Egy kistestvér érkezése minden családban átalakítja a kialakult családi dinamikát. Ezért nagyon fontos, hogy nem csak a szülőket, de a nagytestvért is fel kell készíteni új szerepére. A trónfosztottság érzése, és ebből adódóan a testvérféltékenység teljesen normális dolog, sőt az lenne a furcsa, ha nem reagálna rá semmit a nagyobb gyermek. Azért, hogy a legharmonikusabb legyen az új családtag érkezése, érdemes tudatosan tervezni. Egy gyermek érkezése minden családban izgalmas időszak. Sokat segíthet a szülő a nagytestvérnek - és ezáltal saját magának is -, ha már a várandósság idején igyekszik felkészíteni őt az öcsi vagy hugi érkezésére.
Mikor jelentsük be a kistestvér érkezését?
Nincs kőbe vésett szabály arra, hogy mikor jelentsük be a kistestvért, hiszen minden gyerek más. Az általános javaslat az, hogy várjunk az első trimeszter végéig. Az időzítés múlik azon is, hogy az idősebb testvér hány éves. Az egészen piciknél - mint a 20 hónaposom volt -, az idő még absztrakt fogalom, úgyhogy ha túl korán szólsz nekik a kistestvérről, akkor nem biztos, hogy érteni fogják, mi történik. Ráadásul kevés pletykásabb van egy kétévesnél, ezért ha nem akarod, hogy mások tudjanak a terhességről a 12. hétig, akkor a gyermeknek se mondd el a nagy hírt.
Minél hamarabb, de akkor mindenképp, mikor már bizonyossá válik, hogy a terhesség rendben zajlik, és a szülők is megnyugszanak efelől, illetve már mások felé is kommunikálják az örömhírt. Semmiképpen sem érdemes sokáig titkolózni, mert a gyerekek úgyis megérzik, hogy a szülőkben mi zajlik.
Hogyan kommunikáljuk az érkezést?
Legyünk tömörek és kedvesek. Nem kell hosszasan magyarázni, mondhatunk valami olyat, hogy „Anya és apa szerettek volna még egy babát. A hasam egyre nagyobb lesz a következő időszakban, amíg a baba meg nem születik”. Amikor elmondjuk gyermekünknek, hogy kistestvére lesz, lehet, hogy nem úgy reagál majd, ahogy azt magunkban elképzeltük. Inkább ne várjunk tőle sem pozitív, sem pedig negatív reakciót, mert gyakran ezek egyvelegét kapjuk a gyermektől. Teljesen természetes, hogy számára veszteségérzés is keveredik az örömbe, és fontos, hogy ezt ne nyomja el, ezért véletlenül se szidjuk le, ha csalódottságának ad hangot.
Beszélgessünk arról, hogy miért jó, ha az embernek van testvére, de nagyon fontos arról is szót ejteni, hogy mi minden lesz nehezebb. Nem szabad csupán a pozitívumokról beszélni, csak azt hangsúlyozni, hogy milyen klassz dolog egy kistesó, hiszen, valljuk be, egy kettő-négy év közötti gyerkőcnek nem az. Hosszú időn át még játszani sem tud vele, sokat sír, azt látja, hogy a szülők folyton babusgatják, szopizik, egy halom korlátozás kötődik hozzá: "vigyázz rá, csöndben légy, most nem tudok veled játszani...". Pontosan ezért fontos, hogy beszéljünk arról, nem mindig lesz könnyű, és bizony, lehet dühös és szomorú is a kistesó miatt.
Sosem szükséges egyből túl részletes magyarázatokba bonyolódni, mindig követni kell a gyerek érdeklődését, kérdéseit, és azokra őszintén válaszolni.
A várandósság alatti felkészülés
A kistestvér születésére már várandósan fel kell készíteni az idősebb testvért. Ilyenkor is előfordulhat féltékenység. Gondoljunk csak bele, a kistestvér születésével „rivális” lép a képbe. A féltékenységben a kistestvérre irányuló ellenséges érzések mellett megmutatkozik a szülő felé irányuló számonkérés a ragaszkodás, odafigyelés területén.
