A méhlepény: A várandósság láthatatlan hőse és a magzati fejlődés csodája

A várandósság kilenc hónapja egy csodálatos utazás, tele izgalommal, várakozással és persze rengeteg kérdéssel. Míg a kismamák figyelme jogosan fókuszál a növekvő pocakra, a kisbabára és a testükben zajló változásokra, addig gyakran megfeledkezünk arról a hihetetlenül összetett és nélkülözhetetlen szervről, amely mindezt lehetővé teszi: a méhlepényről.

Ez a rejtélyes, ideiglenes szerv a terhesség igazi motorja, egy igazi csoda, amely a háttérben dolgozva biztosítja a magzat fejlődéséhez szükséges feltételeket. A méhlepény, vagy orvosi nevén placenta, egy olyan ideiglenes szerv, amely kizárólag a terhesség alatt fejlődik ki az anyaméhben. Kialakulása a megtermékenyítés után szinte azonnal megkezdődik, és kulcsszerepet játszik a magzat fejlődésében, táplálásában és védelmében egészen a születés pillanatáig.

Még ma sem tud a tudomány mindent erről a lenyűgöző szerkezetű és sokféle funkciójú csodálatos szervről, amely összeköti az anyát és a növekvő magzatot 280 napon át. Ez a különleges szerv hihetetlenül dinamikus, folyamatosan alkalmazkodik a növekvő magzat igényeihez, és számos funkciót lát el, amelyek nélkül a terhesség nem lenne lehetséges. A méhlepény nem csupán egy egyszerű szűrő vagy táplálékforrás; ennél sokkal több. Működése annyira kifinomult és precíz, hogy a modern orvostudomány is folyamatosan kutatja a titkait. A méhlepény egészsége alapvető fontosságú a terhesség zavartalan lefolyásához és a baba egészséges fejlődéséhez.

A méhlepény kialakulása és fejlődése

A méhlepény egyedülálló abban a tekintetben, hogy nem része az anya vagy a magzat állandó anatómiájának. Ez egy olyan szerv, amely a megtermékenyítést követően jön létre, fejlődik ki, működik a terhesség teljes időtartama alatt, majd a szülés után elhagyja az anya testét. Kialakulása a beágyazódással kezdődik, amikor a megtermékenyített petesejt, a blasztociszta, beágyazódik a méhfalba.

Amikor a petesejt megtermékenyül a méhkürtben, a két sejt egyesülése után gyors sejtosztódás indul, a szedercsíra, hólyagcsíra állapoton át. A méhüregbe érkező csíragömböcske külső sejtrétege lesz a későbbi lepény őse, melynek sejtjei az anyai méhnyálkahártyát bontani képes enzimet termelve hozzák létre a nyálkahártyába süppedés, a beágyazódás lehetőségét. A 2-3 hetes embrió már folyadékkal körülvéve mutat ultrahanggal egy 10-12 milliméteres amnionhólyagot, ennek méhfali oldalán, de belül egy embriódombot, külső oldali sejtjei besüllyedve a méh terhességi nyálkahártyájába már az őslepénykét alkotják.

Ekkor a blasztociszta külső sejtjeiből, a trofoblasztokból kezd kialakulni a méhlepény magzati része, míg az anyai rész a méh nyálkahártyájából származik. A méhlepény a magzatburokból és a méh nyálkahártyájából kialakuló szerv, amely átlagosan 40 héten át összeköti az anyát és növekvő magzatát. A méhlepény a megtermékenyített petesejt beágyazódása után kezd kialakulni, és nagyjából a terhesség 14-16. hetére éri el végleges formáját, a lepény szerkezeti fejlődése a 16. terhességi hétig tart.

Ez a lepényi szövet a magzattal együtt növekszik. Mérete és súlya a terhesség előrehaladtával folyamatosan növekszik. A terhesség végére általában körülbelül 20-22 cm átmérőjű, 2,5 cm vastag és nagyjából 500-600 gramm súlyú. Átmérője általában 22 cm, vastagsága 2,5-3 cm, tömege 500-600 gramm. Formája leggyakrabban korong alakú, de ez is változhat, szív, ovális és egyéb formákat is ölthet. A terhesség végére 20-22 centiméteres átmérővel, 2-3 centiméteres vastagsággal és 600-900 gramm súllyal születik meg a magzat után.

