létfontosságú ez a folyadék? A magzatvíz szerepe sokrétű, és messze túlmutat a puszta hidraulikus védelem biztosításán. A magzatvíz párnaként veszi körbe a kisbabádat az anyaméhben. Így amikor a méh dolgozik, az összehúzódások nyomóereje eloszlik a babát körülvevő vízben. Emiatt a méhlepény kevésbé nyomódik össze és jobb a baba oxigénellátása, emiatt stabilabb a pulzusa. Másodszor, a magzatvíz biztosítja a hőszabályozást. Állandó, optimális hőmérsékletet tart fenn, függetlenül az anya környezeti hőmérsékletének kisebb ingadozásaitól. Harmadszor, és talán a legfontosabb, a magzatvíz elengedhetetlen a magzati mozgás és a csontváz fejlődéséhez. A magzat korlátok nélkül lebeghet és mozoghat, ami elengedhetetlen az izmok és ízületek megfelelő fejlődéséhez. Ezen túlmenően, a megfelelő mennyiségű magzatvíz kritikus a tüdő fejlődéséhez. A baba folyamatosan „lélegzi” be és ki a magzatvizet, ami segít a tüdő légzőhólyagjainak, az alveolusoknak a kitágulásában és érésében. Végül, a magzatvíz szerves része a magzat táplálkozásának és emésztésének. A baba iszik a magzatvízből, ami segít a nyelőcső és a gyomor-bél traktus fejlődésében.
Spontán burokrepedés és idő előtti burokrepedés (PROM)
A magzatot védő burok egészséges terhesség esetén egészen a terhesség végéig ép marad, és csak a szülés megindulásakor, vagy valamikor a vajúdás és szülés folyamán reped meg, és folyik el a magzatvíz. A szülés kezdődhet úgy is, hogy megreped a burok, és elfolyik a magzatvíz, és ezt követi a méhtevékenység, vagyis a fájások kialakulása, de gyakran először a fájások jelentkeznek, és csak később reped meg a magzatburok spontán, időnként csak közvetlenül a magzat világrajövetele előtt. A szülő asszonyok mintegy tíz-húsz százaléka érzi a szülés kezdetét a magzatvíz elfolyásából, amikor is a magzatburok minden előzmény, fájás nélkül reped meg. Amikor a magzat érett, s készen áll a megszületésre, a burokrepedés után magától megkezdődik a vajúdás, majd megszületik a baba. A burok spontán repedése általában akkor következik be, amikor a méhszáj már csaknem teljesen kitágult.
Azonban idő előtti burokrepedés gyakorlatilag bármikor előfordulhat, a koraszülések mintegy fele, a normál szülések úgy tíz százaléka kezdődik így. Idő előtti burokrepedésről akkor beszélünk, ha a magzatburok a fájástevékenység megindulása előtt megreped, de ez a terhesség bármelyik időszakában előfordulhat. Átlagos előfordulási gyakorisága 10%. Ez magas szám. Amikor a magzatburok még a szülés megindulása előtt, de a terhesség időben történő, normális lezajlása közben megreped, azt orvosi nyelven Premature Rupture of Membranes (PROM) néven ismerjük. Ez azt jelenti, hogy a hártyák megrepedtek a méhszáj kitágulása előtt. A valódi aggodalom akkor merül fel, ha ez a folyamat jóval a terminus, vagyis a 37. terhességi hét előtt következik be.
A koraszülött korai membránrepedés (PPROM)
A várandósok mintegy két százalékánál az idő előtti burokrepedés a betöltött 37. hét előtt történik. Ez az egyik leggyakoribb oka az idő előtti szülésnek, és jelentősen növeli a csecsemő halálozási és morbiditási arányát. A kimenetel szempontjából kritikus tényező, hogy a burokrepedés hányadik terhességi héten történik. Az orvostudomány különbséget tesz a burokrepedés mértékében is. Lehet szó egy nagymértékű, hirtelen folyadékvesztéssel járó repedésről, amikor a magzatvíz nagy része azonnal elfolyik, vagy egy apró, magasabban elhelyezkedő repedésről, az úgynevezett magas repedésről, amely csak csepegést okoz. Amennyiben a burok a belső méhszáj magasságában reped meg, akkor általában jelentősebb mennyiségű magzatvíz folyik el, melynek felismerése nem jelent nehézséget. Magas burokrepedés esetén azonban, a burok magasabban reped meg, a vízfolyás sokszor minimális, szivárgásszerű, tehát felismerése nem egyszerű.