Fontos, hogy már a születés előtt beavassuk nagyobb gyermekünket a kicsi érkezésébe. Hallottam, már némelyektől, hogy „á még kicsi, úgysem értené”. Szerintem ez nem igaz, hiszen már akár az egyéves baba is érzi a változásokat, érzékeli a mama hasának növekedését stb. Sokkal könnyebb számára elfogadni testvére érkezését, ha előre tud róla, esetleg elkíséri a mamáját az ultrahang vizsgálatra, vagy csak megnézi az ott készült képeket.
A várandóság alatt eljön az az időszak, amikor az édesanya fokozottan befelé fordul, figyel a magzat rezdüléseire. Ilyenkor is fontos azonban, hogy vonjuk be gyermekünket ezekbe a helyzetekbe, pl. szóljunk neki is, ha a magzat rugdos stb. A nőgyógyászati ultrahangos vizsgálatra is hasznos, ha eljön velünk, az apukával együtt (természetesen, ha már a kora alapján érett rá).
A nagy lányomat minden ultrahangra vittem magammal, hogy lássa, ki lakik odabenn. Így kaphat a nagy számára már születése előtt is arcot és testet a kistestvér, aki amúgy egy láthatatlan veszedelem csupán a szülésig.
A nagyobb gyermek bevonása az előkészületekbe
A nagy tesó bevonása az előkészületekbe nagyon lényeges. Ne csak azt lássa, hogy elsősorban csak mi szülők vagyunk elfoglalva a készülődéssel, hanem legyen részese ő is a folyamatnak. A kisfiam például képeket rajzolt a kistesó szobájának a falára, és segített berendezni, dekorálni a szobáját is.
Adjuk neki feladatokat, dicsérjük meg, ha együttműködik! Legyenek olyan fontos feladatai, amiket ő tud a legjobban csinálni a családban és ezt mondjuk is el neki!
Szobaváltoztatások és rutinok
Sok esetben még rácsos ágyban van a nagy testvér, amikor megfogan a kisebbik, ilyenkor teljesen ésszerű módon a szülők erre az időszakra időzítik, hogy nagy ágyba kerüljön a nagy, és a kicsi megkapja a kiságyat. Arra kell csak figyelni a szakértők szerint, hogy ha új ágyat vagy másik szobát kap a nagy testvér, azt a szülés előtt pár hónappal már lépjük meg, hogy ne kösse össze a babával azt, hogy megszüntetünk egy számára biztonságos helyet.
Ha a baba a nagyobb gyermek kiságyában alszik, adjunk neki egy kiságyat hónapokkal a baba érkezése előtt (vagy vegyünk egy másik kiságyat).
A lefekvés előtti rutin elkerülhetetlenül lerövidül, amikor a baba megérkezik. Ha gyermekünk megszokta, hogy az egyik szülő intézi a reggeli rutint, néha a baba születése előtt térjünk át a másik szülőre. Ha tehetjük, adjunk át tudatosan néhány feladatot a másik szülőnek már a pici születése előtt, például a fürdetést vagy a meseolvasást. Ne közvetlenül szülés előtt cseréljük le a nagy tesó ágyát, mondván, az most már a kis tesóé!
Felkészülés a kórházi időszakra és a baba érkezésére
Fontos, hogy felkészítsük a gyermeket arra, hogy pár napig kórházban kell majd lennünk. Bár a médiában azt látjuk, hogy milyen csodálatos pillanat, amikor a tesók találkoznak a kórházban, ez a valóságban egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Egy kicsi gyereknek már eleve az a helyzet, hogy anyát kórházi környezetben látják, frusztráló lehet, megijedhet tőle. Ebben a kérdésben úgy döntsünk, hogy csak a gyermekünk érdekeit tartjuk szem előtt, te ismered a legjobban, te tudod leginkább megjósolni, hogy számára ez rémisztő vagy örömteli helyzet lenne egy látogatás. Beszélgessünk már előre arról, hogy néhány napig kórházban leszel majd! Mondjuk el neki, mi fog addig történni veled és azt is, mi fog addig történni vele! Nyugodtan meglátogathat téged a kicsi is, amíg a kórházban vagy, hadd nézze meg a testvérkét. Ezeken a látogatásokon jó, ha a nagytestvér körül forog minden, játszol vele kicsit, vagy sétáltok egyet közösen. Ha van rá mód, ne csak üvegen keresztül nézze meg a babát!
