A pajzsmirigy alulműködése, vagyis hypothyreosis, jelentős problémákat okozhat a fogantatástól a terhesség teljes időszakáig, mind az édesanya, mind a magzat egészségére nézve. A vérben lévő TSH (thyreostimuláló hormon) szintjének emelkedése a pajzsmirigyhormonok, a T3 (trijód-tironin) és T4 (tiroxin) csökkenését jelzi. Ez a hormonális egyensúlyzavar kihat az egész szervezet működésére, ami változatos tünetekben nyilvánulhat meg, leginkább a megváltozott anyagcsere révén.
A pajzsmirigyhormonok létfontosságúak a humán reprodukcióban és a magzati agy korai fejlődésében. A terhesség alatt előforduló pajzsmirigyzavarok, így a hypothyreosis és a hyperthyreosis, viszonylag ritkán, de előfordulnak, becslések szerint 1-2% közötti gyakorisággal. A kóros anyai pajzsmirigyműködésnek komoly anyai és magzati káros hatásai lehetnek.
A pajzsmirigy alulműködés hatása a fogantatásra
A pajzsmirigy alulműködése jelentősen gátolhatja a teherbeesést. A betegség akadályozza a normál peteérést, a tüszőrepedést és a beágyazódást. Magas TSH-szint mellett a teherbeesés nehézkessé válhat, és ha sikerül is a fogantatás, a vetélés kockázata többszörösére nő. Bár nem lehetetlen magas TSH mellett kihordani egy terhességet, a kockázatok miatt a probléma kezelése elengedhetetlen.
A családtervezés időszakában rendkívül fontos a pajzsmirigyfunkciók ellenőrzése. Ideális esetben, teherbeesési szándékkal, a TSH szintjének 2 mIU/L alatt kell lennie, ideális esetben az 1 mIU/L-hez közelítve. A lombikprogramok során különösen fontos a TSH-szint optimalizálása, hogy a beültetett embrió számára a lehető legideálisabb környezetet biztosítsuk a sikeres beágyazódáshoz és fejlődéshez.
A TSH (thyreostimuláló hormon) normál tartománya nem terhes állapotban általában 0,300-4,200 mU/L között mozog. Azonban a teherbeesést tervező nők esetében ezt a tartományt szigorúbban kell értelmezni. A kutatások azt mutatják, hogy a 2,5 mIU/L feletti TSH-szint már emelkedett vetélési és koraszülési arányokkal járhat együtt, míg a 4,28 mIU/L feletti értékek még rosszabb kimenetelű terhességeket prognosztizálnak. Ezért javasolt még a tervezett terhesség előtt kivizsgáltatni a pajzsmirigyfunkciókat, hogy a esetleges zavarokat még a pozitív terhességi teszt előtt felismerjék és kezelni tudják.
A pajzsmirigy alulműködés hatása a terhesség alatt
A magzat a terhesség 16. hetéig teljes mértékben az anya pajzsmirigyhormon-ellátottságára van utalva. Ebben az időszakban a magzat szervezete még nem képes elegendő pajzsmirigyhormon termelésére. Ha az anya hormonellátottsága nem megfelelő, az komoly következményekkel járhat a magzat fejlődésére nézve. Az alacsony pajzsmirigyhormon-szint idegrendszeri károsodást, vetélést, halvaszületést és placenta-leválást okozhat.
A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt hypothyreosis növeli a vetélés kockázatát. Emellett anyai vérszegénységgel, izomfájdalommal és gyengeséggel (myopathia), pangásos szívelégtelenséggel, preeklampsziával, placenta-rendellenességekkel és szülés utáni vérzéssel is társulhat. Ezek a szövődmények nagyobb valószínűséggel fordulnak elő súlyos hypothyreosisban szenvedő nőknél. Néhány kockázat magasabbnak tűnik a pajzsmirigy-peroxidáz (TPO) elleni antitestekkel rendelkező nőknél is.