A PPROM okai és tünetei
A PPROM pontos oka gyakran ismeretlen, ami különösen frusztrálóvá teszi a kezelést. Azonban a kutatások számos kockázati tényezőt és lehetséges kiváltó okot azonosítottak, amelyek nagy része a fertőzésekhez köthető. Dr. Orosházi Attila szülész-nőgyógyász betekintést enged e témába. A méhen belüli fertőzés (chorioamnionitis) és az alsó genitális traktus fertőzései felelnek a PPROM esetek jelentős részéért. A fertőzések (különösen a hüvelyi fertőzések, mint a bakteriális vaginózis) a PPROM vezető okai. A baktériumok gyulladásos választ váltanak ki, és olyan enzimeket termelnek, amelyek lebontják a magzatburok kollagénjét és fehérjéit, meggyengítve azt. A betöltött 24. hét után fájástevékenység nélkül megrepedt burok esetén (PROM) az oka lehet anyai fertőzés, diagnosztikus beavatkozás (pl. amniocentesis), a méhnyakon a terhesség előtt végzett műtét és sok esetben ismeretlen, spontán tényező is. Bár a PROM pontos genetikai okai nem teljesen ismertek, egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a koraszülések családi előfordulása növelheti a kockázatot. Bizonyos életmódbeli döntések és étkezési szokások befolyásolhatják a PROM kockázatát.
A burokrepedés felismerése
A burokrepedés felismerése néha egyértelmű, máskor viszont rendkívül nehéz, különösen, ha a szivárgás csekély. A kismama általában hirtelen, nagy mennyiségű, meleg folyadék elfolyásáról számol be, amely nem állítható meg. Azonban a magas repedések esetén csak kis mennyiségű, folyamatos csepegés tapasztalható, ami könnyen összekeverhető a terhesség alatt gyakori hüvelyi folyással vagy a stresszinkontinencia miatt fellépő vizeletszivárgással.
A PROM elsődleges tünete a magzatvíz hirtelen felszabadulása a hüvelyből. Ez jelentkezhet szökkenésként vagy lassú szivárgásként. Egyéb tünetek közé tartozik a megnövekedett medencei nyomás és az összehúzódások. A magzatvíz szivárgása általában folyamatos, és nem állítható meg a medenceizmok szorításával, ellentétben a stresszinkontinenciával. A magzatvíz általában színtelen, tiszta vagy enyhén rózsaszínes, és jellegzetes, enyhén édeskés szagú. Ezzel szemben a vizeletnek általában ammónia szaga van, és sárgásabb. A szivárgó vagy ömlő magzatvíz mennyisége attól függ, hogy a burok melyik részen repedt meg. Ha a méh felső részén, akkor cseppenként is szivároghat. Ha a burok az alsó részen repedt meg, akkor is lehetséges, hogy csak kisebb mennyiségű víz csordogál a kisbaba feje előtti részből, más esetben viszont nagyobb mennyiségű víz is távozhat.
Diagnosztikai módszerek
- Anamnézis és fizikai vizsgálat: Az orvos megkérdezi a folyadék elfolyásának időpontját, mennyiségét és jellegét.
- Nitrazine teszt: Ez a teszt a hüvelyváladék pH-értékét méri. A normál hüvelyváladék savas (alacsony pH), míg a magzatvíz lúgos (magas pH).
- Fern teszt (Páfrány teszt): A hüvelyből vett mintát mikroszkóp alatt vizsgálják. A magzatvíz megszáradva jellegzetes páfránymintázatot mutat.
- Amnisure vagy más immunológiai tesztek: Ezek a modern tesztek a magzatvízben nagy koncentrációban lévő fehérjéket (pl. AFP, IGFBP-1) detektálják a hüvelyváladékban.
- Betét használata: A betét használata rendkívül egyszerű, könnyen felismerhető az elszíneződés. Pontossága 90% körüli. Képes a magzatvízszivárgást megkülönböztetni a vizelettől, gombás fertőzéstől.
Azáltal, hogy a várandós önállóan, egyszerűen, bármikor elvégezheti a tesztet, azokban a fent említett esetekben, amikor nagyobb valószínűséggel számolhatunk idő előtti burokrepedés lehetőségével, a teszt megnyugtató segítséget jelenthet. Tapasztalatom szerint a kismamák magabiztosabbak, nyugodtabbak, ha a terhességük alatt zajló folyamatokat kontrollálni tudják.