A méhlepény felépítése

A méhlepény anyai és magzati felszínre különíthető el.

• Anyai felszín: Itt találhatók a cotyledok (tagolt húsos rész), ezzel az oldalával rögzül az anyaméhhez. A méhlepény anyai felszíne fejődése során úgynevezett bolyhokat alkot, melyek részben behatolva a méh vastag terhességi nyálkahártyájába (decidua) kötőszövetes vázzal a méhfallal kapcsolatot alkotnak. A placenta tapadási felületének a helyéből származik a gyermekágyas vérzés. Ennek a „hegnek” a gyógyulási ideje 4-6 hét, ez idő alatt a gyermekágyas vérzésnek meg kell szűnnie.
• Magzati felszín: Sima amnionhámmal borított (magzathoz közelebb eső rész), ezen belül található a magzatvíz. A másik a chorion lemez (magzattól távolabbi rész) rétegből áll. A korionlemez közepén tapad a köldökzsinór, amelynek verőerei ebben a lemezben oszlanak el és vénája itt szedődik össze. A bolyhok közepébe vezető vérágak dús hajszálérrendszert képeznek a bolyhot borító hám alatt. A bolyhok közötti űrbe az enzimekkel megbontott anyai méherekből állandó friss anyai vér áramlik, mely oxigénnel és anyai tápanyagokkal a boholyhámon át a magzati vérkeringésbe jut.

A méhlepényben közvetlenül sosem keveredik az anyai és magzati vér. A vér az intervillosus térbe és a bolyhokba kerül közvetetten. A folyamatos keringést az erek közti nyomáskülönbség, a méh izomzatának a finom mozgása és a magzati szívverés biztosítja. A vérellátás az 500-600 ml/percet is elérheti. A terhesség utolsó harmadában az anyai vérkeringés 20%-a fordul meg percenként. Egyes kutatók szerint szülés előtt a méhlepény hajszálereinek elméleti hossza több mint ötven kilométer.

A méhlepény szerepe és funkciói

A méhlepény a legfontosabb összekötő kapocs az anya és a magzat között. Képzeljük el, mint egy életfontosságú autópályát, amelyen keresztül minden szükséges anyag eljut a babához, és minden felesleges termék távozik tőle. Nélküle a magzat nem maradna életben, mert nem jutna hozzá azokhoz a létfontosságú anyagokhoz és védelemhez, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődéséhez. A magzatot tehát a méhlepény táplálja és tartja életben.

1. Gázcsere és tápanyagszállítás

A méhlepény fő funkciója, hogy hidat képezzen az anya és a magzat között, biztosítva az oxigén- és tápanyagellátást a magzat számára, valamint elszállítva a salakanyagokat. A méhlepényen keresztül jut el az anya véréből a magzathoz az oxigén és az összes szükséges tápanyag: szénhidrátok, zsírok, fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok. Ezek az anyagok a méhlepényben lévő apró, hajszálvékony ereken, az úgynevezett villusokon keresztül diffundálnak át a magzat vérébe.

Ugyanezen az úton távoznak a magzattól az anyagcsere során keletkező salakanyagok, például a szén-dioxid és a karbamid, amelyek visszajutnak az anya vérkeringésébe, majd az anya szervezete választja ki őket. Gondoljunk bele, hogy ez a rendszer 280 nap alatt egy érett újszülött súlyának megfelelő anyagmennyiséget szállít. Ezt a hatalmas szövetigényt a terhesség alatt a fokozottan növekvő anyaméh keringési rendszerének nagyfokú megnövekedése tudja csak teljesíteni.

A méhen belüli élet során a magzat tüdeje még nem működik, hiszen folyadékkal van tele, és nincs közvetlen kapcsolata a külső levegővel. Ebben a kritikus időszakban a méhlepény veszi át a tüdő funkcióját, biztosítva az oxigénfelvételt és a szén-dioxid leadását. Az anya oxigéndús vére a méhlepény anyai oldalán áramlik, míg a magzat oxigénhiányos, szén-dioxidban gazdag vére a magzati oldalon. A méhlepényben lévő milliónyi apró villus (bolyhok) hatalmas felületet biztosítanak a gázcseréhez. Ez a folyamat rendkívül hatékony, köszönhetően a magzati hemoglobin (HbF) magasabb oxigénkötő képességének is, ami biztosítja, hogy a magzat még alacsonyabb oxigénnyomás esetén is elegendő oxigénhez jusson. A szülés után, amikor a baba első lélegzetet veszi, a tüdeje megkezdi működését, és a méhlepényre már nincs szükség a gázcsere fenntartásához.

