A várandósság alatt vannak olyan csodás pillanatok, amelyekre örökké emlékezni fogsz, bármilyen idős leszel te vagy a gyermeked. Ilyen az, amikor a terhességi teszt pozitív eredményt mutatott, vagy az, amikor az ultrahangon először pillantottad meg őt, és hallottad a szívverését. A magzat fejlődése lenyűgöző folyamat, amely során a kis jövevény fokozatosan nyeri el érzékszerveit és válik fogékonyabbá a külvilág ingereire.
A babád már jóval azelőtt mocorog, hogy te ténylegesen bármit is éreznél. A mozgása pedig sokat változik, ahogy nő és fejlődik. 6-8. 9. hét: a nemrégiben kifejlődött karjait és lábait mozgatja. 10. 12. 14. 15. hét: szophatja az ujját. A baba mozgása fokozatosan erősödik, míg egyszer csak érezni fogod. A mozgások először szelídek lesznek, és úgy érezheted, mint egy kis csapást, vagy néhány buborék kidurranását, kissé hullámzó érzés lehet. Néha úgy érzed, mintha túl sok levegő lenne odabent, és az mocorogna.
A felgyorsulás a baba első észrevehető mozdulataira utal, amelyeket az anya érez a terhesség alatt. Sok kismama számára izgalmas mérföldkő a gyorsulás, hiszen kézzelfogható jele annak, hogy a baba növekszik és fejlődik. Ezek a korai mozgások enyhe csapkodásnak, buborékoknak vagy pillangóknak tűnhetnek a hasban, és általában a terhesség 16. és 25. hete között tapasztalhatók. A gyorsulás az a kifejezés, amikor egy terhes nő először érzi, hogy babája megmozdul. Ezek a mozgások akkor jelentkeznek, amikor a magzat aktívabbá válik, és az anya teste alkalmazkodik a terhességhez. Az első babaváráskor lehet, hogy kicsit hosszabb idő, mire beazonosítod, hogy ez bizony a kis lakó volt. A második, harmadik kisbabádnál már egyértelműen tudni fogod, miről is van szó. Előfordulhat, hogy ilyenkor már korábban, azaz a 16. hét környékén felismered, hogy a babád megmozdult.
A baba nincs állandóan mozgásban. Vannak időszakok, amikor csak pihenni és aludni akar. Ne aggódj, ha nem látsz sok mocorgást az ultrahangos vizsgálat során, mivel a baba sokat alszik. A várandósság vége felé a baba egyre hosszabb ideig pihen. Ezek a pihenőidők általában 20 percig tartanak, bár akár 50-75 perc is lehet egy-egy nyugalmi periódus.
Próbálj ráhangolódni a babád ritmusára, azaz az ébrenléti órák alatt a baba mozgási mintájára. Ahogy a várandósság előrehalad, könnyebb lesz ezt a ritmust kitapasztalni. Ha nem összpontosítottál ezekre az érzésekre, lehet, hogy nem érzékelted a mozgásokat. Annak érdekében, hogy jobban tudj összpontosítani, feküdj a bal oldaladon, és támaszd meg a pocakod. Polcold fel a lábad, egyél valami finomat, és lazíts. A kisbabád lehet, hogy alszik, miközben te mozogsz, de arra, hogy megálltál, lenyugodtál, és eszel, felébred. Igyál valami nagyon hideget. Kelts valami zajt. Ha a baba elkezd mozogni, minden rendben, valószínűleg jól van.
Ha a baba kevésbé mozog, előfordulhat, hogy nem kap elegendő tápanyagot vagy oxigént a placentán keresztül. Ha nem érzed a magzatmozgást, akkor az orvos berendelhet a kórházba, hogy ott a megfelelő műszerekkel megfigyeljék a kicsit és téged is. Figyelemmel fogják kísérni a baba szívverését, feltérképezik a dolgokat odabent: a baba méretét és az őt körülvevő magzatvíz mennyiségét. Szerencsére a legtöbb esetben az ilyen ellenőrzések azt mutatják, hogy minden rendben van, és a baba egészséges. Ebben az esetben hazaengednek, de a továbbiakban szorosabb megfigyelésre lesz szükség a részedről.
A magzat fejlődő érzékszervei
Az első érzékelő receptorok már a 7. héten megjelennek a száj környékén, és a 15. hétre a magzat testének szinte minden pontján megtalálhatóak az érzékelő receptorok. Ezek a sejtek azonban önmagukban még nem elegendőek a fájdalom megéléséhez. Az ingereknek el kell jutniuk a központi idegrendszerbe, ahol az agy értelmezni tudja azokat.