A PPROM kezelése és kimenetele
Ha a burokrepedés bebizonyosodik, azonnal el kell kezdeni a monitorozást, figyelembe véve a terhesség aktuális hetét. A kezelés és a prognózis drámaian eltér a terhesség hetének függvényében. A PPROM kezelése a terhességi kortól, valamint az anya és a magzat egészségi állapotától függ. Ezek magukban foglalhatják a kórházi kezelést, antibiotikumokat, kortikoszteroidokat és monitorozást. A PROM-ban szenvedő nők prognózisa nagymértékben függ a terhességi kortól, amelyben a betegség jelentkezik, és az állapot kezelésétől.
Pre-viabilitás (24. hét előtt)
Ha a burokrepedés a 24. hét előtt történik, a helyzet rendkívül súlyos. Ezen a héten a magzat még nem életképes a méhen kívül, és a legnagyobb veszélyt a tüdőfejlődés leállása jelenti. A súlyos oligohydramnion (nagyon kevés magzatvíz) miatt a tüdő nem tud kitágulni, és nem fejlődnek ki az alveolusok. Ebben a korai szakaszban a cél a terhesség meghosszabbítása, a fertőzés megakadályozása és a magzatvíz pótlásának mérlegelése (amnioinfúzió), bár ez utóbbi még kísérleti fázisban van. A kismamának szigorú ágynyugalomra van szüksége, gyakran kórházi felügyelet mellett. A szülőknek rendkívül nehéz döntésekkel kell szembenézniük, mivel a hosszú távú prognózis a 22-23. héten történt PPROM esetén rendkívül rossz lehet. Bár a teljes ágynyugalom hatékonysága PPROM esetén nem teljesen bizonyított, a szigorú pihenés és a fizikai aktivitás minimalizálása javasolt. Ez csökkenti a nyomást a méhnyakon és a burokrepedés helyén, potenciálisan segítve egy kisebb repedés bezáródását, és minimalizálva a további folyadékvesztést.
Korai érettség (24-34. hét)
Ez az az időszak, ahol a modern szülészet a legnagyobb sikereket éri el a PPROM kezelésében. Az egyik legfontosabb lépés a látencia, azaz a burokrepedés és a szülés megindulása közötti idő meghosszabbítása. Ezt elsősorban széles spektrumú antibiotikumok adásával érik el. Az antibiotikumok célja nem feltétlenül az, hogy lezárják a repedést, hanem hogy megakadályozzák a felszálló fertőzést, amely a méhbe juthat a hüvelyből. A 24. és 34. terhességi hét között a legfontosabb beavatkozás a kortikoszteroidok (pl. Dexamethason vagy Betamethason) adása az anyának. Ezek a szteroidok felgyorsítják a magzat tüdőjének érését, segítve a szörfaktáns termelődését. A szörfaktáns egy anyag, amely megakadályozza, hogy a tüdő légzőhólyagjai összeessenek a születés után. Bár a szteroidok teljes hatása 48 óra elteltével érvényesül, az orvosok általában azonnal beadatják a PPROM diagnózisa után, ha a várandósság ezen kritikus szakaszában van. Néha a burokrepedés méhösszehúzódásokat indít el. Ilyenkor méhizom-lazítókat (tocolyticumokat) lehet alkalmazni, de csak rövid ideig (általában 48 órára), hogy időt nyerjenek a szteroidok kifejtésére és az anya esetleges átszállítására egy magasabb szintű ellátást biztosító centrumra. A magzatburok repedése megszünteti a magzatvíz steril környezetét védő fizikai gátat. Ez megnyitja az utat a hüvelyben és a végbélnyílás környékén élő baktériumok számára, hogy feljussanak a méhbe.
Késői érettség (34-36. hét)
A 34. terhességi hét után a helyzet jelentősen megváltozik. Ekkorra a magzat tüdeje már általában kellően érett ahhoz, hogy a születés után megfelelően működjön, és a koraszüléssel járó súlyos kockázatok jelentősen csökkennek. A legtöbb szakmai irányelv azt javasolja, hogy a 34. hét utáni PPROM esetén a szülést rövid időn belül (általában 24-48 órán belül) meg kell indítani. A szülés megindítása általában méhszájérlelő gyógyszerekkel vagy oxitocin infúzióval történik. Természetesen, ha a burokrepedés után a szülés magától beindul, vagy a méhszáj már kedvező, az orvosok engedik a természetes folyamatot. Ha a kórházba érve nem érzel fájásokat, a felvételi vizsgálat után várakozás következik. Az orvosod az adott kórházban érvényes protokoll szerint 12-24 órát is várhat, mielőtt szülésbeindítás mellett döntene. Sok nőnek a PROM után is lehet normális szülése, különösen, ha az a terhességi ciklus alatt történik.