2. Hormontermelés

Talán kevesen tudják, de a méhlepény egy rendkívül aktív endokrin szerv is, ami azt jelenti, hogy számos létfontosságú hormont termel. Már a kicsi méhlepény is hormonokat termel. A lepény növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb mennyiségben hormonokat is termel.

• HCG (humán choriális gonadotropin): Ez az első hormon, amelyet a méhlepény termelni kezd. Anyai vizeletben megjelenése minimális mennyiségben is jelzi a háromhetes terhesség létrejöttét. Az anyai vérből és vizeletből az első kimaradt menstruáció idejére már kimutatható, azaz röviddel a beágyazódás megtörténte után, körülbelül a terhesség 10. napján. Ezt a hormont használják a terhességi tesztekhez.
• Progeszteron (sárgatesthormon): Ez a hormon elengedhetetlen a terhesség korai szakaszában a méh nyugalmi állapotának fenntartásához, megakadályozva a korai összehúzódásokat és a vetélést. A terhesség előrehaladtával a progeszteronszint folyamatosan emelkedik, segítve a méhfal megvastagodását és a méhlepény beágyazódását. Biztosítja a méhnyálkahártya fejlődését és csökkenti a méhizomzat érzékenységét az agyalapi mirigy méhizomzat-összehúzó, majd a szülésnél szerepet játszó oxitocin hormonjával szemben. Ezzel gátolja a koraszüléshajlamot.
• Ösztrogén: Ez a hormon felelős a méh növekedéséért, a méhlepény véráramlásának javításáért, és segít felkészíteni a melleket a tejtermelésre. A lepény által termelt ösztrogén megfelel a petefészkek tüszőhormonjának, jóval magasabb szinten termelve. Felelős a hatalmas szövetnövekedésért a terhesség alatt.
• HPL (Human Placentáris Lactogen): Elősegíti a tejmirigyek fejlődését majd a tejtermeléshez, besegít a magzat tápanyag-felhasználásába is.

Ezek a hormonszintek a ciklusokban a petefészkek által termelt ezen hormonoknak 20-30-szor magasabb szintjei. A hCG biztosítja a lepény ösztrogén és progeszteron hormonjának termelődését, mely a hatalmas szöveti fejlődést biztosító méhnyálkahártya és lepényi keringés fennmaradását szolgálja.

3. Védőgát és immunitás

A méhlepény elsődleges feladata a magzat táplálása. Emellett a méhlepény egy védőgátat is képez. Bár nem teljesen átjárhatatlan, számos káros anyagtól képes megvédeni a magzatot. Például, ha az anya vércukorszintje ingadozik, a méhlepény képes szabályozni a glükóz átjutását, megakadályozva ezzel a magzat vércukorszintjének túlzott emelkedését vagy csökkenését.

A méhlepény az anyai vérből ellenanyagokat is átjuttat a magzatba, így az újszülött immunológiailag nem teljesen védtelenül születik meg. Bizonyos antitestek, például az IgG típusúak, átjutnak a méhlepényen, passzív immunitást biztosítva a magzatnak az anya által már átvészelt betegségekkel szemben. Ez a folyamat rendkívül fontos, hiszen a magzatnak meg kell tanulnia tolerálni az anya szöveteit, miközben fel kell készülnie arra, hogy a születés utáni világban hatékonyan védekezzen a kórokozók ellen. A lepény nem engedi át az IgA, IgD, IgE, IgM immunglobulinokat, de az IgG-t igen.