Tapintás
A tapintás talán a magzat legfontosabb érzékelési lehetősége, hiszen már a 7. héten megfigyelhető a tapintási reflexe. Először az arc, majd az ujjak és a lábak, a törzs, majd a 30-32. hétre szinte az egész teste képes érzékelni - hideget-meleget, nyomást, fájdalmat, érintést. Már az első trimeszterben megfigyelhető, hogy ha megérinti valami az arcát, elfordítja a fejét, oda nyújtja a kezét, hogy hárítsa. A terhesség során a baba mindig tapint valamit, hiszen hozzáér a magzatvíz, érzékeli a méh falát, odabújik a méhlepényhez, megérinti a köldökzsinórt vagy a saját arcát, sőt szopja az ujját is. A tízhetes magzat már reagál az érintésre. Testének - tapintásra, mint érzékelésre való - érzékenysége lépésről lépésre alakul ki. Először az arc és a nemi szervek környéke válik érzékennyé, ezután az ujjak és a lábak következnek, majd a törzs, mignem a 32. hét környékére szinte teljes testével képes lesz hideget/meleget, nyomást vagy fájdalmat érzékelni a magzat. A fejlődési folyamat részeként a baba megismerkedik saját testével is, szívesen tapogatja arcát, egyéb testrészeit, vagy az őt körülvevő környezetet, a köldökzsinórt és a méhfalat. Az ikrek egymást is megérintik, simogatják az anyaméhben.
A 16. hét környékén a baba már reagál a fényre, bár a szemei még zárva vannak. Ha erős fény éri a hasfalat, a magzat elfordul vagy védekező mozdulatokat tesz. Ugyanez figyelhető meg a hangok esetében is. Ezek a reakciók azt mutatják, hogy a magzat folyamatosan monitorozza a környezetét.
Hallás
A baba füle már a 8. héten elkezd formálódni, azonban idő kell ahhoz, hogy a megfelelő helyre kerüljön, és megfelelően funkcionáljon is. A baba eleinte csak tompa zajokat hall, főleg az anyuka szervezetének hangjait - az emésztését, a szívverését, a levegővételét. A terhesség 24. hetében a baba hallása teljesen kialakul, ekkor már a külvilág zajai is eljutnak hozzá - habár az őt körülvevő közeg nagyban tompítja ezeket. A terhesség harmadik trimeszterében már kezdi megkülönböztetni a hangokat, a zajokat az emberi beszédtől, és a vége felé már a szülei hangját is el tudja különítani mások beszédétől, ezért lehetséges az, hogy az újszülött felismeri az anyja és az apja hangját, és nyugtatóan hat rá a közelségük. Az újszülött már egy-két nap után felismeri az addig megszokott zajokat, hangokat, például ha a terhesség alatt az anyuka egy dalt sokszor hallgatott vagy énekelt, az megnyugtatja a picit.
A hallás az egyik első érzékszerv, amellyel gyermekünk észleli a külvilágot. A fejlődése elején még csak a rezgéseket észleli, majd fokozatosan eljut hozzá a külvilág, köztük a szülők hangja. Kezdetben a magzat az akusztikus (körülötte lévő hangok) és tapintási ingereket ugyanazokon az idegpályákon keresztül érzékeli. A harmadik élethéten a fül, a hatodik héten pedig a fülkagyló is elkezd fejlődni klasszikus spirálképződményében. Ettől kezdve a magzat hallásfejlődésének négy fő szakasza van. A cochlea (belső fül, csiga, csigajárat) a huszonegyedik héten kapcsolódik az agykéreghez. A huszonnegyedik héten a baba hallani kezd a fülén keresztül. ez a szakasz jelzi az agyi tevékenység első formájának kezdetét. A 30. héten a magzat hallása odáig fejlődött, hogy képes érzékelni az anyai testben zajló hangokat, különösen a szívverést. Csak később lesz képes megkülönböztetni szülei hangját. Ebből kifolyólag nagyon fontos, hogy minél hamarabb elkezdjünk beszélni a babával, hogy születése után megismerje és felismerje azokat a hangokat, amelyeket szeret. A gyermek nyugalmának megőrzése érdekében tanácsos, hogy a magzat hallását ne tegye ki különösen erős hangoknak. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a hangos zajok fokozzák a szívverést és a magzat mozgását, ellentétben a dallamos zenével, amely ellazítja a babát.