Lehetséges szövődmények
A PROM szövődményei közé tartozik a koraszülés, lepényleválás, köldökzsinór előreesés és a méhűri fertőzés is. Amikor a burok megrepedt, a magzatvíz folyamatosan szivárog. Túl korai burokrepesztés esetén, amikor a szülésig túl sok idő telik el, kialakulhat felszálló fertőzés a méhszáj, a hüvely, és a külvilág felől, hiszen az eddig fizikai akadályt képező réteget megszüntetjük. Ilyen előfordulhat akkor is, amikor a szülés burokrepedéssel indul, viszont nem alakul ki megfelelő méhtevékenység, és a szülés elhúzódik. Ezekben az esetekben az anyának adott antibiotikummal tudjuk a fertőzés lehetőségét csökkenteni. A chorioamnionitis a magzatvíz és a magzatburok bakteriális fertőzése. Veszélyes, mert a baktériumok a véráramba jutva súlyos anyai szeptikus állapotot, valamint magzati szepszist (véráramfertőzést) okozhatnak, ami életveszélyes lehet. Tünetei közé tartozik az anyai láz, a gyors pulzus és a méh érzékenysége, a méh érzékenysége és a kellemetlen szagú hüvelyi folyás. Ha a chorioamnionitis gyanúja felmerül, a szülést azonnal meg kell indítani, függetlenül a terhesség korától. Ebben az esetben már nem várnak a szteroidok hatásának beálltára, hanem intravénás antibiotikumokat adnak az anyának, és megkezdik a szülést. A fertőzés a magzatot is elérheti a magzatvíz lenyelésén vagy a véráramon keresztül. A magzati szepszis (véráramfertőzés) a koraszülött csecsemők egyik vezető haláloka. Miután a burok megrepedt, a magzatvíz folyamatosan szivárog.
- Köldökzsinór kompresszió: A magzatvíz nélkül a köldökzsinór könnyebben összenyomódik, ami csökkenti az oxigén- és tápanyagellátást. Szintén nagyon ritka komplikáció a magzati köldökzsinór előesése. Ez akkor következik be, ha a magzati fej nem rögzült kellőképpen a medence bemenetén, vagy a burokrepesztést követően magzatvíz nyerése céljából kibillentik. Ilyenkor a kiömlő magzatvíz a köldökzsinórt magával sodorhatja, majd a magzati fej azt rányomhatja a csontos medencére, így a működését károsítja. Ez a szövődmény azonnal látszik a magzati szívműködést regisztráló görbén, és azonnali beavatkozást, legtöbb esetben császármetszést igényel.
- Tüdőhypoplasia: Ahogy már említettük, a magzatvíz szükséges a tüdő mechanikai tágításához.
- Magzati deformitások: Ha a magzatvíz hiánya miatt a méh fala szorosan körülveszi a magzatot, a magzat mozgása korlátozottá válik.
A burok "gyógyulása"
A burok önálló „meggyógyulása” a legtöbb esetben nem valószínű, hiszen az erek hiánya miatt a magzatburok korlátozottan képes a regenerációra. Bár ritkán, de előfordulhat, hogy egy kisebb, magasabban elhelyezkedő repedés a magzatburokon spontán bezáródik. Különösen igaz ez, ha a repedést valamilyen külső beavatkozás (pl. amniocentézis) okozta, és nem gyulladásos folyamat indította el. Ez a jelenség az egyik oka annak, hogy az orvosok bizonyos esetekben (különösen a 24. hét előtt) a szigorú ágynyugalom mellett a várakozó álláspontot választják. A repedés bezáródásának esélye azonban jelentősen csökken, ha a repedés nagy, vagy ha a háttérben súlyos fertőzés áll.