Sajnos azonban a méhlepény védelmi képességei nem korlátlanok. Ugyanakkor sajnos egyes vírusfajták átjutása is lehetséges, melyek károsíthatják a magzatot. Néhány vírus (pl. citomegalovírus, rubeola, Zika, HIV) és baktérium (pl. szifilisz, listeria) képes áthatolni rajta, súlyos károsodást okozva a magzatnak. Kutatások kimutatták, hogy a méhlepényben található immunsejtek, mint például a Hofbauer-sejtek, kulcsszerepet játszanak a méhlepény védelmében a fertőzésekkel szemben, és befolyásolják a magzati immunválaszt.

A köldökzsinór

A köldökzsinór az, ami fizikailag összeköti a magzatot a méhlepénnyel. Általában a méhlepény közepéből ered és a magzat köldökén keresztül biztosít összeköttetést. Két artériát és egy vénát tartalmaz. A köldökzsinór-artériák a magzattól szállítják az elhasznált vért és salakanyagokat a méhlepénybe, míg a köldökzsinór-véna a méhlepényből viszi a friss, oxigéndús és tápanyagokban gazdag vért a magzathoz.

A bolyhok erei a köldökzsinórban két artériát és egy tágabb vénát létrehozva kötik össze az anyai keringést és a magzatét. A vér nem keveredik, nem közös, a vénában a magzati vérrel csak tápanyag- és oxigénmolekulák áramlanak a magzat májába, majd testszerte, a két artéria a magzat főverőeréből ágazik vissza a köldökzsinóron át a lepényi bolyhokba.

Átlagosan 50-70 cm hosszúságú. A köldökzsinórt körülvevő kocsonyás anyagot Wharton-kocsonyának nevezzük. A Wharton-kocsonya segít megvédeni a köldökzsinórt a fizikai ártalmaktól, mint az összenyomódás és a csomók, amelyek befolyásolhatják a baba felé irányuló és a babától származó véráramlást.

Köldökzsinór rendellenességek:

• Rövid köldökzsinór: A 30 cm-nél kisebb zsinórt rövid kzs-nak nevezzük, ami fizikai akadályt képezhet és elhúzódó kitolási szakhoz (szülés) vezethet. Ha extrém rövid a kzs, fizikailag nem tudják mellkasra vagy hasra helyezni az újszülöttet.
• Hosszú köldökzsinór: A 80 cm-nél hosszabb zsinóron kzs csomó képződhet, illetve rátekeredhet a magzat nyakára, végtagjaira válla köré, de nem feltétlenül jelent veszélyt. Egy 2012-es tanulmány szerint a köldökzsinór hosszúságok óriási változatosságot mutatnak: a legrövidebb köldökzsinór 24 cm, a leghosszabb pedig 124 cm volt.

Késleltetett köldökzsinór-elkötés

Késleltetett köldökzsinór-elkötésről akkor beszélünk, amikor a köldökzsinórt csak a köldökzsinór pulzálásának megszűnése után, vagy a születés után 1-3 perccel szorítják vagy vágják el. Késleltetett köldökzsinór-elkötéskor a köldökzsinór sápadt, petyhüdt és fehér lesz, mivel az összes vér elhagyta. A legtöbb szülőszobában ez a szülés folyamatának standard részévé vált, kivéve, ha orvosi okból a köldökzsinórt azonnal el kell vágni (pl. a kisbabának újraélesztésre van szüksége).

A késleltetett köldökzsinór-elkötés állítólag növeli a kisbaba vasraktárait, valamint a hemoglobinszintet (oxigénszállító vérsejt) és a vértérfogatot. Ez még több előnnyel jár a koraszülöttek számára. Kisebb tanulmányok azonban kimutatták, hogy a köldökzsinór elszorításának késleltetése növeli a sárgaság kockázatát. Fontos tudni, hogy ha a köldökzsinórból valaki őssejteket tervez gyűjteni a köldökzsinórvér banki tárolása céljából, akkor nem lehet késleltetni a köldökzsinór elszorítását, mivel a köldökzsinórt korán kell elszorítani és elvágni, hogy a lehető legtöbb őssejtet lehessen gyűjteni.

A méhlepény elhelyezkedése a méhben

A megtermékenyült, beágyazódó embrió méhen belüli beágyazódási helye lényeges. A vastag izomzatú méhtestben bárhol megfelelő, fent az úgynevezett fundusban, vagy a mellső, illetve hátsó falon. Itt a lepény megfelelő vérhálózattal kapcsolódhat az anyai keringéshez. A lepény beágyazódása és elhelyezkedése eltérő lehet a méhben.