Az anya kezeletlen, súlyos hypothyreosisa károsíthatja a magzat agyának fejlődését. A legújabb tanulmányok szerint enyhe központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek is előfordulhatnak olyan nőknél született gyermekekben, akik terhesség alatt enyhe, kezeletlen hypothyreosisban szenvedtek.
A terhesség során a pajzsmirigyfunkciók változását befolyásolja többek között az emberi koriongonadotropin (hCG) és az ösztrogén. Az első trimeszterben a magas hCG-szint csökkent TSH-t eredményezhet, ami a terhesség alatt normalizálódik. Az ösztrogén növeli a pajzsmirigyhormon-kötő fehérjék mennyiségét, ami növeli a pajzsmirigyhormon teljes szintjét, de a szabad, aktív hormon mennyisége általában normális marad.
A terhesség első 18-20 hetében a baba teljes mértékben az anyától függ a pajzsmirigyhormon termelésében. A terhesség közepére a csecsemő pajzsmirigye önmagában kezdi el termelni a pajzsmirigyhormont, de továbbra is az anyától függ a megfelelő jódmennyiség biztosítása, ami elengedhetetlen a pajzsmirigyhormonok előállításához.
Diagnosztika és kezelés
A pajzsmirigy alulműködés felismerésének alapja a vérvizsgálat, melynek során a TSH szintjét mérik. Amennyiben a vérvétel után bebizonyosodik az alulműködés, úgy legtöbbször a gyógyszeres kezelés gyors javulást hozhat. Az orvos által felírt készítményt a várandósság alatt is alkalmazni szükséges, ráadásul a terhesség előrehaladtával a dózist növelni kell.
A pajzsmirigyfunkciók ellenőrzésére elsősorban a vér TSH szintjét szokták vizsgálni. Magas TSH-érték a szerv alulműködésére, míg alacsony érték túlműködésre utalhat. Fontos tudni, hogy terhesség során a TSH szintjében természetes változások következnek be, emiatt a trimeszterspecifikus referenciaértékeket kell figyelembe venni az értékeléskor.
A TSH-szint mérése önmagában nem elegendő a pontos diagnózishoz. Szükség van a T3, T4 és az ATPO (pajzsmirigy-peroxidáz elleni antitest) értékének meghatározására is. Amennyiben a TSH értéke eltér a normálistól, kiegészítő laborvizsgálatok mellett szükség lehet a pajzsmirigy ultrahangos ellenőrzésére is.
A jelenlegi általános javaslat szerint, ha valaki teherbe szeretne esni, különösen asszisztált reprodukciós technikákkal (IVF-ET, ICSI), akkor 0,2-3 mIU/l közé célszerű levinni a TSH szintjét. Egyes szakemberek maximum 1,5-2 mIU/l körüli értéket javasolnak. Amennyiben a terhesség előtti TSH szint 2,5 és 4 mIU/l között van, terhesség során folyamatos monitorozás szükséges, és ha a TSH > 4 mIU/l, levotiroxin kezelés javasolt. A célzott TSH érték < 2,5 mIU/l.
A terhesség első trimeszterében célszerű a kezelés elkezdése, ha a TSH > 2,5 mIU/l. Bár a pajzsmirigy-antitestek tesztelése nem ajánlott rutinszerűen, megfontolandó a thyroperoxidáz (TPO) antitestek meghatározása, amennyiben a TSH ismételten > 2,5 mIU/l, vagy más pajzsmirigybetegség kockázata áll fenn. Ha anti-TPO emelkedése igazolható, ellenőrizni kell a TSH szinteket, és a kezelést akkor kell mérlegelni, ha a TSH szintje meghaladja a 2,5 mIU/l értéket.
PAJZSÍRGYŰRŰ ÉS TERMÉKESSÉG: 1. rész - A TSH és a pajzsmirigyhormonok megértése
A pajzsmirigy alulműködés és a magzati fejlődés
A pajzsmirigyhormonok nélkülözhetetlenek a magzati agy korai fejlődésében. A magzati agyban a pajzsmirigyhormon-receptorok már a velőcső záródásakor jelen vannak. Az anyai hypothyroxinaemia (alacsony szérum T4 és normális TSH) a terhesség első felében károsan érintheti a neurogenezist, a radiális neuronok cerebrális cortexbe történő migrációját, ami cytoarchitecturális abnormalitást eredményezhet. Ez időben egybeesik a hCG stimulálta anyai fT4 emelkedésével.