Amniopatch technika
Az amniopatch technika lényege a következő: a sérült magzatburok szétvált anyai (ún. amnionális, erekben sokkal gazdagabb) és magzati (ún. chorionális, erekben szegényebb) lemezeihez közel az amnionzsákba vérlemezke koncentrátumot fecskendezünk, melyet közvetlenül egy cryoprecipitátumokat (a lefagyasztott, majd újból szobahőmérsékletűre melegített vérplazma tetején kicsapódó üledék, mely főleg fibronektint és Vlll-as véralvadási faktort tartalmaz) tartalmazó oldat követ. A folyamat eredményeként képződött anyagok a két membrán összeillesztésével fokozzák a burok vérellátását, ezen kívül serkentik a magzatburkot alkotó sejtek aktivációját, és így az általuk végzett természetes helyreállító mechanizmust. A beavatkozás az idő előtti burokrepedés tüneteit mutató kismama kivizsgálásával kezdődik. A vizsgálatok a beavatkozásra való alkalmasság (magzat állapota, repedés mérete, valószínűsíthető oka, fertőzés jelenléte) kiderítését szolgálják. Ezután 3 nap megfigyelési idő következik, remélve a magzatburok esetleges spontán záródását. A beavatkozást pár nap ágynyugalom és antibiotikum kezelés követi, szükség szerint méhizom relaxáló szerek egyidejű alkalmazásával. Az amniopatch technika kipróbálásra került már spontán és az orvosi beavatkozások kapcsán keletkezett (pl. amniocentesis) PROM-ok esetén is.
Az amniopatch technika kockázatai
- A beavatkozáshoz használt tű felsérthet bizonyos hasi szerveket.
- A folyamat során a magzatvíz fertőződhet.
- Extrém ritka esetben transzfúziós kockázatként fertőzés alakulhat ki.
- A beavatkozás közben, a vérlemezke aktivációja során bizonyos vazoaktív anyag, ún. szerotonin szabadulhat fel nagyobb mennyiségben, mely a magzati vérnyomás és pulzusszám kedvezőtlen változásain keresztül magzati szívmegállást eredményezhet.
- Az amniopatch bizonyos esetekben amnionszalagok kialakulását okozhatja, melyek a magzat normális fejlődését esetlegesen akadályozhatják.
Az olvasottak alapján kijelenthetjük: az amniopatch technika korántsem veszélytelen és nem is alkalmazható minden idő előtti burokrepedésnél. Viszont ennek az úttörő technikának megkérdőjelezhetetlen előnye, hogy esélyt adhat.
A burokrepesztés: mesterséges beavatkozás
A burokrepesztés az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás, amivel magyarországi szülészeteken találkozhatsz. Ezt az ártatlannak tűnő beavatkozást a szülések körülbelül 60%-ánál alkalmazzák, tehát kijelenthetjük, hogy ez egy rutin beavatkozás, ami a kórházi szülések forgatókönyvének szinte állandó eleme. A mesterséges burokrepesztés (angolul AROM, artificial rupture of membranes) természetesen csak akkor jöhet szóba, ha a magzatburok még ép a kórházi felvétel során, tehát még „nem ment el a magzatvíz”. Sokan éppen emiatt gondolják azt, hogy a burokrepesztés azért szükséges, merthogy a magzatburoknak már meg kellett volna repednie, hiszen a vajúdás burokrepedéssel kezdődik és pont. Sajnos ezt a tévhitet a tévé és a média folyamatosan táplálja: szinte klisé, ahogy a főhős egy hatalmas sikítás közepette mindent eláraszt a magzatvízzel és néhány perc múlva borzalmas kínok közepette megmenti egy orvos... Ehhez képest a valóság az, hogy a szüléseknek csak kb. 10-15%-a kezdődik burokrepedéssel és a szülések legnagyobb részénél a magzatvíz csak a vajúdás legvégén vagy a kitolási szakaszban távozik - illetve távozna, ha nem repesztenék meg a burkot.
Mikor végezhető burokrepesztés?
A burokrepesztés egyik feltétele az, hogy a magzati fej jól, és stabilan illeszkedjen a medence bemenetére. Ezt fizikális vizsgálattal lehet megállapítani, először külső vizsgálattal, majd belső, hüvelyi vizsgálattal. A másik feltétel, hogy ne legyen semmi olyan körülmény, ami a hüvelyi szülésnek ellenjavallatát képezi, ilyen körülmény lehet például a magzat harántfekvése. Amikor megállapította az orvos, hogy megfelelőek a körülmények a burokrepesztésre, akkor a kismama a hátán fekve felhúzza a lábait, és egy burokrepesztő műszer segítségével lehetőleg egy fájás alatt a burkot az orvos megrepeszti. Maga a burokrepesztés nem fájdalmas, hiszen a burokban nincsenek idegek. A burok repedésekor egy kis pukkanást viszont érezhetnek a kismamák, majd a meleg folyadék távozását a hüvelyből. Ami miatt a beavatkozás kellemetlen lehet, az maga a vizsgálat, hiszen alaposan körbe kell járni a méhszájat, meg kell vizsgálni, hogy a baba melyik része van elöl a burokrepesztés előtt. Ezután várni kell egy fájást is, ami önmagában se egy szuper érzés, és még a repesztés után ellenőrzésre van szükség a szövődmények kizárása érdekében. Ez a néhány perces esemény az éppen vajúdó kismamának valójában sokkal többnek tűnhet. A burokrepesztés után a méh erőteljesebb összehúzódásai miatt erősödnek a fájások, és a magzat feje közvetlenül a méhszájra nyomódva erőteljesebben tágíthatja azt. A ritka, de mégis potenciálisan veszélyes szövődmények miatt a burokrepesztés alatt, és egy ideig azt követően is folyamatos magzati monitorizálás szükséges, hogy időben észrevegyük a magzatot veszélyeztető állapotot.