• Hátsó falon: A lepény a méh hátsó területén (az anyai gerinc felé) helyezkedik el. A magzat a lepény előtt helyezkedik el. Elég gyakori beágyazódási típus, problémát nem okoz a várandósság alatt. Akinek hátul tapad a lepénye, előbb érezhet magzatmozgást.
• Elülső falon: A lepény a méh elülső területén (anya hasa felé) helyezkedik el. A magzat a lepény mögött helyezkedik el. Szintén gyakori beágyazódási típus és nem jelent problémát a várandósság szempontjából. NST vizsgálatok alkalmával nehezebben befogható a magzati szívhang, mivel a lepény a magzat előtt van.
• Fundusban: „Méhfenékben” az anya gyomrához közel eső, kemény, könnyen kitapintható területen van a lepény. A magzat a lepény alatt helyezkedik el. Alapvetően nem jelent problémát terhesség alatt.

Milyen problémák adódhatnak a méhlepénnyel?

Fentiekből érthető, hogy a méhen belüli magzat léte, fejlődése, egészsége, a megszületés terhelésének károsodás nélküli elviselése szorosan a lepényi működés függvénye. Ritkán azonban a lepény, köldökzsinór és ezek funkciói zavart szenvedhetnek. Bár a méhlepény általában rendkívül hatékonyan és problémamentesen működik, előfordulhatnak olyan rendellenességek, amelyek befolyásolhatják a terhesség kimenetelét.

1. Méhlepény előlfekvés (Placenta praevia)

Problémát jelenthet az úgynevezett mélyen tapadó lepény a vékonyabb falú, passzívnak nevezett alsó méhszakaszon, melynek a fali keringése jóval gyengébb. Itt a lepény érintheti a belső méhszájat a szélével, súlyos esetben lefedi úgynevezett centrális lepényként. Itt a lepény tapadása gyenge, vérzéses tüneteket jelenthet már a korai hónapokban. Ha csak a lepény pereme érintkezik a belső méhszájjal, fejlődése folyamán esetleg felhúzódhat. Centrális lepény eleve szülési akadály, elektív (előre időzített) császármetszés javasolt.

Az elölfekvő méhlepény (placenta praevia) erős vérzést okozhat, ezért ilyen esetben a várandós anya kórházi megfigyelésére lehet szükség. Ha teljesen vagy részlegesen fedi a méhszájat a lepény, akkor hüvelyi szülés a fizikai akadály és a vérzés veszély miatt nem lehetséges. Hacsak eléri a méhszájat vagy közel van a méhszájhoz a lepény, hüvelyi szülés megengedett fokozott figyelemmel. A lepény helyzete várandósság alatt ultrahanggal jól követhető, a placenta praevia időben felismerhető. Mivel a méh folyamatos növekedésben van, így csak a 2. trimeszterben állapítható meg pontosan a diagnózis, a lepény ekkor még magasabbra kerülhet a méhszájtól.

2. Méhlepény leválás (Abruptio placentae)

A méhlepény-leválás (abruptio placenta) egy másik, sürgős beavatkozást igénylő rendellenes állapot. Akkor beszélünk idő előtti lepényleválásról, ha a lepény akkor kezd leválni, mikor a magzat még nem született meg. Az egyik legsúlyosabb terhességi szövődmény. A későn észlelt leválás magzati és anyai halálhoz vezethet. A várandósságok körülbelül 1 százalékában fordul elő, hogy a méhlepény idő előtt részben vagy egészen leválik, amit vérzés és fájdalom kísérhet.

Jellemzők:

• A vérzés inkább barnás.
• A méh tónusa fokozott (folyamatosan kemény és össze van húzódva).
• A fájdalom a méh bizonyos területére korlátozódik, rossz közérzettel és általános állapottal jár.
• A magzati szívhang hirtelen lecsökken, lehetnek toxaemiára utaló tünetek.