A baba otthon
Egy gyereknek érthető módon kevés tapasztalata van a babákkal. Könnyen elviszi a fantáziája arra, hogy egy anyalopó kis szörnyetegnek lássa a kistestvért. Azzal tudunk neki segíteni, ha sokszor beszélgetünk vele terhesség alatt a saját baba koráról. Elmagyarázhatjuk a saját példáján keresztül, hogy mit csinál egy pici baba: mennyit sír, mennyit eszik, alszik. És hogy az ő baba korában is anyának és apának kellett kideríteni, hogy miért sír.
A nagytesóval töltött minőségi idő, a közös játék kulcsfontosságú ebben az időszakban. Nagyon jó ötlet, hogy a nagy testvér is válasszon valamilyen ajándékot a picinek, és a pici nevében is kapjon egy kis figyelmességet a nagy.
Testvérféltékenység és regresszió
A baba születése biztos módja annak, hogy felrázza családja életét. Az elsőszülöttek gyakran szembesülnek azzal, hogy már nem ők állnak a figyelem középpontjában, és akár kisgyermekről, akár általános iskolásról van szó, teljesen természetes lehet a féltékenység. Minden gyermek különböző módon közvetíti a kistestvér érkezése miatti összetett érzelmeket, kezdve a túlzott ragaszkodástól a regresszión át a helyzet elkerüléséig.
A regresszió a féltékenység jele a kisgyermekeknél. Előfordulhat, hogy a gyerekek újra szopni akarnak, ha elválasztották őket. A lefekvés előtti rituálék elhúzódhatnak, és ütközhetnek a baba nyűgös időszakával. Ezenkívül egy gyermek, aki a saját ágyában aludt, hirtelen a te ágyadban akar aludni, különösen, ha a baba a te szobádban van.
„A legtöbb kisgyermek és óvodás nagyon ellentmondásosnak érzi magát egy új testvérrel kapcsolatban. Egy részük csak baba akar lenni, egy másik részük pedig autonómiát és függetlenséget akar” - jegyzi meg Dr. Berman. „Próbáljuk szavakba önteni a gyermek vegyes érzelmeit! Például így: »Úgy tűnik, te is nagyon szeretnél baba lenni«” - javasolja Dr. Berman. Aztán hagyd, hogy nagyobb gyereked játsszon egy kicsit a babával.
Fogadjuk el, ha a gyermekünk féltékeny a kistestvérre. Bizonyára közös az öröm a kicsi születésével kapcsolatban, de ne csak azt mondjuk, hogy milyen jó lesz, ha testvére születik, inkább azt, hogy érdekes és új dolog lesz. Beszéljük meg vele a rossz érzéseit is, ne tegyünk úgy, mintha azokat nem vennénk észre, mintha azok nem lennének. Ne essünk abba a csapdába, hogy könyörögjünk a gyermekünknek! Ha nyafognak, ha azt akarják, hogy vedd fel őket, de te szoptatod a babát, mondd ezt: „Tudom, hogy szomorú vagy, hogy most nem tudlak felvenni. Én is szomorú vagyok. Gyere, bújj mellénk!”
Minél kevesebb tiltást fogalmazzunk meg a kistestvér kapcsán, figyeljünk arra, hogy kínáljunk alternatívát, mit csináljon másképp. Például ne azt mondjuk, hogy ne fogd olyan erősen, hanem, hogy tartsd picit finomabban. Ezek apróságoknak tűnnek, de a sok "ne/nem" eleve ellenállást, feszültséget szül. Próbáljuk azt hangsúlyozni, amit ügyesen csinál, és segítsünk megfogalmazni az érzéseit, főleg, amikor dühös. Adjunk neki időt, hogy feldolgozza, elfogadja ezt az új helyzetet. Ez néha gyorsabban megy, néha hónapokig is tarthat, illetve lehet hullámzó, hogyan viszonyul a nagy a kicsihez. Lehetnek könnyebb és nehezebb időszakok.