A szülés beindulásáról
Mire jó a burokrepesztés?
A legtöbb burokrepesztés azért történik, mert a szülés folyamatát szeretnénk támogatni, a fájásokat erősíteni, vagy éppen a szülést szeretnénk beindítani ezzel a beavatkozással. Több tanulmány is született már, amiben azt vizsgálták, mennyire hatékony a burokrepesztés önmagában a szülés elősegítésére, és ezek között sok a kétes eredmény. Van olyan, ami azt mutatta ki, hogy nem befolyásolja a szülés folyamatát, ha megrepesztik a magzatburkot, és olyan eredmény is született, ami szerint segít lerövidíteni a vajúdást, mert a méhtevékenység hatékonyabb, és erősebb lesz, és a kisbaba feje közvetlenül a méhszájra illeszkedve azt hatékonyabban tudja tágítani. Ezt a „vitát” könnyen félre lehet tenni, hiszen sok esetben, amikor a szülés folyamatát támogatva burokrepesztésre kerül a sor, nem sokkal később azt már egy fájáserősítő (oxytocin) infúzió is követi. A burokrepesztéssel kapcsolatos felmérések összegzése során azt találták, hogy amikor a szülés elősegítésére együtt alkalmazták a burokrepesztést az Oxytocinos infúzióval, akkor hatékonyabb volt a méhtevékenység, és minimálisan ugyan, de csökkent a császármetszések előfordulási gyakorisága. A szülés elősegítése mellett egyéb esetekben is szükség lehet a burokrepesztésre. Ilyen az a helyzet, amikor a kisbaba szívműködésének a regisztrálása közben felmerül, hogy veszélyállapot van kialakulóban. Ilyenkor egyéb vizsgálatok, és beavatkozások lehetnek szükségesek, és ezek érdekében a burkot meg kell repeszteni. A magzat állapotának pontosabb megítélése céljából megrepesztve a burkot egyrészt információt nyerhetünk a magzatvíz színéről, mennyiségéről. A véres, vagy sötétzöld, borsópürészerű magzatvíz utalhat magzati veszélyállapotra. Másrészt közvetlenül a magzathoz férhetünk, és egyéb vizsgálatokat is végezhetünk, szükség esetén a magzati szívműködést közvetlenül is vizsgálhatjuk (nemcsak az anya hasán keresztül), de akár vért is tudunk venni a magzati fejbőrből, ami nagyon pontosan segít megmondani, hogy milyen állapotban van méhen belül a kisbaba. Szükség lehet a magzatburok megrepesztésére akkor, ha sürgős beavatkozással kell a magzatot hüvelyen keresztül világra segíteni, de a magzatburok még nem repedt meg. Ilyen beavatkozás lehet a vákuumos vagy a fogós szülés levezetése.
Mikor nem javasolt a burokrepesztés?
Tilos a burok megrepesztése akkor, amikor a hüvelyi szülésnek egyértelmű ellenjavallata ismert, ahogy korábban is írtuk, ilyen lehet például egy harántfekvés. Ismert vasa previa nevű eltérés esetén is tilos a burok megrepesztése. Ilyenkor a burokban a méhlepény erei szabadon futnak, amelyek megsértése esetén rendkívül súlyos vérzés következhet be. Nem javasolt továbbá a burokrepesztés akkor (vagy csak gondos előkészületek mellett), ha a magzati fej nem rögzült megfelelően. Vannak olyan esetek, amikor könnyen kibillen a koponya a medence bemenetéről a vizsgálat során, de a magzat külső megtartásával ezt az akadályt le lehet küzdeni. Ezt a vizsgáló orvos tudja a vizsgálat során megítélni, és a döntést ennek megfelelően lehet meghozni a burokrepesztés lehetőségéről.