Veszélyes, mert a vérzés befelé is történhet, így nincs mindig látható vérzés. Diagnózisa UH vizsgálattal történik. Minden esetben azonnali életmentő császármetszést végeznek. Ritka szövődmény a lepény leválása, esetleg traumás hatásra, mely kisebb területen részleges, ha széli, erős vérzéssel jár, ha központi, vérömleny alakul ki a lepény alatt, esetleg tovább feszít teljes leválássá. Kismértékű leválás hegesen gyógyulhat, nagyobb mértékű akut tünetek miatt azonnali beavatkozást igényel, szerencsére igen ritka.

Pontos oka nem ismert, azonban néhány tényező előidézheti:

• a hasat ért nagy ütés
• rövid köldökzsinór húzódása szülés alatt
• praeeclampsia, magas vérnyomás, túlhordás, fertőzés
• idő előtti burokrepedés, sok magzatvíz (polyhidramnion) vagy ikerterhesség alatt.

Ha hirtelen fellépő, erős hasi fájdalmat és erős vérzést tapasztalsz, hívd a mentőket! De ne feledd, nem mindig van vérveszteség! A méhlepény leválása viszonylag ritka állapot, és a terhesség utolsó trimeszterében hirtelen előfordulhat. Normális esetben a placenta elválik a méh nyálkahártyájától a szállítási folyamat során. Ez megszakítja a baba oxigén- és tápanyagellátását, valamint az okot erős vérzés az anyában. A placenta leválás történhet teljes, részleges, marginális vagy központi elválásként a méhtől/méhtől.

3. Méhlepény tapadási zavarai (Placenta accreta, increta, percreta)

A méh falához nőtt méhlepény. Ez azt jelenti, hogy a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe, akár a méh izomzatába is eljutnak, extrém esetben a méh falán is áttörnek. Ilyen esetben szüléskor a méhlepény nem vagy csak nehezen tud távozni, ami súlyos vérzést okozhat, ezért az anya életének védelmében szükség lehet a méh eltávolítására. A méh falához nőtt méhlepény ezer terhességből két esetben fordul elő.

4. Méhlepény elégtelenség

A méhlepény gyorsan fejlődő, ideiglenes szerv, mely könnyen öregedhet, degenerálódhat, meszesedhet. A lepény kellő érettségét ma már ultrahangos vizsgálattal ellenőrizhetjük, az érettségét 1-től 3-ig osztályozzuk. Jól érett, hármas osztályzatú lepény meszesedési gócai nem okoznak problémát. A lepény teljesítőképessége a növekvő magzat egyre növekvő igényei miatt a terhesség utolsó három hónapjában (trimeszterében) válik döntővé. Rosszul teljesítő lepényi funkció miatt marad le a magzat az átlagtól súlyában, ami ultrahangos ellenőrzéssel jól követhető, szükség esetén idő előtti terhességbefejezést jelenthet.

A méhlepény elégtelenség egy olyan állapot, amikor a méhlepény nem képes megfelelően ellátni a magzatot oxigénnel és tápanyagokkal. Ez a magzat növekedésének elmaradását (intrauterin növekedési retardáció) és más komplikációkat okozhat.

A méhlepény vizsgálata és diagnózisa

A méhlepény állapotának és működésének nyomon követése a terhesgondozás szerves része. A leggyakoribb és legfontosabb vizsgálati módszer az ultrahang. Az ultrahangvizsgálatok során az orvos ellenőrizheti a méhlepény elhelyezkedését (pl. kizárva a placenta praeviát), méretét, szerkezetét és érettségi fokát. Láthatóvá válnak az esetleges rendellenességek, például a méhlepény leválása, vagy a rendellenes tapadás jelei.

A Doppler ultrahang speciális technikája lehetővé teszi a véráramlás mérését a méhlepényben és a köldökzsinórban. Ez az információ rendkívül hasznos a méhlepény elégtelenség gyanúja esetén, mivel megmutatja, hogy a magzat elegendő oxigénhez és tápanyaghoz jut-e. Bizonyos esetekben, például preeclampsia vagy más komplikációk fennállásakor, az anya vérnyomását és vizeletét is rendszeresen ellenőrzik, mivel ezek az értékek összefüggésben lehetnek a méhlepény működésével.