Testvérféltékenység
Az idősebb gyermek életkora és a felkészítés módja
Két év alatti gyermekek
A két év alatti gyerekek nem nagyon tudnak érzelmileg mit kezdeni az új családtaggal. Az amerikai családterapeuta, Fran Walfish szerint növelheti a testvérféltékenységet és az ellenállást a baba teljes családtagként való elfogadásával szemben, ha kevesebb mint két év van a gyermekeink között.
A legtöbb ilyen korú gyermek sírós, nyűgös vagy a szokásosnál ragaszkodóbb lesz, különösen azután, hogy az újszülött újdonsága elmúlt. A regresszió a féltékenység egyik jele a kisgyermekeknél. Előfordulhat, hogy a nagy tesó újra szopizni akar, akkor is, ha már rég elválasztották, vagy cumisüvegből iszik, miközben már hónapok óta boldogan használja a bögréjét.
Akármennyire is kimerítő a kisbabás időszak, mindennap töltsünk időt kettesben is a nagyobb gyermekkel, amikor a pici alszik, vagy épp valaki más ölében van. Annyiszor halljuk, hogy a minőségi idő számít, nem a mennyiség - ez ebben a helyzetben is igaz.
Óvodáskorú gyermekek
Ebben a szakaszban a gyerekek gyakran megértőbbek, és meglehetősen elfogadóak a testvér érkezésekor. Ha a baba rájuk bukik, könnyebb elmagyarázni, hogy nem szándékosan csinálta. Ha pedig a baba a nagyobb gyerek játékaihoz közel kerül, segíthetsz neki eltenni a kedvenceket, hogy a baba ne érhesse el őket.
Az óvodások jobb megküzdési készségekkel rendelkeznek, nem beszélve arról, hogy képesek például tovább várni egy-egy uzsonnára vagy mesére. A világuk kitágul, és nem hiszik azt, hogy te vagy a mindenük. „Egy-egy alkalom az idősebb gyermekkel a legjobb ellenszere az elhagyástól való félelemnek - mondja dr. Berman. - Még akkor is, ha csak egy élelmiszerboltba megyünk, hívjuk meg őket, hogy csatlakozzanak hozzánk, és lehetőség szerint hagyjuk otthon a babát a párunkkal. És amikor a baba olyan dolgokat tesz, amelyek megzavarhatják az idősebb gyermeket, legyünk a szószólójuk: cseréljük ki a szakadt könyvet; hagyjuk, hogy kizárják a jajveszékelést egy megnyugtató dal meghallgatásával a telefonunkon. Mondjuk azt: »Tudom, hogy ez nehéz.
Kisiskoláskorú gyermekek
Ha megkérdezzük a gyerkőcünket, hogy telt a napja, valószínűleg azt válaszolja: „Jól.” Dr. Walfish szerint több erőfeszítést igényel, hogy rávegyük az ilyen korú gyerekeket, hogy megnyíljanak arról, mit éreznek. Dr. Walfish azt javasolja, hogy kérjük meg gyermekünket, hogy emlékezzen arra, milyen volt egyedüli gyermeknek lenni a családban, és hasonlítsa össze, miben más a mostani élet. Megkérdezhetjük, hogy mi a nehéz és mi a szórakoztató a babában. Ha megemlítik, hogy féltékenyek, nyugtassuk meg őket szeretetünkről, és kérdezzük meg, tehetünk-e valamit, hogy segítsünk.
Testvérek közötti kapcsolat erősítése
A gyerekek közötti kapcsolat kialakítása érdekében tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy idősebb gyermekünk is kapcsolatba kerüljön a babával. Kérjük meg őt, hogy a fürdés után tekerjen egy törölközőt a baba köré, olvasson el a babának egy mesét, miközben összehajtogatja mellette a ruhaneműt, vagy vonja el egy dallal a figyelmét pelenkacsere közben. Minden gyerek más, és végül a saját módján dolgozza fel érzéseit. Szülőként azonban nagyon sokat tehetünk azért, hogy jó viszony alakuljon ki a testvérek között.
tags: #magzat #kistestver #kezdemeny