A burokrepesztés kockázatai
A magzatvíz párnaként veszi körbe a kisbabádat az anyaméhben, így amikor a méh dolgozik, az összehúzódások nyomóereje eloszlik a babát körülvevő vízben. Emiatt a méhlepény kevésbé nyomódik össze és jobb a baba oxigénellátása, emiatt stabilabb a pulzusa. A méhnyak felső részére is ez a vízzel teli párna feszül és nem közvetlenül a kisbaba kemény fejecskéje. Viszont amikor megrepesztik a magzatburkot, akkor éppen ezt a párna-hatást szüntetik meg: a baba feje erőteljesen a méhnyaknak nyomódik és emiatt az összehúzódások turbó fokozatra kapcsolnak! Ezzel el is érkeztünk a burokrepesztés kockázataihoz! A legelső és legáltalánosabb kockázat az, hogy ez a hirtelen jövő erős fájdalom sok anyát levesz a lábáról, merthogy nagyon nehéz úgy hirtelen együttműködni ilyen erős összehúzódásokkal! Természetesen nemcsak az anyát éri derült égből villámcsapásként a turbó fokozatú vajúdás, de a babát is! Gyakran előfordul, hogy a baba pulzusa hirtelen megváltozik (leesik), ami további beavatkozásokat tesz szükségessé és méginkább kilendíti a szülést a maga természtes medréből.
Hál’Istennek nagyon ritka (0,25%), de mégis reális veszély az is, hogy ha a baba még magasan van a burokrepesztés idején a medencében, akkor a kizubogó magzatvíz kimoshatja a köldökzsinórt a hüvelybe, amit aztán a fejecskéje elszoríthat. Ez a köldökzsinór előesés esete, amire az egyetlen megoldás valóban az azonnali, sürgősségi császáros szülés! Sokkal hétköznapibb kockázata a burokrepesztésnek az is, hogy ezzel a művelettel közvetlen fertőzési kaput nyitnak és az óra ketyegni kezd, hogy mikorra „kell” a babának megszületnie! A burokrepesztést és a hüvelyi vizsgálatokat természetesen steril kesztyűvel végzik, de a vizsgálat során a hüvely alsó régiójában élő esetleges kórokozókat rögtön a célegyenesbe szállítják! Ezért is nagyon fontos - lenne - , hogy megrepedt vagy megrepesztett magzatburok esetén egyáltalán ne, vagy valóban csak a legeslegszükségesebb hüvelyi vizsgálatokat végezzék. Indított szüléseknél gyakrabban fordul elő az is, hogy a baba még nem vette fel azt a pozíciót, amiben a legkönnyebben át tudja navigálni magát a csontos medencén. Ha az arcocskája még a pocakod felé néz (OP pozíció) amikor megrepesztik a burkot, akkor bizony a szülés nagyon fájdalmas lesz, ugyanis ha már nincs magzatvíz, akkor még nehezebb a babának a forgolódás ahhoz, hogy az ideális pozícióban - arccal a popsid felé - kezdje meg az ereszkedését a medencében.
Miért végzik mégis ilyen gyakran?
Felmerül a jogos kérdés, hogy ha ilyen kockázatai vannak a burokrepesztésnek, akkor vajon miért végzik mégis ilyen gyakran ezt a beavatkozást? Erre három okot szoktak felhozni.
- A vajúdás felgyorsítása: Az első és leggyakoribb indok, ami miatt burokrepesztést végeznek az, hogy ezzel gyorsítani igyekeznek a vajúdás folyamatát. A legújabb kutatások viszont ezt a hatást teljesen egyértelműen, feketén-fehéren megcáfolták! A burokrepesztés valóban turbó erősségűre kapcsolja az össszehúzódásokat, de nem gyorsítja a folyamatot - ez volt a 2013-ban a Cochrane adatbázisban publikált meta-analízis megállapítása, amiben 15 korábbi nagyon jó minőségű véletlenszerűsített kutatás eredményét összesítették! Ráadásul, ha egy vajúdás azért húzódik el, mert a baba nem a legjobb pozícióban van a medencében való átjutáshoz, akkor a burokrepesztés méginkább lassítja és méginkább megnehezíti a szülést, mert „szárazon” még nehezebb lesz a babának a szükséges forgó mozgásokat elvégeznie!
- Az indítási protokoll része: A második ok, ami miatt burokrepesztést szoktak végezni az, hogy ez a beavatkozás általában az indítási protokoll része: először általában valamilyen prosztaglandin tartalmú gyógyszerrel (tabletta, hüvelygolyó, kúp) megérelik a méhszájat és mechanikusan tágítják (katéter, ballon), majd jónéhány óra elteltével a következő lépés általában a burokrepesztés és a mesterséges oxitocin hormon adagolása - ami a legtöbb esetben valóban beindítja a vajúdás folyamatát - igaz turbó fokozaton.