A méhlepény a szülés után

A méhlepény szerepe nem ér véget azzal, hogy a magzat teljesen kifejlődik. Valójában aktív résztvevője a szülés folyamatának is. A terhesség végén a méhlepény hormontermelése megváltozik. A progeszteronszint csökkenni kezd, míg az ösztrogénszint relatíve emelkedik. Ez a hormonális váltás hozzájárul a méh izmainak érzékenyebbé válásához az oxitocinra, ami a méhösszehúzódásokat kiváltó hormon.

A szülés harmadik szakaszában, a baba világra jövetele után, következik a méhlepény, vagy ahogy a laikusok gyakran nevezik, a „utólagos szülés” (lepényi szak). A méh összehúzódásai segítenek a méhlepény leválásában a méhfalról és a testből való távozásában. Fontos, hogy a méhlepény teljesen leváljon és kiürüljön a méhből, mert ha bármilyen része bent marad, az súlyos vérzést és fertőzést okozhat az anyának.

Az újszülött világrajövetele után körülbelül 20 perccel a méhlepény is megszületik. Tankönyvi példák alapján 30 perc a normál időtartama. Ha ennyi idő alatt nem válik le a lepény spontán, valamilyen beavatkozásra (oxitocin adása, húgyhólyag katéteres kiürítése, külső nyomás) van szükség. Bizonyos helyeken aktívan vezetik ezt a szakot, tehát 5 vagy 10 NE oxitocint adnak vénásan vagy infúzióban. Passzív lepényi szaknál várjuk, amíg magától leválik és távozik a lepény, az anyának ösztönös nyomási ingere lesz.

A szülésznő a lepény leválás jeleit figyeli:

• a méh jellegzetes összehúzódása „tarajosodás”
• leválási vérzés
• a köldökzsinór kijjebb csúszik a hüvelyből
• a szeméremcsont felett benyomva a hasat a köldökzsinór már nem húzódik vissza.

Ha ezek valamelyike megtörténik nyomásra bíztatjuk az édesanyát és a köldökzsinór enyhe húzása mellett a lepény a szülésznő kezébe születik. A méhizomzat összehúzódásával 5-10 perc múlva a lepény is megszületik, melynek anyai felszínén a bolyhok teljességét gondosan átvizsgálják, elkerülendő az esetlegesen visszamaradt boholy okozta utóvérzést, fertőzést.

Ha a méhlepény vagy burok egy kis része bent marad a méhben az vérzéshez, a méh nem megfelelő összehúzódásához és méhűri fertőzéshez vezethet (sepsis). Ebből eredően alakulhat ki láz, és méhgyulladás a gyermekágyas időszak alatt. Ennek elkerülése miatt fontos a méhlepény körültekintő vizsgálata. Ha töredezett a lepény, vagy hiányos a burok akkor egy tompa műszerrel (küret kanál) méhűri betapintást végeznek szülést követően. Ha később derül ki a retentio szembetűnő tünet a láz, alhasi fájdalom, bűzös hüvelyi folyás/vérzés, ököl nagyságú véralvadékok távozása. Ha valaki szülés után ezeket a tüneteket tapasztalja, azonnal forduljon szülész-nőgyógyászhoz. Az orvos ultrahang vizsgálatot végez és altatás mellett küret kanalas betapintással kiüríti a méhet. Ez esetben antibiotikumos terápiát is elrendelnek.

A 6 hetes kontroll vizsgálat során újra ellenőrzik, hogy megfelelően kiürült-e a méh, rendesen össze van húzódva és nincs sérülés vagy rendellenes vérzés.

A méhlepény felhasználása és kulturális jelentősége

A méhlepény sorsa a szülés után változatos lehet, attól függően, hogy milyen kulturális hagyományok és személyes preferenciák vannak érvényben. Orvosi szempontból a szülés harmadik szakaszában, a baba világra jövetele után néhány perccel vagy akár fél órával, a méhlepény leválik a méhfalról és megszületik. Az orvosi vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a méhlepény teljesen ép-e, és minden része távozott-e a méhből. Ha bármilyen darabja bent maradna, az súlyos vérzést vagy fertőzést okozhat. Miután az orvos meggyőződött a méhlepény épségéről, a legtöbb kórházban orvosi hulladékként kezelik és ártalmatlanítják. Azonban egyre több szülő kéri, hogy a méhlepényt hazavihesse, különösen, ha valamilyen rituálét szeretne végezni vele, vagy ha a placentofágia híve. Az elnevezés az 1970-es évekből, Clair Lotus Daytől származik, aki a Lotus szülés mellett döntött, miután tudomást szerzett arról, hogy a csimpánzok nem mindig távolítják el a méhlepényt a kicsi születése után.