Ízlelés és szaglás
A magzat már a 10. héttől lenyeli a magzatvizet, azonban ízlelőbimbói csak a 15. héten alakulnak ki teljesen. Ekkortól már érzékeli a víz ízét, sőt egyes ízeket jobban szeret, mint másokat: ha édeskés a víz, többet nyel, ha sós vagy keserű, akkor abbahagyja. A magzatvíz ízét az anyuka által megevett ételek ízei is befolyásolják, éppen ezért a baba későbbi ízlésvilága már a terhesség alatt kialakul. Megfigyelték, hogy ha például a kismama terhessége során rendszeresen fogyasztott fokhagymát, a későbbiekben a gyermek is jobban kedveli a fűszerrel készült ételeket. A magyar vagy indiai magzat már a terhesség alatt megismerkedik nemzete sajátos ízvilágával, a születés után is ezeket az ízvilágokat fogja kedvelni. Mindez igaz a szaglásra is, hiszen az ételek és italok illata is bejut a magzatvízbe.
A 20. hét tájékára nagyjából kialakul az ízérzékelés. Ettől kezdve előszeretettel kóstolgatja az őt körülvevő édeskés magzatvizet a baba, valamint elkezd ismerkedni egyéb ízekkel is, minthogy a kismama által fogyasztott ételekben található fűszerek aromája is eljut hozzá. Egyes kutatások szerint többet kortyol a magzatvízből, ha az anya valamilyen édes ételt evett, és kevesebbet, amikor savanyú vagy keserű ízekkel találkozik. Születése után felismeri édesanyja illatát, tejét (meg tudja különböztetni a más anyáktól származó tejtől).
Látás
Habár az anyaméhben nem túl sok látnivaló akad, azért van, amit mégis érzékel a magzat. Ugyan a baba szeme már a 9. héten kialakul, csak a 23-24. héten nyitja ki. Ekkor már érzékeli a hozzá beszűrődő fényt, melyet vöröses árnyalatúnak érzékel. A külvilágból csak kevés fény szűrődik be, azonban a mama hasán áttűnő vöröses árnyalatú fényt mindenképp érzékeli a magzat. Kísérletek bizonyítják, hogy egy-egy erős fényhatás következtében megváltozik a baba szívverése, sőt akár kommunikálni is lehet vele ilyen módon.
A fény és a sötétség érzékelésére már a 14. hét környékén képes a baba. A külvilágból csak kevés fény szűrődik be a babához, azonban a mama hasán áttűnő vöröses árnyalatú fényt mindenképp érzékeli a magzat. Kísérletek bizonyítják, hogy egy-egy erős fényhatás következtében megváltozik a baba szívverése, sőt akár kommunikálni is lehet vele ilyen módon (néhány korai fejlesztő módszer is operál ezzel a trükkel).
Közvetlen és erős fénnyel viszont csak születése pillanatában találkozik először a kicsi, mindez - az addig megszokott látási viszonyok ismeretében - egyenesen sokkoló élmény lehet a számára. Ezért lenne fontos, hogy félhomályban, szelíd fények mellett érkezhessen az új jövevény, és lehetősége nyíljon fokozatosan hozzászokni a külvilág, esetében igencsak agresszív ingereihez.
A magzat fájdalomérzékelése és reakciói
A magzat már a tizedik héten elhúzódik, ha egy tűvel megszúrják, de sokáig ezt csak egyszerű gerincvelői reflexnek tekintették. Amikor a magzat fájdalmas ingert kap, a szervezete stresszhormonokat, például kortizolt és béta-endorfint termel. Ezek a hormonális válaszok már a tizennyolcadik héten kimutathatóak. Ha egy mozdulat csak reflex lenne, nem járna ilyen mértékű szisztémás változással a magzat keringésében és hormonháztartásában.
A huszadik hét környékén a magzat arcjátéka is megváltozik. Ultrahangos vizsgálatok során megfigyelték a homlokráncolást, a száj elhúzását és más olyan mimikai elemeket, amelyeket a születés után a fájdalomhoz kötünk.
A legújabb kutatások szerint a magzat már a terhesség 20. hetétől képes lehet fájdalmat érezni. A kutatók szerint a magzati fájdalom nem hasonlít a felnőttek által tapasztalt éles, lokalizált érzéshez, hanem inkább egy diffúz, mindent betöltő diszkomfort érzet lehet. Mivel a magzatnak még nincsenek emlékei és nyelvi fogalmai a fájdalomról, az élmény tiszta érzéki tapasztalatként jelentkezik.
A magzati korban átélt stressz mélyebb nyomokat hagyhat. Ezért hangsúlyozzák a szakemberek a kismamák lelki egyensúlyának fontosságát is. A magzat nem vákuumban él; a méh fala ugyan védelmet nyújt, de nem zárja ki a külvilágot. Ha a magzatot ismételt kellemetlen ingerek érik - legyen az akár az anya tartós és intenzív fizikai fájdalma, vagy orvosi beavatkozások -, a magzat szenzitizálódhat.