- A magzat állapotának pontosabb követése: A harmadik indok, ami szintén szükségessé teheti a burokrepesztést, az, ha a baba állapotát és a méhtevékenységet nagyon pontosan akarja követni az orvos, valamilyen kockázati tényező miatt. Ilyenkor a szakaszos monitorozás vagy a folyamatos CTG helyett egy érzékelőt rögzítenek a baba fejéhez és egy szondát vezetnek a hüvelyen keresztül a méhbe, ami méri az összehúzódások erejét.
A szülésre készülődve úgy gondolom fontos, hogy tudd, hogy milyen előnyökre és kockázatokra számíthatsz a burokrepesztés kapcsán, hogy ennek ismeretében, valóban informáltan és tudatosan tudj dönteni arról, hogy szeretnéd-e, elfogadod-e ezt a beavatkozást, amit nagyon nagy valószínűséggel javasolni fognak - rosszabb esetben kérdés nélkül elvégzik rajtad. Viszont ha úgy döntenél, hogy amennyire csak lehet elkerülnéd a burokrepesztést, akkor nagyon fontos, hogy ezt már jelezd a kórházi felvétel során és hogy erről tudjon a partnered is!
Amit jó, ha tudsz, ha elfolyt a magzatvíz
Amikor a magzatburok megreped és elfolyik a magzatvíz, fontos, hogy tisztában legyél a teendőkkel és a várható folyamatokkal.
- Őrizd meg a nyugalmad: Kapkodásra nincs ok.
- Használj betétet: Ez segít abban, hogy információt kapj a magzatvíz színéről és mennyiségéről.
- Figyelj a higiéniára: Mivel a burok megrepedésével nyitott az út a kórokozók előtt, nagyon fontos a higiénés szabályok betartása. Tusolj ülőfürdő helyett, tampon helyett betétet használj, és a szex sem javasolt.
- Értesítsd az orvost vagy a kórházat: Hívd fel a szülésznődet, orvosodat vagy a kórházat, ahol szülni fogsz, hogy megbeszéljétek a továbbiakat.
- Irány a szülészet: Ezt követően haladéktalanul indulj a kórházba.
- Utazás közben feküdj oldalt: Azokban az esetekben, amikor a szülés még nem indult el, és valamilyen ok miatt spontán megreped a magzatburok, ugyanez a szövődmény kialakulhat, ezért javasolt azoknak a kismamáknak, akiknek az otthonukban megreped a magzatburok, de a fájások még nem jelentkeznek, oldalt fekve utazni a kórházig.
A babával minden rendben van, nem marad „szárazon”. Ha a magzatvíz egy része el is folyik, állandóan termelődik helyette új. Fontos, hogy tudd, a PPROM diagnózisa szinte mindig kórházi felvételt és szigorú megfigyelést von maga után, különösen a 34. hét előtt. Magzati monitorozás (CTG): Rendszeres, naponta többszöri ellenőrzés a magzati szívhangok és a méhösszehúzódások tekintetében. Ez az időszak pszichésen rendkívül megterhelő lehet. A kismamák gyakran érzik magukat tehetetlennek és szorongónak, ami megköveteli a megfelelő pszichológiai támogatást is. A PPROM diagnózisa általában sokkhatásként éri a kismamát. A hirtelen jött fenyegetés, a tervezett szülésmenet felborulása és a hosszú hetekig tartó kórházi ágynyugalom komoly pszichés terhet ró a várandós nőre és a családjára. Gyakran merül fel a kérdés: „Mit csináltam rosszul?” Fontos hangsúlyozni, hogy a PPROM legtöbbször nem a kismama hibája, hanem biológiai és anatómiai tényezők összejátszása. A cél, hogy a kismama a passzív áldozat helyett aktív résztvevője legyen a kezelési folyamatnak, amennyire ez lehetséges. Ha a PPROM miatt a baba koraszülöttként jön világra, a kezelés a Neonatális Intenzív Osztályon (NICU) folytatódik. A hosszú távú prognózis szorosan összefügg a terhességi korral. A 32. hét után született babák többsége hosszú távon egészségesen fejlődik, míg a 24-28. hét között születettek esetében a neurológiai problémák (pl. cerebrális parézis) kockázata magasabb.
tags: #magzatburok #mitol #gyogyul #vissza