A méhlepényt gyakran nevezik „születési tortának” is, nemcsak formája miatt, hanem azért is, mert az életet adó táplálékot és védelmet nyújtotta a magzatnak. Egyes kultúrákban a méhlepényt a gyermek lelkének részének tekintik, vagy úgy vélik, hogy összeköti a gyermeket az ősei földjével. Ünnepélyes keretek között eltemetik, vagy fát ültetnek rá, például, szimbolizálhatja a gyermek gyökereit és növekedését. A méhlepényt „az élet fájaként” emlegetik. Fektess egy darab papírt vagy kartont a méhlepény fényes oldalához, és nyomd meg erősen. A méhlepény hátoldalán lévő erek a papírhoz fognak nyomódni. Óvatosan húzd vissza a papírt, és a képen egy életfa minta fog megjelenni.

A placentofágia, azaz a méhlepény elfogyasztása is egyre népszerűbbé vált az elmúlt években, különösen a nyugati világban. Az ezt gyakorlók úgy vélik, hogy a méhlepény tele van értékes tápanyagokkal és hormonokkal, amelyek segíthetnek a szülés utáni felépülésben, csökkenthetik a szülés utáni depresszió kockázatát, növelhetik az energiaszintet és serkenthetik a tejtermelést. Akár eltemetik, akár elfogyasztják, akár egyszerűen orvosi hulladékként kezelik, a méhlepény a terhesség és a születés egy csodálatos, misztikus szimbóluma, amelynek megértése és tisztelete hozzájárulhat az anyaság mélyebb megéléséhez. A méhlepény tárolására és feldolgozására is léteznek szolgáltatások, például a méhlepény kapszulázása, amikor a méhlepényt szárítják és porrá őrlik, majd kapszulákba töltik.

A Lotus szülés az, amikor a köldökzsinórt NEM vágják el vagy szorítják el, és a születés után is a babához csatlakozik. A méhlepényt és a köldökzsinórt hagyják, hogy magától leváljon a baba hasáról, ami általában a születés után 5-15 nappal történik meg (egyes források szerint 3-10 nap, míg mások szerint 7-10 nap).

A Lotus szülés előnyeivel és kockázataival kapcsolatban nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre minőségi kutatások, ezért ezt a szülést a szülés megkezdése előtt érdemes megbeszélni a választott egészségügyi szakemberrel. A kutatások hiánya miatt jelenleg nem ajánlott gyakorlat. Ha a Lotus szülés mellett döntesz, nagyon fontos, hogy figyeld a babán a fertőzés jeleit, különösen a köldökcsonkjánál.

A méhlepény jövőbeli potenciálja

A méhlepény nem csupán a terhesség csendes hőse, hanem egy olyan szerv is, amely hatalmas potenciált rejt a jövő orvostudománya számára. Az egyik legizgalmasabb terület a méhlepényből származó őssejtek kutatása. A méhlepény gazdag forrása különböző típusú őssejteknek, beleértve a mezenhimális őssejteket, amelyek képesek differenciálódni sokféle sejttípussá, például csont-, porc- vagy zsírsejtekké.

A méhlepény immunmoduláló képességei is nagy érdeklődésre tartanak számot. Emellett a méhlepényről való tanulás segíthet jobban megérteni a terhességi komplikációkat, mint például a preeclampsia vagy a méhlepény elégtelenség, és új stratégiákat dolgozhat ki ezek megelőzésére és kezelésére. A méhlepény tehát nem csupán a terhesség során betöltött létfontosságú szerepe miatt figyelemre méltó, hanem a benne rejlő, még fel nem tárt lehetőségek miatt is. Egyes szakemberek szerint a méhlepény sejtjeinek lefagyasztása és újrahasznosítása a hosszú és egészséges élet egy újabb kulcsa lehet.

tags: #magyar #lany #nem #borotvalkozik #mehlepeny