Az első trimeszter során a hCG megemelkedése az fT3 és az fT4 szintjében emelkedést, a keringő TSH-szintben pedig csökkenést eredményez. A jódbevitel hatással van erre a jelenségre; a jódhiányos terhes nők alacsonyabb fT4 értékeket mutathatnak.
Nem megfelelően kezelt anyai hypothyreosis vagy hypothyroxinaemia kapcsán csökkenhet az utódok intelligenciahányadosa (IQ), romlik a motoros teljesítmény, és megnyúlhat a reakcióidő. A hypothyroxinaemia emellett a kifejező nyelvi készségek és a kognitív képességek megkésett fejlődését is maga után vonja. Egyes kutatók felvetették, hogy a nem kezelt anyai hypothyreosis a figyelem késésével társulhat a gyermek 7-9 éves korában, és az anyai szérumban a TSH és a thyreoidea-peroxidáz antitest (TPO-Ab) szintjének emelkedése fokozza az externalizációs tünetek kockázatát kora gyermekkorban.
A figyelemhiány-hiperaktivitás (ADHD) tünetek prevalenciája a jódhiányos régiókban nagyobb lehet. Az eredmények azt jelzik, hogy a lányok csoportjában kissé emelkedett az ADHD tünetek előfordulásának esélye, amennyiben a terhesség korai szakaszában az anyai TSH-koncentráció emelkedett volt. Az összefüggés azonban laza, és nem áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy a magas TSH-szintet mutató nők kezelésével megelőzhető-e az ADHD kialakulása a gyermekeknél.
A pajzsmirigy alulműködés szubklinikai formája terhesség alatt
A pajzsmirigy alulműködésnek létezik egy gyakori, tünetszegény formája, a szubklinikai hypothyreosis, melynek prevalenciája a terhesség alatt 2-5% között mozog. Ez a forma szinte mindig tünetmentes, és gyakran csak klinikai vizsgálatok alkalmával derül fény a jelenlétére. Ennek ellenére a legtöbb irányelv ajánlja a tiroxin pótlását szubklinikai hypothyreosisban szenvedő nőknél.
A szubklinikai hypothyreosisban szenvedő nőknek javasolt a tiroxinnal történő kezelés a TSH szint 2,5 mIU/L alatti tartományban tartása érdekében. A kezelést a terhesség első trimeszterében célszerű elkezdeni, ha a TSH > 2,5 mIU/l. A pajzsmirigy-antitestek (például TPO-antitestek) meghatározása is javasolt, különösen, ha a TSH ismételten > 2,5 mIU/l, vagy más pajzsmirigybetegség kockázata áll fenn.
A pajzsmirigy funkciók ellenőrzésére elsősorban a vér TSH szintjét szokták vizsgálni. Ha magas ez az érték, az a szerv alulműködésére, ha alacsony, akkor túlműködésére utalhat. A TSH szintjének meghatározása önmagában még nem ad elegendő támpontot a diagnózishoz. Ahhoz szükség van még a T3, T4 és az ATPO értékére is.
Fontos, hogy a TSH szintjét a kismama rendszeresen ellenőriztesse, akár tudott az esetleges pajzsmirigyzavaráról, akár nem, ugyanis kezeletlen betegség esetén vetélés, koraszülés, születési rendellenesség vagy terhességi toxémia is kialakulhat!
Amennyiben a TSH értéke eltér a normális szinttől, úgy a kiegészítő laborvizsgálatok mellett szükség lehet a szerv ultrahanggal történő ellenőrzésére is. Ha a kezelőorvos igazoltnak látja a zavart, úgy gyógyszeres kezelést ír elő a kismamának, amelyet az egész terhesség során és meghatározott ideig még utána is szednie kell, a szülést követően ugyanis gyakran pajzsmirigygyulladás lép fel.