A tudatos tapasztalás a magzatnál a 24. hét után kezd kialakulni. Ebben a korban már kialakulnak az alvási és ébrenléti ciklusok, ami azt jelzi, hogy az agy elkezdte önszervező tevékenységét. A fájdalom ebben a kontextusban már nemcsak egy adat, amit az agy rögzít, hanem egy tapasztalás, ami befolyásolja a magzat viselkedését.
A tudomány fejlődése közvetlen hatással van a klinikai gyakorlatra. Ma már a magzati sebészet során a babák közvetlenül kapnak fájdalomcsillapítót és izomlazítót, pont úgy, mintha már megszülettek volna. Ez a felismerés, hogy a magzat képes szenvedni, radikálisan javította a méhen belüli műtétek túlélési esélyeit és a babák későbbi életminőségét.
Az invazív diagnosztikai vizsgálatoknál, mint az amniocentézis (magzatvíz-mintavétel), szintén felmerül a fájdalom kérdése. Bár ezek a beavatkozások gyorsak, a szakemberek törekszenek arra, hogy a lehető legkisebb zavarással járjanak.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
A magzat és a külvilág kapcsolata
A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől, 20. héttől kezdve érzékel. Hallja az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ütemét. Mindezek a magzatvíz közvetítésén keresztül jutnak el hozzá. Kezdetben a magzat bőre az, amely olyan, mint egy nagy fül és ezen keresztül érzékeli pl. az anya beszédét, énekét. A terhesség másodok trimeszteréhez közeledve kb. a 16. héttől pici nyomásgyakorlással (haptómia) tudunk kapcsolatot teremteni a magzattal.
A magzat rendszeresen nyel a magzatvízből. Az első trimeszter vége felé kb. a 10. héttől kezdve. Ezen keresztül a magzat megismeri az anya táplálkozási szokásait, milyen ízű ételeket részesít előnybe (ízpreferencia). Ennek következtében születés után megismeri az anyatej összetételét.
A szagok érzékelése nehezebb kérdés. Nem pontosan bizonyított, hogy a szagok érzékelése velünk született vagy a magzati élet során elsajátított képesség. Amit tudunk, hogy a méhlepényen keresztül különböző anyagok elérik a magzatot, így pl. képes megkülönböztetni a kellemetlen szagoktól az édes illatokat.
A várandósság végére kialakul a magzat alvásciklusa, amely nagyban követi az anya ébrenlét-almás ritmusát. Hasonlóan az újszülöttkori állapothoz a magzatok is az idejük nagy részében alszanak. 32 hetes korban ez a napjuknak 90-95%-át teszi ki.
A magzat a mozgásával kommunikál a külvilággal. A mozgás megindulását a 6 hétre teszik, a 10 héttől képes megfordulni a saját tengelye körül, végtagjait hajlítja, száját nyitja, zárja. Az ún. reaktív ingerek a környezeti zajokra adott válaszok pl. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás mégis megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik. Már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével.
Az anyai élmények magzatra gyakorolt hatásának vizsgálata a hatvanas évek elején kezdődött. Korábban a vizsgálatok inkább a magzat fizikai jóllétére irányultak. Megvizsgálták a magzat testének épségét, a korának megfelelő érettségét, a szerveinek fejlettségét. A méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül szerez a magzat információt a méhen kívüli világról, de az anya hasfalán keresztül közvetetten ő is képes a külvilággal kapcsolatba lépni. Az anya érzelmei, betegségei, élményei, táplálkozási szokásai és társadalmi kapcsolatai, mind hatással vannak a születendő magzatra.
A kismamák gyakran beszámolnak arról, hogy a baba megnyugszik, ha lágy zenét hallanak, vagy ha az apa a hasra teszi a kezét. Ez a fajta pozitív stimuláció ellensúlyozhatja a környezeti stresszt. Nem lehet elválasztani a magzat fájdalomérzékelését az anya élettani állapotától. A placenta egy rendkívül intelligens szűrőrendszer, de a stresszhormonok jelentős részét átengedi. Ha az anya tartós fájdalmat él át, például egy kezeletlen betegség vagy sérülés miatt, a vére tele lesz olyan anyagokkal, amelyek a magzatot is készenléti állapotba helyezik.
A kutatások szerint az anya érzelmi állapota is befolyásolja a magzat fájdalomreceptorainak fejlődését. Azoknál a babáknál, ahol az anya a terhesség alatt krónikus stressznek volt kitéve, magasabb alap-kortizolszintet mértek a születés után. A modern szülészetben ezért is fektetnek nagy hangsúlyt a kismamák fájdalomcsillapítására és pszichés támogatására.
A növekvő magzat érzékenysége nem ok az aggodalomra, hanem egy lehetőség a mélyebb kapcsolódásra. Minden simogatás, minden kedves szó és az anya nyugalma egy-egy pozitív építőkő a baba fejlődő idegrendszerében.
